Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-26 / 253. szám
XlCtifan 1976. OKTÓBER. 26., KEDD Mozibérlet-akció Szocialista brigádoknak szervezték Új politikai könyvek TV-FIGYELŐ Munkácsy. Amolyan nagy filmet akartak csinálni Mun- kácsyról a tévések; dokumentumokban gazdagot, tárgyilagosan elemzőt — egyszóval át akarták rajzolni azt a portrét, amely e nagy magyar festőről a köztudatban él. Dicséretes a szándék, ám túlontúl merev, tanárosan kioktató volt ez a dokumentum- film. Az álló- és mozgóképek úgy követték benne egymást, mintha nem is egy szenvedélyes művész erős érzelmi töltésű műveiről lenne szó, hanem valami természettudományos ismeretanyagról. Nagyban fokozta a néző Irossz érzését az a fogás is, hogy csupán egyetlen ember, az oktatószöveg ismertetésére szerződtetett Lukács Sándor jelent meg a képernyőn, ahelyett, hogy a Munkácsy életművét leginkább ismerő szakembereket — köztük monográf usát, Végváry Lajos művészettörténészt — is láthattuk, hallhattuk volna. Szomorú szívvel állapíthatjuk meg, hogy Munkácsy is a most divatos dokumentarista rendezői szemlélet áldozata lett; egy színesben forgatott szürke jegyzőkönyv készült róla. SpCnÓt. Ki gondolná, hogy egyszer a spenót is főszerephez juthat a Hét-ben! S furcsamód nem azért, mert nincs, hanem azért, mert túlontúl sok termett belőle. Fajszon, a Kék Duna Tsz- ben vették filmre e váratlanul jó termésű főzelékalapanyagot, s ott, meg a konzervgyárak, hűtőházak gazdáinál tuda- kolózott Szegváry Katalin szerkesztő-riporter, hogy milyen sors vár majd erre az illetlenül szapora parajra. A néző két tanulságot vonhatott le e zöld — reméljük, nem örökzöld — téma kapcsán. Az egyik, hogy a tartósítható növényeket csak akkor lehet maradéktalanul feldolgozni, ha mind a konzervgyárakban, mind a hűtőházakban rendelkezésre áll az ún. pótkapacitás — vagyis ha több az eltenni való, akkor többet tesznek el; a másik meg az, hogy a termesztő is gondolkozzon jóelöre, s ne az utolsó pillanatban jelentse be a túltermelést. A film az esztétikai nevelés mellett az ideológiai, politikai orientálásának is egyik fontos eszköze, állapította meg a párt közművelődési határozata s lényegében ugyanez fogalmazódott meg a napokban elfogadott közművelődési törvényben is. Ez pedig azt jelenti, hogy o filmszínházak épp úgy a művelődési intézmények sorába tartoznak, mint például a könyvtár, a múzeum vagy a művelődési ház. Annál is inkább igaz ez a megállapítás, mert a televízió után a mozi tömeghatása a legnagyobb. Számok tanúsítják Számok bizonyítják ezt. A megye múzeumait egy esztendő alatt mintegy hatszázezer ember látogatja, akiknek a fele nem Pest megyei. A megye tanácsi és szakszervezeti könyvtárai összesen százhatvanezer beiratkozott olvasót tartanak számon. A művelődési házakat pedig hozzávetőlegesen másfél millióan látogatják egy esztendőben. Ezzel szemben a megye mozijaiban tavaly 3 millió 627 ezren tekintették meg a bemutatott filmeket. Már szinte hallom is az ellenérveket: de milyen filmeket? Való igaz, a bemutatott filmek választéka igen sokrétű. A klasszikus regényadaptációktól kezdve a krimikig minden megtalálható. De — s ez nagyon lényeges! — a 3 millió 627 ezer mozilátogató közül 1 millió 641 ezer ember magyar, szovjet és népi demokratikus filmet nézett meg, amelyek közvetve vagy közvetlenül nemcsak esztétikai, hanem ideológiai, politikai fejlődésüket is segítette. S ha ehhez hozzászámítjuk azt a további egymillió mozilátogatót. akik a klasszikus vagy haladó szellemű nyugati filmalkotásokat látták Pest megye mozijaiban, akkor jogos az a megállapítás, hogy o mozik tö- meanevelő szerepe változatlan. Közelebb a közönséghez A Pest megyei Moziüzemi Vállalat — éppen a tömegnevelő szerepből fakadóan — egyre nagyobb részt kér és vállal a megye közművelődési tevékenységének egészéből. Sokféleképpen teszi ezt. Például: több mint hatvan iskolával van a vállalatnak egész évre szóló megállapodása, amelynek alapján elsősorban az iskolai oktatást segítő magyar, szovjet, népi demokratikus és klasszikus nyugati filmalkotásokat vetítenek a diákok számára. A megyében már több mint húsz filmklub működik a vállalat kezelésében, tizennégy pedig művelődési házakban. Vagyis olyan, önkéntességen alapuló művelődési közösségeket hoztak létre, amelyeknek célja a filmkultúra terjesztése, a filmtörténetileg és esztétikailag művelt filmközvélemény kialakítása. E célok megvalósítása érdekében a filmklubokban ismeretterjesztő előadással, illetve vitával egybekötött vetítéseket rendeznek. Ugyanakor a vetítéseken és előadásokon kívül még sokoldalú közművelődési tevékenységet fejtenek ki: művész—közönség találkozókat, a filmművészettel kapcsolatos kiállításokat és vetélkedőket rendeznek, vagy éppen ősbemutatót, mint az elmúlt napokban Foton, ahol a Kísértet Lublón című új magyar filmet vetítették le s szerveztek vitát az alkotókkal. Azután: Abonyban. Cegléden, Gödöllőn, Monoron, Nagykőrösön és Szentendrén már eredményesen működnek a filmbarátkörök, amelyekben a látott alkotásokat beszélik meg. A viták középpontjába — a rendezői vagy színészi munka értékelése mellett — mind gyakrabban kerül a film hőseinek emberi és politikai magatartása. S itt, ezer a ponton már a közélet fórumaivá lépnek elő ezek a rendezvények, amelyeken emberi magtartásformákról, politikai helytállásról és hovátartozás- ról. a ma emberének eszményképeiről alakulnak ki tartalmas viták. E viták nyomán a fejekben nagyobb lesz a rend, tisztább a látásmód, összefüggőbb a világ dolgaira való ki- teikntés. A munkásművelődésért Eddig a moziüzemi vállalat elsősorban az iskolákkal, a művelődési házakkal kereste a kapcsolatot. Most újabb kö- zönségrétegeket kívánnak bevonni e munkába, mégpedig az ipari üzemek és a termelőszövetkezetek szocialista brigádjait. November elsejétől a megye tíz mozijában — Abonyban, Aszódon. Cegléden. Dunakeszin. Gödöllőn. Kistarcsán. Monoron, Nagykátán, Nagykőrösön. Szentendrén és Vácott — tíz előadásra szóló mozibérletet bocsátanak ki a szocialista brigádok részére igen kedvezményes áron. A bérlet tíz szelvénye közül hetet az adott mozik bármelyik filmjének megtekintésére felhasználhatnak a brigódtagok s mindössze három szelvény szól kötött programra. Ez az akció lehetővé teszi, hogy a szocialista brigádok — kulturális vállalásaik keretében — közösen tekinthessék meg a mozi műsorán szereplő legértékesebb alkotásokat. Amennyiben a kísérlet beválik, a jövő év tavaszán a megye más filmszínházaira is kiterjesztik ezt az akciót. Ezek a törekvések helyesek, s jól szolgálják azt, hogy az eddiginél jobban összehangolják a mozik és a közművelődés más ágainak tevékenységét a közös cél, a műveltebb ember érdekében. Prukner Pál November 10—12 F elnőttokta tási konferencia , i ' ■ d jsii. ..íüi'íííümUo „iw November 10. és 12. között rendezik meg Budapesten a II. országos felnőttoktatási konferenciát. A két és fél napos tanácskozáson mintegy 400 szakember vesz részt. Képviseltetik magukat a dolgozók iskoláinak pedagógusai, a művelődési intézmények, a felnőttszakmunkásképzés, munkástovábbképzés szakemberei, és tolmácsolják véleményüket a nagyüzemek képviselői is. Harmincéves az iskolarendszerű felnőttoktatás. A konferencián áttekintik a három évtized eredményeit és tapasztalatait, megvitatják az általános, valamint a középiskolai felnőttoktatás tartalmi és szervezeti továbbfejlesztésének útjait. Részletes elemzésnek vetik alá a munkásművelődés és a munkástovábbképzés helyzetét, és foglalkoznak az iskola és a közművelődési intézmények, valamint az iskola és az üzemek együttműködésének kérdéseivel. Könyvismertetésünket nem tematikai szempontok alapján állítottuk össze, hanem az időszerűség alapján. Ha egyik- másik kötet a múltról is szól, de a mának. Három Kossuth- könyvet vettünk egy csokorba. Horthy leventéi Gergely Ferenc és Kiss György műve a Horthy-világ- ba kalauzol el bennünket.. A leventeintézményről, annak történetéről ad marxista értékelést. A recenzenst csábítja, hogy szubjektív ismertetésit írjon, hiszen szenvedője volt a leventeintéz- ménynek, maga is szerzett keserű tapasztalatokat. Mint gyermek végigpróbálta a leventeoktatók dresszúráit, a katonai kiképzés minden brutalitását. A ma élő felnőtt nemzedék is élénken emlékszik még, sőt sok kínos emléket hordoz magában erről az intézményről, amelyet azért hoztak létre, hogy erőszakkal, sok-sok megaláztatással fegyverforgatásra kényszerítsék a magyar fiatalokat. Tudjuk, hogy a kiképzésnek mi lett a vége: 1944 végén 13—14 évesen ezrével küldték a frontra, hurcolták el őket Nyugatra, hogy ott pusztuljanak el értelmetlenül. Akik tehát ennek az intézménynek voltak a tagjai, tudják, hogy milyen szerepet töltött be a leventemozgalom a Horthy-rendszerben. A mai fiatalok azonban nem tudják, esetleg csak apáik elbeszéléséből sejtik, hogy miért hozták létre, hogyan alakították ki, s milyen fejlődési fokon, szakaszon ment át ez az ifjúsági szervezet, amely a tizenéves fiatalok átnevelésére specializálta magát. A szerzők alapos tanulmányozás és dokumentumok ösz- szegyűjtése, hasznosítása nyomán hűen adják vissza azt az időszakot, amikor — 1919— 1924 között — még csak . tervezték az urak, hogy milyen formában nevelik majd a magyar ifjúságot kommunistael- lenességre, miként készítik fel őket keresztény szellemben a harcra, az úri rend védelmére. Vad antikommunista, szovjetellenes, antiszemita elva- kultságukban csak az uralkodó osztály érdekeit tekintették, s soviniszta, nacionalista gőgjükben az egész nemzetet revizionista céloknak, Nagy- Magyarország szolgálatába akarták állítani. A kötet ezután megismertet bennünket azzal az Időszakkal, amelyben a fasiszta törekvések szolgálatában a levente- intézményt megteremtették, kiszélesítették, s a leventesport és a testnevelés szükségességének hangoztatásával lényegében katonai kiképzést kaptak a fiatalok. Végül foglalkoznak azzal a szakasszal is, amelyben már a háború szolgálata volt a cél. A szerzők sokoldalú és alapos munkát végeztek, megnyitották az utat a levanteintéz- mény történetének tanulmányozásához. Bizonyára ebben a tekintetben is sok még a feltárásra és megírásra váró munka. A kötetet Réz Miklósáé szerkesztette, a borító és a kötésterv Rényi Katalin munkája. És vándorbotot vettem a kezembe Bognár Ferenc visszaemlékező kötete éppen azt mutatja meg, hogy milyen is volt az a világ, amely nem tudta eltartani, nem adott neki kenyeret, üldözte a haladó gondolkodású embereket, sőt emigrációba kényszerítette őket. Erről az életútról, annak ezernyi kalandjáról, az izgalmas epizódokkal tarkított évekről szól a kötet, amelyet az átélt élmények líraisúga, szenvedélyes szuggesztivitása tesz lebilincselő olvasmánnyá. A kötetben attól kezdve követhetjük nyomon Bognár Ferenc életét, amikor apátlan- anyátlan, munkás fiatalemberként elhagyja hazáját, s 1930- ban megérkezik a párizsi Gare de I’Est-re, egészen addig amíg 1975 elején Ciprus szigetén — mint a Magyar Nép- köztársaság kereskedelmi ki- rendeltségének vezetője — a török és görög fegyverek feleselését hallgatja. Addig azonban sok mindenen ment keresztül. S ezt rajzolja meg hitelesen. Megjeleníti a harmincas évek Franciaországét, ahol fésűt árul. Hányattatásos időszak után újra Magyarország, majd két év után Franciaország következik, de rövidesen kiutasítják. Menekülnie kell, s a poklok poklába, Francia-Guaya- nába utazik, aho} megir&ggak bujkálásra kényszerül. Ezt követően hajóra száll, Brazília felé tart, tífuszt kap, már-már azt hiszi, hogy a tengeren pusztul el, amikor végül is Rio de Janeiro, majd Sao Paulo következik, mindenféle munka, megpróbáltatás, találkozás a kommunista mozgalommal, a párt szolgálata, hazatérés — s a szocialista Magyarország fiaként újra Brazília és végül Ciprus. Kalandregény-e Bognár Ferenc könyve? Nem. Inkább annak története, hogy egy nyitott szemű munkásfiatal hogyan válik kommunistává, miként harcol az eszme megvalósításáért. Közben persze sok- sok kalandon, megpróbáltatáson esik át, b ezt igen őszintén, olvasmányosan veti papírra, s így válik krónikásává eay korszaknak. A szökevény Földes Mihály könyve már a mai világot mutatja be. Regényes megközelítéssel, egy lágymányosi üzem szocialista brigádjának életét, történetét írta meg. A regény olvasása során megismerkedhetünk Stoll Viktorral és barátaival, akik közül néhányan munkahelyet változtatnak. Stoll megpróbálja kideríteni, mi az oka a brigád felbomlásának, s eközben nem csupán a tíz ember jellemével, családi körülményeivel, egyéni sorsával, hanem az üzem légkörével, mai életünk sok-sok érdekes jelehségével ismerkedhetünk meg. Az író jól látja a mai visz- szósságokat, az embereket izgató kérdéseket, van mesélőkészsége is, hogy a munkás hétköznapok eseményeit az olvasó számára érdekessé tegye. Mindezt azért tudja elérni, mert ismeri a munkásember életét, tud helyzeteket, szituációkat megrajzolni, otthonos a munkások belső, érzelmi világában. Földes Mihály mai életünk egyik eleven problémáját írta meg, a mai emberek gondjainak adott hangot a valóságot hűen ábrázoló munkásregényében. Gáli Sándor Akácz László Bánk bán __ r * Bemutató az Állami Déryné Színházban Aki többször látta már a Bánk bánt. összehasonlítást tud tenni a különböző előadások, színészi alakítások és rendezői felfogások között. A Déryné Színház a legeldugottabb falvakba és településekre eljutva azonban olyan közönségnek is játszik, mely először találkozik színpadon Bánk bán tragikus történetével. S nem mindegy, hogy ez az első találkozás milyen élményt ad. Ezért fokozott a Déryné Színház felelőssége, amikor országjáró turnéra viszi Illyés Gyula átigazitásában Katona József remekművét. Elsőként szóljunk talán az átigazításróL Nem átírásról, hanem átigazításról, mint Illyés Gyula fogalmazza munkásságát. A drámát ebben az új formájában először ez év áprilisában mutatták be a pécsi Nemzeti Színházban. A premier előtt Illyés Gyula így nyilatkozott: A darab lendületét és feszültségét nemegyszer megbénította egy-egy ködös figura. Például: Melinda afféle halovány Ophélia volt, és csak néhány sort kellett beillesztenem ahhoz, hogy urához méltó, harcos, tragikus alakká váljon. A királyt pedig Katona József tutyi-mutyi figurának ábrázolta, akit elvakított a nemzeti elfogultság. Gertrudis nem a kor német boszorkánya volt, hanem sokkal sokrétűbb figura, mint ahogy a darabban megmutatkozik. Katona József a túlságosan pattogó jambusok foglya volt. Amit átigazítottam, azt én is jam- busokban írtam, nyelvezetben alázatosan alkalmazkodva hozzá, csak a túlzott pattogást mellőztem. Az a célom, hogy a közönség észre se vegye, hogy valamiféle változás történt. A dráma szerkezete any- nyira feszült, hogy a mondanivalónak szárnyalnia kell, ha azt bontjuk ki belőle, amit Katona József is ki akart bontani, de különböző okok miatt nem tudott megvalósítani. Az átigazított Ránk bán most a Déryné Színház játékrendjére került. A drámában sok minden közérthetőbb és áttekinthetőbb lett. A szereplők egymáshoz való viszonya, a szándékok és az indulatok tisztázottabbak. Bánk bán nem kényszerül leselkedni többé, hogy lopva tudja meg az igazságot. A nagyúr államférfi, aki határoz és dönt, aki mindenkivel szemtől szemben keresi az igazát. Előnyére vált az is átigazítás- nak, hogy Petur halála a nyílt színen történik. így hitelesebb és meggyőzőbb. Illyés Gyula tolla leginkább az ötödik szakaszhoz nyúlt hozzá. Szerencsésen sűrítette az eseményeket, hogy Bánk igazát ne homályosítsa és késleltesse semmi. A dráma végét azonban négy sorral megtoldotta. II. Endre az eredeti szöveg szerint így zárta a darabot : Magyarok! igen jól ismerem — szeretnek. Kurírnek! — Hogy ily nemes szivekkel egybe Férkőzni nem tudtál Gertrudisom 1 A király az új befejezésben nemcsak Gertrudistól búcsúzik, hanem a viszálykodásokból ocsúdva és okulva már előre tekint és keresi nemzete számára a kivezető utat: Tegyük le 6t oly sírba, mely körül a gyász csöndet mond a viszálynak is, hazánkat oly békére szelídítve amely minden bajt orvosolni kezd. A rendező Petrik József élt azokkal a lehetőségekkel, melyeket Illyés Gyula átigazítása biztosított számára. A jellemek és az alakok jól körülhatároltak, minden cselekedetnek és mozdulatnak megvan ebben az előadásban a logikus miértje, dramaturgiai funkciója. Ez a Bánk bán nem egy tabló, hanem valóban olyan történelmi dráma, amelyben úgy sűrűsödnek az indulatok, hogy a parányi színpad falait szinte kitágítják. Szigeti Géza kemény és határozott Bánk, Hraszin Tibor pedig nem a hagyományos italgőzös Peturt látssza, hanem egy nemzetéért aggódó és tenni- kész főurat.' Kitűnő drámai egyéniség, Várnagy Katalin alakítja Gertrudis királynét, aki különösen Mikhállal és Bánkkal való utolsó jelenetében érte el szerepe csúcspontját. Nemcsak dekoratív, hanem igen emberi és meggyőző Melinda szerepében Réz Edit, aki megrázó fájdalommal éli át, miként lesz a tisztesség és hűség az ármány áldozata. Higgadt és számító, minden külső eszköztől mentes Vereczkey Zoltán Bibe- rachja, nem szánalomkeltő és szánalmat kereső, hanem a nép igazáért küzdő Tiborc Hajdú Endre, s dicséret illeti mind a többieket is: Lestyán Katalint, Torday Gábort, Dömsödi Jánost, Botár Endrét, B. László Dezsőt, Karczag Ferencet, Orosz Istvánt és Salinger Gábort. A kis színpadtér lehetőségeit jól kihasználó díszleteket és a történelmi kort idéző jelmezeket Piros Sándor tervezte alapos gonddal és színes fantáziával. Ágh Tihamér AZ ELSŐ BÚTORIPARI EGYESÜLÉS MINTABOLTJÁBAN nagy választékban kaphatók AGRIA garnitúrák, stílkomódok, SZATMAR lakószobák, SZIDÓNIA kárpitozott garnitúrák, színes és fautónzatú szekrénysorok, könyvszekrények, ágyneműtartók, étkezőasztalok, teleszkópos asztalok, székek, PILLE fotelok. Címünk: Budapest III., Raktár u. 13. Megközelíthető a 11-es és a 33-as villamossal, valamint a 6-os, az 55-ös és a 86-os busszal. Telefon: 886-762. OTP-ügyintézés a helyszínen. (a Flórián térnél). Nyitva: 10-től 18 óráig, szombaton 10-től 15 óráig. EISÖBÚIDm EGYESÜLÉS
