Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-14 / 217. szám

1976. SZEPTEMBER 14., KEDD Tanévnyitó Gödöllőn r * Uj intézményekkel, karral gazdagodott az egyetem A Gödöllői Agrártudományi Egyetem fehér márvánnyal borított aulájában hétfőn délután tartották a nyilvános tanévnyitó egyetemi tanács­ülést. A vendégeket, az intéz­mény tanári karát, tudomá­nyos és technikai dolgozóit és az egyetem hallgatóit — köz­tük 386 elsőévest — dr. Pethő György rektor köszöntötte, majd felolvasta dr. Romány Pál, mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter levelét, amelyben az 1976—77-es tan­évhez, az oktató és tudomá­nyos alkotó munkához kívánt sok sikert a miniszter. Szervezeti változások — távlati célok mat a tőlem telhető legjobb eredménnyel végezzem, a ha­ladó tudomány és technika eredményeit elsajátítsam és tudásomat a dolgozó nép szol­Emlékérmek, Az ünnepi aktust követően dr. Nagy Sándor, az egyetemi pártbizottság titkára és Kovács Dezső, a KISZ-bizottság tit­kára üdvözölte a megjelente­ket, majd dr. Raátz Elemér, az egyetemi tanács titkára beje­lentette, hogy az egyetem fej­lesztésében vállalt kiemelkedő tevékenységéért az Agrártudo­mányi Egyetem emlékérmével tüntették ki Cservenka Fe- rencnét, az MSZMP Központi Bizottsága tagját, a Pest me­gyei pártbizottság első titká­rát és dr. Bíró Ferencet, az Országos Tervhivatal elnök- helyettesét. Ezután a végzett hallgatók közül, egyenletesen kiemelke­dő tanulmányi eredményü­kért Páter Károly emlékér­met adott át a rektor Balogh József agrármérnöknek, Dulai Sándor üzemszervező agrár­mérnöknek, Egyed Ferenc me­zőgazdasági gépészmérnöknek és Pálinkó Mihály mezőgazda- sági gépészmérnöknek. A nyilvános tanévnyitó egyetemi tanácsülésen dr. Pe- thő György rektor aranydiplo­mát nyújtott át dr. Goots Jó­zsef okleveles gazdának, aki 1920-ban szerzett diplomát a Kassai Gazdasági Akadémián, ' s hosszú éveken át dolgozott a mezőgazdasagi oktatásban, I gálatába állítsam.” — három­szor zúgtak végig az aulán az újdonsült egyetemi polgárok eskütételének szavai, a mező­gazdaságtudományi kar első éves hallgatóit dr. Petrasovits Imre egyetemi tanár, dékán, a gépészmérnöki kar hallgatóit Váradi János dékánhelyettes, a gyöngyösi t üzemszervezési fő­iskolai kai* gólyáit dr. Hodászi Miklós főiskolai tanár, a kar ; igazgatója iktatta be az egye- i tem hallgatóinak sorába. Ve­lük együtt az egyetem három karán 1800 hallgató tanul az idén. iranydiplomák Hilbert Ferencnek, aki szintén Kassán szerzett oklevelet 1918- ban, s a gabonatermesztésben és a lótenyésztésben mutatott föl elismerésre méltó eredmé­nyeket, és Terlandy Sándor­nak, aki 1926-ban szerzett ok­levelet a budapesti Műszaki és Közgazdaságtudományi Egye­tem mezőgazdasági szakán, s jelenleg is tevékenykedik a gö­döllői Mezőgazdasági Gépkí­sérleti Intézetben. A tanévnyitó ünnepség az Intemacionálé hangjaival fe­jeződött be. ★ Hétfőn az 1976—77-es okta­tási év megnyitása alkalmá­val ünnepi tanácsülést tartott a Budapesti Kertészeti Egye­tem. A Himnusz elhangzása jtán dr. Dimény Imre rektor mondott ünnepi beszédet, amelyben meghatározta a most induló tanév program- iát, s vázolta a leendő ker- ;észmérnökökre háruló nép- gazdasági feladatokat. Ezek cözött a zöldségtermesztés to­vábbfejlesztését jelölte meg a egfontosabb feladatnak. Az ünnepi beszéd után 186 — közöttük 25 külföldi — első Íves hallgató tett fogadalmat, najd dr. Dimény Imre arany- iiplomákat nyújtott át. mm. I». — A tanévkezdés ünnepi órájában hagyomány felvázol­ni az előttünk álló feladato­kat, az elmúlt tanév eredmé­nyeinek, tapasztalatainak tük­rében — mondotta bevezetőül a rektor, majd hozzáfűzte: — Arra törekedtünk, hogy okta­tó-nevelő és tudományos munkánkat a mezőgazdaság előtt álló feladatokhoz, a szo­cialista fejlődés igényeihez és a távlati fejlesztés céljaihoz igazítsuk. Ezek után arról számolt be dr. Pethő György, hogy az idei tanévre megváltozott az egye­tem szervezete: hozzá csatol­ták a telki Vadbiológiai Kuta­tó Állomást, a kompolti Nö­vénytermesztési- és Talajvé­delmi Kutató Intézetet, s a gyöngyösi Mezőgazdasági Főis­kolai Kart. A szervezeti válto­zás a mezőgazdasági oktatás fejlesztését szolgálja. — Értékeltük az egyetem gondjaira bízott, közreműkö­désünkkel végzett középtávú kutatási feladatok, kutatás- szervezési módszerek eredmé­nyeit, tapasztalatait, s megál­lapíthattuk, hogy tavaly is számos új elméleti megoldást, szabadalmat, új, minősített fajtát könyvelhettek el kuta­tóink. Egyetemünk^ hírneve várhatóan tovább erősödik a hozzánk csatolt intézmények révén. Ünnepi tanévnyitó beszédé­ben a rektor beszámolt az ag- rármémökképzés és a mező- gazdasági gépészmérnökképzés tantervének korszerűsítéséről, a modem szemléltető eszközök alkalmazásának elterjedéséről az oktatásban, Nemzetközi hírnév Széles körűek az egyetem nemzetközi kapcsolatai: együttműködnek az olsztyni Mezőgazdasági Műszaki Aka­démiával, a moszkvai Timirja- zev Mezőgazdasági Akadémiá­val, s tavaly óta a lipcsei Kari Marx Egyetemmel és a tasken- ti Mezőgazdasági Főiskolával is. Szintén a nemzetközi kap­csolatok körébe tartozik: az egyetemen csaknem 30 ország­ból több mint száz hallgató ta­nul. A tudományos közlemé­nyek Gödöllőről 56 ország 523 intézményéhez jutnak el, a vi­lág 470 tudományos intézmé­nyével tartanak fenn kapcso­latot vetőmag, szaporítóanyag­cserére. Az elmúlt tanévben új szín­nel gazdagodott az egyetem oktató-nevelő munkája: a KISZ Központi Bizottsága, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium és az Or­szágos Oktatási Tanács a Gö­döllői Agrártudományi Egyete­met bízta meg a fizikai dolgo­zó szülők az agrárfelsőok­tatási intézményekben tovább­tanulni szándékozó gyermekei­nek felkészítésével. Az orszá­gos hatókörű mozgalom nagy­ságrendjét jelzi: az idei tan­évben háromezernél több kö­zépiskolás diákot készítenek föl a felsőfokú oktatásra. .. minden erőmmel arra törekszem, hogy tanulmányai­Cikkünk után egy hónappal Javítgatják a vád leánykollégiumot Több mint egy hónap telt el azóta, hogy július utolsó nap­jaiban lapunk hosszas cikk­ben foglalkozott a váci Komó­csin Zoltán leánykollégium körül tornyosuló bajokkal. Ri­portunk akkor arról számolt be, hogy a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat nem, vagy csak nehezen akart tudomást venni a szerződésekben rögzí­tett kötelezettségéről. Tervsze- rűtlenül tartja kézben a kollé­giumban reá váró garanciális munkákat, igyekszik kibújni a vállalatot terhelő felelősség alól. Meg kell fagyni Néhány nappal ezelőtt Papp Józsefnek, a váci városi párt- bizottság első titkárának meg­hívására tájékozódhattam a kollégium dicstelen tündöklé­sének újabb fejleményeiről. — A júliusi cikknek min­denben igaza volt — mondotta Papp József. — Sajnos annyi huzavona után nem volt más lehetőség, mint a pártvezető­ségnek kezébe vennie a dolgok irányítását. Felkértük a Du- namenti Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalatot — a váci Komócsin Zoltán leány­kollégium patronálóját'— jelöl­jön ki egy olyan szakértőt, aki hajlandó és alkalmas a munkák irányítására, aki na­ponta felkeresné az építkezést, szóval rajta tartaná a szemét a kollégiumon. Nimmer István, a Duna. menti Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat be­ruházási osztályának vezetője — a pártmegbízatást teljesítő szakértő — így nyilatkozott: — Augusztus 13-án, két hét­tel az újságcikk megjelenése után mentem ki először a kol­légiumba. Akkor már javában alapoztak a beömlőiéiben levő vizesblokkot. Nyolc kőműves dolgozott azon a napon az épületben. Néhány nappal az­előtt fogtak munkához. Au­gusztus 17-én, négy nappal ké­sőbb IX festő érkezett és lá­tott elismerésre méltó szorga­lommal munkához. 18-án meg­érkeztek a burkolok, sőt a kő­művesek is új segítőket kap­tak. Ekkor 39-en szorgoskod­tak már a falak között. A cso­port létszáma 30-nál kevesebb sosem volt. Aztán Himmer István el­mondta, hogy a PÁÉV három heti kemény munkával felszá­molta a kollégium zavartalan működését akadályozó hibá­kat. Megszüntették a konyhai gázszivárgást. Kifestették a fo­lyosókat és a szobákat. Szige­telték a tetőt; szóval lakhatóvá tették az épületet. Alig lépünk be a kollégium­ba, az idős portásnő máris pa­naszkodni kezd. — Nem csinálták meg az aj­tót, pedig hónapok óta ígérik. Nézze csak meg, ujjnyi rés van a két szárny között. Meg kell fagyni. Eltűnt két csőszerelő Csorba Éva, a kollégium gondnoka: — Hiba? — kérdezi. — Hogyne lenne. Az ajtók és ab­lakok tucatjai várnak még festésre, meg kellene javítani a konyhai szellőzőket is. Az asszonyok panaszkodnak, hogy az elszívók zajosak, tömítésük pedig hibás. Van még emellett egy 11 oldalas jegyzőkönyvünk is a garanciális hibákról. Ez a kis füzet teljes egészében ak­tuális még. A PÁÉV azt ígér­A. bony bél indult el A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Somogyi Miklósnak, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa tagjának több mint fél évszázados munkásmozgalmi tevékenysége elismeréséül, 80. születésnapja alkalmából, a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt Apró Antal, az országgyűlés elnöke és Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára. ★ -A- ür Az MSZMP Központi Bizottsága és a SZOT elnöksége Somogyi Miklós tiszteletére hétfőn ebédet adott. Somogyi Miklós 80. születésnapjára Ps yolc évtized nagy idő, hát ha még olyan ember élte meg mint Somogyi Miklós! Egyszer azt vallotta valakinek, hogy az élet értelme a munka és a harc. Volt része mindkettőben, és van még ma is. Kubikoscsaládban született, 1896. szeptember 14-én, Abonyban, abban a Pest megyei községben, ahol földes­uraik és gazdag parasztok birtokolták a határ nagy részét, s nakii és a hozzá hasonló szegénynek csak a nyomor ju­tott. Saját bőrén tapasztalta, hogy mi­lyen nagyok voltak abban az időben a szociális igazságtalanságok. Az ács­mesterséget tanulta ki. Az első világ­háborúban katona volt, majd olasz fog­ságba került, ahol megismerkedett a kommunista eszmékkel. Életének erről a szakaszáról így vall: — Olaszországban voltam hadifogoly. Palermóban egy cukorgyárban dolgoz­tam. Itt ért a hír, hogy a munkások és a katonák elzavarták a cárt. Sokat beszélgettünk erről, s úgy okoskodtunk: ha Oroszországban el lehetett kergetni a kizsákmányolókat, akkor ezt mi is megtehetjük. Aztán szökésre szervez­kedtünk, de többen nem tudták a hadi­foglyok közül, hogy számukra jó-e a forradalom vagy sem. A kérdést eldön­tötte a forradalom első dekrétuma, amely igazságos békére hívta fel a né­peket. A legtöbben akkor már mondtuk is tudtuk: ez a mi forradalmunk. Hát még. mikor elérkezett hozzánk a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak híre. Többedmagammal megszök­tem, és haiszáz kilométert utaztam bujkálva, teher- és személyvagonokban, mégis elfogtak és visszavittek. Végül is csak 1919. december 20-án érkeztem vissza Budapestre. Távcl maradt tehát egy másik nagy történelmi eseménytől, a magyar pro­letárdiktatúrától is. Akkor érkezett haza, amikor tombolt a fehérterror. Szűkebb hazájában, Abonyban már 1904-ben megalakult az építőmunkások szakszer­vezete. Amikor hazaérkezett, kereste a kapcsolatot a helyi csoporttal, hónapo­kig nem talált senkit. Szörnyű hónapok voltaic. Sok embert a nyílt utcán vertek agyon, az édesapja egyik jó barátját is. Végül megtalálta az utat a helyi csoporthoz. Bekapcsolódott a munkába. A helyiek egyre inkább a vezetőjüknek tekintették a jó beszédű fiatalembert. Sokat tanult. A helyi csoportnak- jól felszerelt könyvtára volt, ahol Bebel és Hegel műveit is megtalálta. Dolgo­zott és részt vett a helyi csoport mun­kájában. Következetes, alkut, félelmet nem ismerő ember lévén, a munkás- mozgalomba való bekapcsolódása pilla­natától a leghatározottabb baloldali po­litika híve volt, mind a szociáldemok­rata pártban, mind a szakszervezetben. Képességeinek, harcossá,gának híre ha­mar túljutott Abony határain, és Somo­gyi Miklós a szakszervezeti mozgalom ismert vezetőinek sorába került, 1925- ben központi vezetőségi tag, 1930-ban pedig ál-elnöke lett az Építőmunkások Szakszervezetének. Keményen, meg nem alkuvóan har­colt. íme, az abonyi rendőrbiztos 1930. január 12-i jelentése a járás főszolga- bírájának, amelyben fontoskodva így ír: „Tisztelettel jelentem, hogy a szélső­séges szocialista (kommunista) mozga­lom tettesei után való nyomozásaim során megállapítottam, hogy Somogyi Miklós ácssegéd közismert szociálde­mokrata, az Abony községben élő föld­munkások között erős propagandát fej­tett ki a szociáldemokrata pártba való belépésre. Somogyi Miklós néhány évvel ezelőtt maga is földmun­kás volt. később ácsmestereéget tanult, s mint a Marx-féle tévtanokban kitű­nően járatos, kiváló szónokot, a helybeli építőrhunkások csoportja két ízben is elnökévé választotta meg. Ezelőtt két héttel Somogyi az Általános Munkás­képző Egyesület tagja lett, és határozott propagandát fejtett ki a jelenlegi veze­tés ellen. Rendkívüli közgyűlést is ösz- szehívtak, melynek célja a jelölő bizott­ság megválasztása volt, de az igaza cél az, hogy Somogyi Miklós beszélhessen az agybegyűlt munkásokhoz.” A rendőrbiztos végül diadalmasan közli főnökével, hogy Somogyi Miklós nem jelenhetett meg a közgyűlésen, mert ő, mint a rend megbízható őre, leleplezte a tervet, nevezettet pedig letartóztatta. Azt azonban a precíz rendőr kénytelen volt beismerni, hogy Somogyi Miklós letartóztatása előtt mégiscsak beszélt munkatársaival, pro- pagandanyagot adott át nekik, s felhívta figyelmüket az egyesület vezetőinek munkásellenes magatartására. Mindig következetesen küzdött a Horthy-rendszer ellen. Nem kímélte erejét, amikor a munkásmozgalomról volt szó. Ezek az évek emelték Somo­gyi Miklóst a munkásmozgalom hivatott vezetőinek sorába. Kiemelkedő, harcos tagja lett a kommunista párt által életre hívott függetlenségi mozgalom­nak, s mint a Magyar Történelmi Em­lékbizottság egyik alapító tagja is be­írta nevét az antifasiszta ellenállási harcok történetébe. A háború évtizedeiben mint a mun­kás—paraszt összefogás hirdetője is je­lentős szerepet játszott, sokat tett, hogy a két osztály közeledjen egymáshoz. A felszabadulás urán, mint az MKP tagja, továbbra is a szakszervezetben tevékenykedett, az építőmunkások újra elnökükké választották, majd gazdasági vonalon dolgozott. Az ellenforradalom idején tevékenyein részt vett a rend helyreállításában. A forradalmi munkás—paraszt kormány megalakulása után a rádióban felhívás­sal fordult a munkásokhoz, s nagy szerepe volt abban, hogy a szervezett munkások mind nyíltabban ítélték el az ellenforradalmat szító erőket. Ké­sőbb hosszú évekig a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke volt. Kez­dettől fogva tagja az MSZMP Központi Bizottságának és hosszú ideig a Poli­tikai Bizottság tagja is volt. Nyugdíja­zása óta a SZOT számvizsgáló bizottsá­gában tevékenykedik. Egyik alkalommal így nyilatkozott: — Segítek elevenebbé tenni ezt a száraznak látszó munkát. Kijavítani a hibákat, amelyeknek talán egykor én is okozója voltam. Szerény ember. Mindig a közösségért dolgozott, és dolgozik még ma is. Sok­sok évet töltött el a munkásosztály szolgálatában. Legyen ez így még hosz- szú évekig! Gáli Sándor te júniusban, a jegyzőkönyv felvételének idején, hogy ok­tóber közepéig kijavítja a lajs. tromon szereplő hibákat. Érdemes elgondolkozni azon hogy a lakott kollégiumban hogyan fognak felvonulni : mázolok létráikkal, festéke vödreikkel és más felszereié sükkel. Az intézmény ugyan vasárnap óta már ismét 17« lány otthona. A konyha felé haladva, a; oly sok galibát csinált vizes­blokk mellett vezet az utunk A két mosdó ajtaján kifeszí­tett spárgára erősített papíro. figyelmezteti a látogatót: nem használható. A falak még fris­sek, nem száradtak ki eléggé, emiatt kellett várni a helyisé­gek kimeszeléséveL Bene Mihályné, konyhai dolgozó: — Hétfőn kint volt két cső­szerelő a konyhások zuhanyo­zójában felszerelendő központi fűtés miatt. Azt mondták, dél­után visszajönnek. Ma kedd van. Még nem voltak itt. Az eső és a próbamesterek Az épület emeletein még takarítanak. Hiába volt min­den igyekezet, hiába az, hogy a kollégium nevelői mindent megtettek azért, hogy a nyitás napjára megszüntessék a csa­tateret, helyenként még most is nagy a rumli. A festés köz­tudottan nagy felfordulássá, jár. Emlékeztetve az egy hó­nappal ezelőtt megjelent új­ságcikkre, nem árt felidézni, ■ hogy a festés azért pergett le a falakról, mert a gipsz alapanya­gú új típusú falelemek a me­szes festéket képtelenek vol­tak elviselni. Az ilyen ALBA- FAL-at csak műftnyag 'alap­anyagú festékkel, vagy tapétá­val lett volna szabad bevonni. A PÁÉV most ismét kísérletet tett arra, hogy átfestve az épü­letet meszes festékkel, meg­nézze: vajon ez is lepereg-e? Ha ez a kísérlet sem jár siker­rel, a jövő nyáron műanyag­festékbevonatot kapnak a fa­lak. Himmer István így látja: — A rések bitumenezése után elárasztottuk a tetőt víz­zel. Beázás sehol nem volt. A próba sikerrel zárult, pedig tíz centi magasan állt a tetőn a víz. Ügy látszik, az elmúlt napok esőzései alaposabb munkát végeztek, mint a tető kipróbálói. Néhány szoba is­mét beázik, új vízfoltok tarkít­ják tehát a mennyzeteket, sőt egyhelyütt a folyosót is. Megjavították a padlót sze­gélyező gumilábakat is. Igaz-: o szobák többségében már la­zulnak, itt a helyzet tehát nem sokat változott. Ember, anyag, pénz Mi történt tehát Vácott az elmúlt egy hónap alatt? Mind­össze annyi, hogy a PÁÉV hoz­záfogott a kármentéshez. Em­bert, anyagot és fáradságot nem kímélve, három és fél hé­ten át harminc szakmunkása dolgozott a kollégium épületé­ben. És miért? Azért, hogy Zát- szatmunkát végezve, a végle­ges megoldást ismét elodázva nyerjen újabb haladékot1 Eközben embert, anyagot és sok-sok pénzt pazarolva. Nem tudni meddig kísérlete­zik még a vállalat olyan festé- • si eljárással, amely eleve al­kalmatlan a kollégium falele­meihez. Nem tudni azt sem, hány­szor kell még szigetelni a tetőt ahhoz, hogy a harmadik eme­leti szobák ne ázzanak be. Bi­zonytalan az is: mikor írhat már lapunk a váci Komócsin Zoltán kollégiumról úgy, mint befejezett, kész intézményről. Az ügyben csupán egyetlen biztos: a Földvári téri lakóte­lep 2. számú épületének átadá­sa előreláthatólag késik. A PÁÉV erről az építkezésről vonta el a kollégiumhoz a szakembereket. Berkó Pál i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents