Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-11 / 215. szám

1976. SZEPTEMBER 11., SZOMBAT Októberre elkészül A Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár pomázi gyárában októ­berre adják át a férfifürdőt és öltözőhelyiségeket. A vállalat építőbrigádja a rekonstrukció során, még az idén befejezi az új írezőhelyiség építését is. Az új tanév feladatai Benépesültek az iskolák, elkezdődött a tanév. Az előké­szítő munkák során a városi tanács és a járási hivatal az új tanév feladatait megbeszélő tanácskozásra hívta össze a vá­ros, a járás általános iskoláinak igazgatóit, igazgatóhelyette­seit, az iskolák párttitkárait, szakszervezeti titkárait. A ta­nácskozáson részt vettek az illetékes pártbizottságok, KISZ- bizottságok, a közművelődéssel foglalkozó társintézmények vezető munkatársai is. Az 1976—77-es tanév legfontosabb fel­adataitól érdeklődtünk Szabó Ferencnél, a városi tanács mű­velődési osztályának vezetőjénél. — Miről esett szó az érte­kezleten? — Üj vonás munkánkban, hogy a városi, járási tanév­nyitó tanácskozást az idén kö­zösen szerveztük meg. A tanév kezdetekor a városban és a járásban több mint ötezer tanköteles gyermek kezdi meg a rendszeres iskolábajárást, a tanulást. Ez az összlakosság | : mintegy 10 százaléka. Róluk és az iskolában folyó munkák­ról volt szó a megbeszélésen. — mondotta Szabó Ferenc. — Melyek a most kezdődő tanév legfontosabb feladatai? — Az oktatási Minisztérium utasítása, valamint a Pest me­gyei Tanács művelődési osz­tályának útmutatója számos feladatot tartalmaz. A legfon­tosabb tennivaló az 1972. évi oktatáspolitikai határozat szel­lemében megkezdett munka folytatása, valamint az 1978- tdl életbe lépő, új tantervekre v<Uó felkészülés. Ezenkívül emelni kell a tanítási órák színvonalát, korszerűsíteni kell az óvoda- és iskolahálózatot, javítani kell a pedagógus munkaerő-ellátottságon és ugyancsak sokat kell tennünk a tankötelezettségi törvény végrehajtása, valamint az egyes oktatási intézmények kö­zött meglevő szintkülönbségek csökkentése érdekében. Javí­tani kell a pedagógusok bér­helyzetén, fokozni kell az isko­lavezetés pedagógiai tevékeny­ségét. — A népesség növekedése milyen gondokat okoz? — Elsősorban a két agg­lomerációs községben, Budaka- lászon és Pomázon vannak gondjaink. Bár a budakalászi 150 személyes óvoda felépítése enyhít a gondokon, az iskola- hálózat bővítését, a szakrend­szerű oktatás általánossá téte­lét, a személyi és tárgyi fel­tételek javítását a jövőben is szorgalmazni kell. Szentendrén a Rákóczi úti iskola bővítésé­vel kapcsolatos kivitelezési ter­vek elkészülnek az idén, a Felszabadulás úti lakótelepen pedig 16 tantermes iskola épí­tését kezdik el. Óvodák építé- sé,re is sor kerül az elkövetke­ző időszakban. Dunabogdány- ban napközit és tornatermet építenek. Az oktatási intézmé­nyek bővítése mellett tovább kell javítani a pedagógusok le­telepedési feltételeit, elsősor­ban Pilisszántón, Budakalá- szon, Pomázon és Dunabog- dányban. — Az oktató-nevelő munká­hoz milyen feladatokat kell megoldani? — Elsősorban a tartalmi munkát kell fokozni. Biztosí­tani kell a tankötelezettségi törvény végrehajtását, emelni kell a tanítási órák színvona­lát, nagy gondot kell fordíta­ni a világnézeti, az erkölcsi, a hazafias nevelés kérdéseire, a családi nevelésre, és gondos­kodni kell az iskolavezetés színvonalának emeléséről is. Az elmúlt tanévben csökkent az iskola látogatása alól fel­mentettek száma, indokolatlan felmentés sem a városban, sem a járásban nem volt. Az isko­lák a fejlődésben visszama­radt tanulók részére szívesen szerveznének korrekciós osztá­lyokat, de a jelenlegi körülmé­nyek között, az iskolaérettségi vizsgálatok szervezési nehézsé­gei, valamint a megfelelően felkészített nevelők hiánya miatt ez csak terv marad. Nehéz segíteni a munkaerőgondokon Dunabogdányban Sikeres tervteljesítés — növekvő igények — Nálunk nincs vándorma­dár, nincs ingázó — mondja Knáb Mihály üzemvezető, a Középdunavölgyi Vízügyi Igaz­gatóság dunabogdányi kőbá­nyájában. — Az ilyen embe­rek nem maradnak meg ná­lunk mart a bányában dolgoz­ni nem gyerekjáték. A kővágó, a kőhasító munkások nehéz fi­zikai munkát végeznek, ná­lunk nincsenek divatos szak­mák. Ezért munkaerőgond­jaink is vannak. Jelenleg is 12 ember hiányzik a bányá­ból. Viszont a munkás-létszám 85 száza­léka a törzsgárdához tar­tozik, és a szocialista brigádmozga­lomban is szép eredményeket értünk el. Tíz brigádunk kö­zül kettő kiváló, van öt arany­koszorús, és két ezüst-koszo­rús közösségünk. A tíz bri­gádból kilenc a munkások, egy pedig a bánya műszaki és ad­minisztratív dolgozóiból ala­kult. A műszaki és adminiszt­ratív dolgozók is legalább tíz éve törzsgárdatagok. — Fiatalok sem jönnek ide dolgozni? — Nehéz fizikai munkára nem. Gépkezelőnek, dömper­vezetőnek szívesen jelentkez­nek, ezekben a munkakörök­ben nincs munkaerőhiány, de kőbányásznak már nem jön­nek a fiatalok sem, mert ezt a pénzt más-hol könnyebben meg tudják keresni. A bánya dolgozói mindnyájan dunabog- dányiak, ezért a muníkaerő- utánpófclás gondot okoz. Pedig ásványkincsben, alapanyag­ban gazdagok vagyunk, a mű­szaki feltételek is biztosítot­tak, többet tudnánk termelni, de a munkáslétszámot nem tudjuk fejleszteni, nincs elegendő emberünk. — Hogyan teljesítették az el­ső félév terveit? — Sikeresen. Az idén 267 ezer tonna követ kell kiter­melnünk. A félév során mint­egy 168 ezer tonnát állítottunk , elő, az idei tervünk 62,6 szá­zalékát. Az eredményekről a i közelmúltban termelési tanács- I kozáson számoltunk be dolgo­zóinknak, és a vízügyi igaz­gatóság vezetői is elégedettek voltak a munkánkkal. így az­után a második félév eredeti tervszámait módosították, hi­szen terven felül 20 ezer tonna követ szállítunk a Fővárosi Vízműveknek, 6 ezer tonnát pedig a Közmű- és Mélyépítő Vállalatnak, Budapest vízellá­tásához. Az a helyzet, hogy íaras'-'tt kőből az igényeknek még a 10 százalékát sem tud­juk kielégíteni a mostani mun- káslótszámmal és gépi kapaci­tással. Hogy csak egy példát említsek, a Fővárosi Kertésze­ti Vállalatnak, évente 140 ezer darab kockakőre lenne szük­sége, bányánk viszont mind­össze 65 ezer darabot állít elő égy év alatt. — A faragott kő a bánya egyetlen terméke? — Szó sincs róla. Vízépítési terméskőből az idei tervünk például 101 ezer tonna. Útépí­tési alapkőből, az úgynevezett forgácskőből fél év alatt már az egész évre terve­zett mennyiséget kibá­nyásztuk, sőt 16 százalékkal túlteljesí­tettük. Ezenkívül zúzott követ és építőkövet is bányászunk. Mindegyik kőfajtából a félévre tervezett mennyiségnél jóval többet termeltünk, ezért kap­tunk terven felül is megbízá­sokat a második félévre. — A bányafejlesztési ter­vek? — 1970-ben rekonstrukció kezdődött a bányában. A 138 millió forintos beruházás so­rán már megépült a dunai rakodó, a munkahelyet és a Dunát összekötő betonút a ll­es fő közlekedési út feletti híddal. Fürdőit, Öltözőt, ebédlőt és korszerű javítóműhelyt épí­tettünk, két négylakásos la­kóház épült a vállalat dolgo­zóinak és az irodaházat is felújítottuk. Az elmúlt hetek­bein költöztünk be az épület­be. Az idén elkészült a dunai rakodószalag és üzembe he­lyezzük a kompresszorházat is. Ha befejezzük a kőzúzó, kőtörő építését, akkor a környéken, a Duna mentén és Budapest számára az útépítési alapanya­gokból minden igényt ki tu­dunk elégíteni. Szcgedick Szentendrén Élmények, kiállításon Kedves vendégei voltak Szentendrének az elmúlt hé­ten. A szegei Juhász Gyula Tanárképző Főiskola legte­hetségesebb rajzszakos hall­gatói látogattak el a műem­lékekben gazdag városba, és egyhetes képzőművészeti tábo rozáson vettek részt Szentend rén. Novak András tanársegéd­festőművész vezetésével a fia­tal szegedi tanárjelöltek meg ismerkedtek a város építésze nevezetességeivel, különbö" múzeumokba látogattak el, é találkoztak a városban élő é> dolgozó képzőművészekkel is Az egyhetes szentendrei tar­tózkodás élményeiből készül' alkotásokat kiállításon mutat­ják majd be Szegeden, a fő­iskolán. • • Öntözik a másodvefést Gondoskodás az állatállományról Ezekben a napokban már javában folyik a silózás a dunabogdányi Úttörő Tsz-ben. Az állatállománynak 200 va­gon silóra van szüksége, eb­ből 130 vagounyi mennyiséget saját termésből állítanak elő, a hiányzó részt kukoricaszár­ból és répaszeletböl tartalé­koljuk. A rápaszeletet a cu­korgyár adja, a kukoricaszá­rat a saját, illetve a tahitót- falui Kék-Duna Szakszövet­kezet területeiről takarítják be. A nyári betakarítási mun­kák során a termelőszövetke­zet szép termésátlagot ért el. A búzából 33 mázsás, a ta­vaszi árpából ugyancsak 33 mázsás hektáronkénti termést takarítottak be. — Érdekességként meg kell említeni — mondja Horváth Antal, a szövetkezet elnöke —, hogy a tavaszi árpa ter­méshozama a visegrádi terü­leten 59 mázsa, a bogdányi területen 17 mázsa volt hek­táronként, a rosszabb talaj és a hosszan tartó szárazság kö­vetkeztében. A szövetkezet ga­bonájának betakarítása után gépeink segítették a visegrá­di háztáji gazdaságokat. Tíz hektárról takarítottuk be a termést a visegrádi gazdasá­gokban. Ezután pedig a Kék- Duna Szakszövetkezetnek se­gítettünk 60 hektáron. — Az aratás után megkezd­ték a talajmunkákat, a tar­lóhántást. Hetven hektáron másodvetésként szudáni füvet, naprafongót, kukoricát vetet­tünk és azóta is rendszeresen öntözzük ezt a területet. Az elmúlt esős időszak után most melegebb időre számítunk. Ugyancsak elkezdtük az őszi vetések talajelőkészítő mun­kálatait is. Huszonöt hektáron megkezdtük a szervestrágyá­zást, amelyet majd a siló-zás után folytatunk. A VAROSBAN ÉS A JÁRÁSBAN Az MSZBT országos értekezletére készülnek Az elmúlt héten a városi és a járási pártbizottság kezde­ményezésére tanácskozásra hívták össze a városban, já­rásban működő Magyar— Fáradhatatlanul munkásmozgalmi eszmékből. A következő évben beléptem a Szociáldemokrata Pártba. Beiratkoztam egy hároméves vasasszemináriumra. Sokat ta­nultam, hogy megértsem a marxista tanok lényegét. Az eredményes vizsgák után ju­talomképpen a „vörös” Bécs vasasszövetsége egy hétre meghívta a szeminárium résztvevőit. Tevékenységemet nem nézték jószemmel a ha­jógyár vezetői, jóllehet mun­kámban nem találhattak kifo­gást, elbocsátottak. Egy ideig alkalmi munkákból éltem, dolgoztam az apám műhelyé­ben, elszegődtem napszámos­nak. Az is igaz, később visz- szavettek a gyárba. — 1936-ban megalakítottuk az SZDP helyi csoportját, amelynek elnökévé választot­tak. Egy szoba-konyhás házat béreltünk a pártszervezetnek, szabályos szerződésünk volt, nem tudtak kitenni bennün­ket, pedig sokszor próbálták. Először csak húszán, harmin­cán léptek be, azután egyre többen lettünk. 1938 után alaposan megromlott a hely­zetünk. Szökés karácsonykor — A második világháború alatt társaimmal részt vállal­tunk az illegális kommunista párt munkájából. Sok neves elvtársat említhetnék, akiket ismertem, akikkel kapcsolat­ban voltam. Ságvári Endre kétszer is járt nálunk, a munkásotthonban. Az egyik öcsém, Lajos, aki velem együtt illegális kommunista volt, már 1942-ben bekerült a hír­Takaros kis ház, a kertben : vén diófák mellett aprócska pádon beszélgetünk. Cseppet ; sem lepődik meg a váratlan látogatáson, viselkedésén, be­szédén érződik; hozzászokott a nyilvános szerepléshez. Pedig Kovács Gábor már 74 éves és éppen 50 esztendeje annak, hogy párttag lett. — Itt Budakalászon falusi kovács volt az apám. öcséim, Lajos és József, velem együtt apám szakmáját választotta, Sándor nyomdász lett. Gábor bácsi gondolatai már a múltban járnak. Sokat élt, sokat tapasztalt. Azok közé az emberek közé tartozik, akik a legnehezebb időben is ki­tartottak hitük mellett. Része­sei ők az azóta végbement nagy társadalmi átalakulás­nak. Nevezetes évszámok — 1920-ban történt, hogy megalakítottam a helybeli sportegyesületet. Szervezett munkás nem vehetett részt a MOVE-ban, az MLSZ-be lép­tünk be, s nagy örömünkre szolgált, hogy a környék bal­oldali gondolkodású lakói ben­nünket pártoltak. A követke­ző évben az óbudai hajógyár­ba kerültem. Nehéz, szép munka volt. Gorombakovács lettem, előmunkás. Én felel­tem társaim munkájáért is, három és fél mázsás vasmacs­kákat készítettünk. 1926. Ismét nevezetes évszám, ekkor avat­tuk ugyanis az óbudai mun­kásotthont. A vasasszakszer­vezet III. kerületi bizottságá­nak tagja lettem, közelebb ke­rültem, többet megértettem a hedt 402-es büntetőszázadba. Engem, 12 társammal 1944 áp­rilisában gyűjtőfogházba vit­tek, május utolsó napjaiban engedtek haza. Június 7-én már a 410-es büntetőszázaddal az alsósági bazaltbányában dolgoztam. Később Vácra szál­lítottak, őrizetes lettem. A budapesti Hadik-laktanyából karácsony éjjelén akartak ki­vinni bennünket Ausztriába. Ürömig jutottunk, Budapest már körül volt zárva. Kará­csony másnapján hazaszök­tem. Néhány óra múlva Bu­dakalászon voltak a szovjetek. Néhány napon belül megala­kult a helyi szovjet parancs­nokság, hivattak, legyek a se­gítségükre. Mozgalmas idők Már a felszabadulás nap­jainál tartunk. Kovács Gábor gondolatai óramű pontosság­gal térnek vissza minden mozzanatra. De ez érthető is, hiszen ezek az évek, harcok, feladatok az ő élete. — Budakalászon 1945 feb­ruárjában a Nemzeti Bizott­ság elnöke lettem. Fontos fel­adatot bíztak rám a Nehéz­ipari Központnál (NIK), az ál­lamosított ipari üzemek irá­nyításában vettem részt. Ké­sőbb, 1952-ben az angyalföldi Kazángyártó és Javító Válla­lat művelettervezőjének ne­veztek ki. Alaposan megsoka­sodott a munkám. A vállalat párttitkára voltam és ezzel egy időben esti gimnáziumot végeztem. Innen mentem az­után nyugdíjba, még 1962-ben. Nehéz az egész életében szervező-tevékenykedő em­bert nyugdíjasként elképzel­ni. Mintha megérezné a gon­dolataimat, mosolyogva foly­tatja: — Maradt tennivalóm bő­ven. Népfrontelnökségi tag vagyok, tanácstag, a helyi pártbizottság tagja és a szent­endrei járás munkásmozgalmi hagyományokat ápoló bizott­ságának tagja. Ez utóbbi funkciómban társaimmal szép és nemes feladatot végzünk. A járás 13 községében keres­sük, kutatjuk fel a munkás- mozgalmi emlékeket, a régi idők még élő tanúit. Lajos öcsémnek emlékoszlopot állí­tottunk, a Lenfonó- és Szövő­gyár mögött az utcát róla ne­veztük el. ★ Kovács Gábor a Szocialista Hazáért Érdemrend birtokosa. Elismerik, megbecsülik a já­rásban és lakóhelyén, Buda­kalászon is. Gyakran hívják előadásokat tartani és a poli­tikai vitakörök egyik állandó résztvevője, előadója. Feleségével kettesben élde­gél a kis házban, a kertet ka- pálgatja, nyulakat tenyészt. De nem szűnt meg fáradha­tatlanul, aktívan részt venni a kisebb közösség, Budakalász életében. S. Zs. Szovjet Baráti Társaság szak­csoportok ügyvezető elnökeit, valamint az érintett vállala­tok, intézmények pártalap- szervezeteinek titkárait. Az MSZBT októberben or­szágos értekezleten vitatja meg a korábbi öt esztendőben végzett munkát. Minden tag­csoporthoz a közelmúltban el­juttatták az országos elnök­ség levelét és az országos kon­ferencia beszámolótervezetét. Az üzemekben, vállalatoknál, intézményeiméi működő tag­csoportok megvitatták a ter­vezetet, saját munkájukat, te­vékenységüket értékelve, kü­lönböző javaslatokat dolgoz­tak ki az országos értekezlet­re. Szentendrén és a szentend­rei járásban öt MSZBT-cso- port működik: Szentendrén a BVM-ben, valamint a megyei művelődési központban, a já­rás területén pedig a Len­fonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárában, az Óbuda Tsz-ben és a Gyógy­növénykutató Intézetben. A szerdai tanácskozáson megvitatták az országos el­nökség levelét, és számot ad­tak az eddig végzett munká­ról, a tagcsoportok tevékeny­ségérő!. A város és a járás MSZBT-tagcsoportjai nem egy időben alakultak, tehát tevé­kenységük eredményei is kü­lönbözőek. A legfrissebb cso­portok közé tartozik a megyei művelődési központé, valamint a Lenfonó- és Szövőipari Vál­lalat kalászi gyáráé, melyek 1974-ben alakultak. A két pártbizottság kezde­ményezte megbeszélésen a működő tagcsoportok vezetői az országos tennivalók mellett az együttműködés járási-váro­si feladatait is megbeszélték. Az oldalt írta: Kiss György Mihály Foto: Nagy Iván

Next

/
Thumbnails
Contents