Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-11 / 267. szám
2 ^Mian 1976. NOVEMBER 11., CSÜTÖRTÖK A lengyel párt- és állami küldöttség Moszkvában Kommunisták között Lisszabonban Alvaro Cunhal, a PKP fóti tikira sajtóértekezleten hangsúlyoe- ta, hogy a párt ina kezdődő VIII. kongresszusa rendkívüli jelentőségű az ország további politikai fejlődése szempontjából, leszögezte: a párt nem hagyja magát eltéríteni internacionalista álláspontjáról. „Számunkra nemzeti és nemzetközi feladataink egységet alkotnak” — mondotta. A PXP a demokráciáén és társadalmi haladásért Portugáliában folytatott harcot egyidejűleg a nemzetközi osztályharchoz való legjelentősebb hozzájárulásának tekinti. Bejelentette, hogy a kongresszuson jelentősen kibővítik a központi bizottságot, tekintettel arra, hogy a párt most szélesebb körben dolgozik, mint amikor illegalitásban működött. A központi bizottság kibővítésével mód nyitók arra, hogy a párt vezetősége jobban megfeleljem a követelményeknek — mondotta. A Portugál KP Központi Bizottságának meghívására szerdán Lisszabonba érkezett A Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége, hogy részt vegyen a PKP ma megnyíló VIII. kongresszusán. A delegációt Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára vezeti. A tüenkettedik órában Az ENSZ-közgyűlés kedden tíz külön határozatban ítélte el a dél-afrikai rezsim fajüldöző politikáját. A közgyűlés egybem ismételten felszóií tóttá a Biztonsági Tanácsot, hogy rendeljen el kötelező jellegü embargót a Dél-Afrikába irányuló fegyverszállításokra és tiltson be nűsnden katonai együttműködést a pretoriai rezsimmel. A határozat felhívta az Egyesült Államokat, Franciaországot és Nagy-Britaauiiát, hogy a Biztonsági Tanácsban tanúsítsanak pozitív magatartást, vagyis ne tartózkodjanak a szavazástól, vagy ne vétózzák meg az apartheid politikát elítélő határozati javaslatokat, mint 1375-ben és az idén is tették. A határozatok, amelyek egyébként rámutattak a fajüldöző rezsim törvénytelen jellegére, felszólították Pretoriát, hogy haladéktalanul bocsássa szabadon a politikai foglyokat. A dél-afrikai kérdés tizenkettedik órájába lépett. Ez nemcsak a fenti ENSZ-határo- zatokból következik, hanem sokkal inkább a reagálódások- ból... Nairobiban, az UNESCO jelenleg folyó ülésszakán több kapitalista ország azt követelte, tegyék „politikamentessé” az UNESCO további tevékenységét. Nyílt zsarolástól sem riadták vissza, támadva a tömegtájékoztató eszközök tevékenységére vonatkozó határozattervezetet, amely lefekteti azokat az alapelveket, melyekre támaszkodva a tömegtájékoztatást a béke és a népek közötti megértés megszilárdításának, a háborús propaganda, a fajüldözós és az apartheid elleni harcnak a szolgálatába lehet állítani. Az Egyesült Államok és több nyugat-európai ország bojkottal fenyegette meg az UNESCO-t, ha a dokumentumtervezetet elfogadják. Destruktív magatartásukról a Nemzetközi Újságíró Szervezet elnöke, Kaar- le Nondenstreng, így nyilatkozott: „Riasztó, hogy az UNESCO olyan erők nyomása alá került, amelyek kampányt szerveztek ellene. Fennáll a gyanú, hogy azok, akik ennyire makacsul ellenzik a határozattervezetet, nem érdekeltek annak tartalmában — nevezetesen a béke és a népek közötti megértés megszilárdításában, a háborús propaganda, a fajüldözés és az apartheid felszámolásában.” Emellett Dél-Afrikából is szokatlan hírek érkeztek. Johannesburg központjában Balthazar Johannes Vorster, a Dél-afrikai Köztársaság miniszterelnöke a város legnagyobb, az ő nevét viselő rendőrségi intézményében ünnepélyesen leleplezte saját mellszobrát. A ceremónián a fajüldöző rezsim feje hosszasan szónokolt az apartheid politika megvalósításában szerzett saját érdemeiről. „Mellszobromnak a rendőrségi klubban történő felállítására vonatkozó döntést azért hoztam — hangsúlyozta —, hogy ily módon nagy riadalmat keltsünk azokban, akik a rend megdöntésére törekedni merészelnek.” Az emlékmű — melyet egyébként nem hivatásos szobrász, hanem egy rendőrkapitány alkotott —, miként a miniszter-' elnök mondotta: régebbi ötlete volt, megvalósításához csak a kedvező alkalomra várt. Június közepétől állandóan dúl a terror és az elnyomás az apartheid rendszer felszámolását követő afrikai és színes bőrű tömegek ellen. Több százan estek a rendőrgolyók áldozatává. Most, hétfőn pedig Sowentóban, Johannesburg egyik elővárosában a rendőrség nagyszabású razziát tartott, betörtek az afrikaiak lakásába és tucatszám tartóztatták le a fiatalokat. Június óta ezerkétszáz afrikait sújtottak különböző időtartamú börtönbüntetéssel, vagy testi fenyítéssel, mert részt vettek a fajüldözés elleni tüntetésekben. Rövidesen további háromezer személy sorsa felől döntenek a dél-afrikai törvényszékek. Az úgynevezett terrorizmus ellenes törvény értelmében bebörtönöztek 607 embert: rájuk szintén hosszú fogság vagy halálos ítélet vár —, miként Kruger igazság- és börtönügyi miniszter legutóbb mondotta. A halálos ítélet azonban a pretoriai rezsimre vár. Dél- Afrikáhan az igazság órájának mutatója közeledik a tizenkettes számhoz. Alacs B. Tamás (Folytatás az 1. oldalról.) Brezsnyev és Gierek nemzetközi kérdésekről is tárgyalt, és érintette a kommunista és munkásmozgalom témakörét is. Aláhúzták, hogy a két párt az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciájának eszmei szellemében cselekedve hozzájárul a kommunista mozgalom egységének megszilárdításához a békéért, a biztonságért és a társadalmi haladásért vívott küzdelemben. A találkozó szívélyes légkörben, a nézetek teljes azonossága jegyében zajlott le. A szovjet—lengyel közös nyilatkozat aláírását követően a lengyel küldöttség vezetője nyilatkozatot adott a moszkvai televíziónak. Edward Gierek nyilatkozatában a két ország együttműködéséről folytatott tárgyalásokkal összefüggésben megjegyezte: „ma lényegében ennek az együttműködésnek új, magasabb szintű szakaszába léptünk, amelyben még tovább gazdagodik tartalma és formája az élet minden területén”. Szerdán este a lengyel párt- és állami küldöttség fogadásit adott Moszkvában a szovjet vendéglátók tiszteletére. A fogadáson szovjet részről Leonyid Brezsnyev, Nyi- kolaj Podgornij, Alekszej Koszigin és más vezető személyiségek jelentek meg. Piotr Jaroszewicz és Alekszej Koszigin beszédet mondott. A lengyel miniszterelnök hangoztatta, ez a látogatás „meggyőző megerősítése annak, hogy Lengyelország bizLerázva a tőke igáját, megteremtve a dolgozók hatalmát a föld egyhatodán, a szovjet nép hatalmas rést ütött az imperializmus rendszerén, új történelmi korszakot, a proletár forradalmaknak, az új szocialista társadalom megteremtésének korát nyitotta meg — írja a Scinteia, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának lapja. Ettől kezdve a Szovjetunió mind fontosabb és fontosabb ] szerepet játszik a nemzetközi életben. Jól ismertek a Szovjetunió fáradhatatlan erőfeszítései az egyetemes biztonság, a béke és társadalmi haladás, a nemzetközi enyhülés és együttműködés támogatására, ilyen irányú javaslatai és kezdeményezései, amelyek széles visszhangra találtak az egész világon. A Scinteia a továbbiakban kiemeli, hogy a román kommunista dolgozók meleg baráti érzéssel és internacionalista lelkülettel az egész román nép mély megelégedéssel követi a szovjet emberek grandiózus alkotó tevékenységét, támogatja a Szovjetunió békeszerető politikáját. A román népet és a Szovjetunió népeit összekötő barátság és internacionalista szolidaritás testvéri kapcsolatainak A hanoi Nhan Dán szerdai számában beszámol Nguyen Co Thach külügyminiszter-helyettes párizsi tárgyalásairól és elégedetten állapítja meg, hogy a november 1—5. között folytatott megbeszélések minden vonatkozásban eredményesek voltak. A megbeszélések — írja a lap — felölelték a két országot érintő legfontosabb kérdéseket. A francia külügyminiszterrel és más vezető személyiségekkel folytatott tárgyalásokon kívül, Nguyen Co Thach látogatást tett egy francia társaságnál, amelynek érdekeltségei vannak néhány vietnami tartományban. Eszmecserét folytatott olajtársaságokkal és a francia gyátonsága, sikeres fejlődése és a mai világban elfoglalt méltó helye szempontjából a Szovjetunióhoz fűződő testvéri viszony alapvető jelentőségű”. Koszigin szovjet kormányfő egyebek között hangoztatta: „A Leonyid Brezsnyev és Edward Gierek által szerdán aláírt politikai dokumentum újabb bizonyítéka a szovjet— lengyel szövetség és szívélyes barátságunk megingathatat- lanságának”. A két ország együttműködésének dörntő tényezője — mondotta Koszigin — a testvéri kommunista pártok politikai egysége volt és marad. Az arabközi biztonsági erők Sizíriai, „zöldsisakosai” átlépték a Bejrúttól keletre, Aley és Kahale között húzódó frontvonalakéit, a konzervatív erők ellenőrizte térségben előrehaladva eljutottak Bejrút keleti elővárosába, az elnöki rezidencia, a Baabda- palota közelében. Az arabközi alakulatok néhány órával akciójuk megkezdése után teljesítették egyik elsőrendű feladatukat: Ismét megnyitották a Damaszkusz és Bejrút közötti, március óta lezárt nemzetközi közutat és ezzel együtt az elnöki palotához vezető bekötő utat is. Felvonulási terepükön Szíriái harckocsik foglaltak állást, a polgárháború egykori, „forró pontjain” s az alakulatokat kísérő bulldózerek eltávolították a libanoni fegygazdag hagyományai és mély történelmi gyökerei vannak — mutat rá a Scinteia. A román—szovjet kapcsolatok ma szélesek és sokoldalúak és állandóan gazdagodnak annak a közös kívánságnak az alapján, hogy kiszélesítsék és elmélyítsék az együttműködést a legkülönbözőbb területeken. Mint az élet bizonyítja, e konstruktív irányvonal meghatározásában fő tényező az RKP és az SZKP közötti elvtársi együttműködés kapcsolatainak megszilárdítása, a pártós állami vezetőink — mindenekelőtt Nicolae Ceausescu és Leonyid Brezsnyev elvtársak — közvetlen kapcsolatai és tárgyalásai. Az 1976. augusztusában tartott legfelsőbb szintű Krim-félszigeti találkozó megkülönböztetett jelentőségű esemény volt — a Román Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, Románia és a Szovjetunió, a két ország népei közötti barátság és együttműködés kapcsolatainak fejlődésében. Ez a találkozó a szocializmus, a szocialista országok, a kommunista és munkáspártok, minden an- tiimperialista és haladó erő együttműködésének és szolidaritásának ügyét is szolgálta — írja az RKP KB központi lapja. rosok szövetségének képviselőivel is, s több ipari vállalatot látogatott meg. A Vietnami Szocialista Köztársaság és Franciaország légügyi egyezményt írt alá. Az egyezmény értelmében Párizs és Hanoi között légijáratot indítanak. A járat gyakoriságát és a menet közbeni leszálló- helyeket a későbbiekben fogják meghatározni. Jelenleg a vietnami fővárost hetente két szovjet, két kínai és egy NDK légijárat köti ösz- sze a külfölddel. Jól értesült hanoi források szerint a vietnami illetékesek tanulmányozzák a Hongkongba irányuló járat indításának lehetőségeit is. A csehszlovák szövetségi gyűlés első ülése Szerdán Prágában megtartotta első ülését Csehszlovákia legfelsőbb törvényhozó testületé, az október 22—23-án megválasztott szövetségi gyűlés. Ezt megelőzően alakuló ülésén hivatalba lépett a gyűlés két kamarája, amelyek megválasztották elnöküket. A 200 tagú népi kamara élére Vaclav David, a 150 tagú nemzetek kamarája elnöki tisztébe Dalibor Hanes került. Ezután a két kamara együttes ülésén megválasztották a szövetségi gyűlés tisztségviselőit. A szövetségi gyűlés elnökévé Alois Indrát választották újjá. veresek barikádjait, úttorla- szait. Szerdán délben, röviddel azután, hogy az arabközi biztonsági erők szíriai alakulatai bevonultak Bejrút jobboldaliak ellenőrizte keleti peremvárosaiba, jobboldali fegyveresek heves tüzérségi tüzet zúdítottak a főváros baloldaliak ellenőrizte nyugati szektorára — jelentette a Reuter. CSAK RÖVIDEN... RADZSESVARA RAO, az Indiai Kommunista Párt országos tanácsának főtitkára felszólított minden baloldali és demokratikus pártot, tömegszervezetet, hogy egységesen lépjenek fel a reakció és az imperializmus ellen, s vezessék az országot a demokrácia és a haladás útjára. MOSZKVÁBAN közzétették a Kínai Népköztársaság Országos Népi Gyűlése Állandó Bizottságának és a Kínai Népköztársasáig Államtanácsának a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségéhez és a Szovjetunió Minisztertanácsához küldött táviratát, amelyben köszönetüket fejezik ki a Kínai Népköztársaság megalakításának 27. évfordulója kapcsán küldött üdvözletért. A WASHINGTONI bíróság közölte: a néhány nappal ezelőtt letartóztatott Jósé Mitchell beismerte, hogy bűnös, Sz. V. Styepanovnak, a Szovjetunió washingtoni nagykövetsége tanácsosának meggyilkolásában. Alig egy hónapja kimustrált nyomdagépekben gyönyörködhetett a hömpölygő tömeg a portugál főváros nemzetközi vásárterén. Csakugyan gyönyörködtek: sok százezren jártak ugyanis csodájára — a vadonatúj termékekhez szokott kiállítási téren — azoknak az ódon gépeknek, amelyek a portugál kommunisták fesztiváljának legérdekesebb kellékei voltak. A párt lapjának, az Avantel (Előre!) című újságnál! szokásos ünnepségsorozatán azokat a masinákat állították közszemlére, amelyeken több mint 43 esztendőn át a legszigorúbb illegalitásban készítették a fontos orgánumot. A majd’ fél évszázadon át országló fasiszta érában, Salazar és Caetano diktatúrájában a kommunistákat mindvégig üldözték — a föld alá, börtönökbe vagy külföldre kényszerítették. A fasizmust megdöntő „szegfűk forradalma” (1974. április 25.) után tartott pártkongresszusukon például azt jelentették, hogy a párt 247 választási jelöltje összesen 440 (!) évet töltött börtönben. A portugál kommunisták jelenlegi vezetője, Alvaro Cunhal főtitkár maga tizenkét esztendeig volt a fasisztáii foglya, míg sikerült külföldire szökipe a Peniche- erőditményből. A párt első főtitkára, Bento Goncalves „a lassú halál táborában”, a rettegett tarrafali koricemtrá- ciós táborban vesztette életét. A Portugál Kommunista Pártot 1921-ben alapították. Két esztendővel később tartotta első kongresszusát. És rövidesen — a köztársasági rendszer eltiprása, a fasiszta hatalomátvétel után — 1927- ben megkezdődött az üldöztetés, a földalatti mímka. Alvaro Cunhal pártja ma már merőben más körülmények között tevékenykedik. A fasizmus 48 éve alatt természetesen nem tettek közzé adatokat a pánt taglétszámáról. Az előretörést, a Caetano- rendszert megdöntő „szegfűk forradalmát" követő csaknem másíél év után — sem hozták nyilvánosságra a párt tagjainak számát. A pánt jelentőségét azonban le lehetett mérni az első ideiglenes kormányokban betöltött szerepén, majd a választásokon elért jelentős részarányával. Miután kudarcot vallottak a szocialista párttal kialakítandó szövetség kísérletei és az egyre erőteljesebb jobbratoló- dás jelei váltak mégfigyelhe- tővé a kontinentális Európa legnyugatibb csücskében, a portugál kommunisták munkája új szakaszhoz érkezett. Az antifasiszta fordulat második évfordulóján tartott nemzetgyűlési választások után Cunhal pártja ellenzékbe szorult, s a szocialisták irányításával (és a nemzetközi szociáldemokrata mozgalom támogatásával) Mario Soares alakított kormányt Lisszabonban. A forradalom egy szakasza lezárult. Portugália lassan felsorakozott a nyugat-európai típusú, több pártrendszerű polgári demokráciákhoz. Tovább erősítette atlanti kapcsolatait (az ország egyébként kezdettől tagja a NATO-nak), majd egyre szorosabbra fonta gazdasági szálait a Közös Piaccal. Az állandóan támadásoknak kitett1 kommunista párt ój"' munkamódszerekkel küzd a széles néptömegek jogaiért, érdekeiért „A kommunisták készek összefogni mindenkivel, aki hajlandó a szabadságjogok védelméért és az április 25-e után elért forradalmi vívmányok konszolidálásáért harcolni” — jelentette ki az „Avante” ünnepségsorozatán Alvaro Cunhal. Most kezdődő nyolcadik kongresszusán is ezekért a célokért küzd a Portugál Kommunista Párt. Benda László Angola - egy év múltán Az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság a függetlenség kikiáltásának, a népi állam megteremtésének első évfordulóján angolai partnerszervezeteinek szolidaritási üzenetet küldött. Az évforduló alkalmából szerdán fotókiállítás nyílt Budapesten, a XVII. kerületi Dózsa György Művelődési Házban, melyet dr. Réczei László, az Országos Béketanács elnöke nyitott meg. Az Angolai Népi Felszabadítási Szervezel (MPLA) nyilatkozatot tett közzé, amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy imperialista körök katonai támogatást nyújtanak belső reakciós bandáknak. Az imperialisták bandákat képeznek ki és dobnak át Angolába, amelyek azután utakat aknáznak alá és más diverzáns cselekményeket hajtanak végre. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy Angola népe és fegyveres erői határozottan visszaverik a2 imperialisták és szövetségeseik ilyen irányú kísérleteit. Csaknem öt évszázad telt el azóta, hogy Diego Cao, az első portugál hajósok egyike felfedezte uralkodójának Angolái, ezt a délnyugat-afrikai, talán még nem is sejtett El- dorádót. 1975. november 11-e, a vadonatúj, független Angolai Népi Köztársaság kikiáltása keserű évszázadok elnyomását szüntette meg. Az örökség béklyói. a kényszer- munka, a rabszolga-kereskedelem és a rablógazdálkodás évszázadait véres harcokban fogant új rendnek kellett felváltania. A nyugati országok és a térség legerősebb hatalmának számító Dél-Afrika támogatta szaka- dár szervezeteket kellett csaknem vert helyzetből visszaszorítani, diplomáciailag elszigetelni. A portugál gyarmatosítók elleni harcban megedződött nemzeti felszabadító erő: az Angolai Népi Felszabadító Mozgalom (portugál betűnevén MPLA) nem maradt magára. Szövetségesei, a szocialista országok (mindenekelőtt a Szovjetunió és Kuba) támogatásával felülkerekedett a jobboldali nyomáson. Az ország csaknem egész területén hozzálátott a népi hatalom szerveinek kiépítéséhez, s a szakádár erőket a délkeleti térség apró gierillafészkeibe szorította vissza. Tavaly ilyenkor, november 11-ém, a függetlenség ünnepén még javában dörögtek az ágyuk. A végső győzelmet, a döntő fordulatot az idei tavasz hozta meg. Terhes örökséggel indult az új útnak a haladó Népi Felszabító Mozgalom, a forradalmár költő-orvos-elnök, a „camarade presi- dente”: Agostinho Neto vezetésével. A hazánknál tízszer nagyobb ország gazdasága ugyanis csupán lehetőségeiben hatalmas. A föld méihe kincseket rejt: csaknem valamennyi nyersanyag és ásvány — ma még javarészt feltáratlanul! — megtalálható ebben a délnyugat-afrikai államban. Az antiimperialista úton elindult országnál! mérhetetlen kulturális elmaradottsággal kell szembenéznie: a haladó mozgalom hatékony oktatási .kampányai ellenére az ország lakosságának kilencven százaléka még ma is írástudatlan. Az ötmilliós lakosságot alig több mint 400 (négyszáz!) orvos próbálja ellátni. A szakemberek többsége zömmel a városokban dogozik. Márpedig a fiatal népi köztársaságban tíz ember közül ma is kilenc vidéken él. A lakosság fő foglalkozási területe a mezőgazdaság — így égető szükség van a földreformra, a mezőgazdasági kultúra újjávarázsolására. _ , Az induló lépteiket, az Csata — Sorban, első esztendő konszolidációs kísérleteit harcok, nem kis belső feszültség légkörében tette meg a fiatal afrikai ország. A világ országainak többsége diplo- máciailig elismerte az MPLA-kormányzatot. Mégis, az Egyesült Államok ENSZ- vétójával útját állta annak, hogy az Angolai Népi Köztársaságot felvegyék a világszervezetbe. Agostinho Neto elnök fontos nemzetközi megbeszélések egész során képviselte országát. A szocialista országok segítségét várjál! a saját termelési út-, híd- és annyi más csatájuk megvívásához. Az együttműködést pecsételte meg az a húsz évre szóló barátsági szerződés is, amelyet Moszkvában írt alá Neto és Leonyid Brezsnyev. Állandóan gazdagodnak a szovjet-román kapcsolatok Vietnami-francia légügyi egyezmény A szíriai „zöldsisakosok” Bejrutnál
