Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-30 / 231. szám
Nagyobb az igény a társadalmi szertartások iránt Szocialista tartalmat adni * Elteő pillantásra nem túl súlyos kérdést tárgyalt tegnap délután a városi párt-végrehajtóbizottság. Ha jobban belegondolunk, s tekintetbe vesz- sznk társadalmunk maii helyzetét, állapotát és igényeit, másképp fogunk vélekedni, a „családi események társadalmi rendezésének” jelentőségéről. Abból kell kiindulnunk, hogy ma már nyomós érveink vannak a család fennmaradására szerepére és helyére vonatkozólag. A társadalom legkisebb egységének kiemelkedő jelentősége van szocialista fejlődésünk mai szakaszában, s minden bizonnyal így lesz a fejlett szocialista társadalomban, sőt később is. Változó tartalommal a család Intézménye állja az idő próbáját, nem hal el, újjászületik. Az ünnep jelentősége Régi kísérője az emberi életnek az ünnep. Történelmünk régebbi korszakaiban is találkozhatni azzal az igénynyel, hogy az egyes ember, a kisebb és nagyobb közösség kiemelkedő tetteit, eseményeit, állomásait valamilyen formában emlékezetessé, színessé, meghitté tegyék. Az egyén, a család életében elsősorban a születés, házasságkötés, halál számít eseménynek. Sokáig a vallás fogalomkörébe tartozó jelenségnek tartották a különböző ünnepeket, ünmeplésd szokásokat. Itt is az bosszulta mag magát, hogy nem a lényeget figyeltük, hanem a felszínt. Persze, hozzá kell tennünk, az ilyen dolgok szemügyre vételéhez a társadalom bizonyos megállapodottsá- ga is szükséges. Senki sem veheti zokon, ha a hatalmi kérdések eldöntésének idején nem csinálnak nagy ügyet a családi.események megünnepléséből. Mint az élet majd’ minden mozzanata, az ünnepek is a vallás köntösében jelentkeztek évszázadokon át. Az ünneplést azonban később, a materialista világnézet térhódításával is igényelte az ember, s igényli ma is. Szocialista körülményeink között egyre kevésbé vallásos misztikum az ünnep, hanem a megemlékezésre méltó, kiemelkedő események, cselekedetek keretbe foglalása. Az új formák iránti igény az utóbbi időben fokozódik. Sokan vannak, akik már egyértelműen az újat választják, másolt társadalmi és egyházi szertartáson is részit vesznek. (Nemritkán anyagi megfontolásból: ha nem templomban esküsznek a fiatalok, elesnék a szülőit anyagi támogatásától.) Végletes nézetek Találkozhatunk a másik véglettel is, amikor fennen hirdetik, a szocialista embernek nincs szüksége ilyen külsőségekre. Az ilyen vélemények hangoztató! a szükségesből csinálnak erényt. A szocializmusért küzdők egy időben kétségtelenül aszkéta életet éltek, de éppenséggel azért, hogy utódaik ne kényszerüljenek erre. A szocialista ember érzelemvilágából nem hagyható ki a szépség, az emelkedettség, a bensőség iránti vágy és hajlam. A társadalmi szertartások- iránti igény városunkban sem egészen újkeletű. Korábban is tartottak névadókat a KISZ- vagy más, társadalmi szervezetek rendezésében, ugyanígy házasságkötést, polgári temetést is. Igyekeztek ünnepélyessé tenni az első személyi igazolványok átadását, a szak- munikásavatást, a kiemelkedő házassági évfordulókat, a nyugdíjba vonulást, az öregek napját és más eseményeket. Eddig nagyüzemeink, intézményeink jártak élen az új formák kialakításában, az ünnepségek szervezésében. Ennek jelentőségét fokozta, hogy a környező községekből bejárók is megismerkedhettek a másfajta ünneplés! móddal, amit aztán jó esetben falujukban is terjesztettek. Nekik még nehezebb volt a dolguk, mint a városlakóknak, akik szintén kaptak fitymáló megjegyzéseket. Ma már elmondhatjuk, városunkban kialakultak azok a tartalmi, formai keretek, amelyek méltóik a jelentős családi események megünnepléséhez. Kormányintézkedés nyomán vált lehetővé a társadalmi ünnepeket rendező iroda felállítása; másfél év alatt számos családi ünnep rendezésében működött közre. Jelenleg ott tartunk, hogy a járás mind több községével veszi fel a kapcsolatot. Lehetséges, hogy a jövő évtől már az egész gödöllői járást átfogja tevékenysége. Sok minden vár még megoldásra, sók mindenen kell javítaná. A házasságkötési és egyéb ünnepségek színvonalát rontja a megfelelő terem hiánya. „Szalagszierűvé” teszi a névadókat, ha 4—5, sőt 15 gyereknek tartják egyszerre. Nehéz helyzetbe kerül az iroda akkor, ha több helyen azonos időben kell színvonalas műsort szolgáltatnia... Az iroda feladatainak növekedése örvendetes, ám sok gond is jár vele. Személyi állománya jelenleg megfelelő, de kevésnek bizonyulhat, ha az egész járásra kiterjeszti működési körét. A rendezvények színvonalasabbá tétele egyre nagyobb igényt támaszt a technikai felszereléssel szemben is. További feladatok Ezeknek megoldása azonban mégis könnyebbnek látszik, mint a tudati, szemléletbeli mozdulások. Örüljünk, hogy a közelmúltban „frontáttörés” történt, szaporodik városon és falun a mai emberhez, mai világunkhoz méltó ünnepségek iránti vágy. A tennivalók között kell számon tartanunk a rendezvények színvonalának emelését, az iskolák, népművelők fokozottabb bevonását e munkába, a társadalmi közreműködők számának növelését, a munka megosztását az iroda és a vállalatok, intézmények között. K—P Korszerűsítik a gyógyszertárat Gödöllőn, a Dózsa György úti gyógyszertárat a Városgazdálkodási Vállalat építő- és szerelőbrigádjai felújítják. Teljesen új elektromos hálózatot kapott az épület. Pethő László és Prohászka József a biztosítészek- rény berendezéseit szerelik. Az építők mintegy 40 négyzetméternyi hasznos alapterülettel növelték a gyógyszertárat. ifj. Fekete József felvétele : ■r m 4. }ÍM « [ : ■ III. ÉVFOLYAM, 231. SZÄM 1976. SZEPTEMBER 30., CSÜTÖRTÖK Tájékoztató az aszódi kamionbaSesetről A fegyveres testületek fegyelmezett összefogásával Szokatlan napirendje volt szeptember 28-án, kedden délelőtt az aszódi tanácsülésnek A nagyközség párt- és tanácsi vezetőinek felkérésére Mihály István, rendőr alezredes tájékoztatta a tanácstagságot a nagyközségben szeptember 15-én hajnalban történt tragikus kimenetelű balesetről. Mint ismeretes, az említett napon hajnali fél háromkor Aszódon egy nyugatnémet gázszállító kamion — valószínű gyorshajtás miatt — a Pesti út 2-es számú ház falának ütközött, bedöntötte, majd a kocsi felborult. Az összeütközést robbanás és tűz követte. A jugoszláv gépkocsivezető török segédvezetőjével az NSZK-ban dolgozott, mint vendégmunkás. A kocsival Leninvárosból indultak a jugoszláviai Zágráb felé, smint Mihály István elmondta, a gépkocsivezető már ötödször járta ezt az utat, így ismernie kellett az éles kanyart, A tartályban tizenkilenc tonna gáznemű anyag, etilén volt, ami a kocsi kisodródása után nemcsak tűz-, hanem robbanásveszélyt is jelentett. Hírt adtunk arról is, hogy a Deme család házának ütközve borult föl a tartálykocsi, az égés és robbanás miatt hat családtag megsérült, Deme Lászlóné pedig életét vesztette. A jugoszláv gépkocsivezető a hatvani kórházban halt meg. A Deme család sebesült Utcán pipál a gyermekblró Misiden évben megrendezik NÉHÁNY ÉVVEL AZUTÄN, hogy Verseg elnéptelenedett, 1699- ben kezdtek visszaszállingózni a háború elől elmenekült lakók a településre. Nos, akkor a szőlőhegyen tizenhét akó bor termett. Az 1700- as években itt is folyamatosan bővült a szőlővel betelepített terület — akárcsak Valisén — azzal a különbséggel, hogy itt még a zselléreknek is volt szőlőjük, Verse@en pedig még a telkes gazdáknak sem mindnek. 1769-ban már kilemcvenfcét akó bort adott a szőlőhegy, s a határ eme része a későbbiek során is szépen gyarapodott. A szőlőműveléssel itt már alig-alig foglalkoznak, és a szüretelés mozzanatai csekély eltérést mutatnak a valkóitól. Egy, ami szembetűnő és érdekes: a szőlő taposásánál nem használtak két edényt. Kádban taposták vagy bunkózták. Az utóbbi már csak azért is célszerűbb volt, mert szüret idejére általában már hűvösre hajlott az idő, s ha a taposó meg is izzadt, a lába csak fázott. Az egy edény használata végett másképpen kellett a szőlőtől, szőlőcsutkától elválasztaniuk a mustot is. A kádba kosarat nyomtak, amelynek fonadékán akadály nélkül átfolyt a szőlőlé, s persze, óhatatlanul egy-egy szem szőlő is átcsúszott a vesszők között. A kosár annál jobban megfelelt a célnak, minél vékonyabb vesszőből fonták, mert azok szorosabban illeszkedtek egymáshoz. Amikor a mustot hordóba töltötték, tejszűrővel Uszították meg. A SZŐLŐTULAJDONOSOK , közül sokan maguk őrizték szőlőjüket. Kinn tartózkodtak éjjel-nappal. Kunyhóikat ennek megfelelően rendezték be: ágy, asztal, szék szolgálta a kényelmüket. E nagy szőlőterületet birtokló gazdák magát a kunyhót sem fából, nádból, szalmából eszkábálták össze, mint általában szokták, hanem vályogból építették. Valkón csak a csősznek volt hasonló kunyhója. A kaláka itt is az előzőleg meghívott rokonokból, jó ismerősökből tevődött össze, akik a szüretelés befejeztével szőlőt kaptak vödrükbe, kosarukba — ki mibe szedte — és a mustból is járt nekik kóstoló. A fiatalok megszervezték a felvonulást és a mulatságot, de az előbbi — méreteit tekintve — szűkülőben van. Hagyománnyá válhat ellenben az iskolások szüreti bálja, melyet tíz év óta majd minden esztendőben megszervez Valter Menyhértné, az úttörő- csapat vezetője. A bál délutánján népes csoport járja a falu utcáit: mindnyájan gyerekek. Egy részük táncol, mellettük ott sétálgat hosszú pipájával a gyermekbíró, körülöttük pedig a maskarának öltözött, kormos-rongyos pajtások nevettetik meg a kapuba kiálló kíváncsiakat. S ha szőlőről, szüretről esik szó, joggal beszélhetünk a borról is: arról a nedűről, amely sok költőt ihletett dalra, így Vörösmartyt is, aki a Fóti dalban a következőképpen ír a folyékony tűzről: „Hejh, barátom, honfi társam/ bort igyál / Víg, komor, vagy csüggeteg vagy / Csak igyál, / Borban a gond megbetegszik, / El a kedv / Nincs a földön gyógyeröre [ Több ily nedv.” tagjai kórházban fekszenek, gyógyulásukra várva. Az égés- és robbanásveszély közepette nagy lélekjelenlétről, bátorságról és szakértelemről tettek bizonyságot a tűzoltók, a rendőrök, a katonák és a hívásra megjelenő vegyészeti szakemberek. A nagyobb robbanás elhárítása érdekében munkálkodtak a Pest megyei Rendőriőkapitányság, a gödöllői járási-városi rendőrfőkapitányság dolgozói: katonák is a helyszínen voltak, s tizennyolc készenléti járművel vonultaik fel tűzoltók a Pest megyei, a gödöllői, a hatvani, a gyöngyösi, a váci, a budapesti és a százhalombattai parancsnokságok irányításával. Megjelent a forradalmi készenléti rendőri ezred is. A veszély nagysága miatt szükség volt a műszaki szakemberek hozzáértésére. A helyszínre érkezett a Tiszai Vegyi Kombinát huszonnyolc tagú mentőbrigádja, a vállalat vezérigazgatójának irányításával, s itt dolgozott két szakember a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalattól is. A tűz oltásával egyidobén mentési munkálatok folytak, melynek során a fegyveres erők és a polgári lakosság fegyelmezett ösz- szefogása segített. Elsőnek érkezett a helyszínre elsősegélyt nyújtani dr. Kertész Zoltán, aszódi orvos, s többek között sebesülteket mentett ki a romok alól Horváth Gábor helybeli lakos, aki később maga is orvosi kezelésre szorult. Kitűnt a mentési munkálatokban Bócsai Tibor honvéd, komoly segítséget jelentett dr. Kürthy József honvédorvos közreműködése is. A robbanásveszély miatt a parancsnokságot a helyi rendőrőrsről a postára kellett áthelyezni, s e harcállásponton sokat jelentett Szilágyi Zsuzsanna, az aszódi posta távbeszélőközpontja kezelőjének segítsége. Mihály I-stván kapitányságvezető az aszódi tanácsülésen kiemelte, hogy a megfeszített tizenhat órás mentési munka alatt a község lakossága megértéssel és támogatással fogadta a hatóság intézkedéseit. Az aszódiak nagy politikai érettségről tettek tanúbizonyságot, amikor ellenszegülés nélkül engedelmeskedtek például a kitelepítő parancsnak, s mindvégig jőéldamutató volt a községben uralkodó fegyelem. A veszély miatt mintegy nyolcszáz méteres körzetből ezerötszáz-kétezer embert kellett kitelepíteni, senki nem zúgolódott, sőt könnyítettek a hatóság munkáján. A mentőszolgálat emberei, a pihenő autóbusz- és gépkocsivezetők, a kenyérgyári dolgozók mind önfeláldozóan dolgoztak, vállalva a veszélyt. A kivezényelt honvédségi alakulat és az aszódi Fiúnevelő Intézet gondoskodott a lakosság élelmezéséről. Tizenhat órás megfeszített munka után szűnt meg a veszélyhelyzet, amikor a tűz kialudt és a leninvárosi műszaki brigád a tartály közömbösítését sikerrel befejezte. Addig fennállt a veszély, hogy a nagy hőhatás miatt bármelyik percben felrobban a tartály. A kapitányság vezetője hangsúlyozta,- hogy a munkálatokban részt vevő erők, a fegyveres testületek, s a polgári se- gédkezők is életveszélyben voltak. De mindenki derekasan helytállt az első perctől az utolsóig: szeptember 15-én hajnaltól 16-án este hat óráig. A keddi tanácsülésen Mihály István alezredes kérte a tanácstagokat, hogy a fegyveres erők nevében mondjanak köszönetét a lakosságnak a bátor, fegyelmezett helytállásért. örszigethy Körzeti népfrontbizottságok A szocialista lakóközösségi mozgalomról Városunkban 1977. január elsejétől indul a szocialista lakóközösségi mozgalom. Ezzel kapcsolatban tartott ülést városunk Hazafias Népfront 1-es számú körzeti bizottsága, s ugyancsak ezt vitatja meg szeptember 30-án, valamint október 4-én a 2-es, illetve a 3-as számú körzeti népfrontbizottság. Anyakönyvi hírek Népviseletes vérségi lányok a szüreti bálon Született: dr. Szemerédy Sándor István és Lázár Edit: Koppány István, Antal László és Köti Erika Margit: László, Winkler Antal és Tatár Irén: Antal, Takács László Árpád és Laluska Anna: Melinda, Ferencz László és Zábrádi Katalin: László, Bene Ferenc és Balázs Erzsébet Gizella: Katalin, Beregi József és Horváth Katalin: Krisztián, Bálint László és Garai Margit: László, Rektenwald János és Deákfalvi Hajnal: Erik, Stróbl István és Szűcs Klára -Erzsébet: Melinda, Tóth Imre és Szegedi Julianna: Judit, Lakatos József és Baranyi Gizella: József, Nagy Imre és Nisticki Erika Anikó: Times, Nemecs- kó István és Marczi Erzsébet: Róbert István, Szabó Józef Sándor és Tóth Erzsébet Mária: Zsolt, Bácskai József és Karcagi Éva: Éva Mária, Be- reczki László és Homok Terézia Margit: Ildikó Terézia, Hamar István és Horváth Julianna: Ildikó, Balogh István Barnabás és Nádaskay Éva Ilona: Barnabás, Kurucz András Géza és Csaján Ildikó: Andrea Ildikó, Mészáros László és Matejcsok Etelka: Tímea, Varga Mihály és Darányi Eszter: Ildikó, Csákvári János és Vidák Mária: Diána, dr. Takács László és Kertész Erzsébet: Attila, Szeibold Géza Tibor és Mészáros Edit: Zoltán, Makk Sándor és Tóth Erzsébet Zsuzsanna: István, Bódán János és Junita Mön- ke: Kende, Csizmadia István és Csordás Margit: Mariann. Házasságot kötött: Neumann János és Simon Anna Mária, Hajdú János Géza és dr. Fehérvári Erzsébet, Tóth László és Csányi Magdolna Aranka. Aranylakodalmat tartott: Pernesz János és Bokros Gizella, Gödöllő. Blaháné út 190. Elhunyt: Somogyi István, Gödöllő Kastély, Róth Jánosné Kolarek Ilona, Gödöllő, Paál László köz 1.
