Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-24 / 278. szám

jucni ^SA/JF k KMvsitm 1976. NOVEMBER 24., SZERDA A vendéglők ékessége Ritkaság számba megy a vérségi bisztró belső ékessége: az étterem falát teljes széles­ségben fedő fotokompozíció. Témája: a kisközség folklór hagyománya. Népviselet, tán­cok, háziipari mesterségek, építészeti stílusjegyek. Mind­ez a falat tapétaszerűen borító, freskó hatású tájképbe illeszt­ve. A kép Kresz Albert mun­kája. A Galgavidéke ÁFÉSZ-nek ez már a második vendéglője, ahol ezt a díszítési-művészeti, Jjözízlést alakító formát hono­sították meg. Az elsőt Zsám- bokon csinálták Pest megye egész vendéglátóiparában — s nemcsak a szövetkezetiben — úttörő kezdeményezésként. A köznapok intézményei, amilyen egy szórakozóhely is, megtalálhatják a módját a szépérzék alakításának. Erre szolgáltat példát a Galgavidé­ke ÁFÉSZ mindkét vendéglá­tó üzlete. Önkéntes véradók a DKV-ban A százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat dolgozói tegnap, kedden, önkéntes, térí­tésmentes véradónapot tartot­tak. A 400 véradó összesen 123 liter vérrel sietett beteg em­bertársai segítségére. A vér­adás a DKV-ban hatéves múltra tekint vissza, évente két alkalommal átlag 700—800 liter vért adnak a dolgozók. A véradásban résztvevők mind­annyian többszörös véradók, nem ritka közöttük a 20—30- szoros véradó sem. Milliárdok, mellékesen (2.) Hús tart gazdái... Valamikor azt mondották: hús tart gazdát, lé meg szol­gát. Amiben keserves gyakor­lati tapasztalatok sűrűsödtek. Csakhogy napjainkban megle­hetősen nagy az összevissza­ság abban, ki él „gazdaként” s ki „szolgaként”, s ki mit ért hús meg lé alatt. A megye egyik nagy gyárának főmér­nökét jól ismerik a piaci áru­sok, hetente kétszer ő megy bevásárolni. S mint mondják, konokabb alkudozót aligha ta­lálni. Munkahelyén elvből nem szolgáltat fel kávét, hűsí­tőt a — bármilyen! — ven­dégnek, ő maga nem dohány­zik, szeszt nem fogyaszt. Hol­ott mindezeket igazán „meg­engedhetné magának”. Kétes rekord Hosszabb ideje esztendőn­ként tíz százalék fölött van a kedvtelésből — sajnos, sokak­nál szenvedélyből. — fogyasz­tott áruk pénzbeli ellenértéké­nek emelkedése. Amíg 1960- ban minden száz forintból 12,40-et adtunk ki az inni- és füstölnivalókért, 1970-ben már 14,30-at, s ma tizenhat forint­nál tartunk. Ami nemzetközi­leg a rekorderek között jelöli ki a helyünket. Kétes dicső­ség. A nemzetközi összehasonlí­tás adatai szerint az élvezeti cikkek a személyes fogyasztás 4,8 százalékát teszik ki az Egyesült Államokban, 8,3 szá­zalékot a Német Szövetségi Köztársaságban, ml azonban nemcsak ezeket az országokat előzzük meg, hanem Svájcot meg Angliát is! Így már köny- nyebben érthető, hogy e való­ban nem nélkülözhetetlen cikkere többet költünk, mint ruházkodásra! S ha minden­féle mellékesen kiadott forin­tot nézünk, akkor a summa Selejtes villamos forgómotoroka t kilogrammonként 3,50 Ft-os hivatalos áron VÁSÁROLNAK MEG A KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI NYERSANYAGHASZNOSÍTÓ VALLALAT PEST, BÁCS-KISKUN, VALAMINT NÓGRÁD MEGYEI TELEPEI ÉS ÁTVEVŐHELYEI Szaktelep: Alsőnémedi, Marx Károly u. 114. Telefon: 20. Telex: 22—4803. Nagyobb mennyiség felajánlása esetén — az átadó kérésére - a vállalat az átadó tárolóhelyén veszi át a motorokat. Ha az átadó saját fuvareszközzel szállítja be a motorokat a vállalati telepre. 100 km-nél rövidebb távolság esetén mázsánként 6 Ft, 100 km-nél hosszabb távolság esetén mázsánként 8 Ft fuvardíj-térítésben részesül. Telepek és átvevőhelyek: Aszód Budaörs Cegléd Cinkota Dunaharaszti Érd Gödöllő Kiskunlacháza Monor Nagykáta Nagykőrös Pécel Pilisvörösvár Szentendre Vác A vállalat központja: 1394 Budapest XIII., Rajk László u. 32. Telefon: 494-390-99. majdnem eléri azt a pénztö­meget, amelyért tartós és ve­gyes iparcikkeket vásárolunk! Rámegy a zsebpénz öttagú Prekop Bálint csa­ládja. Nagykátán, a Bicskei úton laknak, saját házban. A családfő szakmunkás, a Taurus Gumiipari Vállalat Kerepesi úti gyárában, fele­sége helyben bolti eladó, a nagyobb fiú betanított mun­kás apjával egy gyárban, a két kisebb gyerek még iskolá­ba jár. A havi jövedelem — három kereső — kilencezer forintnál ingadozik, földjük nincs, állatot nem tartanak — „ki bajlódna vele, tálán a két kisiskolás”, mondja az asszony —, azaz vásárolnak mindent. Csakhogy: a kilencezer forint jövedelemből rögtön levonható ezer, a fiú, Sándor zsebpénze. „Nézze, ennyi kell. Ma kell ennyi. Az ember bemegy a srácokkal valahová, akkor nem mondhatja azt, hogy vé­kony. Sört iszunk, colát, ilyes­mit. Bort, töményét nem. Ci­garetta egy csomag naponta. Udvarolok is, szintén be-be- ülünk a kislánnyal itthon a presszóba, s máris 'fuccs a zsebpénznek, pótlást meg anyu nem nagyon ad.” Prekop Sándor már letöltöt­te a katonaidejét, nősülni még nem akar, félretenni nem tesz félre pénzt ezért, vagy egysze­rűen azért, mert nem fáj a holnap miatt a feje. Keresete 2400—2600 forint között mo­zog, az ezres ennek negyven százaléka! Persze, fiatalság, bolondság, ne kérjünk számon olyasfajta megfontoltságot a fiatal emberen, amellyel az Idősebbeknek sem mindegyike büszkélkedhet. Költse a kere­setét, ám megkerülhetetlen a gondolat: mi lesz később, ha most ezt szokja meg? Vajon könnyen átáll-e p másfajta — nem tehetek róla, így nevezik — személyes fogyasztási szer­kezetre? Esetleg nem érzi majd sértve magát, hogy meg kell fontolnia, beüljön, belép­jen-e Nagykáta tizenkét ven­déglátóhelyének valamelyiké­be, s ott mit fogyasszon? So­rolom neki is a kérdéseket, ne az újságban lássa csupán kétkedésem. Mosolyog, ennyi a válasza Nem hajt a tatár Prekopné: „Az igaz, hogy Sanyinak más a fiatalsága, mint akár az uramé, akár az enyém volt. Ö is, a barátjai is könnyen vesznek mindent, ha hónap utolján kifogy a pénze, akkor jön. hogy anyu, adjál egy kis manit. így mondja, mani. Még a szavaik is mások, hát hogyne lenne más a vilá­guk. Mert mi abban nőttünk fel, hogy ez kell, az kell. Ne­kik sok minden nem kell. Vet­tünk például egy öltönyt, együtt, azt mondta, jó lesz. Azt hiszi, hordja? Kiröhögnek benne a srácok, ezt feleli, s jár a farmerben. Ügy kell le­rángatni róla, hogy kimos­hassam. Az apja nyüstölte, tanuljon szakmát. Nem hajt a tatár, ezt válaszolta, majd ta­nulok később, most élni aka­rok”. Sándor ül mellettünk, s vi­gyorogva hallja vissza saját szövegét. Kommentárja nincs hozzá. Azt viszont grimaszok­kal fogadja, amikor édesanyja Annust, a húgát dicséri. Aki beosztó, van ifjúsági takarék- betétje, édesség helyett inkább fonalat vesz, s köt, kesztyűt, sapkát, sálat, magának, anyjá­nak, Péternek, az öcsnek, Sándornak nem. „Vegyen ma­gának” — igy Annus. A Pre­kop család, ha Sándor ezre­sét lészámítjuk, egyébként nem sokat költ élvezeti cik­kekre. Az asszony, nem hiába boltos, pillanatok alatt ki­számítja, hogy havonta legfel­jebb négyszáz forint megy el ilyesmire. Igaz, ital nincs a i háznál, a családfő nem do­hányzik, édesség csak Péter­nek, a legkisebbnek kell, az is főként nyaranta a fagylalt. Pé­ter ezresével azonban mégis 1400 forint a havi summa, a jövedelem tizenöt százaléka! A legtöbb családnál valahogy így, mellékesen gurulnak el ezek a forintok, s úgy tűnik, nem osztanak, nem szoroznak. A háztartások túlnyomó részé­nél valóban ez a helyzet. Ám mégis elgondolkoztató, hogy amíg 1960-ban zsupán alko­hol tartalmú italokra 7,1 mil­liárd forint ment el, tavaly nem kevesebb, mint 26 mil­liárd forint! S ez csak egy té­tel a „mellékes” kiadások kö­zül, igaz, a legnagyobb. M. O. Következik: FEKETE LEVES Pályaválasztási kiállítás SzigetszenWkláson Szigetszentmiklóson, a 208-as Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában — mint megírtuk — november 22-én járási pályaválasztási kiállítás nyílt. A csaknem ezer kiállí­tási tárgy és szemléltetőeszköz az autószerelő, karosszéria- lakatos. gépi forgácsoló, gépszerelő, repülőgépszerelő, repülő­gépműszerész, valamint a gyümölcs-, zöldség- és szőlőter­mesztő és növényvédő szakmákat mutatja be. i kell a jó tehenészethez? Rendszert tervez a dunavarsányi Petőfi Tsz A megye egyik legdinamiku­sabban fejlődő tehenészete Dunavarsányban, a Petőfi Tsz- ben található. Tavaly 800 ezer liter tej hagyta el a gazdasá­got, az idén ez a mennyiség megközelíti a 3 milliót. A Hol- stein-fríz teheneik száma ez év végére eléri a 620-at, az át­lagos tejhozam pedig az 5200— 5300 litert. > Több gazdaságban gondot okozott a Holstein-fríz bikák hasznosítása, mivel egyes szak­emberek szerint nem kifizető­Szövet és szigetelő Teljesíti tervét a SZISZ A Szentendrei Ipari Szövet­kezet termékeivel szerte az or­szágban, s határainkon túl is találkozhatunk. A skála szé­les. A szövetkezet hét részle­gében könnyű-, nehéz- és építőipari termékeket egy­aránt gyártanak. A tervből, amely az idén nyolcvanmillió forint, eddig hatvanhárommilliót teljesítet­tek. — Megrendelésünk bőven van — mondja Bernáth Já­nosáé főköny’elő. — A négy méter 20 centi széles fóliából nem tudunk eleget szállítani. A mezőgazdaságban ez ma már nélkülözhetetlen. A fólia java részét, évi 500 tonnát, ezért a továbbfelhasz- nálók kapják. A többiből a Centrum és a Divatáru Nagy­kereskedelmi Vállalat részére mi készítünk zacskót, reklám­tasakot. A modern, nagy kockás kár­Házikertekből az ÁFÉSZ boltjaiba KIS TÉTELEKET IS - ÉRDEN Igen eléven kapcsolatot te­remtett a kistermelőkkel az idén az érdi ÁFÉSZ. A ter­méshozamok kedvezőtlen ala­kulása arra késztette a szövet­kezetét, hogy a legkisebb téte­lű, helyben termesztett zöldsé­get és gyümölcsöt is felvásá­rolja. Kocsis László kereske­delmi vezető elmondotta, hogy a korábbiaknál is nagyobb mértékben decentralizál­ták a felvásárlási jogkört; csaknem valamennyi élelmi­szerboltra kiterjesztették. Ily módon a házikertekben ter­melt árut is előteremtették a közellátás számára. Erre vall többek között, hogy ha ösz- szesen 30 kiló burgonyát kí­náltak. azt is átvették. Két mázsa babot szereztek be vi­szont boltjaikban a termelők­től. A zöldségfélék összesen 57 mázsát tettek ki. ami 66 százalékkal haladta meg az 1975. évi mennyiséset: a gyü­mölcs több mint 5 ezer má­zsa, ez mintegy kétszerese az előző évi felvásárlásnak. Külön szerződést kötöttek egy. egy kistermelővel 10 ezer fej karfiolra és 10 mázsa pincé­ben termesztett étkezési gom­bára. Fokozták az érdekeltséget is: a korábbiaktól eltérően 5 százalékkal magasabb átvételi árat fizettek. Ennek kedvező hatása az egész idényben érez­hető volt: csökkent a magán­piaci értékesítés. Hasonlóképpen előnyösebb­nek találták a méhészek a méz értékesítését a szövetke­zetnél a szokásos vándoráru­sítás helyett. Az 5 mázsán fe­lüli mennyiség átvételéhez díjtalan fuvart adott az ÁFÉSZ, továbbá kedvezményesen sze­rezte be számukra az igényelt 360 mázsa cukrot a méhcsalá­dok téli etetéséhez. Az ered­mény: 388 mázsa méz. három­szorosa az előző évben átvett mennyiségnek. tolt szövetből, amely a szent­endreiek egyik legmutatósabb terméke, a harmadik negyed­évben 3 ezer métert vásárolt a kereskedelem. Kedvelt, ke­lendő cikkük a színes műbőr bevásárlószatyor is. Három havonta 10—15 ezer kerül ezekből az üzletekbe, s ezzel együtt küldik a hagyományos, ám mindig keresett neccszaty- rokat is. — Neccszatyrot hosszú évek óta gyártunk. Ez adta az ötle­tet az Egri Fém- és Elektro­technikai Szövetkezetnek, hogy az általuk készített ösz- szecsukható fémjárókákhoz a hálót tőlünk rendelje meg. A járókahálót fél éve gyártjuk. December végéig összesen 7 ezer darabot szállítunk Eger­be. A szám jövőre tovább emelkedik. A szövetkezet fontos, a ne­héziparban nélkülözhetetlen termékei a különböző szige­telő anyagok. Júliustól szeptember vé­géig csaknem bárom és félmillió forint értekben gy ártottak belőlük, s az év utolsó negye­dében a megrendelés félmillió forinttal nő. — Azzal az eredménnyel, amellyel a harmadik negyed­évet zártuk, engedettek va­gyunk — mondta a főköny­velőnő. — A hazai és a külföl­di megrendeléseknek egyaránt maradéktalanul eleget tettünk. Minőségi kifogás nem volt. Most már biztosak vagyunk abban, hogy az 1976-os ter­vünket teljesítjük. Megállni azonban nem lehet. Állandó feladatunk a minőség javítá­sa és a lehető határokon be­lül a mennyiség fokozása. S, hogy hozunk-e valami újat? Igen. Néhány héttel ezelőtt kezdtük a kockás szövetet be­mintázni, konfekcionálni. A próbagvártás az elkövetkező hetek feladata lesz. S ha a kereskedelem igényli, jövőre az üzletekben megje­lennek a SZISZ nagymintás szövetszoknyái. I Fazekas Ágnes dő a hizlalásuk. A dunavarsá* nyiak kételkednek ebben, sa­ját tapasztalataikat állítják szembe a hitetlenkedők véle­ményével. A közelmúltban befejeződött mintegy 300 első borjas tehén laktációja, s most adták át az állatforgalmi vál­lalatnak az első 30, itt hizlalt Holstein-fríz bikát. A tapasz­talatok azt mutatják, hogy megfelelő hizlalás! technoló­giával aránylag gyors súlygya­rapodást lehet elérni, megle­pően jó a húsminőség és nye­reséges az állatok tartása. Amint már említettük, az idén 620-ra nő a termelő Holstein-fríz teheneik száma. Ez azonban korántseip a végijő, eredmény:. néhány éven belül megduplázzak az állományt. Milyen adottságaik vannak ehhez? A november 17-i ága­zati jelentés szerint 1274 volt az összes fekete-tarka állo­mány, ebből 525 a tehén. A 714 magyar tarka közül 176 a tehén. A 405 Holstein-fríz üszőből 160 vemhes. Ezenkívül van még 125 borjú. Ha figye­lembe vesszük a laktációs időt. 4 év alatt fel lehet fej­leszteni ezt a tehenészetet 1200-ra, de még nincs lehető­ség a megfelelő szelekcióra. Ez pedig elkerülhetetlen, hi­szen tejtermelés: rendszert szeretnének alakítani, s nem­csak a saját állományukat korrigálni, hanem ä társgazda­ságokat is el akarják látni magas tejhozamú egyedekkel. Több éves tapasztalataik és a termelőberendezéseik birto­kában bátran vállalnák a rendszergazda' szerepét, hiszen jövőre felépül az új termény- 'szárító-granuláló berendezé­sük, mely évente 2 ezer vagon táp készítésére lesz alkalmas. Ennek csupán a felére van szükségük, a többit a társgaz­daságok rendelkezésére tud­nák bocsátani. A tömegtakar­mányt minden gazdaság meg tudja termein: magának, ahol silókukorica termesztésére al­kalmas föld van, hiszen az alaptakarmány silókukoricá­ból készített szilázs. Ehhez megadnák a szükséges etetési, tartási stb. technológiát, sőt az állategészségügyi szaktaná­csokkal is ellátnák a taggaz­daságokat. Az importmarha-tartást ál­talában nemcsak a tenyészál­latok beszerzési költsége drá­gítja, hanem az is. hogy az importőr csak az általa java­solt méregdrága nyugati gé­pek és berendezések haszná­lata mellett garantálja a nagy mennyiségű és jó minőségű tejtermelést. Ebben a tehené­szetben és tejházban minden gép, eszköz, berendezés hazai gyártmány, vagy valamelyik szocialista országból hozták. Egyetlen dollárt se adtak ki érte. Az eredmények ebben is őket igazolják. T. Ágoston László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents