Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-30 / 257. szám
Az óvoda neve: Magyar-Szovjet Baráti Társaság Ma benépesül a Parlament kongresszusi terme, hogy a Magyar—Szovjet Baráti Társaság VI. országos értekezletén a küldöttek beszámoljanak az egyre terebélyesedő, izmosodó tömegmozgalom sikereiről. gondjairól és további terveiről. Meglehet, a csömöri tagcsoport országos pulpitusról nézve szerényebb munkája nem kerül a plenum elé, mi mégis kíváncsian kopogtunk a csömöri községi tanács igazgatási csoportjának ajtaján. Itt kellett ugyanis keresnünk a helyi társaság vezetőjét. A tagcsoport ügyvezető elnöke, Balogh Istvánná pillanatok alatt telerakja az íróasztalt nyomtatványokkal, prospektusokkal, színes ismeretterjesztő kiadványokkal. És büszkén mutatja az alapító okiratot: Csömör Községi Tanácsa és Intézményi Apparátusa, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Tagcsoportja. 1974. november 4. — Valóban nagyon büszkék vagyunk az okiratra. A társaság ma már mint tömeg- mozgalom működik, de egy- egy tagcsoport megalakításához koránt sem elegendő az elhatározás. A mi tevékenységünk sem az ünnepélyes oklevéllel kezdődött. Már egy évvel korábban jó kapcsolatok alakultak ki a Hazafias Népfront, az MSZMP községi szervezete, a termelőszövetkezet és a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport egyik alakulata között. A csömöri regionális vízmű építésekor a katonák hat kilométernyi csőhálózat lefektetéséhez nyújtottak segítséget azzal, hogy elvégezték a földmunkákat. — Tavaly Egerbe kirándultak a férfiak, az idén már a családtagok is részt vesznek azon a kiránduláson, amit a KISZ és a nőbizottság bevonásával szervezünk. Ezen a másik képen az épülő óvoda alapkőletételét örökitettük meg, a pince, az alapok kiásásánál is együtt izzadtunk, s az óvoda neve Magyar — Szovjet Baráti Társaság lett. — A segítségnyújtást ilyen formán nem tudjuk viszonozni, de megbecsülésünk jeléül két szovjet elvtárs javaslatunkra kapta meg az MSZBT aranykoszorús jelvényét. A társulat tagjain kívül vajon tudnak-e a község lakói ezekről az eseményekről? — őszintén szólva nem nagyon. Egyik alapvető hiányosságunk, hogy elfeledkeztünk tevékenységünk népszerűsítéséről. Pedig ezzel olyan kiváló alkalmait szál asztunk el, mint amilyen a közművelődés szempontjából is fontos, és a főváros közelségéből fakadóan szinte önmagát kínáló lehetőség: a Szovjet Kultúra Házában a rendezvények látogatása. A csoport tagjai sem lehetnek mindannyian elégedettek, nagyobb önállóság, több aktivitás kellene. Az országos értekezlettől éppen azt várjuk, hogy újabb lökést adjon saját csoportunk munkájának is. G. Z. Takarékossági vetélkedő Hévízgyörkön Mintegy ötszáz általános iskolás vett részt azon a vetélkedőn, amelyet a világtakaré-. kossági nap alkalmából rendeztek a hévízgyörki művelődési házban. Magán a versenyen harminc úttörő bizonyította tudását. A takarékosság totón ugyan egyetlen 13 + 1-es találat sem volt, két pajtás 13-as ért el. A totó után vUlámkér- dések következtek, majd rig- musírásbain bizonyíthatták nyelvi leleményüket a pajtások. III. ÉVFOLYAM, 257. SZÁM 1976. OKTÓBER 30., SZOMBAT Újításokból ötvenezer normaóra-megtakarítás Huszonegy kiváló az árammérőgyárban Nagy Mihály újítási előadó asztaléin játékszer: két stilizált tyúkanyó tapad szorosan egymás mellé, hátukból antenna nyúlik ki. Nézegetem a kis figurát, gondolataim már síik- lanánaik falusi gyermekkorom világába, amikor megszólal mellettem az előadó: — Ez is egy újítás. A megtakarítás százezres nagyságrendű. Többet nem mondok erről, az egész — a előrehaladott stá- diumiban is — még kísérlet. Nem szabad elkáabálmi. Hagyjuk hát a játékot, meg a hasonlatokat, térjünk a realitások szilárd talajára. A valamikor oly hasznos, de ugyanakkor túl látványos és zajos újítómozgalomban néhány éve apály állt be. Sok elemzés, tanácskozás után megszületett az ismert határozat, módosították az újítási rendeletet, a vállalatok ismét több figyelmet szenteltek az ésszerűsítési javaslatoknak — a mozgalom újra megerősödött. Emelkedett a beadott újítások száma, a megtakarítások és a kifizetett feji intők összege. Azt azonban még most sem mondhatjuk, hogy minden a legnagyobb rendben volna. Elsősorban az anyagiak körül vannak továbbra is komplikációk, amelyék abból adódnák, hogy az újítási díjak változatlanul a részesedési alapot terhelik. Évről évre több — A mi újítóink nem panaszkodna traue, a gyárvezetés a legutóboi némánry evben sem volt szűkmarkú — mondja Nagy Mihály. Híre eljut azo.c- noz, akiket érdekel, részben ennek tulajdonítom, hogy 1973- tól kezdve évről évre nőtt a beadott javaslatok száma. Az említett esztendőiben kétszáz volt, tavaly kétszázhatvan. A megtakarítás összege nem emelkedett ezzel arányosan. Oka, hogy kisebb jelentőségű ötleteiket sem tartották ■■ vissza dolgozóink, aimiinea csak örülni lehet, hiszen az adott helyen, ahol ezáltal gyorsabban és köny- nyebben készülhet el valamely munkadarab, a „kis" ésszerűsítésnek is nagy a jelentősége. Mint sok más üzem, az árammérőgyár is a termékváltás idejét éli. Esetükben azonban nem arról van szó, hogy régi gyártmányaikat mással cserélik ki. Ök a meglevőnek jobb, korszerűbb változatára térnek át. A már régebbi típusú fogyasztásmérők termelését januárban abbahagyják. Az új már kész. sőt a termelés felét már az teszi fai. Sőt az azt fölváltó prototípusa is megvan. Másik, nagyobb mennyiségben gyártott termékük, a villamos- felhúzású kapcsolóóra is kifut ebben az évben, jövőre szintén új vá ltozat sorozatgyártása kezdődik. MDint új gyártmánynál, ezeknél is nagy lehetőségek kínálkoztak az újítóknak. Éltek ,is vele. Bakos Ferencné és Bubán János például az áramte- kercsek technológiájára dolgozott k,i jobb eljárást, mellyel évi 500 ezer forint megtakarítást értek el. Ugyancsak Bubán János ötlete — párban Bokor Lászlóval — eredményezett 200 ezer forintos megtakarítást az egyik csavar gyártásának módosításával. Ésszerűsítéssel A fogyasztásmérő nem anyagigényes termák, elsősorban az élőmunka csökkentésének van jelentősége. A műszaki fejlesztéssel elérhető normaóra-csökkentésbe minden év elején belekalkulálják az újítások eredményeit is. Az újítók becsületére legyen mondva, a tervet többnyire túlteljesítik. Ez évre 25 ezer munkaórát terveztek. várhatóan ötvenezer lesz. Volt olyan év, amikor a Utazások Kelet-Afrikdban, I A makonde törzs művészete A makonde törzs őshazája a Tanzania délkeleti részén elterülő hindi és Mtwara vidéke, illetve a Mozambik északkeleti részén levő Mo- cimboa környéke. Ma az Indiai- óceán partvidékétől, Momba- sától Bagamojóig, Dar es Szálaimtól Arusháig mindenütt találkozhatunk ennek a szorgalmas, ügyeskezű népnek a fiaival. Nagyszerű tehetségük, dús fantáziájuk csodálatos faragásaikban ötvöződik. A világ nagyon sok országába eljutott művészetük mindenütt nagy sikert aratott. A magyar közönség öt éve, az első vadászati világkiállításon találkozhatott a makonde törzs művészetével, gyönyörű faragott Temetési szertartások alkalmával a mécses tartóasztalkája volt ez a háromalakos kámforfaszobor. ébenfa-szobrocskáikkal. Rövid ideig közönségünk vásárolhatott is belőlükIV éhány híres, világfciállítá- ^ ’ son is gyakran szereplő faragó népművésszel személyesen is megismerkedtem. Például Pajume Alale, fiatal szobrásszal, akinek hatalmas, egyetlen fatörzsbe faragott, emberi sorsokat ábrázoló kompozíciója dísziti a Dar es Szalámi-! modern Kilimandzsáró szálló hallját. Ugyanitt fafaragásokkal zsúfolt üzlet is található, szabott árakkal, alkudni nem lehet. De száz méterrel arrébb, a szálloda előtti parkban féiáron kínálják a szebbnél szebb ében- faszobrokat. Este, a Hotel Skyway bárjában negyedáron is túladnak a nehéz, tömör szobrokon, hogy ne kelljen őket haza cipelniA makonde faragások ma az egész világon keresett árucikkek. Alkotói Mozaimbik es Tanzánia minden nagyobb városának terein szerényen, hallgatag alázattal kínálják portékáikat, soha nem erőszakosak. A faragók, akik megalkotják ezernyi formáDan pompázó szobraikat, kora reggeltől késő estig dolgoznak. Segít a család valamennyi tagja: bevételük mégis csekély, épp hogy megélnek belőle. A szobrokat busás haszonnal továbbadó indus és fehér kereskedők meggazdagodnak. Valamelyest változott a sor’ suk néhány év óta. Az elszórtan élő és dolgozó csalódó, cat egy helyre költöztették, szövetkezetét alapítottak, vezetőt választottak. A munka több műveletre bontással termelékenyebbé vált, áraikat is kedvezőbben alakíthatják- A faragáshoz kevésbé tehetséges családtagok feladata az ébenfa, kámfor- és mahagónifa beszerzése. A nők és a gyermekek a már kész szobrokat fényezik, az elütő 6z:nű részeket feketére pácolják, majd krémmel és puha posztóval fényesre dörzsölik. A mesterek első dolga a megfelelő színű és formájú fa kiválasztása. A három köziül a sűrű, tömött ’ szálú, minden irányban jól faragható ébenfa a legkeményebb. A zsemlyeszíntől a sötétzöldig, a kékeslilától a koromfeketéig minden árnyalatban előfordul. A művészek a változatos színek és erezetek hatását belekom- ponálják alkotásaikba. Ragaimojói tartózkodásom idején egyszer megfigyeltem munkájukat, módszerüket. Mikor valamennyire megbarátkoztam velük, kértem egy darab ébenfát, és nekiálltam faragni. Szabadidőmben, kedvtelésből otthon is szívesen farA makonde törzs egyik táncmaszkja. Ifj. Fekete József felvételei rigcsálolc; aiz a különbség, hogy én sízarvasagancosal dolgozom. Eleinte nem törődtek velem, talán arra gondoltaik, kézmozdulataikat próbálom utánozni. Néha rám néztek és mosolyogtak. De ahogy múlt az idő, látták, nem unom meg, sőt egyre jobban belemelegszem — nem kis mértékben a lombok árnyékában is harmincöt fokos hőségtől —, egyre nagyobb érdeklődést keltettem. Körém gyűltek, megálltak a hátam mögött, csendben figyelték mozdulataimat. Majd amikor fölismerő élővé vált az ébenfából kibontakozó disznóiéj, hangosan magyarázták -a többieknek, mit faragok. Elnéző •mosolyuk kői legálissá vált, arcukból biztatást éreztem, csináljam tovább. Amikor elkészültem a nagy agyarassal és felmutattam, nagy tapsot kaptam. Kézről kézre adogatták, mígnem eljutott a főnökhöz, ö is elismerően bólogatott. Láttam, tetszik neki, fölajánlottam, őrizze meg egy itt járt magyar vadász emlékeként. Viszonzásul ő is megajándékozott két nagyon szép formájú maszáj- fejjel, melyek ma is otthonom ékességei. Ignáez Ferenc (Folytatjuk) normaóra-csökkentést majdnem teljes egészében újítások tették lehetővé. Szóval az újítási javaslatok útja sima? Nagy Mihály szemüvege fölött rám néz: — Arról nincs szó. Ha már utat említett: túl hosszú. Még nem értük el, hogy a törvényékben megszabott idő alatt elintéződjön egy-egy javaslat sorsa. Ami ezenkívül még baj, kevés a munkavédelmi, a dolgozók egészségét védő újítás. Az egy brigád, egy újítás mozgalom sem működött kifogástalanul. Hiányoljuk az ifjúság kezdeményezőkészségét. A fiatalok jobban kivághatnák a rezet Az FMKT sem szorgalmazza eléggé, nem biztatja az ifjú szakembereket újításra. Pedig a képesség, tehetség nem hiányzik belőlük. Akad olyan ifjú dolgozónk, akinek szabadalmazott találmánya van. i A háttérben: ellentétek Az újítási előadó ismét napsütötte tájakra kormányozta beszélgetésünket. Huszonegy kiváló újítót tartanak számon a gyárban. Az előbb említett Bubán János és Bakos Ferencné is közéjük tartozik. A rendszeresen újítók mintegy 80 százaléka műszaki, de akadnak szakmunkások is, főleg szerszámkészítők, műszerészek és lakatosok az arany-, ezüst-, vagy bronzjelvénnyel kitüntetettek között. Tapintatosan megint árnyékba terelem szavainkat. Nem teljesen sikertelenül. Az új termékek bevezetése és a hozzájuk kapcsolódó újítások „szubjektív” akadályai mögött a konstruktőrök és technológusok bizonyos ellentéteit vélem felfedezni. Akinek a szemére vetnek bizonyos hibát, gyengébb megoldást, csak azért is Igyekszik valami jobbat kitalálni. Lám, az effajta torzsalkodások is hajthatnak hasznot. Arról is szót ej tűnik, hogy az új, még kiforratlan gyártmányon könnyebb újítani. So- kallotta a javaslatokat a gyárvezetés is. Egyszer csak leállította a kifizetéseket. Méltánylandó indökkal: amíg nincs gyártásban a munkadarab, a megtakarítás értéke jószerével fiktív. Azt azonban mindenki elismeri a gyárban, hogy a bevezetendő gyártmányok az újítások következtében olcsóbban és gyorsabban készíthetők. Ez pedig valamennyiük érdeke: gyárvezetésé, újítóé, az egész kollektíváé. Kör Pál Mi lesz veled motorsport ? Eredményes évet zártak a gödöllői versenyzők Befejeződött az autósport idei évadja, a Bükk-kupával eldőltek a magya rallye és túrabajnokság géposztályainak versenyei. A gödöllői motor- és autótúra egyesület „hajtői” szép eredményekkel dicsekedhetnek. Az utolsó versenyen a legnagyobb géposztályban a Kristály házaspár kategóriagyőzelmet aratott, a Raj—Halász duó az ötödik géposztályban hetedik lett, s a többiek is jó helyezéseket értek el. A csapatversenyben a 24 nevező közül ismét a harmadik hely jutott a GMAT csapatnak, s ezzel olyan neves egyesületeket előztek meg, mint a budapesti Volán, ÁFOR és Spartacus. A szép eredmények ellenére kérdéses a folytatás. Az a hír járja, hogy jövőre megszűnik az egyesület. Kevesen tudják, hogy a klub tagjai a versenyzést minden külső támogatás nélkül űzik. Ennek jelentőségéhez tudni kell, hogy az autózás az egyik legköltségesebb sportág, egy-egy bajnoki versenyre a felkészülés legalább két hetet vesz igénybe, s a jó bemelegítéshez 1500—2000 kilométert kell futniuk a kocsiknak. Az anyagi szűkösség következtében nem gondolhatnak arra sem, hogy a nemzetközi porondra lépjenek — pedig erre most jó lehetőség kínálkozna. Nem tejben-vajban fürösz- tést várnak, csak az eddiginél valamivel több figyelmet, s némi pénzbeli támogatást. (G.) Sz omíati jegyzet Megbecsülés Társadalmi rendünk egyik alapelve, az egyenlő munkáért egyenlő bért, roppant logikus követelményt takar. Megtartása, s a törvények általi megtar- tatása sosem volt könnyű, és nem lesz az a jövőben sem. Ez — első hallásra bármilyen különösnek tűnik — igen komoly munkát igényel azoktól, akik a bérek, juttatások, prémiumok, célprémiumok — általánosabban szólva: a dolgozók sorsa felől döntenek. Igaz, a vezetőnek nem egyetlen gondja a bérek és egyéb pénzbeni juttatások elosztása, hiszen a termelés, s a vele járó egyéb ügyvitel problémái is terhelik. A jó vezető figyelmének egy részét azonban az kell hogy lekösse: me lyik munkatársa, beosztott ja hogyan, mennyit dolgozik. Ebből a szempontból különösen nehéz helyzet ben vannak azok a vezetők — s ebben járásunkban sincs kivétel —, akik nek a nem mérhető teljesítmény szerint vagy éppenséggel szellemi munkát végzők tevékenységét kell értékelni. Vannak olyan munkakörök, amelyekben nem lehet élesen elhatárol ni, hogy az szellemi vagy fizikai munkakör-e? Vagy azt, hogy egy adott munkakörben milyen a kétféle munka aránya. Régóta köztudomású, hogy a sokáig könnyű testi munkásnak, méginkább szellemi tevékenységnek tartott gépírók vagy a so kát gépelő ügyintézők a huzamosan tartó munka alatt némely nehéz testi munkát végzőkkel egyenértékű erőkifejtésre ítéltet, tek, noha egyetlen billentyű egyszeri leütése alig néhány gramm. Az ilyen és hozzá hasonló munkák, munkások teljesítményének valósághű értékelése bizony csak igen éber vezetői odafigyelést igényel. Említhetünk más példát is. Annak a tolmácsnak az esetét, aki ellátja a hivatalában reá váró olykor százezres vagy milliós értékű importanyagok beszerzésének ügyeit, fogadja a sűrűn érkező cégek képviselőit, de mert sok nyelven beszél és ír, s nincs admi- minisztrátora, aki az oroszt és az angolt egyaránt jól írná — a tolmács a saját adminisztrátora. Amiért esete szóba jött, annak oka, hogy látható legyen, ez az ember lényegében sokoldalú munkásnak tekinthető, ugyanakkor — bár hivatalosan mód van rá — közvetlen felettese egyszerűen nem ismerte el azt a valóban pluszmunkáját, amelyet néhány alkalommal a nyolc órán felüli tolmácsolással teljesített. Márpedig, aki egyszer megpróbálta, milyen megterhelést jelent órákig, hát még tíztizenöt órán át két-három nyelven beszélni — az könnyen belátja, hogy ebben az esetben mi az a többletmunka, amit el kellett volna ismerni. Különösen az utóbbi példa bizonyítja, hogy ma még nem minden vezető áldozza azt a bizonyos szükséges többletfigyelmet munkatársai teljesítményének reális értékelésére. S ha az esetek — szerencsére — nem általánosíthatók is, azért figyelmeztetnek, van még javítanivaló a személyekhez kötődő különböző teljesítmények reálisabb értékelésében, megbecsülésében. Hiszen alapelvünk jó, de az eddigieknél többet kell tenni hatékonyabb érvényesítéséért. Kaposi Pál
