Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-28 / 255. szám

t 1976. OKTÓBER 28., CSÜTÖRTÖK Olvasótáborok a közművelődésért A ráckevei járásban az el­múlt évek kedvező tapasztala­tai alapján az idén is megren­dezték az általános iskolások olvasó tábori találkozóját a szigetszentmártoni úttörőtá­borban. A gyerekek rendkívül jól előkészített foglalkozáso­kon vettek részt, s ennek nyo­mán tudásuk jelentősen gya­rapodott, látókörük szélese­dett. De a tábor vezetői ennél is többet akarnak. Most már tudatosan készülnek az elkö­vetkezendő évek összejövete­leire. Ebben nagy segítséget nyújthat nekik az, hogy meg­ismerik és figyelembe veszik a jövőben a gyerekek vélemé­nyét, javaslatait. Az összegyűjtött észrevéte­leket pedig minden bizonnyal hasznosítani fogják. IfJ- Váczi Károly, Szigetszentmiklós Bú tor kié Hí tás a művelődési házban A nagykőrösi ÁFÉSZ bútor-, háztartási kisgép- és műsza­ki árukból kiállítást rendezett a kocséri művelődési házban. A helybeliek nagy örömére gyermekbútorokat is kínáltak eladásra. Az itteni nőb’zottság kézimunkái, hímzése subáli díszítették a bemutatót. Azt szeretnénk, ha falunk-,: ban máskor is üdvözölhetnénk hasonló kezdeményezéseket. Boraik Tibor, Kocsér Lassú javítás A hatvani 1004-es számú G-elka-szervizbe ez év augusz­tus 10-én javításra beszállítot­tuk AT—650-es típusú Sigma tévénket, s az még mind a mai napig üzemképtelen. Először levélben, majd sze­mélyesen kértük a javítását, de alkatrészhiányra hivatkoz­va ezt nem teljesítették. Mivel tévénk az Orionban készült, írtunk a vállalathoz is, bízva abban, talán tudnak segíteni, de még választ sem kaptunk. Igaz, hogy készülékünk már tízéves, de az eltelt időszakban jelentősebb javítást csak ez év májusában igényelt, amikor képcsövet kellett cserélni. Jelenleg egy sortekercsre lenne szükség, amit sem a Gel- ka, sem mi nem tudunk besze­rezni. Űj készüléket nem áll módunkban vásárolni, ezért örülnénk, ha valaki esetleg se­gíteni tudna rajtunk. Darnyik József, Túra Öregek napja Kemencén A kemencei szakmaközi bi­zottság — a hozzá tartozó Bernecebar útival közösen — megrendezte az öregek napját. A Béke művelődési otthonban vendégül látták a 70. életévü­ket betöltött községbelieket. A rendezvény nagyon jól sikerült, hiszen több mint há­romszázan vettek részt az ün­nepségen. Nagy sikert aratott az óvodások és az iskolások kedves műsora. Ebből az alka­lomból került sor néhány rit­ka jubileumra is; Kemencé­ről hét, Bernecebarátiból nyolc idős házaspár ünnepelte 50. házassági évfordulóját. Az anyakönyvvezető előtt fogad­tak újra örök hűséget egymás­nak. Az idős embereket a ke­mencei községi közös tanács elnöke, Pongrácz János külön is köszöntötte, majd vidám műsor következett. A prog­ram a késő esti órákban bál­lal zárult. Az ünnepség rende­zésében nagy szerepet vállalt Csordás Tiborné, a szakmakö­zi bizottság titkára. Illés Lajos Kemence Rendbe hozták a Lenin utcát Budaörsön, a Danin utca szilárd burkolatot kapott. Az utca lakói nagy örömmel vet­ték tudomásul mindezt. Évek óta emlegetett vágyuk vált így valóra. De jó lenne, ha az itt végighaladó mély árok kita­karítása is mielőbb napirend­re kerülne. Tóth István, Budaörs Ázik a padlástér Ez év július 8-án a Pest me­gyei Hírlapban arról írtam: a gödöllői Agrártudományi Egye­tem kertészetkísérleti telepén, valamint a szivattyúház pad­lásán a födémrész javítását a műszaki osztály karbantartó ről, a sportolásról is szó esett. A jó szervezést még fokozta az a kedvesség, hogy különbuszt béreltek az iskolások számára. Nem véletlen tehát, hogy a tanulók egyöntetű véleménye az volt: hasznos kiránduláson vettek részt. Jómagam pedig, mint az út­törőcsapat vezetője, ezúton is szeretném megköszönni a szö­vetkezet KISZ-szervezetének a kedves fogadtatást. Szerin­tem, ez az igazi testvérkapcso­lat, csak így érdemes csinál­ni. Baross Péter Csobánka Csak a javaslatok maradnak ? Az elmúlt év elején már szó- vátettem: a 3-as számú fő köz­lekedési úton Aszód előtt táb­la jelzi, hogy balra 400 méter­re Domony, jobbra pedig Sülysáp felé visz az út. Több ismerősöm jött gépkocsival Budapestről, s még külföldről is: Bagót keresték, s a sülysá- pi tábla mellett eljutottak Aszódra, gondolván, hogy bi­zonyára ott található a kere­sett útelágazás. Természete­sen Aszódon tájékoztatták őket: vissza kell menniük a sülysáp! útjelzőig. Annál is indokoltabb lenne egy másik tábla, mert lassan két éve lesz annak, hogy Bag és Hévizgyörk közös tanácsú Ifjúsági parlament — ÁFESZ-fiataloknak A nagykátai ÁFÉSZ fiatal­jai megtartották ifjúsági par­lamentjüket, 120 fiatal rész­vételével. Megjelent az esemé­nyen Keszi József, a járási hi­vatal elnöke is. Kenyó Gyula elnöki meg­nyitója után Ulviczki József, az ÁFÉSZ igazgatóságának elnöke beszámolt az ifjúsági törvény intézkedési tervének végrehajtásáról és a szövet­kezet V, ötéves tervének az ifjúságra háruló feladatairól. Ezt követően Velkei Erzsébet KISZ-titkár a párt- és KISZ- kongresszus határozataiból ki­emelte azokat a téziseket, amelyek konkrétan, a helyi adottságok és tennivalók meg­valósítását szolgálják. A két beszámolót vita . követte, amelynek jellemzője volt a nagyfokú felkészültség. A felszólalók kérték a vezetősé­get, hogy minél előbb tegyék lehetővé a KLSZ-klub létreho­zását. A másik javaslat a la­kásépítési alapképzést sürget­te olyan értelemben, hogy az ÁFÉSZ dolgozói társasházakat építhessenek. Kérték, hogy az 1. számú ABC-áruházban — mint a legnagyobb áruházban — jelöljenek ki egy üvegbe­váltó helyet és göngyölegrák- tárt, mert a jelenlegi állapot már veszélyezteti a kulturált kiszolgálást. A vita során felszólalt Ke­szi József is. Egyebek között nagyobb társadalmi aktivitást kért a fiataloktól és arra buz­dította őket, hogy az eddigi­nél nagyobb részt vállaljanak a közéleti tevékenységből. Ezután megválasztották a szövetkezetek megyei ifjúsági parlamentjére a négy küldöt­tet, majd egy' chilei szolidari­tási dallal zárult a tanácsko­zás. Kaposi István Nagytó ta nagyközség lett, s a két egy­másba épült falu együttesen már igen nagy település. Azt javaslom, hogy legalább a tu­risták miatt szereljenek fel egy kiegészítő táblát. Iszlai Albert, Bag Késett az újság Elöljáróban szeretném el­mondani, hogy nagyon régi előfizetője vagyok lapuknak, s mivel beteg ember vagyok, az újság jelenti számomra a kül­világgal való kapcsolatot. Sajnos az utóbbi időben — gondolom, nem én voltam Zsámbékon az egyetlen ilyen előfizető — nagyon rendszerte­lenül kaptuk a postai külde­ményeket, s a lapokat. Ráadá­sul elég gyakran a nyugdíj sem érkezik meg időben. Nagyon szeretném, ha az érdekeltek segítenének problé­mánk megoldásában. Seprenyi Kálmán, Zsámbék ★ Horváth József, a zsámbék! pos­tahivatal helyettes vezetője érdek­lődésünkre elmondta: a fennaka­dást az okozta, hogy kilépett a kézbesítőjük, s helyettese rövid időn belül Biatorbágyra került, A jelenlegi helyzet azonban már kedvezőbb: az Érdről érkezett kézbesítő — szintén helyettesít — pontosan továbbítja a küldemé­nyeket. Reméljük egyébként, hogy ezt olvasónk is tapasztalja már. Szerkesztői üzenetek Cs. L., Budapest: Jóleső érzés­sel olvastuk sorait. Reméljük, hogy már teljesen egészséges. Versét sajnos nem tudjuk közöl­ni. Azt tanácsoljuk? személyesen vagy írásban mondjon köszönetét az érdekelteknek. N. I., Róka: Hirdetést a Hírlap­kiadó Vállalat (Budapest VIII., Blaha Lujza tér 1—3.) hirdetési osztályán adhat fel, személyesen vagy írásban. H. G., Budapest: Mivel leve­lünkre semmiféle választ nem kaptunk, kénytelenek vagyunk fenntartással fogadni sorait. En­nek ellenére levelét továbbítottuk az illetékeseknek kivizsgálásra. Az eredményről önt is tájékoz­tatjuk. Névtelen, Aszód: Érthetetlen, miért nem közli pontos nevét és címét. Megpróbálunk segíteni. Az illetékes válaszol Kézigyógyszertár Mon őri-erdőn Dapunk október 14-i számá­ban, a Postabontás rovatban közöltük Mózsa Zoltán mono- ri-erdei olvasónk észrevételét. Szóvá tette, hogy e területen nincs folyamatosan nyitva tartó gyógyszertár, s arra kér­te az illetékeseket, hogy segít­senek minél előbb e problé­ma megoldásában. A napokban levélben tájé­koztatta szerkesztőségünket a vizsgálat eredményéről Buzsik Sándor, a Pest megyei Tanács Gyógyszertári Központjának igazgatója. A válaszból kide­rült, hogy a monori-erdei gyógyszertárat azért zárták be, mert a mellékfoglalkozá­sú gyógyszerész alkalmazásá­hoz már nem járultak hozzá az érdekelt szervek. Most dr. Zegrál Mária körzeti orvosnál kézigyógyszertárat helyeztek el, aki havonta rendszeresen a monori gyógyszertárból szerzi be a szükséges készletet. A kézigyógyszertárból pedig az orvos által felírt szert azonnal megkaphatja a beteg. részlegének,, ,.szakemliereL-.Kä-:;. rom hónapja befejezték. Ä szivattyúház födémszerkezetén azonban egy-egy cserép he­lye valamilyen oknál fogva kimaradt, s így, ha vihar vagy záporeső van, beázik a padlás­tér. Számomra érthetetlen, hogy a hibát mind a mai napig nem javították ki, s így az eső to­vább csurog a padlásrészbe, rongálva annak állagát. Itt az ősz, s ha most még nem is rossz az idő. gondolni kellene arra is, hogy mi lesz télen. Kelemen János Gödöllő Sikeres vizsga A tököli művelődési házban KRESZ-tanfolyamot szervez­tek. amelynek során nemcsak gépkocsira, hanem kismotorra is megszerezhették a jogosít­ványt az érdeklődők. A vizsga sikeresen zajlott le: 107 hall­gató feiezt% be eredményesen a tánfolyamot. Bund.es Péter Tököl Úttörők a villany- szerelőknél A csobánkai Petőfi Sándor úttörőcsapat két évvel ezelőtt t.estvérkaocsolátot teremtett a Budai Villanyszerelő Szövet­kezet KISZ-szervezetével. A szerződés egyik pontja ki­mondja: a KISZ-fiatalok meg­javítják és rendben tartják az iskola elektromos berendezé­seit. a diákok pedig megismer­kednek a szövetkezetiek mun- káiával. Ennek jegyében a csobánkai általános iskola pályaválasz­tás előtt álló tanulóinak egy csoportja hasznos kirándulás­ra indult a szövetkezetiekhez. Pontosan látták, hogyan dol­goznak, mit csinálnak a vil­lanyszerelők s a tekercselők. Meglátogatták azt a részlegü­ket is, ahol a televíziókat, magnókat, háztartási géneket javították. Mindenütt szakem­berek kalauzolták a diákokat, részletesen tájékoztatták va- lamennviüket a legapróbb kér­désekről is. Nemcsak a tanul­mányi időről, hanem az ösz­töndíjról, a kereseti lehetőség­Solymári gyűjtemény, ritkaságokkal Egy budakeszi levél nyomán Hosszú évek tapasztalata alapján nyugodtan kijelent­jük: lapunk budakeszi tudó­sítója, Padányi Lajos jól is­meri a budai járást. Nemcsak lakóhelyéről, hanem a kör­nyező községek legérdekesebb eseményeiről is, időről időre hírt ad lapunkban. A közel­múltban például az alábbia­kat hozta tudomásunkra: Nemrégiben Solymáron jár­tam, ahol megtekintettem egy olyan helytörténeti gyűjte­ményt, amely ritkaságszámba megy. Ahogy a helyszínen hallottam, mindez teljes egé­szében közös erővel, összefo­gással, létesült, s gyorsan meggyőződhettem arról is, hogy a gyűjteményt hozzáértő, lelkes embereknek köszönhe­tik a helybeliek. Mindezt azért tartom emlí­tésre méltónak — s talán má­sutt is követhető példának —, mert általános jelenség, hogy az agglomerációban épülő új házak mellett, a régmúltról már egyre inkább csak a könyvek vallanak. A tárgyi emlékek száma észrevehetően csökken. A solymáriak felis­merték ezt, és nagyon hatá­sos módját választották ha­gyományaik ápolásának. Nem a múltat konzerválják Elgondolkoztató sorok. S mivel mondanivalójával teljes mértékben' egyetértünk, érde­mes lesz feleleveníteni a soly­mári helytörténeti anyag tör­ténetét. Annál is inkább meg­tehetjük ezt, mert nemrégi­ben múzeummá nyilvánították a Templom téren található gyűjteményt. Magyar Ferenc, a Hazafias Népfront nagyközségi bizott­ságának elnöke. így magya­rázta az előzményeket: iS — A nagyközségi tanács és a népfront mellett működő helytörténeti bizottság serken­ti a kutatómunkát. Célunk az, hogy az utókorral is megis­mertessük értékes tárgyi em­lékeinket. Ezzel párhuzamo­san pedig feladatunknak te­kintjük szellemi értékeink feltárását. A lakótelep új, be­vándorlóit, a hétvégi házak víkendezőit is meg kell ismer­tetni dokumentumainkkal. Meggyőződésem ugyanis, hogy a jövőt csak a múlt értékei­nek megbecsülésével építhet­jük igazán eredményesen. Kempelen Tünde, a solymá­ri Apáczai Csere János mű­velődési ház igazgatója még hozzátette az elhangzottakat: — Arra gondoltunk, hogy a felkutatott dalokat, népszo­kásokat — például a solymári lakodalmast — népfront-kó­rusunk is előadná. Azt kíván­juk elérni, hogy ne egysze­rűen a hagyományok merev konzerválásáról legyen szó, hanem azok ápolásáról, to­vábbéléséről. Ilyen körülmé­nyek között pedig a művelő­dési ház munkája is szerve­sen kapcsolódhat ehhez. A helytörténeti gyűjtemény lét­rehozása az első lépés lehet ezer az úton. Az ásatások A gazdag, dokumentumokat bemutató, gyűjtemény 1972 augusztusában nyílt, meg: a nagyközség apraja-nagyja se­gített az anyag összehozásá­ban. Vezetője dr. Jablonkay István nyugdíjas pedagógus, aki Solymár történetének szak­avatott ismerője. Örömmel új­ságolta : — A Templom téri épületet a Pilisvölgye tsz bocsátotta rendelkezésünkre. Ez Solymár Pilisvörösvár és Pilisszentiván földjeit egyesítő gazdaság. A helyi tanács pedig hatvanezer forintot adott a tatarozásra. A gyűjtemény anyaga azon­ban elválaszthatatlan a nagy­község területén végzett ása­tásoktól. Dr. Jablonkay István tájékoztatása szerint első íz­ben Mahler Ede régész 1903- ban nyolc római sírt tárt fel Solymáron. Erről a leletanyag­ról azonban nem tudnak bő­vebbet a helybeliek. Huszon­öt évvel később, dr. Valkó Arisztid helytörténeti kutató — ma itt cl — megkezdte a solymári vár feltárását; 15 évi kemény munkája eredménye az volt, hogy megtalálta, s ki­ásta a földből, kevés támoga­tással, a saját erejéből. A har­madik jelentős feltárás már az elmúlt évekhez kapcsoló­dik: az új cserépgyár és a vasút1 közötti területen nyolc őskori sírra bukkantak, s a kutatást folytatva, mai és avarkori leletek is felszínre kerültek. Keresztmetszet a látnivalókról A helytörténeti gyűjtemény mindezeknek csak egy részét mutatja be az érdeklődőknek A kapualjban, római sírfedő­ből készült kútkáva fogadja az érdeklődőket. Az első te­remben az őskori, illetve kö­zépkori anyagot ‘árják nyil­vánosság elé: az előbbi idő­szakból kerámiák, kancsók maradtak fenn — valamennyit eke fordította ki á földből — az utóbbiból pedig elsősorban a várhoz kapcsolódó emlékek,' fegyverek, nyílhegyek. A nagy­község nevére vonatkozó do­kumentumokkal is találkozha­tunk. A falon olvasható IV. Béla 1266-ból származó bir­tokadományozási oklevelének fotókópiája, amely egyértel­műen Solomárnak, nevezi a területet. Egy 11 évvel koráb­bi oklevél még Salmá mák említi, de az 1700-as évekből származó pecséten már Sa- márként szerepel. Mai nevét a múlt század 70-es éveiben kapta a nagyközség. A gyűjtemény néprajzi anyaga — egy XIX. századi parasztszoba teljes berendezé­se — mindenekelőtt azért em­lítésre méltó, mert minden darabja a helybeliek adomá­nya: poros padlásokon, pin­cékben kutatva kerültek elő. Tarlós Márton például ágyat, ekét és lócát bocsátott a köz rendelkezésére. S feltétlenül meg kell emlékezni arról is, hogy az úttörők nagy segítsé­get nyújtottak a megnyitás előtti kutatómunkában. Az 1800-as évek mezőgazda­sági művelésre alkalmas esz­közei is — a cséplőgép, a szelelőrosta. a favázas eke, s a parasztszekér — e terület jellegzetességei közé tartoz­nak, s valamennyit a múzeum — stílszerűen — színnek ne­vezett részében állították ki. A vendégkönyvből Végezetül egyetlen különle­gességet még hadd említsünk meg: Forgács István solymári cipész 1921-ben valódi bőrből olyan nagyméretű félcipőt ké­szített, amelyben kényelme­sen elüldögélhet, akár egy kétéves kisgyerek is. Munká­jával egyébként a korabeli ki­állításon második díjat nyert. Természetesen nem vállal­kozhatunk a múzeum teljes anyagának a bemutatására. A vendégkönyvből azonban — amelyben egyebek között To­kióból érkezett vendégek be­jegyzése is olvasható —, fel­tétlenül idekívánkozik Hauser József budaörsi látogató vé­leménye, aki ezeket írta: Régi vágyam teljesült e gyűjtemény megtekintésével. Megfizethetetlen értékű mun­kát végez dr. Jablonkay Ist­ván, akinek lelkesedése hoz­záértésé a hazafias nevelés sarkkövévé válik. További si­keres tevékenységet kívánok. Ehhez már nincs mit hoz­zátenni. Falus Gábor « L

Next

/
Thumbnails
Contents