Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-02 / 259. szám

Megkezdődött a tüdőszűrés Tegnap délelőtt Monoron. a Vö/ös Hadsereg út 46. szá­mú házban megkezdődött a tüdőszűrés, mely e hó végén fejeződik be. Senki sem kapott névre szóló idézést, mint ko­rábban, de a jelentkezés el­mulasztása változatlanul sza­bálysértési eljárással, pénz­bírsággal jár. MŰSOR MOZIK Gyömrő: A lopakodó hold. Maglód: Az idők kezdetén. Monde: Nyestfiak. Monor: Volt egysizer egy vadnyugat, I—II. Pilis: Murphy háborúja. Cllő: A békesség kora. Ve- csés: Az utolsó szolgálat. MŰVELŐDÉSI HAZAK Ecseren, 18-tól 20 óráig: az iskolai népi tánccsoport pró­bája. Gyomron, 15-től: orosz levelezők foglalkozása, 15.30- tól: a gyermekkórus próbája, 17-től: a kertbarátok klubjá­nak összejövetele és szolfézs- tanfolyam, 18-tól: a magnós- klub és a fiatal utazók klub­jának foglalkozása, valamint szolfézstanfolyam. Maglódon: az irodalmi színpad próbája. Menőén, 18-tól: vöröskeresz­tes taggyűlés (a tanácsterem­ben) és a tánccsoport próbá­ja. Péteriben, 18-tól 22-ig: ifjúsági klubfoglalkozás. Jó minőségű termény érkezik a telepre Kéfszázharminc vagon kukoricát vásárolnak fel Szállítás után szárítják a szemeket Ezekben a napokban a me­zőgazdasági üzemekben a legnagyobb feladatot a ku­korica törése jelenti. A járás­ban 7 ezer 800 hektáron kell a termést betakarítani. A Budapesti és Pest megyei Gabonafelvásárló és Malom­ipari Vállalat monori 5. szá­mú telepe is felkészült a ku­korica felvásárlására. Az elő­ző évekéinél kevesebb tengerit vesznek meg a tsz-ektől, az idén például 230 va- gonnyi'ra kötöttek felvá­sárlási szerződést. Eddig már 40 vagonnal leszál­lítottak a tsz-ek. A legtöbb kukoricát, 150 vagonnal, a sülysápi Tápió-völgye Tsz szállít majd a monori telepre. A nagykátai Kossuth 50, a maglódi Univerzál 30 vagon­nal ad le. A monori telepen 160 va- gonnyi tengerit szükséggórék- ban, 70 vagonnyit úgynevezett DV-szinben tárolnak. Ügy tervezik, november végéig az Járda épült Monori-erdőn Társadalmi összefogással készült el Monori-erdő első 150 méter hosszúságú járdája. Az anyagot a tanács adta. Bara­nyai János tanácstag (képünkön középen) irányítolla a munkát. Andrássy Győző felvétele A Bákonyi—Timkó duó újabb sikere A MEGYEIT IS MEGNYERTÉK Bakonyi Julianna és Timkó Márta, a Monori SE két ki­tűnő, még úttörőkorban levő tájfutója alighanem az év leg­eredményesebb járási spor­tolói közé tartozik. Az orszá­gos úttörő-olimpián elért első helyük után, sikerült nekik az újabb bravúr: a 77-es úttörő­olimpia Pest megyei döntőjén, csapatban első helyen végez­tek. Ez volt egyébként a mo- nori-erdeiek első győzelme megyei úttörő-olimpián. A két kis bajnoknő egyéb­ként szenzációs eredményso­rozattal dicsekedhet. Bákonyi Julianna kétszeres járási, megyei és országos bajnok, kétszer végzett a me­gyei döntőben harmadik he­lyen, háromszor nyert megyei egyesületi bajnokságot, az Apáczai Csere János-emlék- versenyen harmadik lett. Timkó Márta kétszeres já­rási, megyei és országos baj­nok, egyszer a második helyen végzett a megyei úttörő-olim­pián, kétszer nyert megyei egyesületi bajnokságot, egy­szer második lett, megnyerte az Édes hazám elnevezésű or­szágos versenyt, második lett a Nyári Kupán. Az idei év legeredményesebb tájfutója az MSE-ben. Persze, nem pihenhetnek babérjaikon: mögöttük egész sor tehetséges kislány a trón- követelő, közülük ketten, Radnics Teréz és Jansik Ma­rika, az. országos döntőbe ke­rülésért versenyez. A fiúk közt a régiekből csak Bujdos István maradt hírmon­dónak. Ez az éve gyengébben sikerült, mint a tavalyi. A fiatalabbak közűi Kálmán Mihály rövidesen a legjobbak közé kerülhet, de Páí György és Horsik János is több kitű­nő eredményt ért el az idén. Ha nem is érik el a lányok színvonalát, eredményeik, fej­lődőképességük biztosíték le­het: a jövőben az MSE fiairól is többet hallunk majd. (sz.) összes mennyiség beérkezik a telepre. Megtudtuk még azt is, hogy a szemek nedvességtartalma meghaladja a 30 százalékot, ezért a termést szárítani szük­séges a tárolás előtt. A Sirokkó—10 típusú szá­rítóberendezés 13,5 száza­lékosra képes számítani. Az eddig beérkezett ter­mény minősége jó. A kukorica nagyobb részét a szomszédos takarmánykeverő üzemben dolgozzák fel, kisebb részét saját értékesítő telepeiken, Pilisen, Gyomron és Monoron árusítják majd. <g.) • ' - ,A- > E.ST M EGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA;: XVIII. ÉVFOLYAM, 259. SZÁM 1976. NOVEMBER 2., KEDD Brigádok a ruhaipari szövetkezetben Többletmunkát is szívesen vállalnak Együtt vitatják meg a feladatokat A szocialista brigádmozga­lom léte ma már meghatározó tényezőjévé vált a járás szö­vetkezeteiben, üzemeiben fo­lyó munkának. Mégha tározó tényező Gyom­ron, a ruhaipari szövetkezet­ben is, ahol főleg asszonyok, Tűzoltóparancsnokok értekezlete Végrehajtották a tűzvédelmi előírásokat Ellenőrzik a lakóházakat és középületeket A járási hivatal nagyter­mében értekezletet tartottak a községi és üzemi önkéntes tűzoltóparancsnokok. Fülöp József százados, já­rási tűzoltóparancsnok először az 1976/77. évi lakóház-ellen­őrzések feladatait ismertette: november 1-től április 1-ig a járásban több mint 22 ezer la­kóházat és középületet vizs­gálnak felül tűzvédelmi szem­pontból a tűzoltó-egyesületek területi felelősei. Kérik a lakosokat, ne ve­gyék zaklatásnak az ellen­őrzést, hiszen mindenki­nek érdeke, hogy egyetlen lakóház se váljék a tűz martalékává. Szó esett a parancsnoki ér­tekezleten a vecsési járási tűz­oltóverseny értékeléséről is. Egyöntetű volt a megállapítás, hogy a verseny színvonala­sabb volt az előző évekéinél. Száznegyvenhét raj mérte össze tudását. A legeredmé­nyesebben a vecsési rajok sze­repeltek. Az összevont vecsési úttörőraj a zánkai országos versenyen is első helyezést szerzett. Fülöp József a továbbiak­ban ismertette a kalászos ter­mények ^ betakarítása során szükségessé vált tűzvédelmi feladatok teljesítését. A mező- gazdasági üzemek jól feiké­szültek a tűzvédelemre a be­takarítási munkák előtt. Mindenütt gépszemlét tar­tottak, valamennyi gépet tűzoltófelszereléssel láttak el. A gazdaságokban intézkedtek a betakarításban részt vevők oktatásáról is. Az aratás időszakában tar­tott ellenőrzések azt bizonyí­tották, hasznos volt a felké­szítés, hiszen csupán egy tűz­eset történt: a pilisi Arany­kalász Tsz-ben hét hektár bú­za égett le, a kár 62 ezer fo­rint volt. A tüzet egy ismeret­len személy álltai edobott ci­garetta okozta. Az eldobott csikk az út menti avart meg- gyúj.totta, a láng átterjedt a gabonára. Az, hogy nagyobb kár nem keletkezett, annak köszönhető, hogy a tsz szán­tóekéi a közelben tartózkod­tak, és segítségükkel sikerült a tűz tovaterjedését megaka­dályozni. A betakarítás időszakában szabálysértési vagy fegyel­mi eljárásra nem került sor, a tűzvédelmi szabá­lyok megszegése miatt. A parancsnokok is elmond­ták véleményeiket, s részle­tesen megvitatták a lakóházi és középületi ellenőrzések fel­adatait. G. J. édesanyák dolgoznak. Ökazok, akik a kötelezettségeken túl. szocialista brigád tagokként, többletmunkát is vállalnak, szívesen. Télikabát — exportra Gyomron járva, tanácsi ve­zetőkkel, iskolaigazgatókkal, óvónőkkel beszélgetve, ha a község hasznát szolgáló közre­működésiről esik szó, évek óta szinte mindig elhangzik: „... segítettek... társadalmi munkában elkészített ajándé­kokkal leptek meg a ruhaipari szövetkezet szocialista brigád­jai. .. ” Meglátogattuk az üzemet, azzal a szándékkal, • hogy ha nem is a brigádtagokkal,, de néhány szocialista brigád ve­zetőjével váltsunk szót, beszél­jenek tevékenységükről, ma­gukról, közösségükről. — Magiunkról mit mond' junk? — nézett fel mosolyog­va Göblyös Jánosné, aki spe- oiál gépen gomblyukakat varrt. — A tizenhat tagú Gagarin brigád vezetője vagyok. Mi ter­mékeink befejező műveleteit végezzük. Göblyö&né 18 éve dolgozik a szövetkezetben, tíz éve egy­folytában brigádvezető. Jól is­meri társait. — Középkorúak brigádja va­gyunk, teljes köztünk az egyet­értés. Kinek könnyebb? Nemcsak életkorban, vezetői idejét tekintve is legfiatalabb brigádvezető Kiss Lajosné. — Nemrég, jó fél éve állok csak a közösség élén, éveken át brigádtagként dolgoztam. — És mikor érezte jobban magát? Kis tűnődés után: — Hát... brigádtagként ta­lán könnyebb volt. Persze, vezetőként is megáll­ja a helyét. A Kossuth-brigád tagjai szép számiban vettek részt az augusztusi kommunis­ta műszakban. Akárcsak az úgyszintén varrodai szalagon dolgozó Béke' brigádbeliek. A Béke-brigád vezetőjét. Kovács Miklósáétól azt kér­deztük meg, tudja-e, hogy mondjuk, az elkövetkező két hétben milyen feladat vár az üzemre, szűkebb közösségére? — Mivel szalagvezető is va­gyok, mindenképpen illik tud­nom — mondta. — Várhatóan november közepéig a hazai pi- a'cra kerülő férfi télikabátokat készítjük, majd az év hátrale­vő részében az NSZK export­tétel megy. — Női felsőkabátokát, illet­ve kosztümöket kell készíte­nünk, nagyobb tételben. Mindenképpen szólnunk kell még a Pétőfi és a Dobó Kata­lin szocialista brigádról, ez utóbbi már az ezüst koszorú tulajdonosa. Rendszeres megbeszélések A szocialista brigádmozga­lom versenyfelelősének távol­létében, Pálinkás Pált, a szö­vetkezeti bizottság elnökét kértük meg rövid beszélgetés­re. — Általában évente egyszer összehívjuk a szocialista bri­gádvezetőket, s a versenymoz­galommal kapcsolatos felada­tokat ismertetjük meg velük. Ezek az értekezletek jó alkal­mat adnak a gazdasági felada­tok megtárgyalására is — mon­dotta. — Hány brigád dolgozik az üzemben? — Gyomról központunkban öt. Igen ígéretesen kezdett, s - máris hallat magáról a szocia­lista címért küzdő két munka­brigád, a kávai részleg Rákóczi és a tóalmási részleg Zrínyi Ilona brigádja. Például az au­gusztusi kommunista szomba­ton szövetkezetünk dolgozói­nak, szocialista, brigádjainak csaknem 90 százaléka részt vett. Jandó István A járás munkásmozgalminak történetéből (18.) Emlékek és dokumentumok Egyenes úton, tántorithatatlanul ]Y'| onoron születtem, 1898. július 13-án, kilencgyer- mekes család tagjaként. Apám kőműves, anyám háztartásbeli volt, de ő a család fenntartá­sáért igen sok alkalmi munkát is vállalt. Kilencéves koromban, az is­kolai szünetben, már aratási munkára szerződtem. Kötélra­kás, tarlógereblyézés, majd a cséplőgép mellett, a törekka- parás volt a dolgom, a felnőt­tekkel azonos munkabeosztás­ban. Később, mikor iskolába jár­tam. félnapokat dolgoztam kő­művesek mellett, 15 éves ko­romig. Télen-nyáron cukrot árul­tam, hogy hozzájáruljak a csa­lád megélhetéséhez. ★ Először lemezlakatos inas lettem, de a kevés fizetés miatt, egy év múlva a kőmű­ves szakmában dolgoztam to­vább. mert ott valamivel több jövedelemhez jutottam. Behí­vásom miatt, még 1916-ban, inaséveim befejezése előtt fel­szabadultam. Katonai szolgálatra vonul­tam be, majd az orosz harc­térre kerültem. Keserves évek után, éhesen és fáradtan, de örömmel telve érkeztem 1918. november 3-án haza, Monorra, majd jelentkeztem leszerelés­re, de le sem szereltek és be sem hívtak. Civilruhám nem volt, pénzem sem, a katonai pokrócból, sátorlapból csinál­tattam öltönyt magamnak, s két évig azt viseltem. November közepe táján ösz- sze találkoztam Pintér József szak társammal, aki a Magyar Építőmunkások Országos Szö­vetségének ajánlatára javasol­ta, hogy szervezzük meg a be­fizető csoportot. November végén megtartottuk az alakuló gyűlést. A csoport elnöke Pin­tér József lett. Engem bizalmi­nak választottak meg. így kezdtem meg a szervezett munkások életét. A csoport működése során vezetői funkciókat töltöttem be, bizalmi, pénztáros, jegyző, majd hosszú éveken át elnök voltam, az 1932-ben bekövet­kezett letartóztatásomig. Községünkben mintegy 200 szervezett építőmunkás volt. Megszervezésükben jelentős részük volt Bajári Károly, Csuzi Imre, Fonál Sándor, Kajli Márton. Pénz Sándor, Läufer József, Virányi Sándor, Tóth Károly, valamint Tapol- csányi Lajos kőműveseknek. Az ácsok közül Kovács Ká­roly, Kovács Sándor, Izmán István, Pénz Mihály, Virányi István, Halka János, Jónás Lajos és Jónás Sándor segí­tett. Működött a községben vasa­sok helyi csoportja is. Meg­szervezésében mi, építők is részt vettünk néhányan, és na­gyon jó kapcsolatot alakítot­tunk ki a két csoport között. Néhány sikerült rendezvényt szerveztünk meg közösen. Ak­kor ismertem meg H. Kovács István, Steiner József, Tóth János és más vasas vezetőségi tagot. ★ A nehéz tél után, boldogabb korszakhoz érkeztünk: 1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Mi ugyan még nem tudtuk felmérni, hogy mi következik, de tele voltunk reménnyel, mert a munkásosztály került hata­lomra. Azt hittük, csak az tör­ténhet, amit a hatalom birto­kosa jónak lát. De nem így lett. Erről nem a munkásosz­tály tehetett, bár mindenét fel­áldozta. A kommunista, majd Egye­sült Munkáspárt a volt Koro­na Étterem székházában kezd­te meg működését. Tagsága főleg munkásokból, valamint haladó gondolkodású kis- és középparasztokból tevődött össze. Tag volt Kajli Imre, Laborcz József, Seres Károly a munkások részéről, Patter- mann Dezső, Babinszki And­rás, H. Kovács István, Steiner József, Horváth Mihály, Vár- konyi Gyula és Sarnyai Illés, akik egyébként a Munkásta­nács tagjai voltak. Jómagam, mint egészen friss párttag, nagyon szép feladatot kaptam: készítsem el társaim­mal a község felvonulási útvo­nalai, a Petőfi, Pesti és Kos­suth Lajos utcák, valamint a Népház külső és belső feldí­szítésének terveit május 1-re. A terv alapján megkezdtük és időben befejeztük a mun­kát. Az ünnep zerés ébresztővel kezdődött. Ezután a gyüleke­zőhelyekről elindultak a cso­portok. hogy a Népházban meghallgassák a május elsejét, valamint a proletárdiktatúrát méltató beszédet. A szép nap este köztánccal ért véget. ★ Május 5-én Monorról töb­ben mentünk be a szakszerve­zeti központba, ahol a Vörös Hadsereg megbízottja tartott toborzót. Azonnal jelentkez­tünk és még aznap ve’monul- tunk az I. honvédlaktanyába. A szolnoki frontvonalon har­coló Köblös Zászlóalj műszaki százada lettünk, nyolcvanan. Sok eredményes harci ese­mény után, nagyon lehangol­tak voltunk, amikor megkezd­tük a visszavonulást Budanest- re, július vége felé. A fegye­lemre jellemző volt, hogy visszavonulásunk során senki sem maradt el, pedig menet közben többnek a faluját, la­kóhelyét érintettük. Monor már a románok ke­zén volt, amikor augusztus 3- án hajnalban megérkeztünk, előző napi budapesti leszerelé­sünk után. A Kaldenecker csa­lád házában rejtőztünk addig, amíg a hozzátartozók civilru­hát hoztak, aztán mentünk ha­za, saját lakásunkra. Azon a napon szinte szünet nélkül folyt a vöröskatonák kivégzé­se az agyagbányában. 1919. augusztus 20-ra, Pilis községbe rendeltek bennünket, katonaviselt férfiakat. Mint. volt vöröskatonákat, elfogtak bennünket, és a tápiósülyi ba­rakktáborba internáltak. Több mint 6 ezer ember szenvedett ott. Tápiósülyből, sok monori társammal együtt, november 27-én szabadultunk, és szaka­dó esőben, hegyen-völgyön át, gyalogosan indultunk haza, Monorra. ★ Ezután évekig tartó munka- nélküliség következett. Csak alkalmi munkára volt lehető­ség. Mindössze 8—10 hetet dol­goztam a szakmában, majd két-három esetben mezőgaz­dasági munkát kaptam. A szakszervezeti csoportot 1920-ban szerveztük újjá, a Kossuth Lajos utcában levő Pénz vendéglő helyiségében. Részt vettem a vasas és a bő­rös csoport szervezésében is. A 20-as években tagja voltam az építők szakszervezete köz­ponti nagyválasztmányának is. 1923-tól a szakma kezdett fel­élénkülni. és attól kezdve már évente többet dolgoztunk, mint korábban Drapál János (Folytatjuk) I

Next

/
Thumbnails
Contents