Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-06 / 236. szám
1976. OKTÓBER 6., SZERDA Heti jogi tanácsok Mit ken tudni az újítások bejelentéséről, anyagi elismeréséről? Sokszor nagy fába vágja az ember a fejszéjét, mert elképzelése szerint valamilyen, az eddigi gyakorlattól, eredménytől újszerűbbet, jobbat remél. Sokszor találkoztunk már olyan olvasónkkal, aki nagy kedvvel vetette bele magát egy-egy újításba, de ez a lendület hamar lelohadt, mert nem kapta meg a szükséges támogatást, anyagi elismerést. Nézzünk meg tehát néhány újítási problémát a gyakorlatban. Mit értünk újítás alatt, milyen kötelezettségeket rö a jogszabály a vállalatokra és az újítókra? A 38/1974. (X. 30.) MT. számú rendelet szerint újítás az a műszaki, illetőleg munkavagy üzemszervezési megoldás, a) amely viszonylag űj, b) hasznosítása a vállalat számára eredményes, c) nem tartozik előterjesztőjének munkaköri kötelességei közé vagy munkaköri kötelessége ugyan, de jelentős alkotó teljesítménynek minősül, d) nem eredményez a fogyasztói érdeket sértő minőségromlást. Általában azt, hogy mit értünk műszaki vagy nem műszaki megoldáson, a gyakorlati életben világosan meg lehet különböztetni. Vitára a vállalat és a dolgozó között akkor kerül általában sor, ha a dolgozó munka- vagy üzemszervezési megoldásként nyújtja be javaslatát, a vállalat azonban nem tartja annak. Ezért azt ismertetjük, hogy mit értünk viszonylag új munka- vagy üzemszervezési megoldás alatt. Az újítás fogalma szempontjából a javasolt megoldás akkor műszaki, ha a termelés folyamatában használt munkaeszközökben, az alkalmazott technológiában, magában a gyártott termékekben változást jelent vagy új termék előállítására vonatkozik. Ezzel szemben az üzemszervezés fogalomkörébe a termelés, a munka és vállalati igazgatás, ügyvitelszervezés tartozik, vagy általában olyan állandó szabályozó tevékenység, amely a vállalat feladatainak leggazdaságosabb megvalósítását segíti elő. Ilyen például valamely szervezet létrehozása, fejlesztése. A munkaszervezés tartalma kiterjed a munkahelyek legcélszerűbb kialakítására, a munkavégzés legtermelékenyebb s ugyanakkor kedvező munkakörülményeket biztosító módjának meghatározására, a hatékony munkavédelmi rendszabályok érvényesítésére. A vállalati igazgatás-ügyvitelszervezés körébe tartozik az igazgatási szervezet kialakítása, az igazgatási tevékenység, tehát a nem termelő szervek munkájának meghatározása (pl. a vállalati számvitel szervezése), a termelő- és nem termelő tevékenység összehangolása. A munkaköri kötelezettség elbírálásánál abból lehet kiindulni, hogy a vállalat milyen kötelezettséget ró dolgozójára, mit ír elő az ügyrend. A vállalatnak a benyújtott újítási javaslatot nyilvántar- táisba kell venni, és az újítási előadó az újítási szabályzatnak megfelelően köteles eljárni. Ezért a vállalatoknak újítási szabályzatot kell készíteniük. Mivel az újítás hasznosítása esetén a szerzőt újítási díj illeti meg, kiszámításának módját és mértékét általában hasznosítási szerződésben határozzák meg. Az újító részére meg kell téríteni munkája ellenértékét és készkiadásait. Ha javaslatához — munkaidőn kívül készített — rajzot, tervet, kísérleti darabot vagy egyéb eszközt mellékel, és azt a vállalat a kísérlet, illetőleg a hasznosítás során felhasználja, azt is meg kell fizetni. Az újítót a vállalati eredmény arányában illeti meg az újítási díj, mégpedig pénzben mérhető eredmény esetén az újítási díj legkisebb mértéke általában a hasznosítás első éve alatt keletkezett haszon kettő, beruházási újítás esetén egy százaléka. A vállalat és a dolgozó megállapodhat úgy is, hogy a dolgozó megfelelő mértékű alapbéremelést, prémiumot, jutalmat vagy egyéb juttatást kap. Az újítási javaslatot a vállalatnak a benyújtástól számított 60 napon belül el kell bírálni, és a javaslattevőt arról írásban tájékoztatni. Mii jelent az egyetemleges felelősség? Egyik olvasónk eladta kocsiját, egy másik levélírónk pedig hasonló adásvételi szerződést kötött házára. Mindkét esetben kettő, illetve több személy volt a vevő, és a vevők egyike a reá eső pénzösszeget határidőre nem fizette meg. Olvasóink abban a helyzetben vannak, hogy éppen azzal a vevővel állnak szemben, aki a legrosszabb anyagi helyzetben, van, és így pénzüket, szinte kilátástalan, hogy megkapják. Arra a kérdésükre, hogyan juthatnak a pénzükhöz, a Polgári Törvénykönyv ide vonatkozó rendelkezései alapján válaszolunk. A Ptk. 334. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha többen tartoznak egy szolgáltatással, és ez a szolgáltatás osztható, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában, minden kötelezettől csak a reá eső részt lehet követelni. Ha pedig a szolgáltatás nem osztható — mint ahogy az autónál és a háznál is így van, a teljesítés, vagyis jelen esetben a pénzösszeg kifizetése bármelyik kötelezettől vagy valamennyiüktől követelhető. Természetesen az adás-vételi szerződésből kell kiindulni, mert ha ettől eltérően rendelkeznek, vagyis a vevők csak a saját részük arányában vállalnak felelősséget az ösz- szeg kifizetéséért, akkor már levélíróink csak külön-külön részarányában követelhetik pénzüket. Ha az adósok nem fizetnek, a bírósághoz lehet fordulni. Mikor nem szabható ki építésrendészeti bírság? — kérdezi több olvasónk. Sajnos, engedély nélküli építkezések még mindig előfordulnak. A hatályos rendelkezések értelmében bírsággal kell sújtani azt az építtetőt, aki engedélyhez kötött építési munkát az illetékes szerv engedélye nélkül, vagy az építési engedélytől jelentős mértékben eltérő módon, illetőleg építési engedélyhez nem kötött építési munkát a rendezési terv, továbbá az általános érvényű előírások súlyos megsértésével végzi, illetve végezteti el. Azt is bírságolni kell, alti épületet vagy egyéb építményt a használatba vételi engedélyben megjelölt rendeltetési célból tartósan eltérő célra használ. Nem szabható ki viszont építésrendészeti bírság, ha az építésügyi hatóság a szabálytalanul megépített építmény lebontását elrendelte és az építtető e kötelezettségét határidőre teljesítette. Akkor sem szabható ki, ha az említett esetekben már tíz év eltelt, vagy ez a szabálytalan állapot az említett tíz éven belül legalább egy éve már az építésügyi hatóság tudomására jutott. Dr. M. J. ★ Lapunk szeptember 29-i (szerdai) számában, a Heti jogi tanácsok-ban „A szolgálati idők számítása a nyugdíjnál” című 5. témában nyomdatechnikai okokból elírás történt a 3. sorban: a helyes időpont 1929. Pereskedés nélkül? Tartási szerződések bírói megszüntetése Nagykáta nagyközségi tanácsának legutóbbi ülésén dr. Magócs Imre, a járásbíróság elnöke adott tájékoztatást a tartási, életjáradéki és örökösödési szerződéseikről, amiket idős emberek kötnek gondozóikkal. Kifejtette, hogy a. szerződésekben a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás rendszerint nem azonos értékű. Mind a háromfajta szerződés hatályba lépéséhez hatósági jóváhagyás szükséges. Ezt a helyi tanács csak akkor adhatja meg, ha előzőleg megvizsgálta a szerződő felek személyi körülményeit, de mérlegelni kell azt is, vajon a vállalt kötelezettségek megtartására alkalmasak-e. Amennyiben nem, a jóváhagyást meg kell tagadná. A szerződések megtartásának ellenőrzése, valamint a felmerülő viták békéltetés útján történő rendezése szintén a tanács feladata. Bizonyos esetekben azonban a szerződések módosításáért vagy megszüntetéséért a felek pert indíthatnak. A bíróságot ilyen perek sokszor nagyon nehéz helyzetbe hozzák. Ha pontosan elszámolnák, amit az eltartók az eltartottra fordítottak, a szerződés felbontása után idős emberek esetleg teljesen pőrén maradnának. A járásbíróság elnöke a vezetése alatt álló bíróság előtt lefolyt három kirívó ilyen vonatkozású pert ismertetett. Mind a hármat a járás más-más községében, nem Nagykáián lakók indították. EREDMÉNYTELEN BÉKÉLTETÉS Az egyik felperes egy testi fogyatékos agglegény, aki rendszeresen nem is dolgozik, inkább csak vadászik és horgászik, félig kész kétszobaVALASZOL AZ ILLETÉKES Építési tanácsadó konyhás háza ellenében nővérével és sógorával eltartási szerződést kötött. Ebből az ingatlanból háromszoros értékű négy szobás házat építettek. Később, miután az eltartott nem tartotta meg a családi rendet, viszonyuk annyira elmérgesedett, hogy elköltözött tőlük és a szerződés felbontását a bíróságnál kérte, de egy- egyben azt is, hogy rokonai vásároljanak neki volt tulajdonával azonos értékű házat. A községi tanács még a per megindítása előtt többször hiába kísérelte meg a békéltetést, ugyanakkor azonban elmulasztotta az ügyészség vagy a bíróság figyelmét felhívni arra, hogy az agglegény már fél évnél hosszabb ideje teljesen magára hagyotton, szinte vadon, a nádasban él egy ösz- szetákólt horgászkunyhóban, ami korábbi perindítással már előbb elkerülhető lett volna. Végül is a bíróság a felperes javára kis ház megvásárlására elegendő összeget ítélt meg. JÓVÁHAGYÁS NÉLKÜL A másik pert szinte mozgásképtelen, idős özvegyasszony indította egy fiatal házaspár ellen, akik nem is az ő, hanem 40 éves munkaképtelen, beteg fia gondozására vállalkoztak. A fiú rövid idő múltán meghalt és anyja nyolc hónappal később telekkönyvi végzésből értesült róla, hogy háza, amelynek jelentéktelen része ugyan fia tulajdonát képezte, teljes egészében a fiatal házaspárra szállott. A bizonyítási eljárás során kiderült, hogy sem a tartási szerződést szerkesztő ügyvéd, sem a községi vb-titkár, nem kérdezte meg az özvegyet, valóban átruházza-e ingatlantulajdonát fia gondozásáért a fiatalokra. A jóváhagyást tehát nem előzte meg megfelelő körültekintés. A bíróság visz- szaítélte tulajdonát az özvegynek, és egyben elutasította a fiatal házaspár kártalanításra irányuló követelését. Megállapította ugyanis, hogy az elhunyt ingóságai és készpénze fedezte az eltartásra fordított költségeket. TÖNKREMENT IDEGZET A harmadik perben viszont nem a felperes asszonynak adott igazságot a bíróság. Fiával és menyével szemben fordult a bírósághoz. Férjével együtt, eltartásuk fejében tulajdonukba bocsátották régen épült kis házukat A fiatalok a házat lebontották, és helyébe korszerű háromszobás épületet emeltek. Időközben az idős férfi meghalt, ettől kezdve a családon belül tarthatatlan lett a helyzet. Anyós és meny úgyszólván naponta panasszal fordult egymás ellen a községi tanácshoz, sűrűn a bírósághoz is. Az együttélés áldatlanná vált, olyannyira, hogy nem az idős özvegy, de fia és menye idegzete teljesen tönkrement. A fiatalabbak szorultak gondozásra és ápolásra, nem pedig az idős özvegy. A bíróság a tartási szerződést életjáradékra változtatta át. A fiú és a meny, az özvegynek minden ellenszolgáltatás nélkül egy szoba-konyhás' épületet bocsátott rendelkezésére. Nem fogadta el, de a bér megfizetésére kérte kötelezni őket. Ezt a követelést azonban a bíróság elutasította. ★ Rámutatott arra is a járás- bíróság elnöke, hogy a tartási és életjáradéki szerződéseknél, mindkét félre nézve előnyösebb az öröklési szerződés. A gondozott élete végéig tulajdonosa marad ingatlan és ingó vagyonának, de azt el nem adhatja, rá kölcsönt sem vehet fel, mert a gondozó javára a tilalmat bejegyzik a telek- könyvbe. A tapasztalat is azt mutatja, hogy öröklési szerződés esetén mindkét fél jobban törekszik a köztük esetleg felmerülő ellentétek elsimítására. Mégpedig pereskedés nélkül. Tíz nap rendeletéiből A beruházások rendjéről szóló 34/1974. (VIII. 6.) minisztertanácsi módosító rendelkezést a Magyar Közlöny 71. száma tartalmazza. A vetőburgonya árának szabályozására vonatkozó rendelkezések módosításáról a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter által kiadott 30/1976. (IX. 16.) MÉM—ÁH. számú rendeletet ugyancsak a Magyar Közlöny 71. számából ismerhetik meg az érdekeltek. A termelést közvetlenül irányító építőipari műszaki dolgozók munkahelyi pótlékáról szóló, 8/1966. KPM. számú utasítás hatályon kívül helyezéséről szerezhetünk tájékoztatást a Közlekedésügyi Értesítő 8. számából. Az ipari és építőipari vállalatok termelési adójának átszervezésekor történő új megállapításáról a Pénzügyi Közlöny 25. számában megjelent 324/1976. PM. IV. számú közlemény ad ismertetést. A mezőgazdasági ágazatba sorolt vállalatok és szövetkezetek évközi adatszolgáltatási kötelezetségéről ugyanitt jelent meg a PM. 325/1976. számú Bev. Főig. számú közlemény. A járványos állatbetegségekkel kapcsolatos kártalanításról a 34/1976. (IX. 29.) M. T. rend. rendelkezik. (Magyar Közlöny 74. sz.) Az állategészségügy rendezéséről és az állatforgalom szabályozásáról ugyanitt jelentek meg a 35/1976. (IX. 29.) M. T. és a 31/1976. (IX. 29.) MÉM-rendelkezések. Miért gazdaságos épülettlpus a csoportház? A hagyományos, szabadon álló, önálló családi házak mellett egyre gyakoribbak a csoportosan építhető lakások, melyeknek önálló telkük van. A csoportos, egy- vagy kétszintes épületek beépítési rendszere a korábban már ismertetett sorházas, láncházas, átriumházas variációkból tevődik össze. Az egyedi lakóházak közműellátása költségesebb a csoportházakénál. A csoportház előnyei még: a közös határfalak felhasználása, az olcsóbb víz-, villany- és csatornahálózat, valamint a szervezett kivitelezés. Napjainkban egyre több község és város vezetői foglalkoznak csoportos lakóépületek telepítésével. A már elkészült típus- és ajánlott tervek mellett tervpályázatokat hirdetnek a többoldalú igényeknek is megfelelő lakástípusok kialakítására. A csoportos lakóépületek nemcsak hagyományos szerkezeti rendszerrel (téglafal, gerendás, béléstestes vasbeton födém) készülhetnek, de korszerűbb elemekből álló rendszerrel is. Fontos, hogy az épületek sora ne legyen sematikus, hogy változatos formákkal, anyagokkal, színezéssel tegyék hangulatossá a lakótelepeket. Az előzőekben ismertetett épülettípusok többnyire már közművesített telkeken készíthetők. Az egy épület számára szükséges teleknagyság alig több 100 négyszögölnél. Ezen a telken a gépkocsi tárolására, a barkácsolásra, az állattartásra alkalmas helyiségek is elférnek. Ráadásul az építtetők mentesülnek a kivitelezés fáradalmaitól, s kiemelt kölcsöntámogatást is kanhatnak. A képen látható épület hagyományos szerkezetű, de mint csoportház, jó példája az építendő lakásoknak. A kétszintes, harántszerkezetű épület földszintjén a nappali, az étkezős konyha, az előszoba, a WC, a kamra és egy nagy méretű terasz található. A kétkarú lépcsőn megközelíthető emeleti részen három hálószoba és fürdőszoba készült, valamint loggia és erkély. Az előtérben s a felette levő közlekedőtérben beépített szekrények vannak. A lakás teljes területe 115,7 négyzetméter, ebből 56.2 lakóterület. Egy lakásegység telek- zsélessége 10 méter. A nyeregtetős épület nyílászáró szerkezetei korszerű szalagablakok. A homlokzat kőporos dörzsöléssel, az erkély és a loggia idomüveg borítással készül. Ennek a városias, tömörebb beépítési rendszernek előnye még, hogy közelében szervezetten épülhetnek az alapfokú közintézmények, óvodák, bölcsődék, szolgáltatóházak. Ugyanígy szervezettebbé tehető a fűtés (távfűtő rendszer) és a csatornázás is. Ez az épülettípus a korszerű falusi településeket egyre hasonlóbbá teszi a városiakhoz, s a jövőben talán ez lesz a lakótelepek „nyersanyaga”. Csíki Róbert építészmérnök A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG DÖNTÉSÉ Rossz volt a terv, a kivitelezés és az üzemeltetés A sorozatos rossz munka súlyos következményeiről fontos állásfoglalás hangzott el a Legfelsőbb Bíróságon. Egy állami építőipari vállalat, mint generálkivitelező, egy vidéki gyárban építési-szerelési munkát végzett A tervdokumentációt egy tervező vállalat adta, a létesítmény padló- burkolatának elkészítése pedig egy szakipari vállalat feladata volt. A munka elkészülte után a gyár minőségi hibák miatt szavatossági igénye érvényesítéséért az építőipari vállalat ellen pert indított, amelyben 567 ezer forint értékű hibáknak a műszaki előírások szerinti teljes kijavítását kérte. Végső fokon az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely ítéletében a gyárat javítási tervek átadására, az építőipari vállalatot pedig — a költségek fele összegének viselése mellett — a hibáknak az év végéig tartó kijavítására kötelezte. A költségek másik felét a gyár köteles viselni. Az ítélet indoklásából kiderül, hogy a munkavédelmi felügyelőség a létesítményt balesetveszélyesnek nyilvánította, s emiatt csak öthónapos üzemeltetést engedélyezett. A tervező vállalat a kötelező előírásoktól és a szakmai követelményektől eltérő, kivitelezésre alkalmatlan dokumentációt adott. A generálkivitelező építőipari vállalat pedig az építési-szerelési munkát a műszaki követelményeknek nem megfelelően végezte el. Ez az oka az aljazat egyenetlen kiképzésének is. A padozat a rendeltetésszerű célra sem a tervezett, sem a kivitelezett állapotban nem alkalmas, sőt kijavítani sem lehet. A rekonstrukciós munkához fűződő jelentős népgazdasági érdekre és a balesetveszélyes helyzetre tekintettel ,a burkolatot újbei el kell készíteni A j szakértő szerint azonban nemcsak tervezési és kivitelezési, hanem üzemeltetési hibák is vannak; ezeket a gyár követte ói A továbbiakban a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a vállalkozónak a tervdokumentációt a szakvállalattól elvárható gondossággal kell megvizsgálnia és a felismerhető hibákra a megrendelőt figyelmeztetni kell. Az építőipari vállalat a gyárral a terv bizonyos hibáit közölte, ennek ellenére az eredeti terv szerinti kivitelezésre kötelezték. A vállalkozó azonban a megrendelő kifejezett utasítására sem végezhet jogszabályokba, vagy hatósági előírásokba, az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetésébe ütköző munkát, hanem azt meg kell tagadnia. Ha mégis megteszi, a jogkövetkezményekért felelős. Tekintettel arra, hogy a gyár sem a tervdokumentációt készítő vállalatok, sem a burkolat©* készítő szakipari vállalatot nem perelte, a dokumentáció javítási kötelezettsége őt terheli és ennek költségét, valamint a terv hibájából eredő javítási munkák díját, ezenkívül a szakértő által megállapított rendeltetésellenes üzemeltetéssel, saját maga okozta kárt is viselni tartozik. — Minthogy — hangzik tovább az ítélet — sem a gyár, sem az építőipari vállalat magatartásának felróhatósági aránya nem állapítható meg, a javítási költségeket egyenlő arányban meg kellett közöttük osztani. Ezen túlmenően a gyárat terhelik mindazok az értéknövelő költségek, amelyek a rekonstrukciós beruházási munkát eredetileg is terhelték. A javítások elvégzése után a gyár és a vállalat egymással elszámolni tartozik. H. E. 1
