Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-29 / 230. szám

1976. SZEPTEMBER 29., SZERDA Elhunyt Somogyvári Rudolf Keddre virradó éjszaka hosszan tartó súlyos betegség után élete 60. évében el­hunyt Somogyvári Rudolf, Jászai Mari-díjas szín­művész, a Vígszínház tagja. Művészi sikerei teljében bú­csúzott, halálával a magyar színházi élenet pótolhatatlan veszteség érte. Somogyvári Rudolfot a Fővárosi Tanács, a Magyar Színházművészeti Szövetség és a Vígszínház sa-# jét halottjának tekinti. Te­metéséről később történik in­tézkedés. Somogyvári Rudolf pályáját a Magyar Színháznál kezdte, majd néhány évig Szegeden volt színész. A felszabadulás után többek között a szolnoki Szigligeti Színházban, a Thá- liában és 1969 őszétől pedig a Vígszínházban láthatta a kö­zönség. Számos filmben és te­levíziós produkcióban is nagy sikerrel szerepelt. * Uj otthonban a Radnóti Miklós Színpad Nyolc kilépés Pest megyében Három és fél évi kényszerű nomád élet után ismét állan­dó helyen léphetnek föl az Iro­dalmi Színpad, azáz új nevén a Radnóti Miklós Színpad mű­vészei. A Nagymező utcában, 230 személyes nézőtér, minden igényt kielégítő technikai fel­szerelés, esztétikus berende­zés várja az irodalmat szerető közönséget. Amint a tegnapi sajtótájé­koztatón Keres Emil, a szín­pad igazgatója elmondta, az idei bemutatók sorát a névadó, Radnóti Miklós klasszikus ér­tékű verses- és prózai művei­ből készült Sem emlék, sem varázslat című összeállítás ve­zeti be, október 4-én este 9 órakor. Ebben a műsorban a színpad művészein kívül Bá­lint András, Huszti Péter és Kozák András is fellép. A kö­vetkező bemutató, a csehszlo­vák kultúra ünnepi estje, ugyancsak októberben lesz. Novemberben Kocsis István, romániai magyar író két mű­vének premierjére kerül sor. A Tárlat az utcán szereplői, Bessenyei Ferenc és Darvas Iván; a Bolyai estéjében pe­dig Sinkcwits Imrét láthatjuk. Az őszi-téli hónapok további három bemutatója: Szentpál Mónika önálló estje a XVI— XVII. század magyar irodalmi műveiből, emlékezés Simon Istvánra, végül szilveszterkor Minden másképpen van cím­mel Karinthy Frigyes-műsor. A korábbi évek hagyomá­nyai tovább élnek a megjavult körülmények között is. A Rad­nóti Miklós Színpad művészei rendszeresen felkeresik ösz- széállításokkal, emlékműsorok­kal a budai Angelika Cukrász­dát, a pestlőrinci Fórum és az erzsébeti Aranycsillag Étter­met. A Pest megyei Tanáccsal kö­tött szocialista szerződés alap­ján az év végéig a Radnóti Miklcp Színpad társulata ellá­togat műsoraival Monorra, Tá- pióbicskére, Százhalombattára, Szentendrére, Dunakeszire, Ceglédre, Szigetszentmártonba és a Csepel Autógyár művelő­dési központjába. K. G. UJ POLITIKAI MŰVEK Három aktuáiis téma A napokban hagyta el a nyomdát három időszerű könyv, amelyet a Kossuth Könyvkiadó gondozott. ' Marx, Engels és Lenin időszerűsége 1 Vörös Gyula legújabb mű­vében azokkal vitázik, akik tagadják Marx, Engels és Lenin időszerűségét. Kivált a burzsoá ideológusok teszik fel a kérdést: vajon a három klasszikus mit adhat a má­nak, hiszen több mint egy év­százada, illetve fél évszázada fejtették ki tevékenységüket, s fezóta sok minden változott, és ínás a világ, mint akkor volt. A marxista klasszikusok ak­tualitásának tagadásakor a ké­telkedőik hangsúlyozzák, hogy a tudománynak és a cselek­vésnek nem a régi elméletek­ből, hanem a napi valóságból kell kiindulnia. A szerző könyvében bizo­nyítja, hogy a marxizmus, mint tudomány, mindenekelőtt a valóságból, a valóság összefüg­géseinek elemzéséből indul ki, jut elméleti eredményekhez, elvi megállapításokhoz és gya­korlati következtetésekhez. A kötetben közölt írások egy- 'ben bevezetést adnak a mar­xizmus klasszikusaihoz, ki­emelnek belőlük aktuális el­méleti tételeket, kiindulópon­tokat, módszereket, olyan kér­désekben, mint a demokrácia és a diktatúra, a szabadság és a humanizmus, a proletár nem- zétköziség, a szocialista ter­melési viszonyok lényege, a terv és a piac összefüggése és más kérdések. Lenin: A demokráciáról és a diktatúráról című gyűjte­ményes kötet .megjelenése al­kalmából írt tanulmányában Vörös Gyula megjegyzi, hogy Lenin megállapításai érvé­nyesele voltak az ellenforrada­lom idején, de azok ma is. A lenini elvek alapján konszoli­dálta a helyzetet, a párt, s an­nak alapján dolgozva építette ká szövetségi politikáját, s ma is ennek az elvnek alapján áll. A szerző több cikkben foglal­kozik Marxnak a Gazdasági­filozófiai kéziratok és a Grundrisse című műveivel, bí­rálva hamis értelmezésüket. A cikkek vitába szállnak az el­múlt években elhangzott té­ves nézetekkel és antimarxista irányzatokkal, leleplezve azo­kat. A kötetnek ebben van az ereje. S egyben segít eligazod­ni fontos és időszerű kérdé­sekben, elvi meghatározások­ban. Nemzetek születése Kelet-Európábán A szép kivitelű könyv Nie- derhauser Emil munkája. Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalni mondanivalóját, azt írnám: a kelet-európai né­pek nemzetté válási folyama­tát tartalmazza a XVIII. szá­zad derekától a XX. század el­ső évtizedének végéig, A szer­ző olvasmányosan vázolja fel azt a roppant fontosságú fo­lyamatot, amelynek során a nemzeti öntudatra ébredtek a soknemzetiségű kelet-délkelet- európai államok etnikai cso­portjai. Megmutatja, hogy mi­ként váltak nemzetté, milye­nek voltak a fejlődés tenden­ciái, melyeik az eltérő voná­sok, mi a nyelvharc, a kultu­rális ébredés, mik voltak a nemzeti szabadságharcok moz­gatói? Niederhauser a nemzeti megújulás, a nyelv és a nyelv­újítás jelentőségét, a szépiro­dalom és a színház, a zene, a képzőművészetek, valamint a nemzeti múlt és történelmi tu­dat szerepét vizsgálja, majd sorra veszi a születő nemze­tek — lengyel, orosz, cseh, ma­gyar, horvát, szlován, szlovák, szerb — kiteljesedéséti A kötet közelebb visz ben­nünket, hogy megértsük a mai kelet-európai helyzetet, s azt, hogy- a szocialista nemzetek­nek családjában élve lehet iga­zán kibontakoztatni a nemzet legjobb tulajdonságait. A könyvet Szuhay-Havas Ervin szerkesztette, a borító, a kö­tésterv és a tipográfia Szaká- los Mihály munkája. Az MSZMP nemzetiségi politikája A kötet bevezetője hangsú­lyozza, hogy hazánkban nin­csenek megoldatlan alapkérdé­sek a nemzetiségekkel kapcso­latban, hogy mégis foglalkozik a párt a nemzetiségi politiká­val, az azért van, mert éberen őrködik,' hogy a szocialista nemzetiségi politilca érvénye­süljön, és megoldjuk a nem­zetiségek társadalmi helyzeté­vel, anyagi és kulturális vi­szonyaival kapcsolatban felme­rülő problémákat. A nemzetiségi kérdés meg­oldásának elvi alapjait a mar­xizmus klasszikusai dolgozták ki. Az elvek gyakorlati meg­valósítására a szocialista for­radalom győzelme után nyílt lehetőség, először a Szovjet­unióban, majd a többi szocia­lista országban. A kötet sorra veszi a ma­gyarországi nemzetiségek főbb jellegzetességeit. Megállapítja, hogy nincsenek sokan, a hiva­talos, népszámláláson alapuló statisztika szerint — német, szlovák, román, délszláv —, együttes számuk 103 ezerre te­hető, eittől azonban többen vannak, becslések szerint szá­muk eléri a 300 ezret is. A lé­nyeg, hogy kisszámúak, szét­szórtan élnek, és zömmel a parasztsághoz tartoznak. A szerző, Herceg Ferenc ki­mutatja: a nemzetiségi jogok a Magyar Népköztársaságban teljesen érvényesülnek, a nem­zetiségi politika gyakorlatilag megvalósult; elemzi a nemze­tiségi lakosság anyagi helyze­tét, kulturális ellátottságukat. Idézi az MSZMP XI. kong­resszusának határozatát, amely a nemzetiségi politikát a szö­vetségi politika fontos részé­nek tekinti, hangsúlyozza, hogy a nemzeti összefogás fontos eleme hazánkban a nemzeti­ségek állampolgári egyenjogú­sága. Egyenrangú állampolgá­rokként vesznek részt az épí­tőmunkában; az államigazga­tás és a közélet fórumain sza­badon használhatják anyanyel­vűket, ápolhatják kultúrájukat. A pártkongresszus határozata leszögezi: a párt arra törek­szik, hogy a hazánkban élő, német, szlovák, román, dél­szláv és más nemzetiségek, va­lamint a szomszédos országok magyar nemzetiségű lakossága gidait alkosson országaink kö­zött. A könyv világos áttekintést ad a Magyarországon élő nem­zetiségek főbb sajátosságairól, a nemzetiségi jogokról és azok gyakorlati megvalósulásáról, a párt nemzetiségi politikájának eredményeiről és feladatairól. A kötetet Kende László szer­kesztette, a borító és a tipog­ráfia Székffy Gyula munikája. Gáli Sándor A képzőművészeti világhéten nyílt A Dunakanyar is ihletőjük A képzőművészeti világhét Pest megyében is új esemé­nyekkel épített tartós hidat a közönség és a művek között. Rozanits Tibor linóleummetszetei Érden Az érdi művelődési házban ' mutatkozott be a Munkácsy- díjas grafikus, miután alkotá­sait három világrész kiállító­helyiségei fogadták. Alapos, megbízható, európai szinten lelt önmagára. A dolgok ősraj- i zát egyéni értelmezéssel dú- ’ sít ja, ez tárgyilagos lírájának lényege. Szorosra fűzi e két összetevőit, a feszes szerkezet ringatásai könnyednek tűnnek, pedig a komplex formát el­mélyülés és a mesterség mű­helymunkája eredményezi. Koreai sorozatának hegyei, táncai, esőáztatta tetői érlelt finomságok, görög élményeit drámai erő jellemzi, az itáliai változatokat derű, mérték és találékonyság. Arányérzéke hiánytalan. Egy gesztus elég ahhoz — igaz ez mindig külö­nös és a modell testére sza­bott —, hogy egy város, egy •fáj rajzi átköltése megszüles­sen. Eszközei takarékosak és rendre változnak. Figye­lemre méltó lapja a Fájdalom. A koncentrikus kör szélső tag­ját kettészeli a hasító kín, de a belső sértetlen marad, mely hiteles derűlátását igazolja Rozanits Tibor látomásokkal és fegyelemmel telített em­ber, gazdagsága, hogy tökéle­tesen gazdálkodik képességé­vel. Érden él, de nemcsak az itteni dombok, emberek, növé­nyek íveit figyeli, hanem az epidauruszi tücsköket, Miche­langelo Utolsó ítéletét, a Re­quiem belső esőcseppjét, könny, oldódás. Rozanits Tibor grafikái az alakítás és fenn­maradás igényével, tiszta for­mákba gyülekeztek két évtize­des érdi csendjében. Tavaszy Noémi Zircen Volt abban valami megindí­tó, hogy az ünnepi ruhába öl­tözött zirci közönség nem fért el a megnyitón a művelődési ház nagytermében, s a kama­rakórus műsora kívülről szi­várgott és zúdult be nagy dal­lamívekben, élesítve a képek szépségét. Volt abban valami felemelő, hogy a csokorban, melyet Tavaszy Noémi kapott, nemcsak a virágok színtüze, hanem az új művekre inspirá­ló emberi tisztelet is érződött. Tavaszy Noémi prágai, szepesi, gömöri sorozata mellett ezúttal a somogyi halászélet, és a fo­Tavaszy Noémi: Balaton-környék nyódi táj érzékeny ismerőse­ként mutatkozott be, s elem­zéssel kísérte a pásztorok, me­zei munkások, a völgyben ma- radozott csöndes asszonyok meghitt világát. Egyik lapját a most növekedő Zirci Galériá­nak adományozta, melynek alapját Bér Júlia, Prágában, élő magyar festőművésznő ve­tette meg. Cságoly Erzsébet a győri képcsarnokban Tavaszy Noémi is Cságoly Erzsébet is festményekkel érin­tette a Dunakanyart, Verőce­maros meghittségét, mégis Csá­goly Erzsébet elsősorban a Somló, e nagy hírű hegy fes­tője. Áthevült szorgalommal, színek iránti mohósággal idé­zi a keréktől gyűrt szerpentint, a pincesort, a szőlőmetszők sértetlen idill j ét. Az őszt is, ahogy fekete varjak foltozzák a sárga teret, a nyarat testesí­tő pillangókat. Érzékeny és pontos jegyzőkönyvet vezet a nagy iramban születő képek gyorsírásával kék almafákról, a somlói tavasz zöld habzásá­ról, Séd patakról, szőlőkarók­ról, lépcsőkről, kádakról, ki­száradt fákról, me,sgyéről. Sze­líden talál rá a dolgok, jelen­ségek törvényeire, minden kedves emberi, ügyet feljegyez. Metró utasait, a Vidámpark örvendezőit, édesanyját, a Somló és a város képéit, a kör­nyezetéhez és saját lelfoi tulaj­donához tartozó látványt. Csöndes és erőteljes tájai az j extázis és a nyugalom pólusait közelítik enyhe vagy alapos át­írásokkal. Ihlete nem apad, a sárga és kék árnyalatok tom­boló együt Hétével idézi a fá­kat, permetes kádat, kopogta­tót, somlói hegyalját, gyöngy- fűzőt, — művészetéinek tartós pilléreit Andráskó István kiállítása Tatán ő is, Cságoly Erzsébethez, Tavaszy Noémihoz hasonlóan érintette művészetében a- Du­mm* Cságoly Erzsébet: Metró nakanyart. Másképp. A hegyek formáinak rokoni társításában ő emberi anatómiát is felfedez, láttat. A part szuperplánja, a Kis malom összpontosított zártsága és a Kis viadukt for­mai feszültsége bizonyítja ké­pességeit, 1 melyek az elvonat­koztatás és a realizmus közös állomásainak eredményei. Vá­cott egyszer má? bemutatko­zott műveivel, újabb érkezés® Pest megye egyik kiállítóter­mébe éppen tisztázott fejlődése miatt időszerű. Losonci Miklós SZÍNHÁZI ESTÉK rí * j * i Ednardo de Filippo komédiája Szombat, vasárnap, MIO a József Attila Színházban fiápolí 1 életkép, jellegzetes délolasz figurákkal, akik ter­mészetesen sokat 'és harsá­nyan beszélnek, néha nagyo­kat nevetnek, néha veszeked­nek, néha meghatódnak, néha félreértésekbe keverednek, de aztán minden rendbejön, az élet megy tovább, s hőseink folytatják kicsit hangos, kicsit közönséges, kicsit érzelmeske- dő, kicsit tragikomikus életü­ket. \ Körülbelül ez és ennyi a magva a filmjei és színdarab­jai révén nálunk is jól ismert olasz színész-drámaíró, Eduar­do de Filippo Szombat, vasár­nap, hétfő című komédiájá­nak, melyet új évadja első be­mutatójaként prezentált a Jó­zsef Attila Színház. A történet nem sok újat mond. Adva van egy nápolyi família, amelyben a papa, Don Peppino, divat­áru kiskereskedő, felesége, Donna Rosa, a háztartást ve­zeti, a három gyerek — már felnőttek — pedig a maga út­ján akar járni. Rocco, a jóké­pű, rokonszenves svihák saját, modem üzletet kíván nyitni, Giulia, aki érettségizett is, színésznő szeretne lenni, és nem akar férjhezmenni a ked­vesen esetlen Fédericóhoz, Roberto pedig már házas, és megadóan viseli túlontúl fel­rúgott nyelvű felesége, Maria Carolina örökös karattyolását A családhoz tartozik még az enyhén szenilis nagypapa, va­lamint Don Peppino nővére, Merne, és sápkóros fiacskája, Attilio. S itt él még albérlet­ben Don Rafaelé, aki hétköz­nap szerény bánktisztviselő, de a hétvégeken átalakul: egy amatőr színtársulatban Pulci- nellát játszik — rosszul. Per­sze vannak szomszédok is: Don Luigi, a folyton nyüzsgő tiszt­viselő és felesége, Donna Ele­na. És itt van még az agyon­nyúzott kis cselédlány, Vir­ginia, meg a bátyja, a szűk­agyú fenegyerek, Michele, s az orvos (mellesleg Merne asszony széptevője), Don Cefercola. Most tessék elképzelni, hogy ennyi ember gyakran egyszer­re van a színen, egyszerre be­szél, és egyszerre próbálja megoldani a saját gondjait meg a mások bajait is. És mi­vel Don Peppino alaptalanul féltékeny lesz a nejére, akit meggyanúsít Don Luigivel, a kavarodás még csak nő. Egy vasárnapi ebéd köz­ben robbannak ki a nagy in­dulatok, de mire eljön a hét­fő hajnal, addigra minden tisz­tázódik. A félreértések meg­oldódnak, a haragok meg­szűnnek, általános bocsánat­kérésben, megbocsátásban és kölcsönös szeretetben ér véget a darab. A nézőben pedig fel­sejlik, hogy ez a família a jö­vő vasárnapi ebédnél is pro­dukál majd valami nagy civa- kodást, és a következő hétfő hajnalban ismét kibékülnek, mert ilyen az élet nagy kör­forgása. A könnyed kézzel megírt, jól pergő komédia nem nagyon akar bölcselkedni, nem óhajt családlélektani fejtegetésekbe bonyolódni. Életkép ez, annak minden kellékével. Ráadásul minden figura kitűnően játsz­ható, hálás színészi feladat. Ez a darab fő értéke, de egy­ben gyengéje is, mert a sok jó figura egymás mellett halad, igazi konfliktusok nem alakul­nak ki, vagy amikor ilyenek létrejönnének, de Filippo gyor­san elsimítja a nagyobb ellen­téteket. Itt végül is mindenki jó ember, mindenkinek igaza van, és mindenkit lehet sze­retni. Szerencsére a rendezés — Seregi László munkája — nem akarta „szociologizálni”, vala­miféle társadalomkritikai tra­gikomédiává súlyosítani ezt a darabot. Annak játszatta el, ami: derűs-kedves komédiá­nak. amelynek egyes pontjain azért kicsit elkomolyodunk, el is gondolkozhatunk, ha ehhez van kedvünk, sőt, még ma­gunkra is ismerhetünk, ha na­gyon akarjuk. Sok jó alakítás teszi kelle­messé az előadást. Szemes Mari Donna Rosáját kell első­nek említeni: vérbő komédiá- zás, kedvesen közönséges hu­mor és sok szív jellemzi ezt az alakítást. Dégi István — a színház új tagja — kitűnő ka­binetalakítást produkál a nagypapa szerepében. Bánffy György sok jó megfigyeléssel formálja meg az ártatlanul gyanúsított szomszédot. Dancs- házi Hajnal — szintén új tag — pedig rokonszenvesen és lendületesen játssza el a saját feje után menni akaró Giulia szereoét. Kedves színfolt Új- réti László kicsit mafla ud- varlója. Makai Sándor Don Rafaeléje, Pálos "Zsuzsa kis cselédje, Kránitz Lajos izom- pacsirta fenegyereke, Bakó Márta gondosan felépített Me- méje, Vogt Károly könnyed életművész Roccója. Soós La­jos, Don Peppino megformáló- ja, a premieren még kissé ne­hézkesen birkózott ezzel a sze- renpel — talán nála könnye-' debb színészi alkatra lehetett volna bízni ezt a figurát. Takács István Rozanits Tibor linőleummetszet«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents