Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-11 / 267. szám

xMUw 1976. NOVEMBER 11., CSÜTÖRTÖK Az egész társadalom ügye Ismét többen tanulnak Konferencia a felnőttoktatásról ^Négyszáz pedagógus, a fel­nőttoktatásban közreműködő aktivista részvételével a Szak. szervezetek Országos Tanácsá­nak székhazában szerda dél­után megkezdődött a II. or­szágos felnőttoktatási konfe­rencia. A tanácskozást Viriz- lay Gyula, a SZOT titká­ra nyitotta meg, majd dr. Po- Cinszky Károly oktatási mi­niszter mondott beszédet. — A tanulás az egész tár­sadalom ügye, s ezen belül az iskolai felnőttoktatás is az — mondotta. — A dolgozók isko­láiban az elmúlt 30 évben sok tízezren szerezték meg a szakmai és politikai beosztá­sukhoz, munkaisörükhöz szük­séges iskolai végzettséget, az összképhez azonban hozzátar­tozik az is, hogy az ötvenes években kibontakozott „tanu­lási népmozgalmat” a hatva­nas évek közepén a tanulók számának csökkenése követ­be. Az 1972. évi oktatáspoliti­kai párthatározat és az ezt követő politikai, gazdaságipoli­tikai és oktatási intézkedések hatására az iskolai felnőttoktatás iránti érdeklődés újra fel­lendült. — Társadalmunk érdeke nemcsak az általános iskolát végzettek számának növelé­sét kívánja meg, hanem azt is, hogy minél többen jussa­inak el a középiskolai vég­zettség megszerzéséhez. Ebben pedig eddig is fontos szerepe volt, s a jövőben még inkább I,fontos szerepe lesz a dolgozók I középiskoláinak. Az oktatás­ügy élőtt ezért most az a fel­adat áll, hogy a párthatáro­zat végrehajtása sorén az év­tized végéig a rendes korúatk iskoláival párhuzamosan kor­szerűsítse, majd a következő évtizedben továbbfejlessze a felnőttoktatás tartalmát és szervezetét is. A miniszter a továbbiakban arról beszélt, hogy az isko­lai felnőttoktatás szervezeti rendszere gazdagabb formáival ma már jobban alkalmazko­dik a dolgozók élet- és munkakörülményeihez, s ebből jelentős részt vállal­tak a közművelődési intézmé­nyek. Ezután Garamvölgyi József Kulturális miniszterhelyettes szólt a közművelődési intéz­mények felnőttoktatásiban be­töltött szerepéről. Az elmúlt évekoen a közművelődési in­tézmények felnőttoktatást se­gítő munkájának középpontjá­ban az önálló ismeretszerzés, az egyéni tanulás tervszerű, intézményes támogatása ke­rült. Erőiket azoknak a tö­rekvéseknek a támogatására összpontosították, amelyek az általános iskolai és szakmai végzettség megszervezését szol­gálták. A közvetlenül az iskolai fel­nőttoktatáshoz kapcsolódó tan­folyamok száma 3 év alatt 1300-ról 2900-ra nőtt. Sikeresek voltak a S0 órás osztályozó vizsgára előké­szítő tanfolyamok. Ezeken 1970-ben 2600-an, ta­valy már 13 ezren szerezték meg a szükséges ismereteket. Nagy Imre munkaügyi mi­niszterhelyettes azokról az erőfeszítésekről és eredmé­nyedről adott áttekintést, ame­lyek a szocialista szakmun­kásképzést az elmúlt évtize­dekben jellemezték Szűcs Istvánné, az úttörő­szövetség főtitkára, a KISZ KB intézőbizottságának tagja, hangsúlyozta, hogy a felnőttoktatás továbbfej­lesztése fontos ifjúságpoli­tikai kérdés is. A KISZ-szervezeteknek vilá­gos, egyértelmű és konkrét feladataik vannak, a többi között a tankötelességi tör­vény végrehajtásának, a rádió és a televízió közművelődési akcióinak, általában a fiata­lok továbbtanulásának, to­vábbképzésének és önnevelé­sének segítésében. A konferencia csütörtökön szekciókban folytatja munká­ját. ★ A II. országos felnőttoktatá­si konferencia alkalmából szerdán a tanácskozást össze­hívó szervek kitüntetéseket adtak át a felnőttoktatásoan az elmúlt évtizedben kiemel­kedően tevékenykedő szakem­bereknek, aktivistáiknak.. Fiatal írók parlamentje Szerdán a Fészek Klubban a generáció helyzetének, te­endőinek számbavevése céljá­ból rendezték meg a fiatal írók II. országos ifjúsági par­lamentjét. A tanácskozáson Funk Mik­lós. a Kulturális Minisztérium Irodalmi osztályának helyet­tes vezetője tekintette át az első, 1974-ben megrendezett ifjúsági parlament óta történ­teket. Egyebek között elmondotta, hogy ez idő alatt alapvető vál­tozások mentek végbe a fiatal írók helyzetében: minőségileg új, más kérdések állnak elő­térben, A beszámolót követő vitá­ban elhangzott: társadalmunk dinamikus fejlődése tükröző­dik abban is, hogy viszony­lag rövid időn belül az új és új írónemzedék más-más művészi meggyőződés, prog­ram- és stíluseszmény jegyé­ben alkotnak. A parlamenten nagy figye­lem övezte a fiatal írók köz­életi szerepével, közművelődési munkájával összefüggő kérdé­seket is. FŐLEG A TANFOLYAMOK Hatmillió TIT-vendég A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat tevékenységé­ről, terveiről tájékoztatta a sajtó képviselőit szerdán dr. Vonsik Gyula, a TIT főtitkára. Jóleső érzéssel állapította meg: tavaly egymillióval gya- 1 rapodott, s összesen 6 millióra nőtt a különféle előadások résztvevőinek száma. Ezzel a nagymérvű fejlődéssel a szer­vezet jelenlegi apparátusa nem tud maradéktalanul megbir­kózni, s ezért mind nagyobb mértékben vonja be tevékenységébe a társadalmi aktívákat. Ez idő szerint 6 ezer választott tisztségviselőjük van, akik az elmúlt évben több mint 500 ezer órát dolgoztak társadal­mi munkában. A helyi szerve­zetek kiépítése jelentősen elő­segítette a társadalmi aktivis­ták bevonását. Különösen vi­déken szaporodott meg a szá­muk: sikerült elérni, hogy je­lenleg valamennyi vidéki szer­juk a mezőgazdaság és az ipar várható technológiai fejlődé­sét. De a számjegyvezérlésű automata gépek fokozott üte­mű terjedése már jelzi a szín­vonalnövekedést és azt, hogy rövidesen betanított munkás­ként is nehéz lesz megfelelni a követelményeknek. És a ter­melőerők fejlődése sohasem csak a technikai haladást je­lentette, hanem az ember tu­dásszintjének növekedését is. Tegyük hozzá: nemcsak a szakmai tudásról van szó. Az általános iskola alapműveltsé­get ad ahhoz, hogy megértsük környezetünk jelenségeinek lé­nyegét, művelődési igényt éb­reszt, teljesebbé, gazdagabbá teszi életünket. Ezért nem ér­tem a harminc év alattiaknak azt a több mint húsz százalé­kát, akik még nem végezték el az általános iskolát. Tudom, rossz ezt kimondani, hiszen ugyanennek a korosztálynak jelentős része középszintű vég­zettséggel rendelkezik és szép számmal vannak főiskolát, egyetemet végzett fiatalok. S hogy ez a húsz százalék, miért nem végezte el az álta­lános iskolát? Az indokok egyénileg változnak. De nem az a fontos, hogy eddig miért nem, hanem az, hogy most miért nem. Most amikor éven­te két osztályt is el lehet vé­gezni munkaidő-kedvezmény- nyel, ösztöndíjjal és tanulmá­nyi segéllyel. És a bizonyít­vány megszerzése után nyitva a lehetőség a szakmunkásvizs­gára, a szakmai előrehaladás­ra, a nagyobb keresetre, a még több tudás megszerzésére. Mindenre, amire büszke lehet az ember. A második Karesz úr nemrégiben tele­fonált. Találkozni akart velem. Órákig beszélgettünk a törzs­hely sörözőben. Vártam, mon­daná, hogy miért hívott. De ő csak fonta egymáshoz a beszéd szálait és sehogysem tudtam kitalálni: mit akarhat. Már menni készültünk, amikor a régi vállszíjas táskából elővett egy kékborítós könyvecskét. A bizonyítványt a nyolcadikról. Felém nyújtotta: Látod? Az­tán a bizonyítványt visszasüly- lyesztette az ételhordó mellé. Nem vallotta be, de éreztem: ezért hívott. Kriszt György vezetben kizárólag társadalmi munkások dolgoznak. Dr. Vonsik Gyula a továb­biakban arról szólt, hogy az úgynevezett egyedi előadások egyre jobban háttérbe szorul­nak, s helyettük a zártrendsze­rű tanfolyamok iránt nyilvá­nul meg foltozott érdeklődés. Különösen vidéken ked­velik az ilyen jellegű is­meretterjesztési formát. Külön szólt a nagy népsze­rűségnek örvendő nyelvtanfo­lyamokról, amelyeknek az idén mái több mint 40 ezer látogatójuk van. Elmondotta, hogy megnőtt az igény a tár­sadalomtudományi ismeretek iránt. A társulat fontos célkitűzé­sei közé tartozik a fiatalok körében nagy népszerűségnek örvendő baráti körök további tudományos szakokra való ki- terjesztése, s ilyen köröket kí­vánnak szervezni a felnőttek számára is. HETI FILMJEGYZET Kísértet Lublón Kezdjük egy kicsit messze, 1412-ben. Zsigmond magyar király ebben az évben rende­zi végre — hosszú torzsalko­dások után — a holicsi tarto­mány kérdését a lengyel Ulászló királlyal. S hogy számtalan hadjárata egyiké­hez pénzt teremtsen elő, a Magas-Tátra aljában fekvő ti­zenhárom várost elzálogosítja a lengyeleknek. Ettől kezdve 310 éven át a Szepességet lengyelek kormányozzák. A királyi helytartó, a sztaroszta ott székel, ahol Zsigmond és Ulászló az egyezséget megkö­tötte: Lubló várában, a Pop- rád folyó fölötti festői sasfé­szekben. A vár alatt fekszik a kicsiny Lubló városa, ez a hangulatos település, melynek lakói főként kereskedők és mesteremberek, s abból élnek, hogy portékájukat hozzák és viszik Magyarország és Len­gyelország között. Nos, ez a Lubló az, amiről a címben szó van. Itt játszó­dik Mikszáth Kálmánnak az 1890-es évek elején írt ked- Ves-hangulatos regénye, a Kí­sértet Lublón. Merthogy Lub­lón — legalábbis a monda szerint — voltak kísértetek. Olyannyira, hogy az egyiknek az esetéből — Kaszparek Mi­hálynak hívták az illetőt — nevezetes história is kereke­dett. Az egész Szepesség tele volt a Kaszperek-történetek- kel, s amikor Mikszáth meg­ismerte ezeket, rájuk alapoz­ta a regényét. Kicsit kiegészí­tette, kicsit megszerkesztette, kicsit izgalmasabbá tette, úgyhogy az 1718-ban játszódó história valósággal detektív- regénnyé alakult. Azazhogy: ma szinte úgy olvashatjuk, mint egy detektívregényt. És lényegében az is, hiszen amíg a furfangos rendőrbiztos, Strang Jakab uram kinyomoz­za, hogyan járhat vissza kí­sérteni a váratlanul elhunyt derék Kaszperek Mihály, még azután, is, hogy exhumált holtr testét elégették a városka fő­terén, bizony nem égy izgal­mas és váratlan fordulatban van részünk. Különösen hogy belekeveredik a történetbe a hamis aranyak esete is, és e hamis pénzek révén maga a sztaroszta, Lubomirszky uram, sőt, őfelsége a lengyel király is a történet szenvedő alanyaivá válnak. Hogy az izgalmat a ro­mantika és a szerelem oldja, arra meg ott van a szép öz­vegy, Kaszperekné született Jablonszka Mária. Hogy a Kisértet Lublón al­kalmas a megfilmesitésre, az kétségtelen. A fordulatos tör­ténet, a jól megrajzolt szerep­lőik szinte kész alapot adnak a forgatókönyvhöz. Bán Róbert jól választott, amikor ezt a történetet vitte filmre. Jól ül­tette át a regényt is forgató­könyvvé. Kicsit feszesebbre fogta a cselekményt, kicsit határozottabban közelítette az izgalmas bűnügyi történet felé, és a dialógusokat író szerző­társával, Molnár Gál Péterrel együtt a párbeszédeket és a jellemeket is kicsit maibbra hangolta. így a film a törté­nelmi krimi sikerült válfaja lett, gondosan realizált hely- színrajzzal, pontosan megidé­zett 18. századi öltözékekkel, berendezési és használati tár­gyakkal, és azzal a fordulatos­sággal, ami képes lekötni a né­ző figyelmét másfél órán át, s képes rávenni a találgatásra: ki kicsoda, és ki mit tett? A rendező jó segítőtársai a filmben szereplő színészek. Úgy is mondhatnám: jó ját­szótársai. Elsősorban talán Ga­ras Dezső, aki Strang Jakab­ból már-már mai, modem, komplexusoktól gyötört rend­őrfelügyelőt formál, sok finom iróniával. Hasonlóan élvezi a játékot a Lubomirszky uramat játszó Márkus László is. Kál­lai Ferenc, mint a szebbik nem iránt olthatatlan vággyal érdeklődő lengyel király ele­gáns és szellemes alakítást nyújt. Cserhalmi György meg­felelő fizikummal rendelkezik Kaszperek kettős szerepének eljátszására. Bordán írért ve­szedelmesein .szép Jablonszka Mária. Somló Tamás kamerája légkört tud teremteni, s kel­lően mozgékony is, ha szüksé­ges. Cirkusz A C/wtpltn-sorozat újabb da­rabja a nagy nevettető még a némafilm korszakában, 1928- ban készült alkotása. Előző je­Váci művész kiállítása Cs. Nagy András festőmű­vész kiállítása Vácott, a Vak Bottyán Múzeum főtéri kiáilí- tóhelyiségében november 28-ig tekinthető meg, hétfő kivételé­vel naponta 9-től 17 óráig. Cs. Nagy András képzőmű­vészetünk egyik komoly ígé­reté. A Szabolcsból származott és Vácott megtelepedő festő valóban egyedi tehetséggel, szorgalommal, képességgel és elszántsággal rendelkezik. Ez az összetett és összefüggő em­beri és festői erény műveinek egyre magabiztosabb soroza­tát jelenti, melyek a szabolcsi forrásanyag és a váci élmény közös termékei. Cs. Nagy And­rás művészetében egyaránt fontos szerephez jut a termé­szet és az ipari környezet min­dig ember-központban. Huma­nizált tájak jelennek meg képfelületein, az erdő nincs egyedül, szekerek zörögnek benne s madarak röpülnek. Rendkívül erőteljes egyéniség, aki szilárd kapcsolatot létesít a társadalmi és természeti erőkkel, aki mélyen figyeli és maradéktalanul kifejezi a parasztfejek kemény méltósá­gát, aki emléket hordoz lelkü­letűben őszről, nyírségi asszo­nyokról, tavaszi virágzásról, patak völgyéről, Tiszáról, du­haj táncokról, napsütésről. Mindezt rajzi indulattal és a színárnyalatok megejtő finom­ságával érzékelteti. Műveiben a megérzés azonos színvonalon jelentkezik a ki­dolgozás méltó alaposságával. Az évszakok és az ember szín- eseményei, mozdulatai meg­döbbentik, de ez a tiszta cso­dálat arra készteti, hogy ma­radéktalanul kifejezze festői felismeréseit. Cs. Nagy And­es. Nagy András: Napsütés rás szerencsés alkat, akinek erős emlékei maradtak az ifjú­ságból, s élete ma is emlék- hordozó, emlékgyűjtő ifjúság. Ez mégsem véletlen, hanem a jellem alkotórésze, mely ké­pességet határoz meg. Ha elmélyülünk műveinek szemléletében, ha alaposan szemügyre vesszük színekkel zsúfolt építkezőit, a fák öb­lös árnyát, a Tél nemcsak fe­hérökre redukált mozgalmas­ságát, a Fénylő házak békés pompáját, akkor szabatosan és tárgyilagosan megismerjük ér­tékeit. Ennek a minőségrend­nek egyik meghatározó eleme a művészi folyamat optimális ritmusa. Képeinek erős a szemléleti fedezete. Tempója tökéletes, nyugalma bőséget eredményez, fegyelme tehetsé­gének káküsaöbölheteüen ré­sze. Mindez fejlődésének szerves állomásaihoz vezetett. Először leíró realizmussal fagadta meg a látványt, mely heves sűríté­sekkel látomásokat eredmé­nyezett. E második periódusá­ban a természet és az ipari környezet Vácott látott, meg­álmodott egységeit egyeztette emberi történésekkel, ezt a forrásanyagot növelte a képző­művészet ható, maradandó ka­tegóriájává. Az idén festett Tajvariáció-ihan az elvonat­koztatásokat fokozza. Üj útra lépett ezzel. Időtlen kincsek megszerzésére törekszik, nem akarja becsapni sem a nézőt, kivált nem önmagát. Ezért e tájvariációk kezdeményezések, s nem végeredmények, új ös­vényeik nyitányai, melyet foly­tatni lehet, folytatni kell. Ereje éppen az, hogy festői űr­hajóján ősi üzeneteket kapcsol össze századunk ember-alkotta csodáival. Ez az a tág, egyete­mes otthon, ahol lellkület- tisztító. eszmegyarapító fest­ményei bő, ellenőrzött áradás­sal születnek. Losonci Miklós lantős filmje az 1925-ben for­gatott Aranyláz; a Cirkusz után pedig (1930-ban) a Nagy­városi fények következik. (Mindkettőt láttuk már a so­rozatban.) A Cirkusz az egyik legmu­latságosabb, s egyben az egyik le^zomorú bb Chaplin-film. Hőse természetesen, most is Charlie, a csónakcipős, ke­ménykalapos, viharvert és sorsüláözött kis figura, aki egy peches véletlen következ­tében bekeveredik egy ván­dorcirkusz előadására, és fal- rengetően mulatságos csetlésé- vel-botlásával olyan sikert arat, hogy a közönség tombol­va követeli: a vicces kis em­bert akarják látni. Charlie ba­rátságot köt, majd beleszeret a cirkuszigazgató műlovarnő lá­nyába, de a lány a fiatal, csi­nos kötéltáncost szereti. Ez azonban hamarosan otthagyja a cirkuszt, s hiába ugrik be helyette Charlie (újabb mulat­ságos kalandok közepette), a dolgot visszacsinálni már nem lehet. Végül is a csalódott, félreállított Charlie keríti elő a kötéltáncost, aki feleségűi ve­szi a lányt. A cirkusz azonban szedi a sátorfáját, továbbáll, s a szegény kis Charlie megint ottmarad, egyedül, társtalanul, munka, boldogság, siker nél­kül, szomorúan. Nem vitás: a sokkal későb­bi Rivaldafény sztorijának elemei is fellelhetők a Cir­kuszban. De ez csak a helyszín hasonlóságából ered. Ebben a filmben még nem uralkodik el az érzelgősség, mint majd a Rivaldafényben. Itt a könnyes mosoly inkább csak mellékha­tás még. A fő dolog az a ki­fogyhatatlan Icomédiázó kedv, az az ötletzuhatag, a gegeknek az a tűzijátéka, amitől ez a film a mai néző számára is rekeszizmot fájdítóan mulatsá­gos alkotásként élvezhető. Takács István l Két emlék, kérdőjelekkel Valakit megbántottam szán- , dékom ellenére: fiatal segéd­munkás az egyik váci üzem­ben. Rám villamtotta tekinte­tét, aztán vállat vont: Mi közöd hozzá. Nem is igen foly­tatódott a beszélgetés, elmé- lyülten piszkálgatta a spénda- rábokat a satupadon. Egyszer már láttam ilyen tekintetet. Vasszagú, olajfoltos emléket idézett bennem a fiatalember. Az első — Minek ilyen kellemetle­neket kérdezni? — mordult ;rám Karesz úr és tétován ra­kosgatott a satupadon. Dehogyis akartam én kelle­metlent kérdezni. Hiszen na­gyon becsültem, sokkal több volt, mint egyszerű tisztelet, amit iránta éreztem. Arra meg különösen büszke voltam, hogy a barátjának nevezett. Karesz urat a műhelyben ki­csit mindenki a mesterének te­kintette. Minden új iránt ér­deklődő és fogékony ember volt. Tanulni igazán lehetett tőle a szakmából is és becsü­letből is. Egyszerű érdeklődés volt: , — Karesz úr, te hány osz­tályt végeztél? — ... .ötöt. Ötöt, hiszen ma­gad is tudod, hogy akkor még nem volt általános ez a nyolc osztály. Hát ötöt jártam és el­jöttem ide inasnak, kellett a pénz. ??? Karesz úr történetéhez ha­sonlót sokat találhatnánk a megyében, hiszen az ötven év felettiek közel hatvan százalé­ka nem végezte el az általá­nos iskolát. Magyarázzák is, ki ezzel, ki azzal, de legfőbb indokuk a múlt, a még ma­gukkal cipelt történelem. S most meg már nehezebben hajlik a derekuk az iskolapad fölé, talán az agy sem olyan engedelmes, meg aztán; ötven- egynéhány évesen csak nem szégyenkezem. Mitagadás van bennem kérdőjel, de értem az indokaikat. A harminc év alattiakét an­nál kevésbé. Hiszen nekik még harminc-negyven évet kell dolgozniuk a modem és egyre modernebb technikai körülmények között. Ma még ' körvonalazni is nehezen tud-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents