Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-10 / 214. szám

Fiatalok a munkáról, az ISG-ben Szeretik a szakmát, a közösséget Növényvédelem Új, nagy hatású szerek Idén a mezőgazdasági üze­mekben lényegesen kevesebb kárt okoztak a növényi kárte­vők és betegségek, mint az el­múlt évben, ez azzal magya­rázható, hogy a termelők mintegy 250 féle vegyszerből — tehát bőséges kínálatból — válogathatták ki a számukra legmegfelelőbb készítménye­ket, s így módjuk volt a kor­szerű növényfajták megóvásá­ra, a terméshozamok növelésé­re. A termelők éltek a lehető­seggel; augusztus elejéig ösz- szesen 3,4 milliárd forint érté­kű készítményt vásároltak az Agrotröszt hálózatában. Az igények kielégítésére a MÉM legújabb készítmények felhasználását engedélyezte. Közöttük nagy hatású, keresett szereket. Az egyik speciális vegyszer importból származik, felhasználásával a leszüretelt alma héjának elszíneződését akadályozhatják meg a több hónapos raktározás alatt. Űj készítményt kaptak a paradi­csomtermesztők is, a Daconil- készítmény alkalmas arra, hogy megelőzze a fitoptóra fér. főzést, és jó hatással alkalmaz­ható a burgonyavész ellen is. A Hostathiont az NSZK-ból importálják, a készítményt a gyümölcsöskertek kártevői el­len vethetik be, de szántóföldi növényi kultúrákra is .kiper­metezhetik. /> Uj cipőmodellek Évtizedes hagyományra te­kintenek vissza a szövetkezeti szolgáltatók országos pályáza­tai. A múlt hónapokban a ci­pőmodellezők versengtek a hat kategóriában kiírt pálydíja- kért. A beérkezett 247 pálya­munkát elbíráló bizottság ösz- szesen nyolc első, 7 második és 8 harmadik díjat adott ki, s odaítélte az OKISZ különdí- ját is. A KÖRÖSI ÁLLAMI ' GAZDASÁG 800 hektáros rizstelepének rekonstrukciós munkálataihoz alvállalkozót keres Címünk: Gyoma, Kossuth u. 18. Telefon: 131. Telex: KAAGH 83 206. Másképp lelkesednek, gon­dolkoznak, öltözködnek, más­képp szórakoznak, örülnek, búslakodnak; ebben különböz­nek egymástóh Hajuk hosszú, szókimondóak, beszédük őszin­te, és ami talán még ennél is fontosabb, egyformán szeretik szakmájukat; ebben hasonlíta­nak. És természetesen fiatal­ságukban, mivel egyikük sem múlt még el 26 éves. Az Ipa­ri Szerelvény- és Gépgyár dol­gozói esztergályosok, marósok, lakatosok, akik többségükben messzi vidékről érkeztek, talán egy kicsit szerencsét próbálni; amint a mesékben is írva van, csak ‘gazdagabban a szegény legényeknél. Legalábbis célok­kal, elképzeléskkel, vágyakkal képzeletbeli tarsolyukban. Dinasztiák Hallottam orvos, művész, iró, ritka szakmákat képviselő di­nasztiákról, most vasascsalá- doklcal ismerkedtem. — A véletlen segített ab­ban, hogy esztergályos legyek — mondja Bulyáki Lajos, aki Nagyecsedről, a hajdani Bátho- ri-család lakhelyéről indult el, ha nem is világot, de legalább országot látni. — Lakatosnak készültem, s ez nem is csoda. Lakatos a bátyám, vasas az egész család. Szadán akartam tanulná, de ott nem volt hely, s így Budapesten ismerkedtem meg az esztergálással. A Nyírségből jött Gyurko- vics János és a miskolci Szat­mári György is a család pél­dáját követte. — Esetem eltér egy keve­set a többiekétől — magyaráz­za a legfiatalabb, Kovács Zol­tán, aki az egyetlen marós a társaságban. — Budakeszin la­kom, s a fővárosban tanultam három évig, szakmunkáskép­zőben. Jól ment a tanulás, né­gyes voltam, s közben KISZ- titkárként is tevékenykedtem. Nem sokkal a vizsga előtt hagytam ott az iskolát. Egy nézeteltérés miatt az egyik ta­nárral. A téma a KISZ-mun- ka volt. Alakul a fém A fiúk NAF-gömbcsapokat gyártanak, amelyet licencként vásárolt a gyár négy éve az UNIBALL svéd cégtől, 20 mil­lióért. Az elkészült áteresztő szelepek 10 százalékát rönt­gennel is megvizsgálják, s ha csak egy százaléknyi hibára lelnek, ellenőrzik valameny- nyit. Felelősségteljes a munka. — Állítom, a legszebb — szólal meg Gyurkovics János. — Figyelem, amint alakul az anyag, s a felgyűrődő forgács atizzva a kések nyomán, kü­lönböző színeket ölt, sistereg. Csak az ismerheti ezt az ér­zést, aki nap mint nap eszter­gál. Tavaly még csak 18 ezret készítettünk a gömbcsapból, idén már 60 ezer a terv. Nő a kereslet. ' Gondoskodjék gyermeke napi fejadagjáról az iskolatej-akció keretében! /p3AR| v£i Előfizethető minden iskolában. Szállítják a Középmag/arorsiági Tejipari Vállalat üzemei. — Mindannyian azért csi­náljuk, mert szeretjük a szak­mát — fűzi tovább a szavakat Szatmári György. — Miskol­con is találtam volna munka- lehetőséget. Talán változatos­ságra vágytam. Bérünk 1800 és 3 és fél ezer forint között alakul, s nősülni akarok. La­kás persze nincs, így hát al­bérletet keresünk... — Igazuk van a fiúknak — veszi át ismét a szót Bulyáki Lajos. — Áz idősebbek azt mondják, művészet ez a mun­ka. Bizonyára úgy is van, csak idő kell, míg az iskolaévek után az ember mindent megis­mer. Vannak ritka munkák, fel­adatok, amelyet csak azok tel­jesíthetnek, akik a szakma va­lamennyi fortélyát ismerik. — Persze, a pénz sem le­becsülhető. Hiszen mindany- nyian ezért dolgozunk. Ez a legfontosabb elismerés ... ... és a gyár ? Kérdezem: mit tennének, ha valamelyik gyár ugyanezért- a munkáért több pénzt ígérne? Nem lepődnek meg a kérdé­sen, látszik, nem most hall­ják először. A pályakezdő mun­kásokat foglalkoztatja a téma. — Hirtelen jött a kérdés, de nem váratlan — mondja Szat­mári György. — Manapság nagy kereslete van a jó mun­kaerőnek. Biztosan gondolkoz­nánk az ajánlaton. Kit, meny­nyire köt magához a közösség, a brigád — ezek a fő kérdé­sek. Néhány forintért nemigen választja az ember a kiszámít­hatatlant. De ha többet ígér­nek: ki tudja? — Mi messziről érkeztünk — teszi hozzá Gyurkovics Já­nos —, két-három éve dolgo­zunk csak a gyárban. Ez a leghosszabb idő, amit itt kö­zülünk valaki eltöltött. Nem akarunk elmenni innen, de ha többet ígérnének, bizonyosan töprengenénk rajta. Figyelem e fiatal, rokon­szenves és őszinte szakmunká­sok szavait, s azon gondolko­zom: vajon összefér-e a szak­maszeretet és a gyár séeretete? Feltótelezi-e a- kettő egymást? Vagy idő kell ahhoz, hogy az ember megtanulja tisztelni, szeretni a gyárat, a gépeket, a társakat? Egymásért A NAF-gömbcsapok, ame­lyeket egyszerűen elzárósze­lepeknek is nevezhetünk, vég­ső formájukat abban a mű­helyben nyerik el, ahol festik őket, a nyitó- és zárócsapo­kat rájuk szerelik. — Csak azt mondhatom: fe­lelősségteljes munka a miénk — mondja Rebersák Alfonz szerelőlakatos. — Nem tegnap jöttem az üzembe, hanem ez­előtt hét vagy nyolc éve. Is­merem az embereket, a mun­katársakat. Nem mennék el innen. Segítjük egymást, ha arról van szó ... Holzhäuser Ferenc még köz­beveti : — Megtörténik, hogy sür­gős munkát kap a műhely. Akkor segítjük a többieket. Szakmánk van, iparitanuló-is- kolát, gépipari technikumot végeztünk, de nem szégyell­jük, ha kimegyünk a többiek közé csavarokat meghúzni, a nyitó-záró karokat felszerelni. Kölcsönös dolog ez, hiszen bő­ven akad alkalom, amikor ne­künk van szükségünk a segít­ségre. Problémája persze min­denkinek van, különösképpen, ha fiatal. Lakás, család, szó­rakozás. De e közösségtől sem­miképpen sém válnék meg... ★ Fiatalok. Hosszabb vagy ,rö- videbb ideje dolgoznak. Vajon mennyiben különböznek azok­tól a meglett, idős munkások­tól, akik harminc-negyven évet húztak le egy helyen? Bi­zonyára korukban, tapasztala­tukban. Most tanulják a mun­kát becsülni. A szakmát már szeretik, s ez a feltétele a kö­tődésnek a közösséghez. Virág Ferenc ÜDÜLŐTERÜLETI BIZOTTSÁG SOMLYÓSZIGETEN Első a környezetvédelem Dömsöd üdülőterülete szige­ten van és jóformán telisded teli nyaralókkal, hétvégi há­zakkal. Csakhogy a hosszú sziget északi része, bár a szá­razfölddel egyedül a Dömsöd- ről vezető híd köti össze, ál- lamigazgatásilag a Csepel-szl- geten levő Ráckevéhez tarto­zik. Attól viszont elég széles víztükör választja el és sem­miféle közvetlen kapcsolata nincs vele. Ennek a szigetrész­nek azonban neve is van, Somlyó-szigetnSk hívják. Né­mileg kevésbé beépült a döm- södi szigetrésznél, azért csa­ládtagokkal együtt mégis 1800 embernél több él itt nyaranta hétvégi házakban, vagy vil­lákban. Nemrég a Dömsödi sziget üdülőtelepi bizottságához ha­sonlóan a Somlyó-szigetiek is megalakították a maguk bi­zottságát, amelynek Nagy Sándort választották elnökévé. A bizottság 28 tagú elnöksége a napokban tartotta első ülé­sét, amelynek fő napirendi pontja a terület környezetvé­delme volt. Kimondották, egyik első feladat a vízpart védelme azokon a pontokon, ahol elmosással fenyegeti a Duna. Ezt a munkálatot nagy­szabású társadalmi munkával kívánják megvalósítani. Meg­szervezik rövidesen a szemét- gyűjtést és -fuvarozást, is, ez­zel is a környezetvedelmet szolgálják. A rendezési terv alapján az üdülőterület kijelölt útjainak felújítására, közlekedési táb­lák elhelyezésére szintén tár­sadalmi munkát szerveznek. E célból az elnökség tagjai a terület ingatlantulajdonosait sorban felkeresik. Megtárgyalták azt is, hogy miképpen készítik elő a vil­lanyáram bevezetését Somlyó- szigetre. Ezt a kérdést egye­lőre az elnökség tanulmányoz­za és szakértőkkel tárgyal. Biztosra veszik az elnökség tagjai, a szigetiek készségesen meghozzák a szükséges anyagi áldozatot, hogy kigyulladjon nyári és hétvégi lakóhelyükön a villany. Sz. E. TTol volt — hol nem volt, volt egyszer egy tyúk, ami aranytojást tojt. No, én ilyesmit hallottam a minap egy kutyáról, azzal a különb­séggel, hogy ma is élő, valósá­gos négylábúról volt szó, s a tojások, amiket produkált, ezüstből valók. Legalábbis an­nak nézte Éva néni az apró galacsinokat, amiket abban ta­lált, mit kutyája a szomszé­dék ajtaja elé biggyesztett. Először nem akart hinni a szemének. Pislogott apró kis kontya alatt, kétszer is meg­csipkedte magát, ébren van-e egyáltalán? Nem álmodott. Kénytelen volt tudomásul ven­ni, hogy léteznek a kis ezüst­golyók. Azok meg, mintha szándékosan csújolódnának, itt is — ott is megcsillantak az anyagban, mellyel születtek. Éva néni közelebb hajolt hoz­zájuk. A gyerekeitől már ré- ges-régen megtanulta, hogy csodák manapság nincsenek, mégis gondolkodóba esett. Ez a kutya nem lehets csak olyan mindennapi kutya. Na. ez az!... Olyan furcsán viselkedett vasárnap délután is. Csak ült és bambán bámult a sarokba, majd panaszosan vinnyogott egy keveset, látha­tóan gyötörte valami. Hát per­sze! A Valami! Hogy ez nem jutott hamarabb eszébe ... Ak­kor szállta meg ezt a nagysze­rű Bogit a csodatérő. Akkor győzködött benne az indulat, Elkészül a magszanfó TÖBB MINT 100 MILLIÓ FORINT BERUHÁZÁS A CSEPEL-SZIGETI LENIN TSZ-BEN Egy időben több beruházás is folyik a Csepel-szigeti Le­nin Tsz-ben. Szigetcsépen de­cember 31-re készül el a 32 férőhelyes elletőistálló, mely- lyel szakosítottá válik a tehe­nészetük. Jelenleg 1300 szarvasmarhájuk van, melyből 300 a tehén. Jövő őszre egy 108 férőhelyes marhaistálló építését tervezik Szigetújfalu­ban, a tehenek számát pedig ezzel egy időben 450-re növe­lik. Ehhez még két újabb beru­házás kapcsolódik; a magszá­rító és keverő üzem, valamint a tejfeldolgozó fejlesztése. A Bábolna típusú massza- ’ ritó alapozása és a szárí­tótorony már elkészült, november 7-re szeretnék át­adni. A belső szerelésen kívül minden munkát a szövetkezet segédüzemének dolgozói vé­geznek, így 12 millió forintba kerül a magszárftó. 1978—79- ben újabbb 30 millió forint költséggel ■ lucernaszárítót, ke­verőüzemet és 20 köbméter termény tárolására alkalmas magtárat építenek hozzá. • Az egész berendezés üze­meltetéséhez egyetlen em­berre lesz szükség. A szemestermény-szárító ka­pacitása 15 százalékos víztar­talom kivonása mellett 15 ton­na lesz óránként. A lucerna­szárító 600 vagon siló és 150 vagon lucerna pogácsás abrak Készítésére lesz alkalmas. A keverőüzemben 1 millió csir­kének kevernek tápot, de a számításaik szerint marad szabad kapacitás bérmunkára is. A tejüzemben jelenleg 2 millió liter tejet dolgoznak fel évente. Természetesen ez nem mind a saját tehenészetükből kerül ki, hanem Ráckevétól Szigetszentmiklósig felvásá­rolják a szövetkezetekben és kisgazdaságokban termelt te­jet, s mintegy viszontszolgál­tatásképpen minden község­ben van tej-tejtermék es zöldségboltjuk. Jelenleg 2 mil­lió forint ráfordítással fej­lesztik az üzemet. Már megérkeztek a gépek és felszerelések egy teljesen zárt technológiai rendszer kialakításához, mely 2500 liter tej feldolgozásához nyújt lehetőséget óránként. Most még csak 140 ezer csirkét nevelnek évente, de minden évben egy 24 ezer csirke nevelésére alkalmas blokkal bővítik a telepet, s évente hatszor szállítanak. Ez annyit jelet, hogy az ötéves terv végére mintegy 1 millió csirke takarmányáról kell gondoskodniuk. 2 kiló 41 deka takarmány­keverékkel állítanak elő 1 kiló csirkehúst, Nagy Iván felvétele s 49 nap alatt másfél kilósra nőnek a baromfiak. Az el­hullást sikerült 1,13 százalékra mérsékelniük. öt év alatt öszesen 85 mil­lió forintot költenek beruhá­zásra, ami az amortizációval együtt 110 milliót tesz ki. Ezt szeretnék minél ésszerűbben felhasználni a' gazdaság fej­lesztése és a lakosság jobb el­látása érdekében. T. Ágoston László Már termel Pomáziak telepe Tápiógyörgyén Még javában dolgoznak az építők, festők és szerelők a Pomázi Fatömegcikk Ktsz tá- piógyörgyei telepének üzem­csarnokában, mégis megindult a részleges termelés. Az asszo­nyok augusztus 22-én tértek vissza — 1 hónapig tanulták! Pomázon a fakanálfaragás és’ -csiszolás mesterségét —, s az­óta kerti szerszámok, kalapá­csok részére gyártanak nyele­ket. Szabó István a telep vezető- < je bemutatta az új üzemet, amelyben az üzemcsarnokon kívül helyet kaptak a szociá­lis részlegek és irodák is. A mintegy 12 millió forint érté-, kű új üzem átadása szeptem­ber végére várható, s felépíté­se azt jelenti, hogy további 30 tápiógyörgyei asszony jut helyben ipari munkához. Cz. V. A csodakutya küzdött, nem akart engedel­meskedni a Valaminek, ami próbálta rávenni az ezüstpo- tyogtató mutatványra. Szenve­dett szegény jószág, tiltakozott magában. Végül mégis alul­maradhatott a titokzatos bir­kózásban, lassan elszendere- dett, álmában még nyöszörgött néha, de aztán nem Volt sem­mi baja. Hogy akkor este nem evett vacsorát? Hát nem evett. Mindig flancol valamivel ez a kényes kis dög. Vagy három lábon jár, vagy nem kellenek neki a legfinomabb csontok, máskor nem akar puha pár­nácskájára feküdni, ki tudná felsorolni, miket művel. Óh, mit is beszélek — gondolta Éva néni — még hogy flan­col, meg kényes, hát persze, egy ilyen kutya?! Nagyobb dolgokra volt ez kiszemelve. Most is itt van ez az ezüst. Lehet, hogy hárem nap múlva aranyat...? Uramisten, lehet... Ekkor került elő Bogi. Mél­tóságteljesen elvonult Éva né­ni előtt, a szomszédék ajtaja előtt visszafordította a fejét, s cinkos tekintetet vetett a gaz­dira: No, milyen vagyok? Ara­nyos, aranyos kis kutya, te, ez remek dolog volt, azt se bá­nom, ha minden ajtó elé te­szel ilyesmit, majd én elinté­zem, többet nem szidlak meg érte, nem ám ... Így spekulált Éva néni, aztán homlokára tolta a szemüvegét és tantusz után kotorászott otthonkája zsebében. Ezt azonnal meg kell mondani a gyerekeknek! Indult is lefelé a lépcsőn, majd eszébe jutott: az ezüstöt nem hagyhatja itt, mindenki pré­dájára. Hogyisne! Előbb lapát­ra kotorta gondosan Bogi cso­dálatos tettének eredményét, elhelyezte az előszoba védett szögletébe, csak aztán ment telefonálni. Egyik gyerekét sem találta a helyén. (Micsoda munkafegyelem, ezek mindig lógnak, pedig az apjuk azt ta­nította nekik ... de hagyjuk.) Várni kell estig. — Csókolom, mama! Mi van vacsorára? Bogi jól van? Evett ma valamit? Vasárnap elfo­gyasztotta az alumínium fóliát, amiben a csirkét sütöttük. Be­teg még? Éva néni csendben megterí­tett, csak hümmögött valamit a nagyfiúknak, láthatóan nagy gondokat őrölt az esze kereke. Míg a gyerekek faltak, gyor­san elsüllyesztette a „csodát", vizet is eresztett rá, s tiszta szívből örült, hogy nem szólt róla. Megint kinevették volna ezek a nagy kajlák. Bálint Ibolya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents