Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-08 / 212. szám

Ősz! csúcs Vácott, Szobon, Cegléden A szállítások egyharmada Pest megyén át Szeptember 15-től kezdődik a rakodási verseny Augusztusban tovább élén­kült a forgalom, s örvendetes, hogy a korábbinál több árut zökkenőmentesen, nyugodtabb körülmények között továbbí­tottak a vasutasok — állapítja meg a MÁV Vezérigazgatóság áruforgalmi gyorsjelentése, amely beszámol az év' nyolc hónapjának teljesítményéről is. A MÁV az elmúlt hónap­ban 11,1 millió tonna árut to­vábbított rendeltetési helyére, félmillió tonnával többet, mint a múlt év azonos hónapjában. Egyharmadát a budapesti MÁV Igazgatóság szállí­totta, tekintettel arra, hogy az or­szág szívében az összes átme­nő forgalom érinti területét. Ennek ellenére a nyolc hónap összesített eredménye még mintegy 600 ezer tonnával alatta van a tavalyinak. A több évi gyakorlattal ellentét­ben különösen a nemzetközi Elsőbbség N ehezen kibogozható csomó ez, mármint a belföldi ellátás és a kivitel összefüggése a ter­melők tevékenységében. Vannak, akik szívesen be­szélnek üzemük export­orientáltságáról, azaz arról, főként külföldi vevőknek készítik áruikat. Űj abban felbukkannak nézetek, amik szerint érdemes lenne kizá­rólag exportra termelő vál­lalatokat létrehozni, mert hiszen „szűk a hazai piac”. Nézetekből, véleményekből mindig több van a kelle­ténél, s ami még sajnála­tosabb, sűrűn a tetteket helyettesítik. Nézeteket, vé­leményeket azonban hiába kínálnánk akár idehaza, akár külföldön, a vásárló­val az áru közöl minden lényegest, s nem az, ter­melői mif éle nézeteket val­lanak. Nyersebben fogalmazva: idén, az év első felében a megye textilipari válla­latai nem érték el kitű­zött céljaikat. Lanyha volt a belföldi kereslet, te ugyan­akkor a kivitel is akado­zott A magyarázatban akadnak elfogadható ele­mek. Egyebek között az, hogy késve kezdődhetett meg a külföldi parti leiek­kel a tárgyalás. Az ármeg­állapításhoz elengedhetet­len. kereskedelmi árfolya­mokat a vállalatok nem is­merték, „vakon” pedig, az­az a különböző valuták és a forint viszonyának tud­ta nélkül, nem köthettek szerződést. Igaz. Ahogy az a tény szintén, melyet a termékszerkezet átalakításának átmeneti ne­gatív hatásaként foghatunk fel, nevezetesen — mint a Lenfonó- és Szövőipari Vál­lalat esetében — a gazda­ságtalanul exportált termé­kek előállításának gyors mérséklését, s az azokat felváltó új áruk kínálatá­nak lassú bővítését. V oltak, s vannak ob­jektívnak tartható okok — ide sorol­hatjuk például azt is, hogy a megye pamutipari alap­anyagokból dolgozó válla­latainál sok gond akadt az importált áru minőségével —, ám ezek önmagukban nem indokolják a termelés csökkenését, az értékesíté­si tervek teljesítésének el­maradását. Az indok ott lelhető, ahol a hazai és a külföldi szükségletek értő felmérésének máig telje­sítetlen követelménye áll. A sűrű, már-már kapkodó átállások korántsem azt bi­zonyítják, hogy az üzemek rugalmasan igazodnak a kereslet változásához, ha­nem annak rossz előzetes mérlegeléséről tanúskod­nak. Társultak ehhez szer­vezésbeli gyengeségek — amint tanúi lehettünk ezek együttes hatásának a Váci Kötöttárugyárban — fej­lesztési egyenetlenségek, igazolva: ami több éven át adósságként felhalmozódott, azt nem lehet rövid né­hány hónap alatt megszün­tetni. Aggodalmunk nem is a múltbeli adósságok miatt kerül előtérbe, hanem, mert úgy tapasztaljuk, napjaink­ban újabb gondokat írunk fel a halogatott teendők listájára, azaz töltjük a rak­tárt holnapi bajainkkal. El­ső helyre az a terméket­len, mert eredményt nem hozó vita kívánkozik, mely évek óta tart — s nemcsak a textil-, hanem a textil- ruházati, s általában a ru­házati ipar, s a bel- és külkereskedelem között — az elsőbbségről. Arról, va­jon a kivitel vagy a bel­földi ellátás álljon-e a te­endők élén. Tény, hogy a hazai textilipar az ' export nélkül bezárhatná gyárka­puit — termelésének negy­ven százaléka kerül külföl­di vevőkhöz —, de a bél­és a külföldi értékesítés szembeállítása hamis sor­rendhez vezet, veszélyes lé­pésekre adhat alapot. Azt, a széles körben amúgy is létező nézetet táplálja, hogy „a java megy exportra, ami marad, az a hazai üzletek­be”. Mi tagadás, a belföldi kínálat sűrűn mintha iga­zolná e vélekedést. Csak éppen a magyar vásárló nem tudja, hogy a kivitel sem sokkal különb. A z elsőbbség eldöntése — ami legtöbbször szállítási határidők megsértésében, kötbérek­ben, minőségi engedmé­nyekben ölt alakot — egyál­talán nem szavatolja a jobb árut. Ezt csak a ter­mékfejlesztés meggyorsítá­sa nyújthatja. Hónapok alatt sikert aratott, erköl­csi és anyagi elismerést hozott a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kistarcsai gyáregységének a kötőfona­lak korszerű termékesalád- ja. Szabályt erősítő kivé­tel! Ritka az ilyen, látvá­nyos piachódítás. Annál sűrűbb a gyártói, kereske­dői óvatosság. Ez azt dik­tálja, hogy semmi meré­szen újat, hanem csak egy picivel mást, mint a ko­rábbi. A vevő — a belföl­di vevő is, s még inkább a külföldi — pusztán azért nem vesz új kabátot, mert annak fazonja esetleg el­térést mutat a meglevőhöz hasonlítva, de csak a gal­lér szélességében... Jó, ak­kor neki a régi kabát is, ahogy az öltöny, a kosztüm szintén. S ha megveszi azt a három-négy pulóvert, mely a szín- és püntavá-, lasztékot képviseli a férfi­divatban, már semmi sem állítja meg a kirakatok előtt, hiszen ugyanazt lát­ja, mint otthon, a szek­rényben. — Nem az elsőbbségről kell ádáz vitákat folytat­ni, hanem arról, miért nem érdeke a gyártónak, a ke­reskedőnek a vevőcsábí­tás?! Persze, sejti az olva­só, hogy korántsem kizáró­lag a textil-, s általában a ruházati iparról van szó, csupán példáról egy maga­tartás- és szemléletmód föl­rajzolása okán. Ám, itt a legkitapinthatóbbak a ha­jok, mert itt a legközvet­lenebb a vásárlói vélemény. Arról kellene tehát vitat­kozni, miért egymást in­gerük a különböző állami — és szövetkezeti — cégek kifogásokkal, akadályokkal, álproblémákkal, s miért nem tetszetős árukkal a vevőt?! Mert az elsőbbség­ről folyó viták legnagyobb gyengéje az. hogy elfelej­tődik: a vevőnek van kizá­rólagos elsőbbsége, s csak utána következik az. vaion forinttal, rubellel, vagy dol­lárral fizet.. Mészáros Ottó forgalom — a tranzit, valamint az export—import fuvarozás — csökkent, a belföldi viszont mind a tavalyihoz, mind az előirányzotthoz képest növeke­dett. Januártól ’ augusztus vé­géig összesen 75,7 millió ton­na árut fuvarozott a MÁV, amely — némi időeltéréstől el­tekintve — kielégítette a fuva­roztatók igényeit, az elmúlt 8 hónapban vasúti szállítás mi­att nem maradt vissza áru. A korábbi, viszonylag ked­vező helyzetnek azonban már vége. Az év elején elmaradt szállításokat most már nehe­zen tudják pótolni, hiszen erő­sen megnövekedtek a napi fel­adatok. Szeptember 10-én megkez­dődik a cukorrépa szállí­tása, amelyhez rövidesen naponta 1000—1500 vagonra lesz szük­ség. Egymillió 500 ezer tonná­ra becsülik azt a répameny- nyiséget, amelyet a Budapesti MÁV Igazgatóság szállít az öt cukorgyárnak. Ebből bizonyos mennyiség Pest megyében te­rem. Például a hatvani gyár­ba Vác, Szob, Galgamácsa körzetéből, továbbá Nagykáta környékéről összesen 15 ezer tonna répát jeleztek. A ki­emelt feladat zavartalan vég­rehajtására a gyárakkal és a fuvarozókkal szorosan együtt­működve pontos rakodási, szállítási menetrend készült, hogy csak a napi feldolgozó kapacitásnak megfelelő — se több, se kevesebb — kerüljön a gyárakba. A répán kívül mintegy félmillió tonna ke­nyérgabona. több mint 200 ezer tonna alma szállítása vár a vasútra, amelynek továbbra is biztosítani kell az egyéb mezőgazdasági termékek, a zöldség- és a gyümölcs fuva­rozását, valamint a folyamato­san dolgozó üzemek zavarta­lan nyersanyagellátását és az export-import szállításokat. A jelzések szerint a nemzet­közi forgalomban bizonyos vo­nalakon csatiakozópontokon időnként számolni kell a szál­lítmányok konüngentálásóra, arra, hogy csak annyi vagont engednek megrakni export­áruval, amennyit zavartalanul tudnak továbbítani, s átadni a szomszéd vasútnak. Ezzel el akarják kerülni, hogy napokig ácsorogjanak feleslegesen az ilyenkor amúgyis hiányzó va­gonok. Az év hátralevő időszakában további 45—45,5 millió torma áru elfuvározásá hárul a MÁV-ra, amely kéri partne­reit, hogy szakítsanak az utób­bi időben kialakult helytelen gyakorlattal, és csak a valós igényeknek megfelelően ren­deljenek kocsikat. Nagyban enyhítené a csúcsforgalmat, ha a kő- és kavicsbányák á régebbi kívánalmaknak meg­felelően novemberben, decem­berben végeznék el a nagyja­vításokat. Változatlanul nagy szükség van a folyamatos, ké­sedelem nélküli rakodásra éj­szaka és munkaszüneti napo­kon. Erre ösztönzi a vasutaso­kat az őszi forgalmi ra­kodási verseny is, amely szeptember 15-én kez­dődik. Megyénk területén, kü­lönösen Vác, Szob és Cegléd csomópontjiaira koncentrálódik a vasúton szállított árumeny- nyiség, ezért a folyamatos ra­kodás megszervezése ezeken a helyeken kiemelt feladat lesz. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XX. ÉVFOLYAM, 212. SZÁM ÜÍRA #0 FILI.ÉBl 1976. SZEPTEMBER 8., SZERDA Fejlesztik a börzsönyi üdülő-erdőt Rekonstrukció a verőcemarosi fafeldolgozóban Az Ipolyvidéki Erdő- és Fa­feldolgozó Gazdaság mintegy 70 ezer hektárnyi területének 50 százaléka Pest megyében van. Hat erdészet és a verőce­marosi fafeldolgozó üzem tar­tozik megyénkhez. Makói Oszkár igazgató az erdőgaz­daság munkájáról elmondotta, hogy évente mintegy 200 ezer köbméter vastagfát termelnek ki, melynek egy részét a ve­rőcemarosi üzemben dolgozzák fel, elsősorban parketta-alap­anyagnak. Rövidesen megkez­dődik a rekonstrukció ebben az üzemben, melynek eredmé­nyeként a jelenlegi 10 ezer köb­méteres fafeldolgozó kapa­citás 20 ezerre emelkedik. A rekonstrukció főként a tech­nológiai fejlesztésre vonatko­zik, s eredménye az export­ban jelentkezik majd. Piacuk az NSZK-ban és Olaszország­ban jelentős. A gazdaság továbbfejleszti az üdülő-erdő területeket. Eső­beállókat készítenek, a kirán­dulók kényelmét szolgálják majd az új sétányokon elhe­lyezett padok, valamint a tá­borozásra alkalmas övezetek. A Pest megyei Tanács a Du­nakanyar Intéző Bizottság, a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium, valamint a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az erdőgazdaság­gal együtt Elutazott a mozambiki külügyminiszter Látogatásáról közös közleményt adtak ki Kedden reggel elutazott Bu­dapestről Joaquim Alberto Chissano, a Mozambiki Népi Köztársaság külügymi­nisztere. Búcsúztatására a Fe­rihegyi repülőtéren megjelent Púja Frigyes és a Külügymi­nisztérium több vezető munka­társa. I Joaquim Alberto Chissano látogatásáról közös közleményt adtak ki, amely szerint a kül­ügyminiszteri tárgyalások so­rán megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy a világpolitiká­ban tovább erősödik az enyhü­lés irányzata. Az Afrika déli részén élő né­pek sorsa és általában a hala­dás szempontjából kiemelkedő jelentősége van a FRELIMO által vezetett mozambiki nép győzelmének, s annak, hogy a Mozambiki Népi Köztársaság egy új társadalmi rend létre­hozása mellett kötelezte el magát. A két fél kinyilvánította, hogy a jövőben is támogatják Zimbabwe, Namíbia és Dél- Afrika népeinek harcát az egyenlőségért, a szabadságért és a nemzeti függetlenségért. Aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a Közel-Keleten a feszültség fokozódott és a helyzet bonyolultabb lett. A bilaterális kapcsolatokat áttekintve a külügyminiszte­rek megállapították, hogy a két népnek a mozambiki ha­zafiak fegyveres felszabadító harca idején kialakult szoros együttműködése jó alapot biz­tosít az államközi kapcsolatok további erősítéséhez és bővíté­séhez. Megállapodtak abban, hogy az igények és a lehető­ségek ismeretében mindkét fél tanulmányozza az együttmű­ködés elmélyítésének konkrét lehetőségeit politikai, gazdasá­gi műszaki-tudományos és kulturális téren. A mozambiki külügyxninisz­Az MSZMP Központi Bi­zottsága táviratban köszöntöt­te A. P. Kirilenkót, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát 70. születésnapja al­kalmából. Huszár István, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, teg­nap magyar kormányküldött­ség élén Ulánbátorba érkezett, a Mongol Népköztársaság kor­mányának meghívására. Vladimir Blazek, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság közlekedési minisztere magyarországi tárgyalásainak befejeztével kedden visszauta­zott Prágába. Mario Vicría de Mello nagykövet, a Brazil Szövetsé­gi Köztársaság nemzeti ünne­pe alkalmából tegnap fogadást adott rezidenciáján, amelyen megjelent Garai Róbert kül­ügyminiszter-helyettes és Ud- vardi Sándor külkereskedelmi miniszterhelyettes. Részt vett a fogadáson gazdasági, kultu­rális és művészeti életünk számos ismert személyisége, valamint a Budapesten akkre­ditált diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. tér hivatalos látogatásra hívta meg a Mozambiki. Népi Köz­társaságba Púja Frigyest, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. 120 millió forintot fordít a tervidőszakban az úgy­nevezett feltáróutak kor­szerűsítésére, építésére. Ezzel lehetővé válik, hogy az autós turisták úgy közlekedhessenek e területe­ken, hogy a gazdag vadállo­mányt ne zavarják. Az idén tavasszal a KISZ- fiatalok közreműködésével he­lyezték üzembe a börzsönyi úttörővasutat, amely azonban ma még nem elégíti Id a meg­növekedett igényeket. Ezért született döntés arról, hogy 1978-ban a MÉM támogatásá­val, állami célcsoportos beru­házással átépítik a 14 kilomé­ter hosszú pályát A rekonstrukció költsége 30 millió forint E feladat megoldásához újra a KISZ-flaitalok segítségét kéri majd az erdőgazdaság. A ter­veket az ERDŐTERV készíti. A vasút mentén úttörőtábort is nyitnak majd a kisvasúinál szolgálatot teljesítő pajtások­nak, hogy szolgálati idejük le­telte után kellemes környezet­ben tölthessék nyári pihenőjü­ket. Knut Frydenlund Budapesten Magyar—norvég külügyminiszteri tárgyalások Kulturális egyezményt megerősítő okiratokat cseréltek ki Púja Frigyes külügyminisz­ter és Knut Frydenlund, a Norvég Királyság külügymi- fiisztere kedden tárgyalásokat folytatott a Külügyminiszté­riumban. A tárgyalásokon áttekintet­ték a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseit és a két or­szág kapcsolatai továbbfejlesz­tésének lehetőségeit Púja Frigyes külügyminisz­ter és Knut Frydenlund nor­vég külügyminiszter a Kül­ügyminisztériumban kedden kicserélte az Oslóban, 1975. szeptember 2D-én, a Magyar Népköztársaság kormánya és a Norvég Királyság kormánya között aláírt kulturális egyez­mény megerősítő okiratait. E megállapodás — amely magyar—norvég viszonylat­ban az első ilyen jellegű nem­mi minisztériumi államtitkár, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnö­ke, s a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Ott voltak a vacsorán a norvég külügyminiszter kíséretének tagjai is. A magyar—norvég külügy­miniszteri tárgyalásokkal egy. időben, az ugyancsak Buda­pesten tartózkodó Grethe Frydenlund, a norvég diplo­mácia vezetőjének felesége, tegnap délután Szentendrére látogatott. A nemzetközi hírű két művész, Czóbel Béla festő és Kovács Margit keramikus alkotásaival ismerkedett Púja Frigyes külügyminiszterünk feleségének és Rudolf I. Jer- vingnek, Norvégia magyaror­szági nagykövete feleségének társaságában, zetközi szerződés — jelentős mértékben elősegíti a két or­szág közötti kulturális és tu­dományos együttműködés fej­lesztését, s a két nép közötti kapcsolatok erősítését. A norvég külügyminiszter kedden vacsorát adott Púja Frigyes tiszteletére a Duna In­tercontinental Szállóban. A vacsorán részt vett Ne­meslaki Tivadar kohó- és gép­ipari miniszter, dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, dr. Szalai Béla külkereskedel­Nagy Iván felvétele Grethe Frydenlund gyö­nyörködve járta végig a Czó­bel Múzeum és a Kovács Mar­git Gyűjtemény termeit, majd elismeréssel szólt a látottak­ról. A műalkotások mindkét tárházát dr. Majláth Imre művészettörténész mutatta be a vendégeknek. Felvételünkön Kovács Mar­git egyik alkotása előtt láthat­juk a norvég külügyminisz­ter feleségét (középen), amint a művészeti tájékoztatót hall­gatja. Mellette a nagykövet felesége.

Next

/
Thumbnails
Contents