Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-13 / 242. szám

MOSZKVA Megnyílt a KGST VB 78. ülése Moszkvában kedden meg­nyílt a KGST Végrehajtó Bi- íottságának 87. ülése, amely­nek munkájában a tagállamok állandó képviselőd, miniszter­elnök-helyettesek vesznek részt. A végrehajtóbizottság ülésén jelenvan Nyikolaj Fa- gyejev, a KGST titkára. Az ülésen Kazimierz Olszewiski, Lengyelország képviselője el­nököl. A végrehajtó bizottság a tagállamok gazdasági együtt­működésének elmélyítésével és tökéletesítésvei, a szocialista gazdasági integráció komplex programjának megvalósításá­val összefüggő kérdéseket vi­tatja meg. LosoncziPál Peruban Államfőnk látogatása a Gödöllői Agrártudományi Egyetem testvérintézményében Losonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, aki Fracisco Mo­rales Bermudez elnök meghí­vására hivatalos baráti láto­gatáson tartózkodik a Perui Köztársaságban, hétfőn Limá­ban megkoszorúzta a perui hősök emlékművét. A koszorúzást követően az elnöki gépkocsisor a Lima melletti La Molinába indult, ahol Latin-Amerika egyik leg­régebbi agrárfőiskolája, az Or­szágos Mezőgazdasági Egye­tem működik. Losonczi Pál megismerkedett a nagy hírű felsőoktatási intézmény életé­Szürke S zociológiai vizsgáló­dást kötöttek össze pszichológiával, s a többi között azt kérdezték a kutatók a középiskolá­soktól: milyen színre gon­dolnak, ha azt a kifejezést hallják, hogy műhely? A válaszolók kétharmada a szűrkét jelölte meg... Szürke, szürke. Kóstolgatja az ember a hét betű hor­dozta jelentéstartalmat, s eszébe jutnak a műhelyek seregei, ahol szürkésfekete a fal, átláthatatlanok az ablakok, a gépeken, a padlón, az ajtón, a szerszá- mospolcokon ujjnyi vasta­gon megül a porral kevert gépzsír, olaj. Az újságíró naponta hallja a figyel­meztetést, vigyázzon, ne­hogy hozzáérjen ehhez meg ahhoz, s feszengve tű­ri a magyarázkodást, „pisz­kosak vagyunk”. Ezt mondja a munkásnő, az üzemvezető, s az igazgató tapintatosan a műanyag bevonatú székre ülteti a brigádvezetőt, mert csupa olaj munkaruhája mara­dandó nyomokat hagyna a fotel textilhuzatán. Piszkosak vagyunk. Me­gint csak rágni kell a sza­vakat, tágítva a kört, ál­talában a munkahelyi kör­nyezetet véve szemügyre, aminek csak egyik része a szürkeség, a már fel sem tűnő szenny, elhanyagolt­ság. S míg a szavakon — pontosabban —, miértjü­kön töpreng az ember, so­rakoztatva az indokokat, az elavult technológiát, az öreg berendezéseket, a sok évtizede szolgáló műhely- épületeket, rájön: valójá­ban azért van minden úgy, ahogyan, mert ezt az egé­szet nem tartják fontosnak. Sem a vezetők, sem azok, akiket napról napra ez a környezet fogad, úgy ve­szik, mintha törvényszerű velejárója lenne a munká­nak. Pedig nem az. V annak üzemek, így a Forte Fotokémiai Ipar, a Nagykőrösi Konzervgyár, ahol kertész dolga a belső utak melletti földsávok, a tenyérnyi te- .recskék ápolása, zöldjük, virágjaik gondozása. A konzervgyárban rendszere­sen visszatérő mozzanat, hogy takarít a gyár, s bár persze, ezt az élelmiszer­készítés higiéniai követel­ményei diktálják elsősor­ban, másodsorban azért az igényt is föllelhetjük ben­ne, az igényt a rendezett környezetre. Akad gyár egyebek között a Pamuífo- nóipari Vállalat Finomfonó és Cérnázógyára, ahol a technikai fejlesztést szoro­san összekötötték a mun­kahelyi környezet javításá­val. Léteznek már parket­tás műhelycsarnokok, kon­dicionált légterek, gépso­rok, melyeken még véletle­nül sem látni olajfolyást. Az új technika alakítója fehet a környezetnek, ez tény. Hiszen a Lenfonó és Szövőipari Vállalat, ahogy fokozatosan bevezeti a szárazfonást, nemcsak kor­szerűbb, termelékenyebb gépeket állít munkába, nemcsak azt éri el, hogy növekedjék a szintetikus szálak felhasználása — amire a vizes technológia kevés módot adott —, ha­nem lényegesen javít a munka környezetén is. Feltételes módot használ­tunk előbb, mert sajnos, az új technika nem mindig jár együtt a környezet szebbé, emberibbé tételé­vel. Sűrű eset, hogy az új gépet, berendezést, tech­nológiát befogadó úgyne­vezett mikrokömyezet veszni hagyja a lehetősé­geket, sőt, néhány hónap alatt lezülleszti a frisset, a jobbat a „megszokottra”. Bátran kiterjeszthetjük ennek érvényességét az üzemek falain túlra, pél­dául új üzletekre, étter­mekre, de — sajnos — gyermekintézményekre, művelődési házakra is, iga­zolva: igénytelenek vá­gyunk környezetünkkel szemben. Méltatlankodunk, hogy nincs elég takarító — s tényleg nincsen, de még kevesebb a takarítógép, holott kézenfekvő, csakis ezek kínálnak megoldást —, s eközben rondítjuk, csúfítjuk amúgy is lompos, elhanyagolt környezetün­ket. T essék megfigyelni a városokban folyó szanálásokat Gödöl­lőtől Ceglédig. Ahol bon­tanak, ahol néhány hétre gazdátlanná válik egy-egy területdarab, ott szeméthe­gyek növekednek. Ahogy az új lakóépületek környé­kén szintén. Sétáljunk el a gyárak úgynevezett hátsó udvarába, s rájövünk: egy MÉH-telep ezekhez mér­ten kellemes, rendezett hely. Addig már talán el­jutottunk, hogy otthonára a legtöbb ember figyelmet fordít, rendben tartja, de miért nem jutunk el ad­dig, hogy azt is észreve­gyük: a bennünket körül­vevő világ, s benne első­ként a munkahely, szintén az otthonunk. Hiszen ott élünk nyolc órát minden munkanapon a piszokba tapadt műhelyben, irodá­ban, a kétes tisztaságú boltban, gyermekeink már az iskolában megszokhat- ják, hogy ragadnak a pa­dok, a szekrények, a folyo­sók, az ablakok a piszok­tól. Ezt a „tudást” is vi­szik magukkal; megvan az utánpótlás. Cegléden, az Egyesült Villamosgépgyár korszerű gyártósoránál említették: sokakat ez szoktatott a rendre. Korábbi körülmé­nyeik nem tették feltűnő­vé, ha valaki csatatért csinált a munkahelyéből, most ez nem megy, azon­nal szemet szúr a rendet­lenség. Lehet, hogy a leg­több helyen ilyen új „gyár­tósorra” várnak, ami rend­re, tisztaságra szoktatná az embereket? Valahol meg­pendítettem a gondolatot: mi lenne, ha egy szabad szombaton bejönne minden­ki, s 1 takarítana, rendet tenne? Megdöbbenve néz­tek rám, majd nagy len­dülettel sorolták: nem sza­bad ilyesmire tékozolni a dolgozók szabad idejét, mit szólnának hozzá, hogy „ilyen munkát” csináltat­nak velük, különben is, hol van annyi vödör, tisz­títószer, kefe, létra, s egyál­talán, micsoda ötlet...?! Mi lenne ha, ismételge­tem, most már itt az író­gép előtt, kedvszegetten, okulva a tiltakozásból. Mi lenne? Rend, tiszta­ság. S ez sem utolsó. M. O. vei, huszonkét tanszékének egyikével-másikával. Dr. Fe­derico Anavitarte Condoma- rin professzor, az egyetem rek­tora nem kis büszkeséggel számolt be arról, hogy kapcsolatot tartanak a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel, s úgy terve­zik, hogy rövidesen okta­tócsere-ajánlattal keresik fel a magyarországi tcst- vérintézményt. Losonczi Pál hosszabban időzött a-z egyetem szerteága­zó kutatási tevékenységét do­kumentáló, rögtönzött kiállí­táson, ahol az őshonos ameri­kai növények, mindenekelőtt a kukorica nemesítéséről tá­jékozódott. A hétfői program rövid vá­rosnézésre is időt engedett. Losonczi Pál megismerkedett a dinamikusan fejlődő nagy­várossal. A • nap eseményeihez tarto­zik: Limában — Bíró József külkereskedelmi minisz­ter részvételével — meg­kezdődött a magyar—pe­rui gazdasági vegyes bi­zottság soros ülése. Az Elnöki Tanács elnöke kedden felkereste a Lima kör­nyéki huandói termelőszövet­kezetet, amely a földrefor­mot követően alakult egy ko­rábbi hacienda, nagybirtok te­rületén. Äz SZVSZ főtitkára Budapesten Pierre Gensous, a Szakszer­vezeti''" Világszövetség főtitkára rövid látogatást tett Budapes­ten. Megbeszélést folytatott Gáspár Sándrral, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjá­val, a SZOT főtitkárával. Vé­leményt cseréltek a nemzet­közi szakszervezeti mozgalom aktuális kérdéseiről. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. ÉVFOLYAM 242. SZÁM ARA SO FILLER 1976. OKTOBER 13., SZERDA Őszi mezőgazdasági munkák Sürgető a megyében betakarítás Határidő: november 1. - Átvételi gondok - Takarmány a karfiol? November 1-re be kell fe­jezni a megyében az őszi búza vetését és a kukorica kivételé­vel a betakarítást is. Feltétlenül gyorsítaniuk kell a mezőgazdasági üze­meknek az őszi munkákat, de nincs ok a kapkodásra. Mindezt tegnap délelőtt a me­gyei tanácsnál tartott megyei mezőgazdasági szervezési bi­zottsági ülésen hallottuk, ahol a területi tsz-szövetségek, az állami gazdaságok megyei fő­osztálya, a felvásárló és ellátó vállalatok képviselői vitatták meg az őszi munkák helyzetét. Összesen 225 ezer hektáron kell elvégezni ezen az őszön a talajmunkákat, ebből 100 ezer hektáron földbe kell juttatni az őszieket a hónap hátralevő napjai­ban, ehhez jön még a szerves és műtrágya kiszórása. A tervek szerint 38—39 ezer vagon is- tállótrágyát juttatnak a talaj­ba. Van, ahol még el sem kezdték a munkát. Az őszi szántás 76 százalékban kész, a tavasziak alá a tervezett terü­let 25 százalékán végezték el a Némeíh Károly látogatása a Belügyminisztériumban Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságainak tagja, a Központi Bizottság titkára kedden látogatást tett a Bel­ügyminisztériumban. A Központi Bizottság titká­rát Benkei András belügymi­niszter fogadta, majd a mi­nisztérium vezetői és az MSZMP BM Végrehajtó Bi­zottság tagjai jelenlétében tá­jékoztatta a Belügyminiszté­rium tevékenységéről. Ezt követően Németh Ká­roly meglátogatta a miniszté­rium több szervét, ahol sze­mélyes tapasztalatokat szerzett a közrendet és közbiztonságot szolgáló munkáról. A látogatás befejeztével Né­meth Károly a Belügyminisz­térium vezetői, parancsnokai és pártaktivistái részére a bel­politikai, gazdasági és külpo­litikai helyzetről adott átte­kintést. Átadta a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözletét, és elismerését fejezte ki a Bel­ügyminisztérium egész szemé­lyi állományának a közrend és közbiztonság érdekében vég­zett tevékenységéért és helyt­állásáért. mélyszántást. Legkedvezőtle­nebb a búza vetése, az eddigi eredmény mindössze 16,6 szá­zalék. Az idei év bebizonyí­totta, hogy ahol időben földbe került a mag és még volt idő arra, hogy megerősödjön a fa­gyok előtt a növény, sokkal jobban fizetett, mint ahol no­vemberben vetették el. Jelen­leg az utolsó helyen állunk a megyék között a vetésben, 27 százalékos eredményünkkel. Ezen a helyzeten sürgősen vál­toztatni kell. Tavaly október közepén már múlt időben beszéltünk a bur­gonya betakarításáról. Most — bár jóval kevesebb termett — 70 százalékát se szedték föl. A cukorrépának 20 százalékát ásták ki a gazdaságok, s ezzel is sok a gond, mert a cukor­iparral nem mindenütt tudták megfelelően összehangolni a szállítás ütemezését. Az érte­kezleten olyan megállapodás született, hogy amennyiben a gazdaságok a felszedett répát saját területükön tárolják, má­zsánként 5 forint tárolási díjat fizet a vállalat a felvásárlási áron kívül, ami bőven fedezi a veszteséget is, s kötelezettsé­get vállal arra, hogy még az Idén átveszi feldolgozásra. Ezenkívül felhívták az állat­tartó gazdaságok figyelmét, hogy korlátlan mennyiségű ré­paszeletet tudnak szállítani számukra, amit márciusig kell kifizetniük. A kukoricának tavaly ilyen­kor 36 százaléka magtárban pihent. Most még a 4 százalék Se került be a földekről. Igaz, hogy 36 százalék a szem víz­tartalma, de sürgősen el kell kezdeni a munkát, mert csak rosszabb időre számíthatunk, a szárítókapacitás pedig ki­használatlan. A zöldségnek fele, a gyümölcsnek 65, a sző­lőknek 70 százaléka a felvá­sárló szervekhez került. Saj­nos, nem gond nélküli a feí­DUNAKESZI, NAGYKŐRÖS Végéhez közeledik a zöldség-, gyümölcsszezon A megye konzervgyáraiban is végéhez közeledik a zöld­ség-, gyümölcsszezon. Meg­kérdeztük Dunakeszin és Nagykőrösön, miből mennyit dolgoztak fel ezen a nyáron. Az őszi mérleg kedvező ada­tokkal szolgált. A Dunakeszi Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár üzemei­ben 3 ezer 860 tonna zöldbor­sószemből készítettek konzer- vet. A készáruk háromne­gyed része a szocialista orszá­gokba utazik, a többi a bel­földi fogyasztóké lesz, illetve a bébiételek gyártásához hasz­nálják fel. Uborkából 2 ezer 327 tonnát vásároltak föl az idén. A belőle gyártott sava­nyúságnak 60—70 százalékát tőkés, illetve szocialista orszá­gokba exportálják, 30—40 szá­zaléka pedig a hazai élelmi­szerboltokba kerül. Szépen termett a paradi­csom ezen a nyáron, ez meg­látszott a gyárban is. Az idén 10 ezer 840 tonna paradi­csomból készült sűrítmény, adalékanvag a zakuszkához és a kecsöphöz, s jutott belőle a Szovjetunióban nagyon kere­sett vegyes savanyúságba is. A sűrítményből 80 vagonnyit gyártottak exportra. A zöld­ségféléknél a borsón kívül pa­rajt, karfiolt és sárgarépát használtak föl a bébiételek­hez, melyekből összesen 300 vagonnyit gyártanak az idén. A gyümölcsök közül ősziba­rackból dolgoztak föl legtöb­bet, 3800 tonnát. A Nagykőrösi Konzerv­gyárban is paradicsomból dol­goztak föl legtöbbet, 36 ezer tonnát. Zöldbabból 1100 ton­nát vásároltak, 1000 tonna cecei paprikát, 600 tonna pa­radicsompaprikát, 420 tonna apró dinnyét raktak üvegek­be. Elkészült a tökfőzelék alapanyaga is, 980 tonna főző­tökből. A főzelékkonyhában sóskát, sárgarépát, karfiolt, vöröshagymát is tisztítottak, daraboltak, ezekből összesen 1531 tonnányit dolgoztak föl. Még nincs vége a nagy munkának. Az ősz hátralevő napjaiban érkezik a gyár üze­meibe 1000 tonna sárgarépa, 900 tonna karfiol, valamint paradicsom és sárgarépa is. Az idén 8 ezer 200 hektár mező- gazdasági területről 100 ezer tonna zöldséget vásárol fel összesen a Nagykőrösi Kon­zervgyár, a jövő évre már ed­dig 43 ezer tonna termésre kö­tött szerződést. A nyáron mintegy 25 ezer tonna gyümölcsből készítették a híres nagykőrösi befőtteket. A vevők az őszibarackot kere­sik legjobban, ezért ebből 4 ezer 880 tonnát raktak üve­gekbe. Kisebb mennyiségben ugyan, de sokféle gyümölcsöt dolgoztak föl: sárgabarackot, birsalmát, csipkebogyót, eg­rest, kökényt, málnát, ribiz- két, szamócát, szilvát, otelló szőlőt, cseresznyét. B. I. vásárlás, mert bár a MÉK minden kiló felkínált zöldséget átvesz, ezekben a napokban a dabasi Fehér Akác Tsz tehenei eszik azt a 3 va­gon első osztályú karfiolt, melyet a debreceni kon­zervgyár nem volt hajlan­dó átvenni. A burgonya kivételével már most rendelkezésre áll a jövő évi vetőmagszükséglet. Saj­nos, a gyenge termés miatt im­port burgonya vetőmaggumó beszerzése vált szükségessé, s a szokatlanul meleg október megnehezíti a meglevő burgo­nya és zöldség tárolását is. Va­lószínű, hogy a megyében ter­melt áru nem fedezi a szükség­letet étkezési burgonyából sem. Éppen ezért már most megtették a szükséges intézke­déseket a pótlásra, illetve a helyettesítő élelmiszerek; rizs, tésztafélék választékának bő­vítésére. Jövőre az ideinél jó­val nagyobb területen, 7 ezer hektáron termelnek burgonyát a megye nagyüzemei és kis­gazdaságai. Ehhez azonban most, ebből a gyenge termés­ből kell előteremteni a vető­gumót. Nem kis gond, de meg­felelő szervezéssel és segítség­gel megoldható. A megye vezetői és az érin­tett vállalatok mindent meg­tesznek azért, hogy még to­vább fokozzák a kistermelők termelési kedvét. Ehhez egye­bek között hozzá tartozik az is, hogy jó minőségű vetőmagot adnak, és minden felkínált árut átvesznek. A következő napok feladata lesz a káposztafélék és az egyéb másodvetésű zöldségfé­lék átvételének megszervezé­se. Sajnos, a konzervgyárak nem mindig értik meg a nép­gazdaság érdekeit, mint ahogy ez a karfiol esetében is meg­történt. Felmérték a betakarítás munkaerő-szükségletét, s min­den jelentkező igényt ki tud­nak elégíteni. Segítenek a ka­tonák, három egyetem diákjai dolgoznak a földeken, s az ipa­ri munkásokon kívül ott talál­juk az általános iskolák tanu­lóit is. Minden lehetőség adott ahhoz, hogy előbbre lépjünk erről a nem époen megtisz­telő utolsó helyről. T. Ágoston László Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára kedden, a Szaktanács székháziban fogadta B. B. Bhagavatit, az indiai nemzeti szakszervezeti kongreszus (INTUC) elnökét. A baráti légkörű találkozón a SZOT és az INTUC közötti kapcsolatok fejlesztéséről folytattak meg­beszélést Párái Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB gazdaságpolitikai osz­tásának vezetője kedden ta­lálkozott és megbeszélést foly­tatott Abu Bakr Abu Shama- val, a Líbiai Arab Szocialista Unió Központi Bizottságának titkárával, aki a líbiai kül­döttség élén részt vett a fej­lődési világkonferencián. Szí­vélyes, baráti légkörben véle­ménycserét folytattak néhány kölcsönös érdeklődésre szá- mottartó kérdésről, közöttük az MSZMP és a Líbiai ASZÚ együttműködésének lehetősé­geiről. A találkozón részt vett dr. Nagy Gábor, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. Edward Dysko vezérőrnagy, a Lengyel Népköztársaság bu­dapesti nagykövetségének ka­tonai és légümrí attaséja a lengyel néphadsereg napja al­kalmából kedden koktélt adott a nagykövetségen. Meg­jelent a koktélon Oláh István altábornagy, a magyar nép­hadsereg vezérkari főnöke, honvédelmi miniszterhelyet­tes, Kálazi József vezérőr­nagy, honvédelmi miniszter­helyettes, a magyar néphadse­reg és a társ-fegyveres testü­letek parancsnoki karának számos képviselője. Jelen volt J. A.' Naumenko vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnoká­nak magyarországi képvise­lője és A. A. Dunyin altábor­nagy vezetésével az ideiglene­sen Magyarországon állomá­sozó szovjet déli hadseregcso­port több vezető beosztású képviselője. A

Next

/
Thumbnails
Contents