Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-25 / 227. szám
Színvonalasabb rendezvények Mindent el kell követnünk, hogy a társadalmi családi ünnepek külsőségeikben is legalább olyanok legyenek, mint az egyházi szertartások — hangoztatták a városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén, amelyen a családi és társadalmi ünnepeket rendező iroda munkáját értékelték. Még tavaly januárban hozták létre az irodát, mert „társadalmi fejlődésünk és tudatformáló munkánk eredményeként a mi vidékünkön élők gondolkodásában is jelentős változás tapasztalható. Teret hódítanak a szocialista világnézethez és életmódhoz igazodó igények, amelyek ünnepeink hagyományos jellegét és kereteit is módosítják” — állapították meg az iroda megalakulásakor. A régi szokások tűnőben, átalakulnak, újak lépnek a helyükbe. Az élet új tartalmaihoz idomuló formák azonban csak lassan, a régivel való harcban alakulnak ki. Hátráltatják az évszázados beidegződések, az örökösnek vélt vagy annak kikiáltott szokások. Az iroda megnyitása óta mind nagyobb azoknak a száma, akik szolgáltatásait igénylik. Míg 1971-ben 38 társadalmi névadó volt, tavaly 118, a társadalmi temetések száma 6-ról 20-ra nőtt Az iroda elsősorban családi ünnepek szervezésével és lebonyolításával foglalkozik. Ehhez elengedhetetlen volt a személyi kapcsolatok kiépítése. Együttműködési szerződést kötöttek a város néhány nagyüzemével, intézményével. A munkahelyi kollektíváktól, párt-, KISZ- és tömegszervezetektől mindenkor megkap-1 ták a kért támogatást. . Arra is törekszik az iroda,! hogy működését a járás köz- j ségeire is kiterjessze. Néhány- nyal már kötöttek megállapodást, a jövőben bővíteni szeretnék. Újabban mind nagyobb igény mutatkozik a politikai, társadalmi, kulturális, szakszervezeti | és egyéb rendezvények iránt. Jelentős része volt az irodának a tyrü testvérvárosi küldöttség programjának összeállításában, a János' utcai új lakások átadási ünnepségének megrendezésében. A rendezvények számának növekedése sürgetően követeli a színvonalasabb és változatosabb műsort. A Népművelési Intézet irány- mutatását követve irodalmi csoportot szerveznek, a nyugdíjasokból pedig énekkart. A jelenlegi munkához az iroda személyi és tárgyi feltételéi megfelelők. Az irodavezető és a szervezési előadó rendszeresen részt vesz a Népművelési Intézet szakmai továbbképzésén. Tapasztalat- cserére mennek az ország más hasonló irodáihoz. A technikai eszközök biztosításához a tanács is mindenkor hozzájárul. Körrryezetvéűelomrc!, a könyvtárban / III. ÉVFOLYAM, 237. SZÁM 1976. SZEPTEMBER 25., SZOMBAT Zöldség a Galgamenti Tsz tábláiról Iskolások a paradicsomföldön Nagy érdeklődéssel kísért előadásra került sor szeptember 23-án, csütörtökön a járási könyvtár olvasótermében. Ez alkalommal a járási-városi TIT-szervezet és a Juhász Gyula könyvtár vendégeként Géza Marcel, a Csehszlovák Szocialista Akadémia profesz- szora tartott előadást a nemzetközi környezetvédelem gondjairól. A túrái Galgamenti Rákóczi Termelőszövetkezet termését megviselte ebben az esztendőben a tavaszi fagy a jégverés és az aszály. A gazdaságot a legérzékenyebb veszteségek a zöldségtermesztési ágazatban érték. A túrái tsz hatezer hektárjából az idén nyolc- százharminc hektáron vetett zöldséget. A szárazság alatt a zöldségtermesztő földeknek mindössze 30 százalékát tudták öntözni, ez csökkentette a veszteség mértékét. Borsóból, uborkából kevesebb A legtöbb zöldség termésátlaga már ismeretes, befejeződött a szedés! szezon. Lévai Ferenc, a szövetkezet elnöke tájékoztatta lapunkat a tervhez viszonyított termésmennyiségről. A számítások szerint zöldborsóból csak hetven százalék' termett, az uborka súlya a tervezettnek 68 százaléka volt. Nyári káposztából valamivel jobb az eredmény, a tervezett 60 vagonnal szemben 51 vagont sikerült betakarítaniuk. Most van a szezonja a paradicsomnak, erre az esztendőre mintegy hétszázhúsz vagonnyit terveztek. Látogatásunk napján, szeptember 24-én a betakarított mennyiség csak száznyolcvan vagon volt. Gyengítette a termés minőségét, s csökkentette a mennyiséget is az egyhetes szakadó eső, s nem egy helyen bokorban rothad a növény. A paradicsom megmentésére diákok szállták meg a földeket: kétszázötven túrái és gal- gahévizi általános iskolás, meg hatvani szakmunkástanuló szedi háromszáz asszonnyal a termést. A rossz időjárás miatt romlott a minőség, így csak igen kis hányada kerülhet piacra, a többséget a konzervgyárba szállítják. A téesz-el- nök véleménye szerint a termés mennyisége százhúsz vagonnal kevesebb lesz a tervezettnél. A körte elfagyott Még nem kezdték el a gyökérzöldség és az őszi káposzta betakarítását, de e két zöldségből is meglehetősen kevés termés várható. Október közepén szedik ki a földből a gyökérzöldséget, a tervezett mennyiség kétszázötven vagon, de pillanatnyilag úgy néz ki, hogy csak százhetven vagon lesz a tényleges termés. Az őszi káposzta is gyengének mutatkozik, a várt mennyiségnek csak mintegy hetven százaléka kerülhet betakarításra^ Járásunk területén a túrái Szegénylegények, bujdosók (1.) „Mégse leszek a császár katonája ” A ncpliagyomány Gödöllő vidékén megőrizte Pap Miska, HusZti Jóska, Rab Jancsi nevét a Each-korszakbeli világból. Ezek a nevek híresek a környékben. A helyi mondakör azonban nem adja alább, minthogy az országszerte ismert betyároknak, így Bogár Imrének, sőt a betyárok fejedelmének, Rózsa Sándornak is volt valami köze Gödöllőhöz. Ne ütődjön ezen meg senki, a folklór a mesékkel kevert valóság területén járunk, s ha valaki majd tovább folytatja a kutatásokat, s a szájhagyományt a vármegyei bíróság aktáival is ellenőrzi (az úriszékek ugyanis oda utalták át a nagyobb bűnügyeket) többet is, kevesebbet is találhat annál, amit itt most magam és tanítványaim munkája nyomán, leírhatok. Volt egy eperfa, a Petöfiháznál — Szombaték házában — a Petőfi eperfája. A család szerint ez alatt szeretett üldögélni, verselgetni a költő, s itt, ezen fa alatt találkozott éjszakák évadján a nyargalton- nyargalvást ide száguldó betyárfejedelemmel, Rózsa Sándorral, aki éppen csak azért vágtázott ide, hogy a nagy lombsátorú fa alatt a sötétség oltalmában tanácskozzék titkon Petőfivel; hogy mit tegyenek szerelmükért, a népért, az országért. Öreg este érkezett a „gazda”, s a hajnali szürkület már röpítette tovább. — Szeretője is volt Rózsa Sándornak a kisbagi csárdában, oda volt bekapatos. Itt járt olyankor, amikor eltűnt a szegedi pusztákról. Ölelgette, ahogy szokta szótlan-komoran a szeretőjét. Hát egyszer csak jön a szolgáló sietve, hogy közelednek a pandúrok. Rózsa Sándor ment az istállóba, felkapott a lovára. A pandúrok utána. A betyár meg hátat adott a pandúroknak, fal felé fordította a lovát. Talán megijedt? — Ide a karabélyt! — riadt rá a pandúrkáplár. Az meg: — Gyere utánam, vedd el! Azzal ugrik neki a falnak. Bolond ez a betyár? De hol van? Sehol sincs, eltűnt a falon keresztül. Neki ugratott a falnak, kinyílt a titkos ajtó, elvágtatott a tanult betyárló. Megfogadta Rózsa Sándor, még amikor betyár kezdett lenni, hogy soha olyan házba be nem tér, amelyiknek csak egy kijárata van. Ellenvetet- tem Szombatéinak, hogy nem ez volt Rózsa Sándor körzete. — Hiszen mondtuk — felelték —, hogy el-eltűnt az időnként, senki se tudta hova, hát itt is megfordult. — Másoktól meg úgy hallottam, hogy Rózsa Mihály volt az. Rózsa Sándor testvére. Móricz Zsigmond is ír a betyár öccséről, aki a regény szerint békés ember volt, nem állt be, gyűlölte a betyársorsot. (Vajon a Galga- mÁcsa közelében levő ecsken- di Rózsa Sándor kútjának van-e köze ezekhez a hiedelmekhez ?) Madarász Sámuel mesélte Bense Ilona nyolcadikos tanulónak 19o6-ban, ahogy atyjától hallotta: — Bogár Rézi, Bogár Imre testvére a Kör utcában lakott, férjével, Csikós Istvánnal. Mikor Bogár Imrét el akarták fogni itt Gödöllőn, a húgánál, a megszorított kalandor felgyújtotta a házat, úgy menekült. Engem nyakban vittek oda tüzet nézni, mivel még kicsi voltam. Bogár Imre különben leginkább a Tisza mellett rabolt ökröt, lovat. Mindenütt ott volt, seholse lakott. Amikor elfogták, akkor énekelték: Harangoznak délre, féltizenkettőre, Azt a híres Bogár Imrét most viszik börtönbe. Az országos hírű betyárok a letűnőben levő úrbéri-nemesi világ és az 1848 után lassanlassan, de mégis egyre Jobban kibontakozó vasútépítő, nádasirtó, ipart létesítő fejlődés határvonalán éltek, működtek, s ebből az időből valók a speciálisan Gödöllő környékére jellemző nevek is. A betyárélet, a „szegénylegény”-élet- mód a habsburgi-nemesi elnyomás elleni védekezés egyik formája volt. Eredete vissza- nyűlik a középkorba, nagymérvű felburjánzása mégis az idegen hódítók behatolásának korára esik A Habsburgok'által üldözött bujdosó kurucok tömege közt a szegénylegények ennek legjellegzetesebb, egyben leginségesebb képviselői. A 18. század is megteremtette a maga betyárait, főleg az ifjú és férfikort megnyomorító 20, majd 12 évi hadi szolgálat elől menekülőkből nyerve folytonos utánpótlást. „Inkább leszek betyár a pusztába, Mégse leszek a császár katonája.” Leginkább az idegen megszállók, a katonafogdosók ellen küzdöttek, de a vármegyék hatalmaskodó, hivatalukkal visszaélő tisztjei, s a rossz bánásmódjukról hirhedtebb földesurak ellen is harcoltak. Leginkább Rózsa Sándor bandája volt nevezetes arról, hogy gátolja a hatóságok önkényét, és zsákmányából juttat az ínségeseknek. A szegénység bujtatta, pártolta őket, az uradalmak, módosabb gazdák okosabbja pedig belátva, hogy a törvényes szervezet mellett egy illegális hatalom is létezik, inkább kiegyezett velük, s vidékenkint változó szokásjog szerint adózott a bandának. A babati ispán is rendszeresen adott nekik kenyeret, oldalszalonnát, viselt ruhát, csizmát. Akkor aztán nem károsították az uradalmat, még inkább vigyáztak helyenkint, hogy kár ne érje a tanyákat, majorokat. Ahol nem kapták meg a kivetett járandóságot, ott hamar fellobbant egy szénaboglya, szalmakazal, istálló. Ha nem kaptak, vettek. A gödöllői betyárvilágot a XVIII. századig a Grassalko- vich uradalom alapításáig nyomozta vissza Wellmann Imre. Szorosan öszefüggöt ez a pásztor.ok életével. A puszta nemcsak az ő birodalmuk volt, hanem a betyároké is; a betyárokkal békességben pedig csak úgy élhettek, ha engedtek nekik, méginkább ha összejátszottak velük. Az uradalom és a vármegye pedig ezt meg nem értette. Ha a farkas vagy a keleti dögvész tett kárt a jószágban, azt még csak bizonyíthatta a pásztor a marha vagy a birka bőrivei, de amit a tolvaj vitt el, annak a bőre nem maradt a kezében. Így aztán az uradalom el se fogadta az elszámoltatásnál, hogy ezt vagy azt ellopták, már csak a gyanú miatt hogy összetartanak a gulyások, birkások, kondások a betyárokkal. A lopottat saját jószágaikból kellett pótolniuk. A vármegye majdnem úgy kezelte a pásztort, mint a betyárt. Például elrendelte, hogy csak egy lovat tarthat, nehogy képes legyen nagyobb arányú elhajtásokra. Pedig ezek az emberek tartották hússal az országot. Az uradalom eleinte csak rideg gulyát tartott, így a pásztorok a telet is kinn töltötték a jószág mellett a pusztán. Szenvedtek farkastól, a gulya elvadultságától, szinte számkivetésben éltek. Rájuk volt bízva, hogy a betyárokkal egyezzenek, ahogy tudnak, hanem aztán jaj volt nekik, ha ennek kénytelen-kelletlen túl nagy árát kellett fizetniük, vagy éppen maguk is részt vettek a betyárok zsákmány- szerzésében. Hanem ezek régi dolgok, már elfelejtették, annál elevenebben emlékeznek azonban még most is a legutolsó betyárokra, akik a betyárkor végső határán éltek, akiket már említettünk is. Heltai Miklós (Folytatjuk.) Galgamenti Rákóczi termelő- szövetkezet számít a legnagyobb zöldségtermesztő gazdaságnak, bár évről-évre egyre kevésbé mutatkozik nyereségesnek ez az ágazat. Tavaly még nyolc százalék nyereségük származott zöldségtermesztésből, az idei eredményre még jóslatot sem mernek tenni. Igaz, a zöldséghiány miatt az idén emelkedtek az árak, de valószínű, hogy az így nyert plusz bevétel nem ellensúlyozza a nagymértékű terméskiesést. Egy-egy mezőgazdasági terménybemutatón a túrái szövetkezet számtalan gyümölcsöt szokott kiállítani. Jól gondozott kertjeiben minden megterem, kiváló fajtaválasztékuknak köszönhető az évenként megismétlődő termésrekord. Sajnos ebben az esztendőben a túrái téesz — a rossz időjárás miatt — szép és sok gyümölccsel sam dicsekedhet. Lévai Ferencet a gyümölcsről kérdeztem; számottevő termésük csak szőlőből és almából van. A körte teljesen elfagyott, s mint mondta a meggyről, a cseresznyéről és a kajszibarackról beszélni sem érdemes. A borszőlő elegendő A fagykár tavasszal, a jégkár nyáron igen sokat pusztított a gazdag állományban. Az alma is jóval kevesebb lesz a vártnál, erre az esztendőre nyolcvankét vagont terveztek, de úgy néz ki, hogy a fákról csak hatvan vagon kerülhet ládákba. 'Egyedül a szőlőkben biztató a helyzet, legalábbis a mennyiséget illetően. A hét elején kezdődött a szüret, s a leszedett gyümölcsből a szövetkezet maga készít bort. A gyümölcs cukortartalmáról' ma még korai lenne mondani valamit, de az már megállapítható, hogy szőlőből annyit szüretelnek, amennyit tavaly terveztek. A soron következő munkák közé tartozik a kukorica betakarítása, ez sem sikerül úgy, ahogy tervezték. Az aszály miatt száz hektárnyit a hat- százhúsz hektárból silónak kellett levágni. Ö. E. Ifjúsági parlamentek Megkezdődtek járásunkban és városunkban az üzemegység szintű ifjúsági parlamentek, ahol a gazdasági vezetők beszámolnak a legutóbbi tanácskozások óta végzett munkáról, a fiatalok életkörülményeinek javítására, a tanulási, szórakozási, sportolási lehetőségek bővítésére tett intráke- désekről. Már lezajlottak a tanácskozások — a többi között — a Ganz Árammérőgyár erdőkertest présöntőműhelyében, a galvanizáló-, szerelő- és műanyagműhelyében, a vegyesipari ktsz-nél, a Szilasmenti és a csömöri termelőszövetkezetben. Bitskey Tibor előadóestje Szeptember 26-án, vasárnap délután a veresegyházi Váci Mihály művelődési központ színháztermében kerül sor Mihelyt teáltalad embernek születtem címmel Bitskey Tibor színművész előadóestje. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik szeretett lányom Deme Eászlőné Major Éva tragikus elhunyta alkalmából együttérzésüket kifejezték. Major Mihály és felesége. Sz ont Lati jég if zet Zebrán Azt hiszem, a sors iróniája, hogy az utcán járva- kelve, sőt, az úttesten átkelve soha nem látunk lengő ősz szakálla, bozontos, fehér szemöldökű, kopasz aggastyánokat a volán mögött. Alighanem ez így is van rendjén — a sors iróniájának ellenére —, mert a kedves öregek többnyire alkalmatlanok lennének a járművek irányítására, a közlekedési szabályok maradéktalan betartására. Ez a fiatalabbak és a középkorúak dolga. Mindennek másik pólusa az, hogy túlságosan fiatalokat, tehát általános iskolásokat sem pillantunk meg a volán mögött, hiszen ők, s pláne a még kisebbek ugyancsak alkalmatlannak ítéltettek erre a feladatra. Érthető is, hiszen ők azok, akiket leginkább védeni kell, s ha az elbeszélt tényeket kifordítjuk, fanyarul megállapíthatjuk, hogy más részről tőlük is védjük a mindenre alkalmasnak találtatott évjáratokat. De ez már tényleg a fonákja, nem is erről van szó. Viszont egy kérdés megválaszolatlan marad: ők hogyan álljanak — jobb kifejezés híján — bosszút? Tudniillik az élet rendje mostanság az, hogy tegyük fel, egy gyalogost leszid az autós, az szegény tehetetlen, nem tud cipőit begyújtva elporzani, ha esetleg visszaszól. A gyerekek kel még egyszerűbb az eset, ők talán még új ki fejezéseket is tanulhatnak az ideges autós bácsiktól, ám védekezni nincs módjuk, éppen szegényesebb szókincsük miatt, s persze kellő bátorságuk sincs morcos felnőttekkel vitatkozni, amiben igazuk is van. A közlekedésben fogant idegesség láncreakcióban terjed tovább, s megszüntetésére éppen ezért alkalmatlan a bosszú. Mindegy, magyarázni könnyű, de... Ballagok át a zebrán, Gödöllőn, U 3-as út és a Dózsa György út haláltorkolatában. Átérek, visszanézek, hogy mitől menekültem meg. Teherautók és személykocsik vágtatnak nyolcvanassal, öreg ember indul el a túloldalról — látásból ismerem — a szociális otthon lakója, bizonyára most is oda igyekszik vissza. Bizonytalan, hol lelép, botjával koppantva, hol vissza, nem mer elindulni, amin nem is csodálkozom. Megállni egyetlen autósnak sincs lelkiereje, egyetlen ember miatt. (De aztán, ha ott álnak a rendőrök a buszmegálló oldalában! Akkor mindenki olyan udvarias lesz, mintha éppen a tánciskolából jön ne.) Hirtelen hosszabb szünet áll be a forgalom ritmusában, a bácsi elindul, amikor a Dózsa György útról — a kötelező megállást elmulasztva — őrült módjára kifordul egy Zsiguli, majd jó reflexekkel meg is torpan a zebra közepén teljesen kiszolgáltatottan megdermedő bácsi lábainál. A halál most rosszul csapott le, de lecsapott. És akkor a leg szebb férfikorban levő jól öltözött autós letekerte az ablakot, hanyagul kikönyökölt, ahogy nyilván tanulta, s mert ebben a mozdu latban hanyag elegancia és fölény van, kifejezi, hogy az illető teljes mértékben ura a helyzetnek. — Mi az, papa, meg akar dögleni? — szólt ki gyöngéden, s kicsit kivárt, gon dolom a választ várta, ahogy illik is. De válasz nem érkezett, a papa sze gény remegő fejjel emelgette az imént még földbe gyökerezett lábait, igyekezett szerencsésen átérni a menedéket jelentő túloldalra, aztán meg gondolom, be, kastélybeli otthonba, az övéi közé. Egyébként megszokott kép, mindennapi eset volt. Sajnos. És ma zárul az öregek közlekedési hete. Fehér Béla i
