Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-25 / 227. szám

1076. SZEPTEMBER 25., SZOMBAT ‘kJŰmíob ünnepre készülnek A szentendrei munkásőrök még a nyáron elhatározták, hogy a közelgő fegyveres erők napja tiszteletére megpróbál­ják otthonosabbá tenni az ódon épületüket, kimeszelik, kifestik a termeket, nagyta­karítást csinálnak a földszin­ti és emeleti helyiségekben. Hozzáfogtak. hát társadalmi munkában a belső tatarozás­hoz: azaibad szombatokon, hét végi pihen önapj alkon vakol­tak, meszeltek, festettek, csi­nosították a helyiségeket. A helyi üzemektől kértek anya­got, m eszet, festéket, homo­két, szerszámokat, és dolgoz­tak serényein. Többszáz tár­sadalmi munkaóra van már mögöttük, és lassan a vége felé közeledik a tatarozás. Különösen' Pásztor László, Bállá Barna és ifjú Lark Jó­zsef munkásőrök dolgoztak sokat a parancsnokság csino­sításán. Az újjávarázsolt, kicsinosí­tott termek egyikében csa- patmúzeumot, munkásőr nyel­ven szólva hagyományok szo­báját rendezik be. Nemcsak a fegyveres erők napját, de a munkásőrség fennáll ástának 20. évfordulóját is a közeljö­vőben ünneplőik. Ügy tervezik, hogy mielőtt végleges helyére kerül az összegyűjtött anyag, a nagy- közönség részére reprezentatív kiállításon mutatják be a szentendrei mumkásőirséig 20 éves történetét. Feladafterv a tennivalókról Több terméket a háztáji gazdaságokból A háztáji gazdálkodás mi­nőségének, termelékenységé­nek fokozása, a termelési kedv növelése napjaink egyik fontos gazdasági feladata. A közelmúltban született irány­elvek, rendeletek, a különbö­ző szinteken elfogadott hatá­rozatok, a háztáji és, kisegítő gazdaságok fejlesztését szol­gálják. A termeléshez szüksé­ges anyagok, eszközök hozzá­férhetőségével, a takarmány­gondok enyhítésével, a gyor­sabb, nyugalmasabb felvásár­lással, megfelelő árpolitikával segítik a különböző szervek a háztáji gazdaságok munká­ját. A közelmúltban a szent­endrei járási párt-végrehajtó­bizottság ülésén tárgyalta és elemezte a háztáji gazdálko­dás helyzetét és a járási fel­adatokat A járási hivatal mező­gazdasági osztálya által Ezüstérmes pótkocsik a határban Minit már hírül adtuk, a szentendrei Erdészeti Fa- és Vegyesipari, Vállalat (ismer­tebb nevén a Kocsigyár) egyik terméke, a hattonnás, szer- vestrágyaszóró pótkocsi ezüst­érmet nyert a közelmúltban lebonyolított AGROMASEXPO kiállításon. — Mi a pótkocsi további sorsa — kérdezzük Müller Lászlót, a vállalat igazgatóját. — A kiállítás után. megtör­téntek a minősítő vizsgálatok és ötöt ■ -legyártottunk, 6 az ország különböző részein levő állami gazdaságoknak, terme­lőszövetkezeteknek adtuk át, úgynevezett tartós üzemi funkcionális vizsgálatokra. A próbaüzemelés ez év végéig tart, és a gazdaságokban szer­zett tapasztalatokat hasznosí­tani akarjuk a sorozatgyár­tásnál. Jövőre 200 darabot gyártunk belőlük. Ezzel a vállalatunknál gyártott ter­mékek között a mezőgazdasá­gi gépek aránya 65 százalék­ra emelkedik. Szedik az almát, kezdődik a szüret Az egyre sokasodó őszi mun­kák fegyelmet, jó szervezést követelnek a mezőgazdaság­ban. A betakarítás, a szüret, a magágyak előkészítése, a mű­trágyázás, mind az elkövetke­ző hetek feladata lesz. A munkák elvégzésére a Dunakanyar Termelőszövetke­zetben minden készen áll. Már szedik az almát, amelyet a szö­vetkezet saját üzleteiben érté­kesít. Kezdődik a betakarítás is. A földeken kétszáz hektár­nyi silókukorica, és ötven hek­tár kukorica vár még szedés­re. Szervestrágyát mintegy százhúsz hektárra szórnak, s november derekáig nyolcszáz hektárnyi földbe kerül műtrá­gya. A jövő évi kenyérnek valót is megalapozzák. Az őszi bú­zának, s a keveréktakarmány­nak készítik elő a talajt. Jó termést ígér a szőlő. Szé­pek a fürtök, a sok eső azon­ban már tett bennük kárt. A szövetkezet vezetői remélik, hogy kényszerszüretre nem ke­rül sor. A szürethez szükséges szállítóeszközök, kéziszerszá­mok rendelkezésre állnak, a munkáskéz azonban kevés. A szőlőszedésben ezért — az elő­ző évek gyakorlatát folytatva — a szentendrei gimnazisták segítenek. Hordókba először a muskotály és az ezerjó kerül. S ha a két esztendővel ez­előtti, esős ősz nem ismétlődik meg, a tervezett munkákkal november közepéig végeznek a szövetkezetben. F. Á. Szóvá tesszük... Napjainkban sok a panasz Szentendrén és a környező községekben, Pomázon, Buda- kalászon a kenyér és a pékáru minőségére. Keveset szállíta­nák, a délutáni órákban már nem lehet kenyeret kapni. Ta­lálomra lefényképeztünk egy "kenyérboltot, és a fenti hiá­nyosságot sajátos eszközeink­kel mi is 6zóvá tesszük. rögzített helyzetkép nem kedvező. Az elmúlt időszakban a szer­vező szerepét betöltő gazdasá­gok nem fordítottak kellő gondot a határozatok végre­hajtására, és a propaganda­munkában is akadtak hiá­nyosságok. Az 1973-as eszten­dő statisztikai adataihoz vi­szonyítva kisebb lett a háztá­ji gazdaságok szarvasmarha állománya. Pomázon 77-ről 65-re, Szigetmonostoron 62- ről 46-ra csökkent a háztáji állatok száma. A visszaesés oka, többi között az, hogy ki­öregedtek az állattenyésztés­sel foglalkozó gazdák, aztán az üdülőkörzetek kialakulása és terjeszkedése is negatív hatással volt a tartásra. A sertés- és baromfitenyésztés­ben is gondok vannak. Az idén a járás termelőszövetke­zetei már tettek lépéseket a gondok enyhítésére. A Dunakanyar Tsz-ben ál- lathízlaló szakcsoport műkö­dik, s ebben az évben 300 sertést és 101 szarvasmarhát értékesítettek és 48 kocát he­lyeztek ki a tagokhoz. A szö­vetkezet háztáji bizottsága takarmánygabonát, lucerna- szénát, alomszénát ad tagjai­nak állattartási célokra. A dunabogdányi Úttörő Tsz 11 bikabcrjút helyezett ki a ház­táji gazdaságokhoz, a szent­endrei járási ÁFÉSZ pedig há­rom kisállatítenyésztő szak­csoportot működtet Kevés a zöldség- és gyü­mölcstermesztő kiskertek szá­ma, a háztáji gazdaságokból az idén felvásárolt mennyiség is kevesebb a tavalyinál. Gyömölcsből mindössze a ta­valyi mennyiség 57 százalékát vásárolták fal. A háztájiban termesztett és nem a piacon értékesített zöldséget, gyümöl­csöt . a felvásárló vállalatok rögtön átveszik, de a megvé­telre felkínált áru mennyisége nem számottevő. A helyzet javítását szolgáló eddigi intézkedések még csak a kezdeti lépéseket jelentik. A végrehajtó bizottság hatá­rozata számos sürgős tenni­valót rögzített. Októberben járási értekezletet hívnak össze, ahol a szövetkezetek, a felvásárló vállalatok, tanácsi szervek a jövő ev közös ten­nivalóit beszélik meg. Minden termelőszövetke­zetnek feladattervet kell kidolgoznia a további munkához és szorgalmaznia kell a ház­táji üzemágak létesítését. A szövetkezeti pártszerve­zetekre is sok tennivaló vár. A kisárutermelők részére pe­dig biztosítani kell szerző­désben, hogy a termelt árut megfelelő áron, időben átve­szik tőlük, mert előfordult olyan eset, hogy a termelők hiába szállították az árut. a felvásárlók nem vették át. A zöldség- és gyümölcstermesz­tést program megvalósításá­ba a kertbarátokat is be bell vonni, és rugalmasabb árpoli­tikával kell segíteni a háztá­ji állattenyésztésben és nö- vénytermesztében érdekelt szövetkezeti tagokat. Utolsó simítások Az utolsó simításokat végzik a szentendrei új gyógyszer- tár épületén a budakalászi nagyközségi tanács költségvetési üzeméinek dolgozói. Az 1974 óta épülő intézmény október 20- ra készül el. A tanácsülés munkáját segítik Fórumot koptak a nők Pomázon A pomázi nagyközségi ta­nács munkatervében ezt olvas­hatjuk: „A tisztségviselők a Hazafias Népfront helyi elnö­kének bevonásával a női ta­nácstagok, a nőbizottság részé­re a nők helyzetéről szóló köz­ponti határozat alapján, tájé­koztatást és megbeszélést tar­tanak 1976. harmadik negyed­évben.” A feladattervből kitűnik, hogy a tanács napirendre tű­zi a nőpolitikái határozat vég­rehajtásának helyi tapasztala­tait és megbeszéli a további tennivalókat is. Napjainkban ezt a fontos kérdést nem egye­dül a pomázi tanács vizsgálja, vállalatoknál, intézményeknél, a közélet különböző fórumain sokszor szó esik a nőpolitiká­ról. A viták, megbeszélések sorából mégis kitűnik a pomá­zi tanács kezdeményezése, mi­vel új módszerrel igyekszik vizsgálni az eredményeket. Ismeretes, hogy egy-egy ta­nácsülés anyagának előkészíté­sét különböző vizsgálatok, fel­mérések előzik meg. A pomázi tanács most is ezt tette, csak­hogy egy új motívummal gaz­dagította a vizsgálódást. Fóru­Nem adják fel... A tanuló ritka, mint fehér holló — Szomszéd, maga tanácstag, miért nem szél az illetékeseknek, hogy ilyenkor délután már nincs kenyér sehol? — Már szóltam nekik. Azóta ők is a reggeli órákban vásárol­nak! — Amikor más dolgom nem volt, csak a tanulás, ak­kor sem csináltam szívesen. Hát még most. — Az általános iskola elvég­zése nélkül nem lehet szak­munkás. Ügy pedig többet ke­resne. — Óránként hatvan fillérrel. Ennyi nekem nem számít. P. K. betanított munkás. Harminckilenc esztendős. A kovácsműhelyben húsz éve dolgozik. T. J. Tahitótfaluról jár nap mint nap a szentendrei Kézi­szerszámgyárba. Ö is, mint a vállalatnál sokan, csupán hat elemit végzett. Tanulni nincs ínyére. Pedig még fiatal. Csa­ládja sincsen. Vörösen izzik a vas, amikor az üllőre fogják. A kovácsok az anyagot gyakorlott, gépies mozdulatokkal formázzák. A műhelyben nagy a meleg. — A férfiakat nehéz ráven­ni, hogy tanuljanak — ma­gyarázza Szentendrey László, a szakszervezeti bizottság tit­kára. — A háztartás, a gyer­meknevelés terhét viselő asz- szonyokban több az ambíció. R. F.-né csiszoló negyven­éves. Két gyermeket nevel. —.A nyolcadik osztályt ta­valy fejeztem be. Továbbta­nulni nem akarok, de hogy az ( általánost elvégeztem, nem I bántam meg. így, ha a gyere­kek kérdeznek, tudok vála­szolni. A kedvezmények ellenére A Pest megyei Forgácsoló- és Kéziszerszámgyártó Válla­latnál a dolgozók huszonhat százaléka nem fejezte be az általános iskolát. A szám na­gyon magas. Csökkentéséért évek óta, sajnos csekély ered­ményt hozó küzdelem folyik. — Agitálunk és ígérünk — mondja Boskovits Gáborné, a kovácsoló gyáregység igazgató­ja. Kollektív szerződésbe fog­laltuk, hogy a tanulás miatt kieső munkaidőt átlagbérben fizetjük. A tanszerköltségeket a vállalat fedezi. Az érintette­ket, ha lehet, a tanítás nap­ján délelőttös műszakba oszt­juk. Felajánlottuk, hogy a ta­nulásban is segítjük. Elma­gyaráztuk, továbblépni csak a nyolc osztály elvégzése után lehet. Mindhiába. A tanuló nálunk ritka, mint a fehér holló. Nem adták fél. Előbbre lépni — Szeptember eleje óta a rádió és televízió Mindenki is­kolájába toborzunk hallgató­kat — veszi át a szót az szb- titkár. —Az egyes adások után konzultációkat szerveznénk, a tanulóknak csak vizsgázni ké­ne. Eddig senkit sem tudtunk meggyőzni. A szentendrei gyárban az alapképzettséget a munkások többsége megszerezte. Dabason és a nemrégen beindított sződligeti gyárban rosszabb a helyzet. A mezőgazdaság, ahonnan a munkaerőt tobo­rozták, kevésbé igényli a ta­nult főket, mint az ipar. — Az ott dolgozókra jobban odafigyelnek? — Dabason évek óta sze­retnénk kihelyezett osztályt indítani. Nincs elég jelentke­ző. Szerintük a tanulásra „po­csékolt” időt nem tudjuk meg­fizetni. A sződligeti gyár még fiatal. Ott először a gondokat, s a lehetőségeket kell számba- venni. — Félek, hogy egyik gyár­ban sem jutunk sokkal előbb­re — töpreng a gyáregység igazgatónője. A mi dolgozóink zöme kétlaki. Földet művel, jószágot nevel. Akinek nin­csen háztájija, az magas óra­bérért alkalmi munkára sze­gődik. Megbízó bőven van. Ezért nem vállalják hát, hogy a szabad idő terhére ta­nuljanak. Hogy megszerezzék a továbblépésre jogosító alap- műveltséget. Ezért nem számít a hatvan fillér órabéremelés sem. Vagy talán mégis? Talán. Kedvcsinálónak — A vállalatnál a szakmun­kásképzés is gondot okoz. — Fiatal kovácsot — Szent­endrén a szakmunkásképző in­tézet — esztendők óta nem bo­csát ki. Nincs jelentkező. Utánpótlást nekünk a betaní­tott munkásokból kell biztosí­tani — mondja Bernáth Tibor igazgató. — Rövidített szak­munkásképző tanfolyamot már nem is egyet hirdettünk. Ti­zenöt jelentkező azonban ed­dig még nem akadt. Pedig az oktatás munkaidő alatt folyna, a költségeket a vállalat fedez­né. Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy a kilene- hónapos, rövidített iskolát csak azok végezhetik el, akik szak­májukban legalább négyéves gyakorlattal rendelkeznek. Da­bason még egy kovácsnak sincs meg a kellő gyakorlata. Bízunk abban, hogy jövőre elindulhat a képzés. — S ha mégse? — Szakmai tanfolyam szer­vezését tervezzük. A tanfolya­mon matematikát, műszaki rajzot, azokat a tárgyúkat, amelyek a jelentkezők kedvét szeghetnék, nem oktatunk. Ki­zárólag szakmai továbbképzés lenne, természetesen munka­időben. Aki pedig ezt elvégez­né, az magasabb kategóriába lépne. Ez azonban még csak terv. Fazekas Agnes mot teremtett az érintetteknek, a községben dolgozó nőknek. Természetesen, a különböző felméréseket sem hanyagolták el. Az összegyűjtött statisztikai adatok szerint a községben a munkaképes nők létszáma 2851, ebből 1875-en dolgoznak. A Dunakanyar Tsz pomázi részlegében 327 nő dolgozik (nem mindnyájan pomáziak), műszaki munkakörben egy sincs, mindössze ötük szak­munkás, a segéd- és betanított munkásnők száma 103. Egye­temet végzett nő nincs köztük, főiskolát 28-an végeztek, kö­zépiskolai végzettséggel 84-en rendelkeznek. A szövetkezet vezető munkaköreiben is ke­vés a nő. Két osztályvezető, két üzemvezető, iíégy művezető és 11 csoportvezető van mind­össze. A Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár pomázi gyáregysé­gében a 349 nő közül, senki sem rendelkezik egyetemi végzettséggel és mindössze egy nő van vezető beosztásban. A nők közéleti szereplése is érde­kes képet mutat. A termelő- szövetkezetben egy nő tagja a pártvezetőségnek, a Hazai Fé­sűsfonóban kettő. A községben 9 nő tevékenykedik tanácstag­ként, közülük kettő a végre­hajtó bizottság tagja. A tanácsülést megelőző nők fórumára meghívták a társa­dalmi szervezetekben tevé­kenykedő nőket, a1 vállalatok, intézmények nőbizottságának tagjait, és minden vállalat nő- dolgozókkal képviseltette ma­gát a tanácskozáson. Boross István tanácselnök a megjelen­tek előtt számot adott a nőpo­litikái határozat eredményei­ről, a tennivalókról. A meghí­vottak pedig azokról a gondok­ról, nehézségekről beszéltek, amelyek mindennapi munkáju­kat hátráltatják, és számos ér­tékes javaslatot is felvetettek. Beszéltek az áruellátás gond­jairól, elmondották, hogy szep­temberben nem volt elég isko­laszer, tanszer a községben, gyakran kellett Budapestre utazni emiatt. Bár a bölcső­dei, óvodai helyek száma nőtt az elmúlt évek sorún, de a gondok enyhítésére javasolták, hogy a gazdasági egységeknél szervezzenek kommunista mű­szakokat, a gyermekintézmé­nyek építésére. Az is elhang­zott, hogy célszerű lenne tisz­tasági fürdőt létesíteni a köz­ségben. Javasolták továbbá, hogy a HÉV-állomás melletti borozót élelmiszerbolttá ala­kítsák át. Kifogásolták, hogy a gazdasági vezetők több eset­ben nem adnak lehetőséget ar­ra, hogy a dolgozók társadalmi munkát vállaljanak. Példa er­re az idei véradónap. Máskor, egyedül a termelőszövetkezet­ben annyi önkéntes véradó volt, mint most, az idén az egész községben. Egy biztos. A tanácskozás nem volt öncélú: anyaga beke­rült a tanácsi előterjesztésbe. Az ötlet pedig, mindenképpen dicséretet érdemel. Az oldalt írta: Kiss György Mihály Foto: Nagy Iván

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents