Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-11 / 215. szám

A járásban csak itt Gödöllőn, az ÁFÉSZ-nagyáruház műszaki osztályán sok­féle autóalkatrészt és -ápolási cikket, valamint egyéb karosszé- • 'a-kiegészítő tartozékokat árusítanak. Képünkön (balra) Tóth István, a műszaki osztály vezetője a vásárlóknak segít a váló- gatásban. Ifj. Fekete József felvétele Múzeumi tervek Nagyteresén Gazdagnak ígérkezik a nagytarcsai falumúzeum őszi­téli programja. Október 3-án Kovács Istvánná országgyű­lési képviselő beszédével nyit­ják meg a múzeumi hónapot az alábbi állandó kiállítások­kal: A paraszt család ottho­na, Paraszti munkaeszközök, Szemelvények a népviselet és a díszítőművészet történeté­ből, Nagytarcsa története, és végül nyílik egy időszakos ki­állítás is, amely a nagytarcsai úttörőcsapat emlékeit mutatja be. A múzeumi hónap meg­nyitásán a művelődési ház művészeti csoportjai is fellép­nek. Tovább nézve a programot, számos jó kezdeményezésre, érdekességre bukkanhatunk. Október 7-én iskolai foglalko­zás lesz a falumúzeumban, majd 9-én nyílik a Száz ro­var, kétszáz kép című vándor- kiállítás; 10-én a múzeumba­rátok autóstúrát szerveznek az abonyi és a ceglédi múzeu­mok megtekintésére. A hónap folyamán egyébként több is­kolai foglalkozás is lesz a mú­zeum falai között, s október végén ugyancsak itt rendezik meg — tárlatvezetéssel egybe­kötve — az ipari és mezőgaz­dasági szocialista brigádok ta­lálkozóját. F. B. Ilit bAbi;-: || <//rg‘ 0; i PEST MEGYI • -JíL'c. : , • III. ÉVFOLYAM, 215. SZÁM "í- ’ m »i-Mfe %:^3 ‘y­IDÁSA 1976. SZEPTEMBER 11., SZOMBAT Falvaink gazdagodása az V. ötéves tervben (I.) Tizenkét tantermes iskola épül Aszódon A gödöllői járás községei az elmúlt esztendő végén végre­hajtó bizottsági üléseken, ta­nácsüléseken vitatták meg, hogy a következő öt évben mi­lyen közintézmények, középít­kezések szükségesek a falvak­ban. A tervek elkészülése után a járási hivatal és a megyei tanács bírálta felül az elkép­zeléseket. s központi mérlege­lés alapján döntötték el, hogy mely község egy-egy részterü­letre milyen mértékű állami támogatást kaphat. Vízvezsiékek, csatornák A községi tanácsok fejlesz­tési tervei immár véglegesek, s valamennyi településen köztu­dott, hogy milyen téren várha­tó gazdagodás, s a fejlesztések­hez saját alapjukból mennyit kell áldozniuk. Mayer János, a járási hivatal műszaki osz­tályának vezetője tájékoztatta lapunkat arról, hogy 1976 és 1980 között a községek mit épí­„...ha tudunk vi^za tekinteni” Ismét a nyugalmas szülőföldön GYERMEKÉVEIBŐL Somo­gyi István csak néhány esz­tendőt töltött szülőfalujában. Szülei Nagy kútára, majd Vácra költöznek. Felébred benne a rajzolás, festés iránti vonzalom. Kezébe kerül Lyka Károly Munkócsyról írt köny­ve, s a nagy festő alakja fel­gyújtja fantáziáját: asztalos- mesterséget tanul. Dolgozik, szabad idejében pedig fest. Hu­szonhét éves, amikor megszü­letnek első figyelemre méltó képei, melyeken az ellenfor­radalom megrázó élményeit fogalmazza meg. 1958-ban gyűjteményes kiállításon mu­tatják be műveit. Várpalotán a siker még keményebb mun­kára sarkallja. Ugyanez év őszén egy turistacsoporttal az NDK-ba utazik. A visszatérés előtt beteget színlelve iemarad, hogy újra és újra megcsodál­hassa a világhírű drezdai Zwinger képtár kincseit, Wei- mart, Schiller és Goethe vá­rosát. Egy esős délután pedig felül egy Buchenwald felé ha­ladó autóbuszra. Mélyen meg­rázza a hajdani koncentrációs tábor látványa. Hazatérve ta­nulmányokba temetkezik, hogy a lehető legpontosabb képet alakítsa ki magában a ná­cizmus ' kegyetlenségeiről. A KŐVETKEZŐ ÉVBEN tanulmányútra megy az NDK- ba. Lefesti a két német költő­óriás szobrát, majd hazajöva- tele után sorozatban születik mag három kép tatabányai termében: Deportálás, Kivég­zettek, Háború ■ után. Az em­beri szenvedésről magas szín­vonalon valló festményeket ki­állítják 1960-ban a székesfe­hérvári Csók István-képtárban. Belekezd a Haláltáncba, de anyaghiány miatt abbahagy­ja. Egv haldokló asszony ha­láltusáját végignézve kompo­nálja meg Az élet utolsó órá- já-t. Miért izgatta az emberi szenvedés? Mart a boldogabb élet forrása lehet. . A hatvanas évek elején a Dunántúlon alkot különböző termelőszövetkezetekben. A helyi emberek munkája, élete kerül vásznaira. Igyekszik megragadni a köznapok előre­mutató változásait, közben gyermekeket tanít rajzolni, s mert élete nyugodt mederben folyik — szerződése alapján fizetést kap —, párhuzamosan viszi vászonra buchenwaldi él­ményeit. Paraszti témájú al­kotásait előbb Veszprémben, majd Budapesten mutatják be. A hatvanas évek közepén a fővárosba megy. Gyárakkal, üzemekkel köt szerződést, s figyelme középpontjába a munkások élete kerül. MŰVÉSZI PÄLYÄJÄN új szakasz nyílik a hatvanas évek végén. A Deportálás, a Kivég­zettek és a Háború után az auschwitzi múzeumba kerülnek. Angela Davis védelmére nagy­szabású nemzetközi képauk­ciót indít el, amely révén is­mertté válik az egész művész­világban. Kezdeményezéséhez olyan világhírű művészeik csat­lakoznak, mint Picasso, Cha­gall, Salvador Dali. Megmoz­dul a haladó művészvilág. Az aukcióra kétszáz kép és szo­bor gyűlik össze, ő maga har­mincegy képet küld. Az Egye­sült Államok Kommunista Pártjának főtitkára levélben mond köszönetét. Elkötelezett művésznek vall­ja magát. Szavait alkotásai bi­zonyítják. Kezdettől fogva fi­gyelemmel kíséri a vietnami háborút, ezzel kapcsolatos gon­dolatait grafikákon örökíti meg különleges, csurgatott el­járással. A sorozat egyes da­rabjait folyóiratok közük. Egyik darabját pedig a VDK Minisztertanácsa elnökének, Pham Van Dongnak nyújtják át 1973 nyarán. Ugyanez év végén Lengyelországba uta­zik, ahol nyolc hónapot tölt, s megkezdi az auschwitzi kép­sorok komponálását. A soro­zatból a koncentrációs táborok felszámolásának harmincadik évfordulója alkalmából rende­zett kiállításon mutatják be az elkészült darabokat. A lengyel lapok vezető helyen számolnak be Somogyi István műveiről, s a lengyel televízió pedig fil­met készít róla. A képekről így vall az alkotó: „Nem a múltat akartam megfesteni, hanem azt, ami belőle olykor öntudatlanul a mai emberben, a gondolkodásban, érzelemvilá- oában föllelhető. A képek ke­gyetlenségeket, borzalmakat ábrázolnak, de ezek a borzal­mak előre mutatnak. Figyel­meztetnek: ha tudunk vissza­tekinteni. el is tudjuk kerülni a borzalmakat.” A sorozatból három képet a majdeneki mú­zeumnak ajándékoz, a lengyel állam pedig a magyar—lengyel kulturális együttműködés te­rén végzett munkájáért Arany Érdemrend kitüntetésben ré­szesíti. A HALÄLGYÄRAK EMBER­TELENSÉGEINEK ábrázolása közepette egy új sorozat da­rabjai is megjelennek: a mély­tenger, vagy másként a ko­raitok világa. A technikai ki­dolgozásán évekig fáradozik, míg végül sikerül. .. Ezek a képek a víz iránti tiszteletet, a víz élményének fantasztikus vízióit, a színek tüneményes gazdagságát, fegyelmezett har­móniáját fejezik ki. Monumen­tális nyugalom árad belőlük, sejtelmes mozdulatlanság. Elő­ször a Hírlapkiadó Vállalat aulájában, majd a Lengyel Kultúra kiállítótermében szem­lélhették meg az érdeklődők. Közben ismét hozzákezd a Haláltánchoz. A festmény al­só részében sírvilág látható. Itt a háború van eltemetve. Felső részén ott dereng a kék ég. amely felé nyúlik egy fa. gyökereivel a sírvilág egyik koporsójába kapaszkodva. A szenvedés és az új világ képe ez, mely Az ember tragédiája utolsó szavait hirdeti. Jelenleg a Chinoin Gyógy­szergyárral van szerződése. A munkásokkal azonban nemcsak festésen keresztül van kapcso­latban, hanem az általa veze­tett művészeti csoporttal kép­tárakba, múzeumokba szervez­nek látogatásokat. Életéből izgalmas kisre­gényt lehetne írni. Miért jött hát vissza szülőfalujába, Gal- gamácsára? Népszerűséget haj- hász azok körében, akik ma még kevésbé értik megkülön­böztetni a dilettánsokat a mű­vészektől? És a gyűjteménye? Sznobizmus, bizalmat ébresz­tő gesztus? Nem. A paraszti világ emlékeit azért vásárolta, részben gyűjtötte össze Somo­gyi István, mert kellékként használja fel őket a múlt ele­ven, hiteles megszólaltatásához, a paraszti világ legmélyebb rétegeinek művészetbe emelé­séhez — a festészet eszközei­vel. A VISSZATÉRÉS INDÍTÉKA pedig a nyugalom keresésében lelhető meg. Olyan nyugalo­méban, amilyenre egykor Arany János is vágyott. Meg akarja örökíteni szülőfaluja lakóinak életét, munkáját, né­pi szokásaikat, viseletűket. Szeretne kiállításokat rendez­ni, a járásban megismertetni az itt élőkkel a mai magyar festészet legnagyszerűbb alko­tásait. Bene Mihály tenek, bővítenék állami tá­mogatással. — Járásunk területén talán a legfontosabb feladat a közsé­gek közműhálózatának építése, bővítése. Mint köztudott, vidé­künkön a legnagyobb a Galga- völgyi Regionális Víz- és Csa­tornamű Társulat, amely nyolc község víz- és csatornahálóza­tának elkészítését koordinálja. Ezidáig Aszódon, Kartalon, Ik- ladon és Domonyban készültek el a munkával, s kevés már a tennivaló Túrán és Bagón is. A tervek szerint még az idén hozzáfognák a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat munkásai a Galgahévíz és Hé- vízgyörk vezetékeinek a lefek­tetéséihez. — Mely községek vízhálóza­tának állapota megnyugtató még? — Zsámbokon Is befejeződött a munka, működnek a köz- kutak Kerepesen, Isaszegen. Csömörön, Mogyoródon. E fal­vak némelyikében mindenkép­pen bővítésre is szükség lesz. mert a nyári vízhiányos hetek azt mutatták, hogy Kerepesen éi Isaszegen kicsi a kútak víz­hozama. Turci óvoda — októberben — Hol kezdenek vízhálózat­építéshez a következő öt esz­tendőben? — Diányban, Valkón, Vác- szentlászlón és Versegen: már folyik a társulatok előkészíté­se, a vízbázisok kutatása, s helyenként már a tanulmányú es kiviteli tervek készítését is elkezdték. Továbbra is gondot okoz Veresegyház, Erdőkertes és Szada vízellátása, ugyanis a helyi források mind ez idáig nem vezették eredményhez, a végleges megoldást valószínű­leg maid csak az északi vízmű­ág belépése jelenti. — A fentiekben említett viz­es csatornahálózatok építése milyen költségeket jelent? — A társulatok tanácsi tá­mogatása meghaladja a 11 mil­lió forintot, a vállalatok és in­tézmények több mint 47,5 mil­lió forinttal járulnak a közmű építéséhez, s a tanácsi fejlesz­tési alapból is hasonló összeg kerül felhasználásra. Központi vízügyi alapból, valamint la­kossági erőforrásból csaknem ötvenkétmülió forintra lesz szükség. Az V. ötéves terv során is­kolák is épülnek. Az idén kez­dik el Aszódon egy tizenkét tantermes iskola építését, mely­nek tervezett költsége megha­ladja a huszonnégymillió forin­tot. A helyet már kijelölték, a terepet is rendezik, s rövidesen elindulnak az útépítő gépek. Jö­vőre két iskola ^lapjait rakják le. Nagytarcsán egy nyolctan- termeset kezdenek el, tízmillió forintba fog kerülni. Kerepe­sen hasonló nagyságú is­kola kivitelezési költsége hu­szonegymillió forint. Régóta várnak már a péceliek új is­kolára, 1978-ban az ő kívánsá­guk is teljesül, mert ebben az esztendőben kezdik el egy hu­szonnégymillió forintos költ­séggel készülő iskola építését. — Járásunkban a legkiseb­bek otthonai is bővülnek az V. ötéves tervben — folytatta Ma­yer János. — Mogyoródon rö­videsen befejezik az óvoda bő­vítését, Ikladon egy hetvenöt­személyes gyermekintézményt nyitnak, kivitelezési költsége ötmillió forint. Még ebben az esztendőben is sokat halad a valkói százszemélyes óvoda építése, ami több mint négy­millió forintba kerül majd. Csömörön most kezditek el a százszemélyes óvoda falait emelni, egyelőre a megfelelő ajtókra ablakokra várnak. Az V. ötéves terv első óvoda átadá­sára októberben Túrán kerül sor. Veresegyházon is javul a helyzet ebben az időszakiban, százszemélyes gvermekintéz- mény épül négy és fél milió forintért. Orvosi rendelő hat községben Bölcsődéink is nagyobbod­nak: Kistarcsán hárommillió forint, Pécelen ennek a fele jut erre a célra. Szintén a gyermekek érdekében új ren­delők nyílnak. Túrán egymil­lió forintot fordítanak a gyer­mekorvosi rendelő kialakításá­ra, Valkón hasonló költséggel egy gyermek- és egy fogorvosi rendelőt nyitnak. Az egészség- ügyi ellátás színvonalát emeli az Erdőkertesen, a Kistarcsán, a Szadán és a Kartalon felépí­tendő, új körzeti orvosi ren­delő. ö. E. (Folytatjuk) SPORT -f- SPORT -+- SPORT ■+ SPORT CSAK EGYSZER KAPTAK KI Változó aszódi Örülnek a labdarúgás aszó­di kedvelői, mert csapatuk jól játszik. Az Aszódi Spartacus SE az elmúlt idényben a me­gyebajnoki küzdelmekben igen gyenge teljesítményt nyújtott. Kiesése nem véletlen. A nyár folyamán az egye­sület vezetői energetikusán át­szervezték az egész szakosz­tályt. Visszahívták az eszten­dőkkel ezelőtt Aszódon is szép sikereket elért Seres—Székely edzőpárost. Nyolc új játékost igazoltak, s a fiatalok rend­szeres nevelésével törekednek az utánpótlás biztosítására. A hangulat is jó most az aszódi labdarúgók között, s ebben része van annak is, hogy na­ponta tapasztalhatják: kitűnő szakemberek irányítják őket. Az elmúlt esztendő vereség- sorozatai alapján mindnyájan belátták, hogy csakis jól fel­készült, kitűnő erőnlétben játszó csapat érhet el ered­ményt. Az első hetek, hónapok mér­kőzéseinek eredményei mind­ezt ékesen bizonyítják. A 18- as kerettel rendelkező első csapat július 21. óta előbb előkészületi, majd MNK, vé­gül bajnoki mérkőzéseket ját­szott. A tíz mérkőzésből ki­lencen nyertesen, s egy elő­készületi összecsapáson — a Hatvani Kinizsi ellen — vesz- > tesen hagyta el a pályát. A leg'yőzöttek között szerepel a magasabb osztályban játszó Gödöllői Vasas, a Hatvani MÁV is. A bajnoki bemutat­kozás is jól sikerülf; Zsám- bok ellen 2:0, Túra ölen 3:1. Jó volna, ha kezdeti lendü­let tartós maradna. Ügy gon­doljuk, sokkal kellemesebb a győztesek útját járni. Persze a diadalt nem adják ingyen, rendszeresen és keményen kell edzeni, sportszerű életmódra és fegyelmezett játékra van szükség. A. I. 5c orvhal! fecftfzet Rohanás Baráti körben, ismerősök között egyre sűrűbben akad valaki, aki már nem olyan, mint volt. Persze mindenki öregszik — ez olykor látszik is —, de nem erről, hanem sokkal fel­tűnőbb változásról van szó. Mondom, a szűkebb ismeretségi körben is egy­re többször találkozom olyannal, akinek arca be­esett, szeme fátyolos, tekin­tete sokáig pihen egyetlen ponton, s hangja maga a lemondás. Persze, az ember ilyenkor vagy puszta ud­variasságból vagy mert tényleg érdekli, megkér­dezi: mi lelt, öregem rosz- szul nézel ki. A válasz ál­talában kétféle. Barátom, egy balladaíró tömörségé­vel kijelenti: á, semmi, ki vagyok borulva, vagy pe­dig — ez esetben bemen­tünk a csőbe — bő lére eresztett, sirámjellegű kór- tani leírást kapunk. Nem akarok lelki postaládát ját­szani, de egy tanácsot mégis adok. Amikor állha­tatosan végighallgattuk az űzettetésről szóló históriát, a világért se sajnálkoz­zunk, hogy szegény bará­tom, fel a fejjel, van ilyen, hullámvölgy, ugyebár az idegek, senkinek nincsenek kötélből, hidd el, néha én is ... Ehelyett kérdezzük meg: és mondd csak, or­vosnál voltál? Ekkor következik a meg­lepetés, kiborult ismerő­seink igenis voltak orvos­nál. sőt tanácsot is kaptak. A diagnózist mindenki is­meri: kis ideggyengeségről van szó, amit a hajsza, a rohanás, a vélt izgalmak, s egyáltalán, a modern kor sokszor nehezen elviselhe­tő lüktetése vált ki. Ez pedig — míg meg nem szokjuk —'egyre több em­berre hatással van, ők pe­dig egymást is őrjítik. Az, hogy mennyien élnek nyug­tátokkal, már a vicclapok­ban is lerágott csont. De végül is nem ez a gyógy­szer, hanem az, amit az orvos és a pszichológus egyaránt javall: sétáljunk sokat a zöldben, rendszere­sen ússzunk és ne ideges­kedjünk, Ettől a tanácstól idegileg elfáradt ismerő­seim még jobban kiborul­tak, mondván, hogy lehet ilyen marhaságot mondani, hát manapság ki képes e tanács útmutatásai szerint élni? Amikor először hallottam ezt, már akkor is gyanús volt. A lóláb ott lógott ki, hogy mindezt az erőtől duzzadó, kötélidegzetű, makkegészséges egyének­nek is lehet javallani. In­nen már csak egy lépés a következtetés: a modern hajszabetegség gyógyítha­tatlan. Egyelőre. Ezt azon­ban a betegnek nem illik megmondani. A közhiedelem szerint minden rosszak között is van egy legrosszabb. Két­ségtelen, hogy az idegeske­dést a behatások egész hadserege váltja ki, de szerintem a rohanás a fő­bűnös. Nézzünk csak kö­rül! Az utcán mindenki siet, a járda mozgalmas képe akár egy gyorsított felvétel. Ha kell, ha nem, tülekszünk, lökdösődünk, nógatjuk egymást és go- rombáskodunk. A jármű­vek ajtajánál elmosódnak a nemek közti külöbségek, véget ér o.z udvariasság birodalma. Képtelenek va­gyunk úgy sorban állni, hogy a lassú előbbrecsoszo- gástól ne akarjunk guta­ütést kapni. Idegesen topo- gyunk, ha piros a lámpa, le­szóljuk, ha valaki kényel­mesen totyog. Villognak az idegek, veszekedés, elége­detlenkedés a boltban, az utcán, a járműveken. Ör­dögi kör ez, mert az állan­dó szükségtelen rohanással felhecceljük magunkat, az­tán meg a környezetüket. Persze nagy baj nincs, szerencsére vannak idősza­kok, amikor nyugalomra vagyunk kényszerítve. Pél­dául alváskor. Persze a biztonság kedvéért nem árt sétálni a zöldben, úszni, s egyáltalán: kerüljük az idegeskedést. Fehér Béla

Next

/
Thumbnails
Contents