Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-14 / 270. szám

MSZBT-hiradó Vándorzászló a munka segítőinek Orosz nyelvtanfolyamot szerveznek ízléses, illusztrált tájékozta­tóval köszöntötte a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom idei évfordulóját a Dunakeszi Járműjavító Üzem MSZBT- tagcsopontja. Bevezető helyett Maja­kovszkij Az Ifjú Gárda című verséből vett idézet köszönti az olvasót. Másutt a szerkesz­tők arra tesznek ígéretet, hogy a jövőben évente két számot adnak közzé, az idő­közben lezajlott rendezvé­nyekről, a tagcsoport szerve­zeti életének eseményeiről és terveikről tájékoztatva az ér­deklődőket. Könyv és képzőművészet cím alatt közölnek hírt arról, hogy az üzem vezetősége a világon fellelhető legszebb képzőművészeti alkotások reprodukcióit tartalmazó al­bumot ajándékozott a cso­portnak, melynek könyvtára már mintegy hetven kötetet tartalmaz. Beszámol a tájékoztató ar­ról is, hogy az üzem területén levő három MSZBT-faliújsá- got a munkaügyi osztály Radnóti Miklós, valamint a meó Egyetértés és Haladás brigádjának tagjai látják el friss hírekkel. Jövőre mindazokat a szo­cialista brigádokat és KISZ- alapszervezeteket, melyek tag­jai segítik az MSZBT-tag- csoport munkáját, vándor­zászlóval, értékes könyvekkel és oklevéllel jutalmazzák. Felhívást közöl a kiadvány a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére a KPM területén működő tagcsoportok számá­ra indított szellemi vetélkedő­ben való részvételre. A két­fordulós vetélkedőt 1977. jú­nius 30-ig, illetve november 7-ig bonyolítják le. Végezetül hírt ad a tájé­koztató arról, hogy jövőre orosz nyelvtanfolyamot indí­tanak, melyre mind nagyobb számban várják a jelentkező­ket. (sz. 1.) VÁC, PF. 32. Életet az A televízió nyugdíjasoknak szóló Életet az éveknek című műsora sugallta, hogy meg­alakítsuk Vácdukán is a nyug­díjasok klubját. Egy évvel ez­előtt huszonhatan voltunk, ma ötvennégyen látogatják rendszereden rendezvényein­ket. Az elmúlt hónapok ered­ményei késztetnek arra ben­nünket, hogy a járás közsé­geinek hírt adjunk, milyen Sündisznó a csatornában A Beloiannisz utcában, Vácott, a Dunamenii Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat munkásai az úgynevezett sündisznóval, a kis tisztítószerkezettel távolítják el a csator­nában lerakodott iszapot. Iványi Károly felvétele November utolsó szerdáján Előadói konferencia a korszerű táplálkozásról A Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottsága egészség- ügyi osztályának egészségne­velési csoportja november utolsó szerdáján, 24-én a táp­lálkozás témakörben, előadói konferenciát rendez Nagyhu­tán. Az első előadást a Vácott élő dr. Rigó János, az Orszá­gos Dietetikai Intézet igazgató főorvosa tartja, A korszerű táplálkozás címmel. éveknek érdemes törődni az idősödő, nyugdíjas emberekkel. Ezúton is megköszönjük a községi tanács vezetőinek se­gítségét, a szép termet, mely­ben hétfőnként találkozunk, az anyagi támogatást, ter­veink elfogadását. Sok tervünk van. Szeret­nénk megismerni az országot, színházba megyünk, énekkart szervezünk, ismeretterjesztő előadásokat rendezünk, hogy csak néhányat ragadjak ki kö­zülük. Már jártunk Esztergomban, kirándultunk Budapestre, nő­napot rendeztünk, megláto­gattunk egy szomszédos klu­bot, négy hangulatos társas­vacsorát tartottunk. Rendsze­resen közénk látogat dr. Ma- esik István körzeti orvos, elő­adásait mindenki nagy figye­lemmel hallgatja. Családi ün­nepeken verssel, s egy-egy könyvvel köszöntjük az ünne­peiteket. Hamarosan a Parlamentet nézzük meg, az unokáknak készítünk meglepetést Télapó­ra. Készülünk a karácsonyi ajándékozásra is. Szeretnénk a járás más nyugdíjas klubjaival felvenni a kapcsolatot. Megkönnyítené, ha ők is jelentkeznének a lap hasábjain. Mi úgy érezzük, a nyugdíjas évek értékét is. a munka, az összefogás adja meg. Gáspár Emil ny. igazgató, a klub elnöke Csak szólniuk kellett volna A törzsgárdatag kikérte a munkakönyvét A történet lassan már egy hónapja várja jegyzetfüzetem­ben, hogy milyen igazságot szolgáltathatunk szereplőinek? De az élet nem szolgáltat abszolút igazságokat, s a történet végé­re sem tehetünk mindig megnyugtatóan pontot. Kikerekedik a történet Negyvenen már túllevő, kis­sé megfáradt, megtört ember kopogtatott a szerkesztőségi szoba ajtaján. Kétszer is kel­lett hellyel kínálni, amíg vég­re leült, s csak nagyon lassan kerekedett ki belőle a történet. Öt évi munka után, tegnap mondott fel munkahelyén, a Dunakanyar Vegyesipari Szö­vetkezet sződligeti transzfor­mátorüzemében. Pedig szerette a helyét, a munkatársak több­ségét, megszokta a gépeket. Időt is nyert vele, hogy hely­ben dolgozott, anyagilag is megbecsülték. Ráadásul nem­csak munkása, hanem tagja is volt a szövetkezetnek. Miért hát a búcsú, s mi le­hetett, akkor a panasz, ha eny- nyi minden szólt régi munka­helye javára? — Aki annyi időt ért meg a sződligeti telepen, mint én, bi­zony nem egykönnyen dönt úgy, hogy felmond. S ha meg­teszi, alapos oka van rá. Ez az oka pedig nem más, mint az, hogy nem veszik komolyan, nem adnak a szavára. Órákon keresztül sorolhatnám, mi mindennek kellett összejönnie, hogy felmondjak. Láttam a hanyagságot, a nemtörődömsé­get. Nem kérdezte senki sem, hogy nines-e valami bajom? Ha valamit javasoltunk, vagy szóltunk, csak lehurrogtak bennünket. Mindez csak a ré­giekre vonatkozik. Mert az újakat, az újakat, azokat iste­nítették. Övék lett a jutalom, megkaptak minden kedvez­ményt, kiürült bádogkannát, kedvezményes fuvart. Igaz, én sem panaszkodhatom, a bé­remmel elégedett voltam. De azt is látnom kellett, hogy az új dolgozók egynémelyike már a belépéskor is többet kapott. — A szövetkezet vezetői né­ha jutnak el oda, a helyiek meg szóba sem állnak az em­berrel. Két újításomra sem kaptam választ. Pedig legalább ennyit megérdemeltem volna ennyi évi munka után. — De, ha ilyen lehetetlen ál­lapotok uralkodnak Szödlige- ten, .miért nem tette szóvá munlcásgyűlésen, termelési ta­nácskozáson, közgyűlésen? — Szóvá tenni? Mikor és ki­nek? Nem is emlékezem rá, mikor volt utoljára nálunk gyűlés. De minek is? Ügy sincs foganatja a szavunknak. Leg­feljebb azt értem volna el, hogy a műszaki vezető lehur­rog. Ezt is megkaptam már. Jobb már nekem csak így, ahogy történt. Megyek a Landlerbe dolgozni. Ott olya­nok között leszek, akik adnak a munkások szavára. Milyen a légkör? Panaszosunk nevét hallgas­suk el. Maga is ezt kérte, fele­sége miatt, aki szintén abban az üzemben dolgozik, hiszen, ha a felsorolt bajok igazak, az már amúgy sem csak az ő gondja, hanem az egész kollek­tíváé. A szövetkezet elnöke Bánya­vári Péterné. A sződligeti transzformátorgyártó részleg dolgain kívül, az ő vállát nyomja a többnyire vesztesé­ges, Vác városára és a járás jó részére kiterjedő szolgáltató- hálózat. Pillanatok alatt még­is kiderül, hogy nemcsak a transzformátorgyártó részleg dolgaiban járatos, hanem pa­naszosunkat is jól ismeri. Van gyógyír minden panaszra — Ismeretségünk nem is új keletű, hiszen elemi iskolába jártunk együtt, s ma is egy községben lakunk Sződligeten. A régi gyerekkori barátságból is megmaradt valami, hiszen ma is tegeződünk. Amikor volt iskolatársam elhatározta, hogy hozzánk jön dolgozni, akkor is engem keresett meg. Azelőtt postásként dolgozott. Szinte minden házban megkínálták egy-egy pohárral ... Szóval új életet akart kezdeni. Sikerült is neki. Szorgalmas, rendes ember volt az öt év alatt. Igaz, olyan magánakvaló, de lénye­ges kifogás nem volt ellene. Betanított munkásként dolgo­zott. — Hogy, milyen a transzfor­mátorüzemben a munkahelyi légkör, erről én nem akarok beszélni, mondják el a töb­biek, azok, akik ott dolgoz­nak. Azt azonban hozzáte­szem, ha a panaszára nem ta­lál gyógyírt valaki, az csupán két dolgon múlhat. Vagy te­XX. ÉVFOLYAM, 270. SZÁM 1976. NOVEMBER 14., VASÁRNAP Elkészült a termelőszövetkezetek takarmánymérlege Nem fesz gond az ellátással Állataink takarmányozása egészen a múlt század elejé­ig, lényegében minden tudo­mányos alapot nélkülözött. A gazdák csupán tapasztalataik­ra utalva gondoskodtak a kü­lönböző takarmányokról, s számon is csak úgy tartatták, hogy körülbelül ennyi, vagy annyi szekérrel kell belőle. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy hazánkban is ős­idők óta rendszeresen megis­métlődött az évenkénti taikar- mányhiány, s az állatok egy része éppen csak átvészelte a telet. Ennie azután az lett a következménye, hogy a terményszük eszten­dőkben kevesebb állatot tartottak meg, s az új ta­karmány megérkezésekor is hónapok tettek el, amíg az állatok kiheverték a koplalást. A korszerű nagyüzemi állat­tartás meghonosodásával, ter­mészetesén már a csupán a tapasztalatokon alapuló állat­tartás is a múlté. A járás 13 termelőszövetkezete — közü­lük keltő budapesti székhely- tyel működik —, együttesen 9 ezer szarvasmarhái és 6 ezer sertést tart. Fejlődik a juhá­szat, a birkák, bárányok szá­ma meghaladja a 7 ezret, s ha kisebb számmal is, de van baromfi, továbbá akad két­száz ló is. Ilyen nagyszámú állat tartása előrelátó takar­mánygazdálkodást követel. A járás 14 ezer hektár­nyi szántóterületének egy- harmadán termelnek a szövetkezetek különböző takarmányokat. A 14 ezerből 5 ezer hektár a rét és legelő, a többi területen kukoricát, árpát, zabot, siló­hetetlen és nem teszi szóvá, vagy alaptalan a panasza. Rendszeresen tartunk termelé­si tanácskozásokat, munkás­gyűléseket, brigádvezetői érte­kezleteket. Jómagam minden reggel megfordulok az üzem­ben, s hetente egy teljes napot ott is töltök. Ha nem vettem volna észre, hogy valami lóg a levegőben, akkor jóvátehe­tetlen hibát követtem volna el. Magasabb órabérért? A Dunakanyar Vegyesipari Szövetkezet sződligeti transz­formátorgyártó részlege tiszta, korszerű épület. Jelentősége nemcsak abban áll, hogy né­hány tucat helybeli nőnek és férfinak munkát ad, hanem ab­ban, hogy nyereségéből futja a veszteséges szolgáltatások fenntartására, fejlesztésére és az országos transzformátor­hiány csökkentésére. Szükségünk van minden munkáskézre — mondja Ga- ramvölgyi Géza, műszaki ve­zető. — Üjakra és régiekre egyaránt. De különösen a jó szakmunkásokra és a nagy tapasztalatokkal rendelkező betanított munkásokra. Ter­mészetes, ha valaki máshol már évtizedeket töltött mun­kával, jó szakember, Sződlige­ten sem kereshet kevesebbet, mint régi helyén. Az is előfor­dul, hogy innen mennek el a jobb kereset reményében. A panasztevő • sem titkolta munkatársai előtt, hogy maga­sabb órabért kap új munka­helyén. Bár ez ellent mond a jogszabályoknak, mégsem ne­hezítették távozását. Saját ké­résére engedték el, a fölmon- dási idő letöltése előtt. Jó járt József, a panaszos csoportvezetője is régi munká­sa a transzformátorüzemnek: — Nem mondhatok róla semmi rosszat. Csendes, magá­nakvaló ember volt. Az igaz, kukoricát, szálas-taEcairinársy- féléket, lucernát és lóherét ta­lálunk. Szénáiból, zöld- és lé­dús tekanmányokÍDÓl a szövet- kezetek önellátásra rendez­kedtek be, mert azok szállí­tása nem gazdasága^. Az ab- raktakarrnányok termelésében viszont már tapasztalható sza­kosodás. Elegendő ez a terület a nagyszámú állat etetésére, té­li ellátására, nem kell-e attól félni, hogy ismét kísért majd a múlt átka, a takarmány­hiány? Az ilyen baj elkerülése vé­gett, a szövetkezetek az idén, egy évre előre takartmánymér- leget készítettek, melyben felmérik, hogy állataik etetéséhez milyen minősé­gű és mennyiségű takar­mányra van szükség, mennyi termett meg saját'; földjeiken, mennyit kell pótolniuk, máshonnan be­szerezniük? A közelmúltban elkészült takarmánymérlegek szerint, a szövetkezetekben szénából 6, 'lédús takarmányból pedig 2 százalékos hiány mutatkozik. A hiány oka az, hogy az idei nyári időjárás a takarmány- féléknek sem kedvezett, keve­sebb termett belőlük a terve­zettnél. A jelenlegi helyzetnek arra kell ösztönöznie, a szö- veíikezataket, hegy az egyébként sokszor mél­tatlanul lebecsült takar­mányszalmát és kukorica­szárat tartósítsak és hasz­nálják fel takarmányként. A nagyüzemeknek nemcsak saját, hanem a háztáji gazda­ságokban tartott állatok ta­karmányozásáról is gondos­kodniuk kell. A háztáji gaz­daságokban 9 ezer sertés és körülbelül ezer szarvasmarha található. A termelőszövetke­zeteken kívül, az Alagi Álla­mi Tangazdaság, a váci és a szobi ÁFÉSZ, valamint a Ga­bonaforgalma Vállalat is segíti a kisgazdaságokat. Az elkészült és kedvezőnek mutatkozó tafcarmánymérlegek azt bizonyítják, hogy nem lesz gond a következő hóna­pokban a takarmanyellátással, a szövetkezetek és a háztáji gazdaságok képesek a terme­lés fokozására, ami, magyarán szólva, azt jelenti, hogy több hús, tej, tojás kerülhet az asz- talunkra. Török Antal, a járási hivatal mezőgazdasági osztályvezetője Kiállítás, hangverseny, vetélkedő Az Egyesült Izzó váci gyá­rának szakszervezeti bizottsá­ga mellett működő kultúr- bizottság tartalmas, a gyár valamennyi munkását és al­kalmazottját érdeklő progra­mot készített az őszi-téli sze­zonra. A gyár és a Madách ha munkájában valami kifogá­solni valót találtak, könnyen megsértődött, magába fordult. De tudták az okát, mindig is ilyen volt Nem kisasszonyfoci — Olyan panaszt is hallot­tunk, hogy nemegyszer durva hangot ütöttek meg a vezetők a munkásokkal szemben. — Nézze, én nem azt mon­dom, hogy néha nem csattan egy-egy káromkodás. De hát ez nem kisasszony foci. Túl sok a megrendelés, a feladat... Fér­fiak között előfordul ilyesmi máshol is. És ne felejtse el, hogy régóta együtt dolgozunk. A panaszos felesége csendes, törékeny asszony. Férje dönté­séről alig akar szólni: — Az ő dolga. Ha úgy dön­tött, biztos oka volt rá. Nekem itt különösebb panaszom nin­csen, engem nem bántott sen­ki. Ha új munkahelyén jól ér­zi magát a férjem, örülni is fogok neki. Kár, hogy ameny- nyivel többet, keres, az el is megy az utazásra. ★ Eddig tartana a történet, ha egy látszólag ide nem tartozó kis adalékkal nem kellene ki- bővítenünk. Beszélgetés köz­ben, csak úgy mellesleg mond­ta el az üzem pártszervezeté­nek titkára, Padi Gyuláné: — Korábban felajánlották az asszonyok, többségében ők vannak az üzemben, hogy tartsunk kommunista műsza­kot, s a keresetet ajánljuk fel az óvodának meg a művelődé­si háznak. A napokban gyűlést hívtunk össze, s javasoltuk, hogy október 30-án tartsuk a műszakot. Elfogadták. Azután utólag hallottam, hogy többen kifogásolják, miért éppen a halottak napja előtti szombat­ra kellett tenni a munkát. Pe­dig csak szólniuk kellett volna. Csulák András Imre Munkás- és Ifjúsági Mű­velődési Központ között szo­ros a kapcsolat, mely nem merül ki abban, hogy a köz­pont rendezvényeire az üzemi közönségszervezőtől meg lehet váltani a belépőt. Rendszere­sen odaviszik a hangversenye­ket, előadásokat, kiállításokat a gyárba. A Musica Humana zenekar évek óta tart ott koncerteket Tagjai idén már két ízben fel­lépték, legközelebb december 8-án adnak műsort. A szakszervezeti könyvtár­ral közösen, útiélménybeszá­molókat rendeznek, ország- világjáró munkatársaik dia- filmek segítségével mondják el, merre jártak, mit láttak szabadságuk alatt. Legközelebb 15-án, kedden nyílik kiállítás: a bélyeggyűj­tők mutatják be gyűjtemé­nyük legszebb darabjait, de­cemberben pedig a Gyermeke­ink. — a jövő nemzedéke cí­mű vállalati fotópályázat díj­nyertes képeit láthatják a gyárbeliek. Hétfőn, november 15-én a könyvbarátok Izsák Lajos történészt látják vendégül, de­cember 1-én Bárányt Ferenc költő és Merényi Judit elő­adóművész műsorát hallgat­hatják meg. A hétfői találkozón Izsák Lajos A nagyüzemek államo­sításának 30. évfordulóján címmel tart előadást, a poli­tikai könyvhónap keretében, a gyár ifjúsági klubjában. December 10-án a gyár szo­cialista brigádjainak három tagú csapatai vetélkednek abban, hogy ki tud többet a Szovjetunióról? Az első há­rem csapat tagjai értékes ju­talomtárgyakat nyernek. Ugyanakkor koimszomolistákat látnak vendégül, akik ugyan­csak versenyeznek abban, hogy ki tud többet közülük Magyarországról ? Nyolc előadásból álló TIT- sorozatuk első két előadását már megtartották. A hátra­levő hét előadó művészi ízlés­ről. a népszerűség és a va­lódi értékek közötti kapcso­latról, az új tartalom és mo­dem forma viszonyáról, a modem irodalom stílusáról, környezetünk esztétikájáról és a technikai művészetekről be­szél hallgatóságának. (-0

Next

/
Thumbnails
Contents