Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-15 / 218. szám

macrei Jf 1916 SZEPTEMBER 15, SZERDA Előzetes vétó Hiába jelentették múlt pén­teken a távirati irodák New Yorkból, hogy a Vietnami Szo­cialista Köztársaság ENSZ- tagfelvételének ügye kedden, szeptember 14-én ismételten a Biztonsági Tanács elé kerül, az ülésre nem került sor, mivel előzőleg, héttőn, az Amerikai Egyesült Államok ENSZ-nagy- követe, Scranton bejelentette, hogy Ford elnök utasítására vétóval (og élni, s így ismé­telten megakadályozza a VSZK felvételét a nemzetközi szerve­zetbe^ ✓ Az el nem kötelezett orszá­gok ENSZ-képviselői e'zt kö­vetően nyilatkozatban jelentet­ték ki, hogy Vietnam felvéte­lének megakadályozása jogilag és erkölcsileg egyformán elfo­gadhatatlan, igazságtalan és in­dokolhatatlan. A tények azonban tények maradtak. A Biztonsági Tanács ülésére nem került sor, ehelyett a tanács diplomatái nem hivatalos konzultációkba kezdtek csupán — a megvál­tozott helyzetről. AZ USA az előzetes vétó­bejelentésére azzal a hivatko­zással szánta el magát, hogy a Vietnamban állítólag eltűnt amerikai államipolgárokkal kapcsolatban még mindig nem kaptak megfelelő információ­kat a másik féltől. Az ameri­kai hivatalos álláspont szerint „nem elégséges jele a jóaka­ratnak” az a tény, hogy Viet­nam a múlt héten 12 eltűnt amerikai pilóta nevét hozta Washington tudomására. Mint­hogy az USA korábban viet­nami „gesztustól” tette függő­vé a két ország közötti kap­csolatok javítását, most már csak az a kérdés, hogy hány név közlését tekintik megfe­lelő gesztusnak, s valamennyi eltűnt személy sorsának fel­derítése után megváltozik-e az amerikai álláspont. A gesztusokra való washing­toni hivatkozások persze fél­revezetlek, hiszen kimondat­lanul is mindenki tudja a vi­lágon, hogy Amerika a kül­politika időszerű, fontosabb döntéseit mindenképpen a vá­lasztások utánra halasztja. A. mostani ENSZ-felvétel kérdé­se az amerikai elnökválasztá­si kampány csúcspontján ve­tődött ismét fel és washingto­ni saj tókörökben nyíltan han­goztatják, hogy Ford elnök az előzetes vétó bejelentésével akt kívánta hangsúlyozni, hogy előnyben részesíti a „kemény” külpolitikai dönté­seket a diplomácia szempont­jából célszerűbb, de választási esélyeit állítólag rontó lépé­sekkel szemben. S hogy ez mennyire így van, bizonyítja, hogy Jimmy Carter, a demok­rata párt elnókjelöltje válasz­tási körútja során az Arizona állambeli Phoenixben tartott sajtóértekezletén támogatásá­ról biztosította ellenlábasának, Fordnak ezt a döntését. Car­ter érvelése szerint először meg kell győződni arról, hogy Vietnamban minden eltűnt amerikai katonát felkutat­tak-e. A VIETNAMI SZOCIALIS­TA KÖZTÁRSASÁG kormá­nya az elmúlt időben is nem egy ízben tettekkel bizonyí­totta be, hogy a párizsi meg­állapodás elvei alapján kész rendezni a két ország közötti problémákat. A vietnami kül­ügyminisztérium az USA kül­ügyminisztériumához intézett ez év augusztus 27—i jegyzé­kében javasolta, hogy talál­kozzanak a két fél képviselői Párizsban a tárgyalások idő­pontjának megvitatására. Azonban az amerikaiak mind ez ideig válasz nélkül hagyták e vietnami jegyzéket. Az el­múlt napokban további nyi­latkozatokban hangsúlyozta Hanoi: az amerikaiak eltorzít-, ják az igazságot, amikor arra1 hivatkoznak, hogy Vietnam nem működik együtt az indo­kínai háborúban eltűnt ame­rikai katonák felkutatásában. Hisz épp az a tény, hogy Wa­shington nem válaszolt az augusztus 27-i vietnami jegy­zékre, akadályozza azoknak a tárgyalásoknak a megindítá­sát, amelyek a párizsi meg­állapodásnak a háborúban nyomtalanul eltűntekre vonat­kozó cikkelyei végrehajtását 'célozzák. Alacs B. Tamás Lapzártakor érkezett: I A Biztonsági tanács a fran­cia küldöttség javaslatára novemberre halasztotta a vitát a Vietnami Szocialista Köztár­saság tagfelvételi kérelméről. Rasid Kikhia hangsúlyozta, hogy azért döntöttek így, mert ily módon az ENSZ-közgyűlés soron következő 31. ülésszaka napirendjére tűzheti Vietnam ENSZ-tagságának kérdését. A nyilatkozat aláhúzza, hogy a VSZK egyetértett e döntéssel. Erich Honecker: Az NDK sikerrel ellenáll az imperializmus minden nyomásának A libanoni dilemma A Neues Deutschland keddi számában részletesen ismertet­te Erich Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának azt a beszédét, amelyet a pártokta­tási év megnyitása alkalmából tartott berlini pártaktíván mondott el. A beszéd külpoli­tikai részében Erich Honecker aláhúzta: az NSZEP IX. kong­resszusa határozatai végrehaj­tásának és az október 17—i vá­lasztások előkészítésének egyik legfontosabb feladata, mind jobban megértetni a belső ösz- szefüggést a béke, a biztonság, az együttműködés és a társa­dalmi haladás között. Az NDK helyzete szilárd és megingathatatlan — hangsú­lyozta az NSZEP KB főtitkára, majd hozzáfűzte: éppen a leg­újabb fejlemények mutatták meg teljesen nyilvánvalóan, kik azok, akik még mindig a tegnap felé kacsingatnak. A lakosság számát és a négyzet- kilométereket tekintve nem vagyunk nagy ország. A Szov­jetunióval és a többi testvéri szocialista országgal való szö­vetségünk ereje következtében jazonban az NDK mégis olyan helyzetben van, hogy sikerrel ellenáll az imperializmus min­den nyomásának. A két német állam gazdasá­gi kapcsolatairól szólva Erich Honecker hangsúlyozta: az csak elősegítheti a kapcsolatok normalizálódását, ha az NDK Santiago de Cuba lakosai­nak tízezrei vettek részt a ku­bai—laoszi barátsági gyűlé­sen, amelyet a laoszi párt- és kormányküldöttség hivatalos baráti látogatása alkalmából rendeztek. Jwn Almeida, a Kubai Kommunista Párt KB Politi­kai Bizottságának tagja beszé­dében hangsúlyozta, hogy Ku­bát és Laoszt az antiimperia- lista harc közös feladatai egye­sítik. Kaysone Phomvihanh, a laoszi párt- és kormányküldött­ség vezetője, a Laoszi Forra­dalmi Néppárt Központi Bi­zottságának főtitkára, a Lao­szi Népi Demokratikus Köz­és az NSZK kölcsönös árucse­reforgalma az idén meghalad­ja a 8 milliárd márkát. Hozzá­fűzte, hogy gazdasági nyomás­sal semmiféle hatást nem lehet gyakorolni az NDK-ra. Az NDK fővárosának lapjai egyébként kedden ismertették Willy Brandtnak, a nyugatné­met SPD elnökének szomba­ton Hamburgban elhangzott kijelentéseit, amelyekben óvott „az illúziók politikájától” az NDK és az NSZK kapcsolatai tekintetében, és emlékeztetett arra, hogy „az NDK-val közös határunk még mindig a két világrendszer határa”. Henry Kissinger amerikai [ külügyminiszter elindult af­rikai kőrútjára és Washing- | tómban hivatalosan bejelen­tették: az Egyesült Államok ' „új kezdeményezéssel” kísérli meg a többségi uralom prob­lémájának magoldását Namí­biában és Zimbabwében. Az afrikai országokban ezt az „új” amerikai kezdeménye­zést úgy tekintik, mint az af­rikai kontinens nemzeti fel­szabadító mozgalmának fel­társaság miniszterelnöke be­szédében méltatta azokat, a si­kereket, amelyeket Kuba a szocialista építésben ért el. A laoszi párt- és kormánykül­döttség vezetője sürgette a harc fokozását Luis Corvalán- nak és a Pinochet-rezsim töb­bi foglyának szabadon bocsá­tásáért. ★ A kubai forradalmi kormány Playa-Giron Érdemrenddel tüntette ki Luis Corvalánt, a Chilei Kommunista Párt főtit­kárát 60. születésnapja alkal­mából. NOVEMBER 15: Nagy-Britannia Kommunista Pártjának XXXV. országos kongresszusa Nagy-Britannia Kommunis­ta Pártjának Végrehajtó Bi­zottsága bejelentette, hogy a párt XXXV. országos kong­resszusa 1976. november 15-én ül össze. Fő napirendi pont­ként a párt új programter­vezetét vitatják meg. AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS szeptember 21-én megnyíló 31. ülésszakára a szovjet kormány jóváhagyta a Szovjetunió kül­döttségét, s annak vezetőjévé Andrej Gromiko külügymi­nisztert nevezte ki. tartóztatására irányuló kísér­letet az amerikai monopóliu­mok érdekeinek védelmében. John Vorster dél-afrikai és Ian Smith rhodesiai miniszter- elnök kedd délelőtt Pretoriá­ban megbeszéléseket kezdett a rhodesiai rendezésre vonat­kozóan új amerikai kezdemé­nyezésről. A dél-afrikai hatóságok hétfőn Johannesburg környé­kén tömeges letartóztatásokat hajtottak végre. Az akciót az illetékesek azzal indokolták, hogy ezzel akarták szavatolni azok biztonságát, akik nem vesznek részt a hétfőn meg­kezdett háromnapos sztrájk­ban. A sowetói sztrájkfelhívás hatékonyságát bizonyítja, hogy. sok vállalatnál az alkal­mazottak legalább 70 százalé­ka nem állt munkába. A Reuter hírügynökség ér­tesülése szerint Kissinger hét­végi látogatásával egyidőben a szinesbőrű lakosság nagy tiltakozó felvonulást tervez. A TRINIDAD ÉS TOBAGO szigetén hétfőn tartott válasz­tásokon Erich Williams mi­niszterelnök és Népi Nemzeti Mogalma nagyarányú győzel­met aratott: a 36 képviselői mandátum közül 24-et szer­zett meg. Tíz mandátumával a baloldali Demokratikus Munkáspárt lett a fő ellenzé­ki erő. Vlagyimir Szimonov, a No- vosztyi szovjet sajtóügynök­ség (APN) politikai hírma­gyarázója a palesztinaiak hely­zetével foglalkozva egyebek között figyelmeztet: A palesztinaiak száma mind­össze 3 millió és Libanonban élő csoportjaik megsemmisíté­se túlságosan emlékeztet a faj­irtásra. Senki sem számolta meg, hogy a libanoni városok utcáin összeszedett 40 000 holt­test között mennyi volt a Pa­lesztinái, de minden jel szerint ők voltak többségben. Mind világosabbá válik, hogy a libanoni háború el­vonja az arabokat az Izrael­lel fennálló konfliktusok ren­dezésétől. Az imperialista erők és az arab reakció összeeskü­vésének másik, nem kevésbé fontos célja: a felszabadító mozgalom palesztin osztagá­nak fizikai megsemmisítése. „Addig tart a háború, amíg li­banoni földön meg nem öljük az utolsó Palesztináit is!" — Ez a fajirtó felhívás a .,Cédru­sok őrzői’’ elnevezésű jobbol­dali keresztény szervezet egyik vezetőjétől származik. Eközben egyes arab kor­mányok — állapítja meg a hír- magyarázó — filozófiai elmél­kedésekbe bocsátkoznak, vagy jobb esetben szóbeli együttér­zésük nyilvánítására szorít­koznak. A Palesztinái Felsza. badítási Szervezetet egyhangú­lag felvették az Arab Liga tag­jai sorába. Ez azt jelenti, hogy a felvételt megszavazta Liba­non és Szíria is. A palesztinok Bejrut véráztatta utcáin vár­ják ezt az egyöntetűséget. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a palesztinaiak gyilkosai egyes arab országok­ból közvetlen katonai és pénz­ügyi segítséget kapnak. Ebben a sötét ügyben nemcsak Szaúd- Arábia vesz részt. A Paleszti­nái ellenállás engesztelhetet­len az izraeli agresszió követ­kezményeinek felszámolása ügyében. Ez nem felel meg azoknak az arab köröknek, amelyek az összarab érdekek rovására a kétes kompromisz- szumok felé akarják irányítani a helyzetet. Így jön létre az ideológiai alap a jelenlegi liba­noni összeesküvés mögött álló kvartett — az imperializmus, Izrael, a libanoni jobboldaliak és a külső arab reakció — számára. Az arab kollaboránsok és a nyugat egyidejűleg nyomást gyakorol a palesztinok ter­mészetes szövetségesére — Szí­riára, hogy feladja a paleszti­nok hű védelmezőjének ha­gyományos pozícióját. A szírial csapatok Libanonba való irá­nyítása az arab reakció kezé­re játszott. A megfigyelők — egyebek között Moszkvában — arra a véleményre jutnak, hogy a libanoni politikai ren­dezés kivihetetlen a szíriai csapatok kivonása nélkül — mutat rá a hírmagyarázó. ! Damaszkusz most kijelenti, minden intézkedést megtesz, hogy szeptember 23-ig, Szár- kisz elnök hivatalba lépésének napjáig végetvessen a libano­ni vérengzésnek. A haladó arab világ miközben üdvözli ezt a szándékot, felhívja a fi­gyelmet arra, hogy az utóbbi napokban Damaszkuszban mindenkivel konzultáltak, csu­pán a Palesztinái Felszabadí­tást Szervezet felelős képvise­lőivel nem. A szíriai főváros­ba özönlöttek a jobboldali li­banoni vezetők, köztük Pierre Gemajel, a falangisták vezető­je. Az arab szövetségeseknek az izraeli agresszió ellen folyta­tott közös harcban fel kell is­merniük az előttük álló dilem­ma teljes komolyságát. Vagy feldarabolják Libanont, Izrael megszállja Libanon déli ré­szét és búcsút mondhatnak a mielőbbi közel-keleti rende­zéshez fűződő reményeknek, vagy ésszerű politikai koanpro. misszumqt kötnek. Moszkva véleménye — mint nemrég a Pravda is kifejtette — az, hogy a palesztinaiaknak és a libanoni hazafias erőknek nem szabad meggyengülniük egy ilyen kompromisszum kö­vetkeztében. Moszkva figyelmeztet egy másik véglet veszélyére is. A Palesztinái ellenálláson belül tevékenykedő szélsőséges felé­rnék csupán az ellenséget se­gítik, ha eleve elvetnek min­den békés javaslatot — hang­súlyozza végül a hírmagyará­zó. A BASZKOK lakta tartomá­nyokban a rendőrség és a tüntetők között hétfőn lezaj­lott összecsapások után kedden viszonylagos nyugalom ural­kodott. Érkeztek azonban olyan hírügynökségi jelenté­sek is, amelyek szerint Bil- baoban és Vitoriában, Alava tartomány székhelyép tovább­ra is sokezer munkás sztráj­kol. A madridi kormány becs­lése szérint a hétfői munka- beszüntetésekben összesen kö­rülbelül 300 ezer munkás és , közalkalmazott vett részt. SANTIAGO DE CUBA Kubai-laoszi barátsági gyűlés Kissinger Afrikában Tömeges letartóztatások Johannesburgban A TASZSZ JELENTI Szovjet repülőgép kényszerleszállása Japánban... Tokió semmibe vette a nemzetközi jog elemi sza&áiyoit Az államok, főleg a szomszédos államok kapcsolataiban felmerülhetnek mindenféle kérdések, köztük teljesen előre nem látott kérdések is. Amennyiben az államok — amelyek között ilyesmire kerül sor — valóban értékelik kapcsolatái- kat, akkor ezeket a kérdéseket nyugodtan döntik el és igye­keznek elkerülni a felek érdekeinek megkárosítását. Az előre nem látott körülmények sodró erejénél fogva pontosan ilyen kérdés merült fel néhány nappal ezelőtt a szovjet—japán kap­csolatokban. Szeptember 6-án a szovjet­unió egyik távol-keleti repü­lőtere felett szokásos gya­korlórepülések folytad V. I. Belenko pilóta gépe elvesztet­te tájékozódó képességét. A repülőgép Japán területe köze­lébe érve, és nem rendelkezve elegendő üzemanyaggal a visz- szatéréshez, kényszerleszállást hajtott végre Hakodate japán város repülőterén. A japán hatóságok első kö­telessége lett volna, hogy a szovjet pilótának lehetővé te­gyék az érintkezés felvételét a Japánban levő szovjet intéz­ményekkel: a Szovjetunió to­kiói nagykövetségével vagy a Szovjetunió főkonzulátusával, amely Sapporóban, mindössze 150 kilométernyire van Hako- datetól. A japán hatóságok azonban másként jártak el. A szovjet pilótát a lehető legszigorúbban elszigetelték, s ez arra a fel- tételezésre jogosít fel, hogy a pilótával szemben a ráhatás különféle módszereit alkal­mazták. A iapán televízió né­zőinek milliói láthatták, hogy amikor V. I. Belenkót Hako- dateból Tokióba szállították, a pilóta fejére zsákot húztak, s a rendőrök a karjánál fogva vonszolták, betuszkolták egy gépkocsiba és fejénél fogva le­nyomták az ülésre. A japán hatóságok a szov­jet fél erélyes fellépése ellené­re négy napig nem engedé­lyezték a V. I. Belenkóval való találkozót. Ezzel durván megszegték a szovjet—japán konzuli egyezményt, amely­nek 31. és 32. cikkelye egyér­telműen előírja a másik állam által őrizetbe vett állampol­gárral való haladéktalan ta­lálkozást. Figyelmet érdemel, hogy a japán hatóságok elnéző ma­gatartása folytán az ügybe egy harmadik állam is beavat­kozott. A szovjet gép Japán­ban történt leszállása utáni napon a Fehér Ház hivatalos szóvivője kijelentette, hogy Ford elnök menedékjogot adott a szovjet pilótának. A Fehér Ház említett szí5"' '"’e ugyanakkor kénytelen - ismerni: az amerikai ha. gok még azt sem tudják, hogy a pilóta kért-e menedékjogot az Egyesült Államoktól, vagy nem. Ez a kijelentés nehezen ne­vezhető másnak, mint felbuj- tásnak. Még a szenzációra éhes amerikai sajtó és televí­zió is a Fehér Házra nézve „szokatlannak” minősítette ezt a kijelentést, amelyet nyilván­valóan a választási hadjárat­tal kapcsolatos elképzelések diktáltak. A szovjet pilóta e „meghívása” mögött nyilván­valóan az amerikai titkosszol­gálatok álltak. A további ese­mények ugyanis megmutat­ták, hogy közük van V. I. Be- lenkónak az Egyesült Álla­mokba szállításához. Szeptember 9-én a szov­jet kormány nyilatkozatot juttatott el a japán kormány­hoz- és a japán hatóságok el­járását a Szovjetunióval szem­ben leplezetlenül barátságta­lannak minősítette. A nyilat­kozat aláhúzza: a Szovjetunió és Japán jószomszédi kapcso­latának szilárdításán meg­bízhatóan munkálkodni csak olyan körülménvek között le­hetséges, ha szilárdan és ha­tározottan viszautasítják égy harmadik ország beavatkozá­sát a szovjet—japán kapcso­latokba. Szeretnénk remélni — hangsúlyozta a nyilatko­zat —. hogy a iapán kormány nem fog mások utasítására, ilyen vagy olyan külső erők érdekében cselekedni. A szovjet fél ismételten kö­vetelte a pilóta és a repülő­gép haladéktalan visszaadá­sát. Egyben reményét fejezte ki, hogy a japán kormány megfontoltságot tanúsít és olyan döntést hoz, amejy meg­felelne a két ország között kialakult kapcsolatok szelle­mének. Különben minden másfajta döntés feltétlenül következményekkel jár a szovjet—japán kapcsolatokra. A japán kormány azonban nem tanúsított ilyen magatar­tást, és mindmáig nem' vála­szolt a fentebb említett szep­tember 9-i nyilatkozatra. Mint a későbbi események megmu­tatták, a japán kormány ezt az időt a szovjet pilótának az Egyesült Államokba való át­szállítására használta fel. A japán hatóságok a szov­jet fél határozott követelései ellenére napokon keresztül vo­nakodtak eleget tenni annak a kérésnek, hogy a szovjet kép­viselők találkozhassank a piló­tával. Amikor erre a találko­zóra mégis sor került, a ta­lálkozó méltatlan színjátékká fajult. Íróasztalokból emelt barikáddal elkerítve a tokiói szovjet nagykövetség képvi­selőjétől, körülbelül 25—30 méteres távolságra, mint egy próbabábu ült V. I. Belenko pilóta, akit iapán rendőrök és a japán hatóságok más kén­viselői vettek körül. A 'talál­kozóra még szoviet orvost sem engedtek be. aki szaksze­rűen megítélhette volna a pilóta fizikai állapotát. A ia­pán külügvminisztérium hely­színen levő képviselői durván beavatkoztak a beszélgetésbe, minduntalan félbeszakították azt. Ez egyáltalán nem volt olyan találkozó, amely lehető­vé tette volna a beszélgetést V. I. Belenkóval. A pilóta két- három összefüggéstelen mon­data egyáltalán nem igazolta a japán hatósági személyek ál­lítását, miszerint a pilóta szándéka „politikai menedék­jogot kérni” az Egyesült Álla­mokban. A mindössze hétper­ces találkozó, amelybe még az oroszról japánra való tolmá­csolás idejét is be kell számí­tani, azt mutatta, hogy V, I. Belenkó nem volt teljesen normális állapotban, kábító­szerek, vagy más szerek hatá­sa alatt állt. A találkozó után nyomban egy amerikai légi- társaság repülőgépébe ültették és őrizettel az Egyesült Álla­mokba szállították. A japán hatóságok az amerikai titkos- szolgálattal együttműködve te­hát így jártak el a szovjet piló­tával. Japán személyiségek hiva­talosan azt állítják, hogy a szovjet repülőgép Japán­ban történt leszállásának kér­dését úgy szerették volna meg­oldani, hogy ne szenvedjen kárt a szovjet—japán viszony. A tények azonban az ellenke­zőjét mutatják. A repülőgé­pet mindmáig nem adták visz- sza tulajdonosának, a Szovjet­uniónak. A japán hatóságok­nak a szovjet repülőgéppel és annak pilótájával kapcsolatos eljárását nem lehet másként értékelni, mint a Szovjetunió­val szembeni barátságtalan el­járást, mint a nemzetközi jog elemi szabályainak, mint az államok közötti kapcsolatok gvakorlatának semmibevevé­sét. A japán kormány ezzel nehezíti a szovjet—japán vi­szonyt. megterheli a kapcsola­tok jelenét és jövőjét.

Next

/
Thumbnails
Contents