Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-18 / 273. szám

1976. NOVEMBER 18., CSÜTÖRTÖK xXhiao Elhordták a dombot Fejlődik a lakóterületi KISZ-munka Örkényben Próbaüzem eSőtt A peronszakasz szélét csúszásgátló gumilemezekkel borítják. NAGYKÁTA Felkészültek az őszre-télre Nagykátán az ÁFÉSZ-áru- háaban az idén ötmilliót ér — ami egymillióval több, mint tavaly — a férfi-női konfek­cióáru; elsősorban a kabátok, bundák. Ezenkívül a Felsőru­házati Nagykereskedelmi Vál- lalatnak az áruházban tartott 20 millió forintot érő készle­téből is adhatnak el árut. A RÖVIKÖT már augusz­tustól folyamatosan szállította az őszi-téli meleg holmit. Glé- dába rakva sorakoznak a pol­cokon a svájci áruk, amiket féltucatjával vesznek a vá­sárlók. Az első év, hogy a ha­zai gyártás felfutásával min­den méretből és színből a kért mennyiséget szállították, nemcsak a teljes tréningöl­tönyből. hanem szóló nadrág­ból. Teljes a választék, a ha­risnyanadrágból tízezer darab már benn van a raktárban. November első napjaiban kü­lönlegesen szép iráni, NSZK- és NDK-beli import kötöttárut kaptak. A cipőkről szólva Terik Attila igazgató szerint az őszi választékkal nem volt problé­ma, 2700 párat szállítottak a nagykereskedelmi vállalatok és a különböző cipőgyárak. A téli felkészülésnek továbbra is gyenge pontja a női csizma. Nem volt könnyű a rendelés­nél sem eldönteni, hogy mit keresnek majd jobban: az évek óta hordott vastag talpú, vagy a tavaly tél végén már megjelent olasz fazont? Az áruházban ezekben a napokban már folyik a RAVILL november végéig tartó kedvezményes akciója. Elektroakusztikai és háztartá­si kisgépeket lehet 20—30 szá­zalékos kedvezménnyel vásá­rolni, azonkívül motorokat, mopedeket. A mindössze hat éve épült áruház legnagyobb gondja, hogy máris kinőt­ték a raktáraikat; s így a nagyközség különbö­ző pontjain elhelyezett ideig­lenes tárolóhelyekről a szállí­tás rengeteg időt és energiát követel. A forgalomnöveke­dést a számok Is igazolják. Míg az első teljes naptári év­ben 50 millióért vásároltak tőlünk, az idén a számítások szerint csakúgy, mint tavaly, a bevételük meghaladja a 90 milliót. k. m. Az Országos Lenfonó- és Szövőipari Vállalat lenpozdor- ja hasznosítására — külföldi tapasztalatok alapján — bútor­gyártó üzemet létesít. Az új gyárat a Komáromi Lenárugyárban helyezik üzem­Korábban nagy homokdomb magasodott az Örkényi Béke Termelőszövetkezet kimon­dottan tetszetős vaskapujával szemközti tér kellős közepén, mígnem valamelyik fiatalnak támadt egy ötlete: el kellene hordani. — Akkor már igencsak sze­met szúrt — magyarázza Be- liczki József, a nagyközségi KISZ-bizottság titkára, mi­után hegesztőkészülékét és szemüvegét a műhely vasasz­talára helyezve kibontakozik a szikraesőbőL — Meddig tart ez? Ha jól meggondolom, va­gyunk hozzá éppen elegen, minthogy a nagyközség két téeszében is bőven álcád fia­tal, s mindent öszevetve 400 KISZ-tag tartozik bizottsá­gunkhoz. És ismerni kell a té­nyeket is, mert a táborfalvi, a hernádi, a pusztavacsi és az Örkényi alapszervezeteket is mi irányítjuk. Itthon és a Börzsönyben Visszatérve az előző gondo­lathoz: a fiatalok elhordták már régen a homokdombot, s azóta zöld pázsiton virítanak a virágok az udvar közepén. De nem csupán ez az egyetlen dolog. Az Örkényi fiatalok egyébként is sokat tesznek környezetükért; a dombelhor- dás csak apró epizód e mun­kában. — Hol is kezdjem? — szó­lal meg a KISZ-titkár. — Munka akadt elég. Idén egyik legfontosabb vállalásunk a börzsönyi úttörővasút építésé­nek támogatása volt. Szabad szombatokon, munkaidő után jöttek a srácok dolgozni. Négyszáz fiatal nem kevés, a szervezés szempontjából sem. De az elmúlt évek gyakorlata alapján tudom: ha megfelelő, valóban értelmes célokat adunk munkánknak, nem kell kérlel­ni a gyerekeket. Nem is csodál­tam ezért az útörővasút építé­sére összegyűlt pénz össze- számlálása után kikerekedett szép summát: majdnem 30 ezer forintot fizettünk be. Több Pest megyei gyárat ismerek, ahol kisebb létszámú KISZ-szervezetet bizottság be. A beruházáshoz már hoz­zákezdtek. Az új üzem, amelynek mindössze 50 dol­gozója lesz, valamennyi hazai lenrostgyár hulladéktermékét feldolgozza majd. Évente 17 500 köbméter bútorlapot gyárt. 1 irányít, függetlenített tltkár- | ral az élén. Egy fecske (aho­gyan mondani szokás), aki ez­úttal KISZ-titkár, nem csinál nyarat. Ámbár sokat számít (különösen ez esetben, ami- koris ilyen távoleső területek­ről van szó), ha találni egy embert, aki nyakába veszi a környéket. egyezteti, össze­hangolja. ellenőrzi a lakóterü­leti KlSZ-bizottsághoz tarto­zó 15 alapszervezet munkáját. Végtére azonban — s ezt bizo­nyítják más lakóterületi alap­szervezetekben tevékenykedő KISZ-esek —, a fiatalok las­sanként felismerik: közösségi életüket elsősorban helyben, falujukban, városunkban kell megszervezniük. Azzal együtt természetesen, hogy a lakóte­rületi munkát a bejárás, az eljárás sok szempontból is bo­nyolítja. Jegyszedő hegesztő A beszélgetésbe bekapcsoló­dik egy másik fiatal, Karlik Mihály fényező is. — Tudvalevő, hogy Örkény környékén sok cigány család él, eléggé rendezetlen körül­mények között — mondja. — Vállaltuk, hogy erőnktől te- lően segítünk sorsukon. Első­sorban lakásgondjaikon akar­tunk enyhíteni. Munkánkat támogatták az idősebb mun­kások, a szocialista brigádta­gok is. Azt mondhatom, 10—15 órát dolgoztunk fejen­ként a házépítéseken, ami összességében nem lebecsü­lendő. Kiss Mihálynak hajóépítő a szakmája Minthogy Örkény­ben nem építenek hajót, el­járni pedig nem volt kedve, itt maradt a técaz.cél, ahol hegesztőként dolgozik. — A községben strand is működik — szólal meg. —Aki itt él, tudhatja csak, mit is jelent nyaranta a helybeliek életében, szórakozásában a strand. A KISZ-fiatalök vál­lalták, hogy rendben tartják berendezéseit, s ellátják mindazokat a munkákat, amelyek üzemeltetéséhez szükségesek. Munkánk tulajdonképpen a parkosítással, a fák, a növé­nyek gondozásával kezdődött, de mi látjuk el a kabinosok, az úszómesterek feladatait is. Ha kell, kitisztítjuk a me­dencéket, a szezon után leme­szeljük, rendbehozzuk a he­lyiségeket. Én például két évig a kasszában dolgoztam, a jegyeket árusítottam. És mindezt tették a. fiatalok munkaidő után, szabad ide­jükben. Minthogy a termelő- szövetkezet üzemeiben három műszakban dolgoznak, a dél- utánosok munka előtt, a dél­előttösök munka utáft indul­tak dolgozni a strandra. Hiány: a jó vezető Ismét Beliczki József veszi át a szót: — Akadnak gondjaink is, elsősorban a szórakozás meg­szervezésében. Az a célunk, hogy a fiatalok kellemesen és hasznosan töltsék el szabad idejüket. Itt van például az ifjúsági klub ügye. Nem ta­lálunk olyan vezetőt, aki való­ban hozzáértéssel irányítaná a klubéletet. E gondolatot fel­vetettük az ifjúsági parla­menten is. — Szerencsére jó a kapcso­latunk az Örkényi művelődési házzal, ahol mindig akad egy- egy érdekes rendezvény, fi­gyelmet érdemlő foglalkozás. A művelődési ház pedig ép­pen új kezdeményezésbe fo­gott. Erről az igazgató, Bo- ross Endre beszél: — Most alakítottuk meg Űj Tükör klubunkat. Igazság sze­rint ez újfajta dolog az első klubok még csak nemrégen alakultak meg a megyében. Egyenlőre csak kéttucatnyi tagunk van, akik lelkesen el­járnak öszejöveteleinkre. Ép­pen a közeljövőben rendezünk fórumot, amelyen a nagyköz­ség vezetői válaszolnak a kér­désekre. Nagy érdeklődésre számítunk, hiszen mindenkit foglalkoztat környezete, köze­ge sorsa, jövője. A lakóterületi KlSZ-szerve- zet valóban sokat tesz a fa­luért. Szépíti az utcákat, par­kosítja -az utak mentét. Tár­sadalmi munkában segítették a fiatalok az úttörővasút épí­tését, a lakásgondokkal küsz- ködőket. Összefogásuknak pe­dig megvan az eredménye is, amelyet saját szemükkel fi­gyelhetnek meg szinte nap mint nap. Virág Ferenc Házimunka mellett A Május 1. Ruhagyárnak jelenleg 136 bedolgozója is van, közülük sokan Pest me­gyeiek. Dabason, Cegléden és Törteién, de ezeknek kör­nyékén is, számos asszony vállal varrást a házimunka mellett. Kezükből kifogásta­lan minőségű kabátokat, nadrágokat, szoknyákat ad­nak ki. Jól jár a gyár, de hasznos ez a tevékenység a bedolgozóknak is. Építészetileg elkészült az észak—déli metróvonal Deák téri mélyállomása. Tengerkék luxaflex borítja a vonalalag- utat, az állomástér mennye­zete és az oldalfalak tört fe­hér színűek, a tartóoszlopok fémborítást kaptak. Elkészült a mozgólépcsőrendszer is. Már szerelik a forgalombiztonsági berendezéseket, hamarosan megkezdődnek az állomás próbái. A BUDAPESTI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT FELVESZ „C” kategóriájú gépjárművezetői jogosítvánnyal és kétéves tehergépkocsivezetői gyakorlattal rendelkező férfiakat 21 éves kortól AUTÓBUSZVEZETŐNEK, valamint 20 éves kortól kiképez VILLAMOSTROLIBUSZ- ÉS HÉV-KOCSIVEZETŐNEK Forgalmi területre keres járműkísérőket, váltóőrt, jelzőőrt, végállomás-takarítót és dolgozókat egyéb, földi szolgálatos munkakörökbe.-Felvételre keresünk továbbá általános, tmk-, alváz-, karosszéria- és géplakatos, mechanikai és elektroműszerész, autószerelő, autóvillamossági szerelő, villanyszerelő, asztalos, elektrikus, felsővezeték-, góz- és vízvezetékszerelő, akkumulátor-kezelő, gurniszerelő, kőműves, vasbetonszerelő, ács, pályamunkás, szigetelő és tetőfedő szakmunkásokat. A vállalat minden területén alkalmazunk betanított és segédmunkásokat Felvétel és felvilágosítás: Budapest VII., Kertész u. 10. fszt. 35. Telefon: 422-130/1489-es mellék. H ősünk, Pici Péter a reménydús újságíró­gyakornokok gyöngye azt hitte, hogy kellemes viszonyt folytat a hasonszak- mabeli Panda Icával, a Másik Lap még ifjabb, ám szemlátomást gyengédnemú gya­kornokával. Ez azonban tévhit volt. Icának olyan vezetéknevet adott a sors, amely egy bájos mackófajt juttatott az ember eszébe, ám ugyanez a sors egy párduc alakjával ru­házta fel. Érthető, hogy Ica a bifszteket ked­velte, ugyanazt, amit műveltebb hazai körök böfsztöknek mondanak, de szintúgy véresen szeretik. , így történt, hogy egy szombati estén, lap­jaik zárta után betértek a népiesen Regent- nek címzett és neonban „löncs-place”_nek minősített, egyébként 625-ös számú vendég­látóipari egységbe, véres marhahúst fogyasz­tani. A betérés eléggé jól sikerült, ám a to­vábbiakban világossá vált, hogy a ruhatár­ban van ugyan hely, ám a placcon nincs. Pé­ter egy pincér alkotó közbelépését kérte, egy húszforintos közbenjárásával,_ aki aztán ke­gyesen kijelentette: „Nem vagyok varázsló, de ha ürül asztal, szólok.” Hősünk érzékelvén a haladást, újabb hú­szast vett elő és oly keményen fogta, hogy a pincér helyesnek vélte, miszerint mégis va­rázslatosan kettéválasszon egy összetolt asz­talból képzett fogyasztási egységet, hogy a második húszassal is megvalósulhasson a jö­vedelmek másodlagos elosztásának közgaz­dasági aktusa. — így kellett volna kezdened — mondta Ica. Péternek az építő kritika rosszul esett ugyan, de csak annyit válaszolt: „Szép vagy” — ami határozott lélektani jártasságról tett tanúbizonyságot. Közben azonban a pincér eltűnt. Hamaro­san kiderült, hogy közelükben nem is fog mutatkozni, mert a placca az étterem másik végében húzódik. Addig is, amíg saját pin­cérük megjelenendő volt, a fiú ötletesen el­kérte az étlapot egy másik vendégtől, aki másodmagával szemmelláthatóan csak a sö­rösüvegek gyűjtésével foglalkozott. A kérést az illető készséggel teljesítette, az étlapot mindössze két üveg leverése árán átnyújtot­ta, és Pétert megnyugtatta, hogy semmi baj nem történt, legföljebb rendel másik kettőt. így hát kinézhették az étlapról a bifszteket és várták az illetékes pincért. Támadt berfhük némi sejtelem, hogy a szomszéd asztalnál ügyködő feketekabátos egyén lenne az, ám mikor megszólították, úgy mérte végig őket, mint akinek becsületébe gázoltak. A másik ol­dalról viszont feltűnt egy fehérkabátos egyén. — Tetszik parancsolni? — Kérnénk két bifszteket és két... . — Italt parancsolnak? — Csak kristályvizet. A fehérkabátos szó nélkül hátat fordított. — Ugyanis vezetek — kiáltotta utána Pé­ter, hogy mentse, ami menthető. Hangjára többen felfigyeltek, a fehérkabátos nem. — Kissé balnok vagy ma! — jegyezte meg Ica. Az el betűt nem lehetett jének érteni.. Péter most nem mondta, hogy „szép vagy”. Nem is gondolta. Panda kisasszony e pilla­natban inkább a Mária nénire hasonlított, a szerkesztőség takarítónőjére, aki munkaide­jében kéziratokat söpört le az asztalról, hadd lássák, hogy rendszerető. A továbbiakat, helyhiány miatt, röviden foglaljuk össze. Végül szóba állt velük a fe­ketekabátos pincér és — odaültetett melléjük egy középkorú párt. A kényszernégyest e pár férfitagja azzal igyekezett kellemessé tenni, hogy mindenáron fel kívánta ismerni Icában COMBO PAL, Privatizálás PICI PETER KALANDJAI egy régi barátnőjét, akinek odaadásáért pont olyan brosst ajándékozott, mint amilyen Icán díszlett. A bifsztek hidegnek bizonyult és vértelennek. Az odahívott üzletvezető kez­detben szintén hidegnek, ám utóbb vérmes­nek. A számla az immár elszánt Péter ellen­őrzése szerint 50 forint 65 fillér tévedést tar­talmazott, részben elírás folytán, részben, mert neki számolták fel az asztal társainak kézbesített boritalt is. Mindezek után Ica teljesen párducszerúen smucignak, továbbá élhetetlennek minősítette Pétert, mire ő ki­fejezte gyanúját, hogy netán asztaltársuk nem is tévedett a bross eredetét illetően. Ica erre párducszerúen pofonvágta és sírvafa- kadt, majd ketten elmentek kétfelé. Péter nyomorúságos hétvége után jelent meg a szerkesztőségben, ahol tüstént kemény riport formájában vezette le felgyülemlett indulatait. Megjelenítésében a Regent löncs- place a pokol tornácának minősült, a bifsztek marhaszelet álcájába bújtatott gyilkos galó­cának. — Életem legjobb riportja! — állította ro­vatvezetőjének, mikor átnyújtotta neki. A rovatvezető, akit történetesen Szigor La­josnak hívtak, elolvasván az írást, így szólt: — Kétségtelenül van benne érzelem, ám­de privatizálás, tehát nem közölhető. így ismerkedett meg hősünk a privatizálás fogalmával. Eszerint egy újságíró etikai okok­ból nem írhat saját sérelmeiről, mert ő nem megkülönböztetett állampolgár és különben is témái legyenek közérdekűek, nem pedig magánügyek. Szigor ellen nem létezett fellebbezés. Te­hát barátunk a kijátszásán törte a fejét. É<s feltalálta magát: „Olvasólevél”. Igen, az ami történt, igaz marad akkor is, ha ő mint egy­szerű állampolgár jelentkezik. Költött tehát magának egy álnevet — Csepp Elek, Bp„ So­roksári út 243 — és írta: „Aki pediglen a Regenthez címzett étte­rembe betér, miként én sajnálatosan szomba­ti napon, november 13-án, az az egyén inci­denseknek teszi ki mind magát, mind társasá­gát. Először is borravalóért nyújtják marku­kat már csak a hely iránt is, melyet juttat­nak egy asztal mellett...” — és így tovább, ügyelve a rossz stílusra, nehogy megsejthes­se bárki is a levélíróban az újságírót. A kész művet feladta a lap számára és várt egy na­pot, várt kettőt, izgatottan figyelve a „Ne­künk írják” rovatot. A harmadik napon a segédszerkesztő behí­vatta őt. — Te Péter, van itt egy érdekes bíráló le­vél. Csak a pacák lehetetlenül fogalmaz. írd át magyarra. Vagy tudod mit, inkább men ki szombaton este ebbe a Regentbe és csinálj egy riportot arról, ami ott folyik. — És az nem lesz privatizálás akkor? — kérdezte vissza Pici. — Á, dehogy, ha a szerkesztőség bíz meg vele, mert ilyen tapasztalatok jutottak el hozzá, akkor ez leleplező riport. így történt, hogy a hétfő óta kész dühös írás végül is megjelent. Mert nem az a fontos, hogy az ember mit csinál, hanem az, hogy cselekedetét, művét hová sorolják. Nemcsak újságíróknál, persze. • A lenpozdorja hasznosítására Bátorlapgydrtó üzem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents