Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-30 / 231. szám

1976. SZEPTEMBER 30., CSÜTÖRTÖK Az üzemek könyvtárai Félmillió kötetet kölcsönöztek Pest megyében Ha a könyvtárra gandoitmlk, önkéntelenül nagy olvasóter­meik, szabadpolcos kölcsönző- helyiségek jutnak az eszünk­be. Pedig — ha szabad egy hasonlattal élni — a kultúra ABC áruházai mellett szeré­nyen meghúzódva, de eredmé­nyesen működnek a kisebb vegyeskereskedések, az üzemi szakszervezeti könyvtárak. Egyesek szerint a munkahelyi letéti könyvtáraiknak a mun­kásművelődésben betöltött szerepe egyáltalán nem ki­sebb a tanácsi könyvtári há­lózat szerepénél. Közvetlen kapcsolat Ezt a véleményt alátámasz­tani látszik az a tény, hogy a szakszervezeti könyvtáros, mivel szinte mindennap ta- lálkozik munlzatársaival, köz­vetlen kapcsolatot alakíthat ki az olvasókkal, felhívhatja a figyelmet egy-egy érdekesebb kötetre, az egyéni igényeknek megfelelően alakíthatja ki a letéti könyvtári állományát. Pest megyében 178 szakszer­vezeti könyvtár van, többsé­gük a már említett letéti könyvtár, amelyekben az ál­lományt meghatározott időkö­zökben cserélik. Jelenleg 46- nak van önálló helyisége, s ez, összevetve a tavalyi olva­sók csaknem 33 ezres számá­val, nem megnyugtató helyzet. Az utóbbi években ugyan a megye vállalatai már nagyobb figyelmet fordítanak a szak- szervezeti könyvtárak műkö­dési feltételeinek javítására. A törekvések ellenére jóné- hárny más problémával is meg kell küzdenie az üzemi könyvtáraiknak. Kellemetlen például, hogy egyetlen szak- szervezeti könyvtár alapterü­lete sem éri el a kívánt nor­mát, kevés helyen lehet ol­vasgatni, folyóiratokat lapoz­ni, s a többnyire többsorosan elhelyezett könyvállomány ne­hezen áttekinthető a szekré­nyekben. Színvonalas a letéti ellátás Problémát jelenít a könyvek beszerzésében mutatkozó ket­tősség (az üzem saját könyv­Oklóherben : múzeumok, műemlékek hónapja Gazdag program Pest megyében Októberben, immár 15. alka­tommal rendezik meg hazánk­ban az országos múzeumi és műemléki hónapot. Az ese­ménysorozatról tegnap délelőtt a Fészek-klubban sajtótájé­koztatót tartott Gönyei Antal, a Kulturális Minisztérium mú­zeumi főosztályának vezetője. Bejelentette, hogy a múzeumi és műemléki hónapot október elsején Dunaújvárosban dr. Szekér Gyula miniszterelinök- helyettee nyitja meg. Országszerte a múzeumok­ban közel száznyolcvan új ki­állítás várja a képzőművészet kedvelőit, ezenkívül kétszáz különböző művészettörténeti és esztétikai előadást rendez­nek. Ugyanakkor sor kerül mű­emléki Bétákra, tárlatvezeté­sekre és hangversenyeket is tartanak. Mindent egybevetve, az országos múzeumi és mű­emléki hónap keretében meg­közelítően hatszáz esemény várja az érdeklődőket A prog­ramsorozat keretében múzeu­mi órákkal, tárlatvezetésekkel igyekeznek elmélyíteni a mú­zeumok, az iskolákkal és a szo­cialista brigádokkal eddigi kapcsolatukat. Az országos múzeumi és műemléki hónap megyei ese­mény sorhzatait október 1-én 18 órakor nyitja meg a szent­endrei Ferenczy Múzeumban dr. lkvai Nándor, a Múzeumok Pest megyei Igazgatóságának vezetője. A megnyitó után M. Várhelyi Vanda művészettör­ténész zenés tárlatvezetést tart, majd a helyi Bartók Bé­la Zeneiskola tanárai adnak koncertet. A múzeumi hónap során megyénkben 15 kiállí­tást, 20 művészeti előadást, 19 tárlatvezetést rendeznek, to­vábbá sor kerül 5 tanácsko­zásra, és az iskolai tanulók részére 18 múzeumi órát tar­tanait. A gazdag programból érde­mes kiemelni néhányat; még a múzeumi és műemléki hó­nap megnyitásának napján Vá­cott az állandó kiállításon és Szuppán Irén kiállításán tár­latvezetést rendeznek. Október 3-án nyitják meg Abonyban Asszonyt Tamás és Jávor Pi- roslca tárlatát, majd 9-én Rác­kevén Patai Éva kiállítását, egy nappal később Cseh Ist- ván-emlékkiállítás nyílik Ceg­léden. a Kossuth Múzeumban és Tápiószelén Csík István munkáiból. Október 12-én SzO- bon múzeumi napot rendez­nek a termelőszövetkezeti dol­gozók részére, 17-én a váci járás népművészeinek harma­dik találkozójára kerül sor, 18- án Ikladon az Ipari Műszer­gyárban a •galgamácsai nép­művész, Vantíóné Dudás Juli alkotásaiból nyílik kiállítás. A szentendrei Falumúzeum több most elkészült épülettel és a szatmári tájegység kopjafás temetői fejfáinak bemutatásá­val várja az érdeklődőket. K. Gy. vásárlása és a letéti ellátás); több vállalat ragaszkodni ah­hoz, hogy saját forrásból vá­sárolja meg a könyveket, s ez a forrás nem egy helyen igen vékonyon csordogál. A nagyüzemekben például éven­te legalább 25 ezer forintot kellene a könyvállomány bő­vítésére fordítaniuk, a Pest­vidéki Gépgyárban és a Gö­döllői Gépgyárban ennek el­lenére csak 5000—5000 forin­tot költenek erre a célra. Több kisebb vállalat pedig évek óta makacsul ragaszko­dik saját, hasonlóan gyengén finanszírozott könyvbeszerzé­séhez, ahelyett, hogy igénybe venné a központi SZMT könyvtár színvonalas letéti el­látását. A fele fizikai munkás A 218 szakszervezeti könyv­táros közül 113-an társadal­mi munkáiban látják el fon­tos közművelődési feladatu­kat; sajnos kevés, mindössze 22 a főhivatású könyvtáros. A nehézségek ellenére mégis egyre jobb eredményeket mondhat magáénak a Pest megyei szakszervezeti könyv­tári hálózat. Mint említettük, tavaly mintegy 33 ezer olvasó kölcsönzött könyvet, több mint 50 százalékban fizikai dolgozók, s a kölcsönzött kö­tetek száma megközelítette a félmilliót. Talán felesleges hangsúlyozni, hogy a számsze­rű eredmények ott voltak job­bak, ahol megvannak a kellő tárgyi feltételek, s jól képzett, hivatástudattal dolgozó könyv­táros foglalkozik az olvosók- kal és a könyveikkel. örömmel mondhatjuk el, hogy az Olvasó munkásért pályázatra a központi könyv­táron kívül 60 kisebb-nagyobb szakszervezeti könyvtár neve­zett be, s vállalásaikban ígé­rik a könyvkölcsönzés feltéte­leinek javítását, újabb ötle­tekkel segítik a munkások művelődését. K. G. Október 1. Zenei világnap Az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsa 1975-ben zenei világnappá avatta október el­sejét. E napon, az idén ismét az értékes, művészi, az embert s érzelmi életet gazdagabbá tevő muzsikára irányul a fi­gyelem szerte a világon. Most Is megemlékeznek iskolákban és énekkarokban, hangverse­nyeken és operaelőadásokon azokról a semmivel sem pó­tolható humanista értékekről, amelyeket az emberiség a ze­nének, csakis a zenének kö­szönhet. A zenei világnapon örömmel és tisztelettel gondolunk mind­azokra, akik a muzsikában örömüket lelik és a zenét hi­vatásul választották; szinte mindig zsúfolásig megtelt hangversenytermeinkre és operáinkra, valamint azokra a zene szer zöinlcre és előadómű­vészeinkre, akik e produkciók aktív részesei; az éneklő em­berek sokaságára és azokra a karnagyokra, akik a kóruso­kat szép és igaz éneikre tanít­ják; a kottáik, zenei könyvek és hanglemezek mind növek­vő számú vásárlóira és e zenei javak megteremtőire; iskolai zenetanításunkra és a zeneta­nárok hadára, örömmel és tisztelettel tekintünk zenekul­túránk azon eredményeire, amelyeket nagyrabecsül az egész világ. A zenei világnap nem az ön­teltség kínálkozó ünnepe. Gon­doljunk a tennivalókra is, a zenét aktívan befogadó közön­ség új meg új rétegeinek meg­hódítására, azokra a vállalko­zásokra, amelyek szolgálják a dolgozó ember és a muzsika egymásrautalását, a kodályi jelszó megvalósítását: a zene mindenkiéi _________ — Színházi buszok. Ha­vonta két alkalommal indul színházi busz Gödöllőről, a városi művelődési ház szer­vezésében budapesti színhá­zak előadásaira. Az egyik busz, bérletakció keretében a Madách Színházba viszi majd az érdeklődőket, a má­sik felváltva egy-egy buda­pesti színház előadására. Az első busz október 5-én in­dul a Nemzeti Színház be­mutatójára. \ moszkvai Taganka Színház vendégjátéka A Kulturális Minisztérium és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság vendégeként — a budapesti művészeti hetek ese­ménysorozatában — hazánk­ban vendégszerepei a moszk­vai Taganka Színház együtte­se. Ebből az alkalomból szer­dán délelőtt a Fészek Művész­klubban sajtótájékoztatót ren­deztek, amelyen Nagy Mária, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság főtitkára adott rövid át­tekintést az 1964-ben alakult világhírű szovjet színház tör­ténetéről, művészi törekvései­ről. Az együttes vezetője, Jurij Ljubimov arról beszélt az új­ságíróknak, hogyan alakítják ki társulatuk műsorkoncep­cióját. Repertoárjukban meg­szólalnak klasszikus szerzők — Shakespeare, Moliére, Brecht, Gorkij — de természe­tesen szívesen adnak helyt modern kortárs alkotók mű­veinek is. Moszkvai vendégeink szep­tember 30. és október 10-e kö­zött három bemutatót tarta­nak a Fővárosi Operettszín­házban. A szentendrei barokk vallomása Gyakran mondják; sőktor- nyú Szentendre. A szám sze­rint nyolc toronyból — az iz- bégit is beleértve — egy a katolikusoké, hét pedig a szerbeké volt. (Napjainkra négy maradt a szerbek tulaj­donában). Az egész szentend­rei városkép a tornyokkal együtt a barokk építőművészet jegyében született. A szentendrei barokk — egyes művészeti írásokban: „pravoszláv barokk” — azon­ban eltér a közismerten túl­díszített, cikornyás stílustól, attól mértéktartóbb. A templomok közül kiemel­kedik kettő — és itt nem a belső berendezéshez tartozó képzőművészeti és iparművé­szeti alkotásokról kívánunk szólni, hanem az építészeti sa­játosságokról. Ez a kettő: a püspöki és a Péter-Pál-temp- lom. Egyhajós, kétoldalt kó­rusfülkével bővített építmé­nyek, a szentélyük keletre néz. Ez az utóbbi jellegzetesség az ókorban gyökerező napkultusz kései maradványa. A két kó- rusíüike pedig a régi, ógörög színházak világát idézi: itt is egymással szemben állt fel a két részre oszlott kórus, mint az antik színházban. Térhatásukban e templo­mok inkább a román stílushoz közelítenek — építtettük, használóik nehéz életsorsa ve­tekedett a középkori emberé­vel. Kisebbségi sors nemzeti­ségben, vallásban s foglalko­zásban is (hisz a kereskede­lem és az ipar nem volt „tisz­tes” foglalkozás a magyar ne­messég szemében!). De a homlokzati torony, sokszor a díszes toronysisakkal emlé­keztet arra, amit a gót stí­lussal kapcsolatosan szoktunk idézni: az ember magasratö- résére. Hogy részleteikben ezek a templomok mégis a ba­rokkhoz tartoznak, annak az a magyarázata: csak az uralko­dó építészeti stílus forma­elemeinek a felhasználásával hagyták jóvá terveiket a ha­tóságok, meg a helyi építő­mesterek is így tudtak építe­ni. Ez a sajátos barokk nem maradt hatástalan. A szent­A Péter—Pái-templom északi oldala ©ndrei templomok mintájára épültek szerte az országban a XVIII. század második felé­ben az ortodox templomok. De ez a forma eljutott Miskolc és Nyíregyháza vidékére is, ahol a szentendrei püspöki temp­lom elemei fedezhetők fel a görögkatolikus templomokon, mint például Tokajban, Sze­rencsen stb. A másik épületcsoport a kereskedőházak: földszinten a bolt, emeleten a lakás, magas tetőtérrel a padlás az áru tá­rolására. Megdöbbentő a ha­sonlóság a szentendrei Marx tér és a tokaji Kossuth tér között. Mindkét helyen a fő­teret keletről a kereskedőhá­zak sora zárja. (Most fedezr ték fel, hogy Tokaj főtere is kiválóan alkalmas „teátrum” rendezésére.) A két városnak is azonos a tájba illeszkedése: folyóparti hegyoldalon; és tör­ténetükben, várossá válásuk­ban szerepet játszottak a dél­szláv—görög kereskedők, sőt olyan kereskedőről is tudunk a XVIII. században, akinek mindkét helyen volt üzlete. Dr. Sasvári László HETI FILMJEGYZET Conrack Jelenet a Conrack című amerikai filmből. Középen a címszereplő, Jon Voigt. Afféle Lámpás história, mai amerikai viszonyok között. Amint Gárdonyi kisregényé­nek néptanítója is kénytelen volt megverekedni a maga igazáért, s végül is csak er­kölcsi győztesként került ki a maradisággal, fafejűséggel, vaskalapos bürokratizmussal folytatott harcból, úgy kény­szerül otthagyni küzdelmei és eredményei színterét a film ugyancsak tanító főhőse Con­rack is. Conrack csak a beceneve — valójában Pat Conroynak hív­ják. A szelíd megszállottak fajtájából való, akiket nem érdekel elismerés, siker, pénz, csak a munkájuk. Erre tette fel a maga tulajdonképpeni jelentékeny életét Conroy. Ta­nítani akar, s elvállal egy munkát egy isten háta mö­götti kis szigeten. A körül­mények rettenetesek, a gye­rekek tudatlanok, a tanárok elfásultak, érdektelenek. Con­roy — aid hamarosan meg­kapja a Conrack becenevet — rájön: itt semmire sem megy a hivatalos előírásokkal, tan­tervekkel, utasításokkal. Ha egyáltalán valamire meg akarja tanítani ezeket a szí­nesbőrű gyerekeket, akkor a körülményekhez igazodó mód­szereket kell kialakítania. És így is tesz. Mi sem termé­szetesebb, mint hogy emiatt összeüközésbe kerül felettesei­vel, s végül is elveszti az állá­sát Ekkor magányos tiltako­zásba kezd: igazát hirdeti a városka utcáin. Édeskevés eredménnyel; az embereket egyáltalán nem izgatja, miért tüntet Conrack. Kudarccal hagyja ott a szigetet. De mégsem vesztesként, mert a gyerekeknek sikerült valamit átadnia a tudásából, és talán egy kicsit mássá tette őket. Martin Ritt rendező filmje becsületes, jó szándékú alko­tás, ha nem is tűnik ki külö­nösebb eredetiséggel — már ami a téma mögöttes vonula­tait, az amerikai társadalom­ban megkülönböztetetten hát­rányos helyzetben tartott szí- nesbőrűek kérdését illeti. E vonatkozásban sok ismétlést hallunk-látunk. De a film né­hány jelenete — például, amikor Conrack zenei ismere­tekbe vonja be tanítványait, vagy kirándulásra viszi őkéit a városba — jól megcsinált, s érzelmekben is gazdag, tartal­mas munka. Két vágy vonzásában Lengyelország életének je­lenleg egyik nagy problémája a mezőgazdaság. A filmművé­szetnek természetesen nem feladata, hogy megoldjon gazdaságpolitikai kérdéseket, de ha e kérdések néhány em­beri motívumában felleli a művészi ábrázolásra alkalmas témát, akkor — persze igen áttételes módon — segíthet mindeme problémák tisztázá­sában, jobb megértésében. Waldemar Podgorski ren­dező filmje, a Két vágy von­zásában (a forgatókönyv Ryszard Binkowski regénye nyomán készült) ennek a nagy problémakörnek egy sze­letét mutatja be. Nevezetesen arról szól, milyen ellentétes erők vonzásába és taszításába kerül egy fiatal parasztfiú, amikor döntenie kell életéről, munkájáról; egész jövendő sorsáról. Franek — ez a neve a fiúnak — apja halála után egyedül marad a gazdaságban bátyjával, Jozekkel. A báty inkább a gazdálkodást vá­lasztja, Franek viszont a vá­rosba megy dolgozni, egy tex­tilgyárba. A film tulajdonképpen azt meséli el, hogyan asszimiláló­dik Franek a városi körülmé­nyekhez, a szokatlan munka­helyhez, milyen nehézségek árán tud belilleszkedni a gyá­ri kollektívába, hogyan talál­ja meg az érzelmi kapcsolato­kat is, és végül hogy szánja rá magát a tanulásra is. Eddig a pontig nem sok egyéni ar­culatot mutat a film, noha problémaérzékenysége és mű­vészileg alapvetően igaz meg­közelítési módja rokonszen­vessé teszi. Igazán érdekessé és a sajátos lengyel viszonyok mélyebb megértéséről tanús­kodó vá akkor válik a film, amikor azt is képes érzékel­tetni, mennyire küszködik Franek azzal a vonzással is, amely visszahívja a falu idillibb körülményei, nyugal­ma, tiszta szépségei közé. Itt érez rá Podgorski arra, ami minden elsőgenerációs kisza- kadóban oly erős konfliktuso­kat termel ki: a már sóvár-, gott új és a még visszasóvár- gott régi néha tragikus össze­ütközésekig vezető ellentmon­dásaira. A film mellékszálai felsej- dítik a mai lengyel társadalom számos problémáját, a falusi fiatalok elvándorlásától a vá­rosi munkaalkalmak korláto­zott számából eredű kompli­kációkig. Nem igazán jó film a Két vágy vonzásában, de nagyon érdekes az az eléggé ismeretlen — legalábbis ná­lunk nem nagyon ismert — problémakör, amelyről beszél. A pillanat embere Huszonkét esztendeje ké­szült, s nálunk huszonegy éve bemutatott angol filmet újíta­nak fel a mozikban. A pilla­nat embere egyike volt az el­ső nagy siketű Norman Wis- dom-fümkomédiáknak. Ebben még nem sekélyesedett bele saját sablonjaiba a groteszk arcú, apró termetű komikus. Itt még épkézláb a cselek­mény, mértéktartóak az ötle­teit, s ha' akarjuk, még némi mondanivalót is felfedezhe­tünk a filmben. Wisdom persze már itt Is az ügyefogyott kisember, akivel akaratán kívül esnek meg a különböző kalandok, s ennyi­ben kicsit hasonlít Chaplin halhatatlan Charlie figurájá­ra. Persze azonosságról szó sincs, csak arról, hogy a Chaplin által kitalált és ki­dolgozott alaptípus kisugárzá­sa olyan erős, hogy szinte le­hetetlen nem az ő nyomdokain haladni, ha valaki a sorsüldö­zött, majd megdicsőülő kis­ember figurájáról készít fil­met.. Charlie és Norman között azonban van egy döntő kü­lönbség: Charlienak bája, lírá­ja, költészete volt, Norman- nek már csak az ügyefogyott ravaszság és a kisstílű dör­zsöltség maradt. A pillanat embere — nem utolsósorban a rendező, John Paddy Carstairs jóvoltából, aki a forgató- könyv egyik szerzője is — szórakoztató film, de a chap- lini filmkomédia mélységeitől mérföldekkel marad el. Takács István \ I 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents