Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-19 / 274. szám

1976. NOVEMBER 19., PÉNTEK m» Több mint bárom és fél milliárd rubel értékben A magyar—szovjet kereske­delmi tárgyalások befejezté­vel csütörtökön Moszkvában aláírták az 1977-re szóló ma­gyar—szovjet árucsereforgal­mi jegyzőkönyvet. A jegyző­könyv! értelmében a kereske­delmi forgalom értéke Ma­gyarország és a Szovjetunió között jövőre eléri a 3,7 mil­liárd rubelt. A jegyzőkönyvet dr. Bíró József és Nyikoláj Patolicsev külkereskedelmi miniszterek írták alá. Decemberig a vállalatoknál Jövőre: szocialista brigádvezeti iparági és országos tanácskozása Néhány ágazatban megkez­dődtek, s december közepéig valamennyi vállalatnál lezaj­lanak a szocialista brigadve- zetők vállalati tanácskozásai, amelyek a jövő évi iparági, illetve országos tanácskozást készítik elő. Több mint másfél millió szocialista brigádtag képvise­letében A különböző feszültsége­kért, egyenetlenségekért persze a — változó — vál­lalati vezetésnek is tarta­nia kellett a hátát, de húz­zuk alá újból az is szócs­kát. Mert valójában arról van szó, hogy a hazai tex­tilipar fejlesztése késve kezdődött meg. Akkor, amikor a bajok már nem a küszöbön álltak, hanem odabenn, a szobában az asztal mellett terpeszked­tek. Nincs módunk arra, hogy most ennek okait taglaljuk, a kialakult hely­zet azonban meghatározta a lehetőségeket: egyszer­re sok mindent kellett vol­na megoldani, s mivel erre fedezet nem kínálkozott, maradt az „elnyújtott”, két ötéves tervidőszakot átfogó rekonstrukció. Az eleve évtizedet feltételező fejlesztés menetébe azután beleszólt a világméretű nyersanyag-áremelkedés, a késztermékek piacának szűkülése, a fejlődő orszá­gok eladókénti fellépése stb. Ez azzal járt, hogy bi­zonyos fejlesztések gazda­ságossága kétségessé lett, az új berendezések külön­böző csoportjait nem sike­rült a legjobb hatásfokkal működtetni, mert nem volt elég ember, csökkent a vállalatok rendelésállomá­nya. mivel a kül- és bel­földi partnerek óvatosab­bak, kisebb készleteket tartanak. M ég valami, ami szin- .cii nem meuekes. A .negye textiupari vauuicuamai, így a kötött­árugyárnál is — a nagy­vállalatok gyáregységeiről nem Deszélve — a megma­radó műszaki fejlesztési aiap olyan csekély összeg, hogy aoból nagy dolgokat nem - lehet finanszírozni. (A műszaki fejlesztési alap nagyobb részét ugyanis központilag elvonják.) A teendők sürgető jellege, s a források szerénysége kö­zött tagadhatatlan az el­lentmondás, de — s ezt ét- tik nehezen vagy sehogy az ifjú textilesek — felol­dása nem az elhatározá­soktól, a vállalati vezetés „karakánságától” függ. Igaza volt beszélgető­partnereim egyikének, ami­kor arra hivatkozott, hogy Vácott, a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat gyár­egységében készítik a nem­zetközi kooperációban elő­állított SZTB jelű, korsze­rű szövőgépek fontos rész­egységeit. ök, néhány ut­cával távolabb, még min­dig olyan berendezésekkel küszködnek, amilyenekről már nem is tanultak. Nem tanultak, mert a tananyag összeállítói úgy vélték, e gépek a textilipar ókorára tartoznak. A vélekedés és a valóság között mindig nagy a távolság. Akkor is, ha tananyagról van szó, s akkor szintén, ha jószán­dékú hevülettel átitatott felszólalásiról. A vélt való­ság csak torzképe lehet a valódinak. S torzképek alapján nehéz eligazodni helyes és helytelen között, s még kockázatosabb ezekre támaszkodva kije­lölni a teendőket. A hű kép legtöbbször nem olyan tetszetős, mint a vélt igaz­ságok ecsetiével festett. Az azonban bizonyos, hogy csakis a hű kép alapján mondható meg, mi az. amin változtatni kell. Mészáros Ottó I fjú textiles szakembe­rekkel beszélgettem Vácott. Büszkén újsá­golták, hogy ifjúsági par­lamentjükön „alaposan be­olvastak” főnökeiknek, mégpedig azért, mert „nincs igazi erő a műszaki fejlesztésben”, egy-egy te­kintélyesebb lépéshez, mint amilyen például a festés, a kikészítés korszerűsítése, esztendők kellenek. Hevü­letük imponált, érvelésük már kevésbé. Nem mintha nélkülözné az igazságot. Tényekre támaszkodik, mert való, hogy például a kötöttárugyárban jó időbe telt a festöde üzembe he­lyezése, s hogy a finom­fonóban keverednek az új, termelékeny, s a régi, sok kézi munkát követelő be­rendezések. Az érvelést azért hallgattam némi ke­sernyés szájízzel, mert az ifjú szakemberek megáll­tak a tények egyszerű fel­sorakoztatásánál, ném ke­restek azokra magyaráza­tot, nem vélték fontosnak az okok meglelését. Már­pedig azzal, hogy újra meg újra elmondjuk, leírjuk, kevés a lakás, emberek hatalmas csoportjai vára­koznak saját otthonra, nem jutunk előbbre. Vala­hogy így van ez az ipar- fejlesztés gondjaival is, bár legtöbbször nemcsak az ifjak, hanem az időseb­bek úgyszintén beérik a tények puszta fölmutatásá­val. Hazai textiliparunk ha­gyományait nem szüksé­ges méltatni, mert azok közismertek. A megye öt­ven-, hetvenesztendős múltra visszatekintő gyá­rainak többsége textil­üzem. Ennek tudatában talán meglepően hangzik, hogy a textilgépgyártás szerény, a szükségleteknek mindössze negyedét fedezi, a technikai, technológiai korszerűsítés alapját adó eszközök hetvenöt százalé­kát külföldről kell megvá­sárolni. Ennek egyszerre történő megvalósítása a teljes ipari beruházások háromnegyedét fölemész­tette volna, ami elképzel­hetetlen, hiszen beláthatat­lan következményekkel járna valamennyi népgaz­dasági területen. Maradt tehát a fokozatos haladás. Aminek előnyei és hátrá­nyai egyaránt vannak. T öbb mint 210 millió forintot emésztett fel az az államilag is tá­mogatott fejlesztési beru­házás, amelyet a Váci Kötöttárugyár valósított meg. E nagy summa ko­rántsem varázsolta a leg­korszerűbb üzemmé a gyá­rat s telephelyeit, mert ehhez az összeg többszörö­se kellett volna. Érthető, hogy araszolva jutottak előbbre, s egy időben dol­goztak az élvonalba tarto­zó amerikai körhurkoló gépeken, s olyan öregecske masinákon, amilyeneket jó néhány országban már ré­gen a hulladéktelepre vit­tek. Átmeneti helyzet, s mint általában az ilyenek, tele kényelmetlenséggel, el­lentmondással. A négy esz­tendőre felaprózott munka hasznát csak lassan lehe­tett érzékelni, illetve né­hány területen annyi volt a fejlesztés eredménye, hogy nem romlott a ko­rábbiakhoz mérten a hely­zet, mivel a munkaerő­ellátás közben elapadt. 136 ezer brigádvezető tár. gyalja most a brigádmoz­galom helyzetét, behatóan vizsgálva, hogy mit kell tenniök az idei tervek si­keres teljesítéséért, s ehhez milyen feltételek megterem­tését várják a vállalati veze­tőktől. A gazdasági vezetők ezúttal a jövő évi feladatokat is körvonalazzák, s közösen vizsgálják, hogy milyen mó­don lehet még hatékonyabbá, szervezettebbé tenni a mun. kát. Az eddig megtartott tanács­kozások tapasztalatai szerint azok az értekezletek a leg­sikeresebbek, ahol a fel­adatokat emberközpon- túan vizsgálják, ahol számot vetnek például azzal, hogy hogyan szervezhe. tik meg jobban a brigádtagok tanulását, szakmai tovább­képzését, hogyan teremthet­nek még jobb, mások számá­ra is vonzó munkahelyi lég­kört. A márciusban sorra ke­rülő szakmai-ágazati tanács­kozásokra megválasztott kül­dötteket is azzal bízták meg, hogy a szervezettség, a mun­kakörülmények javítására ter­jesszenek elő javaslatokat, s egyben fejezzék ki, hogy a szo­cialista brigádok még ha­tékonyabban igyekezze­nek segíteni a terhek tel­jesítését. A szakmai-ágazati tanács­kozásokon választják meg majd azokat a küldötteket, akik a szocialista brigádveze­tők áprilisra tervezett 5. or­szágos tanácskozásán képvi­selik a másfél millió brigád­tagot. Erősíteni kell a szerződési fegyelmet A zöld ség felvásárlást vizsgálta a NEB A termelők és az értékesí­tők között mindig bizonyos el­lentét feszül, mert az előbbi­nek az az érdeke, hogy mi­nél magasabb áron adjon túl fáradságos munkával megter­melt áruin, az utóbbinak vi­szont, hogy lehetőleg minél olcsóbban vegyen. Az idén ez a feszültség a szokottnál erő­sebb volt a zöldség, gyümölcs és burgonya felvásárlásánál. Nam véletlenül: a kedvezőtlen időjárás miatt gyengébbek voltak a terméseredmények, a korán és későn érő zöldségfé­léket szinte egyidóben kellett betakarítani, s ez gondokat okozott az áruátvéteükor. Vitás ügyek keletkeztek, amelynek hátterében, több millió forint, s vagontételekiben mérhető zöldségmennyiság húzódott meg. E vitáikat, s az előzményeiket vizsgálta meg a Népi Ellenőr­zési Bizottság a KNEB meg­bízásából. Tegnapi ülésén egyebek között a vizsgálatról szóló jelentést tárgyalták meg a NE3 munkatársai és a meg­hívott illetékesek Mindent eladni A vizsgálatba 67 termelő­szövetkezetet, állami gazdasá­got, felvásárló és feldolgozó vállalatát, valamint fogyasz­tási szövetkezetét vontak be. Tapasztalataik szerint az el­múlt hónapokban erősen la­zult a szerződési fegyelem. A piac kerestetközpontú volt, az őstermelők többsége és — saj­nos! — nem egy termelőszö­vetkezet is — ezt kihasználva megszegte a szerződést, s az. ebben vállalt kötelezettsége­ket csak részben teljesítette. A dányi Magvető Tsz például 30 vagonmyi paradicsom szál Irtását vállalttá, és mindössze 90 mázsát adott át. Igaz, mi­nőségi reklamáció miatt két szállítmányt visszaküldött a ZÖLDÉRT, s ezért a szövet kezet a továbbiakban nem tel­jesítette vállalását. A nagykő­rösi Mészáros János Tsz n MÉK-kel szerződött uborka szállításra. Mivel a szezon in­dulásakor viszonylag alacso nyak voltak a felvásárlása árak, kevéske termését sza badpiacon értékesítette a szö­vetkezet Alig enyhébb a vétke a nagykőrösi Arany János Tsz-nek. amely ugyancsak a megyei MÉK-kel szerződött, de a kecskeméti MÉK-telep- nék adta át a paradicsomot. Zavart okozott, hogy a fel­vásárló telepeket egyszerre nagy mennyiségű áruval árasztották ed. Egy ^ ideig a szűkösség miatt néha még az osztályba sem sorolható, gyenge minőségű árut is át­vették, ezért a termelők ké­sőbb a hibás zöldségféléiket is el akarták adni a felvásárlók­nak. Néha ez sikerült is, de ebből jelentős károk keletkez­tek, begyulladt, berohadt az áru az átvétel után. Máskor, mint a dányi Magvető Tsz esetében, a már cefrének szá­mító szőlőt is átvették — igaz, alacsonyabb áron — csak aziért, mert mint új partne­rüknek nem akarták kedvét szegni a megyei szövetkezet­nek. A kistermelők is A károkért felelősség ter­heli a feldolgozóipart is. Me­gyénkben közismert példája ennek az a karfiolszállítmány, amelyet nem volt hajlandó át­venni — holott szerződés kö­telezte volna rá — a Békés­csabai Konzervgyár, s ame­lyet végül (a szállítás és visz- szaszállítás közben bekövet­Környezetvédelem, lakásgond, szakmai képzés A Pest megyei egészségügyi ifjúsági parlament javaslatai országos fórum elé kerülnek A megye egészségügyi ága­zatának húsz munkahelyén tartottak ifjúsági parlamente­ket, s összesen 408 felszólalás hangzott el. Éreztette a ha­tást ez a minap lezajlott me­gyei szintű egészségügyi ifjú­sági parlamenten is: a 9S kül­dött felkészülten szakértelem­mel beszélt a helyi és a tá- gabb körben is érvényes gon­dokról, tapasztalatokról. De ennél több is történt. Mind a 22 felszólaló életre­való javaslatokat hozott a tar­solyában, melyek közül nem egy házon belül is megoldha­tó, a többi pedig az országos egészségügyi ifjúsági parla­ment elé kerül majd. S hogy a felszólalók miről beszéltek? A vita nyomán született parlamenti határo­zatot érdemes összevetni az elhangzottakkal: A pályakezdő, s többnyire alacsony fizetésű fiatalok me- gyeszerte lakásgondokkal küszködnek. Erről szólt ötöd­magával Soós Ildikó dabasi fogorvos-asszisztens. Mészáros Istvánná szadai védőnő java­solta, hogy a pedagógusokhoz hasonlóan — ők is kaphassa­nak kedvezményes lakásépítési építési kölcsönt. A határozat­ban ez áll: a parlament fel­kéri a megyei helyi és .taná­csi vezetőit hogy lehetőségeik­hez mérten segítsék az egész­ségügyben dolgozó fiatalok lakásproblémáinak megoldá­sát. \ Joóy Margit, a Pest megyei Tanács Semmelweis Kórhá­za fiataljai nevében felaján­lotta: szívesen végeznének társadalmi munkát a kistar- csai kórház építésénél. A ha­tározat továbblép a javaslat­nál. felhívja a megye egész­ségügyi intézményekben dol­gozó fiataljait, csatlakozzanak a felajánláshoz, hogy határidő­re elkészülhessen a kórház Fazekas Antalné, a Pest megyei Tanács Gyógyszertári Központjának asszisztense és dr. Henerráry Lászlóné da- basd gyógyszerész egyaránt azt szorgalmazta, hogy a gyógy­szertári dolgozók szakképzése legyen differenciáltabb. Ja­vasolták, hogy a felsőfokú asszisztensképzés végeztével az asszisztensek kapjanak fő­iskolai diplomát, a képzett gyógyszerészek pedig tehesse­nek technológus:, analitikus: vagy szervezői szakvizsgát. Az országos egészségügyi if­júsági partementen hangzik majd el: „Javasoljuk, hogy vizsgálják felül a gyógyszeré­szi munkakörök szakosításá­nak lehetőségét.” S ez is: „Ja­vasoljuk a gyógyszertári asz- szisztensképzés főiskolai rang­ra emelését.” Több más javaslat is el­hangzott. Mindent összevetve sikerrel zárult az egészség- ügyi ifjúsági parlament me­gyénkben. Szakmai, politikai, közéleti helytállásra sarkalló határozat született. Bár néhol túl általánosan fogalmaznak — mint például a szervezett megoldást kívánó lakáskér­dés ügyében —, bizonyos, hogy a tanácskozás sokkal járul az országos parlament mun­kájához. S hogy ez nem csu­pán üres frázis, arra legyen bizonyíték maga a parlamenti határozat, mely felhívja a fia­talokat: vállaljanak nagyobb részt — lévén munkaterüle­tük az egészségügy — a kör­nyezetvédelmi, egészségneve­lési és a testkultúrával kap­csolatos teendőkből. A határozatot a 98 küldött egyhangúlag fogadta el, majd megválasztották azt az öt kül­döttet — dr. Jakab Györgyöt, a Pest megyei Tanács Sem­melweis Kórház, Gerencsér Zsuzsát, a Pest megyei KÖ­JÁL, Guth Gábornét, a Pest megyei Tanács Gyógyszertári Központja, dr. Szőnyi Mi­hályt, a váci Szőnyi Tibor Kórház és Czérna Miklósnét, a ceglédi Városi Kórház dol­gozóját —, akik az országos fórumon adnak majd számot a megyei ifjúsági parlamenten feltárt gondokról, határozat­tokról, javaslatokról. V. G. P. kezett minőségi romlás miatt) a dabasi Fehér Akác Tsz te­heneivel etettek meg. A NEB jelentése megálla­pítja, hogy kistermelők is so­rozatosan vétettek szerződés­ben vállalt kötelezettségeik ellen. Pedig a MÉK-től és a fogyasztási szövetkezetektől kapják a fóliát, a műtrágyát, a vetőmagot, a szaktanácso­kat, természetes lenne tehát, hogy lelkiismeretesebben tel­jesítsék megállapodásaikat. Idén ugyanis többször az volt a gyakorlat, hogy a silányabb árut adták le a szerződés tel­jesítése fejében, az elsőosztá­lyú árut pedig felvitték a Bos- nyák téri piacra, ahonnan a magánkereskedőkhöz került. A másodvetés gyümölcse A szövetkezeti kereskede­lem széles körben megszer­vezte a felajánlott zöldség­gyümölcs felvásárlását. Nyolc­van állandóan működő felvá­sárlóhely mellett hetvenöt ideiglenes telep megnyitására is sor került. Néhány ÁFÉSZ jelentős mennyiségű másod­vetésből származó terményre is szerződést kötött, s ezekhez a bab kivételével vetőmagot is biztosított a kistermelők­nek. Kiemelkedő eredményt ért el e téren a dömsödi, a tú­rái, a tápiógyörgyei és az al- sónémedi ÁFÉSZ. A tanácsi vállalatok is kötelezték a zöldséget, gyümölcsöt árusító boltjaikat a kistermelők által felkínált áruk megvételére. Az intézkedések hatására például a Nyugat-Pest megyei Élel­miszerkiskereskedelmi Vál­lalat a tavalyi 50 ezerrel szemben 300 ezer forint érté­kű zöldséget és gyümölcsöt vásárolt meg. A Pest rhegyei MÉK 135 üz­letéből 40 egységet jelöltékki felvásárlásra, de ezekbe a csa­tornákba csak a silányabb áru jutott. A tegnapi NEB-ülésen a résztvevők megállapították: nagyobb szerződési fegyelmet kell megkövetelni mind a ter­melőktől, mind az értékesí­tőktől, s az is több figyelmet érdemel, hogy a megtermelt áruból hány százalék jut a fo­gyasztók asztalára. Czibor Valéria A komplex határozat eredményeképpen Javult az ország népesedési helyzete * Újabb koraszülöttcenlrumok Az 1974. január 1-vel ho­zott komplex határozat ered­ményeképpen javult az or­szág népesedési helyzete: 1975-ben mintegy 40 ezer­rel volt több élveszületés, mint 1973-ban, s biztatóak az idei év kilátásai is. A határozott intézkedéssoro­zat nyomán csökkent a ter­hességmegszakítások száma is. Most az elsődleges figyelem a koraszülések számának csök­kentésére irányul, ez — bár 1974-ről 1975-re arányuk 7 tizeddel kevesebb lett — még mindig nagyon magas. A ko­raszülöttek különösen nagy gondot igénylő ellátásáról, az úgynevezett peritanális inten­zív centrumok felállításáról tájékoztatták az MTI munka­társát az Egészségügyi Mi­nisztériumban. Az évi 18 ezer koraszülött közül két-két és fél ezer szen­ved a légzészavar tüneteitől. A jelenség oka, hogy e kora­szülöttek szervezetéből hiány­zik egy bizonyos — a normál légzés megindulásához szük­séges —kémiai anyag. Ezek­ben a központokban, a há­rom budapestiben, Szegeden, Szombathelyen, Miskolcon és Pécsett — olyan gépi és mű- szerezettségi feltételeket biz­tosítottak, amelyek képesek életben tartani az ilyen káro­sodásban szenvedő csecsemő­ket. E központok — s a további: Budapesten,. Győrött és Deb­recenben felállítandó intéze­tek — fő feladata, hogy az önálló lélegzésre képtelen ko­raszülöttek lélegeztetését, élet­működését gépi úton bizto­sítsák. Speciálisan képzett személyzet, géppark és igen drága műszerek segítik át a koraszülötteket életük legin­kább veszélyes első hét nap­ján. A hálózat teljes kiépülése után valamennyi veszé­lyeztetett koraszülött ma­gas színvonalú orvosi el­látáshoz jut. Ezek a központok az egész országra kiterjesztik működé­süket: a várhatóan koraszülő anyákat eleve, s a légzészavar tüneteivel született csecsemő­ket 4—6 órán belül a legkö­zelebb eső, a kívánt kezelést nyújtó intézetbe szállítják. A centrumokban ellátott esetek száma egyenletesen nö­vekszik és szaporodik az eredményes kezelések száma is. 1976 első felében a cent­rumokban ellátott, légzéste­rápiát igénylő apróságok gyó­gyulási aránya jelentősen ja­vult. A koraszülött-ellátás te­rületén egyébként országosan igen komoly eredmények re­gisztrálhatók: hazánkban ma már mindenütt inkubátorban tartják a koraszülötteket. Magyarázat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents