Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-20 / 248. szám

Ouzdagodott az életük Tetteik mozgósítják a felnőtteket MEGTARTOTTÁK A JÁRÁSI ÚTTÖRŐPARLAMENTET A veresegyházi „Váci Mi­hály” Művelődés;, Központban a járás úttörőinek, és kisdobo­sainak képviseletében kilenc­venhat pajtás gyűlt össze, hogy megvitassa a II. járási parlament óta eltelt időszak eredményeit, s meghatározza « következő feladatokat. Minden pajtáshoz Vankó Magdolna, veresegy­házi pajtás köszöntötte a nyi­tóünnepség után Suhajda Jó. zsefnét, az Országos Úttörőel­nökség tagját, Budapest úttö­rőelnökét; dr. Süpek Zoltánt, a járási hivatal elnökét; Hájra Júlia megyei úttörőtitkárt; Nyíri Tibort, a járási pártbi­zottság osztályvezetőjét; Logo- di Katalint, járási KISZ-tit- kárt; Kovács Tibort, a járási hivatal művelődésügyi osztá­lya vezetőjét; Jant Lászlót, az MHSZ járási titkárát, s a ven­déglátó község vezetőit. A napirend elfogadása után Sol­ti Alpár úttörőelnök számolt be a járás úttörőéletéről. El­mondta, hogy fejlődött, érdé. kesebb lett a kisdobosok és úttörők tevékenysége az utób­bi években. A pajtások lelke­sen részt vettek a felszabadu­lás 30. évfordulója tiszteleté­re kezdődött kutatómunká­ban, régi úttörők életének meg­ismerésében. Tovább gazdago­dott, szépült a leilei tábor. Sok csapat, raj vert sátrat az ország szép vidékein. Fejlő­dött az úttörőélet demokratiz­musa; a pajtások vezetőikkel közösen szervezik munkáju­kat, napjaikat. Az úttörőelnök beszámolója után György Katalin küldött kért szót, aki átadta a turaiak felhívását, melyben a KISZ születésének 20. évfordulója alkalmából az alapitó KlSZ- tagok felkutatására, munkájuk megsegítésére szólította fel a járás pajtásait. A parlament a felhívást elfogadta, majd az ifjúsági házban hat csoportban folytatta munkáját. A kétórás tanácskozást a „játsszunk együtt!” szekció vidám, dalos játékkal szakította meg, mely­hez lelkesen csatlakoztak a többiek is. A finom ebédet kö­vetően a munkacsoportok tit­kárai adtak számot a végzett munkáról. A szekciók javaslatai Bencsik József, kartali paj­tás — aki küldött volt a leg­utóbbi országos tanácskozáson is —, a „törvényeink tettek­ben” szekció nevében javasol­ta, hogy minden csapat úttörő- tanácsa kapjon döntő szót az éves program összeállításában, végrehajtásában. Kérte, hogy a próbázásra nagyobb gondot fordítsanak a pajtások, veze­tők egyaránt; szólt az iskola­tejjel kapcsolatos gondokról is. Hargittai Csilla, az iskola, az otthon és a csapat kapcsolatá­ról beszélt. Javasolta: minél több közösség csatlakozzon a „bukásmentes őrs” mozgalom­hoz, a pajtások segítsék egy­mást a tanulásban. Szalay Veronika, Isaszegről a 3. szekció nevében a hulla­dékgyűjtés fontoságáról szólt, majd határozati javaslatot terjesztett elő a gyermekek feladatai a környezetvédelem­ben címmel. Az iskola tiszta­ságának megóvásában, az ut­ca virágosításában minden pajtás megtalálhatja felada­tát, az úttörőtettek példája mozgósítja a falvak lakóit is. „A közösség szolgálatában” cím alatt Berneczei Ilona tit­kár irányításával a KISZ—út­törő testvérkapcsolatról, a szó­Több megbecsülésre vágynak — és amit tesznek érte Fehérre meszelt szoba-kony- hás ház áll Valkó cigánysorán. Németh Lajos háza. Nincs ugyan ráírva, ki a gazdája, de aki nem ismeri Németh Lajos bácsit, az is látja, a tiszta ud­var, a szépen rendben tartott kiskert mind arra vallanak, hogy gondos ember, jó gazda lakik itt. A házban rend és tisztaság. A kis gazdasszony, a legkiseb­bik Németh lány, Rózsi ebéd­főzéshez készülődik. Be akar vezetni a tiszta szobába. Jó lesz itt is mondom, ebben a takaros kis konyhában, beszél­getni úgy is tudunk, ha ő köz­ben teszi a dolgát. Alig ültem le a viaszosvászonnal borított kisszékre, nyílt a konyhaajtó, a legkisebbik fiú szaladt haza, egy szélet zsíros kenyeret kért, mikor megkapta, mint a vil­lám, máris eltűnt. Nézegettem Rózsit, ahogy krumplit tisztít, meg zöldséget egy kék zománcos tálban. A tűzhely vidáman duruzsolt, a tűz, ahogy a nagykarikát meg­igazította a kályha lapján, megvilágította arcát. Ott tar­tottunk a beszélgetésben, hogy most fejezte be esti tagozaton a nyolcadikat, amikor megér­kezett Németh bácsi. Barátságos kézfogás után la­telepedett a másik kisszékre és rágyújtott. — Hogyan élnek manapság a cigányok Valkón? —kérdeztem. — Amint látja, szépen meg­vagyunk, nem szűkölködünk. Igaz, még sok minden kellene, A PÉCEU VEGYESIPARI SZÖVETKEZET felvételre keres érettségizett, gyakorlottal rendelkező MŰSZAKI ELt. ALKU LATORT Jelentkezni lehet a szövetkezet központjában, a műszaki vezetőnél. (Pécel, Maglódi út 31.) de hát ha azt számítom, mi volt ezelőtt a cigánynak, nem panaszkodhatok. Meg aztán minket afféle dologtalan nép­ségnek tartanak. Én bizony megtanultam a betűvetést, ol­vasást, még a régi világban, pedig akkor kevés cigány járt iskolába. Aztán elmentem dol­gozni, hogy biztos kenyerem legyen. És, kérem, már 25 éve állandóan dolgozom, az építő­iparnál, mint segédmunkás. Egyszer ugyan elmentem az Ikarusba, de visszajöttem, mert itt jobb a kereset. — Magamra maradtam az öt gyerekkel, már hatodik éve, hogy az asszony elment... Itt­hagyott bennünket, most sem tudom, miért, talán a vére hajtotta. A gyerekeknek, ami kellett, mégis megvolt. Minden fillért meg kellett fogni, ma már könnyebb, a gyerekek fel­nőttek, már csak egy van, aki még nem dolgozik. Mindegyik ről jó véleménnyel vannak munkahelyén, a megbecsült munkások közé tartoznak. Az építőiparban vannak ők is, mindegyik kijárta a nyolc osz­tályt. Ügy érzem, én is megál­lóm a helyem, bár ahogy öreg­szem, egyre jobban elfáradok. Nézzen végig a cigánysoron. A legtöbb cigány dolgozik. Persze azért akad olyan, aki­nek nem ízlik a munka, de hát található ilyen a magyarok között is. Közben elkészült az ebéd, Rózsi kockás abroszt vet az asztalra, szíves szóval kínál. Olyan kedvesen hív, hogy nem tudok ellenállni, no meg a paprikás illatától is egy-kettő­re mégjön az étvágyam. Míg a gulyást kanalazom, azon gondolkodom, mi az, aminek úgy örülök ezen a tiszta kis portán? Aztán ránézek Né­meth bácsi barna, eres kezére, és a munkáskezek láttán rá­ébredek, hogy itt elindult va­lami új, amit jó érzés látni és tudni, hogy egyre többen van­nak közöttük olyanok, akik nemcsak munkára, keresetre, de emberi körülményekre és társadalmi megbecsülésre is vágynak. N. S. cialista brigádok segítségéről, a művelődési házakban, könyv­tárakban végzett úttörőtevé­kenységről beszéltek. Az 5. szekcióba nagyon sok kisdobost delegáltak a csapa­tok. Nem csoda, hiszen a játé­kosság volt a téma! Valter Mó­nika vérségi úttörő a felnőtt és gyermekvezetőket kérte, hogy dallal, játékkal, vetélkedőkkel tegyék színesebbé a foglalko. zásokat. Dicsérte az „Őrsveze­tő” című lap ötletességét, s ja­vasolta a szekció nevében: a Pajtás újság a sok hirdetés he­lyett inkább dalokat, játéko­kat, jó tippeket közöljön. A járási elnökségtől új játékok, dalok kiadását kérte, s felhív­ta a pártoló tagok, üzemek, termelőszövetkezetek, taná­csok figyelmét: a küldötek szerint kevés a játszótér a gö­döllői járásban. A galgahévízi Tóth Zsolt, a „menjünk a szabadba” mun­kacsoport titkára volt. Társai nevében az erdőgazdaságokat kérte: készítsenek erdei torna­pályákat, jelöljenek ki szalon­nasütő helyeket. Sok szép tá­ja van járásunknak — segítse­nek megismerni! Várunk a KISZ-be A szekciók jelentése után Nyíri Tibor kért szót. — A sok jó ötlet, élmény bizonyítja, hogy járásunkban jó, izgalmas az úttörőélet. A felnőttek a továbbiakban is segíteni fogják munkátokat — mondotta. Logodi Katalin, járási titkár a KISZ-esek nevében kérte: — Legyünk együtt a nyolcadiko­sok klubjában, s gyertek a a KISZ-be: szükségünk van rátok — várunk benneteket!” A parlament ünnepélyes zá­rása előtt Solti Alpár ígéretet tett, hogy a járási úttörőtanács feldolgozza a javaslatokat, s a csapatoknak folyamatosan be­számol megvalósításukról. A 24 megválasztott megyei kül­döttet azzal bízták meg, hogy a november 1-én és 2_án Szi- getszentmiklóson megrende­zendő megyei parlament ülé­sén számoljanak be a járás út­törőinek életéről, s vigyék el javaslataikat. A hivatalos zárszó után is sokan maradtak a nagyterem­ben, ahol Seres István pol- beaténekessel játszottak, dalol­tak. Szarvas László A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA" III. ÉVFOLYAM, 248. SZÁM 1976. OKTÓBER 20., SZERDA Előrelátás, jól szervezett munka Befejeződött a búza vetése a tangazdaságban Bőségesen fizetnek a másod vetések Ilyen még sosem volt; októ­ber 15-ére befejeztük a búza vetését — újságolta örömmel Füle György, a tangazdaság gödöllői növénytermesztési és állattenyésztési ágazatának vezetője. A gödöllői kerület szakem­berei nem felejtették el a két évvel ezelőtti esős őszt. Em­lékszünk az országos megmoz­dulásra: munkások, diákok, munkásőrök, katonák segítet­tek a mezőgazdaságnak men­teni, ami menthető. Nem tör­vényszerű, hogy az idén ősszel is megnyíljanak az ég csator­nái, de az óvatosság sosem árt. Ilyesmi foroghatott a gaz­daság vezetőinek a fejében — már a nyáron. A brigád ötletei Augusztustól igen gondosan szervezték a munkát, mintha esős ősz következne. A lucer­na begyűjtése után nyomban lesilqzták a kukoricát, meg­kezdték az alapműtrágya ki­szórását. Nagyon hasznosnak bizonyult az egyik traktoros ötlete, aki a kazlazógépre föld- markoló kanalat szerelt, s így kézi erő helyett géppel a szo­kásosnál sokkal hamarabb vé­geztek a trágyaszórással. Az őszi szántást, vetést vég­ző brigád tagjai később is sok ötlettel segítették a munkák mielőbbi befejezését. Ide tar­tozik, hogy az öt nagy vonó­erejű traktor közül csupán egyet vettek igénybe az ősziek vetéséhez, s így a többit az őszi mélyszántásnál hasznosít­hatták. Az ősziek alá két-két egymás mögé fogott MTZ- traktorral szántottak. Szeptember 23-án láttak ne­ki a vetésnek. Négy-öt nap alatt nyolcvanhárom In-.táron földbe került az őszi árpa, hu­A dísznövények kedvelőinek A telepen 25 kilós csoma­gokban virágföldet és dúsított tőzeget is kínálnak, s ennek különösen nagy a keletje. A Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ gyümölcsfacsemete, szőlő- és dísznövénytelepére évente mintegy 100 ezer cserjét, fa­csemetét szállítanak az ország különböző részeiből. Képün­kön Csikós Emőné telepveze­tő az ezüstfenyők válogatásá­ban segít. szonhét hektáron az őszi keve­rék. Szeptember 30-án, a szo­kásosnál valamivel korábban, a búzának szánt táblákba áll­tak a vetőgépek. Nagyon jól előkészített talajba, megfelelő vetésmélységbe, ülepedett szántásba került a mag. Versenyben Jellemző a brigád szellőmé­re és összefogására — a már említetteken túl —, hogy szombaton és vasárnap is dol­goztak. Még a gödöllői vásár­ról is lemondtak. Alkalmi bri­gádról van szó egyébként, nemcsak növénytermesztők, hanem állattenyésztésben dol­gozók is voltak tagjai között. Minden gyakorlott traktoros mellé egy-egy kisebb tapasz­talaid fiatalt osztottak be; a munkaidő reggel hattól addig j tartott, míg száz mázsa magot j el nem vetettek. Egészséges j verseny alakult ki a csapatok I között, mindegyik arra töreke- ! dett, hogy ő végezzen elsőnek, j Október 15-én déltájban,: egy-két órával az esőfellegek támadása előtt, végeztek a bú­za vetésével, s ezzel az ősziek­nek szánt táblákon befejező­dött a munka. A tavasziak — zöldborsó, fajtaborsó, silókuko­rica, tavaszi keveréktábláin is megforgatták a föld na­gyobb felét. Tizenötödikétől lélegzetvé­telnyi szünet után folytatták a szokásos munkát, a silózást. Talán más gazdaságoknak is tanulságos lehet a gödöllői ke­rület agrárszakembereinek vé­leménye a másodvetésről. Ezen a nyáron, az aszály következ­ményeit enyhítendő született az országos felhívás, a minél több másodvetésre. Még a felhívás előtt A gödöllői kerületben még a felhívás előtt negyvenöt hek­táron elvetették — természe­tesen olyan területen, ahová nem terveztek őszi vetést — a napraforgót és kukoricát. Egy részét zölden föletették, a töb­biből siló lesz. A búza leara- tása után még hatvan-hetven hektáron vetettek másodszor. A késő nyári esőzések hatásá­ra nagyon buja, zsenge, lédús napraforgóból, kukoricából igen jó minőségű silót készít­hetnek. Olyan ez, mint a konzerv, száraz időre kiváló takarmány, több évre is eltartható. Ha jó idő járja, százötven mázsa is megterem másodvetésből hek­táronként, s ez termelési ér­téknek sem rossz — vallja Füle György. A tangazdaság gödöllői ke­rületének gazdáin nem fo­gott ki az idő. Összefogással, előrelátással csökkentették az aszály, a csapadékos ősz káros következményeit. K—P Újdonság a nagyüzemi állattartásban Kétszintes kstrecben a malacok Ifj. Fekete József felvételei Ma már a nagyüzemi állat­tartásban sem újdonság, hogy — az istállóik jobb kihasználá­sa végett — megnövelik a ne­velő, illetve állattartó épüle­tek felületét. Persze nem úgy, hogy kétszer akkora istállókat építenek, hanem — amely! faj­tánál ez lehetséges — megdup­lázzák vagy háromszorozzák a tenyésztő területet. Csakhogy még napjainkban senki sem csodálkozik azon, hogy a nyulakat és a baromfi­féléket két-, háromszintes ket­recekben tartják —. addig új­donságnak számít az úgyneve­zett kétszintes, ketreces sertés- tartás. Ez a módszer Magyar- országon a hatvanas évektől honos; azokban az években hozták be az első külföldi be­rendezéseket, s nem sokkal ké­sőbb a hazai gyártásúak is megjelentek, S mivel a tartás- technológiákban, de mindenek­előtt a műszaki eszközökben — a hasonlóságok elleniére — je­lentősek az eltérések a sertés­tartó és a baromfitartó ketre­cek között — igen érdekes an­nak a vizsgálatnak az eredmé­nye, amelyet nemrégiben fe­jezitek be a gödöllői Mezőgaz­dasági Gépkísérleti Intézet­ben. Az intézet munkatársai a ketreces sertéstartás műszaki, gazdasági jellemzőinek vizsgá­latai során a hazai gyártású ISV-rendszerű, higiénikus fiaz- tató kutricáit, az NDK-gyárt- mányú INPUISA, valamint az ugyancsak ISV-rendszerű ma- lac-utónevelési technológiai be­rendezéseit értékelték. Az ösz- szehasoniítás alapja természe­tesen a hagyományos egyszin­tes tartási mód volt. Az értékelés során kiderült', hogy a kétszintes, vagy még pontosabban: a padló szintjé­nél magasabban elhelyezett ketrecek a hagyományosnál i kedvezőbb körülményeket nyújtanak a fiaztatásban, a malacok utónevelésében, vala­mint az előházlalásban (hatvan kilogrammos súly) eredménye­sen alkalmazható. Ez alól ki­vétel azonban a korai elválasz­tás utáni mesterséges malac- nevelés, amely — mint a vizs­gálatból káderül — a techno­lógia költségessége miatt nem javasolható. > A padlóról „felemelt”, két­szintes tartás újszerű megoldá­sa a sertéstenyésztésben azért roppant figyelemre méltó, mert alkalmazása nemcsak az újonnan létesített telepekre ajánlható, hanem igen eredmé­nyesen hasznosítható a teliep- rekonstrukcióknáü. is. Ilyen esetben ugyanis változatlan alapterületről húsz-ötven szá­zalékkal több sertés bocsátha­tó ki, ugyanakkor a fajlagos beruházási költség 8—10 száza­lékkal csökkenthető. A módszer általános elterje­dése azonban megköveteli az eddig elkészült hazai berende­zések további fejlesztését, amely elsősorban a takarmány- kiosztás és a trágyaelitávolítás gépesítésének javítását jelenti. F. I. Hírek Récéiről Pécel ' nagyközség tanácsa legutóbbi ülésén határozatot hozott új utcák elnevezéséről. Többek között nevet kapott a községben levő hétvégi telkek sora; stílusosan Üdülő utcá­nak nevezték eL Ezzel a köz­ségben az utcák száma nyolc­van fölé emelkedett. ~k Megkezdte működését a péceli sportpályán társadalmi munkával épült klubhelyiség büféje, amelyet a Pécel—Isa- szeg ÁFÉSZ üzemeltet. I L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents