Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-23 / 277. szám

\ Hét végi krónika Megszépüli a posta felvételi terme Sakkszakosztály a DCM-ben A múlt hét végére, kéthetes kényszerű, hírlapasztalt moz­gató fiókszekrényt elbarikádo- zó tatarozás után, megszépült a váci főposta felvételi terme: a falak kellemes, világos színt kaptak. örülünk a falfestésnek, de ■el -gyben annak a jele is, hogy a nagy rekonstrukció elhúzó­dik 1977-re vagy 1978-ra. Egye­lőre nem tudják megoldani az épületben lakó két család el- költöztetését. Terv van, pénz is, de a kivitelező, kapacitás- hiányra hivatkozva, szintén | kérte az eredeti terminus mó- dosítását. Ami addig is megoldásra vár: egy megfelelőbb külsejű j totó-lottószelvény-láda, meg- i nyugtatóbb módon kellene el- ! helyezni a levélfelvételi szek­rényeket, s némi gépesítéssel, gyorsítani a takarékpénztári szolgálatot. ★ Nagy arányú és hosszú ideig tartó előkészítő munka után, a Váci Városi Tanács anyagi segítségével, megalakult a Vá­Vendégségben a FORTH-ban Úttörőket láttak vendégül a FORTE ifjúsági klubjában a KISZ-szervezet tagjai. A Gábor József általános iskola tanulói nagyon jól érezték magukat a testvérgyárban. Zárdái felvétele Az üzemi demokráciáról Előadás a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság városi szervezetében A Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság Vác vá­rosi sze i vezetőnek népszerű «előadássorozata keretében, Komlósi József, a Belkeres­kedelmi Szállítási Vállalat vezérigazgatója tartott elő­adást az üzemi demokráciáról, melyet nagyszámú érdeklődő hallgatott meg a Madách Im­re Művelődési Központ föld­szinti termében. Komlósi József, aiki egy 7 ezer dolgozót foglalkoztató vállalat élén áll, gyakorlati példákkal, az élethez közelálló tapasztalatok sorával oéldárta színes, végig érdeklődést keltő előadását. Somogyi László, a Váci Bé- lésszövőgyár igazgatója. , az SZVTT Vác városi titkára, kö­szönetét mondva az előadónak, bejelentette, hogy tizedik jogi tagiként a Duna menti Regio­nális Vízmű és Vízgazdálko­dási Vállalat is csatlakozott a váci szervezethez. Decemberben taggyűlést tar­tanak, melyen beszámoló hangzik el az idei mumkaterv teljesítéséről, az üzemi össze­kötőik tevékenységéről s a kö­vetkező évi tervekről. JanvÁr- ban az országos elnökség a váci szervezet működését vizsgálja meg, s megvitatja a Duna-kanyar ipari városában szerzett tapasztalatokat. A tagszervezést folytatják, s a jövőben is olyan témákat visz­nek a hallgatóság elé, ame­lyek segítséget adnak a naoi feladatok teljesítéséhez, a tá­volabbi célok megvalósításá­hoz. P. R. Német nyelven is A Cserhát-táj kiállítás útmutatója Jó segítség a múzeumba érkező érdeklődőknek Huszonnégy éves a Penci Falumúzeum. Nemcsak létesí­tését kísérte vita, negyedszá­zad után is felvetődhet a kér­dés. van-e létjogosultsága, mi teszi alkalmassá ezt a kis köz­séget, hogy a környék történel­mi múltú emlékeit összegyűjt­se, hagyományait ápolja? A Pest megyei Múzeumok Igazgatósága gondozásában, november derekán megjelent egy 24 oldalas tájékoztató fü­zet. A szerző, Jakus Lajos mú­zeumvezető, a tőle megszokott pontossággal és lelkesedéssel), egyértelműen válaszolt a kért désre: kellett, hogy valaki fel­fedje Penc gazdag régészeti le­lőhelyeit, megmentse a kör­nyék pusztuló, kivesző népraj­zi, népviseleti emlékeit. A múzeum keletkezésének további leírásában emléket ál­lít Fa'oó Andrásnak, Gerengay Pálnak, Zádovszky Istvánnak, s mindazoknak, akik korábban foglalkoztak a környék régé­szetével. 1954-ig egyéni erőből, minden anyagi támogatás nél­kül jött létre a gyűjtemény, majd a Váci Járási Tanács költségvetéssel biztosította a fenntartását. 1962-ig, amikor a megalakult Pest megyei Mú­zeumok Igazgatósága vette át. Az új gazda belső és külső renoválást végeztetett az épü­leten. A községi tanács segítsé­gével megépült a szomszédos raktár- és irodaépület, majd a kőtár. Az 1971—1973-as évek- I ben szintén jelentős felújítás következett. Ma a Cserhát-táj múltja hat kiállítási helyiségben — 16 tárlószekrényben — és az ud­vari kőtárban található. Az élőszobában időszaki kiállítá­sokat tartanak, a konyhában falusi konyhaeszközöket mu­tatnak be. A négy szobában, a kőkortól napjainkig, szépen gondozott és szakszerűen el­rendezett anyagot talál az oda­tévedő. A most megjelent, rövidített, német nyelvű ismertetést is adó füzet jó segítség a mú­zeumba érkező, érdeklődő ven­dégnek. A nyomdai előkészítés és ki­adás Ladányi István munkáját dicséri. Jakus Lajos, mint író, rajzo­ló és összeállító, az eddigi hely­történeti füzetek, cikkek sora mellé, újabb kiadványt helye­zett népes olvasótábora aszta­lára. I (—pr—) ci DCM Sportegyesület sakk­szakosztálya. A váciak szeretnek sakkoz­ni. Marót Géza, Széles Károly nevével találkozunk országos, sőt, nemzetközi versenyeken. Korábban a Váci Vasutas pat­ronálta az elme sportjának kedvelőit. Már 1974-ben felvetődött a gondolat a régi játékosok és a városi sportvezetők körében, hogy életre kellene hívni egy ütőképes csapatot. Mindössze megfelelő bázis és anyagi tá­mogatás volt szükséges hozzá. Mindenekelőtt megtalálta a városi sportvezetés a DCM SE- nél. Jelenleg folyamatban van a régi játékosok visszaigazolá­sa. Az új sakkcsapat benevez az 1977-es megyei első osztá­lyú bajnokságba. ★ Többször szóvá tették olva­sóink a Váci Naplóban s ta­nácstagi beszámolókon is elhangzott a bírálat: rozsdá­sak, életveszélyesek és korsze­rűtlenek a váci utcákon elhe­lyezett hirdetőoszlopok. A napokban a Magyar Hir­dető vidéki osztálya elvitte az ormótlan vashengereket, s he­lyettük műanyagból készült, lapostetős, kékkel, pirossal, sárgával színezett, új hirdető- hengereket állított fel a Lenin úton, a Mártírok útján és a Köztársaság úton. ★ Nagy részvéttel kísérték utol­só útjára a vác-alsóvárosi te­metőiben Vajk Ilona gyémánt­diplomás óvónőt, a korábbi Rákóczi téri óvoda vezetőiét, aki fél évszázadon át nevelte, gondozta a kisváci gyermeke­ket. Papp Rezső Közelebb egymáshoz Ismét megrendezték a Ma­dách Imre Munkás és Ifjúsági Művelődési Központban a szocialista brigádtagok részére a Zsákbamacska című műsort, azzal a céllal, hogy a városbeli szocialista brigádokat, azok tagjait és családtagjait köze­lebb hozzák egymáshoz egy va­sárnap délutáni beszélgetés, játék, előre nem közölt prog­ram keretében. A művelődési központ összes terme a látogatók rendelkezé­sére állt, a legkisebbek részé­re szakképzett védőnő, az is­kolások, óvodások részére ne­velő és fővárosi művészek gondoskodtak megfelelő szóra­koztatásról. Az idősebbek kü­lönféle játékok, zenegép, tele­vízió és jól sikerült vidám mű­sor között válogathattak. Úgy tudjuk, az országban a második a váci művelődési központban bevezetett ilyen kezdeményezés. Egy jól rende­zett szilveszteri vidám zsákba­macska is nagy érdeklődést váltana ki városunkban. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRE XX. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM 1976. NOVEMBER 23., KEDD Mérnökökaek nem adnak engedélyt Hasznosan dolgoznak a város és a járás kisiparosai A KIOSZ szakmai bizottsága minden lakossági panaszt megvizsgál Becslések szerint, a különbö­ző lakossági szolgáltatási igé­nyeknek a jó néhány szövet­kezet a GELKA, a RAMO- VILL, a Patyolat és a többi szolgáltató vállalat csak a felét tudja kielégíteni. Magától érte­tődő tehát, hogy a többi mun­kát a képzett kisiparosoknak kellene elvégezniük. De mér­hető-e egyáltalán, hogy a lako­soknak tulajdonképpen meny­nyi szolgáltatásra, mennyi szakemberre, kisiparosra is lenne szükségük, hiszen ki tudja megbecsülni, hogy való­ban mennyi munkát végzünk el, nem hivatásos kontárok­ként. jobb híján magunk, s mennyit az engedély nélkül dol­gozó szakemberek? Már, ha szakemberek! Saját kárukon tanulhatták már meg sokan, hogy még­iscsak érdemesebb lett vol­na a talán drágább, de ga­rantáltan jó munkát végző iparost megbízni a lakás­festéssel, a parkettázással és így tovább. Nem is vitás tehát, hogy szükség van kisiparosokra, s nemcsak szükség van rájuk, hanem sokkal több kellene be­lőlük, mint amennyien van­nak. De mennyien is vannak? A Kisiparosok Országos Szövet­sége körzeti csoportjának nyilvántartása szerint, Vác vá­rosában és a járás 34 községé­ben kétszáznegyvenen. Közü­lük 142 a főállású, a többi nyugdíjasként vagy másodál­lásban dolgozik. Figyelemre méltó azonban, hogy a vi­szonylag kevés számú iparos állandóan cserélődik. Egy év alatt például száztizennégyen szüntették meg az ipart, s új engedélyt százhúszon kilencnek adtak ki. Az iparoshiány minden szol­gáltatásban érezteti hatását. Némelyik szakmát már alig gyakorolja valaki, s a többi sem győzi a megrendeléseket. Pedig a tanáfcs és a szolgálta­tásokért felelős többi szervezet is egyre többet tesz azért, hogy legyen elég kisiparos. A KIOSZ munkatársai szövetkezeteket és ipari üzemeket keresnek fel, hogy a legjobb szakmun­kásoknak engedélyezzék a másodállású ipargyakor­lást. Egyre több nyugdíjas szak­munkást is sikerül meggyőzni arról, hogy váltsa ki az ipar- engedélyt. Az új iparosoknak, az adókedvezményeken kívül, a KIOSZ javaslatára, OTP-hi- telt is adnak, műhelyberende­zésre, szerszámvásárlásra. Miért kevés mégis a kisipa­ros? A legtöbben azért nem fog­lalkoznak tovább szakmájuk­kal, mert az állandó anyag­vagy alkatrészhiány miatt, nem tudnak eleget tenni a megrendeléseknek. A váci és környékbeli kisiparosoknak ugyan jó kapcsolatuk van a helyi üzletekkel, de alapvető gondjaikat e kapcsotac nem szüntetheti meg. Egy időben legendák ke- j ringtok arról, mennyit keres egy-egy kisiparos. A körzeti | csoporthoz tartó :ó mestereket sohasem irigyelték annyira, nem is kerestek horribilis ősz- szegeket. Sőt, ők maguk úgy látják, hogy éppen a kontárok, az ipar­engedély nélkül dolgozók jutnak tisztességtelen jö­vedelemhez, mert nem adóznak munkájuk után. Másrészt a képzettség, a gya­korlat hiánya miatt, vagy ép­pen azért, mert tudják, hogy a rossz munkáért alig lehet őket felelősségre vonni, hanyagul végzik el a megbízást. A KIOSZ körzeti csoportjá­hoz tartozó iparosok megpró­báltak fellépni az engedély nélküli, tehát törvénytelen iparűzők ellen, bár a fellépés elsősorban a tanácsok felada­ta lenne: kontárellenőrző bi­zottságot alakítottak. Nem sok sikerrel, hiszen joguk nincs az ellenőrzésre, kiteszik magu­kat különböző inzultusoknak, s ráadásul, véleményük sze­rint, a városi tanácsok megle­hetősen engedékenyek a kon­tárokkal szemben, a szabály­sértési eljárások lassúak, a bírságok mellényzsebből fi­zethetők, hat hónapnál régeb­ben végzett munkáért pedig nem is vonják felelősségre az engedély nélkül dolgozókat. Eredményesnek látszana, ha megadóztatnák őket, a tisztességtelenül szerzett magas jövedelmek után, de a mai napig nem halot­tunk ilyen adóztatásról. Jogos, persze, az a félelem is, hogy kontárok nélkül vég­képp nem lenne, aki a külön­böző munkákat elvégezze. s minden bizonnyal ezzel is ma­Nem is olyan mulatságos Megy a vonat - de hová? Vvtizedek óta egyszerű jel- zőtábla állt a vasútállo­más peronján. Cserélhető táb­lái mindig pontosan jelezték, hogy hányadik vágányról, hány órakor és hova indul vonat? Arra is emlékszünk, hogy valamikor a szerelvény végén is vqlt olyan jelzés, amelyik tájékoztatta az utast, hogy mi az útirány. Ki tudja, miért, a jól be­vált módszert megszüntették, újjai nem helyettesítették. Így fordulhatott elő a napokban az alábbi eset. Két szerelvény állt az állo­máson. Az egyik előtt moz­dony. Arra szálltak fel a Ve­resegyház felé utazók. Pár perc múlva, az üres szerel­vényre is rátolatott egy moz­dony, kijött a forgalmista és elindította a vonatot. Kide­rült, hogy a félig üres vonat Veresegyházra robog. Az utasok kiszálltak, mér­gelődtek. A forgalmista nyugodtan szólt: — Kérem, mi bemondtuk a hangosbemondóba, hogy a vo­nat melyik vágányról indul. Az utasok így replilcáztak: — A vonatban mi azt nem hallhattuk! Frről jutott eszembe egy régi történet, abból a korból, amikor volt már ugyan hangosítás, de a hang­szórók szavát érteni alig le­hetett. — Krcszkrgdlihfkrszc ... Két férfi egymásra nézett: — Értetted, mit mondott? — Igen, a harmadikról in­dul, a vonat X állomás felé. Felszálltak s jó utasokhoz méltóan, akkor kérdezték meg szomszédjukat, amikor már jól robogott a vonat: — Tessék mondani, X-re megy a vonat? — Ajaj, szegény emberek! — volt a szomszéd válasza. — Rossz vonatra szálltak. Ez Z áhomásra megy, éppen ellen­kező irányba. A mellettünk levő vágányon állt a maguk szerelvénye. Szálljanak le a következő állomáson, öt kilo­méter vissza a gyalogút. Leszállt a két férfi. Térdig érő hóban, farkasordító hi­degben kutyagoltak ’ vissza. Mire az állomásra értek, már a felső cé fölött áll. a mér­gük. Azzal nyitottak be a for­galmi irodába, hogy jobb volt régen, amikor még a kapus kiabálta, hogy hányadikról és hova. A forgalmista meglepődött: — De, kérem, melyik vo­natról szálltak le? — Hát amelyik a harmadi­kon állt. — Hát akkor, kartársak, kár volt, mert az éppen jófele ment. pillanatnyi csönd után, a *- két férfi hangosan ka­cagni kezdett. A forgalmista már attól félt, hogy a hideg elvette az eszüket. Meg ’s kérdezte, hogy a történtekben ugyan mi olyan mulatságos? — Azon nevetünk, hogy mit szól majd a szomszédunk, aki Z-re megy, és X állomá­son száll le? m. gy. gyarázható a tanácsok enge­dékenysége. yác és a községek iparosai úgy érzik, hogy sok­kal többen maradnának a szakmában, ha sikerülne végre megnyugtatóan rendezni a kontárkérdést. Addig is, amíg az végül is megnyugtató megoldást nyer, a kisiparosok érdekvédelmi szervezete, a KIOSZ és tagjai mindent elkövetnek azért, hogy eleget tegyenek az igé­nyeknek, megvédjék a jó ipa­rosok hírét. Ennek érdekében, szakmai bizottságuk minden lakossági panaszt megvizsgál­ás rendez; az év első felében mindössze 13 ilyen érkezett. Kilenc alkalommal az iparos és a megrendelő közötti vitát mindkét fél megelégedésére tisztázták. Akikről kiderült, hogy rossz munkát végeztek, azokkal visszafizettették a munka­díjat, s a tanácsokkal együtt, figyelmeztették a hanyag kisiparosokat. Szolgáltatásfejlesztési bi­zottságuk tevékenységéről már szóltunk, amikor megem­lítettük, hogy egyre több szak­embert nyernek meg a szolál­tatásoknak. Megvizsgálják azonban azokat az okokat is, amelyek miatt a kisiparosok be akarják csukni a műhelyt, vissza akarják szolgáltatni az iparengedélyt. Azrilyen sérel­mek közü] már sokat sikerült orvosolniuk, s a szakember tovább folytatta a munkát. Szociális bizottságuk első­sorban az idős iparosokat tá­mogatja, s a tanulók munka- körülményeit véleményezi. Sajnos, a tanulók is na­gyon kevesen vannak. A KIOSZ körzeti csoportja azonban nemcsak a kisiparo­sok érdekeit, hanem a társa­dalmi érdekeket is védi. Nem javasolja például mérnöki ok­levéllel rendelkezőknek és olyan szakmákban dolgozók­nak az iparengedély kiadását, akikre az állami iparban van szükség. Cs. A. A tárgyalóteremből hatArAtlépés Útlevél nélkül Kozák Istvánt kétszeri, en­gedély nélküli határátlépés vétsége miatt, 1500 forint pénzoüntetésre, nem fizetés esetén 30 nap elzárásra ítélte jogerősen a Váci Járásbíró­ság. Kozák a hajnali órákban, Bernecebaráti közelében, át­ment csehszlovák területre, útlevél nélkül, s az esti órák­ban, hasonló módon visszatért Magyarországra. GÖD-FELSŐI VEREKEDŐK Két 21 éves fiatalember, Olejnyik János és Rostás László Göd-íelsőn összeszólal­kozott Jezsek József sértettel, akit úgy megvertek, hogy két­oldali állcsonttörést szenve­dett. A garázdákat, súlyos testi sértés bűntette miatt, hat-hat hónap felfüggesztett szabadságvesztésre s mellék- büntetésül ezer-ezer forint pénzbírságra ítélte a Váci Já­rásbíróság. KÉSSEL FENYEGETŐZÖTT A 27 éves Lakatos András is garázdaság miatt került a bíróságra: erősen italos álla­potban, belekötött az utcán emberekbe, késsel fenyegető­zött. botrányt okozott a járó­kelők között. Nyolc hónán szabadságvesztésre ítélték, és tóváb’oi két évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. <P>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents