Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-18 / 221. szám

Műszerek a mezőgazdaságban Gödöllőre a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetbe érkez­nek be azok az adatok, melyek az intézetben kifejlesztett me­zőgazdasági mérőműszerek gyakorlatban való alkalmazása után értékelhetők. Felvételünkön: Márton Csabáné technikus a szántóföldi energetikai mérés adatait lyukszalagra rögzíti. Ifj. Fekete József felvétele AZ EGYÜTT - EGYMÁSÉRT JELSZÓ JEGYEBEN Szolidaritási nap Túrán ! A KISZ gödöllői járási bi­zottsága, valamint a házigaz­dák, a túrái nagyközségi KISZ- bizottság és a helyi művelődé­si ház várja járásunk és vá­rosunk fiataljait a szeptember 19-én, vasárnap rendezendő szolidaritási napra, amikor is úttörők és ifjúkommunisták találkozhatnak a chilei antifa­siszta bizottság hazánkban élő tagjaival, továbbá a gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanuló külföldi diákok barát­sági tanácsának fiataljaival. Az ünnepi esemény délelőtt 10 órakor szolidaritási nagy­gyűléssel kezdődik, majd pol- beat énekeseket láthatnak, a fiatalok; továbbá vietnami és chilei fiatalok, valamint a tú­rái irodalmi színpad tagjai ad­nak műsort. A délutáni prog­ram során rendeznek szellemi vetélkedőt, plakátversenyt, s különböző játékos programokat. A késő délutáni órákig disco műsoron szórakozhatnak a fia­talok. A szolidaritási nap szervezői bíznak abban, hogy vasárnap­ra megjavul az időjárás és a programot a túrái kastélypark­ban rendezhetik meg. Ha eset­leg mégis esne az eső, a túrái művelődési házban várják az Együtt — egymásért jelszó je­gyében a KlSZ-aiapr.zerveze- tek tagjait és a testvér úttörő­rajok pajtásait. Arzumanjan professzor kitüntetése A Magyar—Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús jel­vényével tüntették ki Ervaned Afanaszjavics Arzumanjan pro­fesszort, a Timirzajev Akadé­mia és a gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem több éves kap­csolatainak ápolásában kifej­tett tevékenységéért A kitün­tetést Magyart András tan­székvezető egyetemi tanár ad­ta át. r- ■ ■ a ■ r**» a ' -i III. ÉVFOLYAM, 231. SZÁM :.>A 1976. SZEPTEMBER 18., SZOMBAT Szabad szombat az iskolákban Tanévnyitó után Új kazánház Ga/gamácsán Hazánk valamennyi iskolá­jában lezajlottak mór az év­nyitók, s megkezdődött az új tanév. A gyermekeknek és a pedagógusoknak egyaránt ne­héz 'beilleszkedni a tanulási rendbe, még valamennyien a nyári vakációt emlegetik. A vonalas füzetekbe íródnak a fogalmazások a kirándulások­ról, nyaralásokról. A kerek mondatok gazdag élményekről tanúskodnak. A régi épületben gyakorlati oktatás A naponként ismétlődő taní­tás azonban nem szomorít ja el a nevelőiket és a diákokat: a régi barátokkal, társakkal való találkozás kedvet ad a tanu­láshoz és a tanításhoz is. Kü­lönösen nagy örömmel gyüle­keztek az évnyitó napján az erdőkertesiek. Ekkor nyílt meg ugyanis a község nyolctanter­mes új iskolája, amely a me­gyei tanács, a községi tanács és nem utolsósorban a lakos­ság — pedagógusok, tanulók, szútók összefogásával készül­hetett el. A gödöllői járás az 1976—77- es tanévre ezzel az iskolával gyarapodott. Az erdőkertes! gyermekek kiköltözhettek a szűk. régi, öreg épületből, ame­lyet ma már csak gyakorlati oktatásra, s néhány napközi otthonos csoport elhelyezésére használnak. Korábban a tanévkezdésre tervezték a aalgamácsai hat­tantermes iskola megnyitását is. Erre nem kerülhetett sor, de nem az építők és a helyi ta- tanács hibájából. Az átadás el­maradásának oka az volt, hogy az építés közben módosították a terveket. Eredetileg a íűtő- berendezést, a kazánokat és a kazánházat egy hattantermes iskola ellátására alkalmasnak tervezték, de később figyelem­be vették az iskoláskorú gyer­Áz asszonyok Mátyásföldre járnak A kenyér átváltozásai FINNYÁSSÁGRÓL ÉS JÓ­LÉTRŐL beszélnek sokszor, amikor a kenyér sorsáról esik szó. Nem ritka az a megjegy­zés, hagy jó dolgunkban már a másnapos kenyeret sem esz- szük meg. Valóban a kényes- kedők dobják nap mint nap a szemétbe a maradék sercliket? Jómagam már többféle mód­szerrel próbálkoztam, hogy legalább három napig ehető le­gyen a kenyér, de egyik sem volt eredményes. Ha csak ru­hába csavarom, néhány óra alatt cipőtalp keménységűre szilárdul, ha nylonzacskóba te­szem. kellemetlen szagot .kap, nyúlóssá válik, de így még va­csorára lehet belőle enni egy szeletet. A fenti két kísérlet­ből egy harmadikat kreáltam: előbb ruhába, maid az egészet nylonzacskóba helyeztem. Ez­zel a módszerrel sikerült elér­nem, hogy másnap reggel is fogyasztható a kenyér. De más­nap délben már nem. Mert ha esetleg nem penészed ik rneg, akkor fehér, meghatároz­hatatlan eredetű „rózsák” nyíl­nak a felületén másnapos ko­rában, s ha levágom a felső szeletet, alatta is hasonló „vi­rágokkal” találkozom. A MARADIAK AZT MON­DOGATJÁK, amikor a kenyér minőségéről van, szó, hogy hiá­ba, nagyüzemben, amikor szo­rít a norma és siettet a gép, nem lehet kivárni a normális kelési időt, ezért ehetetlen mindennapi eledelünk. Hittem is ennek az állításnak mind­addig, míg a közelmúltban nem kellett külföldön vásárol­nom kenyeret. Maradt egy fél vekni, s uram bocsa’, még egy hét múlva is azt ettük, pedig az ország, ahol a jó kenyeret vettük bizonyára nem kisipari módszerekkel, tetonöben da­gasztja a kenyeret. Járásunk­ban is sok a kifogás és a pa­nasz. A járási hivatal kereske­delmi ellenőreinek ideje nagy részét a kenyérrel kapcsolatos panaszok kivizsgálása tölti ki. De sajnos még csak a vizsgá­latig jutottak; a sütőipar fele­lős vezetője bírósági felszólí­tásra sem mozgatta a füle bot­ját. A cég mononolhelyzetben van. s mi, kiszolgáltatott vá­sárlók nem durranthatjuk be otthon a kemencénket, ha íz­letes péksüteményt akarunk. És még e gyenge pékáruhoz sem lehet mindig hozzájutni. A minap a Hasai Fésűsfonó- és Szövőgyár kistarcsai üzemé­ben dolgozó asszonyok panasz­kodtak arra, hogy ha a szom­szédos üzletben ebédszünetkor nem vesznek kenyeret, a mű­szak vége után már hiába is mennek be a boltba. Gödöllőn is gyakori a kenyérhiány, a vá­ros központjában sem lehetett az elmúlt hét néhány napján nyolc óra és fél öt között ke­nyeret kapni. A boltosoknak is csak ígéret jutott. Kistarcsán a szövőgyári as­szonyok kénytelenek Mátyás­földre utazni munka után az alapvető élelmiszerekért, de hova menjenek a gödöllőiek!? A NAPOKBAN ASZÖDRÖL kaptunk egy levelet, melyet az aláírás olvashatatlansága miatt sem tesszük közzé. Levélírónk két oldalon keresztül azt bi­zonygatja, hogy milyen nehéz sorsuk van a pékeknek a me­leg kemence mellett,’ s igazán méltányolható, ha hibát követ­nek el: kevesebb és néha rosz- szabb az üzemből kikerülő ter­mék. Magam is jártam pékség­ben, s meggyőződtem arról, hogy nem könnyű munka.. Együttérziink a pékekkel. De nem a mi dolgunk, a kenyér- fogyasztókét, hogy javítsunk mostoha munkakörülményei­ken, hanem a sütőipari neze- tőloé. Ugyanúgy nekik kell ar­ra is ügyelni, hogy az üzemek­ből ne szállítsanak el sületlen, keletien, súlyhiányos kenyeret. —őr— mekek számának növekedését, s nyolctantermes iskola felépí­tése mellett döntöttek, amely­hez nagyobb’ kapacitású kiszol­gáló berendezések szükségesek. A tervmódosításkor azt is eldöntötték, hógy az intézmény mellé tornaterem épül. Mind­ezen bővítésekhez elsősorban új kazánházat (magas kéménnyel) kell felhúzni, melynek tervei már elkészültek. A kazánház átadási idejéről még korai be­szélni, de reméljük — és a galgamácsaiak is azon vannak —. hogy minél előbb tudósít­hatunk az új iskola megnyitá­sáról. Változás Bagón és Nagytarcsán Jósvai Lajos, a járási hivatal elnökhelyettese elmondta, hogy az új tanévben két iskolába ne­vezett ki a tanácsúiéit új igaz­gatót. Bagón a korábbi vezető lemondása után Kovács Dezső, Nagytarcsán pedig dr. Kovács Gyulán/; kapott iskolaigazgatói megbízásit. Sajnos nem számol­hatunk be a pedagógusellátott­ság kedvező változásáról. Já­rásunkban a hatszáztíz nevelő közül százkilenc a képesítés nélküli, a korábbi évekhez ké­pest nem csökken, bár nem is emelkedik számuk. Járásunk huszonöt iskolájá­ban csaknem tizenegyezerkét- százan tanulnak, kétszázkilenc- vemégy tanteremben. Az el­nökhelyettes tájékoztatása sze­rint ezek közül negyvenöt szükségtanterem, száznyolcban pedig váltakozó tanítás folyik. Idén nem nő a tantermek szá­ma, de örvendetes, hogy az V. ötéves terv során, számos köz­ségünkben rakják le új iskola alapjait. Mint már korábban hírt ad­tunk róla, az idén kezdik el Aszódon a tizenkét tantermes iskola építését, jövőre Kerepe­sen és Nagytarcsán fognak nyolctantermes iskola építésé­be, 1978-ban pedig Pécelen in­dulhat meg a munka. Szükség is van az új oktatási intézmé­nyekre, s nemcsak azért, mert rossz az iskolák állapota. Sür­geti az is az építkezést, hogy évről évre több a tanuló: míg tavaly ezerhatszázharmincan iratkoztak az első osztályba, az idén negyvennel nőtt qz új diá­kok száma. Az oktató munka meglett is­koláinkban fokozott gondot fordítanak a gyermekek isko­lán kívüli nevelésére is. Két- ezernégyszáznegyvenen napkö­zisek, hetvenkét csoportban. Járásunkban a tanulószobás csoportok száma tizenkilenc. Á járási iskolákban pedagó­gusaink törekednek a mind magasabb színvonalú oktatás­ra. A huszonöt intézmény kö­kül tizenháromban sikerült be­vezetni a kabinet-rendszerű oktatást. Szintén az oktatási- nevelési módszierre van hatás­sal az Oktatási Minisztérium 125-ös számú rendelete, mely szerint az 1976—77-es tanév­ben az iskolákban minden má­sodik szombat szabad. E változás, mint Jósvai La­jos hangsúlyozta, természete­sen nem jelenti azt, hogy csök­ken a pedagógusok kötelező óraszáma. Az utasítás szerint úgy kell összeállítani a tan- tervet, hogy a nevelők két hét­ben tizenegy nap alatt adják le kötelező óráikat. A szabad szombat és az új rendtartás tapasztalatairól ma még korai beszélni, hiszen alig két hót telt el az új tanév kezdete óta. Az alsósok korrepetálnak Az első hónap minden téren kísérleti időszak. A járási mű­velődésügyi osztály informá­ciói szerint, némely iskolában az alsótagozatos nevelők a szombatokon felszabaduló órái­kat hétköznapon a gyengébb tanulók korrepetálására hasz­nálják fel. Ez hasznos kezde­ményezés, remélhetőleg ezáltal is csökken a búkásbk száma. A tanítás első napjaiban, sőt első heteiben is, még állandó a mozgás. A művelődésügyi osztály csak októberben ismeri a végleges statisztikai adato­kat, amelyek hűen tükrözik já­rásiunk oktatásának személyi és tárgyi feltételeit. G. E. KIJEV, MOSZKVA, LENINGRAD Barátságvonattal a Szovjetunióba Szerdán reggel járásunk majd minden községéből ün­neplőbe öltözött nők és férfiak gyülekeztek a Keleti pályaud­varon. Barátság vonatta) utaz­nak a Szovjetunióba, ahol két hetet töltenek. Több éve an­nak, hogy az első barátságvo­nat elindult Pest megyéből. Azóta évről évre újabb szerel­vények gördülnek ki a pálya­udvarról, hogy a vállalatok, szövetkezetek, és más szervek költségén világot látni vigyek járásunk, községeink dolgo­zóit; fiatalokat és idősebbeket. A mostani barátságvonat utasai megismerkednek Kijev, Moszkva, Leningrád nevezetes­ségeivel; megcsodálhatják a Szovjetunió hatalmas építkezé­seit, képet kaphatnak a szovjet népgazdaság fejlődéséről. Politikai jelentősége is van annak — mondotta Frankó János, a járási pártbizottság titkára, akit szintén az utazók között láttunk —, hogy járá­sunk, megyénk dolgozói megis­merhetik a szovjet nép életét. Mint korábban, minden bi­zonnyal most is újabb barát­ságok szövődnek a magyar és szovjet emberek között. A szovjet hálókocsikból álló szerelvény több száz Pest me­gyei utasa szeptember 27-én érkezik vissza. * K. I. Pódium és Pöttöm Színház A gödöllői járási-városi Pe­tőfi Művelődési Ház az idén is megszervezi a Pódium 76 elnevezésű előadássorozatot. Októbertől márciusig havonta egy alkalommal neves művé­szek előadóestjére kerül sor. A sorozatra bérleteket bocsát ki a művelődési ház; a szo- cialista brigádok ezeket 50 szá­zalékos kedvezményekkel vá­sárolhatják meg az üzemi kö­zönségszervezőknél. A részle­tes műsor és a bérlet szep­tember 20-ától, hétfőtől kap­ható. Az új évadban ugyan­csak indítanak két sorozatot az óvodások és az iskolások részére, Pöttöm színház, illet­ve Meseszínház néven. Az elő­adásokat vasárnap délelőttön­ként tartják. A műsor és a bérlet ugyancsak hétfőtől kap­ható a művelődési házban és az óvodákban. Sózom lat! Jegyzet Otthon Magyarországon élek, Pest megyében. Minden ér­dekel, mindenhez közöm van, ami ebben az ország­ban, ebben a megyében, ebben a járásban történik, ebben a járásban: ezt ed­dig nekem a ráckevei já­rás jelentette. Egyik köz- j ségében születtem, ott ne- ; velkedtem, nőttem fel; alapvető élményeim onnan valók. Szülőföldem. Tájai, j földjei, fái feledhetetlenek. [ Nem azért, mert azok a legszebbek. Beleszületésem okán. Nekem az akác a fa, a sík, a homok a terepem. Ez eddig magánügy. A magánügyek egy bizonyos ponton közüggyé válhat­nak. A magánember elvá­laszthatatlan a közember­től. Közemberi mivoltom mától fogva Gödöllőhöz, a gödöllői járáshoz köt. Szo­rosan. Dolgom a város, a járás életéről: történéseiről, rokonszenves és kevésbé szép arcáról rendszeresen hírt adni, beszámolni, vé­leményt mondani. Falun születtem, de az ipar nevelt. A másnak tán félelmetes gépekkel olyan barátságban voltam, mint a jó gazda kedves jószágai­val. S mivel nem féltem tőlük, engedelmeskedtek. Megkönnyítették munká­mat. Velük és általuk sok­kal könnyebben alakíthat­tam az anyagot. A gödöllői járásban túl­súlyban van a mezőgazda­ság. Tőlem ez sem, idegen, mert végül is elsősorban nem a maró- és eszterga­gép, a motor, a bármilyen pontosan mérő műszer, nem a kukorica, a búza, a szőlő, az alma: az ember érdekel. Munkájára, eszkö­zeire, céljaira és eredmé­nyeire csak annyiból va­gyok kíváncsi, hogy mivé teszik őt. Hogyan alakul­nak kapcsolatai, viszonyai a korszerű nagyiparban, az iparosodó mezőgazdaság­ban. Iparszerűvé válik a pa­raszti munka Gödöllőn és környékén is. Az izgat: mit ad az embernek, mit vesz el tőle. A gyarapodás oltá­rán mindig áldozni kell. Egyetlen tényre utalok csupán: a mezőgazdasági munka iparszerűsödésével ridegebbé lesz a kapcsolat az ember és állatai, az em­ber, a föld és termesztett növényei között. Az ember érdekel, tehát minden, örömei és bánatai, születése és halála. Kiván­csi vagyok jelenére, múlt­jára; szokásaira, szertartá­saira. Hogyan ünnepel, köt házasságot, hogyan temet­kezik; milyen eszmék sze­rint neveli gyermekeit. Vannak-e és milyenek az ideáljai. És miért? Az előbb kint sétáltam a téren. Az egyik utcake­reszteződésnél veszteglő nagy teherautóba majd­nem beleszaladt egy mo­ped. Vezetőjének a kor­mány félrerántásával si­került megelőzni az ütkö­zést. A csattanás elmaradt. Szerencsére. S ha bekövet­kezik? Akkor azt firtat­tam volna, miért történt? Mi a tettek rugója — ez a kérdés. Miért éppen úgy szeret az ember, azok az eszményképei, miért babo­nás vagy miért nem az, miért ragaszkodik elavult nézetekhez, idejétmúlt esz­merendszerhez, miért poli­tikus vagy apolitikvs. Ezekről szeretnék írni. Politikusán, vagyis elköte­lezetten. A téren megállított egy asszony, valamelyik utca iránt érdeklődött. Nem vet­te észre, hogy idegen va­gyok. Nem is vagyok. Ott­hon érzem magam Magyar- ország minden megyéjében, járásiban, városában. Gö­döllőn is. Remélem, befo­gad. Kör Pál i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents