Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-16 / 219. szám

A forgalom folyamatosságáért Szervezőre várnak Gondok a névtelen utcában Gödöllőn a 3-as főközlekedési út melleit mintegy 300 méteres szakaszon új járdát építenek, mivel a soron követke­ző épületbontások miatt a jelenleg használatost kiiktatják a forgalomból. Felvételünkön: Turcsik Ferenc, Karácsony Sán­dor és Udvardi Gyula alapozza a gyalogutak Ifj. Fekete József felvétele > PEST MEGYE. HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA tóíV- ' * . vv­III. ÉVFOLYAM, 219. SZÄM 1976 SZEPTEMBER 16., CSÜTÖRTÖK Megújul az elektromos hálózat Elkészült a szolgáltatóház terve Négyszázan helyben dolgozhatnak Mag nincs kék hete, hogy ünnepélyes külsőségek között átadták az erdőkertesi új nyolc tantermes általános is­kolát. Ám nemcsak ez az egyetlen jele annak, hogy Er­dőkertes nagy léptekkel halad A kedvezőtlen időjárás ellensúlyozására Eljárások a termssbizionságér! Gyakorlai'i bemutatóval egybekötött tapasztalatcserét rendeztek kedden tódómiányos kutatók és kertészeti szakem­berek részére a Gyümölcs és Dlsznövénytermesatébi Kutató Intézet újfehértói állomásán. A tanácskozáson a kísérleti állomás ‘ szakemberei a szüret megkezdése előtt ismertették a résztvevőkkel azokat az el­járásokat, amelyeket a ter­mésbiztonság érdekében alkal­maztuk 100 hektáros termő almáskertjükben. Az itt al­kalmazott korszerű technoló­giai folyamat még a kedve­zőtlen időjárás mellett is biz­tosítja a közepes hozamot. Er­ről a gyakorlatban is meggyő­ződhettek a kertészeti szak­emberek. Közismert, hogy az időjárás az idén nem kedve­zett az almiaknak, mégis eb­ben az altmástoertben' hektá­ronként átlagosan 170 mázsa körüli jó minőségű gyümöl­csöt szüretelhetnek. Anyakönyvi hírek Született: Bagi Sándor és Könszöl Terézia: Tamás, Lis- cslnszky István és Berze An­na Erzsébet: Olga, Svirzsovics Károly és Bukli Ilona Éva: Il­dikó, dr. Czár Menyhért és Holotin Mária: Zoltán Balázs. Szobonya Miklós Lajos és Gé- mesi Ágnes Ildikó: Apollónia Gyöngyvér,' Horváth József és Kamenyiczki Julianna: Zsolt, Kovács László József és KoIo­nics Ildikó Margit: László, Lennor Viktor és Nagy Erzsé­bet: József, Oláh József és Nótár Anna: József, Török István és Szente Ilona: Ildikó, Győr János László és Rimitin Erzsébet: Zsolt, Ravasz Bálint György és Szántai Márta: Tí­mea, Kovácsy László Levente és Prehászka Erzsébet: Krisz­tina, Tóth Gyula és Drótos Anna: Anikó, Kerti László és Kormányos Erzsébet: Viktor, Szabó Miklós Bálint és Bana Ilona: Miklós, Borszéki Lajos és Kiss Mária Hedvig: La­ms, Lukácsi Béla és Varga Margit: Katalin, Gái István és I Devecseri Jolán: Zsuzsanna Gabriella, Ma;sik Fedenc és Wendt Rosi: Katalin, Mitró Já­nos és Kovács Terézia: Teréz, Tóth István és Rakazov Ilona: Edina, Jóvér József és Juhász Mária Magdolna: József, Szi­tás Ltvän és Horváth Márta: Márta, Kristóf István és Tóth Ilona: István, Várnai László és Kozák Irén: Péter. Szálkái János és Béres Edit Erzsébet: Edit, Kamarás István és Hrá- gyal Erzsébet: Zoltán, Farkas István és Antal Irén Mária: Mónika. Névadót tartott: Iványi András és Lovas Erzsébet: Tímea. Házasságot kötött: Bodó Pál és Hosszú Paula, Martin Ist­ván és Hernyes Erzsébet, Ju­hász Ferenc és Polgár Erzsé­bet, Payer János József és Solymár Anna Mária, Linkes Béla Bálint és Hulyák Mária. Elhunyt: Burghardt Antal, Gödöllő, Sromíeld Aurél sé­tány 6., Kibinyi Istvánná Ar- leht Krisztina, Gödöllő, Kas­tély, Tóth János, Gödöllő, Kazinczy Ferenc utca 11., Som István, Gödöllő, Adóm u. 52., Kovács István, Gödöllő, Antal- hegyi út 76., Kiss Imréné, Bérkó Ilona, Gödöllő, Strom­feld Aurél sétány 14. a fejlődés útján, hiszen sok­sok régi gond oldódik meg a községben még ebben az öt­éves tervben. Sok bosszúságot okozott például a villanyháló­zat. Néhány éve a községnek még a fele sem élvezte a vil­lanyvezeték nyújtotta kényel­met. Most azonban megkezdő­dött a rekonstrukció, Az Elektromos Művek dolgozói több mint 8 mil­lió forintos beruházással még ebben az esztendőben befejezik a felújítást, a teljes községi hálózat fel­újítását, s amennyire a lehe­tőségek megengedik, bővítést is végeznek. A Felszabadulás útján, a Géza, a Béke és a Thököly utcán korszerű hi­ganygőzös világítást szerelnek fel, s összességében mintegy tizennyolc kilométernyi, új oszlopsort állítanak fel. Három esztendővel ezelőtt kezdték meg a településen a belvízelvezető rendszer felújí­tását, s ezzel párhuzamosan igyekszenek a járdaépítés te­rén is előbbre lépni. E célok­ra az idén 1,2 millió forintot költ a tanács, ám ezt a pénzt megsokszorozza a lakosság lelkes társadalmi munkája. Az idén például eddig már 700 méternyi járda készült el, elsősorban lakossági munká­val, a tanács csak az anyagot adta. A fejlődés lemérhető a szolgáltatások fejlettségén is, márpedig Erdőkertes nagy tervei közé tartozik az 1977 végén átadandó új szolgálta­tóház. A tervek már elké­szültek, a munkálatokat a jövő év elején kezdi meg a közsé­gi tanács épitőbrigádja. A létesítmény helyét a Fel- szabadulás és a Nemes utca sarkán jelölték ki. Az épület­ben fodrászat, tisztító, taka­rékszövetkezeti iroda, zöldség­bolt és valószínűleg egy rá­dió-televízió szerviz kap he­lyet. ■ Természetesen minden­ben szerepe volt az együtt­működésnek is, hiszen a zöld- ségüzeletet a gödöllői ÁFÉSZ, a patyolatot és a fodrászatot az aszódi vegyesipari szövetkezet üzemelteti Sok mindenről lehetne még írni, amelyek meglehet a más községekben élő olvasók szá­mára érdektelennek vagy je­lentéktelennek látszanak, ám a helybeli lakosság számára bizony nagyon fontos dolgok. Érdekes dolog, hogy község­ben szövetkezet nincs, így né­hány évvel ezelőtt a lakosság többsége eljárt dolgozni a kö­zeibe vagy éppen távolabbra, Gödöllőre vagy a fővárosba. Ma már másképp áll a hely­zet, hiszen több nagyüzemnek van már Erdőkertesen gyártó, illetve feldolgozó részlege. Ma már négyszáz embernek tudnak helyben rendszeres munkaalkalmat biztosítani. F. B. Aszód felől fkladra érkezve a Szabadság és az Ady Endre út között — a jobboldalon — húzódik egy utca, amely név­telen, pedig megvan már több mint ötven éve. Alsó és felső vége,, beépült, s a főút- ról és a vasútról közlekedők közül sokan veszik igénybe; járnak erre gyalog és jármű­vel egyaránt. Esztendőkkel ezelőtt az illetékesek herdál­ták ide útburkoló követ, de ez még ma is beépítetlenül hever az utcában, ami mond­juk — furcsa. Az erre jövő emberek mon­dogatják ugyan, hogy maguk is szívesen járulnának hozzá munkával az útépítéshez, ha lenne aki megszervezné. De ilyen ezidáig úgy látszik — nem akadt. Olvastak arról, hogy például a közeli Bag községben az összefogás az útépítés terén milyen szép eredményeket hozott. Várható az őszi esőzés — a napokban már többször is úgy látszott, itt van — amikor a névtelen utca ismét járhatatlanná vá­lik. Vannak, akik ezt a kelle­metlen helyzetet úgy kíván­ják elkerülni, hogy már most minden szemetet az utcára hordanak, töltés gyanánt. A helyzet tehát nem bízta­tó, de ha már ennél az ut­cánál tartunk, megemlítendő, hegy két-három villanyosz­lop idetelepítésével is sokat javulna a község e részén közlekedők helyzete. Méhészszimpozion A méhészek világszerveze­tének rendezésében négyna­pos nemzetközi méhészszim­pozion kezdődött a Magyar Tudományos Akadémián, ahol tíz ország szakemberei tar­tanak előadásokat a mézelő növények és a megporzás ku­tatásáról. Különösen a ma­gyar előadásokat kíséri nagy­fokú érdeklődés, hiszen a vi­lágon egyedül Itt folynak a méhészet számára fontos alcácnemesítési kísérletek, s a hazai akácerdők területe na­gyobb, mint egész Európa akácerdeinek összességei. SPORT -f- SPORT + SPORT -i- SPORT Két mérkőzés — meglspetéssel Csonka forduló, mozgalmas szövetségi nap Vesztettek a Játékvezetők Hiedelmek és babonák Kartalon (II. rész) A kovácslegény és a szép mesterasszony A KŐVETKEZŐ MESÉT is néne mondta el, de sokkal ké­sőbb, Versegen, asszony korom­ban is hallottam a. kovácsle­gény esetéről. — A kovácsmesternek két legénye volt. A mesterasszony íőztjét ették. Az egyik jól táp­lált, erős legény, a másik nyú­zott, mint a hét szűk esztendő, és napközben fáradt vót, a munkáját is rosszul végezte. Még az üllő mellett is elaludt kalapálás közben. A mester megszidta, mint. a bokrot „El­bocsátalak szette-vette lustá­ja”. A legény mán nagyon odáig vót a bánatba, meg a‘ szégyenbe is és elhatározta, mindent elmond legkedvesebb cimborájának, pedig kötve vót a nyelve, hallgasson, mert az életivel játszik. Ám a legény el vót szánódva mindenre és a következőket mondta. — Tudod-é pajtás, engem minden écaka a boszorka lo­vagol ... Mit beszélsz? kérdez­te a kovácslegény cimborája, mert azt hitte, rosszul hall. — Ügy igaz, ahogy mondom. Egy szépasszony minden écaka pontosan éjfélkor megjelenik nálam és akár alszom, akár ébren vagyok, kötőféket dob a nyakamba és azon nyomban lóvá változók, és hajnal há­rom óráig lovagol rajtam ár- kon-bokron, hegyen-völgyön keresztül, és nem tudok ellene tennyi semmit, mert ló va­gyok. Érted? Ló! A kovácsle­gény pajtása hitte is, nem is, amiket az mondott, és kérdez­te — Ismeri-e a boszorkát, aki lovagolja? — Ismerem, hogy az Isten verje meg. — Kérte a legényt, árulja el, ki az, mert csak úgy tud segítenyi. — Azt nem tehetem — tilta­kozott elkeseredve. — Fekü- gyél te az én ágyamba, és a te nyakadba dobják a kötőféket, majd megtudod, ki a boszorka. — Ez nem lenne jó, mert fel­ismerne — érvelt a cimbora, és mi tagadás, megborsódzott a gondolattól' az ő háta is, szembe kerülni a boszorkával nem tanácsos. Végül is taná­csolta a cimbora a kovácsle­génynek: — Ébren várjad a boszorkát és résen legyél, mer minden azon múlik, ki lesz a gyorsabb, mer ha a te nyakadba kerül a kötőfék, elvesztél, a boszorka kezibül élve nem kerülsz ki többet. — Mit tegyek? — Ami­kor megjelenik a boszorka a kötőfékkel, markold 1^ a kézi­ből minden áron és az ő nya­kába dobjad, de hajszál ponto­san úgy, ahogyan ő csinálta veled. — De hátha varázsige is szükséges? — Azt én nem tudhatom, de nem is az a fon­tos. A kötőfék a nyakadba ne kerülhessen, erre vigyázz. —• Ügy is történt. A kovácslegény ébren várta a boszorkát, aki a szép mesterasszony képibe szokott hozzá érkeznyi. — Egy életem, egy halálom — fohász­kodott föl, amikor csendesen kinyílt a hálókamrájának ajtaja és már ugrott is, hogy a mes­terasszony kezéből a kötőféket megszerezze. A szép boszorka erre nem számított, s mire ész­be kapott von, az ő nyakába vót a kötőfék és azon nyom­ban lóvá változott. Rimánko- dott is a legénynek: — Vegye ki fejéből a kötőféket, soha többé nem kísérti őt. A ko­vácslegény meg is eskettette. betartja a szavát, különben mindent elmond a mesternek, kicsoda az ő felesége. Hogy így megegyeztek, a kovácslegény békiben aludhatott minden écaka. ÉDESAPÁM TILTOTTA nő­nének, hogy mindenféle rém­mesékkel töltse tele a fejün­ket. de édesapám a határba ment dolgozni, mink a gyere­kek nyomban szöktünk át a nénéhez, meg járt hozzánk dolgozni is a néne és kapálás közbe mindig mesélt valami­ről. András öcsém este szepe- gett, a sötétbe maradni, és ne adj Isten, hogy elmaradjon sö­tétedés után a faluba. Eléggé mulatságos volt, hogy a tőle két évvel fiatalabb Jóska öcsénkkel, ha együtt volt, sokkal bátrabb lett este is. Persze sokat csipkelődtünk vele. — Ha legény lesz és ud­varolni megy a jányokhoz, ak­kor is Jóskát hívja kíséretnek. No persze 15 éves korára ki- nyőtte ezt a gyerekes felest, és mesélhetett a néne akármilyen vadakat, a mamától sok szi­dást kapott az esti csavargáso­kért. MEGTÖRTÉNT, például Mi­hály bátyámmal is, hogy maga se tudta, hányadán van a né­ne boszorkás meséivel, pedig 'már legény sorba cseperedett. Nem hitt ő semmilyen mesébe, mégis adódtak váratlan hely­zetek, és beleizzadt, amíg tisz­tázta magában, mi is történt. Egy alkalommal Mihály bá­tyám új bársoriynadrágot ka­pott. 'Egész nap viselte, de nem vett észre semmi különö­set. Este jó későig elmaradt a fahiba és indult hazafelé. Olyan csendes, hódvilágos este vót, és a fiatal régebben haj­lamos volt az ábrándozásra. Az árnyéka mellé a fák külön­böző figuráit is odarajzolta az ezüstös színű holdfény. Rá­adásul súrlódást is hallott, és azt gondolta, valaki a nyo­mában van. Hátranézett, de senkit se látott. Futásnak eredt. Még jobban hallotta a súrlódást, egészen a sarkába. Otthon félholtként esett be az istállóajtón (ott aludt éjszaka), és kétszer is megnézte, jól hajtotta rá a kalantyút az aj­tóra. Csak másnap reggel tu­dódott ki, mindennek az új bársonynadrág volt az oka. A KISKART ALI LEJTBE — azaz a völgybe épített székút is sokat megfordult néne meséibe, boszorkák ta­nyája az; és éccaka minden ember kerülje az arra vezető utat. Sokáig hiedelem volt a faluban. A boszorkák odacsal­ják az embereket, kifosszák őket és minden ruhájukat el­szedik. Nem egy embert talál­tak a kiskartali völgyben vé­resre verve, ruhátlanul és este már kerülték azt az utat, mint a poklot az erre valósi embe­rek, de magányos vándorok régen gyakran járták az or­szágutakat és rájuk esteledett a székúti völgybe, s szerettek volna Versegre, esetleg Kartal- ra, a közelebb eső faluba jut­ni. Persze a távoli vidékről ér­kező vándor nem tudhatta, mi vár rá a székútnál és másnap jelentette a csendőrségen, „Ki­fosztották, ráadásul meg is verték, mert nem akarta alsó ruháit is levetni.” A néhány száz méterre levő tanyába töb­ben és többször is' hallottak segélykiáltásokat, ám a meg­félemlített tanyasiak dehogy is merték elhagyni a tanyát, hogy meggyőződjenek róla. mi történik az országút mellett a székúti völgyben. (Vége) Marton PáLné Az elmúlt vasárnap csupán két bajnoki mérkőzést ját­szottak a gödöllői járásban. A szövetségi napon mégis nagy volt a nyüzsgés, több csapat is akadt, amely két ügyintézőt küldött. Munkálkodtak a bi­zottságok is, például a fegyel­mi bizottság, amelynek a Bag —Hévízgyörk -találkozón kiál­lított játékosok adtak munkát. Volt alkalmunk beszélgetni az intézőkkel, a csapatok képvi­selőivel. Bódis Lajos, Veres­egyházról egy kiállítás ügyé­ben már másodszor járt a szö­vetségnél. Az ifjúsági csapat­ban szereplő Szabó Sándort szeptember 5-én állította ki a játékvezető, ám a bírói jelen­tés még nem érkezett meg. A fegyelmi bizottság napirend- rB tűzte az ügyet, majd meg­tárgyalása után Szabónak fi­gyelmeztetés mellett visszaad­ta játékjogát, így a labdarúgó már szerepelhet az országos ifjúsági kupamérkőzésen. Az elmaradt és elhalasztott mérkőzésekről is sok szó esett, hiszen mindkettő meg­lepetéssel végződött. A ven­dégek győzelme nagy siker­nek számít, hiszen a Bag ott­hon szenvedett vereséget, a GEAC pedig idegenben nyert. Nagy Imre, a GEAC intézője elmondta,- hogy az egyetem benépesült, a labdarúgócsapat is megkezdte a. küzdelmeket. Az elmúlt tanév végén két já­tékos — Cservölgyi és Nagy — tanulmányaikat befejezve, tá­voztak. A korábban eltiltott S.zalai viszont ismét csatasor­ba állt, így nagyjából együtt a régi csapat. Az együttes ed­zője Nagy Béla, aki korábban az egyetemi színekben rúgta a labdát, most itt maradt és az üzemeltetési tanszéken tanár­segédként dolgozik. Az egyete­misták szempontjából jól sike­rült a nyitány, azt aláhúzta Merker György, a vesztes csa­pat intézője is. A GEAC és a Hévízgyörk győzelme egyben azt is jelentette, hogy 5—5 hellyel feljebb ugrottak a ta­bellán. Volt a szövetségi napon egy szomorkás ember is, László László, aki elmondta, hogy szombaton Túrán az öregfiúk elleni találkozón 3:1 arány­ban vesztettek a játékvezetők és ezzel oda a több éves he­gemónia. Igaz, a vereség okát mindjárt meg is magyarázta: rossz napot fogtak ki. A két mérkőzésről röviden: Mogyoród—GEAC 1:3 (0:3) v: Bálint. A játék alapján a jól rajtoló egyetemisták akár nagyobb arányú győzelmet is elérhettek volna. Az eredmény hízelgő a hazaiak számára. Megjegyzendő még, hogy a ta­lálkozón remekelt a GEAC védelme. Bag—Hévízgyörk 1:2 (1:2) v: László. A keményen játszó györkiek rutinosabb játéká­val szemben a fiatal bagi csa­pat nem jelentett veszélyt. A mintegy hatszáz néző többség­ben vendégszurkoló volt; ka­kaskodásért egy-egy játékost kiállítottak. Végezetül közöljük, hogy az intéző bizottság helyet adott a GEAC kérelmének és a szep­tember 29-ére kisorsolt Mali- novszkij SE találkozót szep­tember 22-én 15 órakor az egyetemi pályán játsszák. A következő IV. forduló sok érdekes mérkőzést ígér: Aszód—Malinovszkij SE, Hé­vízgyörk—Veresegyház, Kar- tal—Bag, Túra—Mogyoród, Zsámbok—Dány és Galgamá- rsa—Gaigahévíz. A mérkőzé­sek vasárnap 15 órakor kez­dődnek. Cs. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents