Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-03 / 260. szám
A iiiunkásniűvelödési hetek megnyitója Ma, szerdán, délután 3 órakor n>;,ja meg a munkásmű- velőd^si heteket Manor on, a MEZŐGÉP Vállalat művelődési termében Jólesz Sándor, az MSZMP nagyközségi bizottságának titkára, majd fél 4- kor a Nagy István képzőművészeti csoport kiállításának megnyitójára kerül sor, a vállalat ebédlőjében. A tárlatvezető ifj. Pál Mihály szobrász- művész. Ugyancsak ma, este 6 órakor, a művelődési házban fórumot rendeznek, Nagyközségünk jelene és jövője címmel. A lakosság kérdéseire Jóiesz Sándor, dr. Zimányi Gyula tanácselnök, dr. Varga Ilona, a tanács vb-titkára, Berlinger János, a Hazafias Népfront monori bizottságának titkára, valamint a nagyközségi tanács szakigazgatási szervének csoportvezetői válaszolnak. A P E'S t M E G Y E I H Í R l A P K 0 LÖ N KIADASA XVIII. ÉVFOLYAM, 260. SZÁM 1976. NOVEMBER 3., SZERDA 0 Uj osztályfőnöki tanterv, Nagyobb alkotói szabadság a pedagógusoknak Iskolaigazgatók értekezlete Maglódon Az általános iskolák igazgatóinak munlzaközösségi megbeszélésén, melyen részt vett a járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője, Magócsi Károly is, az osztályfőnöki Kiállításra készül Reitz János maglódi amatőr szobrász és festő önálló kiállítása november 4-én, IS órakor nyílik meg a Budai Ifjúsági Vízivárosi Pinceklubban (Budapest, II., Kapás u. 55.). A tárlat tíz napig tekinthető. meg. Képünkön: az aniatőr művész Háborús csendélet című olajfestményén végzi az utolsó ecsetvonásokat. Wonke Rézsű felvétele munkaközösségek tevékenységéről és annak igazgatói segítéséről volt szó. Vitaindító előadásában dr. Majzlik Lászlóné főiskolai adjunktus, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, részletesen elemezte az osztályfőnöki munkát és a jövő feladatait. Beszélt az 1978-ban bevezetésre kerülő új osztályfőnöki tantervről is. Elmondta, hogy ennek keretében számos tematikai változás lesz, s nagyobb alkotói szabadságot biztosít a pedagógusoknak. Az általános iskola . harmadik és negyedik osztályában is bevezetik az osztályfőnöki órát. Az új tanterv kiemelkedően fontos iránymutatása hangsúlyozza: az osztályfőnöki óra a közösségi élet fóruma legyen. Ennek érdekében még nagyobb szerepet kap majd az iskolán belül az osztályfőnöki munkaközösségek és az iskola- igazgatók koordinálása, együttes tevékenysége. Az előadás után Spengler Györgyné és Ősz Béla igazgatók adtak tájékoztatót iskolájuk munkájáról. A két korreferátumot követően, élénk vita alakult ki az osztályfőnöki tevékenységről, az oktató-nevelő munka hatékonyságáról cs az úttörőmozgalom helyi gondjairól. Az igazgatói munkaértekezlet végén Kiss László, a maglódi nagyközségi tanács elnöke tájékoztatta a járás általános iskoláinak vezetőit az épülő tornateremről. Elmondta, hogy a maglódiak szívügyüknek tekintik az építkezést, és anyagi, valamint társadalmi munkafelaján- lásokkal vették ki részüket a mintegy 8 millió forintot érő tornaterem létrehozásából. Jelentős támogatást kapnak a községekben működő üzemektől is. Szeretnék, ha a létesítmény majd az egész község ,testkultúrájának központja i lenne. Pesti Imre ünnepségek a járási székhelyen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján Monoron, a járási székhelyen is minden előkészület megtörtént a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulója méltó megünneplésére. Az ünnepségsorozat már tegnap megkezdődött: a kefegyárban átadták rendeltetésének a másfél millió forintos költséggel létesített új öntödei üzemet. Ma, november 3-án, ünnepélyesen megnyitják a munkásművelődési heteket. November 4-én tartják meg az állami gazdaság művelődési termében, 15 órai kezdettel, a járási kiemelt ünnepséget. melyen Göndics Zoltán, az. MSZMP Pest megyei Bizottsága oktatási igazgatóságának vezetője mond ünnepi beszédet. Ugyanezen a napon a községi MHSZ-klub ünnepélyes közgyűlést tart. November 5-én rendezik meg a községi ünnepségeket. Délután 2 órakor átadják rendeltetésének a bölcsőde kibővített szárnyát. Délután fél 4Negyedszázada alakult Munkájára a jövőben is szüksége van a népgazdaságnak Jubilált a Monori Vasipari Szövetkezet Ünnepi közgyűlést tartott a művelődési ház nagytermében a Monori Vasipari Szövetkezet vezetősége és tagsága: a szövetkezet fennállásának huszonötödik évfordulóját ülték meg. Jelen volt Boros Gyuláné dr, a megyei KISZÖV elnöke, Hangyái Andrásné, a KISZÖV osztályvezetője, s helyet foglalt az ünneplők között dr. Varga János, a 11. számú választó- kerület országgyűlési képviselője, ott voltak a helyi párt- bizottság és a tanács képviselői. Varró Géza, a szövetkezet elnöke emlékezett az indulásra, az első lépésekre, amikor, vegyesipari szövetkezet néven, harmincöt taggal, szétszórt részlegekben, az alapítótagok szerszámaival kezdtek dolgozni. Sok gond akadt akkoriban, az eredmények azonban lassanként igazolták a vállalkozás életképességét. 1957-ben már saját telephelyet vásárolhattak, később teljes vasipari profillal kezdhették el a gazdálkodást. Ma termékeiknek — különösen a hajtóműnek — már külföldön is híre van. Modern gépekkel, nagy szerelőcsarnokokban és irodákban dolgozhatnak, tanműhelyükben oktathatják az új szakembergárdát, nyereségüket milliókban számolhatják. Boros Gyuláné köszöntő szavai után arról szólt, hogy a vasipari szövetkezet munkájára a jövőben is nagy szüksége van a népgazdaságnak. A jubileum alkalmából, s eddigi tevékenysége elismeréséül, a szövetkezetnek átadta az OK1SZ elnöksége díszoklevelét. Több dolgozó kitüntetést, pénzjutalmat kapott. A szocialista brigádverseny helyezettjei is jutalmat vettek át. Az ünnepség hivatalos részének végeztével, fehér asztal mellett, miközben zene is szólt, csaknem reggelig maradtak együtt a szövetkezet dolgozói. (k. zs.) A járás munkásmozgalmának történetéből (19.) Emlékek és-dokumentumok >nes úton, tánloríthatatlanul Egyei 1924 tavaszán már úgy éreztük, elég erősek vagyunk arra, hogy a községben létrehozzuk a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetét. Négy társammal, H. Kovács Istvánnal, Schmidt Henrikkel, Steiner Józseffel és Kéri Károllyal indítottUK meg az agitációt. Hozzánk m.nd több munkás, sőt parasztok is •— jónevűek és ismert baloldaliak — csatlakoztak, Kajli Imre, Laborcz József és mások. Kijelöltük a megalakulás napját, mely számunkra fordulatot jelentett. Tanácsokkal segítette munkánkat Babinszki András és Bekker Imre. Az alakuló nagygyűlésre a Herczeg-féle vendéglőben került sor. Nemcsak mi készültünk fel rá, hanem a hatóság is. A főszolgabíró a járásban összevonta a csendőröket. Gyalogos és lovas járőrök lepték el a községet, a vendéglő környékét. A kivezényelt csendőrök ellenére is, több mint száz ember hallgatta meg a gyűlés előadóját, akinek sikerült az emberekbe egy kis bátorságot öntenie. A gyűlés után megnövekedett a belépők száma. Most már arra is gondolnunk kellett, hogy a gazdasági és politikai csoportok tevékenységét összehangoljuk, ezért bizonyos időközönként, közös megbeszélést tartottunk. Akkor kerültem szorosabb kapcsolatba több olyan elvtárssal, altivei később az illegális kommunista pártot szerveztük meg, Cellaó Károllyal, H. Kovács Jánossal és másokkal. Megismertük a Szociáldemokrata Párt kettős politikai arculatát, az úgynevezett Bethlen—Peyer- féle paktumot. ★ Elkeserítő volt felismerésünk, nem is tudtuk szó nélkül hagyni. Kimondtuk jó néhányszor hangosan is, hogy ami történt, egyenlő az árulással. A tagság kezdett Két laborra oszlani, és mind sűrűbben kaptunk vendégeket a Szociáldemokrata Pártközpontból. A vendégjárás két évig tartott. A vita vége az lett, hogy erőszakos módon kizáratíak bennünket a vezetőségből. De számításuk nem sikerült. A szervezetben maradtunk, és befolyásunkat nemcsak megtartottuk, de meg is erősítettük. Lelepleztük a tagság körében Steinherz Simon és Schramm Gyula, akkori főpénztáros fenyegetőzéseinek hátterét. 1931-ben, a Szociáldemokrata Párt programjával, Kajli ímrét és engem megválasztó;- tak községi képviselővé. Előtte azonban, 1925—26-ban, megpróbálkoztunk az MSZMP szervezésével is. Próbálkozásunk nem járt sikerrel. 1928-ban már az illegális KMP-t kezdtük óvatosan építeni, és nem sikertelenül. Olyan elvtársakkal kerültünk kapcsolatba, akikkel nemcsak rendszeresen találkoztunk, de akiktől sokat tanulhattunk is. Megbeszéltük az aktuális gazdasági és politikai kérdéseket, írásos anyagot is kaptunk. Mindez alkalmas volt látókörünk tágítására. A munkában Sinkovics Rezső segített igen sokat, aki Gyömrőről járt hozzánk. Rendszeresen tájékoztatott bennünket, és ellátott tanácsokkal. Megmagyarázta a konspiráció lényegét, fontosságát. A megbeszéléseket az első sejt megalakulásáig Cellaó Károly Ivókút utcai lakásán tartottuk. Kezdetben hárman voltunk, majd az első sejt létrehozása előtt, négyen, H. Kovács Jánossal. . Amikor a községi, vagyis a helyi központi sejtet megalapítottuk, Sinkovics slvtárs elmaradt, mert Cellaót más elvtársakkal kapcsolta össze. Megtanultuk a konspiráció szabályait. . Cellaó elvtárs 1929 őszéig volt a sejt vezetője, majd a Szovjetunióba került, és H. Kovács János lett az illegális párt községi titkára. k A községben több jelentősebb akciót hajtottunk végre. A munkanélküliség ellen tiltakozó delegációt küldtünk a hatóságokhoz. Részt vettünk, Kajli Imrével, a választási harcban, és községi képviselők lettünk. A statárium kihirdetése után, röpgyűlést tartottunk a kefegyár előtt. Eredményként az ifiket rendes bíróság vonta felelősségre, 1930- ban. Felvonultattuk a munka- nélkülieket a főszolgabíró elé 1941-ben. Ezt az akciónkat a csendőri beavatkozás eredménytelenné tette. Az 1931-es választás idején 75—80 tagú csoportot szerveztünk, tiltakozásul a titkos szavazás mellőzése miatt. 1932 május elsején, a maggyárral szemben, a távíróvezetéken, két pózna között, vörös zászlót függesztettünk ki. ★ Megkezdődtek a letartóztatások a környékbeli községekben. Rákospalotától Ceglédig, felgöngyölítették az illegális pártot. Monoron a csendőr- nyomozók napokig keresték azt, aki kiadta a tűzoltólétrát, mert szerintük, csak annak a segítségével lehetett a vörös zászlót kitenni. Azt senki sem tudta, hogy a zászlókitétel módszerét az Illegális pártsajtóból vettük. Akkor tizenket- tőnket tartóztattak le és hallgattak ki a községháza udvarán lévő csendőr- és rendőrőrszobán, valamint Vecsésen, és Alagon, a csendőrőrsökön. Pünkösd szombatján azután, megbilincselve kísértek ben- nünkét Budapestre, a Markó utcai ügyészségre. A letartóztatottak, rajtam kívül a következők voltak: H. Kovács János, Bajkai Károly, Ragozóczki János, Nagy Imre, Aradi István, Dóczy József, Gyömbér István, Torma Imié, Pintér István, Boros Mihály és Kerekes Pál. A három első, velem együtt a községi központi sejt tagja volt. A vasútállomáshoz erős csendőri fedezettel kísértek bennünket. A Petőfi utcában vonulásunkat sok ember nézte végig, és elkísértek az állomásig. Budapesten azután megismerkedtünk a Markó utcai, majd a Pestvidéki Fogházzal. Azt is felismertük, hogy a börtönben is lehet kommunistának lenni. A Markóban egymásután két hosszúberekpéte- ri elvtárssal kerültem össze, rövid időre, Jáger Mihállyal és testvérbátyjával, Jáger Pállal. Morse-jelekkel, a fűtési csöveken kopogva tartottunk kapcsolatot egymással. Nagyon jóleső érzés volt tudni, hogy a fogházban is él a párt. Krayzell tanácsos folytatta le a tárgyalást. A Krayzeillta- nács H. Kovács Jánost két év f egy házra ítélte, amelyet a szegedi csillagbörtönben töltött le. Ragozóczki Jánost hat, Bajkai Károlyt három hónapi fogházzal sújtotta, nyolcán kaptunk hat-hat heti fogház- büntetést. ★ Szabadulásunk után, örömmel tapasztaltuk, hogy helyünkre energikus fiatalok álltak, akik folytatták, ahol mi abbahagytuk. Hazatérésünket követően, velük tartottunk kapcsolatot. Továbbra is működtünk a szakszervezetben, a dalkarban és a Szociáldemokrata Pártban, de vezető tisztséget nem töltöttünk be. Megfosztottak községi képviselőtestületi tagságomtól és szavazati jogomtól, a rendőr- hatóság pedig felügyelet alá helyezett. Munkásmozgalmi tevékenységem Monoron 1918- tól 1935 augusztusáig tartott. Akkor Kispestre költöztem. Drapál János (Vége a negyedik résznek) re, a tanácsházára, a Schöl- mann utcai lakótelep leendő lakóit hívták meg ünnepségre. Öt órakor a Marx-ligetben lesz megemlékezés. Beszédet mond dr. Kovács Imre, a nagyközségi KISZ-bizottság titkára. Az ünneplők fáklyákkal a főtérre vonulnak, ahol megkoszorúzzák a-z emlékművet, majd 6 órakor, a járási művelődési házban, Jólesz Sándor, a nagyközségi pártbizottság titkára mond ünnepi beszédet. (—é—) MŰSOR MOZIK Maglód: Az idők kezdetén. Monor: Maréknyi szerelem. Nyáregyháza: A váltságdíj. Vecsés: Az utolsó szolgálat. MŰVELŐDÉSI HÁZAK Gyomron, 13 órától: zenetanfolyam 18-tól: a fiatal utazók klubjának összejövetele. Maglódon, 17-től: az irodalmi színpad próbája és a nyugdíjasklub foglalkozása (a ktsz klubhelyiségében). Mendén, 17- től 20-ig: könyvtári órák, 18- tól 21-ig: ifjúsági klubfoglalkozás. Péteriben, 18-tól 22- ig: hangstúdió, felvételkészítés. Vecsésen, 17-től: a nagyközség szocialista brigádjainak vetélkedője, területi elődöntő, és a falumúzeum megnyitása (Vecsés, Szép u. 3.). Pályaszéli jegyzet Bízni kell a csapatban Legutóbb, amint szomorúan baktattunk ki a monori sportpályáról, a Klapka utca felőli kapun, mellettem megszólalt egy kerékpárját toló szurkoló: — Kár ezekre a betűt pazarolni. — Akkor miért jön ki a mérkőzésükre? — kérdeztem. — Mert mindig reménykedem, hogy a balsiker után, egyszer majd győznek is a fiúk. — No, látja — feleltem —, helyben vagyunk. Magam, is ezt várom. Ebből az epizódból Is érezni lehet, a sorozatos vereségek ellenére, bíznak a szurkolók, hogy a mostani, új szellemű, fiatal gárda eredményekre váltja majd azt a kemény és lelkiismeretes munkát, amelyet a felkészülés adta lehetőségeken belül végez. A legnagyobb veszély és visszahúzó erő jelenleg a kishitűség, amely nemcsak egyes játékosokat, hanem egyik-másik sportvezetőt is a hatalmába • keríthet. Hallani olyan hangokat, hogy most már biztosan kiesik a csapat, nem tud megkapaszkodni. Sajnos, érezni lehet ezt egyes vezetők magatartásából is. Lehet akkor csodálkoznunk, hogy Burján, Somo- di, Jarábik és társaik, akik akarnak, akik 90 perces, kemény csatában maradnak alul, elvesztik kedvüket, önbizalmukat? Láttuk az Albertirsa elleni mérkőzésen a görcsös igyekezetét, a mindenáron való gólszerzési vágyat, és mi lett a vége: gólképtelenség! Pedig nem mondja senki, hogy Jarábik nem adott bele mindent. Hajtott, felvitte a labdát, gólt akart rúgni, de nem merit neki. Vagy a sérüléséből alig épült László S., nem igaz, hogy nem akart gólt lőni. Egyetlen gól kellett volna csak, és felszabadultan tudott volna játszani a fiatal csapat. A Diósgyőr az NB I. táblázat végén kullogott, amikor legyőzte a Ferencvárost és megverte a Csepelt idegenben. Erre nagyon kevesen számítottak. No. lám! A kishitűség nagy veszély, előbb-utóbb fegyelmezetlenséggel is párosul (Saller elrugdosta a labdát!). Segíteni kell tehát a játékosoknak, s főleg bízni bennünk. Mindenkinek. Szurkolónak, vezetőnek. S akkor előbb-utóbb meglesz a várt eredmény. Hörömpő Jenő Köszönetét mondok mindazoknak, akik férjem, Galambos László temetésén részt vettek és részvétükkel fájdalmamat enyhítették, özv. Galambos Lászlóné.
