Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-16 / 219. szám

1976 SZEPTEMBER 16., CSÜTÖRTÖK a^> Tököli hír — a gázról Tökölön igen sokan használ­nak propán-bután gázt. Ennek beszerzése itt nem könnyű. Hetenként csak egyszer szál­Összefogással Szigetszentmiklóson a Kun Béla út 1—3—5 és a Radnóti út 5. számú házak által kö­rülzárt területen füves kispá­lyát avattak a közelmúltban. Érdemes azonban alaposab­ban megnézni: mit takar ez a hír? Erről a témáról beszél­gettem László Gyulával, a la­kóbizottság elnökével, vala­mint néhány itt élő emberrel: Bakonyi Lászlóval, Cseh Lászlóval, Király Ferenccel, Tassy Ottóval és Varga Lászlóval. Elmondták, hogy 1970 óta 115 család él itt A pálya három év alatt szinte teljes egészében társadalmi munkában készült el. Az idén januárban döntöttek ar­ról, hogy a pályát füvesítik. Fél' év alatt lett e tervből valóság. S tegyük még hozzá: a lakók száz társadalmi mun­kaórát dolgoztak a pályáért, s a füvesítés 10 ezer forintba került. Közben a környék is meg­változott: salakút készült, amelyen futni és kerékpározni is lehet. A gyerekeknek pe­dig mászókát és hintát készí­tettek. If j. Váczi Károly Szigetszentmiklós Szép temberi klubprogram A ceglédi Dózsa György Ifjúsági Klub belső haszná­latra kiadott lapja, a Vadonat- újság rövidesen ismét megje­lenik: az elkövetkezendő idők gazdag kulturális programjai­ról tájékoztatja a fiatalokat S egy másik, szintén a Dó­zsa György Ifjúsági Klubbal kapcsolatos hír: a vezetőség elfogadta az Üj Tükör című hetilapban megjelent közmű­velődési versenyfelhívást. En­nek szellemében olyan válla­lásokat tesznek, amelyekből kitűnik, hogy a formális ele­Szerkesztői üzenetek Z. E., Főt: A helybeli postahi­vatal vezetőjének jeleztük a prob­lémát. Rövid időn belül kivizsgálja az ügyet és az eredményről tájé­koztatja szerkesztőségünket is. Őszintén reméljük, hogy nem­sokára ismét lapunk hűséges ol­vasójaként tarthatjuk számon. C. L.-né, Százhalombatta: Utána nézünk a levélben említett észre­vételnek, rövidesen részletes vá­laszt adunk lapunk hasábjain. B. T., Kőcser: Sajnos, a tudó­sítás késve érkezett szerkesztősé­günkbe, jóval az esemény megtör­ténte után. Ennek ellenére arra kérjük: írjon lapunknak a lovas­iskoláról. T. Gy.-né, Szigetszentmiklós: Magunk is furcsának tartjuk a levélben leírt esetet. Éppen ezért alaposan utánajárunk az ügynek, s rövidesen részletesen foglalko­zunk a kérdéssel. lítanak nagyobb mennyiséget a Kossuth Lajos utcai gáz­cseretelepre. Ez azoban kevés, nem elégíti ki az igényeket. Hiába szidják az emberek a telep vezetőjét, ő nem tehet a dologról: csak annyit tud el­adni, amennyit ő is kap. Ezúton is kérjük az illeté­keseket, figyeljenek oda prob­lémánkra, s ha egy mód van, orvosolják panaszunkat. Bundies Péter Tököl Méltatlan a játszótér Dunakeszin, a dr. Münnich Ferenc játszóteret korábban nagyon szépen elkészítették. Sajnos, most már sok a gaz, s a játékszerek sincsenek a leg­jobb állapotban. Karbantartá­sáról feltétlenül gondoskodni kellene. Már csak azért is, hogy méltó legyen a névadóhoz. Solymosi László Dunakeszi Napirenden a közművelődés Budaörsön az évek folyamán az a vélemény alakult ki, hogy régebben a népművelési tevé­kenység jobban szolgálta a nagyközség lakosságának az igényeit. A művelődési ház rendezvényei nemcsak a fiata­lokat, hanem az idősebbeket is vonzották. Most azonban már örömmel iram le: úgy látszik, hogy a közeljövőben már javulni fog a helyzet. Oláh Mária, a műve­lődési ház új igazgatója a ne­hézségek tudatában vállalta el ezt a munkakört. Terve az, hogy mindenekelőtt szakkö­röket, klubokat, tanfolyamo­kat szervez. Munkatársa, Olescher Tamás, művészeti előadó, aki a rábízott feladato­kat lelkesen — s ami a leg­főbb — megfelelő szakérte­lemmel oldja meg. Egy kis pezsgés máris felfedezhető. Jó példaként szolgál erre a művelődési ház udvarában lé­vő ifjúsági park, amelyet a meket száműzve a tartalmi jegyeket erősítik az ifjúmun­kások művelődésében, nevelé­sében. Maczelka Tibor Cegléd ★ Ceglédi tudósítónk híradása nyomán érdemes feleleveníteni néhány sorban az Üj Tükör­klubok megalakulásának körül­ményeit, hiszen Pest megyéből is többen csatlakoztak ehhez az akcióhoz, így például a ceglé­dieken kívül a váciak is. A heti­lap július 20-i számában megje­lent felhívás arra ösztönözte a művelődési házak, üzemek, intéz­mények közösségeit, hogy alakít­sanak minél több olyan klubot, amelyben lehetőség nyílik a részt­vevőknek szabad idejük hasznos és kulturált eltöltésére. S mivel az akcióban részt vevők tevékeny­ségét szakértőkből álló zsűri bí­rálja el és értékes jutalmak ta­lálnak gazdára: az I. dij 100 ezer, a II. díj 50 ezer, és a III. díj 25 ezer forint. További jelentkezése­ket szeptember 25-ig fogadnak el az Üj Tükör olvasószolgálat cí­mén: 1006 Budapest, Lenin körút 9—11. Késnek a diákok A perbáli szülők és diákok problémáját szeretném szóvá- tenni. Nem nagy ügy, de aki­ket érint, azoknak annál kelle- rhetlenebb. Arról a távolsági buszról van szó, amely 7 óra 10 perc­hogy a munkát rövid idő alatt befejezik. S akkor e létesít­mény teljes egészében a nagy­község lakóinak közművelődé­sét szolgálja majd. Lénárt József Budaörs Kifestették a postát Az albertirsai posta helyisé­geit szépen kifestették, kicse­rélték a régi bútorokat, s így most már valóban szép kör­nyezetben fogadhatják az ügyfeleket. Egy gond azonban van még. Nevezetesen az, hogy Lapunk szeptember 2-i szá­mában a Postabontás rovat­ban Csere és kártérítés cím­mel közöltük id. Berta Sán- dorné, pilisvörösvári olvasónk levelét, aki azt kifogásolta: a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat helybeli fiókjába június végén tisztí­tásra beadott ágyneműjét még nem kapta vissza. Az írásra Kántor Sándor, a vállalat igazgatója válaszolt, aki a vizsgáiat eredményéről levél­ben tájékoztatta szerkesztősé­günket. Az igazgató soraiból meg­tudtuk: id. Berta Sándorné két virágos mintás ágynemű­garnitúrát adott át mosásra június 28-án. A munkát jú­lius 14-i határidővel vállalták, A hűség négy évtizede Generációkat gyógyított, most országjárásra indul Minden községben élnek olyan köztiszteletben álló em­berek, akiket több évtizedes pályájuk, tevékenységük egyet, len helységhez köt. A gyöke­rek az évek múlásával már el- szakíthatatlanok, s a ragaszko­dás is közös: e típushoz tarto­zók életüket másutt nem tud­nák folytatni, s egy-egy kisebb közösség sem lenne meg szí­vesen nélkülük. S ez a hely­zet akkor is változatlan, ha már nyugdíjban, jól megérde­melt pihenőjüket töltik. A híradás Amikor szigetújfaluí olva­sónk, özv. Majoros Józsefné (Szabadság út 13.) szerkesztő­ségünkbe küldött levelét ol­vastuk, éreztük: eleget kell tennünk kérésének. Meleg hangú sorai bizonyították: a ráckevei járásbeli községben is találkozhatunk hasonló élet- úttal. A következőket írta: „Azért zavarom Önöket so­raimmal, mert nagy kérésem lenne. A helyzet úgy hozta, hogy a körzeti orvosunk ez év májusában új beosztásba ke­rülve elment tőlünk Ezt az időszakot azonban min. den különösebb gond nélkül magunk mögött hagytuk, amiért köszönet jár a helyet­tesnek, dr. Kauf Ferencnek. Igaz, korábban több évtizeden át gyógyította a szigetújfaluia. kat, s tavaly nyugdíjba ment, de most, hogy a helyzet úgy hozta, az első szóra nyomban elvállalta a helyettesítést. Tette ezt egészen szeptember 6-ig, addig, amíg az újonnan idehelyezett körzeti orvos nem érkezett meg hozzánk. Szeretnénk dr. Kauf Ferenc­nek ezúttal is köszönetét mon­dani. Érdemes lenne róla bő­vebben írni, mert sorsa nagy tanulságul szolgál azoknak a fiataloknak, akik most kezdik pályájukat vidéken. Ha erre járnak, kérem, feltétlenül ke­ressék fel.” Azonnal menni kell Útnak indultunk. Szigetúj­falu határához érve a járdán baktató idős emberektől kér­tünk útbaigazítást: merre la­kik dr. Kauf Ferenc. Amikor P. Szabó Ferenc, nyugdíjas asztalosmester megtudja jöve­telünk célját, nyomban kísé­rőnkül szegődött, s szinte min­den kérdezés nélkül mondta: — Kauf doktort ebben a fa­luban — bárkit szólaltat meg — mindenki szereti. Betegtől soha ki nem tette a lábát, ba­rátságos, emberi szó nélkül. Ha egy éjszaka háromszor is felkeltették, soha nem kérde­zett semmit, csali magához vette a táskáját, s indult gyó­gyítani. Dr. Kauf Ferenc otthonához érve robusztus termetű, fiata­los férfi nyit kaput. A bemu­tatkozásnál kiderült: hozzá jöttünk, őt keressük. Aligha mondaná meg bárki is, hogy már 75 esztendős: legalább ti­zenöt évvel kevesebbnek lát­szik koránál. Amikor megem­lítjük neki a nyugdíjas aszta­losmester véleményét, moso­lyogva megjegyzi: — Gondolja, hogy lehúny- tam volna a szemem egyetlen éjszaka is, ha bármilyen hí­vásra nem megyek ki? Ami­kor a betegtől átszalad hozzám a hozzátartozó, s hív, az orvos, nem tudhatja, hogy a tünetek súlyosak-e vagy sem. Azt ne­kem mindig személyesen lát­nom kell. Mégpedig azonnal. Együtt az emberekkel S aztán kialakul a kép négy évtizedes szigetújfalui gyógyí­tó munkájáról, Kolozsvári szü­letésű, apja kőfaragósegédként, anyja varónőként kereste ke­nyerét. s a fiatal fiú elhatároz, ta: bármi áron is, de orvos Szombati bosszúságok — kenyér miatt Nagykátai tudósítónk, Kapo­si István (Dózsa György út 21.) szerkesztőségünk segítsé­gét kérte. Levelében így ír: Nagykátán a kenyeret árusí­tó üzletekben szombatonként bizony elég gyakran bosszan­kodnak a vásárlók.* A délelőt­ti szállítás után a déli órák­ban még egy kisebb mennyi­séget szállítanak a boltokba, s ezzel befejeződött a szombati kenyérellátás. A Sütőipari Vállalat arra hivatkozik, hogy a kereskedelem megrendelése alapján igyekeznek az igénye­ket kielégíteni. A kereskede­lem illetékesei azt válaszol­ják, hogy az igényeknek meg­felelően adják le megrendelé­seiket. Akármelyik félnek is van igaza, egy tény: szombaton­ként piérgelödő emberek so­kaságával lehet találkozni. A bosszúság oka: nem kaptak kenyeret. Nagykátai tudósítónk leve­le nyomán megpróbáltuk ki­deríteni a szombati kenyér­hiány okát. A Pest megyei Tanács III. számú Sütőipari Vállalata 201-es nagykátai üzemének vezetője Szélig Ti­vadar így tájékoztatott: tnin­lesz. Amikor 1933-ban Pesten elvégezte az egyetemet, s bel­gyógyász szakorvosi képesítést szerzett, nehéz éveket hagyott maga mögött: tanulmányai alatt tanítványokat fogadott, s az így keresett pénzből tartot­ta el magát. A diploma kézhez­vétele után a fővárosban he­lyezkedett el. Mégsem töpren­gett sokáig, amikor Szigetújfa­lura hívták 1935 áprilisában — korábban már kezelt itt egy tüdőbeteg kislányt — s nyom­ban elhatározta: összecsoma­golja a holmiját és azonnal in­dul. Pedig a 37 pengős havi fizetés nem volt valami csábí­tó. A pénznél azonban sokkal jobban érdekelte az a feladat, amelyet már első hallásra is nehéznek, izgalmasnak talált. Miután 1938-ban három község — Szigetújfalu, Szigetszent- márton és Szigeteséi) — kör­orvosa lett, nem is csalatko­zott. Egyszer lovaskocsin, máskor teherautón, vagy mo­torkerékpáron, de a leggyak­rabban gyalog indult el bete­geihez. S a szó igazi értelmé­ben szinte együtt élt és léleg­zett a helybeli emberekkel: 1945. január 30-án kitelepítet­ték a község lakosságát az egyik dabasi járásbeli faluba, s oda is velük tartott. Életé­ben fordulatot jelentett 1961. Ekkor Szigetcsépet leadta, két községben — Szigetújfalun és Szigetszentmártonban — foly­tatta a gyógyító munkát. A já­rási szakorvosi rendelőintézet felülvizsgáló főorvosává 1968­ban nevezték ki, s innen ment nyugdíjba 1975. június 1-én. Emlékezetes napok Miért maradt hű évtizede­ken át e vidékhez? Válasza módfelett egyszerű: — Megszerettem az itteni embereket. Rendkívül jó érzés volt tudni, hogy ragaszkodnak hozzám. Nem tudom elfelejte­ni azt sem, hogy 1944. áprili­sában 21 újszülöttet segítettem a világra a községben. Abban a hónapban mindössze kilenc éjszakát tartózkodtam otthon. Ugyanilyen emlékezetes ma­rad életem végéig, az 1956-os tavaszi dunai árvíz, amikor szintén ritkán hunytam le a szemem. De mindezt örömmel és szívesen tettem, hiszen egy- egy családban generációkat gyógyítottam. Ezek után az is természetes, hogy szívesen elvállalta ez pv májusától — ahogy levélírónk is tudomásunkra hozta — az új beosztásba került körzeti orvos helyettesítését Szigetúj­falun. Tevékehységére utál egy sokatmondó számadat is: ami­kor májusban ismét átvette ré­gi posztját, negyven táppén­zes állományú volt a község­ben. Amikor szeptember ele­jén átadta a területet új kollé­gájának, már csak tizenketten hiányoztak munkahelyükről. Szabadságra megy? S az elkövetkezendő időben most már valóban a pihenés, a kikapcsolódás következhet. Ho­gyan telnek napjai ezután? Felszabadultan közölte: — Most talán lesz egy kis időm országjárásra, a felesé­gemmel. Ö volt mellettem az orvosírnok, s bizony pihenés­re neki sem jutott túl sok ide­je. A múlt vasárnap autótú­rán jártunk a vácrátóti bota­nikus kertben, s az a tervünk, hogy az elkövetkezendő idő­ben beutazzuk az egész or­szágot. S mivel dr. Kauf Ferenc Szigetújfalura kerülése után tizenöt évig — helyettes hí­ján — a szabadságát sem ^et­te ki, nyugodtan elmondhat­juk: lesz mit bepótolnia. Falus Gábor den esetben annyit sütnek, amennyit a boltok előzetesen rendelnek. Értesültek a pana­szokról, s a jövőben arra tö­rekszenek, hogy a kereskede­lemmel jobb összhangot te­remtsenek, s így közösen ele­jét vegyék a szombati bosszú­ságoknak. A Nagykáta és Vidéke ÁFÉSZ áruforgalmi csoport- vezetője, Szűcsi László el­mondta: Nagykátán kívül Szentmártonkáta és Szentlő- rinckáta is ellátási körzetük­höz tartozik. A kenyeret nem egyszerre, hanem szakaszos szállítással, a reggeli nyitva tartástól délután két óráig kapják üzleteik. Elképzelhető, hogy amikor az első szállít­mány kifogy, s nem érkezik meg a következő, valóban nincs kenyér. Fennakadást okozhat az is, hogy a közel­múltban az egyik nagykátai maszek pék szabadságra ment — erről nem tudtak előre —s az ő vásárlói is az ÁFÉSZ boltjait keresték fel. Az áru­forgalmi csoportvezető- bizto­sított bennünket arról, hogy a jövőben fokozott figyelemmel kísérik a szombati kenyérel­látást, s mindent elkövetnek azért, hogy az esetleges fenn­akadásokat megszüntessék. 1 helybeli üzemek, vállalatok, szövetkezetek KISZ-eseinek, szocialista brigádjainak ösz- szefogásával készítettek el. Nem kevesebb, mint 200 órát dolgoztak itt a fiatalok, s a társadalmi munkát Gáspár András, a nagyközségi KISZ- bizottság titkára szervezte. A művelődési házban fel­újították a villanyvezetékeket. Ez a munka a TIGÁZ-üzem. egység KISZ-eseinek nevéhez fűződik. A vállalat KlSZ-szer- vezetének jelenlegi titkára, Szabó István, méltán vehette át alkotmányunk ünnepén az Érdemes Társadalmi Munkás jelvényt. Ügy véljük, hogy ez a kitüntetés egyben a budaör­si fiatalok társadalmi,munká­jának elismerését is jelenti. A művelődési ház épületé­nek rekonstrukciója egyéb­ként folyamatban van. A nagy­községi tanács költségvetési üzemének dolgozói ígérik, Cikkünk nyomán Jogos a kártérítés majd az ügyfél a két ágyne­mű-garnitúrát átvette és ha- zavitie. Másnap felkereste a vállalóhelyet és közölte, hogy az egyik garnitúra nem az ő tulajdona. Ezt követően a fel­vevőhely dolgozója vissza­küldte a garnitúrát a feldol­gozóüzembe azonosításra. E vizsgálat során egyértelműen tisztázták, hogy az id. Berta Sándorné tulajdona. Az újbó­li kiszállás után a reklamáció továbbra is fennállt, s az ágy­neműt ezért szakvéleménye­zésre a Központi Szolgáltatás­fejlesztési Kutatóintézetbe küldték. A színváltozást mo­sás közben a technológiai fe­gyelem be nem tartása okoz­ta. A szakvélemény alapján olvasónk kártérítést kap. budakeszi gimnáziumba igyek­vő diákok rendszerint 8 óra után, késve érkeznek az isko­lába. Helyes lenne, ha a Volán il­letékesei minél előbb intéz­kednének. Véleményem szerint két megoldás lehetséges. Az egyik: induljon előbb ez az autóbusz Zsámbékról. A má­sik: ha ilyen nagy a zsúfoltság, érdemes lenne erre a járatra kalauzt állítani. Padányi Lajos Budakeszi ★ Budakeszi tudósítónk észrevéte­lét jeleztük Megyeri Istvánnak, a Széna téri autóbusz-végállomás forgalomvezetőjének. Hozzájuk tartoznak a Zsámbék környéki já­ratok is. A forgalomvczetőtöl ka­pott felvilágosítás szerint rövid időn belül segítenek a diákok gondján. Ha így lesz, a szülők­nek nem kell többé bosszankod- niok amiatt, hogy gyermekeik el­késnek az Iskolából. a kézbesítőket * meglehetősen szűkén helyezték el — a fo­lyosón. Azért fájó ez szá­munkra, mert a folyosó végé­ben található egy üres szoba, amelyben senki sem lakik. Véleményük szerint a tanács átadhatná számukra ezt a he­lyiséget, s akkor megszűnne a zsúfoltság is. Virágh Mihály Albertirsa kor Zsámbékról indul, a Tök— Perbál—Budajenő útvona­lon, s ér Budakeszire, de minden alkalommal késik. A késés oka véleményem szerint az, hogy sok az utas és a járat kalauznélküli. Így viszont a

Next

/
Thumbnails
Contents