Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-09 / 239. szám
IMI-kisköszÖrűk — exportra Az ikladi Ipari Műszergyárban évente háromezer darab kis'köszörüt készítenek osztrák exportra. Felvételünkön Pusztai Józsciné az itthon is keresett kisgép kapcsolószerkezetét szereli. Bozsán Péter felvétele „INDULJ TE IS, KUTASD HAZÁDAT'' Szomszédolás Hévízgyörkön f\ A 1 ■■ t, ■ V" m M api .. A O A ' A 1 PEST' IV IEGYE :l HÍRLAP ' KULONKIAI )ASA- -+V 1 - •. - • ■ . • III. ÉVFOLYAM, 239. SZÁM 1976. OKTOBER 9., SZOMBAT Ötszáz lakás épülhet Pécelen Népművelő pedagógusokra van szükség A veresegyházi Váci Mihály. Művelődési Központ művészeti együttesei és érdeklődő la- I kosai e hét végén, október 9- én és 10-én vendégül látjáík Hé- vízgyörk lakosságát. A rendhagyó vendégségben a veresegyháziak mutatják be lakóhelyüket, adnak ízelítőt a nagyközség közművelődési életéből. Pásztor Béla, a veresegyházi nagyközségi tanács elnöke lesz a házigazdája annak a beszélgetésnek, amelyen a két község politikai, társadalmi és gazdasági vezetői cserélik ki tapasztalataikat. A „Mi így csináljuk! Nálatok hogy van?” című kerekasztal-összejövetelt a művelődési ház emeleti klubtermiében tartják délután 3 órakor. A vendégfogadó község tanácselnöke, Görög László nyitja meg a veresegyházi képzőművészeti és régészeti szakkörének anyagából összeállított Már lapunk hasábjain is hírt adtunk arról, hogy a gödöllői járási-városi Kobzi János mu n kás őregység tagjai minden szomoaton és vasárnap dolgoznak a kistarcsai kórház építésén. A kommunista munkaakció befejezéshez közeleA mikor 1657-ben Szent György napkor a gödöllőiek egy darabot elszántottak a szadai határból, még nem is sejthették, hogy félévszázados pereskedést és villongást indítottak el, amelyik a kuruc szabadságharc után fel is éledt. A perben kihallgatott tanúk 1690-ban sűrűn emlegették a szadai és a gödöllői szőlőket, amelyekben a régi határjelek voltak. Ügy látszik, hogy a szőlőterületek ekkor már összeértek és minden alkalmas helyet elborítottak. Takács István Vácszentlász- lón lakó tanú vallotta, hogy „az Gödölöy szőlőkben egy körtvélVy ja alatt volt égj hannyott határ.” Cseh Tamás — ugyancsak vácszentlászlói — Kis Mihály egykori isaszegi bírótól tanulta meg a határjeleket egy ízben, amikor borért szekereztek együtt Szadára. Vallomása szerint „az Sáfrá— nyos Nyárastul fogva által az Gödölöj szőlőkén az Közép Erdőre, és az töltésre és az Közép Máira, az Közép Málrul ismét az Hangyás hegyire, azok ha- sittyák igazán Szada és Gödöllő között az igaz határt." A járásban a második Ahogy az miár lenni szokott, a Buda felszabadítására vonuló seregek elől 1686-ban megint az erdőkbe menekültek a falvak, mint már annyiszor. A földek megint magukra maradtak, a gazdálkodás ismét odalett. Néhány év múlva, amikor a török kiűzése már Magyarkiállítást délután hat órakor. Egy órával később Horváth Lajos, a Pest megyei Levéltár munkatársa színes diák segítségével ismerteti a nagyközség múltját és jelenét. Vasárnap délután ötkor folytatódik a találkozó. A veres- egyházi művészeti csoportok adnak gálaestet; a művelődési központ énekkara, irodalmi színpada és népi együttese. Az előadás előtt Könczöl János helybeli vb-titkár mond bevezetőt. „Belépés csak fiataloknak” a jelszava az esti bálnak, amelyen a művelődési központ Panoráma beat-együttese és népi zenekara húzza a talp alá valót. A két találkozó intézménynek és községnek a célját Csórt Sándor költőnk szavai fejezik ki talán a legjobban: „Keresni egymást, s megmutatni magunkat egymásnak —őr— dik, most hét végén utolsónak a Gödöllői Gépgyár munkás- őregysége tevékenykedik majd a fontos építkezésein A munkáért kapott pénzt a Kobzi János munkásőregység a kistarcsai óvoda építésére ajánlotta fel. ország déli részein folyt, az ország középső részein ismét makacsul fellendülőben volt az élet. A szőlőművelés, a bortermelés jelentősebb volt a mező- gazdasági ágazatok között, az 1693-es összeírásban a zsellérek egy részét is beleszámítva szinte minden veresegyházi jobbágygazdaságnál feltüntetnek bortermést. És valóban, ekkoriban csak Vác bortermelése előzte meg Veresegyházét, mintegy másfélszer, Szadáé pedig időnként erősen a nyomában járt. Az 1699-es összeírás szerint 472 ákó (213,5 hektó) bor termett Veresegyházon, 17'03-ban pedig 1155 akó (522,5 hektó). Négy év alatt a bortermés tehát megkétszereződött, evvel a járásban Veresegyház mindvégig megtartotta második helyét és az egész váci járás bortermésének mintegy a 13— 20%-át adta. Amit egy nap bekapálsz Nagyjából két-három akó termett ebben az időben egy kapás darab szőlőn (kb. 200 négyszögöl), ennek alapján 1699-ben kb. 30—40 magyar hold, 1703-ban 70—100 magyar hold szőlőterülettel számolhatunk Veresegyházán. Természetesen csak hozzávetőlegesen, hiszen az évi termésátlagok eltérhettek egymástól, ha számításba vesszük az időjárás ingadozásait, az elemi csapásokat vagy éppen az emberi kártételeket. Azt sem hagyhatjuk fiA péceli nagyközségi tanács legutóbbi ülésén a közművelődés helyzete és az elsőfokú építési hatóság munkája került a napirendre. Az első témáról Tóth István tanácselnök tájékoztatta a tanácstagságot, majd Bagó Pálné, a nagyközségi tanács vb-titká- ra előterjesztette az állami középületek és ingatlanok rendjéről szóló rendelet tervezetét, valamint az évekkel korábban alkotott köztisztasági rendelet módosítására vonatkozó javaslatot. Együttműködési szerződéssel Tóth István elmondta, hogy az MSZMP Központi Bizottságának határozata alapján a nagyközségben közművelődési intézkedési terv készült, melynek egyes pontjait már megvalósították. E tevékenység alapján javult a péceli köz- művelődési helyzet, hátráltatta viszont a munkát, hogy a tanács közművelődési bizottságának elnöke időközben lemondott, s helyette újat még nem választottak. A községi tervnek megfelelően Cseremin Péterné, a művelődési ház igazgatója együttműködési szerződéseket kötött a kulturális munka gazdagítása érdekében. A művelődés- ügyi intézmény gazdálkodása kiegyensúlyozott, s folyamatosan szerzik be a hiányzó eszközöket. A beszámolóban elhangzott, hogy a művelődési ház általában megfelel a feladatoknak, szakkörei jól működnek. A művelődési ház vezetője arra is lehetőséget adott, hogy gyeimen kívül, hogy a szőlő természetéből adódóan ilyen rövid idő alatt aligha növelhető telepítéssel termőterülete a kétszeresére, inkább tehát a régebbi — a harcok miatt elhanyagolt — szőlők felújításáról, gondosabb műveléséről lehet szó. A szőlő, a jó bor azonban tud bajt is okozni a gazdáinak. A Gödöllő és Vidékében már találkozhattak az olvasók a szadai bíró, Mágocsy Mihály 1711-ben írt levelével, amelyben a megyénél panaszkodott a labanc katonaság szüreti dorbézolása miatt. A „császár szekeresei” 1711 őszén beszál- lásolták magukat Szadára és Veresegyházra és semmiképpen sem akartak továbbmenni, amíg a borból tart. A kuruc szabadságharc után ismét növelni kellett és lehetett a közben összezsugorodott művelt földeket. Legtöbbet a szőlő területe növekedett ismét Veresegyházon, 264 kapásról 562 kapásra. Több mint a kétszeresére való növekedése a felújítás, telepítés óriási mértékét mutatja, amelynek kedvezett a lakosság hagyományokon nyugvó szőlőművelő tudása és kedve, valamint a kialakuló konjunktúra. Ugyanekkor Szádén is majdnem kétszeresére növelték a szőlők termőterületét, Zsidón pedig, ahol megelőzően nem is volt szőlő. 1718—20 között mintegy 19 kapás területet ültettek be. A község háztartása is jócskán megnövekedett anyagi eszközökben, kocsmából 30,— Ft és az iskolai tanulók a tornaórák egy részét a művelődési házban tarthassák: Pécel ezerhat- százhatvan diákjának nincs tornaterme. A közművelődési munka természetesen nem minden téren egyenletes, ma még kevesen igénylik a komolyzenét, a könyvtár is több olvasót vár. E napirendi ponthoz elsősorban pedagógustanácstagok szóltak: Hámori János, Heltai Miklós és Cser László. A pedagógusok hangsúlyozták a munkásművelődés fontosságát, az olvasómozgalom szélesítését. Ez utóbbi nagyobb hatása érdekében hasznos lenne kihelyezett könyvtárakat létesíteni. Élénk közművelődési élet megteremtéséhez járulhatnának tevékenységükkel a pedagógusok, előre lendítené a munkát a tanács művelődési bizottságának mielőbbi újjá- választása, s az eddiginél aktívabb részvétele a nagyközség kulturális életében. Többen megemlítették, hogy gyakrabban kellene meghívni rendezvényekre a községben élő művészeket, például Karsai Zsig- mond népművészt, aki nemrégiben kapott meghívást az Egyesült Államok 200. évfordulójának ünnepségeire. Szó esett arról is, hogy a péceli Faragó Laura ritkán lép fel. r Úttörők a közlekedésben A péceli írókkal is többet találkozhatna a nagyközönség, író—olvasó összejövetelen és egyéb rendezvényen. A munkát nehezíti, hogy az oktatási intézmények nem veszik eléggé komolyan a közművelődési feladatokat, amit az is bizonyított, hogy a meghívás ellenére mészárszékből 11,— Ft folyt be 1720-ban. Jobbágyi örökbirtokok Külön figyelmet érdemel a szőlő területének gyors növekedése több szempontból is. Egyrészt éppen a szőlőföldek és az irtványok — de ez utóbbi nem szerepel a veresegyháziak kezén — mint a kialakuló jobbágyi örökbirtokok, kikezdték az újraosztó paraszti földközösséget. A földközösség háttérbe szorulása pedig ennek révén már a XVIII. század elején jelentősnek mondható a vidéken, hiszen Veresegyházon 1715-ben a 47 családból csak Izsák András volt kurucnak, egy jobbágynak és egy zsellérnek nem volt szőlője. Az 1720- as összeírás szerint a 77 családból csak hatnak nincs szőlője, öt jobbágy közülük, egy háza ti an zsellér és az 1715-ös szőlőtlenek közül csak Kápai István szőlőtlen továbbra is, bár közben szerzett egy negyed kaszás rétet. A kuruc Izsák András korábbi 4 köblös szántója mellett 1720-ra már egy negyed kaszás réten és 6 kapás szőlőn gazdálkodott. Az 1715- ben szőlőtlennek feltüntetett Farkas István, aki akkor csak 6 köblös szántóval bírt 1720-ra — úgy látszik — a jövedelmezőbb szőlőművelésre adta a fejét, mert a szántóföldje csak 3 köblös ekkor, de szőlője már 7 kapás és van még egy negyed kaszás rétje. Az 1720-ban sző- lőtlennek feltüntetett hat családfő a már előbb említett Kápai István kivételével nem szerepel az 1715-ös összeírásban, tehát bevándorló. Csak összehasonlításiképpen, 1720-ban Szadán 58 jobbágyból 54-nek és Szentmiklóson 25 jobbágyból 17-nek volt szőlője. Horváth Lajos (Folytatjuk) a tanácsülésen sem jelentek meg. A második napirendi pont előadója, Bagó Pálné elmondta, hogy idén eddig százhuszonöt építési engedélyt adtak ki, valamivel kevesebbet, mint az előző években. Ennek oka. hogy Pécelen kevés a beépítésre alkalmas belterület. A beszámoló nem tért ki a tervtől eltérő és az engedély nélküli építkezésekkel kapcsolatos intézkedésekre. A tanácsülésen elhangzott, hogy az elkövetkezendő években mintegy ötszáz közművesített lakás felépítésére nyílik lehetőség. Szó esett az 1978- ban elkezdődő 8+8 tantermes iskola építésének előmunkálatairól. Mint minden tanácsülésen, a legutóbbin is sokan vetettek föl közlekedési problémát. Megemlítették, hogy az egyre növekvő gépjárműforgalom miatt a község egyes részein a közlekedés balesetveszélyes, gyakoriak a gépjármű- vezetők szabálysértései, de a gyalogosok sem éppen fegyelmezettek. Két terv készült Ismét panaszkodtak a tanácstagok a két vasúti sorompó naponkénti, csaknem húszórás zárva tartásáról. Szóba került üzemanyagtöltő benzinkút létesítése, egyes szűk utcákban a gépjárművek parkírozása. A különböző létesítmények tervezéséről és kivitelezéséről sokat vitatkoztak. A nagyközségi tanács a járási hivatallal együttesen megrendelte a Kossuth téri általános iskola tornatermének terveit, figyelembe véve, hogy a mostani ötéves tervben vagy a következőben elengedhetetlen a mintegy ezerháromszáz általános iskolai tanuló testedzésének megoldása. Ugyanakkor az iskola vezetősége és a szülői munkaközösség öntevékenyen, társadalmi munkával szintén készíttetett terveket, mely részben eltér a lehetőségektől — és feleslegesnek is bizonyul. Más témával kapcsolatban is elhangzott, hogy olykor tervek vannak, de nincs anyagi fedezet és kivitelező, máskor pénz van, de hiányzik a' terv. E helyzetet ismerve, néhányan ■ indítványozták, hogy a tanács a jövőben távlatilag is készíttessen terveket, az anyagi lehetőségek szerint. A tanácsülés elfogadta az állami lakóépületek és ingatlanok rendjéről szóló tanácsrendelet tervezetét, s rendelet módosítására is sort kerítettek. K. I. Kispályás eredmények Galgamácsáról Tovább folytatódik Galga- mácsán a kispályás körzeti labdarúgó-bajnokság. A legújabb eredmények: Öregfiúk— Vácegres 3:0, Kéripuszta— Galgamácsa KISZ 0.Y, Váekis- újfalu—Tsz Agronómia 0:3, Öregfiúk—Tanács-pedagógus, 0:1, Vácegres KISZ— ■Öregfiúk 0:3, Tanács-pedagógus—Galgamácsa KISZ 3:2, Vácegres—KISZ Váckisújfalu 3:0, Vácegres KISZ—Galgamácsa KISZ- 4:7, Tsz Agronómia—öregfiúk 3:2 és Vácegres KISZ—Tsz Agronómia 3:3. A tabella élén 19 ponttal az öregfiúk állnak. Egyébként ők a minap barátságos mérkőzést játszottak a Betonútépítő Vállalat csapatával, s 6:3 arányban győztek. Sz ómba fi jegyzet Apróság Vannak egészen apró dolgok, amelyekre — mint mondani szoktuk — a kutya sem figyel oda, mégis jelentősek lehetnek. Itt van, a példa okáért, az egyik középületünk tatarozása. Az épület melletti, forgalmas járdán állványokat állítottak fel, hogy a falakat fel tudják újítani. Így aztán a járdából éppen annyi maradi szabadon, hogy egy gyerekkocsi elférjen, ha meg valaki szemből jön, be kell húzódnia az állványok alá, vagy le kell lépjen az úttestre, ahol gépkocsik közlekednek. Ugye, apróság az egész. Apróság, hogy amióta az állványok állnak, akkora épülethomlokzatot többször is be lehetett volna vakolni. Apróság, hogy az idős házaspár évek óta panaszkodik a lakótelepi állapotok miatt, azért, mert békességüket, nyugalmukat ugyancsak háborgatják azok az ifjoncok, akik apró, ötven köbcentis dongóikat naphosszat túráztatva köröznek a telepen. Jó, megértjük — mondják —, ha az elromlott motorjaikat kipróbálják, de hát, hogy állandóan tőlük legyen visszhangos a telep, az' mégis csak több a soknál ... És sajnos, hasonló a panasz azokra az autósokra is, akik — számuk mintha egyre szaporodna — sportot űznek abból, hogy az egyébként jó kinézetű gépkocsijukkal a félroncsokat és versenyautókat megszégyenítő hangorkánt keltve száguldoznak. Ezekhez képest aztán tényleg apróság az, amiről nemrég hallottam. (Még most is csodálkoznék rajta, hogy ilyen is van, ha meg nem győződtem volna róla.) Eszerint e panasz tevője új, négyemeletes házba költözött, s bánatára úgy adódott, ' hogy éppen a lépcsőházi nagy ajtóhoz közeli lakást kapták meg. Márpedig ennek a háznak a tervezői olyan ebadta nagy lépcsőházi ajtót szerkesztettek, és persze, vasból, hogy amikor valaki — főleg járatlan — vagy éppen gyerekféle a házba érkezik. s becsukja az ajtót, az akkorát „szól”, mintha ágyúval lőttek volna. így aztán nem csoda, ha nekik ez a dolog cseppet sem apróság. Mint ahogy még sok-sok mindenről kiderül, hogy bizony, bármennyire annak véljük, nem apróság. Mert ami nekünk személy szerint természetes, az másnak a nyugalmát zavarhatja. Ilyen szempontból. például maradjunk éppen a KRESZ-nél. A most már érvényben levő szabályok határozottan tiltják nemcsak a veszélyeztetést amellyel mást károsodás, baleset bekövetkezésének veszélyébe sodorhatunk; hanem a zavarást sem engedi, amely pedig „csak” azt jelenti, hogy a közlekedés más résztvevőjének apró kellemetlenséget okozunk. Megijesztjük, figyelmét eltereljük ... Ha valamiféle általános szabályt kellene alkotni arról, melyek az ilyesfajta apróságok, s melyek nem azok — nehéz dolgunk lenne. Sokkal könnyebb mindig az egyedi esetek kapcsán véleményt mondani. Az azonban bizonyos, hogy az apróságnak tűnő dolgokon bosszanlcodókat először sosem a harag vezérli, tehát érdemes rájuk hallgatni. A motoros ifjoncok esetében természetesen a szüleikre is vár egy jó adag megértés, éspedig nem a fiúcskákkal szemben ... A felnőtt, harsogó kipufogóval járó autósok nemcsak a közvélemény szemében, de a — közlekedés többi résztvevőit zavaró, figyelmüket elterelő szabály értelmében — a hatóság előtt is felelősek. Aki pedig hangos vasajtót tesz egy épületre, amelyre éppenséggel a nyugalom, a pihenés miatt lenne szükség — az sem érdemli meg elismerésünket. Kaposi Pál Kommunista munkaakciók Mmkás&rök Szőlők a Margita mellén II Szinte mindenkinek volt szölíeje
