Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-14 / 270. szám
4 Mßßgn 1916. NOVEMBER 14., VASÁRNAP Pilisszentkereszten kezdődött A nemzetiségi kula műhelyei Néhány esztendővel ezelőtt az olvasótábor fogalmának még egyértelmű jelentése volt. Azt értettük ezen, hogy egy- egy író körül kialakult olvasóinak kisebb vagy nagyobb tábora, akik számára az író kedvenc szerzővé lépett elő. : öt esztendővel ezelőtt új jelentést is kapott ez a szó. A fiatalok olyan táborozási formáját jelölte s jelöli azóta is, amelynek legfőbb célja az irodalom, az olvasás megszerettetése. Még pontosabban: megtanítani a fiatalokat az olvasás művészetére. Tudnak-e olvasni? Talán furcsának hangzik a megállapítás, de igaz: nem mindenki tud olvasni, aki olvas, vagyis az ábécét megtanulta. Sőt, gyakran még az sem tud olvasni, aki elsajátította az iskolában a stílus ismereteit, a műfajok elméletét. Mert más dolog olvasni, és megint más érteni is azt, amit elolvasunk.. És az sem közömbös: sikerül-e felébreszteni az olvasás belső szükségből fakadó igényét az emberekben. Még nehezebb és bonyolultabb a helyzet az olvasás művészetét illetően a nemzetiségek lakta területeken. Mert más a köznapi és más az irodalmi nyelv. Akik szavakban megértik egymást, nem biztos, hogy értik azt a nyelvet is, amelyen a regények és vexsek születnek. Már három községben 1 Megyénkben az első nemzetiségi nyelvművelő olvasótábort 1974 nyarán szervezték Pilisszentkereszten. A tábor kis lakói a helyi általános iskola felső tagozatos, szlovák nemzetiségű diákjaiból verbuválódtak. A táborban az anyanyelvet oktató pedagógusok fogadták a diákokat, szlovák nyelvű kiskönyvtár állt a rendelkezésükre. A programok nagyobb része szlovák nyelven zajlott. Vitákat rendeztek egy- _ egy közösen elolvasott könyv- 'i ről. Újabb művek megismeré- i sőre nyílott lehetőség. Irodalmi vetélkedőkkel gazdagították tudásukat. Eljátszották, újraélték egy-egy regény néhány érdekes epizódját. Egy szóval: a könyv jó barátjává vált az együtt töltött napok alatt a résztvevőknek. Olyan jó baráttá, akinek a barátságára ezután is igényt tartottak a gyerekek. Megszerették az anyanyelven írott könyveket, megtanultak értőn olvasni. A kezdeti lépést tavaly újabb követte: Pilisszentke- reszt mellett, Galgagyörkön is rendeztek már szlovák nyelvművelő tábort. Dunabogdány- ban pedig a német nemzetiségi fiatalok töltöttek együtt majd két hetet. Az idén — minden eddiginél gazdagabb programmal — újra megrendezték a nemzetiségi nyelvművelő táborokat ebben a három községben. Anyanyelven A tábor vezetőségét mindenütt a helyi iskolák nemzetiségi pedagógusai alkották. Munkájukat főiskolai hallgatók és a nemzetiségi gimnáziumok tanulói segítették. A tábori könyvtárakban már nem csupán szlovák, illetve német nyelvű könyvek várták a diákokat, hanem újságok, hetilapok és folyóiratok is. A táborozást mindenütt lelkes készülődés előzte meg. Pilisszentkereszten és Galgagyörkön a táborba kerülő diákok néprajzi gyűjtőmunkát végeztek s az így összehozott gazdag anyagból néprajzi leállítást rendeztek a táborozás egyik programjaként. Galgagyörkön ez a gyűjtőmunka nemzetiségi népdalok gyűjtésével is kiegészült. És ugyancsak maguk gyűjtötte népdalokkal indultak a táborba^a dunabogdányi fiatalok is. Mindkét helyen nép- dalverseny keretében mutatták be a magukkal hozott gazdag zenei anyagot. Az anyanyelvi kultúra ápolását a néprajzi és népzenei hagyományok gyűjtése mellett közös könyvolvasás, szlovák, illetve német nyelven tartott irodalmi előadások, író—olvasó találkozók tették változatossá. Dunabogdányban audiovizuális német nyelvórákon is részt vehettek a gyerekek az NDK Centrum szervezésében. Új kezdeményezése volt az idei nyárnak a nemzetiségi művészeti szakkörök működése. Dudabogdányban bábszakkört alakítottak. Résztvevői a maguk készítette figurákkal német bábjátékot mutattak be. Pilisszentkereszten foto- és bábszakkör, Galgagyörkön pedig néptánc szakkör tette még színesebbé az együtt töltött napok programját. Vetélkedők, fórumok A vetélkedők egész sorát rendezték meg a táborokban, így mindhárom helyen szavaló- és mesemondóversenyt rendeztek, amelyet alapos felkészülés előzött meg. Pilisszentkereszten és Galgagyörkön Ki tud többet Csehszlovákiáról címmel vetélkedtek egymással a fiatalok. Jól sikerültek azok a fórumok is, amelyeken a községek párt-, állami és társadalmi vezetőivel, valamint a nemzetiségi szövetségek képviselőivel találkozhattak s kérhettek választ kérdéseikre a táborok kis lakói csakúgy, mint szüleik, akiket szintén meghívtak erre az alkalomra. Az olvasótáborok mindenütt elérték céljukat: a résztvevő mintegy százötven diák nem csupán az anyanyelv használatában szerzett nagyobb jártasságot, de közelebb került az anyanyelven írt könyvekhez csakúgy, mint a művészetekhez vagy a népi hagyományokhoz. Nem véletlenül búcsúztak azzal táborvezetők és táborla- i kők: viszontlátásra, jövő nyáron'. Prukner Pál Ki tudjä I ES MINDENNAPOK ■„Mi mindent végig kell csi- | ná’.ni az emberneU, különösen £ i olyan korszakokban, amelyeket 11 történelminek neveznek!...” <i (Ehrenburg: Emberek, évek, I életem.) HÚSZ CV'6 ismerem őket, s j most zavartan tűnődöm, ho- j gyan is írjam meg történetü- ' két. Hol kezdjem? Kistarcsá- nál, a Fésűsfonóban, az üzemi kultúrház salétromos falú szolgálati lakásával, amely tizenkét évig adott otthont a négytagú családnak? Vagy Gödöllőn, ahol huszonhat éve nincs olyan politikai esemény, állami ünnep, társadalmi akció, amiben Gombos Sándor részt ne venne? Szóljak a kicsit gyűrött, de tiszti munkás- őr-egyenruháról, ami máig is ott lapul a ruhásszekrényben, tabu, hozzányúlni tilos, mert a hűség éveit idézi a halványuló emlékezetbe? írjak arról a mámorító tavaszról, amikor korpakenyéren, híg borsófőzeléken éltek, és romokat takarítottak — ingyen, csak azért, hogy később munkájuk, kenyerük legyen? Szóljak a fel nem használt szabadságokról, a későre nyúlt értekezletek szünetében víz nélkül, titokban lenyelt gyógyszerekről? A munka melletti tanulás kínjá- ról-öröméről ? Arról, hogy mi mindent végig kell csinálni az embernek, ha — ember akar maradni?! Gombos Sándorné született Sorger Valéria egy duzzadt dossziét őriz irodájában: családi iratokkal van tele. íme, egy 1923-as keltezésű levél, feladója a Gép- és Vasútfel- szerelési Rt. kistarcsai gyárának cégvezetője, címzettje Sorger Ferenc vas- és acélöntő segéd. A levélben munkáltatója értesíti, hogy „több éven át kifejtett szorgalmas munkássága, szakmájában tanúsított szaktudása elismeréséül — mint öntödei csoportvezetőt — heti fizetésbe tette át”. Volt pedig ez a heti fizetés 130 000 korona ... Nagy szám, de éppen infláció volt, filléreket ért 10 korona. — A több éven át kifejtett szorgalmas munkája ellenére, 36-ban apámat ugyanúgy ki- zeccelték, mint a többi öntőt: a gyárat Cocron József és fia vette meg, a munkásokat szélnek eresztették, apám hat évig alkalmi munkából tengődött. Csupán a háború alatt került vissza a szakmájába, a kőbányai öntödébe. Mire egy kis jót is megélhetett volna — meghalt. Elvitte a tüdőbaj néhány nappal az ország felszabadulása után. Gombos Sándor cseresznyepálinkát tölt a poharakba, kivételesen egy keveset magának is, és arra iszunk, hogy a minden percben Várt második unoka mielőbb megszülessék, egészséges legyen. — Ennyit akkor is megér, ha lány lesz — mondja jókedvűen —, mert különben a gyomrom, vesém nemigen állja a töményt. Tudja, még 18 éves sem voltam, amikor megemeltem magam, s leszakadt a vesém. A rendőrséghez is azért jelentkeztem 46-ban, mert veseműtét után sem a dunai hajózást nem folytathattam, sem a fakitermelést nem bírtam sokáig. Az előbbi apámról maradt rám, az utóbbit a szükség próbáltatta meg velem. — A következő évben Kis- tarcsára vezényeltek, az első rendőrtanosztályra. Egyszer bált rendeztek a helyi iparos- körben, én is elmentem. Volt ott egy vékony, szőke kislány, kérdeztem, ki az, azt mondták, Itt dolgozik a Fésűsfonógyár csomagolójában. Egy év múlva feleségül vettem. — Anyámhoz költöztünk, aki a szoba-konyhás lakásában nevelte a fiatalon meghalt nővérem ikerfiait — fűzi tovább a történetet Gombos Sándorné. — Mikor a mi két fiúnk is megszületett, heten éltünk egyetlen szobában. És közben háromhónapos káderképzőt végeztem, s a csomagolóból áthelyeztek termelési nyilvántartónak a műszaki irodába. Később raktári könyvelő lettem, aztán üzemellenőr, majd — 1951-ben — személyzeti vezető. Most tehát már jubilálok: negyedszázada foglalkozom káder- és személyzeti ügyekkel, oktatással. — Én a rendőrségen is kapcsolatba kerültem a Dunával: az óbudai révkapitányságon dolgoztam. Később, amikor leszereltem, hívtak politikai munkatársnak a gödöllői járási pártbizottságra, s én szívesen jöttem. Tizenkilenc év után, 1970-ben két nagy esemény történt az életünkben: januárban átmentem az Agrártudományi Egyetem párt- bizottságához politikai munkatársnak. néhány hónappal később pedig lakást kaptunk itt, a gödöllői Munkácsy lakótelepen. — Huszonöt év a személyzeti vezető posztján: nem hiszem, hogy sokan lennének a megyében, méghozzá ugyanazon a helyen! Mi ad ebben a munkában örömet, mivel mérik az eredményeket? — Amikor azt látjuk, hogy a különböző vezet" posztokra kiszemelt fizikai munkások megállják a helyüket. Csupán 1970 óta fizikai munkakörből Tanítanivalóan remek termelési riportot készített tehát a forga tókönyví ró-ri porter Kozák Gyula és a szerkesztő- rendező B. Révész László! A leg'laikusabb néző is megérthette belőle: miképpen fonnál át vágyaikat, sorsokat, alakit emlbereket egy 8 és fél millió forintos gépsor, amely — „mellesleg” — világszínvonalon tekercseli az elektromotorokat. tíz dolgozót minősítettünk át segédművezetővé, tizenkettőt művezetővé; belső áthelyezéssel állítottunk be két főművezetőt, két üzemvezető-helyettest, egy osztályvezetőt és egv manipulánst. Rengeteg figyelmet, energiát szenteltünk a káderképzésnek és továbbkéo- zésnek. A közép- és alsó szintű vezetők képzérét a Köny- nyűipari Módszertani Intézet szervezésében, folyamatosan biztosítjuk, a dolgozókét különböző iskolákon, szakmunkásképző tanfolyamokon. Évente átlag tizenöten végzik el nálunk az általános iskola nyolcadik osztályát; tavaly 25 asszony vett részt az egyéves felnőtt fonószakmunkás-képző tanfolyamon, s 17-en tettek eredményes szakvizsgát, jelenleg pedig 6 festődéi betanított munkásunk jár festő-kikészítő szakmai tanfolyamra. Van társadalmi ösztöndíjkeretünk, és ebben a tanévben 113 ezer forintot fordítunk az állami és a szakmai oktatásban részt veNagy Iván felvétele vő dolgozóink tanszerellátására, a tanfolyamok díjára. — És a pártmunkásnál mi a mérce? Mivel méri le munkájának eredményeit? — Ha majd feltalálnak ilyet, engem is értesítsen — nevet a házigazda. — Mivel lehetne mérni például azt a rengeteg munkát, amivel elértük, hogy az egyetem KISZ- szervezeteinek munkáját gyakran állítják követendő például az ifjúsági szervezetek elé? Ki tudná összegezni azt a meggyőző-nevelő munkát, amivel igyekeztünk megformálni, kialakítani azt a szocialista tudós-tanár típust, amely tudományos munkásságával, közéleti , aktivitásával és emberi értékeivel egyaránt méltán kivívta a közmegbecsülést, s amilyenből ma már egyre több akad egyetemünkön? És ki tudja lemérni azt, hogy eközben mit gazdagodtunk, változtunk mi magunk is? ... Nyíri Éva A másik termelési riportot Százhalombattán forgatták. Jó kedvvel... címmel. Ez inkább ellenpélda volt arra, hogyan ne műveljék ezt a műfajt. Farkas István szerkesztő és Kovalik Károly riporter eleve nem döntötte el: munkavédelmi oktatófilmet készít-e avagy a munkahelyi légkört alakító tényezőket veszi sorra egy úgynevezett veszélyes üzemben. Csöveket láttunk, sztorikat hallottunk, de mindezt koncepció nélkül, csak úgy egymás mellé sorolva. (A Jó kedvvel... ráadásul az esztergomi szemüveggyár hasonló témájú tapasztalatait is filmre vette, suta ellenpomtozásként: egyik üzem: ilyen gondok, másik üzem: olyan gondok...) Amennyire jól kigondolt, következetesen végigvitt volt az ifcladi képsor, olyan ötletszerűnek tűnt a százalombatitai. Bizony, bizony, nagyon nehéz műfaj ez a termelési riport... Kálitor. Élőbb stúdióbeszél- I getésre idézték meg a tv leg- I újabb sztárját, a három alakban is létező Kántor kutyát, majd csütörtökön este le is vetítették az első históriát, amelynek természetesen ő volt a kizárólagos főhőse. Nem nehéz megjósolni: egy-két hónapig most Kántorról fog beszélni a fél ország. Megérdemli! Mindhárom alakjában ügyes, okos, szép kutya — olyan szép,, hogy a csetlő- botló. el-elkalandozó történetekben is élvezet lesz figyelni. Ez a csetlés-botlás. elkalandozás ugyanis, a sorozat első részét látva, sajnos, előre megjósolható. Bár tévednénk! Akácz László Új Tükör-klubok Pest megyében A budapesti XII. kerületi Tanács művelődési házának Jókai klubja felhívást tett közzé, amelynek lényege: az Űj Tükör közművelődési kluboknak olyan programot kell kidolgozniuk, amely az adott, üzem, vállalat, intézmény közművelődési-kulturális helyzetét tükrözi. A pályázat 1976. október 1-től 1977. március 31-ig tart. A mai napig 120 Űj Tükör közművelődési klub alakult. A kérdés: milyen tartalom van e szám mögött? Sokan gondolják, hogy a fiatalokat csak a beat, a tánc érdekli, pedig ez csak a féligazság. Sokan szeretnének megismerkedni Kaján 7'ibor grafikai munkáival, Keleti Éva fotókiállításával. Igényt tartanak magnószalagokra, amelyek a nyári táborok időszakában kerültek felvételre. Ilyen például az „Érzékeny lélekkel” című szovjet irodalmi műsor, amelyet most azok a fiatalok is szeretnének meghallgatni, akik a nyáron nem voltak építőtáborokban. Pest megyében is egyre több klub csatlakozik a budapesti versenyfelhíváshoz. Most csak két példát említünk. Ilyen például a Petőfi Sándor nagyközségi könyvtár, Aszódon. A klub előadói gárdáját főleg a helybeli pedagógusok alkotják. Az ismeretterjesztés, a közművelődés feladatainak elvégzése mellett vállalták a nagyközségi könyvtár fennállásának 20. évfordulójára, hogy az intézménnyel kapcsolatos régi, ismeretlen szemelvényeket, dokumentumokat is felkutatják. Pomázon is megalakult az Üj Tükör közművelődési klub. A klub munkájában tevékeny részt vállalt a község nemzetiségi együttese is, azáltal, hogy különböző vendégszereplésekkel kapcsolódik be az országos ldubmózgalomba. Nádor Mara Ezerkilencszázhetvenhat orgonasíp Drezdából érkezeit Vácra Termelési riportok. Közhelyként emlegetik a szerkesztőségek háza táján, hogy aligha van nehezebb újságírói műfaj, mint' a termelési riport. A tv-nézök nemrég két — Pest megyei témájú — termelési riport figyelése közben mérhették le, hogy e műfajt nemcsak papíron nehéz művelni, de a mikrofonok, kamerák ' világában is. Az egyik termelési riport Ikladon készült, Váltás címmel, s — mint emlékezhetünk rá — arról szólt, hogyan álltaik ott ált a kézi munkáról az automatikus gépsor használatára. Dicsérhetnénk e felvételek készítőit szívósságukért — 1973 óta kísérik figyelemmel e váltás folyamatát —; dicsérhetnénk szakszerűségükért — bizonyára a villanymotortekercselés legszigorúbb , irái- nyítói sem találtak a képsorokban hibát —; ám elsősorban mégis azért jár nekik elismerés, mert mindvégig a váltásban részt vevő emberről szóltak. Vác város tanácsa mintegy 3 millió 200 ezer forintért a Váci Állami Zeneiskola részére mechanikus rendszerű, ma- nuálos, 27 regiszteres orgonát vásárolt az NDK-ból, Drezdából. Magyarországon ez az első ilyen rendszerű orgona. Vácnak hagyományai vannak a zenei oktatásban. Mostani, öt éve átadott zeneiskolájában jelenleg 645 gyerek tanul, 12 tanszakon. Miskolc és Budapest után Vác a harmadik város, ahol orgonaoktatás is van. Jelenleg tíz tanuló sajátítja el az orgona megszólaltatásának tudományát. Az is biztos, hogy erre a tanszakra nehéz bejutni: hat zenei.osztály elvégzése után lehet felvételizni. Október elején érkezett meg ládákban a drezdai VEB-OR- GELBAU-tól a különleges hangszer, Opus 970 jelzéssel. A .gyár három szakembere a héten megkente a felállított orgona hangolását. Érdekes véletlen folytán az idei évszámmal azonos az orgona sípjainak száma is: 1976. Közülük a legkisebb 6 milliméteres, míg a legmagasabb 3 méter 48 centiméter. A hangszer műszaki átadását december 17-re tervezik a szakemberek, majd előreláthatólag január 1-én szeretnék a közönségnek hangverseny keretében bemutatni. A zeneiskola vezetősége azt tervezi, hogy ezentúl minden év első napján — a hagyomáKuncze Friedrich Intonátor munka, közben. Kép, szöveg: Koppány György nyos déli bécsi koncerthez hasonlóan — délután 5 órakor orgonahangversenyt rendeznek neves előadóművészek, köztük Lehotlca Gábor közreműködésével. Jó ötlet, reméljük, meg is valósul. TV-FIGYELŐ %
