Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-05 / 210. szám
V k/ÍMop 1976. SZEPTEMBER 5., VASÁRNAP ARVO VÁLTON: Szentimentális történet Arvo Válton szovjet-észt írő. Moszkvában szerzett mérnöki diplomát. Több elbeszéléskötet szerzője, műveit oroszul és a Szovjetunió más népeinek nyelvén is kiadták. A magyar olvasóközönségnek a mai észt elbeszéléseket tartalmazó Előérzet című kötetben mutatkozott be néhány novellájával. Válogatott elbeszélései A hurok címmel 1975-ben jelentek meg az Európa Könyvkiadó Modern Könyvtár sorozatában. T, , . idő volt. A bozonlíOrOIíPOS tos, hosszúszakál- ® lú Kiku születése óta hallgatta az elhaladó vonatok csattogását. A vasúti váltóőr kecskéje volt, s a töltés melletti senkiföldjére szokták kikötni, ahol dúsan növő, füstös füvet talált. Mindig kivezették már kora reggel, s Kiku teljesen megszokta a kormot meg a zakatoló, de ártalmatlan vonatokat, amelyek isten tudja miért jártak ide- oda. Kiku csipegette a füvet, megemésztette, gyűjtögette tőgyébe a tejet, s néha pihent egy kicsit. Tején korom szaga érzett, de a vasút menti házikó lakói bizonyára észre sem vették, aminthogy megszokták a gőzmozdony füstjét, s a vasúti táj egyéb átható szagait is. Amikor még Kiku fiatal volt, fehér és fényesszőrű — már pedig ilyen is volt, csak régen — le s föl ugrándozott a töltésen; ma már nem tett ilyet. Manapság közönyösen szemlélte, hogyan haladnak el mellette a vonatok, s hogy valami különös szokásnak engedelmeskedve megállnak a piros fény előtt. n.. ., feltűnt, majd KOVIflCSen megállt a vonat. A vonatból kitódultak az emberek, s a piros fényt nézték. Az egyik végighevert a füvön, és világos ruhája csupa korom lett. Hangosan káromkodni kezdett, pedig hát igazán senki nem kényszerítette, hogy odafeküdjön. Egy hülye odament Kiku- hoz és megrángatta a szakál- lát. Kiku lehajtotta a fejét, hisz semmi értelme nem volt, hogy huzakodjon vele. De az ember azt hitte, hogy fel akarja öklelni, elugrott s ujjaival szarvat mutatott. Kiku megvetően fordította el a fejét. A hülye ugrált, de állandóan Ki- kut leste, s mikor látta, hogy a kecske nem veszi fel a harcot, ököllel esett neki. Kiku hátrált. A hülyének meg csak ez kellett, újra támadott. Kiku madzagia pattanásig feszült, s a kecske riadtan futásnak, eredt. A madzag az ember lába alá került és feldöntötte. Az utasok hangosan hahotáz- tak. Kikuból pedig nem múlt a rémület. A hülye egyre vörösebb lett, felkapott egy követ, hogy hozzávágia Kiku- hoz, de ekkor odalépett a kecskéhez egy csengő hangú valaki, ciróga+ni kezdte a nyakát, és becéző szavakat mondott. Kiku azonban nem hitt neki. Ennek a lénynek az oltalmában ugyanolyan bizonytalanul érezte magát, mint amikor amaz rátámadt. Üjra hátrálni kezdett és véletlenül ráhágott a becézgető lábára. Az megijedt, elugrott, s már nem sajnálta többé Kikut. És ráadásul megérezte, hogy a kecskének rossz szaga van. Szerencsére kigyulladt a zöld fény, a mozdony felbődül t, az emberek a kocsikhoz futottak. Mikor a vonat elment, Kiku is megnyugodott valamelyest és újra enni kezdett. Aztán nemsokára jött a gazdasszonya, hogy megfejje. Kiku nem sok tejet szokott adni, de ma különösen kevés volt az ijedelem miatt. Bármennyit is simogatta, bíztatta és szidta a gazdasszony, a tej épp csak az edény alját nedvesítette meg. A gazdasszony távozóban dühösen morgott. Hiszen nem tudhatta, hogy idegen emberek kicsúfolták Kikut. A >, házikóVaSUt menti ban Kiku sorsáról volt szó. A mongolosan ritkás szakállú váltóőr egy szál ingben ült az asztalnál és a pipáját tisztogatta. Lassan felnőttszámba menő lánya rongybabáját pólyázta a sarokban. Zsémbelve lépett be a háziasszony és mutatta az urának, mennyi tejet fejt ki. A gazda azt mondta, hogy fölöslegesen kínlódik a kecskével, már rég le kellett volna vágni. Az asz- szonynak elakadt a szava, mérge elpárolgott — jó pár éve gondozta mar a kecskét, s akárhogy-akármint, mégiscsak élőlény az is. Másrészt viszont a gazdának igáza van, ideje lenne a húsra gondolni. A gazdasszony hallgatott, s ez egyetértés jele. Az öreg látszólag csendes ember volt, különösen idegenek előtt, de tulajdonképpen nehéz volt a természete. Most is már a fejsze után nyúlt, az asszony meg. aki ilyenkor általában rászólt, hogy „hova rohansz, nem ég a tető”, csak hallgatott. Az utolsó pillanatban azonban a lányuk hangos zokogásra fakadt. Kikut kecskegida korától ismerte, sőt ezt a gyermekes nevet is ő adta neki. Azóta Kiku már nem egy gidát hozott a világra, öreg lett és makacs, a lány mégis sajnálta volna. Helyre tette a babáját, elvetette magát a, padlón és bőgni kezdett, annak ellenére, hogy ez a szeszélyeskedés nem illett hozzá, és különben is kinőtt már abból a kórból. Az öreg szidni kezdte a lányt, de aztán megenyhült, elfüstölt belőle az indulat, anélkül meg már nem aka- ródzott levágni a kecskét. , éltek Itt az erdővlCn ben: három ember, a kecske és egy macska, össze kellett tartaniuk. Persze, nem valami isten tudja mekkora erő volt ez. A kecske öreg volt, nem sok ideje maradt már. A macskának semmi hasznát nem vették, se a húsa, se a bőre nem jó semmire, épp csak a madarakat pusztította, mikor tavasszal énekelni kezdtek a csatorna melletti bokrokon ; egeret nem fogott, talán mert nem volt egér a házban. A lány volt az utolsó gyerek a családban, de persze ő is rövidesen elhagyja a szülői házat, mint az előző kettő. A váltóőr elégedetlen volt önmagával is — egész életében ült, hogy mások utazhassanak, s láthassák ezt a kerek, sokszínű világot; ő maga nem látott és nem csinált semmit. Ha meg csinált is, arra se figyelt oda senki. Lehet, hogy fel is figyeltek volÍ ia rá, ha mondjuk az ő pá- yaszakaszán siklik ki egy vonat, de az ilyesfajta figyelemtől megkímélte a sors. Egyszer ugyan, valahol mesz- sze, a körzeti központban kl- tették a dicsőségtáblára, de ezt is csak azért, mert így látta jónak makacs főnöke. Ám most, hogy megörey','1ett, uavainaz a makacs főnök többször is elégedetlenkedett, s azzal fenyegetőzött, hogy új váltóőrt keres. Ez sértő volt, ha meggondolja az ember, hogy egész életében ilyen hálátlan munkát végzett. Persze, ez a munka ugyanolyan volt, mint az összes többi, tulajdonképpen még kellemes Is messze élni a városok és falvak nyüzsgésétől és zajától, de egyetlen dolog elkeserítette: hogy a munkájának nem volt semmi látszatja; ilyenkor este nem volt mit megmutatnia, hogy nézzétek, ezt én csináltam ... Hacsak nem a gyerekeket. De a feleségével elégedett volt a váltóőr. Mindig jólelkű, dolgos asszony volt, reggeltől estig törte magát és könnyen szült. Igaz, nehezebben éltek, ahogy a gyerekek egymás után a világra jöttek, összesen hatan, s ha egyszer már megszülettek, hát nőttek is valahogy. A hatból három maradt életben. Egy rögtön meghalt, kettő vonat alá kenőit, kettő már a maga lábára állt. csak a legkisebb lány volt még otthon. Az öreg a fejét ingatta. Hát igen, legalább gyerekei vannak; úgy látszik, mégsem hiába élte le az életét. Mire az öreg mindezt végiggondolta, lánya hüppögése elcsendesedett, végül abbamaradt. Kiku ez alkalommal megmenekült. Most, mikor új falu terebélyesedett ki a közelükben, s üzletben is lehetett tejet kapni, a kecske már nem volt olyan fontos, mint régen. Hiszen igénytelen jószág volt, tejet viszont adott. |r.j meg ezalatt nyuMíü! godtan tépdeste a füvet, s mit sem tudott azokról a szenvedélyekről, amelyeket szerény személye gyújtott a váltóőr háza- ban. Csattogva és zakatolva haladtak el a vonatok. A váltóőr kiment az udvarra és megszokásból, a biztonság végett elindult a pályaszakasz mentén. Odaért a kecskéhez, kíváncsian egymásra meredtek, mintha farkasszemet néznének. Mindketten elfáradtak már, mindkettőnek hol itt, hol ott fájt valamije, s a világegyetem eddigi gyakorlata szerint mindkettőjüket töröl- :ék már a fogyóeszközök listájáról. Vonat haladt el mellettük, > az utasok látták az ablakon keresztül, ahogy a kecskesza- sállas öreg és a szakállas öreg secske csak állnak és kíváncsian nézik egymást. Az utasok semmit sem tudtak ezekből a bennszülöttekről, és nemisége? volt látniuk, ahogy a rét csaknem egyforma, szakál- as lény farkasszemet néz egymással. És az utasok elmoso- yodtak a vonat homályos, suhanó ablakai mögött. (Vándor Anna fordítása) SIMON EMIL: Látogatás o Ismer engem az ács, a festő, a lakatos, a kőműves. Leszólnak három emeletről: „Ha nem vagy normás, feljöhetsz!” Létrák emelnek magasabbra, nadrágos lányok éneke. Fejemen hátradől a sapka, úgy bámulok az égre fel. Léptemre meghajlik a palló: „Elnehezedtél, szakikám!” S magamban zsörtölődve vallom: nem lennék itt már kapitány! De hát nem számít sem a testsúly, sem a megsimult, más tenyér. Nézek csak rájuk, mint az elbújt napra néz, kiben hűl a vér. Köznapi vallomások esnek, vitatkozni sem akarunk. S emelnek ők. Mint emeletre terhet a félkarú daruk. LAZAR TIBOR: Hajnal felé Pulykatojás-éj, csillag pettyes, ezüst-stégen horgászbot nélkül a Hold nézi, amint a kedves menyasszonya a Göncölre készül, s a szerelmesek e járművével a hajnal elé megy, amely végül elhinti fényes tolláit. Kabaré Németh Miklós metszete HAJNAL GABOR: RÓZSA ENDRE: Meggykóstoló Fűzkosarad csordultig láz, rázkódtatja gyümölcsizzás. Parázs tódul így a rácsnak, ketrecének a káprázat. Légüres csönd mélye tárul, buborékja körémzárul. Ujjad bögyén, dárdahegyen, pörög e gömb, forog velem. Sugár, akit árnya köröz — súlyos skarlát gyöngy , börtönöz. Láng kínlódik így az éjben, önnön foglár fénykörében. Ügy zársz be, hogy nem nyílhatsz ki, bezárulsz, mert nem nyithatsz ki, úgy árulsz el, hogy nem adsz ki — köreidből nem tilthatsz ki! Kristálygömbben vérbefagyva éretlen nap hül ragyogva. Páros meggyet véve szádba, ikerré lesz ragyogása. Egy magány két üvegmeggyber széjjelroppan, összereccsen. Verekedés G yermekkorom egy részét Szombathelyen töltöttem. Hétéves lehettem, mikor oda kerültem, nagyanyámhoz. Ekkor láttam először várost. Október elején, esőfelhős, vonatfüstös utcákon ballagtam anyám oldalán, végig a végtelen Széli Kálmán utcán, a pompázatos palotákkal szegélyezett Király utcán, hogy nagyanyámhoz jussunk a Rumi utcába. Nagyanyám földszintes háza mögött gyümölcsös volt, és itt még sűrűbb homály fogadott. A körte-, alma- és szilvafák mögött magas, dús orgonabokrok takarták el előlem az eget, és az orgonabokrok közül magányosan, méltósággal, ölnyi vastag törzsével egy diófa magasodott ki. Másnap már iskolába men- j; tem. A tanító. Körösi bácsi — í öreg, szelíd, kövérkés ember — kedvesen bemutatott a többi gyereknek, de azok bizalmatlanul fogadtak. Nadrágom talán kicsit hosszabb volt, mint a többieké, kiejtésem is falusias, ez elegendő a gyerekek között, hogy valakit nehezen fogadjanak be maguk közé. Egyedül ődöngtem az óraközti szünetekben a nagy iskolaudvaron. A többiek labdáztak, fogócskáztak, és az én szívemet egyre nagyobb keserűség szorongatta. Az októberi esőket felváltották a novemberi ködök, aztán jöttek a deres, havas téli napok. Az iskolaudvar hatalmas gesztenyefái lehullatták barnapiros leveleiket, a szikár ágakon zúzmara ezüstlött. Már nem lehetett az udvaron futkározni vagy rongylabdát rúgni, beszorultunk a folyosóra. Ott járkáltam én is tízóraimat majszolva a folyosón. De legszívesebben a félemeleti lépcsőfordulón álldogáltam. Ide nyílott a földszinti szertár felső ablaka, s ezen keresztül leláthattam a szertárba. E gy alkalommal, mikor éppen belefeledkeztem a számolóállványok, mérlegek, üvegek, kitömött madarak különös világába, meghallottam magam mögött Fehér Pista hangját. Engem utánzott, kiejtésemet, félszeg Tanyaudvar * Jóba Éva rajza mozgásomat. Elöntött a méreg, hátra fordultam és rákiáltottam: — Hagyd abba! Fölényesen Végigmért: — Én?! Te nyápic! Vékonycsontú gyerek voltam, gyengének tartottak. Fehér Pista jó egy fejjel nagyobb volt nálam, keménykötésű gyerek, tekintélye volt az osztályban. Szó nélkül nekiugrottam Fehér Pistának, átkaroltam és pillanat alatt lerántottam magammal a földre. Ott hemperegtünk, a gyerekek körénk sereglettek, biztattak, tüzeltek bennünket. — Összetörlek! — kiáltotta (többször is Fehér Pista. Láthatóan váratlanul érte, hogy nem bír velem. A harag és sértettség felfokozta erőmet. Aztán nekizuhantunk az ablaknak, az kitört, és már lent voltunk a szertárban. Indulatomban nem éreztem fájdalmat. Talán lábunkkal rúgtuk be az ablakot. Tény, hogy lent tovább birkóztunk. Az éktelen lármára előkerült Körösi tanító bácsi, kinyitotta a szertárt. Erre elengedtük egymást Pistával; szégyenkezve feltápászkodtunk. A mérkőzés döntetlen maradt. Aznap bezártak mindkettőnket. Az egyik padsor szélén ült Fehér Pista, a másik padsor szélén én. Körösi bácsi fel és alá járkált a padsorok előtt, s ezenközben felháborodva magyarázott a verekedés helytelenségéről, meg a kárról, amit a szüléinknek okoztunk. Mert meg kell fizetni a kárt, hangoztatta. Fehér Pista motyogott valamit a tanító prédikációjára. Én ko- nokan hallgattam. Nem éreztem magamat bűnösnek. Ültünk a padban, egymásra néztünk, sötét, gyűlölködő tekintettel. Egy órával később szótlanul, egymás mellett bandukoltunk hazafelé a sötétedő utcán, hátitáskánkban ott lötyögtek a könyvek. Fehér Pista egyszerre elővette színes üveggolyóit és mutogatni kedte. Megálltunk és összehajoltunk a golyók fölött. . . ásnap már együtt játszottam a gyerekekkel, ívj Barátom is volt már: Fehér Pista. Az első osztály befogadott.
