Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-07 / 237. szám

1976. OKTOBER 7., CSÜTÖRTÖK %Mtka> m| ■ ö i i Úttörőpar/amen t Szigetszent- miklóson Szigetszentmiklóson a 4507. számú József Attila úttörőcsa­pat megtartotta összejövetelét: erre a VI. országos úttörőpar­lament rendezvényét megelő­zően került sor. Az ezer kisdobost és úttörőt kétszáz pajtás képviselte. A nyitóülésen Jánosi Andrea, az úttörőtanács titkára tett jelen­tést dr. Fodor Jánosné csapat- vezetőnek, majd Leéb Kata­lin titkárhelyettes tartott be­számolót a résztvevőknek. Ezután a küldöttek szekciók­ban folytatták a munkát. Sok remek ötlet, észrevétel hangzott el. A résztvevők kér­déseire pedig Garay István, a nagyközségi tanács elnöke, Mihály Szilveszterné iskola- igazgató, Nyéki Károly járá­si úttörőelnök és dr. Veres Istvánná testnevelő tanár vá­laszolt. A kisdiákok többek közt megkérdezték azt, hogy mikor készül el a nagyközség 3. számú iskolája, miért van kevés játszótér, miért nincs megfelelő sportlétesítmény, s mikor lesz megoldva a gyere­kek ebédeltetése. Érdemes idézni az elhang­zott javaslatokból is, hiszen szintén sokatmondóak. Az út­törők azt kérték a KlSZ-esek- től, hogy többet kirándulja­nak együtt, focizhassanak a lányok is, s az úttörőcsapat bővítse túrafelszerelését. A csapatparlamenten ott volt Sörös Erzsébet, a Ma­gyar Úttörők Szövetsége köz­ponti apparátusának tagja, akit dr. Losonci Miklósné igazgatóhelyettes tájékozta­tott az iskola munkájáról. A tanácskozás végén meg­választották a járási úttörő­parlamenten részt vevő kül­dötteket. Ifj. Váczi Károly Szigetszentmiklos Kerepesi kérés — gázügyben A minap gázpalackot akar­tam cserélni. Községünkben korábban hetenként kétszer jött a propán-bután gázt szál­lító jármű, de most két óra hosszat hiába várakoztam. Állítólag ez a járat megszűnt, s többet nem is jön. Nem tudom, számoltak-e az illetékesek e döntés hatásaival. Mert ha igen, akkor tudniuk kel azt, hogy Kerepestől a leg­közelebbi gázcseretelep Kis- tarcsán van, s ezt a hosszú utat csak gyalog vagy kerék­párral lehet megtenni. De J ■> mit tegyen az az édesanya, aki kisgyermekével otthon van, a férje késő délutánig dolgozik, s csemetéjét nem tudja nap közben másnál elhelyezni? Le­velemhez további aláírásokat mellékelek, hiszen Kerepesen jelenleg ez a legégetőbb gond. Bezárt ablakok „Illatos üzem" Tökölön Amikor a fővárosból Tököl­te telepítették az Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vál­lalatot, bizony nem nagyon örültünk. Híre, pontosabban „illata” már jóval megelőzte és sajnos nem is csalódtunk. Tö­kölön kívül Szigetcsép, Sziget­újfalu és Szigetszentmárton la­kói is sokszor bosszankodnak az elviselhetetlen bűz miatt, de meggyőződésem, hogy Rác­kevén, Aporkán és Majoshá- zán is „érezni” lehet az üzem tevékenységét. A hétvégi üdülőkről már nem is beszél­ve. A Pest megyei Hírlapból ér­tesültem arról, hogy megnyílt a környezetvédelmi hónap. Nagyon remélem, hogy az üzem vezetői is tudomást sze­reztek erről, és sikerül meg­tudnunk, mit tesznek annak érdekében, hogy a levegőt miinél kevésbé szennyezzék. Vigli Julianna, Szigetszentmárton Szigetszentmártoni olvasónk levelével szinte egyidőben kaptuk kézhez F. Nagy Ist­vánnak, a ráckevei járási Népi Ellenőrzési Bizottság elnöké­nek sorait. Pontosan arról szá­molt be levelében, amely iránt szigetszentmártoni olvasónk is érdeklődött. Egyebek közt tudomásunkra hozta, hogy a Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi ülésén Szél Bálint, az Állatifehérje Takar­mányokat Előállító Vállalat főmérnöke elismerte a pana­szok jogosságát. Ez azonban nem nyugtatott meg senkit sem, hiszen az elviselhetetlen bűz miatt több község lakóhá­zainak ablakát egyszerűen nem lehet kinyitni. Viszont azt is tudni kell: a gyár a népgaz­daság számára igen hasznos, takarmányozási gondokon enyhítő anyagokat állít elő. S mivel működésének szük­ségességét a bejelentők sem tagadják, ez egy okkal több arra, hogy pontosan tudják: milyen intézkedéseket tesz az üzem a jelenlegi állapot meg­változtatására? F. Nagy Ist­ván soraiból kiderült: a fő­mérnök tájékoztatása szerint megszüntették a feldolgozásra váró anyagok szabadtéri táro­lását. Zárt térben nyersanya­got fogadó újabb tartályokat építettek, ezáltal a bomlás­nak induló anyagok kellemet­len szagát csökkenthették. Sajnos a külföldről szárma­zó, égető-klórozó berendezés idő előtt használhatatlanná vált, s ez korántsem a szállí­tók mulasztásából ered. Hóna­pok óta javítják, amelynek kö­vetkeztében, a rossz szag kör- nyékszerte fokozódott, újabb panaszokat váltott ki. A jelen­legi helyzet szerint október 20- ra rendbehozzák az égető-kló- rozót. A tököli üzemnek kellő fele­lősséggel és szakértelemmel kell gondoskodnia a berende­zések folyamatos üzemelteté­séről. Azok a törekvések tehát, amelyeket a vállalat vezetői tettek a levegőszennyeződés csökkentésére, eredménnyel jártak ugyan, de nem hoztak megnyugtató megoldást. A bizottság ülésén Kovács Sándor, Szigetcsép tanácselnö­ke hangsúlyozta: magyarázko­dás helyett, most már végle­ges megoldást kell találni az ügy végleges rendezése érde­kében, s most már eljutottak addig a pontig, hogy lehetet­len ezt anyagi eszközök függ­vényévé tenni. Ha erre a vál­lalatnak nincs pénze, akkor nyújtson segítséget az illetékes minisztérium. A teljes rende­zéshez ugyanis — több egybe­hangzó vélemény szerint — olyan berendezések és alkatré­szek szükségesek, amelyek adott esetben azonnal bein­díthatók, akkor is, ha a bűzte- lenítő berendezés elromlik. Ilyen előnyös feltételekkel a tököli üzem azonban nem ren­delkezik. Ez azonban egyálta­lán nem nyugtatja meg Tököl, Szigetcsép, Szigetszentmárton, Szigetújfalu és Majosháza la­kosságát. Most már nem lehet tovább halasztani az ügy megnyugtató befejezését. Ezt a véleményt támasztotta alá a ráckevei já­rási Népi Ellenőrzési Bizott­ság ülése is. Kérjük az illetékeseket; hogy legalább egy lerakatot létesítsenek községünkben. Soóky Károlyné Kerepes Hiányzik a zebra Az iskolába járó gyerekek érdekében kérném az illeté­kesek segítségét. Arról van szó, hogy a ráckevei főutcán elkoptak a kijelölt gyalogát­kelőhelyek, a zebrák. Jó len­ne, ha az érdekeltek újra fel­festenék valamennyit, mert a lefonon ismételten bejelentet­ték a hibát, 22-én kijött a sze­relő, de a készülék egy hét után ismét elromlott. Augusz­Vecsési lámpavita Meddig tart még a huzavona ? gyalogjárók1 csak így lehetnek teljes biztonságban. Dr. Kovács Márta Ráckeve Kiszolgálta to ttan — a szolgáltatónak Pócsmegyer a Szentendrei- szigeten fekvő község. Lehet, hogy egyesek számára nehéz megközelíteni, szerintünk azonban mégsem vagyunk úgy „eldugva”, hogy ne talál­janak ide például a tévésze­relők. Községünkben július köze­pétől megszűnt a televíziók javítása, annak ellenére, hogy jótállásos készülékek vannak, illetve a GELKA fővárosban levő, XI. kerület, Bartók Béla út 20. szám alatti szervizével átalánydíjas javítási szerződé­seket kötöttünk. Július köze­pétől azonban ígéretekkel ja­vítják a televíziókat. Példaként elmondom Rácz Gyula helyi lakos esetét. Or­feusz AT 4561-es készülékére, még egy év jótállása van, de a montreali olimpiát már a szomszédoknál nézte _ végig. Július 9-én bejelentették, hogy elromlott készülékük. Az ezt követő csütörtökön mindig otthon tartózkodott vala­ki — általában ezen a na­pon érkeznek a szerelők — de hiába várta. Július 21-én te­tus 3-án már a hibabejelentő­könyvet nem vették igénybe, hanem telefonon jelentették a dolgot. Ezúttal csak ígéretet kaptak, s egy ismerős monda­tot: csütörtökön tartózkodja­nak otthon. Szeptember 6-ig türelmesen vártak, s ekkor személyesen jelentették a ké­szülék meghibásodását. Szep­tember 20-ig semmi sem tör­tént! Az a véleményem, hogy egy kicsit több felelősséggel kellene bánni az ügyfelekkel. Még akkor is, ha azok egy kissé távolabb laknak a főút­vonaltól ... Horváth László Pócsmegyer Kevés a brikett A veresegyházi TÜZÉP-te- lep rossz ellátását szeretném szóvá tenni a helybeli lako­sok nevében. Magyar és német brikett szinte alig érkezik a telepre, holott a múlt évben ebből a két fajtából elegendő mennyiség állt rendelkezésre. Az igénylők napjában több­ször is mennek érdeklődni, de a válasz rendszerint ugyanaz: nem érkezeit meg, vagy az, hogy kaptak egy ke­vés szállítmányt, de azt a va­gonból egyenesen azokhoz szállították, akik bejáró dolgo­zók és a fuvarosokat bízták meg a házhozszállítással. Ha így áll a helyzet, akkor vi­szont a rendelkezésre álló mennyiséget úgy kellene el­oszlani, hogy mindenkinek jusson. Az igénylőknek is. A legideálisabb persze az lenne, ha javulna a telep el­látása. Most talán még nem késő intézkedni.. Irházi Mária Veresegyház Lapunk augusztus 17-i szá­mában Lakótelepi kérdőjelek — másodszor címmel egyebek közt arról irtunk: az OTP-la- kótelepen érthetetlen oknál fogva még mindig nincs köz- világítás. Nem értettük, s szó- vátettüik: az Elektromos Mű­vek üllői kirendeltsége miért késlekedik az utcai lámpák bekapcsolásával? A napokban levelet kaptunk az Elektro­mos Művek főosztályvezetőjé­től, Molnár Józseftől, aki a vizsgálat eredményéről a kö­vetkezőket írta: Az OTP Pest megyed Igaz­gatósága — mint beruházó — nem küldte el részünkre azt a nyilatkozatot, amelyben a vecsési nagyközségi tanács vál­lalja a közvilágítás üzemelte­tési költségeit. A Monori járá­si Építőipari Szövetkezet — mint kivitelező — az építés megkezdését az üzemeltetőnél írásban nem jelentette be 30 nappal élőbb, a kivitelezési tervdokumentációt hiányosan és későn küldték meg. A teljes kiviteLezésd doku­mentációt üllői kirendeltsé­günk vezetője augusztus 13-án levélben sürgette, és kérte, hogy azt nyolc nappal előbb küldjék meg címére a fenn­álló szerződésnek megfelelően. Ennek ellenére a tervdoku­mentációt a szeptember 7-re hirdetett műszaki átadás-átvé­tel előtt egy nappal kapta meg a kirendeltség vezetője, s hiá­nyoztak belőle például az élet­védelmi szempontból fontos földelés-ellenállási és kábelszi- ge tel és - ellenállási mérési jegy­zőkönyvek, de hiányzott a nyomvonalrajz is. Szeptember 14-én a helyszí­nen járt két műszaki ellenőr jelentése arról számolt be, hogy a vecsési OTP-lakótelep I. ütemén belül elkészült köz- világítási berendezés műszaki­lag kifogás alá esik. A hiá­nyosságokra felhívták a kivi­telező figyelmét, és ismételten felszólították arra, hogy a mű­szaki átadás-átvétel előtt nyolc nappal küldjék meg a Közvi- Ijágítási Szolgáltatási Ügy­rendben előírt teljes tervdoku­mentációt. Amennyiben a fenti köve­telmények teljesülnek, úgy nincs további akadálya annak, hogy bekapcsolják a közvilá­gítást Nem hagyatjuk szó nélkül az Elektromos Müvek válaszle­velét. Mert azt is tudni kell: a lakótelepen a kandelábereket már tavaly decemberben felál­lították, a kábeleket ez év feb­ruárjában lefektették, külön­böző szerelési munkákkal már április végén végeztek az ér­dekeltek. Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy az eltelt fél esz­tendő ne lett volna elegendő idő különböző engedélyek be­szerzéséhez. S még valami: a szeptember 15-re kiírt műszaki átadáson valamennyi érdekelt — a Pest megyei Beruházási Vállalat, a Monori Járási Épí­tőipari Szövetkezet, az OTP Pest megyei Igazgatósága és a vecsési nagyközségi tanács — egyaránt képviseltette magát. Csak az Elektromos Művek maradt távol ... Most már éppen itt az ideje annak: a további felesleges huzavonát félretéve úgy egyez­tessenek mindent, hogv minél előbb égjenek a lámpák. Szerkesztői üzenetek B. J., Cegléd: A levelében fel­vetett problémával mindenképpen foglalkoztunk volna. Utánanézünk az ügynek, s tapasztalatainkról rö­videsen beszámolunk lapunkban is. N. J.-né, Budakalász: Magunk is derültünk sorain. Reméljük, hogy a jövőben is lapunk hűséges ol­vasójaként tarthatjuk nyilván. Az óvodás és az óváá szavak felcse­rélése valóban bosszantó sajtóhi­bát eredményezett. M. I., Erdőkertes: Az Állami Biztosító Pest megyei Igazgatósá­gától kapott levélbeli tájékoztatás szerint felsorolt indokai, s az azt alátámasztó igazolások alapján el­tekintettek a díj befizetésétől. PRÓBAÚTON MAGYARKUTON Tricikli, hulladékanyagból gyón várta a kis járművet. Az átadásnál csak annyit mondtunk neki: nézd, ezt ne­ked csináltuk, reméljük, hasznát veszed ... Azóta nincs semmi baj a triciklivel, a me­redek Duna-partról a horgá­szás után is könnyen feirobog az útra. A brigáddal figyelemmel kí­sérjük Jancsi további sorsát. Gyakran meglátogatjuk, fel­keressük majd. Nekem egyébként öt fiam és négy unokám van. Rövide­sen házépítésbe kezdünk.” s, jól megy délutánonként, szabad szom­batokon, szinte állandóan a triciklit szereltük. Igaz. amikor szét kellett szednünk, megijedtem, de kit érdekel ez most már? A lé­nyeg az, hogy biztonságos és kifogástalanul megy. Az át­adásnál én is ott voltam. Ke­vés szó hangzott el, de mégis életem legszebb pillanataként fogok arra a napra emlékez­ni. Beszéd nélkül is megér­tettük egymást. Az utcán, a vonathoz gyalogolva mosta­nában néha megállítanak bennünket a helyiek és azt mondják: rendes emberek vagytok. Igazán nem ezért csináltuk a triciklit, de kár lenne tagadni, ezek a szavak jólestek mindkettőnknek. Nemsokára felszerelünk a járműre egy szerszámosládát is. Jó lesz a bevásárlásnál, ha' az üzletbe megy. S mivel Jan-: esi horgászni is jár a Dunára, a felszerelésének is készítünk egy külön tartót. És persze az állandó karbantartásról is gondoskodunk. Mert ez, ké­rem, garanciális munka ...” ★ Eddig a történet. S ezúttal minden bővebb kommentár felesleges lenne. Falus Gábor Az alábbi levelet többször is elolvastuk, s úgy éreztük, mindenképpen nyilvánosság elé kívánkozik. A történet egyszerű, mégis megkapó: az önzetlen segítőkészség szép példája. Verőcemarosi olvasónk, ifj. Harmath János (Brassói út. 1.) ezeket írja: Nagyon kérem Önöket, te­gyék lehetővé számomra, hogy a Pest megyei Hírlap nyilvá­nossága előtt is kifejezzem hálámat és köszönetemet azoknak az embereknek, akik emberségből kitűnőre vizs­gáztak. Fiatal, családos ember vol­tam még, amikor mindkét lá­bamra nyomorék lettem. Négy hór Linszter György, a MÁV Dunakeszi Járműjavítójának Forgácsoló szocialista brigád­jában dolgozik, s elnyerték már a MÁV kiváló brigádja címet is. Monológja így hang­zott: — Most ne várjon tőlem nagy szavakat. Én is verőce­marosi vagyok, s ha Mészáros Tibivel időnként elmentünk Jancsiék háza előtt, csak azt láttunk, hogy kikönyököl az ablakon. Amikor harmadszor pillantottam meg így, elhatá­roztam, valahogy segíteni fo­gok. Arra gondoltam, talán egy kis járművet bütykölhet­nénk neki a többiekkel. Amikor a vállalatnál meg­hallották, miről van szó, meghajtó tengelyt adtak és vasúti kocsikból származó bontott ülést. A többi alkat­részt hulladékanyagból szed­tük össze, még rossz vaságya­Ekkor még nagyon féltünk, hogy a jármű nem lesz elég biztonságos. Kipróbáltam, fel­mentem vele . Magyarkútra, ahol a tricikli nehéz terepen is jól „feküdt” az útra. Miután teljesen megnyugodtunk, ne­kiálltunk fényezni, de akkor már hallottuk, hogy Jancsi éj­szakánként nem aludt, na­Biztonságo Mészáros Tibor, a MÁV Du­nakeszi Járműjavítójának ma­rósa: — Emlékszik az 197I-es vo­natbalesetre? Hát én pechem- re ott voltam, azon a szerel­vényen. A kézfejem szétron- csolódott, a jobb vállam el­tört, nyolc hónapig betegállo­mányba kényszerültem. Tu­dom, mit jelent az, ha valakit tétlenségre kárhoztat a sors. Akkor nekem is jólesett a se­gítség, s elhatároztam: ezt valakinek még viszonozni fo­gom. Egyébként imádok bütyköl­ni. Van egy kis műhelyem odahaza Verőcemaroson, min­dig szerelek valamit, soha nincs egv perc nyugtom. Linszter Gyurival négy hó­nappal ezelőtt kezdtük össze­állítani a triciklit, de mind­kettőnk számára izgalmas volt ez a feladat, ilyen jár­művet még soha nem csinál­tunk, pláne hulladékanyagból. Kicsit féltem, mi lesz. ha nem sikerül, mert amikor Jancsi meghallotta. mit készítünk számára, délutánonként már kikönyökölt az ablakba, hall­gatta, hogyan pörög a motor. Nem akartunk neki csalódást okozni. Ez pedig megsokszo­rozta erőnket. Munka után, 4 1 t Csaknem három éve már, hogy az utcára sem tudtam kimenni. Csak ai ablakból nézhettem a világot, az embe­reket. Az elmúlt napokban azonban végtelen nagy öröm ért. Könnyen mozgó, gyors, motoros triciklivel ajándéko­zott meg a MÁV Dunakeszi Járműjavítójának Forgácsoló szocialista brigádja. Boldogsá­gom még írásban sem tudom úgy kifejezni, ahogy szeret­ném, hiszen újra ki tudok menni az emberek közé, be­vásárolhatok, horgászhatok, moziba, sportrendezvényekre járhatok. A brigád tagjain kí­vül pedig mindenekelőtt az alkotóknak, Linszter György­nek és Mészáros Tibornak tartozom hálával.” tap után kát is szétbontottunk, mert a szögvasra szükségünk volt. A brigádunk tagjai segítettek a hulladékanyagok felkutatásá­ban, a megmunkálásban. Mindennap, ha hazamen­tünk Verőcemarosra, Mészáros Tibivel nekiálltunk szerelni a triciklit. És amikor már azt hittünk, hogy készen vagyunk, szét kellett szedni, mert va­lami baj mindig akadt: egy­szer az ülés csúszott hátra, másszor pedig a súlypont ke­rült rossz helyre. Ez még négyszer megismétlődött, de hát mentségünkre legyen mondva, mi nem vagyunk ter­vezőmérnökök. és ilyen jár­művet még soha nem csinál­tunk. Aztán a negyedik hó­napban végre minden a helyé­re került, az 50 köbcentiméte­res Komár motor is, és fel­tettük a gumikat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents