Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-15 / 218. szám
macrei Jf 1916 SZEPTEMBER 15, SZERDA Előzetes vétó Hiába jelentették múlt pénteken a távirati irodák New Yorkból, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaság ENSZ- tagfelvételének ügye kedden, szeptember 14-én ismételten a Biztonsági Tanács elé kerül, az ülésre nem került sor, mivel előzőleg, héttőn, az Amerikai Egyesült Államok ENSZ-nagy- követe, Scranton bejelentette, hogy Ford elnök utasítására vétóval (og élni, s így ismételten megakadályozza a VSZK felvételét a nemzetközi szervezetbe^ ✓ Az el nem kötelezett országok ENSZ-képviselői e'zt követően nyilatkozatban jelentették ki, hogy Vietnam felvételének megakadályozása jogilag és erkölcsileg egyformán elfogadhatatlan, igazságtalan és indokolhatatlan. A tények azonban tények maradtak. A Biztonsági Tanács ülésére nem került sor, ehelyett a tanács diplomatái nem hivatalos konzultációkba kezdtek csupán — a megváltozott helyzetről. AZ USA az előzetes vétóbejelentésére azzal a hivatkozással szánta el magát, hogy a Vietnamban állítólag eltűnt amerikai államipolgárokkal kapcsolatban még mindig nem kaptak megfelelő információkat a másik féltől. Az amerikai hivatalos álláspont szerint „nem elégséges jele a jóakaratnak” az a tény, hogy Vietnam a múlt héten 12 eltűnt amerikai pilóta nevét hozta Washington tudomására. Minthogy az USA korábban vietnami „gesztustól” tette függővé a két ország közötti kapcsolatok javítását, most már csak az a kérdés, hogy hány név közlését tekintik megfelelő gesztusnak, s valamennyi eltűnt személy sorsának felderítése után megváltozik-e az amerikai álláspont. A gesztusokra való washingtoni hivatkozások persze félrevezetlek, hiszen kimondatlanul is mindenki tudja a világon, hogy Amerika a külpolitika időszerű, fontosabb döntéseit mindenképpen a választások utánra halasztja. A. mostani ENSZ-felvétel kérdése az amerikai elnökválasztási kampány csúcspontján vetődött ismét fel és washingtoni saj tókörökben nyíltan hangoztatják, hogy Ford elnök az előzetes vétó bejelentésével akt kívánta hangsúlyozni, hogy előnyben részesíti a „kemény” külpolitikai döntéseket a diplomácia szempontjából célszerűbb, de választási esélyeit állítólag rontó lépésekkel szemben. S hogy ez mennyire így van, bizonyítja, hogy Jimmy Carter, a demokrata párt elnókjelöltje választási körútja során az Arizona állambeli Phoenixben tartott sajtóértekezletén támogatásáról biztosította ellenlábasának, Fordnak ezt a döntését. Carter érvelése szerint először meg kell győződni arról, hogy Vietnamban minden eltűnt amerikai katonát felkutattak-e. A VIETNAMI SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG kormánya az elmúlt időben is nem egy ízben tettekkel bizonyította be, hogy a párizsi megállapodás elvei alapján kész rendezni a két ország közötti problémákat. A vietnami külügyminisztérium az USA külügyminisztériumához intézett ez év augusztus 27—i jegyzékében javasolta, hogy találkozzanak a két fél képviselői Párizsban a tárgyalások időpontjának megvitatására. Azonban az amerikaiak mind ez ideig válasz nélkül hagyták e vietnami jegyzéket. Az elmúlt napokban további nyilatkozatokban hangsúlyozta Hanoi: az amerikaiak eltorzít-, ják az igazságot, amikor arra1 hivatkoznak, hogy Vietnam nem működik együtt az indokínai háborúban eltűnt amerikai katonák felkutatásában. Hisz épp az a tény, hogy Washington nem válaszolt az augusztus 27-i vietnami jegyzékre, akadályozza azoknak a tárgyalásoknak a megindítását, amelyek a párizsi megállapodásnak a háborúban nyomtalanul eltűntekre vonatkozó cikkelyei végrehajtását 'célozzák. Alacs B. Tamás Lapzártakor érkezett: I A Biztonsági tanács a francia küldöttség javaslatára novemberre halasztotta a vitát a Vietnami Szocialista Köztársaság tagfelvételi kérelméről. Rasid Kikhia hangsúlyozta, hogy azért döntöttek így, mert ily módon az ENSZ-közgyűlés soron következő 31. ülésszaka napirendjére tűzheti Vietnam ENSZ-tagságának kérdését. A nyilatkozat aláhúzza, hogy a VSZK egyetértett e döntéssel. Erich Honecker: Az NDK sikerrel ellenáll az imperializmus minden nyomásának A libanoni dilemma A Neues Deutschland keddi számában részletesen ismertette Erich Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának azt a beszédét, amelyet a pártoktatási év megnyitása alkalmából tartott berlini pártaktíván mondott el. A beszéd külpolitikai részében Erich Honecker aláhúzta: az NSZEP IX. kongresszusa határozatai végrehajtásának és az október 17—i választások előkészítésének egyik legfontosabb feladata, mind jobban megértetni a belső ösz- szefüggést a béke, a biztonság, az együttműködés és a társadalmi haladás között. Az NDK helyzete szilárd és megingathatatlan — hangsúlyozta az NSZEP KB főtitkára, majd hozzáfűzte: éppen a legújabb fejlemények mutatták meg teljesen nyilvánvalóan, kik azok, akik még mindig a tegnap felé kacsingatnak. A lakosság számát és a négyzet- kilométereket tekintve nem vagyunk nagy ország. A Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal való szövetségünk ereje következtében jazonban az NDK mégis olyan helyzetben van, hogy sikerrel ellenáll az imperializmus minden nyomásának. A két német állam gazdasági kapcsolatairól szólva Erich Honecker hangsúlyozta: az csak elősegítheti a kapcsolatok normalizálódását, ha az NDK Santiago de Cuba lakosainak tízezrei vettek részt a kubai—laoszi barátsági gyűlésen, amelyet a laoszi párt- és kormányküldöttség hivatalos baráti látogatása alkalmából rendeztek. Jwn Almeida, a Kubai Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja beszédében hangsúlyozta, hogy Kubát és Laoszt az antiimperia- lista harc közös feladatai egyesítik. Kaysone Phomvihanh, a laoszi párt- és kormányküldöttség vezetője, a Laoszi Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának főtitkára, a Laoszi Népi Demokratikus Közés az NSZK kölcsönös árucsereforgalma az idén meghaladja a 8 milliárd márkát. Hozzáfűzte, hogy gazdasági nyomással semmiféle hatást nem lehet gyakorolni az NDK-ra. Az NDK fővárosának lapjai egyébként kedden ismertették Willy Brandtnak, a nyugatnémet SPD elnökének szombaton Hamburgban elhangzott kijelentéseit, amelyekben óvott „az illúziók politikájától” az NDK és az NSZK kapcsolatai tekintetében, és emlékeztetett arra, hogy „az NDK-val közös határunk még mindig a két világrendszer határa”. Henry Kissinger amerikai [ külügyminiszter elindult afrikai kőrútjára és Washing- | tómban hivatalosan bejelentették: az Egyesült Államok ' „új kezdeményezéssel” kísérli meg a többségi uralom problémájának magoldását Namíbiában és Zimbabwében. Az afrikai országokban ezt az „új” amerikai kezdeményezést úgy tekintik, mint az afrikai kontinens nemzeti felszabadító mozgalmának feltársaság miniszterelnöke beszédében méltatta azokat, a sikereket, amelyeket Kuba a szocialista építésben ért el. A laoszi párt- és kormányküldöttség vezetője sürgette a harc fokozását Luis Corvalán- nak és a Pinochet-rezsim többi foglyának szabadon bocsátásáért. ★ A kubai forradalmi kormány Playa-Giron Érdemrenddel tüntette ki Luis Corvalánt, a Chilei Kommunista Párt főtitkárát 60. születésnapja alkalmából. NOVEMBER 15: Nagy-Britannia Kommunista Pártjának XXXV. országos kongresszusa Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Végrehajtó Bizottsága bejelentette, hogy a párt XXXV. országos kongresszusa 1976. november 15-én ül össze. Fő napirendi pontként a párt új programtervezetét vitatják meg. AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS szeptember 21-én megnyíló 31. ülésszakára a szovjet kormány jóváhagyta a Szovjetunió küldöttségét, s annak vezetőjévé Andrej Gromiko külügyminisztert nevezte ki. tartóztatására irányuló kísérletet az amerikai monopóliumok érdekeinek védelmében. John Vorster dél-afrikai és Ian Smith rhodesiai miniszter- elnök kedd délelőtt Pretoriában megbeszéléseket kezdett a rhodesiai rendezésre vonatkozóan új amerikai kezdeményezésről. A dél-afrikai hatóságok hétfőn Johannesburg környékén tömeges letartóztatásokat hajtottak végre. Az akciót az illetékesek azzal indokolták, hogy ezzel akarták szavatolni azok biztonságát, akik nem vesznek részt a hétfőn megkezdett háromnapos sztrájkban. A sowetói sztrájkfelhívás hatékonyságát bizonyítja, hogy. sok vállalatnál az alkalmazottak legalább 70 százaléka nem állt munkába. A Reuter hírügynökség értesülése szerint Kissinger hétvégi látogatásával egyidőben a szinesbőrű lakosság nagy tiltakozó felvonulást tervez. A TRINIDAD ÉS TOBAGO szigetén hétfőn tartott választásokon Erich Williams miniszterelnök és Népi Nemzeti Mogalma nagyarányú győzelmet aratott: a 36 képviselői mandátum közül 24-et szerzett meg. Tíz mandátumával a baloldali Demokratikus Munkáspárt lett a fő ellenzéki erő. Vlagyimir Szimonov, a No- vosztyi szovjet sajtóügynökség (APN) politikai hírmagyarázója a palesztinaiak helyzetével foglalkozva egyebek között figyelmeztet: A palesztinaiak száma mindössze 3 millió és Libanonban élő csoportjaik megsemmisítése túlságosan emlékeztet a fajirtásra. Senki sem számolta meg, hogy a libanoni városok utcáin összeszedett 40 000 holttest között mennyi volt a Palesztinái, de minden jel szerint ők voltak többségben. Mind világosabbá válik, hogy a libanoni háború elvonja az arabokat az Izraellel fennálló konfliktusok rendezésétől. Az imperialista erők és az arab reakció összeesküvésének másik, nem kevésbé fontos célja: a felszabadító mozgalom palesztin osztagának fizikai megsemmisítése. „Addig tart a háború, amíg libanoni földön meg nem öljük az utolsó Palesztináit is!" — Ez a fajirtó felhívás a .,Cédrusok őrzői’’ elnevezésű jobboldali keresztény szervezet egyik vezetőjétől származik. Eközben egyes arab kormányok — állapítja meg a hír- magyarázó — filozófiai elmélkedésekbe bocsátkoznak, vagy jobb esetben szóbeli együttérzésük nyilvánítására szorítkoznak. A Palesztinái Felsza. badítási Szervezetet egyhangúlag felvették az Arab Liga tagjai sorába. Ez azt jelenti, hogy a felvételt megszavazta Libanon és Szíria is. A palesztinok Bejrut véráztatta utcáin várják ezt az egyöntetűséget. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a palesztinaiak gyilkosai egyes arab országokból közvetlen katonai és pénzügyi segítséget kapnak. Ebben a sötét ügyben nemcsak Szaúd- Arábia vesz részt. A Palesztinái ellenállás engesztelhetetlen az izraeli agresszió következményeinek felszámolása ügyében. Ez nem felel meg azoknak az arab köröknek, amelyek az összarab érdekek rovására a kétes kompromisz- szumok felé akarják irányítani a helyzetet. Így jön létre az ideológiai alap a jelenlegi libanoni összeesküvés mögött álló kvartett — az imperializmus, Izrael, a libanoni jobboldaliak és a külső arab reakció — számára. Az arab kollaboránsok és a nyugat egyidejűleg nyomást gyakorol a palesztinok természetes szövetségesére — Szíriára, hogy feladja a palesztinok hű védelmezőjének hagyományos pozícióját. A szírial csapatok Libanonba való irányítása az arab reakció kezére játszott. A megfigyelők — egyebek között Moszkvában — arra a véleményre jutnak, hogy a libanoni politikai rendezés kivihetetlen a szíriai csapatok kivonása nélkül — mutat rá a hírmagyarázó. ! Damaszkusz most kijelenti, minden intézkedést megtesz, hogy szeptember 23-ig, Szár- kisz elnök hivatalba lépésének napjáig végetvessen a libanoni vérengzésnek. A haladó arab világ miközben üdvözli ezt a szándékot, felhívja a figyelmet arra, hogy az utóbbi napokban Damaszkuszban mindenkivel konzultáltak, csupán a Palesztinái Felszabadítást Szervezet felelős képviselőivel nem. A szíriai fővárosba özönlöttek a jobboldali libanoni vezetők, köztük Pierre Gemajel, a falangisták vezetője. Az arab szövetségeseknek az izraeli agresszió ellen folytatott közös harcban fel kell ismerniük az előttük álló dilemma teljes komolyságát. Vagy feldarabolják Libanont, Izrael megszállja Libanon déli részét és búcsút mondhatnak a mielőbbi közel-keleti rendezéshez fűződő reményeknek, vagy ésszerű politikai koanpro. misszumqt kötnek. Moszkva véleménye — mint nemrég a Pravda is kifejtette — az, hogy a palesztinaiaknak és a libanoni hazafias erőknek nem szabad meggyengülniük egy ilyen kompromisszum következtében. Moszkva figyelmeztet egy másik véglet veszélyére is. A Palesztinái ellenálláson belül tevékenykedő szélsőséges felérnék csupán az ellenséget segítik, ha eleve elvetnek minden békés javaslatot — hangsúlyozza végül a hírmagyarázó. A BASZKOK lakta tartományokban a rendőrség és a tüntetők között hétfőn lezajlott összecsapások után kedden viszonylagos nyugalom uralkodott. Érkeztek azonban olyan hírügynökségi jelentések is, amelyek szerint Bil- baoban és Vitoriában, Alava tartomány székhelyép továbbra is sokezer munkás sztrájkol. A madridi kormány becslése szérint a hétfői munka- beszüntetésekben összesen körülbelül 300 ezer munkás és , közalkalmazott vett részt. SANTIAGO DE CUBA Kubai-laoszi barátsági gyűlés Kissinger Afrikában Tömeges letartóztatások Johannesburgban A TASZSZ JELENTI Szovjet repülőgép kényszerleszállása Japánban... Tokió semmibe vette a nemzetközi jog elemi sza&áiyoit Az államok, főleg a szomszédos államok kapcsolataiban felmerülhetnek mindenféle kérdések, köztük teljesen előre nem látott kérdések is. Amennyiben az államok — amelyek között ilyesmire kerül sor — valóban értékelik kapcsolatái- kat, akkor ezeket a kérdéseket nyugodtan döntik el és igyekeznek elkerülni a felek érdekeinek megkárosítását. Az előre nem látott körülmények sodró erejénél fogva pontosan ilyen kérdés merült fel néhány nappal ezelőtt a szovjet—japán kapcsolatokban. Szeptember 6-án a szovjetunió egyik távol-keleti repülőtere felett szokásos gyakorlórepülések folytad V. I. Belenko pilóta gépe elvesztette tájékozódó képességét. A repülőgép Japán területe közelébe érve, és nem rendelkezve elegendő üzemanyaggal a visz- szatéréshez, kényszerleszállást hajtott végre Hakodate japán város repülőterén. A japán hatóságok első kötelessége lett volna, hogy a szovjet pilótának lehetővé tegyék az érintkezés felvételét a Japánban levő szovjet intézményekkel: a Szovjetunió tokiói nagykövetségével vagy a Szovjetunió főkonzulátusával, amely Sapporóban, mindössze 150 kilométernyire van Hako- datetól. A japán hatóságok azonban másként jártak el. A szovjet pilótát a lehető legszigorúbban elszigetelték, s ez arra a fel- tételezésre jogosít fel, hogy a pilótával szemben a ráhatás különféle módszereit alkalmazták. A iapán televízió nézőinek milliói láthatták, hogy amikor V. I. Belenkót Hako- dateból Tokióba szállították, a pilóta fejére zsákot húztak, s a rendőrök a karjánál fogva vonszolták, betuszkolták egy gépkocsiba és fejénél fogva lenyomták az ülésre. A japán hatóságok a szovjet fél erélyes fellépése ellenére négy napig nem engedélyezték a V. I. Belenkóval való találkozót. Ezzel durván megszegték a szovjet—japán konzuli egyezményt, amelynek 31. és 32. cikkelye egyértelműen előírja a másik állam által őrizetbe vett állampolgárral való haladéktalan találkozást. Figyelmet érdemel, hogy a japán hatóságok elnéző magatartása folytán az ügybe egy harmadik állam is beavatkozott. A szovjet gép Japánban történt leszállása utáni napon a Fehér Ház hivatalos szóvivője kijelentette, hogy Ford elnök menedékjogot adott a szovjet pilótának. A Fehér Ház említett szí5"' '"’e ugyanakkor kénytelen - ismerni: az amerikai ha. gok még azt sem tudják, hogy a pilóta kért-e menedékjogot az Egyesült Államoktól, vagy nem. Ez a kijelentés nehezen nevezhető másnak, mint felbuj- tásnak. Még a szenzációra éhes amerikai sajtó és televízió is a Fehér Házra nézve „szokatlannak” minősítette ezt a kijelentést, amelyet nyilvánvalóan a választási hadjárattal kapcsolatos elképzelések diktáltak. A szovjet pilóta e „meghívása” mögött nyilvánvalóan az amerikai titkosszolgálatok álltak. A további események ugyanis megmutatták, hogy közük van V. I. Be- lenkónak az Egyesült Államokba szállításához. Szeptember 9-én a szovjet kormány nyilatkozatot juttatott el a japán kormányhoz- és a japán hatóságok eljárását a Szovjetunióval szemben leplezetlenül barátságtalannak minősítette. A nyilatkozat aláhúzza: a Szovjetunió és Japán jószomszédi kapcsolatának szilárdításán megbízhatóan munkálkodni csak olyan körülménvek között lehetséges, ha szilárdan és határozottan viszautasítják égy harmadik ország beavatkozását a szovjet—japán kapcsolatokba. Szeretnénk remélni — hangsúlyozta a nyilatkozat —. hogy a iapán kormány nem fog mások utasítására, ilyen vagy olyan külső erők érdekében cselekedni. A szovjet fél ismételten követelte a pilóta és a repülőgép haladéktalan visszaadását. Egyben reményét fejezte ki, hogy a japán kormány megfontoltságot tanúsít és olyan döntést hoz, amejy megfelelne a két ország között kialakult kapcsolatok szellemének. Különben minden másfajta döntés feltétlenül következményekkel jár a szovjet—japán kapcsolatokra. A japán kormány azonban nem tanúsított ilyen magatartást, és mindmáig nem' válaszolt a fentebb említett szeptember 9-i nyilatkozatra. Mint a későbbi események megmutatták, a japán kormány ezt az időt a szovjet pilótának az Egyesült Államokba való átszállítására használta fel. A japán hatóságok a szovjet fél határozott követelései ellenére napokon keresztül vonakodtak eleget tenni annak a kérésnek, hogy a szovjet képviselők találkozhassank a pilótával. Amikor erre a találkozóra mégis sor került, a találkozó méltatlan színjátékká fajult. Íróasztalokból emelt barikáddal elkerítve a tokiói szovjet nagykövetség képviselőjétől, körülbelül 25—30 méteres távolságra, mint egy próbabábu ült V. I. Belenko pilóta, akit iapán rendőrök és a japán hatóságok más kénviselői vettek körül. A 'találkozóra még szoviet orvost sem engedtek be. aki szakszerűen megítélhette volna a pilóta fizikai állapotát. A iapán külügvminisztérium helyszínen levő képviselői durván beavatkoztak a beszélgetésbe, minduntalan félbeszakították azt. Ez egyáltalán nem volt olyan találkozó, amely lehetővé tette volna a beszélgetést V. I. Belenkóval. A pilóta két- három összefüggéstelen mondata egyáltalán nem igazolta a japán hatósági személyek állítását, miszerint a pilóta szándéka „politikai menedékjogot kérni” az Egyesült Államokban. A mindössze hétperces találkozó, amelybe még az oroszról japánra való tolmácsolás idejét is be kell számítani, azt mutatta, hogy V, I. Belenkó nem volt teljesen normális állapotban, kábítószerek, vagy más szerek hatása alatt állt. A találkozó után nyomban egy amerikai légi- társaság repülőgépébe ültették és őrizettel az Egyesült Államokba szállították. A japán hatóságok az amerikai titkos- szolgálattal együttműködve tehát így jártak el a szovjet pilótával. Japán személyiségek hivatalosan azt állítják, hogy a szovjet repülőgép Japánban történt leszállásának kérdését úgy szerették volna megoldani, hogy ne szenvedjen kárt a szovjet—japán viszony. A tények azonban az ellenkezőjét mutatják. A repülőgépet mindmáig nem adták visz- sza tulajdonosának, a Szovjetuniónak. A japán hatóságoknak a szovjet repülőgéppel és annak pilótájával kapcsolatos eljárását nem lehet másként értékelni, mint a Szovjetunióval szembeni barátságtalan eljárást, mint a nemzetközi jog elemi szabályainak, mint az államok közötti kapcsolatok gvakorlatának semmibevevését. A japán kormány ezzel nehezíti a szovjet—japán viszonyt. megterheli a kapcsolatok jelenét és jövőjét.
