Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-03 / 234. szám
1976. OKTOBER 3., VASÁRNAP 4 Szentendrei szobrász első díja a pécsi kisplasztikái biennalen Asszonyi Tamás éremművészete Változó tájon - változó emberek Gyarapodó közművelődés a monori járásban Örömmel hallottuk, közöltük lapunkban a hírt: első díjjal tüntették ki az V. országos kisplasztikái biennálén, Pécsett Asszonyi Tamás Mun- kácsy-díjas szobrászművészt, aki lassan évtizede él és alkot Szentendrén. Egyszer már kapott II. díjat, most az elsőt nyerte el; megérdemelten. Vajon milyen erényekkel rendelkezik, mellyel nemcsak kisplasztikánk élvonalába küzdötte fel magát, hanem a műfaj egyik újító mestere, ösvénytörő alkotója lett? összetett tulajdonsága a kérlelhe- (tetten összpontosítás és a ma- jgas formakultúra. Mindig képes az árnyalásra, mindig a leggazdagabb árnyalatot találja meg a lehetőségekből. Eb- ben nem zavarja fiatalsága. (1942-ben született Pécsett, 1965-ben kapott szobrászdiplomát a Képzőművészeti Főiskolán Martsa István, Szabó Iván és Pátzay Pál tanítvá- , nyaként). Rengeteget dolgozott és állandóan fejlődött; ez [ a lényeg. Művészete nem ér- . tékismétlés, hanem rendsze- i rés előrehaladás. Az igazság ' az, hogy ezt a magatartás- ’ képességet nemcsak ceglédi, • ráckevei, budapesti kiállítása fémjelzi, hanem a miskolci, szegedi, balatoni, Pest megyei tárlatokon szerzett díjak sorozata. ! Asszonyi Tamás mindig kitalál valamit. Eszmében, formában. Teremtő ereje nyughatatlan, mindig célhoz ér. Intellektuális gazdagsága újítja meg szüntelenül képzeletét — mely gyors és hajlékony. Ez több műveltségnél. Világot és a kor életérzését, az idő le nem zárt, hanem új elemekkel gyarapodó teljességét összegzi Bartók, Erasmus értelmezésében, a Szentendrei hetek 1970 sorozatában és a plasztikai közmondássá sűrűsödött Pest-Buda-érmében, mély egyik legnagyobb teljesítménye. Telitalálat a mestermű szintjén. Nem didaktikus, mindig finom és érzékeny megoldásaiban, az Asszonyi-érem szellemileg is meglepetés, nemcsak a formát illetően. Tágítja az érem műfaji határait kicsinyítésekkel, - méretnagyítással. Mindig szobornak marad meg . a gesztus a gemma, plakett, domborítás kereteitől függetlenül. Azért marad meg szobornak, mert Asszonyi Tamás minden órájában szobrász, feltartóztathatatlanul az. Most, amikor a Munkácsy- díj után újabb kitüntetés érte a szárnyalást jelképező éremtábláiért Pécsett, azt kívánjuk, elismerő szavak kíséretével, hogy őrizze meg soha meg nem elégedő, türelmetlenségben és erőben dús szob- rászi felderítéseit. Alakítsa művekké, hiszen ez többé nemcsak az ő kincse és távlata, hanem mindannyiunk számára szellemi útjel, tájékozódás; előre. L. HL Asszonyi Tamás: Repülés. Korábban, éppen mezőgazdasági jellegéből adódóan, a monori járást alvó járásnak nevezték az ott élő emberek, mivel a keresőképes lakosság több mint hetven százaléka a főváros gyáraiban és üzemeiben dolgozott, s haza jószerivel csak aludni jártak. Ez a korábbi helyzet annak ellenére sem változott, hogy az elmúlt tervidőszakban tizennégy új ipari üzem telepedett meg a járás területén. Az ipar bővülése ugyanis nem az eljárókat hozta haza, hanem főleg az addig háztartásban dolgozó nők munkába állítását segítette elő. Kettős feladat E speciális helyzetből eredően kettős feladat hárul a járás népművelőire. A lakóhelyi közművelődés feltételeinek megteremtése mellett mind szorosabb kapcsolat kialakítása vált szükségessé azokkal a budapesti gyárakkal és üzeTV-FIGYELŐ Nürnberg. Noha a most harminc éve lezárt nürnbergi per — a fasiszta Németország egykori vezetőinek elítélése — egészében is, részleteiben is jól ismert, a pénteken este látott, Az ítélet Című dokumentumműsor mégis tudott róla újat mondani. Elsősorban azzal, hogy a mából visszapillantva vizsgálta meg az ott hozott döntések történelmi jogosságát; másrészt pedig azzal, hogy azt is bemutatta: miképpen vélekednek egyesek ma a harminc évvel ezelőtt oly „derekasan küzdő” német tisztekről és katonákról. Horváth J. Ferenc, a műsor szerkesztője e rá- és visszatekintéssel tette igazán elevenné, a szó legteljesebb értelmében közérdekűvé az összeállítást, amely — s ez megint csak a szerkesztő érdeme — nem a különben jogos indulattal érvelt, hanem tényekkel, a film illetve az akták megőrizte ada - tokkal. A sok szemtanú, illetve elítélt közül szóra bírták a háborús főbűnös Speert, Hitler egykori fegyverkezési minisz- l terét is. Elegáns alakját látva, nehéz elképzelni, hogy hány millió ember halálában részes — ha közvetve is — ez a disz- tinigvált öregúr. Ám higgadt szavai meggyőzhették a nézőt, hogy mi minden cselekedet megmagyarázható az ismerős szentenciával: „parancsra tettem. ..” ZcitC ? a néző mindig izgatottan várja az új műsorok jelentkezését. A televízió legeslegújabb műsorát — a szerencsétlen című Zene, zene, zene fedőnevű magazint — figyelve csendes megadással vehettük tudomásul: sajnos, ez sem más, mint a többi, hasonló koncepció jegyében indult, aztán csendesen elhalálozott tv-turmix. Egy kis ez innen, egy kis az onnan — inkább elmondva, mint bemutatva. Őszintén szólva, ezt kaptuk a péntek esti Zenéről. Megeshet, egyebek között azért, mert a műsor vezetője Czigány György nem tudta megtagadni rádiós voltát, és vagy maga beszélt, vagy másokat beszéltetett — a kelleténél kevesebb műsoridőt hagyva így a muzsikának. De nemcsak a tv-műsorokhoz kevéssé illő sok beszéd zavart, hanem a zenei világnapon először jelentkező magazin technikai kivitele is: a műsor elején Ferencsik Jánost csak hallottuk, de nem láttuk; a gyenge — magyarul: életlen, homályos — vidéki riportfel- vételekre pedig elfelejtették ráírni, hogy kik is énekelnek. Sajnos, megintcsak azok maradtak „név nélkül” a nagy nyilvánosság előtt, akik amúgy is méltatlanul ritkán jutnak csak kameraközeibe — a „nem budapesti” operaénekesek. Sok egyéb mellett még emiatt sem tetszett ez a koncepciótlan, hevenyészve összeállított, látványával inkább bosszantó, mint szórakoztató vadonatúj magazin. PCSli képek. Budapest építészetének szentelte soron levő műsorát a Művészeti magazin legújabb száma. A téma közérdekű — kit nem izgat, hogyan változik a városkép? —, ám a téma földolgozása kissé vontatottnak tűnt. Talán azért, mert Kopeczky Lajos kevésbé lendületes műsorvezető, mint a magazin állandó gazdája, Rap- csányi László, s körülményes — igaz, hozzáértő — kérdezős- ködését egy idő utón meguntuk hallgatni. Akácz László Nincs langyos béke Kovács Jenő, a Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat főmérnöke két pontot rajzol a papírra, egymástól néhány centiméterre: — Ez a kezdet, az pedig a Vég — magyarázza —: a betongyártás és a felhasználás. Igenám, de hogy jusson el a beton a gyártóhelytől a felhasználás színhelyéig? Netán a maga lábán?! Dühösen eldobja a ceruzát, s átadja a szót a pártalapszer- vezet titkárának, Hrozina József igazgatási osztályvezetőnek: — Arról van szó, hogy végre kigazdállkodtuk az intenzív fejlesztés, a technológiai gépesítés feltételeit. Ennek egyik legfontosabb összetevője a betontechnológia korszerűsítése lenne. Meg is rendeltünk az Építőipari Gépgyártó Vállalattól egy Elba-Mixer betontelepet és egy autóbetonpumpát, továbbá az Építőipari Gépesítő Vállalattól három Tátra-mixer- kocsit, a betonszállításihoz. Az előbbieket 1977 nyaráig megkapjuk, a mixerkoesik szállítását vissza sem igazolták! — Mióta is dolgozik tulajdoniképpen a vállalatnál? — szakítom félbe a pártszervezet titkárát. — 1974. augusztus elsejétől. — Ahhoz képest egészen otthonosan mozog az építőipari problémákban... — Tudja, sokat levelezett a iválilalat ilyen ügyekben, s nekem jó a vizuális memóriám. — Hol dolgozott azelőtt? — A CEMU személyzeti osztályán, mint oktatási előadó. Vagy még előbb gondolja? Kötélpálya-lakatos voltam a DCM kőbányájában... „A hadseregben találtam magamra” Tulajdonképpen jókör született, 1941-ben, s hogy mégsem tanulhatott gyerekkorában, annak inkább csóládi, mint anyagi okai voltak. Apja a Landler Járműjavítóban volt lakatos, a fia is odaszerződött ipari tanulónak az általános iskola után. Bejáró tanuló volt, hajnali 4 óra húszkor indult a vonata mindennap. — Ha nem jött közbe semmi, este hatra otthon voltam. De rendszerint közbejött: DISZ-taggyűlés, oktatás, edzés, verseny, előbb ökölvívó voltam, majd átnyergeltem a birkózásra. így aztán kilenc óra előtt nemigen láttak otthon esténként. Járműlakatosként sízabadult fel 1958-ban, három évvel később bevonult katonának. Itt, a , hadseregben választották először KISZ-tít kárnak. — Sokat köszönhetek a hadseregnek. Ott találtam igazán magamra. Addig én is úgy éltem, éldegéltem, mint az olyan fiatalok, akik n.em szakadnak meg a gondolkodásban. Ha megkértek valamire — segítettem, ha nem kértek, magamtól ugyan nem tülekedtem valami társadalmi megbízatásért ... A változás tartósnak bizonyult, s 1966-ban felvettek a Landler egyik alapszervezetébe, párttagnak. Majdnem egyszerre a feleségemmel, csak őt az Egyesült Izzó váci gyárában, korengedéllyel! Tanulni is együtt kezdtünk a gépipari technikum levelező szakán, 1964-ben. Itt azonban az asszony egy kicsit elmaradt mellőlem: éppen akkor szülte az első lányunkat, amikor én érettségiztem. Két évvel később ő is sikeresen befejezte az iskolát. — Az első után mikor jött a második? — Hét évvel később, tavaly télen esett ez a csorba atyai büszkeségemen. — Ügy értsem: fiút várt! — Mégpedig borzasztóan! Annyira, hogy leánynéven nem is törtem a fejemet. No, amikor aztán a kollégáim megtudták, hogy ismét lányom . van. képzelheti, mennyit ugrattak. A pártszervezet sokat segít Kapos Mihály igazgató nagyra értékeli a pártszervezet segítségét az emberek nevelésében. Szükség is van rá, hiszen köztudott, hogy az építőipar — az ipar elöiskolája, s a munkássá válás hosszú és buktatókkal terhes folyamat. — Itt olyan messzire kell visszanyúlni a tudatformálásban, a szakmai büszkeség felkeltésében, mint a munkásbecsületre, szolidaritásra nevelés. Arra kell ösztönözni a dolgozókat, hogy becsüljék meg, s ne tegyék tönkre a mások munkáját. A radiátorszerelő ne vésővel-kalapáccsal csináljon helyet a fűtőtestnek, hanem fúróvail-tiplivel, mert úgy nem tesz akkora kárt a festésben, tapétázásban. Ha ebben a kommunisták példát mutatnak — már az is nagy dolog. Márpedig a pártszervezet erre ösztönzi őket. Meg arra, hogy legyenek a munkavarseny, a brigádmozgalom motorjai. Elgondolkozva folytatja: — Hrozina Jóska nagyszerű munkatárs, jó partner. Ázt ne higgye ám, hogy itt valami langyos béke honol, ellenkezőleg! Ennél a háromszögű asztalnál — ami azért ilyen, hogy ne legyen se asztalfő, se alvég — nagyon is élénk, heves viták szoktak lezajlani. De csak itt! És ha kimegyünk a szobából, mindenki ahhoz tartja magát, amit idebenn elhatároztunk. Káderpolitika — Sok-sok évi vívódás után, 1968-ban otthagytam a Landlert, s a DCM kőbányájába kerültem. Nem hagyhattam, hogy minden a feleségemre maradjon, mert én bejáró munkás vagyok... A többit már tudja: egyéves pártiskola, utána vissza a drótkötélpályához. Huszonegy méter magasban dolgoztunk, ha esett, ha fújt! Egy évig vonalbejáró voltam, hét kilométert gyalogoltam naponta a gyár és a kőbánya között, hegynek föl, völgynek le! Szinte belebetegedtem, amikor kiemeltek oktatási előadónak: eleinte állandóan elaludtam az íróasztal mellett. Arra azért jó volt, hogy elsőmekkel, amelyekben nagy számban dolgoznak a járásban élő emberek. A munkát nehezíti, hogy a járás munkásainak műveltségi szintjéről, közművelődési helyzetéről — éppen az ingázók nagy számának következtében —, csak hozzávetőleges adatok állnak rendelkezésre. Azt tudják, hogy a bejárók közül hányán látogatják a járás területén működő művelődési intézményeket, azt viszont nem, hogy a harminchétezer bejáró közül hányán vesznek részt a munkahelyi közművelődés különböző rendezvényein, s azt sem, hogy hányán tanulnak az üzemek által szervezett oktatási formákban. Gazdagodó lehetőségek — helyben A lakóhelyi közművelődés egyik alapvető feltétele a jól felszerelt, gazdag s az igényekhez igazodó programokat kínáló művelődési ház. E tekintetben nagyot léptek előre az elmúlt tervidőszakban. A monori művelődési ház kettő, az üllői egy klubhelyiséggel bővült. Bényén új klubkönyvtár, Ecseren új művelődési ház kezdte meg működését. Pinceklub nyílt a maglódá, úri és üllői művelődési házban. Felújították és korszerűsítették a mendei, vecsési, üllői, péteri, pilisi és úri művelődési házat. A munka tárgyi feltételei tehát javultak. És igen jelentősen nőtt az az összeg is, amelyet a művelődési házak állami támogatásként kaptak. Ez az összeg 1971-ben még csak 570 ezer forint volt. Tavaly viszont a művelődési házak már 1 millió 785 ezer forintot kaptak a tanácsoktól s ezt az összeget további 383 ezer forinttal toldották meg a járás üzemei és gazdaságai. A jelentősen javuló tárgyi és anyagi feltételek eredményeként sokszínűbbé, tartalmasabbá vált a művelődési házak programja. Amíg korábban egy évben 175 ismeretterjesztő előadást tartottak, tavaly már 370-et rendeztek; 6600-ról 17 500-ra nőtt az előadások hallgatóinak száma. Több az irodalmi színpad, s a műnek magamat „iskoláztam be”: elvégeztem az összes szakosítót, a nyáron tettem le az utolsó államvizsgát, filozófiából. Persze, magamban nem sokra mentem volna, de a DCM káderpolitikáját akadémián kellene tanítani; engem hárman is patronáltak-segítet- tek: Ferencz Béla, a CEMÜ személyzeti , osztályvezetője. Dichter József csoportvezető, és Gyenge Károly, a DCM személyzeti vezetője. És nem én voltam ott az egyetlen fizikai munkás, akiből ilyen vagy olyan beosztású vezetőt neveltek! Telefonhoz hívják, a városi pártbizottságról keresik, aminek már másodszor választották tagjává. Fiatalember lép be, a pártszervezet szervező titkára, Portelia H. Péter. Villanyszerelő és I. éves hallgató a marxista esti egyetemen, valamint a közlekedésgépésre*' szakközépiskolában, ö is KISZ- tit.kárként kezdte néhány éve. Nevelődik az u+ánoót’ás ... Nyíri Éva kedvelő művészeti együttesek száma is 27-ről 46-ra emelkedett. A művelődés lehetőségének választéka tehát lényegesen bővült, s a korábbinál sokkal jobban igazodott a falvakban élő emberek igényeihA. Segíteni a szocialista brigádokat A járás egyre több településén megkülönböztetett figyelmet fordítanak a szocialista brigádoknak a közművelődési tevékenységbe vaió bevonására. Ezt a munkát legkorábban Gyomron kezdték el, ahol évről évre megrendezik a munkásfiatalok tanácskozását, a munkás ifjúsági klubok tapasztalatcseréjét. Az idei nyáron a gyömröi szocialista brigádok találkoztak egymással, s vitatták meg: mikor eredményes a szocialista brigádok kulturális vállalása. A választ így fogalmazták meg a tanácskozás résztvevői: a kulturális vállalás akkor eredményes, ha az talmasabbá, sokszínűbbé, teljesebbé teszi az egyén és a közösség életét. A tartalmasabb élet alatt a nagyobb szakmai tudás igényét, az általános műveltség állandó gyarapítását és a politikai ismeretek szüntelen gazdagítását értették. A sokszínűség a több tudásból fakadó, táguló látókört jelenti — mondották —, amely minden iránt érdeklődővé teszi az embereket. A teljességre törekvés pedig — fogalmazódott meg —, a több tudás és a sokoldalúbb érdeklődés következtében az élet gazdagabbá tételének a lehetőségét teremti meg. A járás népművelői ma már mind gyakoribb látogatók a helyi üzemekben, gazdaságokban, ahol elsősorban a szocialista brigádokat keresik fel. Nemcsak tanácsokat adnak a kulturális vállalásokat illetően, hanem segítenek azok teljesítésében is, olyanformán, hogy a vállalásokhoz kapcsolódó programokat szerveznek. Kapcsolat fővárosi üzemekkel Mind gyakoribbá válik, hogy a járás népművelői kapcsolatot keresnek azokkal a fővárosi üzemekkel, amelyekben a legtöbb helyi lakos dolgozik. E kapcsolatok célja, hogy a művelődési ház és az üzem közös közművelődési programokat teremtsen a dolgozók számára. A munkahelyen és a lakóhelyen egyaránt. E kapcsolatalakításnak egyik fontos állomása volt az a nagyszabású program, amelyet a monori járás bejáró dolgozói számára rendeztek július végén a kőbányai Pataky István Művelődési Központban. Hogy miért éppen itt? Az ok: a monori járás ingázóinak többsége a kőbányai gyárakban és üzemekben dolgozik. Az egésznapos program keretében an- kétot rendeztek a bejárók közművelődéséről, megvitatták, miként kapcsolódhatnak . be mind többen a Mindenki iskolája akcióba. A tanácskozásokat követően közös sport- és kulturális műsorokat rendeztek. Nehéz lenne eldönteni, hogy a maglódi szlovák pávakor vagy az üllői citerazenekar aratott-e nagyobb sikert a több száz résztvevő körében. Az azonban bizonyos, hogy ez a jól sikerült program sok hívet toborzott annak a gondolatnak: az eddiginél sokkal többet lehet és kell tenni a fővárosban dolgozó, de vidékről bejáró munkásemberek közművelődése érdekében. Mindez azt bizonyítja, hogy az adott lehetőségekhez képest egyre tartalmasabb, sokszínűbb lesz a monori járásban is a közművelődés, amit csak segít I az a szerződés, amelyet ez év i áprilisában a nagykátai, daba- si, ráckevei és ceglédi járással kötöttek a szellemi erők fokozottabb összefogása érdekében. Hatására, ha még nem is a kívánt ütemben, de már a tájjal együtt változnak az emberek is. Prukner Pál
