Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-22 / 250. szám

1976. OKTÓBER 22., PÉNTEK 5 SZÓT KÉREK... A tettes ismeretlen Szigetcsép község, ez a 2600 embert számláló település a Csepel-sziget közepén terül el Nem sokat hallat magáról, bár néha volna miről szólni, de van olyan eset is, amivel nem illik dicsekedni. Most mégis, e sorok írója azért fogott tollat, mert úgy érzi, erről az elszo­morító esetről kell és talán ér­demes is szólni. Tudom, hogy mások is már szóvá tették a társadalmi tulajdon szándékos rongálását, erről a témáról ta­lán már túl sokat is írunk, többet, mint amennyit teszünk ellene. Én mégis ismét ezt akarom szóvá tenni. Községünk lakossága sokat panaszkodik a közvilágítás miatt. A községi tanács száz­hét utcai lámpa után fizet vil­lanyszámlát. Ebből azonban mindössze 80 világít. A többi­nél még foglalat sincs, mert az égőket, foglalatokat lecsúz- lizták, légpuskával szétlőtték. Az már más kérdés, hogy az Elektromos Művek hónaook, sőt évek óta miért nem állítja helyre ezeket a lámpákat. Amiért most szót kérek, újabb szomorú eset. Október 12-re virradóra történt. Járdá­kat építünk a községben. Mi­vel kevés pénze van a tanács­nak, elhatároztuk, hogy a jár­dákat társadalmi munkában építjük meg. A járdaépítés szé­pen halad. A HÉV mellett lévő utcában keskeny a közút. Hogy a frissen épített járdát a járművektől megvédjük, a jár­da szélére védőoszlopokat he­lyeztünk el október 9-én. Saj­nos, az oszlopokból 11-én este négyet szándékosan kitörtek. Többel is próbálkoztak, de úgy látszik az oszlopok erő­sebbek voltak. Nem az érték nagy. Azt a pár száz forintot, ami kárba veszett, ki lehet bírni. De a szándék, a mások munkájának semmibevétele, a szigetcsépiek erkölcsi vesztesé­ge annál nagyobb. Mert az esetet bizonyára Sokan látták. Akik a HÉV-en továbbutaztak, talán kajánul meg is jegyez­ték: „Nézzétek, ezek a sziget­csépiek!” És emellett már nem lehet elmenni szó nélkül. A tettes köztünk van. De senki nem tud semmit. Ügy látszik, hiába dugjuk homokba a fejünket, ha mi nem is, de mások lát­nak bennünket. És megszól­nak. Mi pedig szégyenkezünk, mert a tetteseket egyelőre nem tudjuk előkeríteni. Kovács Sándor, tanácselnök Nemegyszer mérget is Szemétfaordás feketefuvarban ?! Két hét alatt három teherautót értek tetten Lopva hordják éjszakán­ként, néha még fényes nap­pal is a szemetet, főlég az építési sittet, de az üzemi hul­ladékot is, leginkább a fővá­rosból Budapest környékére. Ha legalább a kijelölt szemét­lerakodó helyre vinnék! Ha­bár az is csak a főváros kör­nyéki községek gondját sza­porítaná, mert szeméttelepük hamarosan megtelik és nem könnyű újat kijelölni. Esetleg _ sehol más alkalmas területük ' nincsen, csak a mezőgazdasá­gi művelésű föld egy darab­ját léhét érre a célra kihasí­tani, ami népgazdasági érde­ket sért. Amint az is, hogy az orv szeméthordók gyak­ran véleményre szórják a hulladékhalmot. Nemegyszer mérget tartalma­zó anyagot is. Az agglomerációs községek nem újkeletű panasza ez, üzi- getszentmiklós mindenesetre -megelégelte az idegenből ho­zott szemét lerakását terüle­tén és tanácsa szeptember vé­ge felé utasította László Jó­zsef mezőőrt, legyen őrjárata során különös figyelemmel az orv szeméthordókra. Néhány nappal később máris tetten ért egy építkezési hulladék­kal megrakott teherautót, amint terhét éppen az út menti vízlevezető árokba szór­ta. Mire a mezőőr odaért, a teherautó elrobogott, vezető­jét nem igazoltathatta, kocsija rendszámát azonban, felje­gyezte. A nagyközségi tanács ez alapon megállapíthatta, hogy a gépkocsi a zalaegerszegi 16. számú Volán Vállalat tulaj­dona. Átírt, nevezzék meg a vezetőt. Kiderült, hogy Szabó Zoltánnak hívják és a Zala megyei Dömefölde községben lakik. Oda küldték ellene a szabálysértési feljelentést. Az ottani tanácstól még nem jött értesítés az eljárás lefolytatá­sáról, de a közelmúlt napok­ban beállított a nagyközségi tanács szabálysértési előadójá­hoz egy fiatal ember Szabó Zoltán volt. — Na, engem maguk jól el­intéztek! — kiáltozta és fele­lősségre vonta a feljelentés miatt. — Kivettek 800 forin­tot a zsebemből. Csendre intették és közölték vele, hogy háromezer forint bírságot is fizethetett volna. A 800 forint valóban nem áll arányban cselekedete súlyá­val. Szabó azonban csak az el­ső tettenért volános volt. Utána, két héten belül még a SD 80—72 és az FN 77—23 számú szemetet lerakó teher­gépkocsit sikerült a mezőőr­nek feljegyeznie. Mind a ket­tő budapesti Volán vállalatok tulajdona. A gépkocsivezetők nevét és lakhelyét a vállala­tok még nem közölték a ta­náccsal, így a szabálysértési eljárás nem indulhatott meg egyelőre ellenük. Hulladék szállítására ter­mészetesen vállalkozhat a Vo­lán, ellenben az nehezen fel­tételezhető róla, hogy az effaj­ta teher tiltott helyen történő lerakására utasítaná dolgozóit. Nagyobb a valószínűsége an­nak, hogy egyes gépkocsiveze­tők feketefuvarban hordják a szemetet. Nemcsak ellenük, megbízójuk ellen is eljárást kellene indítani. Sz. E. Czülői értekezlet. Ülök az iskolapadban, amúgy fél- oldalvást, s várom, hogy a gyerek tanító nénijénél rám kerüljön a sor. Igaz, valami­kor nagyon 'tudtam lapulni egy ilyen padban, most meg már alig férek bele. Hiába, múlik az idő. Kár lenne tagadni, szépek ezek a mostani iskolapadok. De az enyém annak idején, mintha jobban tetszett volna. Jól emlékszem, magam farag­tam egyszerű kiskéssel, később zsilettel, mert az előbbit el­vették: mostoha körülmények között dolgoztam rajta, mégis olyan sikerem volt, hogy ma­ga az iskola igazgatója is megtekintette. Benne volt a Fradi teljes össszeállítása, az utolsó mohikán, meg egy nyíl­lal átlőtt vérző szív. Még rá­gondolni is rossz, milyen bot­rány lett a dologból. Ott áll­tam a sarokban, s nehéz elfe­lejteni, mennyi gyengédséggel engedtem útjára tenyérnyi va- rangyosbékámat. Drága tanító nénink sikoltva rohant ki az osztályból. De ez mind eltörpült a leg­nagyobb tréfa mellett. Egy­szer Slezák talpát bekentem csirizzel. „De nehezen jössz ki édes fiam” — mondta sze­retett nevelőnk, de akkor már az egész osztály harsányan nevetett. Azt is nehéz elfelej­tenem, amikor leszakadt a táb­la. mert meglazítottam a szö­geket. Ez még máig sem de­rült ki, akárhogy is gyana­kodtak rám. De félre az emlékekkel, alighanem én következem. Ami azt illeti, elég komor a tanár néni arca... — Hát kedves apuka, nem sok jót tudok mondani. A gye­rek figyelmetlen, verekedős, óra alatt falatozik, na és úgy tud lapítani a padban, hogy szinte az az érzésem, nincs is itt... Haszontalan kölyök, csak menjek haza, ellátom én a ba­ját! Erre azonban még vár­GépáSadás vargabetM A hibás döntésnek ára van Intenzív termelékenységnövelés Töröklsálmton A cselekvő ember olykor hi­bázik. Csakhogy varmaik fon­tos és kevésbé xontos döntések, s nem mindegy, melyiket hi- oázzuk el. Például népgazda­ságunk egészére hat az az egyébként aprócskának ítélhe­tő ballépés, hogy az ELZEIT Fémlemez! pari Művek profil- tisztítás miatt egy drága sváj­ci automatát a Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Vál­lalatnak adott át. Holott a fő­város szomszédságában, Tö­rökbálinton, az Orvosi Műszer­es Vasipari Szövetkezet ta­pasztalt szakembergárdájával, s az ország legnagyobb rugó- betétgyártó kapacitásával rendelkezik. A szövetkezetiek örömmel átvették volna a be­rendezést, hiszen . bútorgyártó partnereik általában 20—30 százalékkal többet rendelnek annál a rugóbetétnél, mint amennyit elő tudnak állítani. Egyébként is meglevő három berendezésűkért borsos árat fi­zettek, nem beszélve a kilin- cseiésről, a tőkés importgép vá­sárlási engedélyének megszer­zésiéig. A svájci automatát és a kiegészítő berendezéseket még­sem kapták meg, azok Bal- kányba kerültek, a nyíregyhá­zi gyár telepére, ahol sem a gyártáshoz szükséges tőkés im­portalapanyag, sem a megfele­lően képzett munkaerő nem állít rendelkezésre. Fél évig termellek a gépek Mindez egy éve történt. A baikányiak hosszú próbaüze­melés után, idén február 2-án megkezdték az ülőbútorok gyártásához nélkülözhetetlen, úgynevezett bonelrugóbetétek előállítását. S alig háromne- gyedéves termelés után a na­pokban levél érkezett Törökbá­lintra, a nyíregyháziak fel­ajánlják a berendezéseket. — Vájön Miért 'döntöttek így? — kérdem Trombitás Já­nost, az OMÜV elnökét. — Több dolog is közre játsz hatott benne. A leglényege­sebb, hogy nincs gyártási ta­pasztalatuk, nem tudják meg­felelő módon kihasználni a be­rendezést, s így képtelenek tel­jesíteni a szerződésben vállalt kötelezettségeiket. — Tudomásom szerint Tö­rökbálinton gépenként és mű­szakonként 97, Bal kányb an mindössze 50 betétet gyárta­nak. Hogyan lehet ekkora kü­lönbség a munka intenzitásá­ban? — Még ennél is nagyobb a különbség, mert a mi betéte­inkben 180, az övékben csu­pán 125 rugósiem van. Tehát míg mi 17 ezer, ők 6 ezer 500 rugótestet használnak fel mű­szakonként, munkájuk haté­konysága a miénkhez képest mindössze 38 százalék. Az igazsághoz tartozik, hogy raj­tuk kívül álló okok is szere­pelnek az alacsony termelé­kenység kialakulásában. Az például, hogy egyetlen betét- gyártó automatájuk van. Ha méretet akarnak módosítani, a gép átállítása hosszú időt vesz igénybe, közben áll a munka. Nálunk — mivel három gé­pünk van — lényegesen ki­sebb termeléskiesést okoz az átállítás, s éppen, mert több a berendezésünk, szervezetten történik. Három műszakiban dolgozunk, a gépek kihaszná­lása maximális. Balkányban egyetlen műszakot szerveztek. — Mennyi kára származhat népgazdaságunknak ebből a kissé elhamarkodott döntésből? — Az, hogy a gépeket leszál­lították Nyíregyházára, és most visszahozzuk őket, tu­lajdonképpen a kárnak •csak kisebb részét jelenti. A vesz­teség javarésze: a termeléski­esés. Egy csomó ember betaní­tása és a tanulásra fordított energia is kárbavész azzal, hogy átadják a gépet. Örömmel fogadják A Balkányban 1976. szep­tember 21-én készített profil­átadási jegyzőkönyv szerint rúgókészítő automatán kívül még nyolc berendezésről van szó, de vajon elfér-e ennyi új gyártóeszköz az amúgy is zsú­folt üzemben? — Nehezen. Azaz nem is akarjuk valamennyit azonnal üzembe helyezni — mondja Mészáros László, a szövetke­zet műszaki vezetője. — Az au­tomatának szorítunk helyet, a többi berendezést egyelőre (az időjárás viszontagságaitól megvédve) az udvaron tárol­juk, az új üzemcsarnok felépí­téséig. Meglévő berendezé­seink szerencsére ki tudják szolgálni az újabb automatát is. Ottjártunkkor a 12 tagú Tye- reskova szocialista brigád dél­előtt dolgozott. Az asszonyok villámgyors mozdulatokkal rakták a gépbe a karcsú dere­kú, csigaformájú rúgótesteket, i A brigád vezetője, Csörögi Ist- vánné elégedetten mondta: — örülünk az új berende­zéseknek, számításaink szerint talán csökkenthető a műszak­szám az automata üzembe he­lyezése után. Ilyen nagy hord- | erejű döntést természetesen csak a közgyűlés hozhat, de mi nők nagyon bízunk benne, I hogy sikerül. — Hát ... számoljunk csak: 1 ha három gép három műszak- I ban dolgozik, az annyi, mint- 1 ha 9 gépet működtetnének ' egyetlen műszakban. Ha vi- ! szont négy gépünk két mű- | szakban termel, akkor nyolc gép egy műszakos munkáját végzik csak el. — Igen, de az átállásra még kevesebb időt kell szánni, ugyanis, más-más méretre ál- | líthatók be az automaták, munkaszervezéssel is fokozni lehet a termelékenységet. Nagyobb íelelösség — Említette elnök elvtárs, hogy új csarnokot kívánnak építeni... — kérdem ismét Trombitás Jánost. — Mégpedig 14 millió forin­tért. Még ebben az ötéves terv­időszakban elkészítjük, és ak­kor minden berendezésünk el­fér majd a tágas, új üzemben. — Szó van egy rugóbetét- préselő gép vásárlásáról. Az is kapna helyet? — Természetesen. Jugoszláv préselőgépet szeretnénk venni, ugyanis igen terjedelmes a be­tét, s magas a szállítási költ­ség. A préselőgép azonban ti­zedére nyomná össze a betéte­ket, tehát a költség is tizedére zsugorodna — mondta Trom­bitás János. A törökbálinti OMÜV-ösök álma hamarosan valóra válik, hiszen a szövetkezet kollektí­vája nagyon jól dolgozik; egész évre 8,4 millió forint nyereséget terveztek, s félév­kor már 6,7 milliót könyvel­hettek el maguknak. A na­pokban megérkezett Nyíregy­házáról, illetve Balkányról az automata, a kiegészítő gépek­kel, így a hazai bútorgyárak igényeinek 60 százalékát a tö­rökbálintiak elégítik ki. Ter­mészetesen — ezt tudják is — nagyobb felelősség hárul rá­juk a jövőben az ellátásért. Czibor Valéria Helyreállt a Badacsony „arca" Befejeződött a Badacsony természetes képének egy évti­zeddel ezelőtt megkezdett helyreállítása. Az e célt szol­gáló fatelepítéssel az egykori kőbányák által okozott sérü­léseket tüntették el, együtte­sen 80 hektáron. Eddig több mint 80 ezer csemetét és cser­jét ültettek el. Tanulmányi verseny a gépészeti szakközépiskolában Diákparlament Piliscsabán Két esztendeje tartottak el­ső ízben diákparlamentat a piliscsabai Mezőgazdasági Gé­pészeti Szakközépiskolában. Azóta a diákok helytálltak a munkában, s az ismeretek el­sajátításában. Az iskolai élet demokratizmusa szélesedett, a fiatalok öntevékenyen vesznek részt a diáktanács, a diákbi­zottságok, az iskolai és a kö­zösségi KISZ-szervezet mun­kájában. Az elmúlt tanévben az iskola ifjúsági szervezete elnyerte a budai járás legjobb tanintézeti KISZ- szervezete címet, s az ezzel járó vándor­zászlót. Többek között ezekről be­szélt Renk Ervin igazgató azon a tegnapi diákparlamsnti ülé­sen melyei) a szakközépiskola 150 diákja vett részt. A fia­talok lelkesen, hozzáértéssel mondták el véleményüket az iskola és a kollégium életé­ről, s számos javaslatot tet­tek: Péter Zoltán második osztá­lyos tanuló például elmondta, hogy az iskolai könyvtár ál­lománya már frissítésre szo­rul, s a régi szakkönyvek meg a kötelező olvasmányok mel­lett szívesen olvasnának több ifjúsági könyvet is. A negye­dikes Zimonyi Zoltán azt ja­vasolta, hogy az iskolák indítsanak mezőgazdasági munkavédelmi és energe­tikust szakot. Nebzhaj József az első osztá­lyosok • nevében javasolta, hogy az iskolában, ahol nin­csen tornaterem, gyarapítsák a fiatalok sportolási lehetőségét. Mint mondotta, társadalmi munkában akár fémhulladé­kokból is lehetne súlyzókat, sporteszközöket készíteni. Ká­sa István a harmadik osztá­lyosak üzemi gyakorlatáról számolt be. Elmondta, hogy gyakorta megesik: egyes gaz­daságokban nem az előírt munkakörökben foglalkoztat­ják az iskola hallgatóit, és mindez elkerülhető lenne, ha a tanárok többször ellenőriz­nék a gyakorlati munkát. A számos javaslat mellett fel­hívás is elhangzott: Gyűrűs József negyedik osztályos ta­nuló, az iskola kollégiuma diáktanáosának titkára saját osztálya nevében tanulmányi versenyre hív­ta ki az iskola tanulóit. A továbbiakban — a hoz­zászólások után — Kovács Zsolt KISZ-titkár tájékoztatta a diákparlament képviselőit azokról a feladatokról, ame­lyekét a KISZ IX. kongresz- szusa határozott meg számuk­ra. Végezetül megválasztották a megyei diákparlament kül- dötteit. * v G p „Hókusz-pókusz csodabolt” Repülnek a kártyák, lebegnek a kendők, eltűnnek a go­lyók. A gyermekek, a felnőttek itt egyaránt örömmel játsza­nak. A bűvészbolt már hét éve nyitva áll Budapesten a hi­vatásos és amatőr bűvészek, valamint a gyerekek előtt. nom kell, mert a pedagógus igy folytatja: — Bizony, szigorúbban kel­lene fogni. Látja ezeket a szép padokat? Képes volt majd mindegyiket összefirkálni... Az életemet teszi tönkre ez a gyerek! Csak érjek haza... — Arról pedig még nem is beszéltem, hogy óra közben svábbogarakat enged el! Jó lenne, kedves apuka, ha ott­hon egy kicsit kézbevenné ... Igazán nagyon sajnálom, kedves tanár néni. Pedig ha tudnp, mennyit magyarázok neki, s úgy látszik hiába, akár a falnak beszélnék. Biztosít­hatom, ha most hazamegyek, elkapom az ebadtát! Mindent el fogok követni, hogy elve­gyem a kedvét az effajta csí­nyektől. De azért kedves tanár néni engedjen meg egy jótanácsot. A táblára tessék nagyon vi­gyázni! Leeshet... Horváth Károly KISÉRLET DÖMSÖDÖN Buszok abroncsába! — gumijárda Divatos újabban, hogy gép­kocsik elhasználódott abron­csait játszótereken, vagy óvo­dák udvarán helyezik el, azokra másznak fel, bújnak rajtuk keresztül a gyerekek. Sok a játszótér, de sokkal több a használhatatlanná vált abroncs. A Volánnál, a BKV- nál csak Budapesten annyi hever, hogy azt sem tudják, hová tegyék, mit csináljanak velük. A legújabb ötlet, hasz­nálják járdabontásra. Erről nemrég tudomást szerzett Dömsöd nagyközség tanácsa is. Ezekben a napokban Döm- södön, a Dabi körúton ahol mindkét oldalon eddig még nincs kiépítve, 30 ház előtt •abroncsból készül a járda. Masruk a tulajdonosok építik társadalmi munká­ban. Ambruska Péter tanácselnök személyesen járt a Budapesti Közlekedési Vállalatnál és kapott 400 darab abroncsot, amiért a vállalat csak eszmei értéket számítolt fel. A 22 centiméter széles és 4—5 centiméter vastag ab­roncs kerülete 3.2 méter, te­hát szétvágva — amit a BKV végzett el — és kiterít’, .ugyanilyen szélességű felük borítható be eggyel-eggye Miután egymás mellé fektet­ve négy darab adja ki egy járda szélességét, a négyszáz­ból mintegy 320 méter hosszú járda építhető. Méterenként keményfa léc kerül alája, ah­hoz erősítik hét centiméter hosszú szögekkel az abroncsot. Az építés gyorsan megy és főleg nagyon olcsó, szinte in­gyen készül a betonjárdához viszonyítva. Egyelőre azonban kísér­letről van sző. Meg kell várni a tavaszt, hogy kiderüljön, miképpen viseli el az abroncsjárda a téli hi­deget. Az viszont, hogyan bír­ja magán a járás-kelést, csak hosszabb idő elteltével derül­het ki. Apja fia...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents