Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-20 / 275. szám
AZ ÖTÖDIK ÉVFORDULÓN Aranykoszorús a városi kamarakórus Kétévenként rendezik Pest megyében az énekkarok minősítő hangversenyét. Utoljára 1974-ben, Cegléden volt hasonló, amikor a gödöllői városi kamarakórus újoncként mutatkozott be, és már az első fellépés sikerrel járt, ezüst- koszorús minősítéssel tértek haza. öt évvel ezelőtt alakult Gödöllő város kamarakórusa, amely valósággal belerobbant a vár06 kulturális életébe. Fiatal vezetője, Újvári Géza jó érzékkel, nagy szaktudással kovácsolta össze a kart, amely azóta több alkalommal és nagy sikerrel szerepelt, szórakoztatja az igényes hallgatóságot minden fellépésekor. Temérdek próba, sok munka és fáradság szüli a sikert. Ezútital Gödöllőn tartották a járási hivatal dísztermében a megyei énekkarok minősítő hangversenyét. A rendezvény eléggé balszerencsésen kezdődött, mivel a programban a verseny színhelyéül az Agrártudományi Egyetem aulája yolt megnevezve. A zsűrit a változtatásról nem értesítették és így egy kis „városnézés” után jutott el a hangverseny színhelyére. A közönség türelmesen várt, majd egy órán át. Megérte: az énekkarok nagyszerű produkcióval lepték meg a hallgatóságot. A zsűri Nagy Olivér, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, Sapszon Ferenc és Tóth Mihály a gödöllőiek teljesítményét aranykoszorús diplomával jutalmazta. A péceli szövetkezetek Petőfi Sándor férfikara ugyancsak aranykoszorús lett; ezüstkoszorús diplomát kapott az ik- ladi vegyeskórus. A hangversenyt követően beszélgettünk Kapuszta Katalinnal, Gödöllő város közművelődési felügyelőjével, aki örömmel gratulált a város és a járás énekkarainak a szép sikerhez. Elmondotta: a gödöllői kórus a művelődési ház, valamint a városi tanács anyagi és erkölcsi támogatását élvezi. A kórus tagjai magánéletükben is jó kapcsolatban vannak egymással. A megalakulás ötödik évfordulóján mi is jókívánságokkal csatlakozunk és további sikereket kívánunk. Cs. J. A gyorsabb vásárlásért Ingyen kávé a hét elején Lám csak: addig példálóztunk, amíg a gyakran önhibáján kívül vétkes kereskedelem megint előrukkolt egy jó ötlettel. Október 25-én kezdődött ugyanis az az Omnia „fedőnevet” viselő akció, amelyet a Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat hirdetett meg azzal a céllal, hogy ösztönözze a vevőket a hét elejei bevásárlásra. A mintegy három hétig tartó akció lényegéről, az eddigi tapasztalatokról kérdeztük Urbán István- nét, a vállalat 156. számú, Ka- zinczy-telepi élelmiszer ABC áruházának üzletvezetőjét. — Nemcsak a mi üzletünkben, hanem a vállalat valamennyi boltjában tart a vásárlási akció, amelynek lényege, hogy a hét első három napján, hétfőn, kedden és szerdán a kétszáz forint feletti egyösszegű vásárláskor vevőink ingyen kapnak egy tíz dekás Omnia kávét. Az akció célja, hogy csökkentsük a hét végi csúcsforgalmat, az üzletek dolgozóinak túlzott igénybevételét, s egyben lehetőséget adjunk a gyorsabb bevásárlásra. A vásárlási akció jótékony hatása némileg már érezhető, a szombati napokon nem volt olyan nagy torlódás, mint korábban. Megtudtuk, hogy csak ebben az egy üzletben két hét alatt körüloelül négyszázan éltek e lehetőséggel, s kaptak egy-egy tizennyolc forintos Omniát. A kereskedelem vezetői tehát megtették az első lépést, hogy az üzletek dolgozóinak és a vásárlóknak a dolgát megkönnyítsék. Érdemes eltöprengeni rajta: mi lenne, ha az akció után is jó szokássá válna valamiféle hét eleji elővásárlás. Hiszen a liszt, a cukor, a só, a gyümölcsféléik, némely sajtok, gyári tészták, konzervek, italok tartósításáról a hét elejétől az ünnepig nem kell gondoskodnunk. így aztán a kenyér, a tej, a vaj és a felvágottak beszerzése maradna a hét végére, azokat pedig a mostaninál kényelmesebben, gyorsabban megvehetnénk. Mint gyakorta megbízott bevásárló, magam is örömmel veszem a kereskedelem effajta ösztönző újításait. Kaposi Olvasóink levele nyomán Miért nincs villany szombton és vasárnap? A Pest megyei Hírlap múlt hatf Postabontásában Robb Sándorné panaszolta, hogy a gödöllői Kazinczy utcában egy hónapja szombaton és vasárnap rendszeresen kikapcsolják az áramot. „Csatlakozott” hozzá Pálmai Jánosné, aki szintén ebben az utcában lakik. Ezt írja: „... felháborítónak tartjuk, hogy az „elektromosok” nem tartják érdemesnek értesíteni a lakosságot az önök lapjában, mi az oka a gyakori hét végi üzemzavarnak. Mi nyugdíjasok vagyunk, folytatja, mégis hiányzik a villany, ma, szombaton például gyertyafénynél reggeliztünk.. Érdklődésünkre az Elektromos Művek gödöllői kirendeltségén közölték, nem üzemzavarról van szó. A Kazinczy és még néhány más utcában folyamatosan kicserélik az elektromos vezetéket. A tél közeledtével szombaton és vasárnao is dolgoznak, már csak azért is, mert kevés a géoük és igyekeznek őket minél jobban kihasználni. A munkákat ugyan más részleg végzi, de amint az itteni kirendeltség megtudja a pontos időpontot, azonnal elindulnak, s különböző helyeken — a többi között üzletekben — plakátokat helyeznek el. melyeken közlik az áramszünet napját. Az újságban — állításuk szerint — azért nincs módjuk tájékoztatni a lakókat, mert egy-két nappal előbb őket sem értesítik. Hozzátették, két órán belül mindenhova kiragasztják a plakátokat. A vezetékcsere körülbelül jövő év márciusáig tart, de megígérték, januártól kezdve „kilencvenkilenc” százalékig biztos, hogy szombat, vasárnap nem kapcsolják ki az áramot. Az meg egészen biztos, hogy ma és holnap lesz villany ezekben az utcákban is. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA III. ÉVFOLYAM, 275. SZÁM 1976. NOVEMBER 20.. SZOMBAT Ifjúsági parlament az egyetemen Felelősségteljes tanácskozás, bátor kritikai szellem A rektori tanácsteremben gyülekeztek az Agrártudományi Egyetem mezőgazdász- és gépészmérnökkarának, valamint a zsámboki és gyöngyösi diákok ifjúsági parlamentjeinek megválasztott küldöttei, hogy az egyetem állami és pártvezetősége, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Oktatásügyi Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, valamint a város és a járás képviselői előtt összefoglalják az eddigi tanácskozás lényeges javaslatait, számot adjanak a diákság elképzeléseiről, beszámoljanak gondjaikról. Miután Pál István rektorhelyettes megnyitotta a tanácskozást, Pethő Imre rektor szólt a legutóbbi időszak ifjúságpolitikai intézkedéseinek, az ifjúsági törvény rendelkezéseinek egyetemi végrehajtásáról, majd Kovács Rezső, az egyetemi KISZ-bizottság titkára tartott vitaindítót. Ebben azokról az aktuális kérdésekről beszélt, amelyek a társadalmi fejlődés, az oktatás- és nevelésügy, az egyetemi demokrácia kiszélesítésének feladatkörében a „kor szellemében” manapság felmerülnek. A megkövesedett oktatói szemlélet ellen A vitában először Fenyvesi László ötödéves gépészmérnök érvelt a diákság véleményének elfogultság nélküli, tudományos alapú figyelem- bevétele mellett./ Szellemesen replikázott a megkövesedett oktatói vélemény ellen: nem csupán a jó tanulók érdekeltek az oktatás és nevelés tartalmának, módszerének korszerűsítésében. Ángyán József V. éves mezőgazdász a végzős évfolyam 'tapasztalatait összegezte. Részletes elemzésében a szocialista mérnökképzés problémáit boncolgatta. Lényegi kategóriák fogalmi elemeit tisztázandó, felvázolta azt az igényrendszert, aminek — ha társadalmi szerepének eleget kíván tenni — az új generáció nem lehet híjával. önálló tervkészítésre, A téli könyvvásárra A gödöllői Művelt nép könyvesboltban felkészültek a közelgő téli könyvvásárra. Naponta érkeznek az üzletbe újabb és újabb könyvcsomagok. Képünkön: Kovács József né és Kaján Jánosné ismerkednek a csomagok tartalmával. Ifj. Fekete József felvétele elemző, alkotó munkára képes, ideológiai tájékozottsággal, politikus odaadásai felvértezett és vezetéselméleti ismeretekkel rendelkező szakembergárdára van szükség. A diákság gondolkodó rétege is erre törekszik, akiket nem tör le tapasztalatainak esetleg kedvezőtlen summázata. Az oktatói kar téved, ha csak „lusta”, pusztán „kényszerre” hallgató tanulókkal számol. Az oktatásban alkotó, vitázó kedv kialakítására, feladat- megoldó készséget kifejlesztő képzésre kell törekedni. Bencsik András a felvételi rendszer hiányosságairól szólt. A felvétel mai mércéje ma még általában az, hogy a bekerülő fiatal mire volt képes, nem pedig az, hogy mire lesz. Az alkotóképességet jobban feltáró, a tehetségeket megfelelőbben kiemelő rendszerre lenne szükség. Korszerűbb tanár—diák viszonyt Szóba került a tanár—diák viszony változtatást igénylő kérdése is. A hagyományos információgazdát megillető kritikátlan tiszteletadáson alapuló alá-fölé rendeltség elavult. Mindkét fél fegyelmezettebb, érdeklődőbb hozzáállása kívánatos. Kolozsvári Gábor gépészmérnök hallgató a jegyzetellátás évek óta meglevő hiányosságait tette szóvá. Szó esett a tanszékek különállásáról, a vizsgáztatási rendszerről, az egyetemi köz- művelődés helyzetéről, a gyakorlati foglalkozások hiányosságairól — azaz mindarról, ami az egj^etem, a szakma révén egyáltalán felmerülhetett. Az ideológiai képzés és ennek a szakoktatásban való tükröződése éppen úgy terítékre került, mint a tudományos diákkörök, diákklubok feladatai vagy a tanulmányi kirándulások. Az eddigi felsorolásból is kitűnik: kritikus hangvételű, ám felelős hozzászólások, az előrelépésért,, az oktatás korszerűsítéséért, demokratizálásáért hevülő vélemények hangzottak el. Egyben javaslatokról, ötletekről is tudomást szerezhetünk, a fiatalok felajánlották munkájukat a szükséges változtatások feltételeinek felmérésére, a munka megszervezésére és lebonyolítására. Nem az elért eredmények hangsúlyozása volt a cél A rektor válaszában 6orra kitért a hozzászólásokban felmerült problémákra. Általában egyetértett a hiányosságok bírálatával, személyi, anyagi vonatkozásokat figyelembe véve, az oktatásirányítás hatásköri rendszerére is hivatkozva foglalta össze véleményét és tájékoztatást adott a tervekről, az oktatói kar által is sürgetett reformok előkészítéséről. Az ifjúsági parlament végül megválasztotta küldötteit, elfogadta az ajánlásokat. A résztvevők jóleső érzéssel távozhattak: ezen az összejövetelen elsősorban nem az elért eredmények hangsúlyozása volt a cél, hanem a továbblépéshez elengedhetetlen hiba- feltárás, a hiányosságok őszinte kimondása, a még megoldatlan kérdések kritikai feldolgozása — éppen az elért sikerek további folytatásához. Hadd idézzük az utolsó hozzászólót: „Munkánknak csak akkor volna értelme, ha az elhangzottakat továbbgondoljuk. Ne legyen falra hányt borsó a hasznos szó!” G. Z. Asztalitenisz, sakk Az úttörő-olimpia végeredménye Befejeződték a városi úttör öolimpia 1976. évi asztalitenisz- és sakkversenvei. A végeredmény: SAKK Kisdobos lányok: 1. Frey Judit, Légszesz utcai általános iskola, 2. Szántai Zsuzsa, Petőfi Sándor általános iskola, 3. Tóth Anikó, Imre utcai iskola. 4. Koltai Éva. Damjanich János iskola Fiúk: 1. Bencze Jeff, Petőfi Sándor általános iskola, 2. Fehér Gábor, Imre utcai általános iskola. 3. Szabó Zoltán, Damjanich János iskola, 4. Petrik Csaba. Légszesz utcai iskola. Úttörők. I. korcsoport, lányok: 1. Bitter Ágnes, Imre úti általános iskola, 2. Hülter Katalin. Damjanich János iskola. 3. Szondy Fanni. Petőfi Sándor általános iskola, 4. Rétfalni Tünde, Légszesz utcai általános iskola Fiúk: 1. Lázár Attila, Petőfi Sándor iskola, 2. Szabó Csaba, Damjanich János iskola. 3. Csecsei Mihály, Légszesz utca1 iskola, 4. Szabadi Csaba. Imre utcai iskola. Úttörők, II. korcsoport, lányok: 1. Dobrotka Andrea, Damjanich János iskola, 2. Matuz Mária, Imre utcai iskola. 3. Kiss Judit, Légszesz utcai iskola. 4. Bodnár Judit. Petőfi iskola. Fiúk: 1. Szőke Gábor, Léigszesz utcai iskola, 2. Lakatos Tibor, Imre utcai iskola, 3. Fűlik László, Damjanich János iskola, 4. Weidl Attila, Petőfi iskola. ASZTALITENISZ: Úttörők, I. korcsoport, lányok: 1. Nagy Gabriella, Léigszesz utcai iskola, 2. Both Agnes, Imre utcai általános iskola, 3. Laukó Anikó, Damjanich János iskola, 4. Gugó Mariann. Petőfi Sándor isitől®. Fiúk: 1. Szabadi Gyula, Petőfi iskola, 2. Hegedűs Ferenc, Légszesz utcai iskola, 3. Vigh József, Damjanich János iskola, 4. Fejes László, Imre utcai iskola. II. korcsoport, lányok: 1. Huszár Éva, Petőfi iskola, 2. Hajósi Helén, Légszesz utcai iskola, 3. Bobos Tünde, Damjanich János iskola, 4. Katona Erika, Imre utcai iskola. Fiúk: 1. Herényi' László, Petőfi ált. iskola, 2. Fábián Zoltán, Imre utcai iskola, 3. Kiss László, Lágszesz utcai iskola, 4. Csömör Ferenc, Damjanich utcai iskola. Szomlati jegyzet Gyökerek Álltunk a péceli buszmegállóban. Kövér köd hömpölygőit körülöttünk, sötét volt, hűvös, nyirkos a levegő. Fejem zúgott az imént hallott sok fölszóla- lástól, adatok, vélemények és ellenvélemények kavarogtak agyamban. Folyondárként fonták körül idegeimet, szorították, mint testemet a köd. Agysejtjeim pattogása létezett csak számomra. A mellettem álló öregember szavai, aki mindenáron ki akart kísérni, nem jutottak el tudatomig. Egyetlen mondatát elkaptam: villanásnyi fény, mint mikor hir- tel föl- és lekapcsolják a villanyt. Feléje fordultam, így sem láttam belőle sokat, hallgattam. Ezek a mai fiatalok — dohogott az öreg — bemennek az üzletbe, kiválasztanak maguknak egy öltöny ruhát, cipőt, kabátot, s másnap már azzal feszítenek a vonaton, abban járnak dolgozni. Cipővel még annyit se várnak. Próba után le sem veszik a lábukról, a használtat viszik haza csomagolva. Képzeletben végignéztem magam tetőtől talpig. Feledve értekezletet, pattogást, szorítást, fölkaptam az öreg fonalát. Rám célzott tán? Észrevette, hogy új ruha van rajtam? De még ha föltűnt is neki, honnan tudhatná, hogy éppen aznap vásároltam. Azt még kevésbé, Jtogy életemben most először vettem föl új ruhámat azonnyom- ban. Eddig én is követtem a szüleimtől örökölt szokást: első helye a szekrényben van az újnak, majd egyszer-egyszer magamra vettem, később ünnepnap, vasárnaponként, jelesebö családi eseménynél. Futottak gondolataim visszafelé az időben. Sose mondta senki, hogy így kell, apránként beavatni az új nadrágot, kabátot, kalapot, cipőt. Rám hagyo- mányozódott. Szüleim az ő szüleiktől, azok szintén apjuktól, anyjuktól — századok messzeségébe nyúlik vissza a szokás gyökere. Szokájs? Törvény, rend. Akinek ritkán telik új holmira, megbecsüli. Minél kevesebbet hordja, anyái tovább tart. Ez pedig fontos. Roppant lényeges olyan embereknél, akik adandó alkalommal szintén mag akarják adni a módját, de anyagi lehetőségeik rövidre fogatják velük a gyeplőt. Ma már mind kevesebb embernek kell garasoskodnia, a közép- és idősebb korúak azonban önkéntelenül igazodnak a régi rendhez. Ama messzi évszázadokba nyúló gyökerek táplálják őket. Idegrendszerük nehezen áll át az új ritmusra, stílusra, szüléink, nagyszüleink nehezen feledik a régi rettegéseket; még mindig bennük a félsz, ha csitulóban is, hátha valami közbejön. A fiatalok megszabadultak e gátlásoktól, nem ritka a másik véglet: a pazarlás. Nemcsak a viselt zoknit dobják szemétre, erre a sorsra jut a majdnem ép cipő, alig használt ruha, divatjamúlt táska stb. Elmetszették a gyökereket? Elsorvadtak. Apáik, anyáik intő szava kevésnek bizonyul: ha kiszárad a „termő talaj’’, előbb- utóbb a gyökér is elapad. A gyakorlati életben semmi sem kényszeríti a mai ifjúságot mértéktelen spórolásra. Gödöllőn és vidékén még a 70-e<s évtizedben sem feltűnő a népviselet. Az egészen ifjak azonban csak bizonyos alkalomra öltöznek be. Igazi viseletűk más. Változtatni ezen nem lehet, kár a fáradságért. Arra sem érdemes buzdítani, hogy éljenek spórolósan, mint elődeik. A ruha nem szekrénybe való, de a javakkal való észerű gazdálkodás a huszadik század végéhez közeledve is időszerű. Es ésszerű. Kör Pál L Í
