Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-23 / 251. szám

HONVÉDELMI NEVELÉS Minden folsőtagozatosnob r Berki József tanár a tájoló használatát magyarázza Rich­ter Erikának, Széchenyi Annának, Kovács Lajosnak és Lo­vas Andrásnak. Kég! István felvétele A mogyoródi modern általá­nos iskolában, mint ahogy az ország többi hasonló taninté­zetében, fontos a hazafias, hon­védelmi nevelés. Igaz, a tan­terv csupán a hetedik és nyol­cadik osztályos tanulóknak írja elő kötelezően a „honvédelmi ismeretek” tanítását, az iskola vezetői mégis úgy látták: az ötödikes és hatodikos diákok is részesülhetnek az oktatás­ban. Nem jelent-e túlzott megter­helést a tanulóknak, kérdez­tük Berki Józseftől, az iskola honvédelmi nevelési tanárától. — Senkinek sem kell nagy megterhelésre gondolnia. Itt csupán arról van szó, hogy amikor a tanulók a felső tago­zatba lépnek, még hiányosak a honvédelmi ismereteik. Mi a különböző tantárgyakba be­építve próbálunk részükre olyan alapismereteket tanítani, melyeket a későbbiekben, a már tanultak birtokában, könnyen bővíthetnek. Mepró- bálkozunk a játékos, romanti­kus formákkal is. Ez évben például számháborút rendez­tünk, melyben a védők és a támadók egyaránt komolyan vették feladatukat. Minden tanuló légpuskával a megfele­lő elméleti előkészítés után lőgyakorlatot hajt végre. Na­gyon élvezik a gyerekek eze­ket a foglalkozásokat. A test­nevelésre is komolyan figye­lünk, a fizikai állóképesség nö­velése mindnyájunk érdeke. A legjobbakat külön szakkörben fejlesztjük tovább. Eredmé­nyeink biztatóak, hiszen az eddigi versenyeken mindany- nyiszor dobogóra kerültek ta­nulóink. A kedvező eredményeket hogyan kívánják tovább fej­leszteni ? — Iskolánkban honvédelmi sarok létrehozását tervezzük. Ebben népszerűsítenénk mind­azokat, akik öregbítették isko­lánk hírnevét és olyan eszkö­zöket, tablókat mutatnánk be, amelyek a honvédelmi ismere­tekkel szorosan összefüggnek. Sajnos nincs állandó légpuska- lőterünk. Reméljük, hogy az udvaron tervezett, télen is használható lőtér építése ha­marosan megkezdődik. A Gö­döllő járási MHSZ-szel jó a kapcsolatunk, ök biztosítanak a részünkre légpuskákat, tájo­lókat, bukó alakokat, filme­ket stb. Sajnálatos azonban, hogy Mogyoród községi MHSZ- szervezet már évek óta nem működik. Eredményeink to­vábbfejlesztése céljából a honvédelmi és polgári védelmi televíziós műsorokra is fel­hívjuk a tanulók figyelmét. Udvari Gábor Pöttöm színház, először Vasárnap, 24-én délelőtt 10 órakor tartják a művelődési házban a Pöttöm színház soro­zatának első előadását Csinn- bumm, gyerekek címmel. Je­gyek a helyszínen kaphatók. ßi Ifi ■i , ,-ff; 6 :: : III. ÉVFOLYAM, 251. SZÁM 1976. OKTOBER. 23., SZOMBAT Verseny a GQFÉM-ben Felajánlások az éves terv teljesítésére Társadalmi és kulturális vállalások Nemcsak a gödöllői Fémtö- megcikkipari Vállalatnál, másutt is hallottam panasz­kodni, a munkaversenyben az idén kisebb a lendület, mint volt a jubileumi e>vben. Vár­ható is volt valamelyes csök­kenés, hiszen a felszabadulás 30. évfordulója és XI. kong­resszus tiszteletére minden szocialista és munkabrigád igyekezett valami pluszt adni, valami újat produkálni. Pon­tosabban fogalmazunk tehát, ha törés helyett a megszokott, hétköznapi lendületről beszé­lünk. Előtérben a gazdasági munka Tavaly a GÖFÉM-ben a tár­sadalmi és kulturális vállalá­sokra is nagyobb gondot for­dítottak — mondja Vajda László, versenyfelelős, az idén brigádjaink a gazdasági mun­kára összpontosítanak. A versenyfelelős ennek el­lenére optimista: — Ha a Pro Űrbe kitüntetés arany fokoza­tát nem is, a bronzot talán ebben az évben is kiérdemel­jük. A vállalat igazgatója, Nagy Sándor nem ilyen derű­látó. — Az idén is voltak társadalmi megmozdulásaink, mégse hiszem, hogy olyan mérvűek, melyekért megkap­hatnánk a Pro Urbét. A GÖFÉM-et az év derekán megrázkódtatás érte — a ve­zetők szóhasználata ez — fel­épült Veresegyházon az új ön­Lokálpatrióták •pz a szó, amely számunk­-LJ ra még mindig kissé ide­gen, elég gyakran elhangzik olyan helyeken, ahol köz- ügyekkel foglalkoznak. Ese­tenként lokálpatriótának ne­vezik azokat, köztük tanács­tagokat is, akik szívükön vi­selik környékük sorsát, fog­lalkoznak egy-egy település, utca, körzet gondjaival, bajai­val. Némelykor összefüggésbe hozzák e kifejezést valami­féle előnyökkel, soronkívüli­séggel, a nagyobb közösséget érintő kedvező fejlődéssel. önkéntelenül felvetődik, lo­kálpatrióta-e az a tanácstag, aki a tanácstörvényben meg­fogalmazott jogainál és köte­lességeinél fogva tesz , és akar tenni valamit választó- körzetéért; „harcol” a köz­művesítésért, útért, járdáért, közvilágításért, gyermekintéz­mények bővítéséért Ezen esetleg lehet vitatkozni, de annyi bizonyos, hogy minden tanácstag akkor tesz eleget vállalt kötelezettségének, ha ereje szerint tevékenykedik, szűkebb és tágabb közössége javára. Így hát lokálpatrióta lehet a helyi, a megyei ta­A PÉCELI VEGYESIPARI SZÖVETKEZET felvételre keres érettségizett, gyakorlattal rendelkező MŰSZAKI ELÖKALKULATORT Jelentkezni lehet a szövetkezet központjában, a műszaki vezetőnél. (Pécel, Maglódi út 31.) nácstag, de még a terület or­szággyűlési képviselője is. A problémák ott kezdőd- nek, amikor a különböző közösségeket szolgáló létesít­mények megvalósításához nem állnak rendelkezésre a szük­séges anyagiak, ugyanaltkor más területen megvalósulhat­nak olyan tervek is, amelyek­re emitt még várni kell. Van ennek a lokálpatriotiz­musnak egy másik oldala is. Ez pedig az, amikor valaki vagy valakik példamutató te­vékenysége nyomán valami elkészül, amit féltenek, bizo­nyos előjogokat hangoztatnak, esetleg aszerint cselekszenek is. Ezzel kapcsolatban hozok fel egy példát, de lehetne többet is. Évekkel ezelőtt községünk­ben, Pécelen fölépült egy gyermekintézmény, valóban széles körű társadalmi össze­fogással. Negyvenen-ötvenen az első perctől az utolsóig dol­goztak, elsősorban a közössé­gért, de egy kicsit önös érdek­ből is. A leendő családapa azért, hogy gyermekének majd biztosítva legyen az óvodai felvétel, a nagyapa azért, hogy unokája szép óvo­dába járjon, mások meg ezért, hogy apróságaikat. ne kelljen kilométerekre hurcolni a kora reggeli órákban. A ma­ga módján mindenkinek iga­za volt és van. Talán azt sem vehetjük zokon, hogy a mun­kát szervezők és az óvodába jelentkezőket elbírálók első­sorban azokat a gyermekeket vették fel, akiknek szülei va­lamit le is tettek az asztalra. Az sem túlzás, ha úgy foglal­tak állást, hogy a létesítmény elsősorban a környéken la­kóknak épült, s nem értenek egyet azzal, hogy távolabbról pusztán azért kerüljenek gye­rekek ebbe az óvodába, mert új, szebb, mint a régi. Érthető annak a szülőnek a háborgá­sa is, aki ingerülten kérdezi, miért vették föl ide olyanok gyermekeit, akik még tíz-húsz forintot is sajnáltak az óvodá­tól. Ugyanezen a településen éppen ilyen jelentős társadal­mi munkával közművesítettek egy egész útcát. A lakók szin­te kivétel nélkül anyagiakat adtak, vagy dolgoztak, a má­sik utcában lakók most azért berzenkednek, mert az ő ut­cájukra még nem került sor. Én a magam részéről röviden válaszoltam. Ha valahol, va­lakik önzetlenül dolgoznak a közért, azokat joggal megilleti a „kivételezettség”. K. I. tödé. A kiköltözés, átállás hí­rére sokan kiléptek, október­re a hiányzók száma 25—30- ra emelkedett. A brigádtago­kat éppen, ezért a vezetés is arra ösztökélte, a munkaidő minél jobb kihasználásával, ötletekkel, újításokkal igye­kezzenek hatékonyabbá tenni munkájukat, valamennyire pótolni a hiányzó munkáske­zeket. Miként a féléves, az éves tervet sem fogják teljesíteni, a lemaradás azonban kisebb mértékű, mint a hiányzó lét­számból ítélve várható volna. Hozzájárul ehhez a többi kö­zött a Zrínyi brigád 300 ezer forint megtakarítást eredmé­nyező újítása. Egyfajta rugót eddig magánkisiparostól vásá­roltak. A brigád tagjai olyan kisgépet szerkesztettek, amely- lyel kisebb ráfordítással hely­ben elkészíthetik. Jelentős újítások Egy másik jelentős újításu­kat a műszaki csoporttal együtt dolgozták ki. Az öntő­szerszámokba olyan betéteket szereltek, melyek használata szükségtelenné tesz bizonyos műveleteket. Elmarad az esz- tergálás, hornyolás, marás. Tíz szocialista és három munkabrigád működik a vál­lalatnál. Hetven férfit és harmincegy nőt foglalnak magukba. A teljes létszám nyolcvan-kilencven százaléka vesz részt a munkaverseny- mozgalomban. Egy brigádnak van arany-, kettőnek ezüst-, ötnek bronzjelvénye. Elsősorban a brigádtagok segítettek a kiköltözködésben, átállásban, az új üzem meg­indításában, s a régi felszá­molásában. A veresegyházi öntödébe ők szállították a gé­peket, ők állították be; rend­be hozták a volt gödöllői ön­töde helyiségeit, elszállítot­ták a fölösleges berendezése­ket. Legutóbb októberben érté­kelték a munkaverseny ered­ményeit, s elkészítették a fel­hívást a negyedik negyedévi és az éves terv minél sikere­sebb teljesítésére. A brigádok már a hír hallatára megkezd­ték felajánlásaikat. A vezetőség is igyekszik ehhez minden feltételt megte­remteni Elsősorban jobb munkaszervezéssel. Arra tö­rekszenek, hogy minél keve­sebb legyen az átállási és a kieső idő. Nagy feladatok há­rulnak az anyagbeszerzésre, legtöbbször a kereskedelmi áruk hiánya miatt támad fennakadás. Kommunista szombatok A GÖFÉM vezetői azzal fo- i gadtak, az idén a munkaver- senymozgalom termeléscent­rikus. Ez persze nem jelenti azt, hogy a brigádok nem vet­tek részt társadalmi munká­ban, elhanyagolták a tanu­lást. Eddig két kommunista szombatot tartottak, majdnem teljes létszámmal dolgoztak. Az elsőt a KISZ-szervezte, a másikat a politikai és gazda­sági vezetés. A KISZ által kezdeményezett kommunista szombat bevételének felét a verőcemarosi úttörővasút épí­tésére ajánlották fel, a másik részével a fiatalok gazdálkod­nak. A következő munka­szombat bérét a város jóléti intézményeinek támogatására fordították. Továbbra is patronálják az óvodákat, az iskolákat. Egyik női brigádjuk babaholmikat, asztalterítőket készített, a fér­fiak a kisegítő iskola beren­dezéseit javították meg, foga­sokat szereltek fel. Száz tár­sadalmi munkaórát töltöttek a KRESZ-park építésén. Az el­sők között csatlakoztak a gö­döllői gépgyár felhívásához. Brigádonként száz-kétszáz órát ajánlottak fel Gödöllő leendő művelődési központjá­nak építéséhez. Amikor a pártvezetőség leg­utóbb értékelte az üzem ver­senymozgalmát, megállapítot­ta: a brigádok időarányosan teljesítették vállalásaikat. S ha fokozódik a lendület, nem lesz nagy a lemaradás a kitű­zött tervektől. Az eddig eltelt hónapokban a Zrínyi, a József Attila és a Kun Béla brigád dolgozott a legjobban. kp Új százszemélyes óvoda A Tf Gödöllőn a Nógrád megyei Építőipari Vállalat építi a Repülő téri út mellett az új százszemélyes óvodát. A fém­váz és a tetőszerkezet már a helyére került. Ifj. Fekete József felvétele Árva gólya áll magában... ... sétálgat reggelenként a péceli vasútállomáson. Csipe­geti az elszórt ételmorzsát, senkitől sem zavartatva jár­kál a vonatra várakozó uta­sok között. Néha felrepül a betonkerítésre, ahonnan szinte köszönettel fogadja az iskolába igyekvő gyerekek tízóraijából dobott kenyérdarabokat. Né­melyek csókának, mások hamvasvarjúnak nézik a pisz­kos tollazatú madarat. Ki tud­ja, honnan került a vasútállo­másra ez a szelíd jószág. Van, aki fél tőle, mert állítólag fel­repült egyik-másik járókelő fejére, nem kis riadalmat okozva. Pár nap után meg­szokottá vált a madár, majd egyik reggelre eltűnt. Hová lett, nem tudni. Lehet, hogy valaki hazavitte, vagy vissza- szállt az erdőbe, esetleg régi otthonába. Kár érte ... K. I. Szombati jeqyzat KÖZ Nyújtogatta nyakát a sö­vény mellett a szomszéd öregasszony. A sűrű, szú­rós líciumágak. mögött fi­gyelt. Amikor anyámat megpillantotta, rekedtes hangján átszólt: Meg fog az még bolondulni, ha folyton regénykönyveket bújik. Én voltam az, aki meg fog bolondulni. A ta­vaszi napsütésben regény- könyveket olvastam. Sze­gény öreg néne valamit sejtett, nem minden könyv tartozik egy kategóriába, noha ő sosem koptatta sem a szemét, sem a könyvek lapjait. Ügy gondolhatta, a kalendárium hasznos ol­vasmány, abban még az is benne van, mikor lesz vá­sár, de a regény méreg. A nép egyik tagja nyi­latkozott meg imigyen, a népé, melyet művelni kell. Jóval a felszabadulás után történt mindez, akkor te­hát, amikor a nép fiai és leányai kezdték meghódí­tani a tudás bástyáit is. Iszonyatosan nehéz az is­meretek birodalmát meg­hódítani, a legnehezebb tán a művészetek világába behatolni. Érthető és he­lyes volt az akkori szó- használat: népművelés. Elkezdődött a nagy tör­ténelmi fordulat: munkás- és parasztfiatalok — a nép gyermekei — tömege­sen kerültek a legkülönbö­zőbb iskolákba. Óriási erőfeszítéssel szereztek or­vosi, mérnöki, tanári, mű­vészi diplomát. S mivel tö­megesen kerültek a nép fiai az egyetemekre, csak idő kérdése volt, hogy olyan értelmiség alakuljon ki, amely nemcsak érzel­mileg húzott a néphez, belőle is vétetett. Hovatovább tarthatat­lanná vált a népművelés fogalmában rejlő felfogás: egyfelől van a művelésre szoruló népi tömeg, más­felől a tudást birtokló ré­teg, melynek tagjai leha­jolnak a munkáshoz, pa­raszthoz, ismereteiket át­adva, a máguk színvona Iára emelik. Közművelő­désről kezdtünk beszélni, s ezzel sokkal pontosabban kifejeztük teendőink lénye­gét. Közben a műveltség tar­talma is óriásit változott. Meggyorsult az ismeretek avulása, ma már nincs olyan iskola, ahol egész életre szóló tudást, mű­veltséget lehet szerezni. Az iparban, a mezőgazda­ságban, a tudományokban is újabb és újabb, tegnap még ismeretlen módszere­ket vezettek be; nagy szaktudást igénylő gépek, berendezések tűnnek fel a gyárakban és a földeken. Most már arról van tehát szó, hogy mindenkinek, mérnöknek, szakmunkás nak, tehenésznek, növény- termesztőnek napról napra meg kell újítani tudását, Mechanikusan nézve gondolatsorunkat, jutha tunk olyan következtetés­re, hogy mindenkinek a maga tudását kell megújí­tania, az emberek közötti tudáskülönbség továbbra is megmarad. Szó se róla. Éppen arra törekszünk, hogy — jobb híján — álta­lános műveltség dolgában csökkenjenek a különbsé­gek, minél szélesebb réte­gek élvezhessék a kultúra, művészet gyümölcseit. Mi kell ehhez? Az álta­lános iskolát el nem vég­zetteknek pótolniuk a hiányzó osztályokat, a szakmunkásnak megismer­kednie a napról napra kor­szerűsödő technológia, technikai eszközökkel, úgy­szintén a mezőgazdásznak. A tanárnak, mérnöknek más tudományokba kite­kinteni. A közművelődés nemcsak tömegességében más, minőségében is. Min­denki szervezett vagy egyéni tanulását, művelő­dését feltételezi. Sokszor beszélünk szocialista, har­monikus embertípusról. Széles körű tudás, a tudo­mányokban, művészetek­ben, technikában való jár­tasság nélkül elképzelhe­tetlen. Művelődjünk hát. Ma­gunk és a köz hasznára. Kör Pál I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents