Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-11 / 267. szám

2 ^Mian 1976. NOVEMBER 11., CSÜTÖRTÖK A lengyel párt- és állami küldöttség Moszkvában Kommunisták között Lisszabonban Alvaro Cunhal, a PKP fóti tikira sajtóértekezleten hangsúlyoe- ta, hogy a párt ina kezdődő VIII. kongresszusa rendkívüli je­lentőségű az ország további politikai fejlődése szempontjából, leszögezte: a párt nem hagyja magát eltéríteni internaciona­lista álláspontjáról. „Számunkra nemzeti és nemzetközi felada­taink egységet alkotnak” — mondotta. A PXP a demokráciáén és társadalmi haladásért Portugáliában folytatott harcot egy­idejűleg a nemzetközi osztályharchoz való legjelentősebb hoz­zájárulásának tekinti. Bejelentette, hogy a kongresszuson je­lentősen kibővítik a központi bizottságot, tekintettel arra, hogy a párt most szélesebb körben dolgozik, mint amikor illegalitás­ban működött. A központi bizottság kibővítésével mód nyitók arra, hogy a párt vezetősége jobban megfeleljem a követelmé­nyeknek — mondotta. A Portugál KP Központi Bizottságának meghívására szerdán Lisszabonba érkezett A Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége, hogy részt vegyen a PKP ma megnyíló VIII. kongresszusán. A delegációt Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára vezeti. A tüenkettedik órában Az ENSZ-közgyűlés kedden tíz külön határozatban ítélte el a dél-afrikai rezsim fajüldöző politikáját. A közgyűlés egybem ismétel­ten felszóií tóttá a Biztonsági Tanácsot, hogy rendeljen el kötelező jellegü embargót a Dél-Afrikába irányuló fegy­verszállításokra és tiltson be nűsnden katonai együttműkö­dést a pretoriai rezsimmel. A határozat felhívta az Egyesült Államokat, Franciaországot és Nagy-Britaauiiát, hogy a Biz­tonsági Tanácsban tanúsítsa­nak pozitív magatartást, vagyis ne tartózkodjanak a szavazás­tól, vagy ne vétózzák meg az apartheid politikát elítélő ha­tározati javaslatokat, mint 1375-ben és az idén is tették. A határozatok, amelyek egyébként rámutattak a fajül­döző rezsim törvénytelen jel­legére, felszólították Pretoriát, hogy haladéktalanul bocsássa szabadon a politikai foglyokat. A dél-afrikai kérdés tizen­kettedik órájába lépett. Ez nemcsak a fenti ENSZ-határo- zatokból következik, hanem sokkal inkább a reagálódások- ból... Nairobiban, az UNESCO je­lenleg folyó ülésszakán több kapitalista ország azt követel­te, tegyék „politikamentessé” az UNESCO további tevékeny­ségét. Nyílt zsarolástól sem riadták vissza, támadva a tö­megtájékoztató eszközök tevé­kenységére vonatkozó határo­zattervezetet, amely lefekteti azokat az alapelveket, melyek­re támaszkodva a tömegtájé­koztatást a béke és a népek közötti megértés megszilárdí­tásának, a háborús propagan­da, a fajüldözós és az apart­heid elleni harcnak a szol­gálatába lehet állítani. Az Egyesült Államok és több nyu­gat-európai ország bojkottal fenyegette meg az UNESCO-t, ha a dokumentumtervezetet elfogadják. Destruktív maga­tartásukról a Nemzetközi Új­ságíró Szervezet elnöke, Kaar- le Nondenstreng, így nyilat­kozott: „Riasztó, hogy az UNESCO olyan erők nyomása alá került, amelyek kampányt szerveztek ellene. Fennáll a gyanú, hogy azok, akik ennyi­re makacsul ellenzik a határo­zattervezetet, nem érdekeltek annak tartalmában — neveze­tesen a béke és a népek közöt­ti megértés megszilárdításá­ban, a háborús propaganda, a fajüldözés és az apartheid fel­számolásában.” Emellett Dél-Afrikából is szokatlan hírek érkeztek. Johannesburg központjában Balthazar Johannes Vorster, a Dél-afrikai Köztársaság mi­niszterelnöke a város legna­gyobb, az ő nevét viselő rend­őrségi intézményében ünnepé­lyesen leleplezte saját mell­szobrát. A ceremónián a faj­üldöző rezsim feje hosszasan szónokolt az apartheid politi­ka megvalósításában szerzett saját érdemeiről. „Mellszob­romnak a rendőrségi klubban történő felállítására vonatko­zó döntést azért hoztam — hangsúlyozta —, hogy ily mó­don nagy riadalmat keltsünk azokban, akik a rend megdönté­sére törekedni merészelnek.” Az emlékmű — melyet egyéb­ként nem hivatásos szobrász, hanem egy rendőrkapitány al­kotott —, miként a miniszter-' elnök mondotta: régebbi ötlete volt, megvalósításához csak a kedvező alkalomra várt. Június közepétől állandóan dúl a terror és az elnyomás az apartheid rendszer felszámo­lását követő afrikai és színes bőrű tömegek ellen. Több szá­zan estek a rendőrgolyók ál­dozatává. Most, hétfőn pedig Sowentóban, Johannesburg egyik elővárosában a rendőr­ség nagyszabású razziát tar­tott, betörtek az afrikaiak la­kásába és tucatszám tartóztat­ták le a fiatalokat. Június óta ezerkétszáz afrikait sújtottak különböző időtartamú börtön­büntetéssel, vagy testi fenyí­téssel, mert részt vettek a faj­üldözés elleni tüntetésekben. Rövidesen további háromezer személy sorsa felől döntenek a dél-afrikai törvényszékek. Az úgynevezett terrorizmus elle­nes törvény értelmében bebör­tönöztek 607 embert: rájuk szintén hosszú fogság vagy halálos ítélet vár —, miként Kruger igazság- és börtönügyi miniszter legutóbb mondotta. A halálos ítélet azonban a pretoriai rezsimre vár. Dél- Afrikáhan az igazság órájának mutatója közeledik a tizenket­tes számhoz. Alacs B. Tamás (Folytatás az 1. oldalról.) Brezsnyev és Gierek nem­zetközi kérdésekről is tárgyalt, és érintette a kommunista és munkásmozgalom témakörét is. Aláhúzták, hogy a két párt az európai kommunista és munkáspártok berlini konfe­renciájának eszmei szellemé­ben cselekedve hozzájárul a kommunista mozgalom egysé­gének megszilárdításához a békéért, a biztonságért és a társadalmi haladásért vívott küzdelemben. A találkozó szívélyes lég­körben, a nézetek teljes azo­nossága jegyében zajlott le. A szovjet—lengyel közös nyilatkozat aláírását követően a lengyel küldöttség vezetője nyilatkozatot adott a moszk­vai televíziónak. Edward Gierek nyilatkoza­tában a két ország együttmű­ködéséről folytatott tárgyalá­sokkal összefüggésben meg­jegyezte: „ma lényegében ennek az együttműködésnek új, magasabb szintű szaka­szába léptünk, amelyben még tovább gazdagodik tartalma és formája az élet minden területén”. Szerdán este a lengyel párt- és állami küldöttség fogadásit adott Moszkvában a szovjet vendéglátók tiszteleté­re. A fogadáson szovjet rész­ről Leonyid Brezsnyev, Nyi- kolaj Podgornij, Alekszej Koszigin és más vezető sze­mélyiségek jelentek meg. Piotr Jaroszewicz és Alek­szej Koszigin beszédet mon­dott. A lengyel miniszterelnök hangoztatta, ez a látogatás „meggyőző megerősítése an­nak, hogy Lengyelország biz­Lerázva a tőke igáját, meg­teremtve a dolgozók hatalmát a föld egyhatodán, a szovjet nép hatalmas rést ütött az im­perializmus rendszerén, új tör­ténelmi korszakot, a proletár forradalmaknak, az új szocia­lista társadalom megteremté­sének korát nyitotta meg — írja a Scinteia, a Román Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának lapja. Ettől kezdve a Szovjetunió mind fontosabb és fontosabb ] szerepet játszik a nemzetközi életben. Jól ismertek a Szov­jetunió fáradhatatlan erőfe­szítései az egyetemes bizton­ság, a béke és társadalmi ha­ladás, a nemzetközi enyhülés és együttműködés támogatásá­ra, ilyen irányú javaslatai és kezdeményezései, amelyek szé­les visszhangra találtak az egész világon. A Scinteia a továbbiakban kiemeli, hogy a román kom­munista dolgozók meleg bará­ti érzéssel és internacionalista lelkülettel az egész román nép mély megelégedéssel követi a szovjet emberek grandiózus al­kotó tevékenységét, támogatja a Szovjetunió békeszerető po­litikáját. A román népet és a Szov­jetunió népeit összekötő barát­ság és internacionalista szoli­daritás testvéri kapcsolatainak A hanoi Nhan Dán szerdai számában beszámol Nguyen Co Thach külügyminiszter-he­lyettes párizsi tárgyalásairól és elégedetten állapítja meg, hogy a november 1—5. között folytatott megbeszélések min­den vonatkozásban eredmé­nyesek voltak. A megbeszélé­sek — írja a lap — felölelték a két országot érintő legfon­tosabb kérdéseket. A francia külügyminiszterrel és más ve­zető személyiségekkel folyta­tott tárgyalásokon kívül, Ngu­yen Co Thach látogatást tett egy francia társaságnál, amely­nek érdekeltségei vannak né­hány vietnami tartományban. Eszmecserét folytatott olajtár­saságokkal és a francia gyá­tonsága, sikeres fejlődése és a mai világban elfoglalt méltó helye szempontjából a Szov­jetunióhoz fűződő testvéri vi­szony alapvető jelentőségű”. Koszigin szovjet kormány­fő egyebek között hangoztat­ta: „A Leonyid Brezsnyev és Edward Gierek által szerdán aláírt politikai dokumentum újabb bizonyítéka a szovjet— lengyel szövetség és szívélyes barátságunk megingathatat- lanságának”. A két ország együttműködésének dörntő té­nyezője — mondotta Koszigin — a testvéri kommunista pártok politikai egysége volt és marad. Az arabközi biztonsági erők Sizíriai, „zöldsisakosai” átlépték a Bejrúttól keletre, Aley és Kahale között húzódó frontvonalakéit, a konzerva­tív erők ellenőrizte térségben előrehaladva eljutottak Bej­rút keleti elővárosába, az el­nöki rezidencia, a Baabda- palota közelében. Az arabközi alakulatok né­hány órával akciójuk meg­kezdése után teljesítették egyik elsőrendű feladatukat: Ismét megnyitották a Da­maszkusz és Bejrút közötti, március óta lezárt nemzetközi közutat és ezzel együtt az el­nöki palotához vezető bekötő utat is. Felvonulási terepükön Szí­riái harckocsik foglaltak ál­lást, a polgárháború egykori, „forró pontjain” s az alaku­latokat kísérő bulldózerek el­távolították a libanoni fegy­gazdag hagyományai és mély történelmi gyökerei vannak — mutat rá a Scinteia. A román—szovjet kapcsola­tok ma szélesek és sokoldalúak és állandóan gazdagodnak an­nak a közös kívánságnak az alapján, hogy kiszélesítsék és elmélyítsék az együttműködést a legkülönbözőbb területeken. Mint az élet bizonyítja, e konstruktív irányvonal meg­határozásában fő tényező az RKP és az SZKP közötti elv­társi együttműködés kapcsola­tainak megszilárdítása, a párt­ós állami vezetőink — minde­nekelőtt Nicolae Ceausescu és Leonyid Brezsnyev elvtársak — közvetlen kapcsolatai és tárgyalásai. Az 1976. augusztu­sában tartott legfelsőbb szintű Krim-félszigeti találkozó meg­különböztetett jelentőségű ese­mény volt — a Román Kom­munista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, Románia és a Szovjetunió, a két ország népei közötti barátság és együttműködés kapcsolatai­nak fejlődésében. Ez a talál­kozó a szocializmus, a szocia­lista országok, a kommunista és munkáspártok, minden an- tiimperialista és haladó erő együttműködésének és szolida­ritásának ügyét is szolgálta — írja az RKP KB központi lap­ja. rosok szövetségének képvise­lőivel is, s több ipari vállala­tot látogatott meg. A Vietnami Szocialista Köz­társaság és Franciaország lég­ügyi egyezményt írt alá. Az egyezmény értelmében Párizs és Hanoi között légijáratot in­dítanak. A járat gyakoriságát és a menet közbeni leszálló- helyeket a későbbiekben fog­ják meghatározni. Jelenleg a vietnami fővárost hetente két szovjet, két kínai és egy NDK légijárat köti ösz- sze a külfölddel. Jól értesült hanoi források szerint a viet­nami illetékesek tanulmányoz­zák a Hongkongba irányuló járat indításának lehetőségeit is. A csehszlovák szövetségi gyűlés első ülése Szerdán Prágában megtar­totta első ülését Csehszlovákia legfelsőbb törvényhozó testü­leté, az október 22—23-án megválasztott szövetségi gyű­lés. Ezt megelőzően alakuló ülésén hivatalba lépett a gyű­lés két kamarája, amelyek megválasztották elnöküket. A 200 tagú népi kamara élére Vaclav David, a 150 tagú nem­zetek kamarája elnöki tiszté­be Dalibor Hanes került. Ez­után a két kamara együttes ülésén megválasztották a szö­vetségi gyűlés tisztségviselőit. A szövetségi gyűlés elnökévé Alois Indrát választották újjá. veresek barikádjait, úttorla- szait. Szerdán délben, röviddel azután, hogy az arabközi biztonsági erők szíriai alaku­latai bevonultak Bejrút jobb­oldaliak ellenőrizte keleti pe­remvárosaiba, jobboldali fegy­veresek heves tüzérségi tüzet zúdítottak a főváros balolda­liak ellenőrizte nyugati szek­torára — jelentette a Reuter. CSAK RÖVIDEN... RADZSESVARA RAO, az Indiai Kommunista Párt or­szágos tanácsának főtitkára felszólított minden baloldali és demokratikus pártot, tö­megszervezetet, hogy egysége­sen lépjenek fel a reakció és az imperializmus ellen, s ve­zessék az országot a demokrá­cia és a haladás útjára. MOSZKVÁBAN közzétették a Kínai Népköztársaság Orszá­gos Népi Gyűlése Állandó Bi­zottságának és a Kínai Nép­köztársasáig Államtanácsának a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnökségéhez és a Szovjetunió Minisztertanácsá­hoz küldött táviratát, amely­ben köszönetüket fejezik ki a Kínai Népköztársaság megala­kításának 27. évfordulója kap­csán küldött üdvözletért. A WASHINGTONI bíróság közölte: a néhány nappal ez­előtt letartóztatott Jósé Mit­chell beismerte, hogy bűnös, Sz. V. Styepanovnak, a Szov­jetunió washingtoni nagykö­vetsége tanácsosának meggyil­kolásában. Alig egy hónapja kimust­rált nyomdagépekben gyö­nyörködhetett a hömpölygő tömeg a portugál főváros nemzetközi vásárterén. Csak­ugyan gyönyörködtek: sok százezren jártak ugyanis cso­dájára — a vadonatúj termé­kekhez szokott kiállítási té­ren — azoknak az ódon gé­peknek, amelyek a portugál kommunisták fesztiváljának legérdekesebb kellékei vol­tak. A párt lapjának, az Avantel (Előre!) című újság­nál! szokásos ünnepségsoroza­tán azokat a masinákat állí­tották közszemlére, amelye­ken több mint 43 esztendőn át a legszigorúbb illegalitásban készítették a fontos orgánu­mot. A majd’ fél évszázadon át országló fasiszta érában, Sa­lazar és Caetano diktatúrájá­ban a kommunistákat mind­végig üldözték — a föld alá, börtönökbe vagy külföldre kényszerítették. A fasizmust megdöntő „szegfűk forradal­ma” (1974. április 25.) után tartott pártkongresszusukon például azt jelentették, hogy a párt 247 választási jelöltje összesen 440 (!) évet töltött börtönben. A portugál kom­munisták jelenlegi vezetője, Alvaro Cunhal főtitkár maga tizenkét esztendeig volt a fa­sisztáii foglya, míg sikerült külföldire szökipe a Peniche- erőditményből. A párt első fő­titkára, Bento Goncalves „a lassú halál táborában”, a rettegett tarrafali koricemtrá- ciós táborban vesztette életét. A Portugál Kommunista Pártot 1921-ben alapították. Két esztendővel később tar­totta első kongresszusát. És rövidesen — a köztársasági rendszer eltiprása, a fasiszta hatalomátvétel után — 1927- ben megkezdődött az üldözte­tés, a földalatti mímka. Alvaro Cunhal pártja ma már merőben más körülmé­nyek között tevékenykedik. A fasizmus 48 éve alatt termé­szetesen nem tettek közzé adatokat a pánt taglétszámá­ról. Az előretörést, a Caetano- rendszert megdöntő „szegfűk forradalmát" követő csaknem másíél év után — sem hozták nyilvánosságra a párt tagjai­nak számát. A pánt jelentősé­gét azonban le lehetett mérni az első ideiglenes kormá­nyokban betöltött szerepén, majd a választásokon elért jelentős részarányával. Mi­után kudarcot vallottak a szocialista párttal kialakítan­dó szövetség kísérletei és az egyre erőteljesebb jobbratoló- dás jelei váltak mégfigyelhe- tővé a kontinentális Európa legnyugatibb csücskében, a portugál kommunisták mun­kája új szakaszhoz érkezett. Az antifasiszta fordulat má­sodik évfordulóján tartott nemzetgyűlési választások után Cunhal pártja ellenzékbe szo­rult, s a szocialisták irányí­tásával (és a nemzetközi szo­ciáldemokrata mozgalom tá­mogatásával) Mario Soares alakított kormányt Lissza­bonban. A forradalom egy szakasza lezárult. Portugália lassan felsorakozott a nyugat-euró­pai típusú, több pártrendsze­rű polgári demokráciákhoz. Tovább erősítette atlanti kap­csolatait (az ország egyébként kezdettől tagja a NATO-nak), majd egyre szorosabbra fon­ta gazdasági szálait a Közös Piaccal. Az állandóan táma­dásoknak kitett1 kommunista párt ój"' munkamódszerekkel küzd a széles néptömegek jogaiért, érdekeiért „A kom­munisták készek összefogni mindenkivel, aki hajlandó a szabadságjogok védelméért és az április 25-e után elért for­radalmi vívmányok konszoli­dálásáért harcolni” — jelen­tette ki az „Avante” ünnep­ségsorozatán Alvaro Cunhal. Most kezdődő nyolcadik kongresszusán is ezekért a cé­lokért küzd a Portugál Kom­munista Párt. Benda László Angola - egy év múltán Az Országos Béketanács, a Magyar Szoli­daritási Bizottság a függetlenség kikiáltásá­nak, a népi állam megteremtésének első év­fordulóján angolai partnerszervezeteinek szolidaritási üzenetet küldött. Az évforduló alkalmából szerdán fotókiál­lítás nyílt Budapesten, a XVII. kerületi Dó­zsa György Művelődési Házban, melyet dr. Réczei László, az Országos Béketanács el­nöke nyitott meg. Az Angolai Népi Felszabadítási Szervezel (MPLA) nyilatkozatot tett közzé, amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy imperialista körök katonai támogatást nyújtanak belső reakciós bandáknak. Az imperialisták ban­dákat képeznek ki és dobnak át Angolába, amelyek azután utakat aknáznak alá és más diverzáns cselekményeket hajtanak végre. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy Angola népe és fegyveres erői határozottan visszaverik a2 imperialisták és szövetségeseik ilyen irányú kísérleteit. Csaknem öt évszázad telt el azóta, hogy Diego Cao, az első portugál hajósok egyike felfedezte uralkodójának Angolái, ezt a dél­nyugat-afrikai, talán még nem is sejtett El- dorádót. 1975. november 11-e, a vadonatúj, független Angolai Népi Köztársaság kikiáltá­sa keserű évszázadok elnyomását szüntette meg. Az örökség béklyói. a kényszer- munka, a rabszolga-kereskedelem és a rab­lógazdálkodás évszázadait véres harcokban fogant új rendnek kellett felváltania. A nyu­gati országok és a térség legerősebb hatal­mának számító Dél-Afrika támogatta szaka- dár szervezeteket kellett csaknem vert hely­zetből visszaszorítani, diplomáciailag elszige­telni. A portugál gyarmatosítók elleni harcban megedződött nemzeti felszabadító erő: az An­golai Népi Felszabadító Mozgalom (portugál betűnevén MPLA) nem maradt magára. Szövetségesei, a szocialista országok (min­denekelőtt a Szovjetunió és Kuba) támogatá­sával felülkerekedett a jobboldali nyomáson. Az ország csaknem egész területén hozzálá­tott a népi hatalom szerveinek kiépítéséhez, s a szakádár erőket a délkeleti térség apró gierillafészkeibe szorította vissza. Tavaly ilyenkor, november 11-ém, a függetlenség ünnepén még javában dörögtek az ágyuk. A végső győzelmet, a döntő fordulatot az idei tavasz hozta meg. Terhes örökséggel indult az új útnak a ha­ladó Népi Felszabító Mozgalom, a forradal­már költő-orvos-elnök, a „camarade presi- dente”: Agostinho Neto vezetésével. A ha­zánknál tízszer nagyobb ország gazdasága ugyanis csupán lehetőségeiben hatalmas. A föld méihe kincseket rejt: csaknem vala­mennyi nyersanyag és ásvány — ma még ja­varészt feltáratlanul! — megtalálható ebben a délnyugat-afrikai államban. Az antiimperialista úton elindult ország­nál! mérhetetlen kulturális elmaradottsággal kell szembenéznie: a haladó mozgalom haté­kony oktatási .kampányai ellenére az ország lakosságának kilencven százaléka még ma is írástudatlan. Az ötmilliós lakosságot alig több mint 400 (négyszáz!) orvos próbálja el­látni. A szakemberek többsége zömmel a vá­rosokban dogozik. Márpedig a fiatal népi köztársaságban tíz ember közül ma is kilenc vidéken él. A lakosság fő foglalkozási területe a me­zőgazdaság — így égető szükség van a föld­reformra, a mezőgazdasági kultúra újjávará­zsolására. _ , Az induló lépteiket, az Csata — Sorban, első esztendő konszoli­dációs kísérleteit harcok, nem kis belső fe­szültség légkörében tette meg a fiatal afrikai ország. A világ országainak többsége diplo- máciailig elismerte az MPLA-kormányzatot. Mégis, az Egyesült Államok ENSZ- vétójával útját állta annak, hogy az Angolai Népi Köztársaságot felvegyék a világszervezetbe. Agostinho Neto elnök fontos nemzetközi megbeszélések egész során képviselte orszá­gát. A szocialista országok segítségét várjál! a saját termelési út-, híd- és annyi más csa­tájuk megvívásához. Az együttműködést pe­csételte meg az a húsz évre szóló barátsági szerződés is, amelyet Moszkvában írt alá Neto és Leonyid Brezsnyev. Állandóan gazdagodnak a szovjet-román kapcsolatok Vietnami-francia légügyi egyezmény A szíriai „zöldsisakosok” Bejrutnál

Next

/
Thumbnails
Contents