Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-21 / 223. szám

Befejeződött a Hazafias Népfront VI. kongresszusa A tanácskozás állásfoglalást és nyilatkozatot fogadott el Megválasztották az országos tanácsot és a tisztségviselőket Nyolcán képviselik Pest megyét a vezető testületben PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYÉI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ~ XX. ÉVFOLYAM, 223. SZÁM ARA 80 FILLER 1976. SZEPTEMBER 21., KEDD A kongresszus elnökségében: Pullai Árpád, Lázár György és Sarlós István. Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak alelnöke töltötte be a dél­előtti tanácskozás elnöki tisz­tát. A vita folytatása előtt bejelentette, hogy táviratok sokasága érkezett a kongresz- szushoz. Üdvözlő táviratban kívánt sikeres tanácskozást a Hazafias Népfront koreai és kubai testvérszervézete. Na­gyon sok szocialista brigád küldött üdvözletei, tudatva, hogy kongresszusi műszakokat — egyes szocialista brigádok kongresszusi heteket — szer­veztek, hogy munkahelyi sike­rekkel és társadalmi munká­juk eredményeivel is kifeje­zésre juttassák egyetértésüket a Hazafias Népfront céljaival, törekvéseivel. Számos vidéki és körzeti népfrontbizottság, népfrontnőklub, ifjúsági szer­vezet, sok állampolgár pedig egyénileg küldött a kongresz- szushoz üdvözletét. Ezután folytatódott a vita, amelyben felszólalt dr. Bleyer Erzsébet körzeti orvos (Bara­nya megye), dr. Molnár Béla, a Népfront Országos Tanácsá­nak titkára, Orbán Mihály ag­rármérnök (Békés megye), dr. Bartha Tibor püspök, a Ma­gyarországi Egyházak Ökume­nikus Tanácsának elnöke, a Népfront Országos Tanácsának tagja (Hajdú-Bihar megye), Löfler János technikus, (Győr- Sopron megye), Réger Antal, a Magyarországi Németek De­mokratikus Szövetségének fő­titkára, Fekete Ildikó szövőnő (Bécs-Kiskun megye), S. Hege­dűs László, a Népfront Orszá­gos Tanácsának titkára, Orsós Jakab olajbányász (Zala me­gye), Pohánka László, az Egyesült Izzó szakszervezeti bizottságának titkára és Tóth Béla határőr százados. Pethő Tibor, a Magyar Nemzet főszerkesztője, a kong­resszusi szerkesztőbizottság el­nöke tájékoztatást adott a bi­zottság munkájáról. Elmon­dotta, hogy a kongresszus fel­hatalmazta a népfront meg­választandó új országos taná­csának titkárságát, hogy az elhangzott észrevételek figye­lembevételével dolgozza át és készítse el végleges formában a kongresszus munkaanyagait. A továbbiakban felszólalt dr. Hársfalvi Péter főiskolai főigazgató-helyettes (Szabolcs- Szatmár megye), Hantos Já­nos, a Magyar Vöröskereszt főtitkára, Mógor Győző Veszprém megye népfronttit­kára, Cserhalmi László mű­vezető (Csongrád megye), Mo­nos János vállalati igazgató (Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye), Cérnák József nyugdíjas (Bács-Kiskun megye), Nagy Zsuzsa újságíró (Hajdú-Bihar megye), Horváth Sándor ipar­művész (Nógrád megye), So­mogyi Erzsébet növényter­mesztő (Hajdú-Bihar megye), Babits József ÁFÉSZ-dolgozó A fegyver nélküli világért! A kongresszus nyilatkozata hangzott észrevételeket figye­lembe véve alakítsák a mozga­lom munkáját és azok szelle­mében tevékenykedjenek. A népfront VI. kongresszu­sa ezt követően A fegyver nél­küli világért! címmel nyilat­kozatot fogadott el. Borovszky Ambrus, a jelölő bizottság elnöke ezután be­terjesztette a Hazafias Nép­front új Országos Tanácsának tagjaira vonatkozó indítványt. Az előterjesztés alapján a kongresszus egyhangúlag meg­választotta a Hazafias Nép­front 251 tagú Országos Taná­csát. Szünet következett ezután, miközben a Népfront Országos Tanácsa megtartotta első ülé­sét, amelyen megválasztotta tisztségviselőit. A választás eredményét a szünet utáni ple­náris ülésen ismertették. A Hazafias Népfront VI. kongresszusa Kállai Gyula zár­szavával és a Himnusz hang­jaival fejeződött be. Dr. Molnár Béla és S. He­gedűs László felszólalását, valamint Sarlós István vita­záró összefoglalóját, továbbá az országos tanács elnökségé­nek és tisztségviselőinek név­sorát az dló'obiakban, illetve a harmadik oldalon ismertet­jük. A kongresszus állásfog­lalását holnapi, szerdai szá­munkban közöljük. DR. MOLNÁR BÉLA: Nemzetközi munkánk a mozgalom tevékenységének szerves része lett A Hazafias Népfront VI. kongresszusa A fegyver nélküli világért! címmel nyilat­kozatot fogadott el: . Százmilliók követelik valamennyi kon­tinensen a tartós békét, az emberiség lé­tét veszélyeztető fegyverkezés megszünte­tését, az általános és teljes leszerelést. A világ minden országában gyűlnek a má­sodik stockholmi felhívást támogató alá­írások, határozatok. Ehhez a nemzetközi méretű mozgalomhoz csatlakozik a Haza­fias Népfront VI. kongresszusa — hang­zik a dokumentum. Meggyőződésünk, hogy a bé'ke, a bizton­ság és a leszerelés az emberiség egyete­mes érdeke és kedvez a fejlett szocialista társadalom építésének is. A politikai és a katonai enyhülés világszerte jó feltéte­leket biztosít a társadalmi haladás erőinek. Ezért foglalunk állást a fegyverkezési haj­sza megszüntetésére, a leszerelés mellett. A kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország — köztük hazánk — követ­kezetes és kezdeményező külpolitikája döntő mértékben járult hozzá ahhoz, hogy az utóbbi években értékes eredmények születtek a fegyverkezési verseny korláto­zásában, Kifejezi azt a reményét, hogy a nemzetközi leszerelési tárgyalófórumok a következő esztendőkben is pozitív dönté­seikkel viszik előbbre a leszerelést, a tö- megpusztíló fegyverek, az emberi környe­zet ellenséges rombolása betiltásának ügyét. A háborúktól és fegyverektől mentes vi­lág csak napjainkban válhatott reális cél­kitűzéssé, amikor a szocializmus világ- rendszerré, így a társadalmi fejlődés dön­tő tényezőjé vé vált. Az egyetlen olyan tár­sadalmi rendszerré, amelyben nincsenek háborúk kirobbantásában, fegyverkezés­ben érdekelt, háborús nyerészkedésre spe­kuláló osztályok és csoportok. Az enyhülés és a leszerelés ellenfelei ugyanakkor még számottevő tartalékok­kal rendelkeznek, s tevékenységük nagy veszélyek forrása. Szorgalmazzák az ag­resszív NATO erősítését, a hadikiadások növelését, újabb fegyverkezési programok megvalósítását, egyúttal az enyhülést, sőt a leszerelési tárgyalásokat a katonai előnyszerzésre, a szocialista országok po­zícióinak gyengítésére igyekeznek felhasz­nálni. Mindez azonban nem bátortalanítja el a leszerelés híveit, hiszen ezen a területen minden előrelépés eddig is nehéz harcban született. E küzdelmet folytatnunk kell nagy célunk, az általános és teljes lesze­relés érdekében. A Hazafias Népfront VI. kongresszusa nagy jelentőséget tulajdonít azoknak a le­szerelési tárgyú állásfoglalásoknak, ame­lyeket az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet 1975. augusztus 1-én alá­írt záróokmányában, valamint az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciájának 1976. június 30-án köz­zétett dokumentumában rögzítettek. A kongresszus támogatja egy olyan nem­zetközi egyezmény elfogadtatását, amely­ben az államok lemondanának az erőszak alkalmazásáról és vállalják hogy a köztük támadt vitákat kizárólag békés eszközökkel, tárgyalások útján rendezik; úgy véli, meg kell gyorsítani a leszerelési világértekez­let előkészítését és összehívását; helyesli a világon kibontakozó leszerelési offenzívat a már meglevő, valamint a tervezés, és ki­kísérletezés alatt álló tömegpusztító fegy­verek teljes betiltásáért — s kijelenti, hogy a magyar népfrontmozgalom hozzá­járul e nemes célok sokoldalú elősegítésé­hez. A leszerelés több élelmet, fejlődő gaz- , daságot, több kultúrát biztosít, az alkotó­munka lehetőségét, a haladás meggyorsí­tását jelenti valamennyi nép számára. Felhívjuk a magyar társadalmat, hogy együtt a világ békeszerető, haladó erőivel, a jövőben is cselekvőén vegyen részt min­den erre irányuló erőfeszítésben — zárul a felhívás. Dr. Molnár Béla a Hazafias Népfront Országos Taná­csának titkára a mozgalom nemzetközi tevékenységéről, széles körű küilkapcsolatairól szólt. — A Hazafias Népfront — mondta — az V. kongresszus útmutatásainak megfelelően ezen a területen is eleget tett annak a kötelezettségének, amelyet a párt, a kormány kül­politikájának segítésében vál­lalt. A népfront nemzetközi munkája a XI. pártkongresz- szus szellemében fejlődött, a mozgalom egész tevékenységé­nek szerves része lett, amely elősegíti politikai feladataink teljesítését, s állandó lehetősé­get biztosít önmagunk, az ál­lampolgárok szocialista tudatá­nak fejlesztésére, a rólunk ha­tárainkon túl kialakuló kép teljesebbé tételére. — Határainkon túl megnö­vekedett az érdeklődés hazánk, így a magyar népfrontmozga­lom iránt is. A szocialista or­szágok ilyen arányú érdeklő­désének okai nyilvánvalóak, hasznosságuk kölcsönös. Az el­múlt években több olyan témát tanulmányoztak a népfront küldöttségei a testvéri orszá­gokban, amelyek segítették itt­honi munkánkat; például az NDK-ban a lakóterületi mun­kát, a társadalmi munka szer­vezését, Bulgáriában a környe­zetvédelem gyakorlatát, a Szovjetunióban a társadalom- tudományok hasznosítását, több országban a tanácsokkal való együttműködést. Baráta­ink hozzánk is szívesen jönnek megismerkedni tapasztalata­inkkal. — A tőkés- és a fejlődő or­szágok társadalmi köreiben is fokozódik irántunk az érdeklő­dés. Ezeknek az országoknak haladó erői keresik a megol­dást népeik égető problémáira. Keresik az összefogás lehetősé­geit is. S hogy nem eredmény­telenül, arra bizonyíték a kom­munista és munkáspártok szö­vetségi törekvéseinek térhódí­tása — amint van, ahol törté­nelmi kompromisszumnak ne­veznek, másutt népi uniónak, megint másutt népi egység, szé­les front vagy ivagy front je­lenti a formát. Érthető, hogy ilyen körülmények között nö­vekszik az érdeklődés a szocia­lista országok — köztük Ma­gyarország és népfrontmozgal­ma — történelmi tapasztalatai és jelenlegi társadalompolitikai gyakorlata iránt, hiszen meg­oldottak sok olyan társadalmi gondot, amelyekkel más orszá­gokban dolgozó emberek még küzdenek. — A népfront hatékonyan vesz részt a magyar békemoz- galom munkájában, sokat fej­lődött a HNF-bizottságok béke- és barátsági munkája. A nép­frontbizottságok széles körben ismertetik a párt és a kormány békepolitikáját, s az SZKP XXV. kongresszusán elfoga­dott, továbbfejlesztett béke­programot, amely rövid idő alatt a nemzetközi békemoz­galom programjává vált. Fo­lyamatosan napirenden levő S. HEGEDŰS LÁSZLÓ: A munkás-paraszt szövetség gondolata tükröződik a településfejlesztésben is S. Hegedűs László, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának titkára azokról a vál­tozásokról szólt, amelyek a parasztság helyzetében, élet- körülményeiben bekövetkez­tek. — Nem fáj a szívem, hogy a parasztság zárt osztályhatá­rai leomlottak és a parasztok milliói lettek munkássá, értel­miségivé. Sőt, örülök, mert er­ről álmodtunk, de a paraszt­ság számának csökkenése sem­mit sem vont le a szövetség fontosságából és erejéből. — Paraszt van és lesz fej­lődésünk egész szakaszán. Még hagyományos értelemben is van. Becsüljük meg őket! A legtöbben sok évvel a vállu­kon nehéz tisztességes munkát végeznek. De paraszt az is, aki korszerű eszközökkel, gép­pel vagy automatizálva ter­mel, az általánosnál még min­dig lényegesen nehezebb mun­kakörülmények között. Közel van tehát egymáshoz a két osztály, együtt élnek a városon és falun, sokszor a családban is, erős a szövetség. De van és szükségképpen van vita a testvérosztályok között, és ezért változatlanul fontos feladat a munkás—paraszt szövetség erősítése. Ezen mun­kálkodni fontos feladata lesz mozgalmunknak a jövőben is. — A munkás—paraszt szö­vetség gondolata tükröződik a népfront településpolitikai munkájában is. (Folytatás a 3. oldalon.) « Vasárnap reggel 8 órakor kezdődött a Hazafias Népfront VI. kongresszusának második munkanapja az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az elnökség­ben helyet foglalt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Apró An­tal, az országgyűlés elnöke, az MSZBT elnöke, Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának fő­titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. (Tolna megye), Cseres Tibor Kossuth-díjas író és Szabó István, a TOT elnöke. Ezzel lezárult a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak beszámolója fölötti vita, amelyen 51-en szólaltak fel. Az elhangzottakat ezután Sarlós István foglalta össze. A főtitkár vitaösszefoglalója után határozathozatal követ­kezett. A kongresszus elfogad­ta az országos tanács jelenté­sét a legutóbbi kongreszus óta eltelt időszak munkájáról, a főtitkár szóbeli beszámolóját, a hozzászólásokban tett javasla­tokat, illetőleg a vitát össze­foglaló választ. Egyhangúlag magáévá tette a kongresszus a beterjesztett kongresszusi ál­lásfoglalást. Végül a kongresz- szus úgy határozott, hogy megbízza az új országos tanács elnökségét és a tisztségviselő­ket, hogy az állásfoglalásban, a kongresszusi vitaanyagokban foglaltakat, valamint az el­feladatokat jelent most az eu­rópai biztonság és együttműkö­dés, a helsinki záróokmány­ban foglaltak maradéktalan megvalósításénak társadalmi előmozdítása. Dr. Molnár Béla, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnök­ségének felhatalmazása alap­ján a kongresszus fórumán kö­szönetét mondott azoknak az állampolgároknak, akik politi­kai állásfoglalásukkal, társa­dalmi felajánlásaikkal és fo­rintjaikkal hozzájárultak azon népek iránti szolidaritásuk mind hatékonyabbá tételéhez, amelyek nemzeti függetlensé­gükért, társadalmi felemelke­désükért, egyenjogúságukért küzdenek, qZ imperializmus, o fasizmus, a fajüldöző rendsze­rek, az új gyarmatosítási tö­rekvések ellen. A más népek iránti barátság és szolidaritás — mondotta bé- fejezésül — oly szerves része lett az állampolgárok politikai magatartásának, hogy azt mél­tán tartjuk az MSZMP évtize­des tudatformáló tevékenysé­ge egyik legfontosabb eredmé­nyének. A szolidaritási mun­kának új vonásaként említet­te meg a tudományok eredmé­nyeinek növekvő szerepét, amit a jövőben tovább kell erősíteni. A szünetben. Balról jobbra: Dékány Sándor, a ráckevei nagyköz­ségi népfrontbizottság titkára, Járjapka József, a gödöllői járási párt- bizottság titkára, Kisfalusi Márta szentendrei keramikusművész és Dékány István, az érdi Benta-völgye Termelőszövetkezet elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents