Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-26 / 280. szám

Kémények orvosa A Pest megyei Kéményseprő, Cserépkályha és Gázszerelő Vállalat gödöllői kirendeltsége dolgozóinak a fűtési szezon beálltával különösen megnőtt a munkája. Németh Ferenc kéményseprő is havonta többszáz kémény kormos torkát tisz­títja. Ifj. Fekete József felvétele Ki minek mestere? Gcdillci ifjú kereskedők az első és a második helyen Ki minek mesteré? címmel, vetélkedőt rendezett a váci élelmiszer-áruházban a Vác és Környéke Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat KISZ- alapszervezete. A vetélkedőre tizenegy bolt húsz fiatal kereskedője neve­zett be. i A versenyzők 300 pontot szerezhettek. A maximumot legjobban a gödöllői 20-as számú boltban dolgozó Illés Aranka közelítette meg. A második helyezést szintén gö­döllői bolt dolgozója, Kőmű­ves Katalin érte el. Harma­dik lett Antal Magdolna, a váci 73-as számú, negyedik Fazekas Ágnes, a váci 200-as számú ABC, ötödik Szenes Il­dikó, a gödöllői 1-es számú, hatodik Szabó Csilla, a gö­döllői 20-as számú bolt keres­kedője. Az első három helyezett tárgyjutalmat, az első hat he­lyezett oklevelet vett át a ve­télkedő után a zsűritől, töb­ben könyvjutalmat nyertek. Az első két helyezett képvi­seli a vállalatot a megyei ve­télkedőn, melyet januárban rendeznek meg. M. Gy. Szeriás istállóban szigetelőüzem A gép veszélyforrás Az ember és a termelőesz­közök viszonyában van egy kritikusnak tűnő pont. Annak minden szakember örül, ha gépével egyre nagyobb telje­sítményre képes. Csakhogy a gépek és némely termelési se­gédanyagok használata magá­ban hordozza a veszély lehe­tőségét. Ez nem jelenti azt, lemondunk használatukról! A kritikus kérdés: vajon megtettünk-e mindent, hogy elhárítsuk, állandóan féken tartsuk a veszélyt Ehhez jól kell ismernünk a használatba vett gépek, anyagok tulajdon­ságait, mert csas így tudunk .velük biztonságosan dolgozni. Erről beszélgettünk a járási hivatalban Mezriczky László elelmiszergazdasági és keres­kedelmi osztályvezető-helyet­tessel és Fekete Mária járási műszaki és munkavédelmi felügyelővel. — Osztályunkhoz a járás 13 termelőszövetkezete, egy szak- szövetkezete, egy szövetkezeti közös vállalata, egy szövetke­zeti közös váiiiialkozás és két AFÉSZ-ének műszaki és munkavédelmi felügyelete is tartozik — mondja Mezricz­ky László osztályvezető-he­lyettes. — Ez, számtalan egyéb elfoglaltság mellett azt jelenti, hogy felügyeletet kell gyakorolnunk minden olyan tevékenységük felett, amely a létesítmények, gépek üzembe helyezésével és használatával kapcsolatos. — Igen szerteágazó munka. — Valóban. Elég csak arra gondolni, hogy a téeszek, az alaptevékenységükön túl sok­fél? kiegészítő műszaki tevé­kenységet is folytatnak. Van járásunkban tejüzem, faipari feldolgozó, illóolaj-lepárló, öntöde, lakatosüzem, forgá­csolóüzem, gumiipari termé­keket gyártó üzem, műanyag­feldolgozó és építőipari tevé­kenységet végző közös válla­lat. A szövetkezetekben a gépjavító és karbantartó, gép- üzemeltető tevékenységhez kapcsolódó munkavédelmi feladatok felügyeletét is el kell látni. — Milyen tapasztalatokat szereztek az elmúlt időben a biztonságtechnika vonatkozá­sában? — Minden új létesítmény létrehozásakor vagy új üzem megindítása előtt, sőt: egy- egy új gép üzembe helyezése­kor is szükség van a bizton­ságtechnikai engedélyre — veszi át a szót Fekete Mária. — Arra is rendelet van, hogy az átmenetileg három hónap­nál hosszabb időre leállított gyártóüzemi gépeket az újra­indítás előtt be kell jelenteni. — Ügy tudjuk, van egy el­rettentő példája is a munka- védelmi felügyelők gyakorla­tából ... — Ez arra is int, hogy sok­ba kerülhet, ha egy új termék gyártásának megkezdése előtt a gazdaságok nem kérik ki a biztonságtechnikai szakember véleményét. Az történt, hogy az egyik szövetkezetünk mű- anyfagszigetelő elemek készí­tésére rendezkedett be. Az üzemet — bármilyen hihetet­len — egy szerfás istállóban akarták kialakítani. Látogatá­sunkkor már éppen elkezdték a munkát. Ám volt néhány hiba, ami miatt a gyártást le kellett állitanunk, mert: a szeríás istállóban, a gyártás­hoz szükséges gyúlékony ace- tont a kazán mellett, közön­séges vödrökben tartották ... — Szerencsére, ma már egyre ritkább az ilyen példa — rpondja Fekete Mária. ­— Különösen jó eredményt értünk el a közelmúltban az elektromos hibák megelőzésé­ben, bár még itt is van ten­nivaló. A helyzet javításához nagymértékben hozzájárult, hogy a kerepesi Szilasmenti Tsz-ben régebben működik egy mérőcsoport, amely járá­sunk egész területén folyama­tosan végzi az érintésvédelmi felületvizsgálatokat. Elmondta még Fekete Má­ria — aki egyébként Pest megye egyetlen járási női munkavédelmi felügyelője —, hogy úgy látják, a villanysze­relők nagy része egy kicsit hadilábon áll az újabb gépek érintésvédelmi teendőivel, ezért a télen tanfolyamot tar­tanak számukra. Kaposi Z. Pál " •:< • ; 1 §§ Ül 1 m IS? MjJ m III. ÉVFOLYAM, 280. SZÁM 1976. NOVEMBER 26., PÉNTEK Járási mérleg Kevés ff munkáskéz építőiparban és ff szolgáltatásban A közgazdaságtan egyik alapvető fogalma, a munka­erő, a vele való gazdálkodás, általánosabban: a munkaerő- helyzet az elmúlt évek során szinte a leggyakrabban hasz­nált kifejezéssé vált. Ily mó­don a köztvdatban is szokvá­nyos meghatározás lett. Több­nyire a gondokról esik szó, mert ez a jellemző. Kevés a munkaerő, nem ott van, ahol leginkább kellene, vándorol­nak a munkások, stb. Társa­dalmi, politikai vezető testü- leteink is rendszeresen napi­rendre tűzik, értékelik a vál­lalatok, intézmények ilyen irá­nyú tevékenységét, a helyt».» várható alakulását. A munkaerő-gazdálkodás el­sősorban vállalati, országos méretekben ágazati feladat. Fontosságát, gondjaink nagy­ságát is jelzi, hogy olyan he­lyen is téma, például a járási párt-végrehajtóbizottság ülé­sén, ahol operatívan nem tud­nak, nem is feladatuk beavat­kozni a folyamatba. Arányok Járásunk lakóinak száma jelenleg mintegy százötezer. Régen leszállt a nyirkos őszi este. A péceli Szemere Pál Művelődési Ház ablakainak sápadt fénye nehezen töri át a lomhán elterülő ködfüg­gönyt, de az épületből kiára­dó, tömören zengő, elhalkuló, majd magasan szárnyaló han­gok könnyedén birkóznak meg az est árnyaival és messze- hangzóan hirdetik: „Fölszál­lott a páva .. Péntek este, fél kilenc. Pró­bál a férfikórus. — Hét éve — mondja a próba szünetében homlokát törölgetve Bakonyi Árpád karnagy — minden hétfőn és pénteken kétórás próbát tartunk. Eredményt csak ke­mény, de jó szívvel, kedvvel végzett munkával lehet elérni. Nevezetes dátum A péceli szövetkezetek Pető­fi Sándor férfikara régi mun­kásdalos hagyományokat fel­élesztve, de új utakon indult el 1969-ben. Céljuk olyan énekkar összekovácsolása volt, amely képes értékes zenei ha­gyományainak ápolására, szí­vén viseli népdalkincsünk ér­tékeinek bemutatását és mun­kásmozgalmi, forradalmi da- | Iáinkkal segíti a hazafias ér­zés elmélyülését. — A megtett út nem volt könnyű — kapcsolódik a be­szélgetésbe Minkó Benjámin elnök —, a napi fárasztó munka és utazási utáni heti két próba az énekkar tagjaitól nagy kitartást követel. Mégis szívesen tesszük, pedig sok esetben csak úgy tudunk részt venni a szerepléseken, ha szabadságunkból áldozunk rá időt. Amint a beszélgetésből ki­derült, egyetlen meghívást sem utasítottak vissza. Bele­pillantva a minősítő versenyek beszámoló jelentéseibe, látom, szinte még egyszer átélem, mennyi színt, értéket hozott a kórus szereplése a nagyközség életébe. Ezt a vezetők is nagyra értékelik és a fenntar­tást vállaló szövetkezetek rendszeres, jelentős anyagi tá­mogatásukkal is kifejezésre juttatják. Ennek is része volt abban, hogy egyre szebb sike­reket értek el, és a kórus híre eljutott a járás többi közsé­geibe is. Nevezetes dátum az ének­kar életében 1972. június 10. A kórusok V. országos minősí­tésén izgatottan várták a zsűri döntését, abban reményked­tek, hogy a bronz fokozat el­érésével beléphetnek a minő­sített kórusok sorába. A várt bronz helyett ezüstöt kaptak... Rögtön nemesfém és diploma Még nagyobb lendületet vett a munka, még keményebbé váltak a próbák és mind több alkalom nyílott a szépen gaz­dagodó műsor bemutatására. 1974-ben (Erden) a VI. orszá­gos minősítésen még egy foko­zattal feljebb léptek, az ezüst­koszorúhoz elnyerték a diplo­mát. A helyi, társadalmi, tö­megszervezeti és kulturális rendezvényeken való fáradha­tatlan szereplése mellett mind gyakrabban érkezett meghívás járási, megyei, sőt országos szintű fellépésekre. A szolnoki országos szövetkezeti kórusta­lálkozó, rádiófelvétel, körkap- csolásos tv-szereplés, budapes­ti május 1-i fellépés a közpon­ti ünnepségen — mind neve­zetes állomások a kórus életé­ben. — Az énekkar tagjai szinte családtagnak tekintik egy­mást — mondja Bakonyi Ár­pád karnagy. Örömmel töltik együtt az időt. sok esetben se­gítik egymás építkezését, sze­repet vállalnak a község, illet­ve a sportegyesület által szervezett munkaakciókban is. Már több mint 100 kórus­művet adtak elő, amikor elér­I Az idén megkezdett tervidő­szak végére várhatóan száztíz­ezer fölé nő. A foglalkozta­tottság néhány tizeddel több, mint ötven százalék megkö­zelíti a megyei arányt. (51,2). Az aktív keresők száma Gö^ döllőn és a járás községeiben kereken 53 ezer, a megye dol­gozó lakosságának 12 száza­léka. Érdekes a nők foglal­koztatási aránya, 22 százalék­kal alacsonyabb a megyei át­lagnál. A legtöbben az ipar­ban és az építőiparban talál­nak munkát (50,2), a mező- gazdaságban 20. a szolgálta­tásban a keresők 30 százalé­ka dolgozik. Gyakran beszélünk demog­ráfiai hullámról. A negyedik ötéves terv éveiben váltak munkaképessé a kis létszá­mú korosztályok. Ez is közre­játszott abban, hogy a mun­kahelyek számának növekedé­se meghaladta a jelentkező­ket. Nem egészen úgy alakult a foglalkoztatás szerkezete, ahogy korábban várták; a me­zőgazdaságban dolgozók szá­ma mérsékeltebben csökkent, a harmadik szektorban fog­lalkoztatottaké kisebb mér­tékben emelkedett. Emiatt já­rásunkban is feszültségek ke­letkeztek. amelyeket a hozott határozatok végrehajtása so­rán sem tudtak teljesen fel­oldani. A termelési szerkezet átalakítása, a gazdasági egy­ségek érdekeltsége nem volt mindig összhangban a mun­kaerőhelyzet kívánatos válto­zásával. Kapun belül A vállalatok kapun belül sem használtak ki minden le­hetőséget. Óvakodtak az úgy­nevezett népszerűtlen intézke­désektől, a munkások átcso­portosításától, méginkább az alkalmazottak fizikai terüle­tekre való irányításától. A fe­nyegető fluktuációra hivat­kozva a munkamorál megszi­lárdítására 6em tettek meg mindent. Ha már említettük a fluktuációt: járásunkban mérséklődött, de még mindig „egészségtelen” méretű. Az elmúlt ötéves tervben a járás állami iparában alig nőtt a létszám, a szövetkeze­ti iparban nagyarányú, 50 százalékos volt az emelkedés. A jelenlegi tervciklusban az iparban nem számolnak je­lentősebb változással, esetleg egy-két százalékos létszám- csökkenéssel, a mezőgazda­ságban ennél valamivel na­gyobb lesz, 5—6 százalék. Mint másutt, nálunk is az építőipari dolgozók arányát volna szükség növelni, több munkáskéz kellene a szállí­tás, hírközlés, kereskedelem területén. Források Munkaerőforrásként főképp az az 1000—1200 fiatal jöhet számításba, aki évente kike­rül valamilyen iskolából. Be­folyásolja a munkaerőhelyze­tet a gyesen levő kismamák száma, ez főleg a kereskede­lemben okoz gondot, ahol többségében nők dolgoznak. A járás községeit érintő „elszí­vó hatás” kettős: sokan jár­nak Gödöllőre, de a főváros üzemeiben is szép számmal dolgoznak helybeliek is. Nyilvánvaló, a vállalatok­nak, szövetkezeteknek, a meglevő létszámmal kell fel­adataikat megoldaniuk. Fel kell hagyniuk azzal a sok­éves gyakorlattal, hogy a ter­melés növelését több dolgozó­val oldják meg. A termék- szerkezet eddiginél tudato­sabb alakításával, a normá- zott területek növelésével, korszerűbb termelőberende­zésekkel még ma is számotte­vő munkaerő-tartalék tárható föl. K—P UJ TAKARMANYOZO GÉPSOR Tanfolyam a kezelőknek Egy új takarmányozó gép­sorral kapcsolatos tanfolya­mot tartottak ezen a héten a gödöllői Mezőgazdasági Gép­kísérleti Intézetben. A Nyír­egyházi Mezőgép Vállalat ál­tal. gyártott TAK—7 nagy tel­jesítményű takarmánykeverő és kiosztó kocsi, valamint az SM—15 silómaró-rak odógép ezekben a hetekben kerül a mezőgazdasági nagyüzemek szarvasmarhatartó telepeire, az MGI-ben ezeknek a gé­peknek az üzemeltetőit ismer­tetik meg szakszerű haszná­latukkal. Az intézet szakemberei vizsgálták mindkét gép pro­totípusát, részt vettek a TAK—7 fejlesztésében is. Eb­ből a gépből a nyíregyháziak még az idén száz darabot ad­nak át az üzemeknek, ezért érthető, hogy az MGI mostani tanfolyamán hatvan szakem­ber jelent meg az ország minden tájáról. Várható, hogy az igényeknek megfele­lően, a jövő év első negyedé­ben megismétlik a tanfolya­mot. F. I. Verseg és Zsámbok A vendéglők ékessége Hogyan lesz az ezüstből arany A dalosajkú sikere kezett az eddigi legszebb nap életükben: 1976. november 14. Amint erről lapunk is beszá­molt, elekor volt Gödöllőn a VII. országos minősítő hang­verseny. „Sikerül-e megtarta­ni az elért ezüstdiploma foko­zatot, vagy talán elérjük régi titkos vágyunkat, az aranyko­szorús énekkar minősítést?” Ez a gondolat motoszkált a kevés kísérővel újabb nagy erőpróbára induló kis csapat fejében. Ügy érezték, jól sze­repeltek, mégis nagy volt az öröm az eredmény kihirdeté­sekor: „... két fokozatot lép­tek előre, elnyerték az arany­koszorú, diplomával — minő­sítést”. — Talán az átnyúj­tott oklevélnél is jobban esett a zsűri elnökének véleménye: „Kevés olyan jól hangzó fér­fikar van az országban, mint a péceli férfikórus.” Amire az eredmény kötelez Az országos hírnevet jelen­tő szint elérése nem kapatta el az énekkart. Tudják, hogy ez kötelez és szorgalmasan ké­szülnek az elért fokozat meg­tartására, további jó szereplé­sekre. A sikerek hatására megindult az annyira várt fiatalodás, a közelmúltban már néhány jó hangú ifjú je­gyezte el magát a sok torkú, de egy szívű éneklés művésze­tével. Jól gazdálkodnak az anya­gi támogatással is. Régi és jo­gos vágyuk, hogy a jelentő­sebb szerepléseken • formaru­hában léphessenek fel, ezért szorgalmasan gyűjtik betét­könyvükben a támogatásból megtakarított . összegeket. Bíz­nak abban, hogy a község ve­zetői és a fenntartó szövetke­zetek megtalálják a módját, hogy ezt az összeget kiegészít­sék. így külső megjelenésük is méltóvá válhat az igaz ember­séget sugárzó kórusművészet eszmei és tartalmi értékeihez Cser László Ritkaságszámba megy a vér­ségi bisztró belső ékessége: az étterem falát teljes szélesség­ben fedő fotókompozíció. Té­mája: a kisközség folklórha­gyománya. Népviselet, táncok, háziipari mesterségek, építé­szeti stílusjegyek. Mindez a falat tapétaszerűen borító, freskó hatású tájképbe illeszt­ve. A kép Kresz Albert mun­kája. A vérségi Galgavidéke ÁFÉSZ nek már a második vendéglője, ahol ezt a díszí­tési-művészeti, közízlést ala­kító formát megvalósították. Az elsőt Zsámbokon csinál­ták. Pest megye egész ven­déglátóiparában — s nemcsak a szövetkezetiben — úttörő kezdeményezésként. A köznapok intézményei, amilyen egy szórakozóhely is. megtalálhatják a módját a szépérzék alakításának. Erre szolgáltat példát a Galgavidé­ke ÁFÉSZ mindkét vendég­látó üzlete.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents