Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-05 / 235. szám

*

Újabb hetvenegy lakás

A Pest megyei Tanács Építőipari Vállalata építi Gödöllőn a Lumniczer út melletti 71 lakást.

A munka egyik érdekessége, hogy a válaszfalakat gipsz- perlit lapokból építik, melyekre közvetlenül lehet a tapétát ragasztani. Képünkön: Sárközi Lajos és Baranyi Gyula szállítóliftbe helyezik a lapokat.

ttj. Fekete József felvételei

Emlckünncpség Török Ignác szobránál

A Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola nevelőtestülete és ifjúsága október 6-án, szerdán délelőtt 10 j órakor emlékünnepséget tart Török Ignác szobránál, az aradi vértanúk halálának

127. évfordulója alkalmából. Az emlékünnepség végén megkoszorúzzák az iskola névadójának szobrát.

Délután három órakor ez alkalomból műsort is rendeznek.

Közművelődésről, tudományról Aszódon

A múzeumi és műemléki hónap alkalmából az aszódi Petőfi Múzeum első átfogó rendezvényére ma délután hat órakor kerül sor az intézményben. Ez alkalommal Asztalos István múzeumigazgató az aszódi Petőfi Múzeum 1976. évi tudományos és közművelődési tevékenységéről számol be.

— 1980-ig 1828 négyzetméternyi új létesítményt és 1090 négyzetméternyi bővítést tervez a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat. A jövőben jóval többet költenek az ételforgalom növelését segítő egységekre.

SPORT + SPORT

Két forduló a kispályákon

Az alábbiakban a városi kispályás labdarúgó-bajnokság legutóbbi két fordulójának eredményeit közöljük.

5. forduló, I. osztály: ÁFÉSZ—ATE I. 8:2, KIOSZ— Gépgyár 4:0, Erdőgazdaság— Szabadság tér 2:3, Pedagógus —IV. kér. FC. 2:5, Ép. ip. KTSZ—MGI 3:3, Vegyesipari

Szöv.—Városgazdálkodási Váll.: 3:0, II. osztály: Gépkísérleti Intézet—HTÜ 1:2, Vízmű—Vadgazdaság 3:0, PÁÉV —Ganz 3:1, Alsópark—KKMV 6:1, Volán—TV. Mikro 7:3, V eresegyház—HUMÁN 9:0, ATE Gépész—KÁTKI 3:0.

6. forduló, I. osztály: Pedagógus—Vegyesipari Szöv.: 2:3, IV. kér. FC—Erdőgazdaság 3:3, Szabadság tér—KIOSZ 1:5, Gépgyár—ÁFÉSZ 5:5, ATE I.—Építőipari Szöv.: 2:1, MGI—Városgazdálkodási Váll. 3:2. II. osztály: Alsópark— Veresegyház 2:3, KKMV— PÁÉV 3:1, Ganz—ATE Gépész 3:5, Vadgazdaság—Gépkísérlet 4:5, TV. Mikro—Humán 5:3, KÁTKI—Vízmű 1:12, Alsópark—ATE Gépész 3:0.

A TABELLA ALLASA A II. OSZTÁLYBAN:

1. Alsópark 7 6 — 1 32-11 12

2. Veresegyház 6 5 1 — 28- 5 11

3. MGI 6 4 1 1 28-13 9

4. ATE G. 7 4 — 3 15-20 8

5. Vízmű 6 3 1 2 24- 9 7

6. Tv-Mikró 6 3 1 2 25-20 1

7. HTÜ 5 3 — 2 12- 8 to

8. Volán 5 2 12 13-18 5

9. PAEV 6 2 1 3 7-13 5

10. Ganz 6 2—4 14-19 4

11. Vadgazdaság 6 114 12-17 3

12. KKMV 5 113 11-23 3

13. Humán 6 1 — 6 9-27 2

14. KÁTKI 5 5 3-29 —

A nincsbölj a semmiből is teremteni valamit

Asszonymesterség Kartalon

Változik a falu. Ma már közhelynek számít ez a mondat. de önkéntelenül eszébe jut niap-nap az embernek, különösen, ha fővárosi rokon érkezik a faluba. Versagen is hiába keresik a gyerekkorból ismert oly kedves utcákat, és a falu- széli libapásztorokat. Nincs. Tíz-tizenöt esztendő elég volt arra, hogy az évszázados paraszttörténelem nyomasztó emlékei, hagyományai is eltűnjenek. Megváltozott a munkák jövedelmének elosztása, s nincsenek nap mint nap verítéket hullató cselédek, napszámosok. Ha a gazda régen ekét, boronát vagy akár vetőgépet akart vásárolni, bő termését kellett pénzzé tennie, potom áron.

A KÉNYSZERŰSÉG, a szegénység okosította ki a parasztembert. Még a jobbmódú gazdák is fából faragtak szerszámot vagy vasból kalapáltak, s szokás volt szalmából, vesz- szőből fonni ház körül szükséges használati eszközt. A nincsből, a semmiből is teremteni valamit, ez volt a falusi ember művészete. Telente a ház végéhez ragasztott fészerben a gyalupad mellett dolgoztak a férfiak, az asszonyok a ruhanemű előállításán szorgoskodtak: fontak, szőttek,

varrtak, hímeztek.

Csak a női viseletét készítették az asszonyok, a férfiaké egyforma volt a környék falvaiban. Vásárokon vagy üzletben éppúgy megvette a vérségi, mint a kartali. Esetleg a

kalap formája különbözött falunként, mert egy-egy helyen ennek vagy annak a szabónak a munkáját szerették. Hol a szélesebb, hol a keskenyebb karimájú, másutt a pör- geszélű volt a szokásos. A szalag csokra vagy annak szélessége is különbözhetett. A csizmák szintén egyformának látszottak első pillantásra, de a formán, amelyet a helybeli csizmadiamester keze szabott meg, minden faluban másképp futott a tűzés. A szegényebb je vásári csizmát hordott, a mó- dosabbja külön szabatta a csizmadiánál. ‘Nem volt ugyan különbség a kettő között, csak a rátariiság vitte a gazdagabbat mesterhez

A SZÁZADFORDULÓT követően már nem minden családban volt általános a ruha és használati eszköz készítése, gyarapodott a falusi mesterek száma. Lehetett válogatni csizmadiák, bognárok, szíjgyártók, asztalosok, fazekasok és kovácsok között. Hivatásos varróasszonyok és szabók is kiváltak. De mi asszonyok sok mindent magunk készítettünk. Szükségünk volt e tudásra és munkára, mint a levegőre, a sóra, és élni nélküle nem tudtunk. A lelket tartotta bennünk a zárt, kemény életforma, melyben léteztünk a két világháború között. Csak úgy bírhattuk ki, ha hímzésekben fejeztük ki gondolatainkat.

Kartali születésű lévén, talán ezt a falut ismerem leginkább. Nemcsak ismerem, hanem viseltem, varrtam is a magam ruháit. A varráshoz már gyereklányként szokatlan vonzalmat éreztem. Jóanyám szalmából font kis szakajtójából mindig izgalommal vettem kezembe a tűt és a cérnát, hogy gombokat varrják fel. Majd babákat formáztam és szabtam a babarongyokat. A hat elemi elvégzése után kedvem lett volna varrodába járni, de az akkori körülmények ezt nem engedték. Így hát a ház körül és a határban dolgoztam, miközben magamat okítva tanultam meg népviseletünk szabását és varrását.

A kartali lányok és asszonyok fontos viseleti darabja a sokféle kendő: fejrevaló, vállkendő és a kézbe keszkenő. A széleit cakkosan, lyukacsos mintákkal drukkoítattuk ki, és a kihajtott kendők sarkain a lyukacsos virágminták fölé a lány neveinek kezdőbetűit is behímeztük.

A KENDŐK MINTÁI a

gyolcsokra a drukkoló- asszony, a mi korunkban Lukács örzsi néni és később Kre- kóné rakta a kiválasztott motívumokból. Egy lány stafí- rúngjához legalább tíz fejkendő tartozott. A legfontosabb a százvirágos selyemkendő volt, amit a menyecskének akkor kellett felkötnie, mikor először indult főkötős fejjel a templomba. Kellett még két slin- gelt kendő, fekete és koszorús szélű selyemkendőből legalább három-négy, hétköznapokra

III. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM 1976. OKTÓBER 5., KEDD

Biztonsággal lehet számítani a fiatalokra

A Galgavidéke ÁFÉSZ ifjúsági parlamentje

Az ifjúsági parlamenten részt vevők egy csoportja.

Már több mint egy éve, tavaly áprilisban egyesült az aszódi, a túrái és a zsámboki ÁFÉSZ, s alakult meg a tizenhárom község 50 ezer lakosát ellátó Galgavidéke ÁFÉSZ. Az egyesülés utáni első, nagy tömeget mozgató ifjúsági rendezvényre október 3-án, vasárnap került sor. Ekkor tartották meg a fiatalok ifjúsági parlamentjét a hévízgyörki művelődési házban. E fontos fórumon részt vett Járjapka József, a gödöllői járási pártbizottság titkára, Logodi Katalin, a KISZ gödöllői járási bizottságának titkára, Hoffmann Zoltán, a MEESZÖV általános titkárságának vezetője, Polo- nyi Péter, járási népművelési felügyelő, s ott voltak a Bag- hévízgyörki • közös tanácsú nagyközség vezetőinek képviselői. Az ifjúsági parlament levezető elnöke Kákái Zoltán, az

körtevirágos piros kendőt hord tunk és sokszor kötöttünk fel festőkendőt. Törvény volt, hogy menyecske kendő és főkötő nélkül nem járhat.

Mint a kalapos- és a csizmadiamesterekben, a viseletét készítő asszonyokban is megvolt az a szándék, ha csali hajszál eltéréssel is, de felismerjék a keze alól kikerülő munkákat. „Ezt örzsi, Panna néne csinálta és nekem jobban tetszik a munkája. — Ezután nála varratom a kendőm, Táncoltatom a szoknyám.”

KARTAL ruhaanyaga színben sem változott. Nem vették át egyes varróasszonyok újításait. Csak a hétköznapi ruhák mások, de ezek is inkább a kényszerűség miatt. Például az igazi festőanyagokat a fel- szabadulás után nemigen lehetett vásárolni, végül egészen eltűntek az üzletekből, a méteres anyagok és a festőkendők is. Épp ezért a kartali asszonyok festőanyag helyett karton és delinkendőt kezdtek viselni. A piros posztó is eltűnt, mit. szegesül használtak, ma pántolt aljú szoknyákat viselnek munkába, esetleg ujjnyi keskeny anyagot varrnak díszítésül a szoknya aljára. A blúzok formája és a kötény nem változott.

Az én Lány- és fiatalasszony koromban ünnepi viseletnek azt neveztük, amiben a templomba jártunk. Egy középes sorban nőtt eladólány legalább nyolc templomi öltözetet kapott a szüleitől. Ha a lány fiatalon és váratlanul ment férjhez, a szülők bizony évekig is adogatták az elmaradt, de kötelező ruhadarabokat menyecske lányuknak. A fiatal pedig számon tartotta és követelte a szülői tartozást.

Marton Pálné

ÁFÉSZ szakszervezeti bizottságának titkára volt.

Védnökség a szövetkezeti üdülő felett

Az összejövetelt gondos szervező munka előzte meg, a szövetkezet vezetősége példamutatóan gondoskodott arról, hogy a fiatalokért autóbusz menjen a községekbe. Végül is mintegy 200 szövetkezeti fiatal gyűlt össze a művelődési házban, s hallgatta meg a parlament nyitányaiként Varga László elnök mindenre kiterjedő, elemző beszámolóját. Az ÁFÉSZ elnöke hangsúlyozta, hogy a szövetkezet kötelékében összesen 370 harminc éven aluli munkálkodik. Figyelemre méltó adat, hogy az ipari munkában dolgozók nyolcvan, az igazgatásban tevékenykedők hatvan százaléka fiatal, amely azt jelenti, hogy a fizikai munkából és az irányításból is kiveszik a részükét. Sokan közülük tanácstagok, s lakóhelyükön aktív társadalmi munkások. Az elnök kérte a fiatalokat, hogy bátrabban vállaljanak boltvezetést, s az üzemi négyszög ülésein álljanak elő véleményükkel, javaslataikkal. Kiemelte, hogy a kollektív szerződés, az alapszabály a különböző intézkedési tervek — közöttük a közművelődési — az ifjúság érdekeit is tükrözik. Meghirdették a Szakma ifjú mestere vetélkedőt, a szocialista brigádok közötti versenyt, az Alkotó ifjúság pályázatot. .. Emlékeztetett arra, hogy a kiváló dolgozók között is sok a fiatal, akiknek jó munkáját minden év márciusában jutalmazzák meg.

A szakmunkástanulókról szólva az elnök elmondta, hogy talpraesett, művelt emberekre van szükség a kereskedelemben, ezért is tartják fontosnak a szakmunkás fiatalok ösztönzését, továbbtanulását, s a pályakezdők támogatását. Az ő szabadidejük hasznosabb eltöltéséért a KISZ-szervezet tehet sokat. Végezetül az ifjúsági szövetség tagjaihoz szólt, kérte, a jövőben törekedjenek arra, hogy a szövetkezet egész fiatalságát vonják be az ifjúsági munkába, s ne feledkezzenek meg a külső területeken dolgozókról sem. Kérte, vállaljanak védnökséget a társadalmi munkában felépítendő szövetkezeti üdülő felett. Hangsúlyozta, hogy az ÁFÉSZ ötödik ötéves tervének megvalósításában számít a vezetőség a fiatalok lelkiismeretes munkájára, jó kezdeményezéseire.

Kihasználatlan lehetőségek

A beszámolót követően az első felszólaló Nagy Piroska, a túrái ABC eladója volt. Arra' kérte az idősebb dolgozókat, hogy szerettessék meg ezt a munkát a pályakezdő fiatalokkal, akiknek viszont kötelességük az udvarias magatartás. Kérte az ÁFÉSZ vezetőségét, hogy adjanak meg minden segítséget a továbbtanulásra jelentkező fiataloknak. A következő hozzászóló a jelenleg gyermekgondozási segélyen levő Morvái Istvánná volt. Javaslatokat tett a kismamatalálkozók szervezésével és programjával kapcsolatban, s kérte, hogy a jövőben jobban mozgósítsák a segélyen levő nődolgozókat a különböző szövetkezeti ünnepségekre. Kön- czöl Mihályné, a kereskedelmi osztály dolgozója az egyenlő munkáért, egyenlő bért elvé- I nek érvényesüléséről szólt. Elmondta, hogy a fiatal, középszintű vezetők jól érzik magukat a szövetkezetben, kérte, biztosítsák nekik a különböző szakfolyóiratokat.

Szélyes József, a KISZ furái

alapszervezetének titkára is szót kért, ismertette a KISZ IX. kongresszusának, a magyar ifjúsághoz szóló felhívását, valamint a a kongresszusi beszámoló fontosabb részeit. Szélyes József né, a központi iroda dolgozója arra hívta fel a figyelmet, hogy kihasználatlan a szövetkezet fotószakköri felszerelése, s hasonló a helyzet az általános iskola tornatermével, valamint a kultúrházzal, holott ezek használatát szocialista szerződés is biztosítja.

Kossuth Katalin, az aszódi konfekcióüzem KISZ-titkára kérte az ÁFÉSZ vezetőségét, hogy vegye fel a kapcsolatot a kartali községi tanáccsal annak érdekében, hogy a konfekcióüzemben dolgozó fiatalok gyerekeit vegyék fel az óvodába, bölcsődébe. Kérte továbbá azt. hogy szervezzenek a dolgozóknak TIT-előadásokat a szocialista életmódról. Polonyi Péter járási népművelési felügyelő hozzászólásában javasolta, hogy írjanak ki pályázatot a boltbelsök díszítésére, szervezzenek etikai versenyt, s hasznos lenne az ötletpályázat is, amely például a helyi könyvterjesztés javítását célozná meg.

Hét Küldött

Szót kért az ifjúsági parlamenten Járjapka József, a gödöllői járási pártbizottság titkára is. Hangsúlyozta, hogy az ifjúsági parlamentek a párt ifjúságpolitikájának végrehajtását szolgálják. A jelen eseménnyel kapcsolatban elmondta, hogy széles és sokrétű képet kaphattak a Galgavidéke ÁFÉSZ ifjúságának helyzetéről, s kijelölték a továbblépéshez szükséges utat is. Megállapította, hogy a harminc éven aluliak olyan erőt képviselnek a szövetkezetben, amelyre biztonsággal lehet számítani a feladatok végrehajtásában, az V. ötéves terv célkitűzéseinek teljesítésében.

A felszólalásokat követően a gazdasági vezetők megadták a válaszolhat, majd a KISZ- alapszervezetek javaslatai alapián megválasztották a hét küldöttet a megyei küldöttértekezletre. A vitát követően frissítésül — a hévízgyörki, művelődési ház meglepetése következett: egy villámvetélkedő, Könyvről—'könyvért címmel.

Az ifjúsági parlament befejeződése után nagy lelkesedéssel fogad ták a fiatalok a Tolcsvay együttest, amely félórás műsort adott.

Fehér Béla