Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-21 / 276. szám

i Testedzés Van-e pompásabb dolog, mint úgy estefelé felka­paszkodni egy üres HÉV- szerelvényre a gödöllői végállomáson? Az Örs vezér térig ötven perc. Remek kikapcsolódási lehetőség. Az ablakon túl a sötét, zi- mankós táj, a kocsiban felhőtlen elheveredés. No­sza, elő az újságot, térd kö­zé a könyvet; olvassunk, informálódjunk — mi más­ra lenne jó ezt a kurta órácska? Kissé ugyan hűvös a le­vegő, no áe csak pár perc­be telik, s a villamos fű­tés drága melege bizonyo­san szétárad a vonat bel­sejében. Mogyoródnál feltűnik, hogy sürgősen új, lehetőleg bélelt téli«cipőre kéne mi­hamarább szert tenni, a lábujjak kifejezetten rosz- szul tűrik a mínuszokat. Szilasligetnél ildomos még egy hurkot kötni a sálra, ál­lítólag az eszkimók is azért burkolóznak orrig vastag cumókba, nehogy a nehe­zen összegyűjtött meleg a nyakuk mentén hagyja őket cserben. Kerepesnél elhományosodnak a betűk: a pára fagyott volna rá re­cehártyánkra? Kistarcsá- nál dühös rugdalózás; Ilo- na-telepen tornagyakorla­tok, dakotánál teljes re- ményvesztettség: a vezető melegvérű ember, nyilván nem fázik. A tervezett hasznos időtöltés persze nem vész el, csak átala­kul. Szerencsére senki más nem fagyoskodik a kupé­ban: lehet énekelni, ordí­tozni. Lehetőleg pattogó indulókat, fürge népdalo­kat. Sashalomtól Nagyic­céig kocogás a kocsi egyik végétől a másikig, utána széki sűrű, pásztorkopogós és kurjantós betyáros óv a fagyhaláltól. A fene sajnálja az elma­radt olvasást, az önműve­lés ilyen széles skáláját végigzongorázni sokkal na­gyobb gyönyörűség volt. az. Kétmilliós túlteljesítés Szocialista brigádok a járási úttörőtábor felépítéséért Biztatóan fejlődik a szocia­lista brigádmozgalom a péceli Vegyesipari Szövetkezetben. A legutóbbi értékelés óta eggyel emelkedett a brigádok száma, a nyolc szocialista brigádban öszesen 99-en tevé­kenykednek, a dolgozók több mint 50 százaléka. A szövet­kezeti bizottság és a pártalap- szervezet nemcsak évenként összegezi az elvégzett munkát, rendszeresen figyelemmel kí­séri a versenyvállalások tel­jesítését; tanulásban, művelő­désben való előrehaladást A szövetkezet huszonkilenc- milliós tervét éppen a brigád­felajánlások következtében előreláthatólag kétmillió fo­rinttal túlteljesítik. Tizenöt­ezer forintnyi hozzájárulással segítik a járási úttörőtábor felépítését, ezt az összeget a kommunista szombat 23 ezer forintos bevételéből utalták át. A központi telephely és a műhelyek környékét a brigá­dok tartják rendben, ők vál­lalták a szovjet hősök sírjai­nak gondozását is. Harminc­kilencen járnak politikai ok­tatásra, a szakmai képzésen is szép számmal képviselte­tik magukat. A napokban közművelődési tanácskozáson vettek részt a szocialista brigádveaetők, ahol a község és a járás kulturális szakembereinek beszámoltak gondjaikról, és elmondták kí­vánságaikat, ötleteiket. (g.) A pedagógusok kezdeményezésére Ifjúsági klub Kistarcsán Ifjúsági klub alakult Kis­tarcsán, a községi tanács által a fiatalok rendelkezésére bo­csátott épületben. Az iskolai pedagógus KlSZ-szervezet kez­deményezésére létrejött kluib vezetője Bíró Sándor lett. Az avatáson megjelent fiatalokat a járási hivatal nevében kö­szöntő közművelődési felügye­lő, Polónyi Péter kiemelte: a klub megalakulása azért is je­lentős, mert a községben nincs művelődési ház. Az épületben testedzőtermet rendednek be; bekapcsolódhat­nak á község fiataljai a pre­mierplán filmklub, az amatőr filmesek klubjának, az iskolá­ban működő modellező kör munkájába. Tervezik, hogy a későbbiekben felveszik Rajk László nevét. Képzőművészet és zene Új ismeretterjesztő sorozat a művelődési házban Képzőművészet és zene cím­mel új ismeretterjesztő soro­zat kezdődik a városi és járási művelődési házban november 30-án. Az első előadás címe: A középkor világa a zenében és a képzőművészetben. A to­vábbiakban a reneszánsz, a barokk, a klasszicizmus és a romantika a képzőművészet­ben és a zenében, végül a ze­ne és a képzőművészet az impresszionizmustól az első vi­lágháborúig címmel tartanak előadásokat. Az ismeretter­jesztő sorozatot Maksay László művészettörténész és Sz. Farkas Márta zenetörté­nész vezeti, diák- és zenemű­vek felhasználásával. Belépő­díj hat forint. Bérletek is vált­hatók — november 21-től a művelődési házban — felnőt­teknek 24 forintos, tanulóknak 12 forintos áron. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA III. ÉVFOLYAM, 276. SZÁM 1976. NOVEMBER 21., VASÁRNAP Egy vizsgálat eredményei Gépek a lejtős földek művelésére A biztonság és a teljesítmény egyaránt fontos Hazánk rét-, legelő- és szántóterületének igen jelen­tős része lejtős. Az ilyen vi­szonyok között gazdálkodó ál­lami gazdaságok és termelő- szövetkezetek gondját növeli, hogy a talajművelést, a nö­vények ápolását a betakarító­gépek üzemeltetési módját a terep adottságé nagy mérték­ben befolyásolja. Kisebb lej­tőn nincs különösebb akadá­lya a hagyományos, sík vidéken alkalmazott gépek, gépcsoportok üzemeltetésének, a gazdaságos termelés meg­valósítható. Az erősebb lejté­sű táblákon azonban, részben a biztonságtechnikai követel­ményeik megtartása, másrészt az szab határt a meglevő gé­pek használatának, hogy azok­kal — a nehéz terep miatt — csak megközelítően lehet olyan jó minőségű munkát végezni, mint a síkon. Milyen tulajdonságokkal? Hogy a mezőgazdasági nagy­üzemeink meglevő gépei mennyiben felelnek meg ezek­nek a követelményeknek, azt Amíg a bor kiforr (1.) Nyitástól takarásig készült, húsz liter pennetlé fórt. A vízhordó — asszony vagy nagyobb gyermek — megkönnyítette valamelyest a permetező munkáját, mert nem kellett mindig kímennie a kocsihoz, ha kiürült a gép. Mint az elején mondtam, a szőiőt figyelni kell. Kedvező időjárás esetón a meghagyott csapokon levő szemek kifa­kadnak, kifejlődnek, mostoha időben viszont — gyenge fagy, alacsony hőmérséklet — a tő­kefejen levő láthatatlan sze­mek is kifakadnak. E vadhaj­tásokat le kell tördelni, mert különben elszívják a csapok­ra hagyott hajtásoktól a táp- erőt, s a szőlő elburjánzik. Ez a válogatás. Közben többször kötözni és kapálni (horolni, sarabolni) is kellett, ahányszor a szőlő kí­vánta. A kötözés gyakoriságát az új hajtások növekedésének mértéke szabta meg, amire azért volt szükség, hogy a szél le ne törje. A horolás a gyomosodástól függött. Ezek egész napos munkák voltak, r ha közben megeredt az eső, össaekoszmoródtumk a guly„ hóban. Ma már gulyhó is csak négy van. SZÜRET UTÄN egyetlen munka maradt hátra, a taka­rás. Késő ősszel betakargattuk a szőlőtőkéket, miként a krumplit szoktuk tölteni. A nagyapám szerint erre azért volt szükség, hogy a tőkék meg ne fázzanak. De ez a fel. fogás ma már elavult... A szőlő művelése az utóbbi években népszerűtlenné vált A tulajdonosok kiöregedtek, a fiatalabb nemzedéket pedis már nem érdekli a szőlő sor sa. Ha valaki végigsétált nyá ron a Körtélyesen vagy a Muszajban, a szőlőhegy meg­közelítőleg felét gondozatlan­nak láthatta. A szövetkezet megalakulása óta kevés gazda akadt, aki megtrágyázta volna a szőlő­jét, a talaj ereje kimerülőfél - ben van. Kiöregedtek maguk a tőkék is: többnyire hetven­nyolcvan évesek. Másrészt a téesz is t a gosí tani akarta már ... Néhányan ennek elle­nére is szépen rendben tart­ják, főleg idősek, nyugdíjasok Elmotyognak lassacskán a szőlőben.. t Bene Mihály (Folytatjuk) a gödöllői Mezőgazdasági Gép- kísérleti Intézetben vizsgál­ják, s megfelelő javaslatolMt tesznek arra, hogy mely gé­pek, milyen lejtőértékig hasz­nálhatók gazdaságosan, s me­lyek végeznek ott jó minőségű munkát. Ezzel közvetlenül hasznos tanácsokkal szolgál­nak a nagyüzemeknek a megfelelő gépek kiválasztásá­ra, másrészt befolyásolhatják a kereskedelmet, hogy olyan gépek beszerzésére is töreked­jék, amelyek alkalmasak a lejtős területek művelésére. S noha a gondok e téren még számos tennivalót adnak, a kutatások azt is célozzák, hogy a jövőben paind több ilyen föld speciális gépekkel legyen hasznosítható'. Az elmúlt években a lejtős táblákon termesztett szálas ta­karmányok betakarításának gépesítését vizsgálták meg az intézetben Szeghalmi János tudományos munkatárs veze­tésével. Egyebek közt meg­állapították, hogy a szálasok betakarításában, 17 százalékos lejtésiig a KZ—3 fűkasza hasz­nálható a legjobban, de jól megfelelnek a KSZ—2,1 és a K—213—R típusúak is. A rendsodrást vontatott géppel is lehet végezni — ha a táb­lákat a gépesítésnek megfe­lelően alakítják ki. Igaz, a 17 százalékos lejtőig megfele­lő PZK—7 rendsodró teljesít­ménye 60 százalékára csök­ken a sík vidéken elérhető­nek. A szénarendek felszedé­sére, az említett viszonyok között, a Hamster—Major—3,5 típusú rendfelszedő pótkocsi felelt meg a legjobban. Ha ezt a 17 százalékos felső ha­tárértékű lejtőn üzemeltetik, akkor az úgynevezett súlytel­jesítménye mindössze 90 szá­zalékára csökken a síkvidéki­nek. Stabilitás 25 százalékos lejtőn Ugyancsak értékelték az MGI-ben a szálasok szecsfcó- zásos betakarításának lejtőkre alkalmas gépsorát. Figyelemre méltó, hogy a nagy teljesítmé­nyű John Deere—5400 szecs­kázó gép gyakorlati stabilitása 25 százalékos lejtőig is meg­felelő. Teljesítménye — a sík vidékihez képest — a 17 szá­zalékos lejtőn 78, a 17—25 százalékos lejtőn a 68 százalé­kot érte el. Mint a vizsgálat megálla­pítja: a lejtős területeken a szecska esetén is a legnagyobb gondot a szállítás okozza, kü­lönösen a 12 százalékosnál meredekebb lejtésű táblákon. A stabilitás szempontjából gyakorlatilag még megfelelő­nek bizonyult IFA—LA/K tí­pusú tehergépkocsik például nem voltak képesek a szecs­kázó géppel jól együtt halad­ni. Kedvezőtlen adottságok a járásban is Sok tehát még a tennivaló a lejtők gépesített művelésé­nek javításában. A tanulsá­gokról szólni talán éppen a mi járásunkban nem haszta­lan, hiszen az itteni terep­adottságok sok helyütt kedve­zőtlenek, mint mondani szok­tuk: mostohák. De, mint ahogy az elmúlt években je­lentős erőfeszítéseket kellett tenni a gépesítés fejlesztésé­ben a gyártóknak és az üze­mi szakembereknek, amíg a mostani szintet elérték, a lejtős területek jobb haszno­sításán dolgozni éppen ilyen alapos feladat lesz Fehér István Részeg a moziban A gödöllői Petőfi Filmszín­házban kedden a félhatos elő­adáson tízszer szakadt el a film, tizenötször hanghiba miatt volt élvezhetetlen. A reklamáló, kiabáló, fütyülő közönséget ilyenkor egy ré­szeg szórakoztatta, aki a szék­sorok között botorkálva ke­reste a feleségét. A sok sza­kadás miatt a nézők máig sem tudják, mi lett a történet vége. Sajnos az utóbbi időben a Petőfi moziban nagyot esett a színvonal, pedig korábban jó műsorpolitikája révén köz­kedveltségnek örvendett. Cs. Zárt ajtó — nem ajtó Vannak tárgyak, ame­lyek I megtanítják az em­bert arra, hogy nem bán­hatunk velük makacsul. A szerszámok — ezek a hasz­nos eszközeink — alkalma­sak arra, hogy alakítsuk velük a vasat, az acélt. A gépek arra, hogy hegyeket hordjunk el velük a he­lyükről. De, ha rendellenes használattal „ellenük” for­dulunk: csípnek, rúgnak, harapnak, oldalba ver­nek ... A gépkocsi, ha okosan nyomjuk a gázt s a féket, jól forgatjuk a kormányát — elröpít addig sosem lá­tott tájakra. Az utak men­tén élő filmet vetít elénk a kocsik törékeny, átsugárzó üvege ... De, ha elfelejt­jük, hogy ezt a sok acél­ból, lemezből, csavarokból összerakott alkotmányt — s okos, kormányozható kere­keit — a mechanika oly­kor véges törvényeire mé­retezték, akkor kegyetlen módon „hálátlan” lesz. Vannak aztán tárgyak, amelyek csendes szolgála­tot tesznek, s hacsak lce- gyetlen daccal nem táma­dunk nekik, nem ártanak nekünk. Hacsak utunkat nem állják. Ámbár nem mindig ők tehetnek arról sem. Mert mit tehet arról a gödöllői ÁFÉSZ-áruház bejárati ajtaja, hogy egyik felét — a csuda tudja, miért mindig zárva tartják. Így aztán hol a befelé, hol meg a kifelé igyekvők hosszú sora pi- tizhet neki, mondván: Tá­rulj már ki ajtócskám! Az pedig, szegény, mint egy­szerű tárgy, csak áll, zár­va egy láthatatlan lakat alatt. A vevők pedig igye­keznének kifelé is, befelé vs, udvariaskodásuk rekor­dot dönt — egy fél, alig használt 1ajtó miatt. (kaposi) VAL.KÖ EAKOSSÄGA év­századokon át elsősorban me­zőgazdasággal foglalkozott. Határában a 18. században kezdett nagyobb területeket hódítani a szőlő. A török hó­doltság utáni esztendőkben egy-egy családba évente átla­gosan harminckét liter bor ju­tott. Az utána következő évti­zedekben viszont a szőlővel betelepített határrész területé­nek rohamos növekedésével párhuzamosan emelkedett a termés- és bormennyiség is. Érdekes, hogy itt nem csupán a telkes gazdáknak volt szőlő- birtokuk, mint Versegen, ha­nem a zselléreknek is. A szőlő népszerű növénnyé válásának két oka is volt. Egyrészt: több munkát igényelt ugyan, mint a krumpli vagy a kukorica, de nagyobb hasznot is hozott. Másrészt, és főként ezért: a szőlő a birtoklók saját tulaj­donát képezte, szabadon ren­delkezhettek vele, eladhatták, vehettek hozzá, ugyanakkor nehezebben vehették el tőlük, mint egyéb birtokrészeiket. S ha mégis sor került rá, abban az esetben az eltulajdonosító- nak „igaz becsük” szerint kel­lett kárpótolnia őket, mégpe­dig minden addigi beruházásu­kat és munkabefektetésüket. Érdemes volt tehát szőlőt tele­píteni. Azóta századunk má­sodik feléig ötszörösére növe­kedett á szőlő területe a köz­ségben. Az alvégben Sibak Mihály házához nyitok be. Az udvart sátorszerű lugas fedi. Éretten csüngenek le a bordó és sárga fürtök. Sok helyen látható még hasonló a faluban. Amilyen szép e lugas, olyan gondozott Sibak Mihály szőlője a Körté- lyesben (Körtvélyes) és a Mu­szajban. Szereti a szőlőt. Ta­vasztól őszig alig akad nap, hogy ki ne kerékpározna széj­jelnézni, pedig messze van a szőlőhegy, s ő sem fiatal már: közel jár a hetvenhez. — A 6ZŐ1Ő olyan, mint a gyerek — mondja —, figyelni kell rá, és lelkiismeretesen gondozni. Ügy érdemes! — Miivel „múlatta” kinn az idejét? Ragyogó arccal beszéli el. — Kora tavasszal, amint az idő engedte, megkezdődött a nyitás. Az egyik legnehezebb munka, mert a tőkék nyakát teljesen meg kellett tisztítani a földtől, kapával ez nehézke­sen ment, ezért metszéskor kiskapaccsal, de leginkább kézzel tisztogattuk. Nyitás után a metszés következett, amit igazán csak a vincellérek értettek. Azoktól hallottam: csercsap, ugarcsap, termőcsap. Az elsőt máig sem tudom, mit jelent. Az ugarcsapot egy szemre hagytuk, hogy a kö­vetkező esztendőben a termő- csaoot megnevelje. Ez egyfaj­ta óvása a szőlőnek, s biztosí­ték a jövő évi termésre. Ezt a magunkfajta kistermelők nem használtuk. A termőcsapon há­rom-négy szemet hagytunk. Amikor nagyobbacska gye­rek voltam, azt mondta a nagyapám: gyere, fiam. el tu­dod te is vágni a vesszőt! Men­nem kellett, és ócskán el­tanultam a fortélyát. METSZÉSKOR kerítettünk sort a hiányzó tőkék pótlására is. Ahonnan hiányzott, a he­lyéhez legközelebb esőn meg­hagytunk egy szál vesszőt, a kívánt helyre vezettük, maid úgy temettük be, hogy a vé­gén két-három szem szabadon maradt,. A vessző gyökeret eresztett. A szőlő szaporításá­nak ezt a mód lát neveztük mi porbujtásnak. 1926-ban magam is vásároltam ilyen meggyöke­reztetett vesszőt, nem is keve­set, ezer darabot a Schossber- ger-féle uradalomból. Az ura­ság szőlőgazdaságában ugyan­is foglalkoztak gyökeres szőlő eladásával is. Ott a tőkék kö­zötti távolság meghaladta az egv métert, meg az uradalom trágvával is bírta, és ez a por- bujtásos eljárás duplán vitte neki a oénzt. Első évben ugyan­is a jófajta szőlő még két kiló termést is hozott a bujtás ré­vén. A gyökeret eresztett por- bujtásokat ősszel kiszedték, télire elvermelték a pincében, tavasszal pedig értékesítették. A SZAPORÍTÁSRA és a hiányzó tőkék pótlására hasz­náltunk egy másik módszert is, a döntést. A dönitendő tö­ke körül a hiányzó tőke irá­nyába negyven centi mély gödröt vájtunk, s abba fek­tettük, miután az oldalgyöke­reit levagdostuk. Egyedül a talpgyökerét hagytuk meg. Vesszőit bármilyen irányba lehetett húzni. Aki négy jó vesszőnél többet hagyott meg a lefektetett tőkén, az elérte ugyan a jó kihasználtságot, de ki is zsarolta a döntött tő­két. A szaporítás e két mód­ja között a szembetűnő kü­lönbség, hogy az előbbivel egy tőkét, az utóbbival pedig töb­bet lehetett pótolni. A döntést azonban csak a jól gondozott szőlőben volt érdemes alkal­mazni, ahol erősek a vesszők. Az első vegyszeres perme­tezés május első felében zaj­lott le. Szükségességét arról ismerték fel a magamfajta egyszerű emberek, hogy az új hajtásokon öt-hat levél zöl­dellett. Ezelőtt negyven évvel csak négyszer-ötször öntöztük évente, s általában egyszáza­lékos vizet használtunk, vagy­is egy hektó vízhez egy kiló rézgálicot adtunk, és kétszer annyi meszet oldottunk fel benne. Persze, akadtak olya­nok is, akik négyszázalékos permetlével öntöztek, hogy szebb legyen a szőlőjük. Mos­tanában nyolcszor-tízszer is permeteznek. Szelczei András például tizenhatszor öntözte meg szőlőjét az elmúlt esz­tendőben. A termés mégis kétséges. Az oka talán abban van, hogy a legkülönbözőbb vegyszerek állnak rendelke­zésünkre, és nem ismerjük mindegyiknek a hatását, a mellékhatásukat meg még annyira sem. A permetezés egyébként a másik legnehe­zebb munka. A vizet többnyi­re itthon készítettük el, s ko­csival vittük ki a szőlőbe. A permetezőgépbe, amely rézből

Next

/
Thumbnails
Contents