Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-17 / 272. szám

1976. NOVEMBER 17., SZERDA 3 Az üzemi demokrácia helyzetéről Ulésí tartott az országgyűlés ipari bizottsága Az elmúlt esztendőkben számottevő eredmények szü­lettek az üzemi demokrácia elmélyítésében, s fórumai is mind valósabb tartalommal telítődték. Nem sikerült azon­ban még ' kialakítani minden, a társadalmi-gazdasági előre­haladás teremtette lehetősé­get — így összegezhetők azok a képviselői vélemények, ame­lyek az országgyűlés ipari bizottságának keddi ülésén hangzottak el. A Gorjanc Ig­nác elnökletével megtartott tanácskozáson részt vett Ino- kai János, az országgyűlés alel nöke, Buda István munka­ügyi államtitkár, Földi László könnyűipari államtitkár, dr. Juhász Adám nehézipari ál­lamtitkár, Rabi Béla kohó- és gépipari miniszterhelyettes és Herczeg Károly, a SZOT fó­ti tkárhelyettese. Karakas László munkaügyi miniszter az üzemi demokrá­cia helyzetét elemezte, majd a beszámolót követő vitában többen hangsúlyozták a gaz­dasági vezetők felelősségét az üzemi demokrácia kibonta­koztatásában, Ahogy fogal­maztak: ha a vezető nem szakad el az irányítottaktól, ha számít, alapoz a dolgozók véleményére, javaslataira, gondoskodik a munkások tá­jékoztatásáról, akkor javul a munkahelyi légkör, felébred a dolgozók érdeklődése munka­helyük, munkájúk iránt. A vitában felszólalt dr. Szabó Kálmán, Fáik Miklós, Tollár József, Szigeti István, Bolvári Józsefné, Magyar Sándor, Kangyalka Antal, dr. Novák Béla (Pest megye 16., ráckevei választókörzet) és Vilmányi Mária országgyűlési képviselő. Koszorúzás dr. Münnich Ferenc síremlékénél Dr. Münnich Ferenc szüle­tésének 90. évfordulója alkal­maiból kedden délután ünne­pélyes tiszteletadással meg­koszorúzták a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosának sír­emlékét a Kerepesi úti teme­tő Munkásmozgalmi Pan­theon jában. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében Biszku Béla, a Köz­ponti Bizottság titkára és Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára, a Politikai Bi­zottság tagjai, a Miniszterta­nács nevében Aczél György, a Politikai Bizottság tagja és Borbándi János, a Miniszter- tanács elnöhelyettesei he­lyezték el a megemlékezés ko­szorúit. Lerótták kegyeletüket a fegyveres testületek, a hotzttá- tairtozók, a harcostársaik és a barátok • is. Tanácskozik a fogyasztási szövetkezetek kongresszusa A plenáris ülés után, ágazati szekciókban folytatódott a munka Kedden reggel plenáris üléssel folytatta munkáját a fogyasztási szövetkezetek VIII. kongresszusa az Építők szákházában. A tanácskozáson részt vett Párdi Imre, az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osz­tályának vezetője, dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter, dr. Romany Pál mezőgazdasági- és élelmezés­ügyi miniszter, dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, s ott volt a magyar szövetkezeti mozgalom társágaza­tainak, valamint a társadalmi és tömegszervezetek több vezetője is. Az elnökségben helyet foglalt Jean Delattre, a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége Központi Bi­zottságának tagja, s jelen van 12 külföldi ország szövet­kezeti mozgalmának küldöttsége. A hétfői ülés 13 felszólaló­jához csatlakozva már a reg­geli órákban további 10 kül­dött kért szót, hogy elmond­hassa, a beszámolókkal és a kongresszus elé terjesztett dokumentumokkal összefüggő észrevételeit, javaslatait, ille­tőleg beszámoljon a munka­területén szerzett tapasztala­tokról. Felszólalt a tanácskozáson dr. Sághy Vilmos belkereske­delmi. miniszter is, aki elöl­járóban nyugtázva az ellátás­ban és a hálózatfejlesztésben elért eredményeket, jelezte, hogy a több hónapos felkészü­lés alapján 1977-re az ellátás tovább javítható, az úgyneve­zett hiánycikkek számának egyidejű csökkentése mellett. Hangsúlyozottan foglalkozott ezután azzal a nagy feladat­tal, ami a szövetkezeti keres­kedelemre a mezőgazdasági kistermeléshez szükséges esz­közökkel, kisgépekkel való ellátásban vár. A munka szín­vonalának növelése kapcsán szólott a szövetkezeti kereske­delemben dolgozók szakmai képzéséről, továbbképzéséről, a korszerű eladási formák el­terjesztésének fontosságáról, a szállítás szervezettségének nö­veléséről. Szabó István, a Termelő- szövetkezetek Országos Taná­csának elnöke hangsúlyozta többek között, hogy a legtöbb tevékenységi területen szoros kapcsolatban álló két ágazat együttműködésének elmélyíté­sére még számos lehetőség kínálkozik. Így például a fo­gyasztási szövetkezetek sokat segíthetnek a téesztagok élet- és munkakörülményeinek to­vábbi javításában. A lakásépítő szövetkezetek képviselője elmondotta: Bu­dapesten a XVI. kerületi Összefogás lakásépítő szövet­kezet példája bizonyítja, hogy a munkások és fiatal házasok részére nyújtott vállalati tá­mogatás a szövetkezés adta előnyök hasznosításával érvé­nyesülhet a legeredményeseb­ben. Az összefogás szövetke­zet két lakótelepén az idén 1117 lakás építése fejeződik be, a hátralevő 1900 lakást és az ezekhez kapcsolódó létesít­ményeket a következő kong­resszusig szeretnék megépíte­ni. Addig azonban nem kevés gonddal kell megbirkózni. Egyebek mellett a területelő­készítés meggyorsítására, a pénzügyi finanszírozás rend­szerének módosítására lenne szükség, az ország többi, la­kásépítésre alakult szövetke­zetében is. Délelőtt befejeződött a tel­jes ülés vitája, majd a ta­nácskozás a 494 fogyasztási és értékesítő, a 379 takarék- és az 1302 lakásszövetkezet kép­viselőinek részvételével ága­zati szekcióüléseken folytatta munkáját. Az ezekről szóló jelentéseket a kongresszus mai plenáris ülésén hallgatja meg. A Pest megyei felszólalók számos javaslattal segítették a mo galom továbbfejlődését A plenáris ülésen felszólalt Fabula Andrásáé, aki az abo- nyi fogyasztási szövetkezet küldötteként vesz részt a kongresszuson. F elszólalásá- ban országos gondolatot fogal­mazott meg: az iparosodó köz­ségek mindennapi gondját, a vidéki munkásság ellátását csaknem kizárólagosan a sző. vetkezeteknek kell megolda­niuk. Az abonyi ÁFÉSZ illesz­kedett a társadalmi fejlődés­hez. Kereste és meg is találta helyét és feladatait a változott környezetben. A község oda­települt üzemeknek adott ott­hont és munkáskezeket. Az idén tavasszal megalakult a szövetkezet munkásszekciója, s létrejött annak gazdasági egysége is: a Mechanikai Mű­vek abonyi gyárának konyhá­ja, étterme és munkásellátó büféje. Újszerű az ilyenfájta gyári büfé, hiszen az ott dol­gozók 80 százaléka nő. A tíz­órai szendvics és a déli kávé árusításán túl a munkáscsalá­dok ellátására is berendezke­dett: lehet húst kapni és egyéb alapvető élelmiszereket. Innen viheti haza a dolgozó nő a főznivalót, de a takarító- szereket is. A munkásétkezte- tésnek és ellátásnak ez a for­mája magában hordja a szö­vetkezés gondolatát, a demok­rácia és az önkormányzat jel­lemzőivel együtt. A délutáni szekcióülések munkájában is eredményesen vettek részt a Pest megyei küldöttek. Beszámoltak arról, mi mindent sikerült elérni ed­dig. miféle gondokkal küsz­ködtek saját házuk táján, mi­lyen terveket kovácsolnak a jövőre. A takarékszövetkeze­tek szekciójának tanácskozá­sán Balogh Józsefné, a Pest megyei takarékszövetkezetek választmánya közgazdasági bi­zottságának elnöke arról tájé­koztatta a résztvevőket, hogy működésük történetének leg­eredményesebb öt esztendejét zárták. Megfontolandó javas­latot is előterjesztett a szek­cióülésen. Fölvetette, nem volna-e célszerű a taka­rékszövetkezetekre jobban épí­teni, közreműködő jelleggel megbízni őket egyes állami pénzintézeti feladatok ellátá­sával. Véleménye szerint ezál­tal a takarékszövetkezetek fo­kozottabban eleget tehetnének szolgáltatási feladataiknak. Sörös Mihályné, a Ki&kun- lacháza és Vidéke Takarék- szövetkezet nyolcezer tagjá­nak s működési területük több mint harmincezer lakosának nevében beszélt. Elmondotta, hogy a mezőgazdasági kisáru- lermelés támogatására számos tételben, jelentős kölcsönt nyújtottak a lakosságnak, ez­zel hozzájárultak ahhoz, hogy e fontos népgazdasági törekvé­sek célba, érjenek. A küldött utalt arra is, hogy a takarék- szövetkezetekben mind jobban szélesedő munkaverseny- és brigádmozgalom feltétlenül emeli a szövetkezetek munká­jának színvonalát, fokozza eredményességüket. A megye küldötteinek leg­fiatalabb tagja, a 17 éves Do- min Zsuzsanna — nagyon idő­szerűen — az ifjúsági parla­mentek apropójából a kiskun- lacházi ÁFÉSZ fiataljainak életéről, munkájáról beszélt. Aláhúzta, hogy szövetkezetük­ben a KISZ-korúaknak is nagy szerepük volt a sikerek elérésében: Hasznos kezdemé­nyezésről számolt be: szövet­kezetük megalakította a rác­kevei Ady Endre Gimnázium­ban az ifjúsági csoportot. A gimnazistákat reggelivel, üdí­tő itallal, különböző tansze­rekkel látják el, de megismer­tetik őket a kereskedelmi munka szépségeivel is. Közérdekű témákról tárgyal­tak a lakásépítő és fenntartó szövetkezetek szekciójában is. Pest megye küldöttei közül itt Hortobágyi István, a péceli lakásépítő és fenntartó szövet­kezet igazgatósági elnöke hangsúlyozta, hogy elengedhe­tetlenül szükséges e szövetke­zetek élére olyan vezetőket ál­lítani, akik jól képzett szakem­berek, s kedvvel, hivatástudat­tal dolgoznak. A vezetőségi ta­gok többsége már ma is igazi ismerője, megszállottja a szö­vetkezeti mozgalomnak. A párttitkári értekezlet a pártirányítás fontos láncszeme M INDIG IS nagyon fontos szerepet töl­tött be a pártirányító munkában a párttitkári értekezlet. Ügy ítélem meg, hogy a járási-városi pártbizottságok szervez­te értekezletek közül a testületi ülések mellett a legfontosabb. Ugyanis, ha rendeltetésének megfelelően funkcionál. alapvető szerepet tölthet be a párt politikájának sikeres végre­hajtásában. A titkári értekezleteken kerül sor a pártha­tározatok ismertetésére, végrehajtásuk meg­szervezésére, esetenként a végrehajtás ellen­őrzésére. Fóruma a kölcsönös információnak. Itt tájékoztat a választott szerv és a beszá­moltatás alapján itt informálódik a párt tit­kár az időszerű politikai, gazdasági, kulturá­lis kérdésekről. Fontos szerepet tölt be a ta­pasztalatok kicserélésében is. A teljesség igé­nye nélkül soroltam fel néhány kérdést a tit­kári értekezletek szerepéből. Ezek után arról szólnék, hogy a váci váro­si pártbizottság irányításával dolgozó párt- szervezetek titkárainak tanácskozásait ho­gyan szervezzük mpg. Milyen módszereket al­kalmazunk annak érdekében, hogy a párt­titkárok értekezletei formájukban és főleg tartalmukban megoldják feladataikat, és mi­nél eredményesebbek legyenek. T ervszerűen Es rendszeresen keli dolgoznunk. A titkári értekezletek idő­pontját és témáit a városi pártbizottság munkatervóben félévre élőre meghatározzuk. A tervet megkapja minden párttitkár. Ezzel módot adunk számúikra, hogy élőre ismerve a napirendeket, jól felkészülhessenek. Az a tapasztalatunk, hogy titkáraink többsége él is ezzel a lehetőséggel. Titkári értekezletet rendszeresen minden hónapban szervezünk. Több éves tapasztalat, hogy e havonként megtartott tanácskozás jól illeszkedik a pártmunka rendszerébe, ezt ma már a pártszervezetek is tervezik, számol­nak vele, munkájuk szerves részének te­kintik. A tervszerűséggel és rendszerességgel együtt gondot és figyelmet fordítunk a havonkénti titkári értekezletek előkészítésére, lebonyolí­tására, tartalmi színvonalának emelésére. Vi VEK ÓTA beszámoltató és feladatmeg- határozó jellegűek titkári értekezle­teink. Ez azt jelenti, hogy minden érte­kezlet két részből áll. Az egyik, hogy a párt- szervezetek titkárai előre megadott szem­pontok alapján beszámolnak egy-egy pártha­tározat végrehajtásának helyzetéről. Ezek a beszámoltatások csoportosak. Minden terület- felelős a hozzá tartozó pártszervezet titkárát számoltatja be. Hasznossága, hogy valameny- nyi pártszervezetnél ébren tartja a párthatá­rozatok végrehajtásával való törődést. Mód, lehetőség adódik arra is, hogy az adott hatá­rozat végrehajtásának pozitív & negatív ta­pasztalatait a titkárok kicseréljék egy­mással és a további munkájukban hasznosí­tani tudják. Az idén a titkárok beszámoltak többek kö­zött: a KB 1975. novemberi, a KB 1973. no­vember 28-i és más központi, megyei és vá­rosi határozatok végrehajtásáról, s ezek mellett az időszerű várospolitikai és gazdaság­politikai kérdésekről is. A beszámoltatásoknak ez a rendszere ala­pos felkészülésre készteti a pártszervezetek titkárait is, és nem utolsó sorban a beszámol­tató politikai munkatársakat. Ugyanis ahhoz, hogy a beszámoltatás kellő mélységű, szín­vonalú legyen, nekik is fel kell készülniük az adott határozatból, össze kell vetniük a be­számolókat a területen szerzett tapasztala­taikkal, mert így képesek arra, hogy értékel­jék a hozzájuk tartozó pártszervezetek mun­káját A beszámoltatások során szerzett tapaszta­latok hasznosítása is fontos, nemcsak az ellenőrzés egyik formája. Ezért a csoportok beszámolóit összesítjük és titkári értekezleten közkinccsé tesszifk, felhasználjuk a pártbl- zottsági és végrehajtó bizottsági ülések na­pirendjénél, továbbá a havi információs je­lentések készítésénél. Tehát a beszámoltatá­sok nem önmagukért vannak, hanem fontos forrásai a pártmunka színvonala továbbfej­lesztésének. A titkári értekezletek második részében minden esetben feladatmeghatározásra kerül sor. Ez nem kevésbé értékes mozzanata a pártmunkának. Rendkívül nagy pontosságot, körültekintést és alapos felkészülést igényel. E kérdésben állandóan harcolni kell a felszí­nesség veszélye ellen. Ez a veszély abban jut kifejezésre, hogy még mindig hajlamosak vagyunk „minden kérdést” titkári értekezlet elé vinni. Így történhet az meg, hogy egy-egy titkári értekezleten 5—6 „téma” is szerepel feladatként. mj AGYON HATÁROZOTT AN kell ellen­ie állni annak, hogy a reszortvezetők, a tömegszervezetek kommunista vezetői ne mindig és ne egyszerre szerepeljenek elő­adóként. Ugyanis a töméntelen tájékoztató, információ nem növeli, hanem csökkenti a párttitkárok figyelmét, befogadó készségét. Fárasztó ez a módszer. Ezzel csak azt érjük el, hogy kipipáljuk a feladatok sorából, amit elgondoltunk. Veszélye továbbá, hogy egyes párttitkárok átveszik és a saját területükön is alkalmazzák. Különösen veszélyes ez, ha az üzemi pártbizottságok és pártvezetőségek tit­kárainak módszerévé válik. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a titkári értekezletek feladatmeghatározó ré­szét is gondosan meg kell tervezni. Egy-egy értekezleten 1—2 feladatnál, vagy információ­nál többet nem szabad megtárgyalni. Ezt megfelelő figyelem kíséri és maradandóvá válik. Az a véleményem, hogy ha időközön­ként több olyan téma adódik, amelyet feltét­lenül a titkárokkal kell megbeszélni, akkor inkább hívjunk össze rendkívüli értekezletet és mondjuk el. Ez nem a titkári értekezletek szaporítását jelenti, hanem hatásfokuk nö­velését eredményezi. Ez lehet az egyik mód. A másik az, hogy az egyéb, kisebb jelentősé­gű információkat, tájékoztatókat, feladatokat a területfelelősök a helyszínen mondják el, beszéljék meg a hozzájuk tartozó pártszerve­zetek titkáraival. Fontosnak tartam, hogy a titkári értekez­letek előadói fordítsanak nagy gondot a fel­készülésre. Ma már nem lehet kapásból sem tájékoztatót, sem információt adni, főleg nem lehet feladatokat meghatározni. Kerülni kell az agyonbeszélést, agyonmagyarázást. Szerin­tem, aki a párttitkári értekezleten előad,'az le­gyen tudatában annak, hogy nemcsak a titká­roknak, hanem az egész párttagságnak beszél. Mondanivalója legyen tömör, világos, min­denki számára érthető — ennek érdekében nélkülözhetetlen az alapos felkészülés. A MI PÁRTBIZOTTSÁGUNKON ma már 2—3 kérdésnél többről nem beszélünk. Rendszerint határozatok ismertetése, ak­tuális pártépítési, gazdaságpolitikai, kultúr­politikai kérdések szerepelnek napirenden. Ma már gyakorlattá válik, hogy a városi pártbizottság és a végrehajtó bizottság által tárgyalt napirendek anyaga és a határozatok mimden esetben a titkári értekezleíek elé ke­rülnek. Ezzel elérjük, hogy az irányító testü­letek megállapításai, értékelése és a döntések megfelelő gyorsasággal eljutnak a város párt­tagságához. Ez tulajdoniképpen a demokra­tikus centralizmus érvényesülésének egyik nagyon fontos formája is. Időközönként módot és lehetőséget nyúj­tunk arra, hogy az állami, társadalmi szervek kommunista vezetői, fórumot kapjanak a tit­kári értekezleten, ahol elmondhatják a szer­vezeteik előtt álló legfontosabb feladataikat. E módszer alapján azt kívánjuk elérni, hogy a pártszervezetek ismeretet kapjanak az e szervezetek előtt álló sajátos feladatok­ról. Ezáltal megkönnyítjük a pártszervezetek segítő, ellenőrző munkáját, az állami és tár­sadalmi vonalon. Ilyen témák voltak az utób­bi időben: a város V. ötéves terve, amelyet a tanács elnöke ismertetett, vagy az ifjúsági parlamentek szervezése, melyet a KISZ vá­rosi titkára, és az MHSZ-klubok közgyűlései­nek előkészítése, melyet az MHSZ városi tit­kára ismertetett. T ársadalmi fejlődésünk gyors üteme, a fejlődéssel szükségszerűen bekövetkezett változások a pártirányító munka változásait is követelik. Az irányító pártbizottságoknak a pártmunka állandó fej­lesztésével, tökéletesítésével nagyon sokat kell foglalkozniuk. Egy-egy módszernél nem sza­bad megrekedni, keresni, kutatni kell az újat, a nagyobb hatékonyságút. Ezt tesszük mi is, amikor a titkári értekezletek formai és tartal­mi vonatkozásait állandóan vizsgáljuk. E vizsgálódás közben új jelenségekkel találko­zunk, ezeket elemezzük, értékeljük és a ta­pasztalatokat általánosítjuk. Űj formaként al­kalmazzuk az összevont párttitkári értekezle­teken történő beszámoltatásokat. Ennek az a lényege, hogy egy-egy titkári értekezletre há­rom párttitkár felkészül egy-egy központi bi­zottsági határozat végrehajtásának helyzeté­ről, és 15—20 perces előadásban tájékoztatót tart az adott határozatról, arról, hogy terüle­tükön a végrehajtásban mennyire jutottak előre, milyen gondjaik, problémáik vannak, s azok leküzdésére mit akarnak tenni. Eddig 9 titkár tartott tájékoztatót párttit­kári értekezleten,, pl. a középiskolák párttit­kára a KB közoktatás-politikai határozata végrehajtásáról, a MÁVAUT párttitkára a KB 1972. december 20-i, az AKÖV párttitkára a KB 1971. december 1-i határozatáról szá­molt be. Ezeket a beszámolókat rendkívül nagy érdeklődés kíséri, és még rendszereseb­bé válik a párthatározatokkal való foglalko­zás. továbbá sok tapasztalatot kapnak a párt- szervezetek titkárai, melyeket saját tevékeny­ségükben tudnak hasznosítani. M EGGYŐZŐDÉSEM, hogy a titkári érte­kezletek szervezeti, tartalmi kérdései­ben nem ez az1 egyedül helyes módszer, amit mi alkalmazunk. Más területen, más formák és módszerek alakultak ki és tették hatékonyabbá a pártmunlcát. Ügy gondolom azonban nem haszontalan, ha időkö­zönként a Pest megyei Hírlap hasábjain is közreadjuk tapasztalatainkat és terjesztjük a területünkön jól bevált módszereket. PAPP JÓZSEF, az MSZMP Váci Városi Bizottságának első titkára. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents