Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-02 / 207. szám

1976. SZEPTEMBER 2., CSÜTÖRTÖK ~xMhw 7 Könyvtárosok tanácskozása A Magyar Könyvtáros Egye­sület a közelmúltban Nyíregy­házán háromnapos tanácsko­zást rendezett. A jól előkészí­tett VIII. vándorgyűlés temati­kájából a ceglédi könyvtáro­sok is több konkrét dolgot tudnak majd hasznosítani munkájukban. Az ötkzáz részt­vevő között ott találjak a ceg­lédi járási könyvtár fél pad­sort kitevő csoportját, az SZMT, a Kossuth Múzeum, sőt még az albertirsai könyv Iá r képviselőit is. A megbeszélés fontosságát jellemzi, hogy neves szakembe* rek mondták el véleményüket arról, miként lehet minél ele­venebb kapcsolatot kiépíteni­ük közönségükkel. Különösen Szilveszter András, a Magyar Televízió közművelődési fő­osztályának vezetője, Bajor Nagy Ernő, a Szabad Föld ro­vatvezetője és Kulcsár Kata­lin, a Magyar Rádió szerkesz­tője nyújtott konkrét segítsé­get előadásával a közönség­szolgálat fontos tevékenységé­hez. A következő megbeszélés­re — a bibliográfiai szakba-, zottság őszi ülésszakára — már megyénkben kerül sor: ezt Szentendrén rendezik meg. Maczelka Tibor Cegléd Csere és kártérítés Június 28-án adtam be két garnitúra ágyneműt a Pest megyei Szolgáltató és Csorna- goló Vállalat pilisvörösvári fiókjába. Mikor elkéseült, át­vettem, de otthon láttam csak, hogy az egyik garnitúra nem az enyém: a mintája ugyanaz, ágyneműt, de az sajnos ismét nem a miénk vöt. S ugyanúgy érkezett vissza egy levél kísé­retében, ahogyan elküldtük. A levél tartalmát a fiók vezető­je nekünk nem mutatta meg, ezért fogalmunk sincs, mi áll­hat benne. Az viszont tudjuk, hogy az eredeti ágyneműnket még mindig nem kaptuk vissza. Mi a teendő ilyen esetben? Id. Berta Sándorné Pilisvörösvár ★ Olvasónk levele alapján ér- deKlődtünk a Pest megyei Szol­gáltató és Csomagoló Vállalat­nál arról, mit lehet ilyenkor tenni? Terhes Lajos főmérnök közölte: ha elcserélik mosás közben a leadott ruhát — két eset lehetséges. Az egyik: a vállalat az úgynevezett elcse­rélt készletből pótlást ajánl fel a reklamálónak. Ha az ügyfél nem fogadja el — s ez a má­sik variáció — a vállalati fiók­üzlet dolgozójának kötelessége azt a kártérítési nyilatkozatot kitölteni, amelyen összegsze­rűen feltüntetve szerepel a kár becsült értéke. A vállalat állás­pontja az, hogy ilyen esetek­ben sohasem vitatkoznak, ha­nem fizetlek, eleget téve a kártérítési igénynek. Bízunk benne, hogy ez az elv pilisvörösvári olvasónk ese­tében is érvényesülni fog. Padokat kérnek A közelmúltban a Postabon­tás rovatban írtunk arról, hogy Dunakeszin, a Volán 20-as szá­[ÉD El mú vállalat — az utasok örö­mére — a Bajcsy-Zsilinszky út elején levő megállóban pado­kat állított fel. Amilyen jóleső érzéssel vették az itt felszólalók ezt tu­domásul, legalább annyira jo­gos a többi megállókban vára­kozók kérdése: miért nem le­het mindenütt padokat elhe­lyezni1? de más színárnyalatban. Kéré­semre az unokám vissza vitte azzal, hogy szeretnénk meg­kapni az eredetit. A fiókvezető eikfkor azt mondta: érdeklődjünk egy­két hét múlva. Elég sokszor be kellett nézni, ám végre au­gusztus 24-én átvehettük az Solymosi László Dunakeszi Új filmszínház Tökölön, a művelődési ház mellett épül már az új, 150 személyes filmszínház. Mint ismeretes — a témával már Az illetékes válaszol Marad-e a nyitott váróterem az Örs vezér téren ? Valent György kistarcsai ol­vasónk (Bajcsy Zs. u. 5.) le­velében a gödöllői HÉV szerel­vények Örs vezér téri végál­lomásán tapasztaltakról szólt: Az Örs vezér téri HÉV vég­állomáson érdekes újítással találkozhatnak naponta azok, akik erre közlekednek. Olyan váró van, amely ugyan fedett, de az oldala teljesen nyitott, ezért az eső, a szél ellen egyáltalán nincsenek védve az utasok. Nem tudom felfigyelt-e már erre valaki az illetékesek kö­zül? Annyi viszont biztos, hogy az utasok jogosan mér­gelődnek. Az itt levő büfé és zöldséges bódék helyébe is le­hetne, véleményem szerint, megfelelő váróhelyiséget épí­teni. ★ Kistarcsai olvasónk észrevé­telére választ kértünk Bíró Lajostól, a BKV forgalmi ve­zérigazgató helyettesétől. Ér­deklődésünkre elmondta: .a Metró Örs vezér téri csomó­pontját igyekeztek úgy kiala­kítani,' hogy annak minden ré­sze teljes mértékben beillész- kedjen a városképbe. Ezért is készült el az említett nyitott oldalú váró. A forgalmi vezér­igazgató-helyettes szerint fe­dett helyiséget azért nem tud­nak ide építeni, mert a pe­ronrész amúgy sem túl tágas, s ha még falakat is emelnének, még kisebb lenne ez a terület. Uyen körülmények között a leütésen megnövekedne a ba­lesetveszély. Maradt a kérdés: hogyan lehetne mégis segíteni az uta­sokon, hiszen aligha kell bi­zonyítani, hogy nem kellemes esőben, szélben várakozni. Bí­ró Lajos tájékoztatásából ki­derül, hogy egyetlen megoldás kínálkozik: a beérkező szerel­vények ajtaját azonnal kinyit­ják a felszállók előtt, függet­lenül attól mennyi idő van még hátra az indulásig. S még egy hír a gödöllői HÉV vonaláról: összhangban a HÉV vonalakra vonatkozó re­konstrukciós tervvel, a régi kocsikat fokozatosan felváltják az új M 9-es és M 10-es sze­relvények. Ezek nemcsak ké­nyelmesebbek a hagyományos­nál, hanem biztonságosabbak is. Az M 10-es szerelvényeken olyan berendezés található, amely automatikusan műkö­désbe lép, ha a szerelvény ve­zetője például rosszullét miatt nem tudja végrehajtani az előírt műveleteket. Akiket elfelejtettünk Százharmincötezer gyermek tanítója korábban a Pest megyei Hír­lap is foglalkozott — a rácke­vei járásbeli nagyközségben hosszú ideig nem járhattak az emberek, moziba, mert nem volt alkalmas tereim. Most rö­videsen megoldódik ez a gond: a tervek szerint ez év végén kerül sor az új tököli film­színház átadására. Bundies Péter Tököl A saját portánk előtt... Ha napjainkban Budaörsön végigmegyünk, feltétlenül ész­re kell vennünk azt a jelentős fejlődést, amelyet az utóbbi időben tapasztalhatunk. Jól emlékszem még azokra az időkre, amikor nem volt ivó­vizünk, s ha esett az eső, kü­lönböző nagyságú edényekben gyűjtöttük a mosdáshoz a vi­zet. ' Ez azonban már a múlté. Az előbbrelépés úgy érzem, vala­mennyiünket kötelez is. Nehéz ugyanis megmagyarázni azt, hogy egyes utcákban, néhány ház előtt miért nőtt ki a gaz. Érthetetlen, miért nem képe­sek egyesek saját portájuk környékét rendben tartani. Nem lehet mindent a tanácstól várni, először is saját magunk­nak kell mindent megten­nünk azért, hogy környeze­tünk valóban szebbé, otthono­sabbá váljon. Mindezen feltétlenül érde­mes elgondolkozniuk azoknak is, akik ma még nem osztják ezt a vélményt. Tóth István Budaörs Miért késik a szemüveg ? Furcsa kálváriám ez év áp­rilisában kezdődött: ekkor ad­tam be a nagykőrösi SZTK szemorvosa által kiállított or­vosi rendelvényt a kecskemé­ti OFOTÉRT-nál gyógyszem­üvegem elkészítéséhez. Sajnos akikor még nem tud­tam, mi vár rám. Azóta el­telt néhány hónap, több al­kalommal személyesen is ér­deklődtem, máskor ismerőseim keresték fel az üzletet, ahol a legkülönbözőbb felvilágosítá­sokat kaptuk arról, miért ké­sik a szemüvegem. Minden esetben hozzáteszik: várjak tü­relemmel. De vajon meddig? Az üzlet által kiadott 131787. számú átvételi elismervényen ez áll: a szemüveget három hó­napig őrzik meg. Igaz, én négy hónapja hiába várok. Most már valóban kí­váncsi vagyok arra, mikor lesz meg a szemüvegem. Szabari Mária Kocsér Magad uram... A gombai postahivatal kéz­besítőjét motorbaleset érte. A község háromezer lakosának több mint a feléhez ő vitte a leveleket, újságokat. Mivel nem sikerült új kézbesítőt ta­lálni, segítettek a helybeliek: az erre a feladatra jelenkezők társadalmi munkában, utcák szerint elosztva maguk vállal­ták a küldemények széthordá- sát. Az előfizetők is időben megkapják az újságokat. Véleményem szerint ebben az esetben a gombaiak nem a könnyebb, az egyszerűbb meg­oldást választották, hanem megértve a postahivatal ne­hézségét, igyekeztek segíteni. Szerintem ez mindenképpen dicséretes. Juhász Béla Gomba Régmúlt idők dokumentu­maiban lapozgatva néha fel­bukkan egy-egy ma már isme­retlen, s méltatlanul elfelejtett ember képe. Ezek közé tarto­zik Bátky Károly tanító is, akiről ma már kevesen tudják, hogy előbb Monoron és Gyom­rán, majd két évtizeden át Alsónémediben tanítóskodó férfi a reformkor egyik ismert harcosa volt. Ügy érzem, fel­tétlenül érdemes néhány sor­ban megemlékezni életútjáról. Alsónémediben 1820-ban te­lepedett le, magával hozva ta­nárának, Váradi Szabó János­nak: A hazabeli kisebb osko­láknak jobb lábraátlításáról szóló könyvét. A tanítói lakás mögött húzódó kis kertben ed­dig ezen a vidéken nem ter­mett növények nemesítésével foglalkozott. A nagy dunai árvíz idején a vadul hömpölygő ár terjedésé­nek megakadályozásával kez­dett foglalkozni, de Warga Já­nos nagykőrösi tanár sürgeté­sére nekilátott legjelentősebb művének, az Elemi olvasó- könyv-nek a megírásához. Az 1841-ben megjelent olvasó­könyvre már nagy szükség volt, hiszen a falusi iskolák el­maradott viszonyait ebben az időben Wesselényi Miklós úgy jellemezte: A gyerekekbe a tanító vesz- szővel, ostorral veri a katekiz­mus erteilen könyvnélkülözé­seit. Néhány szajkóként meg­tanult imádság, s ének, bakta­tó olvasnitanulás, hasznavehe­tetlen írás, számvetésből alig valami szokott — még jobb esetekben is — az egész ered­mény lenni. Az írva-olvasás tanítását igyekezett Bátky Károly ké­sőbbi élete során kecskeméti tanítóként megvalósítani Ele­mi olvasókönyvével. S hogy milyen sikerrel? Er-, re választ adhat az a tény, hogy művét huszonöt kiadás­ban, összesen 135 ezer pél­dányban jelentették meg, hu­szonnyolc esztendő alatt. így már magyar nyelven taníthat­ták meg a betűvetésre a nép­iskolák szegény gyermekeit. A későbbiekben pedagógiai mun­kája mellett Kecskeméten más témákkal is foglalkozott: 1842- ben a futóhomok megkötésé­ről írt, majd 1847-ben az álta­lános földleírásról számolt be, s 1848-ban a magyar nyelvtu­domány problémáiról készített tanulmányt. Bátky Károly tanító emléke egy kicsit a mienk is, hiszen életének 65 esztendejéből hu­szonhármat a mai Pest megyé­ben töltött. Tevékenysége, pél­dátlan. munkaereje megér­demli, hogy emlékét feleleve­nítsük. Talán lesz a dabasi já­rásban olyan úttörőcsapat, amelynek tagjai vállalkozná­nak a vele kapcsolatos doku­mentumok felkutatására. Fábián Miklós Dabas Szerkesztői üzenetek N. P., Nagykanizsa: Várjuk a Jelzett témáról szőlő tudósítását. V. I.-nc, Törtei: Sajnos hiába kértünk vizsgálatot az ügyben. A községi tanács vezetőitől kapott levélből kiderült: ön csak al­kalomszerűen tartózkodik a meg­adott címen. L.-né, Kartal: A szükséges borítékokat postáztuk. Reméljük, hogy levelével minél előbb jelent­kezik. S. A.-né és H. I.-né, Tököl: Nincs okunk kételkedni szerkesztősé­günkbe küldött soraiban. Közér­dekről lévén sző, igyekszünk segí­teni. Érthetetlen azonban: miért nem viseltetnek annyi bizalmat irántunk, hogy a teljes nevüket is közöljék velünk?! Gahonaraktárhól művelődési Tervek, remények Budakeszin - Megalakult az önképzőkör Minden alkalommal érdek­lődéssel olvassuk azokat a szerkesztőségünknek küldött leveleket, amelyeknek írói egy-egy hasznos kezdeménye­zésről számolnak be. Különö­sen így van ez akkor, ha arról kapunk hírt: a fiatalabb kor­osztályhoz tartozók miként járultak hozzá községük, la­kóhelyük gazdagításához. Í5 különösen értékes ez a tevé­kenység akkor, ha olyan hely­ségről van szó, ahol a dolgo­zók döntő többsége bejáró, a fővárosban keresi kenyerét. Ezért is közöljük jóleső ér­zéssel budakeszi tudósítónk, Padányi Lajos sorait: A levél a kiindulópont Nagyközségünkben az el­múlt években a legjobb aka­rattal sem lehetett arról be­szélni, hogy a valóban az igé­nyes művelődésre vágyók vá­logathatnak a különböző prog­ramok között Igaz, ebben közrejátszott a néhány évvel ezelőtti, sajnos emlékezetes tűzeset, amikor a művelődési ház épületében jelentős kár keletkezett. Ez is kétségkívül akadályozta, hogy itt tartal­mas) kulturális tevékenységet fejtsenek ki. Most viszont örömmel számolhatok be ar­ról, hogy az ifjúsági klub tag­jai társadalmi munkában rendbe hozzák a nagyközsé­günk főutcáján levő gabona- raktárat, s ez — az új műve­lődési központ felépüléséig — a művelődési ház ideiglenes otthona lesz. Leginkább elismerésre mél­tó az, hogy a fiatalok tapasz­talatom szerint valóban szív­ügyüknek tekintik ezt a myn- kát. Ezzel párhuzamosan pe­dig az irodalom iránt érdek­lődők a közelmúltban önkép­zőkört alakítottak. így hát megkezdődött egy kis pezs­gés ... Budakeszi tudósítónk leve­lével a zsebünkben felkeres­tük a nagyközségi művelődé­si házat. Az intézmény igaz­gatója, Wiederman Gábor — kell-e mondani? — szintén a fiatalabb korosztályhoz tarto­zik. Szívesen beszélt terveik­ről: — Sajnos, ebben a régi épü­letben a tűz óta semmiképpen nincsenek biztosítva azok a feltételek a művelődés szerve­zéséhez, amelyek egy olyan nagyközségben, mint Budake­szi elengedhetetlenül szüksé­gesek. Tudomásunk szerint még ebben az ötéves tervben felépül a művelődési központ. Tettrekész, önzetlen fiatal­jaink eddig is szívesen segí­tenek nekünk abban, hogy le­hetőleg minél előbb jobb kö­rülmények közé kerüljünk... Az ifjúsági klub tagjai el­döntötték: néhány hét múlva — harmincán, társadalmi munkában — hozzákezdenek az egykori gabonaraktár fel­újításához. Ehhez a tervükhöz a nagyközségi tanácstól is minden támogatást megkap­nak. Rendbehozzák a vakola­tot, kifestik a helyiségeket, s új lesz az épület villanyveze­ték-hálózata is. Mindezt azért teszik, hogy olyan ideiglenes otthonhoz jussanak, ahol sza­bad idejük jelentős részét hasznosan, értékesen tölthetik el. Közismerten: BÖK Horváth Balázs, a művelő­dési ház művészeti előadója — a nagyközségi KlSZ-szerve- zet titkára — egyáltalán nem titkolta: nagyon bízik társai­ban a munkát illetően. Vajon mire alapozza ezt az optimiz­musát? így válaszolt: — Az ifjúsági klub tagjai az idén összesen 370 óra társa­dalmi munkával járultak hoz­zá Budakeszi fejlesztéséhez. Csak egyetlen példát hadd említsek: a sportpálya öltöző­jének építéséből alaposan ki­vették részüket, s ha nem jön semmi közbe, akkor szeptem­ber 20-án sor kerül az avató­ünnepségre. A gabonatárolót is szeretnénk rövid időn belül rendbehozni: még ez év vége előtt át akarunk költözni ide, a régi művelődési házból. Igaz viszont az is, hogy a jelenlegi helyzetben is igye­keznek olyan programokat biztosítani a fiataloknak, amelyekre valóban felfigyel-- nek. Ezek közül feltétlenül érdemes megemlíteni a közel­múltban megalakult budake­szi önképzőkört — e nevet rö­vidítve csak így ismerik a helybeliek: a BÖK. A kör ve­zetője Babits László, a Pest megyei 3-as számú Építőipari Közös Vállalat 56 éves szállí­tásvezetője, aki a tavalyi Radnóti-szavalóverseny győz­tese volt. Mi hát az újonnan alakult önképzőkör jelentősége? Áll­jon itt Babits László vélemé­nye: Egyre többen — Mindenekelőtt el kell mondanom: ez nem irodalmi színpad. Tagjai elsősorban olyan 18 és 30 év közötti köz­ségbeli fiatalok — szakmunká­sok, értelmiségiek, diákok I—, akik szeretik az irodalmat, s már nem egyszerűen csak sza­valnak, hanem verseket mon­danak — értelmezve, egyéni­ségükhöz alakítva. Az össze­jöveteleinken mindenki tet­szése, kedve szerint lép pó­diumra egy általa kiválasztott költeménnyel — lehet az akár a sajátja is — s utána közö­sen megvitatjuk az elhangzot­takat. Ilyenkor aztán minden­ki őszintén elmondja a véle­ményét. Legvégül a versmon­dó is szót kap. kiegészíti az el­hangzottakat. Tudja, mi az Habár köntörfalazás nélkül kimondott, kendőzetlen kriti­káról van szó minden esetben, még soha senki nem sértő­dött meg... A teljes képhez azonban hozzá tartozik az is, hogy a budakesziek az önképzőkörbe minél több helybeli fiatalt szeretnének bevonni. Ma már valamennyien büszkén emlé­keznek a kezdeti időszakra, amikor a megalakulást követő hetekben nemcsak a szom­szédból, Hűvösvölgyből és Pátyról, hanem Csepelről is jöttek érdeklődők. S ami kü­lön örömet jelent számunkra: foglalkozásról foglalkozásra, minden szerdán délután 6 órakor egyre többen keresik fel a művelődési házat, s kez­denek el ismeretlenül verset mondani. Közéletiségre nevelnek — Már kezdetben, az indu­láskor is jó ötletnek tartot­tam ezt a kezdeményezést — mondotta Babits László —, de a fiatalok nagy részénél ta­pasztalt őszinte vélemény- nyilvánítás egy kicsit engem is meglepett. Látszik, hogy van mondanivalójuk, s most már azok is hozzászólnak az elhangzottakhoz, akik az ele­jén egy kissé bátortalannak bizonyultak. S ha ezzel a te­vékenységünkkel csak egy haj - szálnyit is hozzájárulunk az ifjabb .korosztályhoz tartozók közéletiségre neveléséhez, már nem dolgoztunk hiába. A budakeszi önképzőkörből hasonló kezdeményezésről me­gyénkben még nemigen hal* lőttünk. Érdemes lenne másutl is hasonlóval kísérletezni. An* nál is inkább, mert versszere* tő fiatalok mindenütt élnek. Falus Gábor 1 L

Next

/
Thumbnails
Contents