Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-10 / 214. szám

1976. SZEPTEMBER 10., PÉNTEK Ma Budapestre érkezik a tanzániai külügyminiszter Púja Frigyes külügyiminisz­ter meghívására pénteken hi­vatalos látogatásra Magyaror­szágra érkezik Ibrahim Kadu- ma, a Tanzániai Egyesült Köz­társaság külügyminisztere. Ibrahim Kaduma 1937-ben született. A közgazdasági egyetem befejezése után a pénzügyminisztériumba ke­rült, majd Nagy-Britanniában megszerezte a pénzügyi dip­lomát is. Tanzániába vissza­térve a miniszterelnöki hiva­tal gazdasági külkapcsolatok bizottságának volt a vezetője. E beosztása révén részt vett a TANZAM vasút és a Tanzá­nia—Zambia olajvezeték épí­tésének ügyében folytatott tár­gyalásokon. 1965-ben belépett a TANU- ba (Tanganyikai Afrikai Nem­zeti Unióba). 1972-től a pénz­ügyminisztérium államtitká­ra, majd ezt követően 1973 jú­liusától a Dar es Salaam-i egyetem fejlesztéstudományi intézetének vezetője volt. E minőségében 1974-ben a KKI meghívására — 3 napos láto­gatást tett Magyarországon. Nyerere elnök 1975 novem­berében külügyminiszterré ne­vezte ki. Tagja a TANÚ KB Politikai Bizottságának. ★ Hazánk és Tanzánia kap­csolatainak , fejlesztésében ki­emelkedő szerepe volt Julius Nyerere tanzániai elnök 1969 októberi magyarországi és Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke 1970-es tanzániai láto­gatásának. Az elmúlt években kapcso­lataink — amelyeknek elmé­lyítésére törekszünk — né­hány területen tovább bővül­tek. 1965-ben kereskedelmi megállapodást, egy évvel ké­sőbb műszaki-tudományos együttműködési szerződést ír­tunk alá Tanzániával. Expor­tunkat, amely mostanáig fő­ként gyógyszerek és textíliák szállítására szorítkozott, gép­ipari berendezésekkel kíván­juk gyarapítani. Törekszünk közvetlen import bevezetésére is, eddig ugyanis csak más or­szágok közbeiktatásával volt behozatalunk Tanzániából. Jelenleg 13 magyar szakem­ber dolgozik Tanzániában, el­sősorban mezőgazdasági szak­értők, de ott tevékenykedik néhány orvos és közgazdász is. Kulturális kapcsolataink­ban még vannak kiaknázatlan lehetőségek. E téren biztató előrelépés, hogy az 1976—77- es tanévben több tanzániai fiatal tanulhat ösztöndíjjal magyar egyetemeken. Az NSZK—NDK-viszony rendezésének kérdései A Német Kommunista Párt nyilatkozata A Német Kommunista Párt (NKP) elnöksége csütörtökön nyilatkozatot adott ki az NSZK —NDK-viszofiy rendezésének kérdéseiről. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy fontos az NSZK és az NDK közötti normális viszony, amely az európai enyhülést és biztonságot is elősegíti. Az NSZK és dolgozó tömegei szá­mára létfontosságú kérdés a CDU—CSU-vezetők NDK-elle- nes rágalomhadjáratának hatá­rozott visszautasítása — mu­tat rá a nyilatkozat. A nyilat­kozat végül figyelmeztet, hogy az NSZK és az NDK kapcsola­taiban csak akkor lehet további előrehaladásra számítani, ha a felelős bonni vezetők az NDK-nak. mint szuverén, füg­getlen államnak a realitásából indulnak ki. Damaszkuszi „megállapodás” Az Országos Béketanács Elnöksége tegnap közzétett állásfoglalá­sában a Libanonban tovább folyó vérontással kapcsolatban követeli a libanoni vérontás azonnali beszüntetését. Leszögezi, hogy a poli­tikai rendezés, a demokratikus kibontakozás lényeges feltétele a kül­földi csapatok kivonása Libanon területéről. Libanonban változatlan he­vességgel dúlnak a harcok. Becslések szerint a 17 hónap óta tartó polgárháború az el­múlt 24 órában további 150 halálos áldozatot követelt. Az erős rakéta- és aknatűz miatt az Arab Liga békefenn­tartó csapatai csütörtökön a Bejrút két részét elválasztó ütközőövezetből kénytelenek voltak ideiglenesen visszavonul- j ni a haladó erők ellenőrzése! alatt álló nyugati városrészbe. A UPI amerikai hírügy­nökség úgy véli, a harcok azt követően lángoltak fel, hogy a Szíriában járt Camille Chamoun libanoni jobboldali belügyminiszter Damasz- kuszban bejelentette: Szíria, valamint a libanoni keresz­tény fegyveresek „megálla­podtak” a polgárháború be­szüntetésének módjában. A MENA hírügynökség ar­ról tudósított, hogy Chamoun Damaszkuszból történt haza­utazása előtt a szíriai fővá­rosban azt is kijelentette: a szíriai fegyveres erők mind­addig Libanonban maradnak, „amíg Libanon törvényes ha­tóságai nem tesznek ez ellen ellenvetést...” Hozzáfűzte, hogy a szíriai fegyveres erők „a libanoni kormány paran­csára” fognak kivonulni a polgárháború sújtotta ország­ból. ★ Figyelmet és néhány ma­gyarázó szót érdemel ez a fenti, Damaszkuszból érkezett hír. Ma már édesmindegy, mi­lyen szándékkal indították a szíriai hadsereget Libanonba, az eredmény a szomorú lé­nyeg, s ez a PFSZ sorainak megtizedelése. Szíria barátai kezdettől fog­va értetlenül állnak szemben azzal a ténnyel, hogy az ön- I magát haladónak minősítő ■ rendszer, hogyan kerülhetett objektíve olyan helyzetbe, amely kompromittáló, mert tettei alapján Damaszkusz kö­zös frontba került a Tel Aviv-i tábornokokkal és a washingtoni stratégákkal. A palesztin ügy őszinte támoga­tói ugyanis nem adhatják ma­gukat oda olyan politikához, amelynek lényege a palesztin mozgalom baloldali tartalmá­nak megszüntetése. A PFSZ önmaga hosszú évek keserves vajúdásai és nem egy kudar­ca nyomán jutott el — leg­alábbis részben — addig a fel­ismerésig, hogy az imperializ­mus ellen nem elég naciona­lista zászlót bontani, hanem e színek közé a társadalompoli­tikai elképzelések progresz- szív címerét is el kell he­lyezni. Szíria önmaga — vezetőinek szavai szerint — valami ha­sonlót akar. Ha így van, ak­kor Szíria tettei a PFSZ el­len megbocsáthatatlan vétkek — Szíria ellen. Mert a hibás orientáció a nemzetközi aré­nában előbb-utóbb visszahat minden ország belső fejlődé­sére is. A libanond hadszínté­ren Szíriáért is folyik a harc. CSAK RÖVHSíN... Megliali M«a© Se-tong A HATÓSÁGOK hivatalos beismerése szerint a dél-afri­kai fajüldöző rezsim rendőrsé­ge a Fokvárosban szerdán éj­szaka lezajlott zavargások brutális letörése során öt tün­tetőt megölt és további 12-t megsebesített. A sowetói ese­mények óta így már 313-ra emelkedett a rendőri önkény halálos áldozatainak száma. A fajüldöző rezsim ellen irányu­ló tüntetéshullám csütörtökön több más dél-afrikai városra is átterjedt. Fokváros utcáit megerősített karhatalmi egysé­gék ellenőrzik. CALLAGHAN brit minisz­terelnök lemondta hivatalos kanadai látogatását, amelyre pénteken indult volna el. A miniszterelnökségi hivatal köz­leménye szerint a kormányfő a kereskedelmi tengerészek sztrájkjának bejelentése miatt jutott erre az elhatározásra. IAN SMITH rhodesiai kor­mányfő csütörtökön új had­ügyminisztert nevezett ki, s egyben bejelentette egy új kor­mánytestület, a „haditanács” felállítását. KURT NIER, az NDK kül­ügyminiszter-helyettese csü­törtökön megbeszélésen fogad­ta Günter Gaust, az NSZK berlini állandó képviseletének vezetőjét. A találkozó során az NDK és az NSZK közötti vi­szony konszolidálásával kap­csolatos tárgyalások folytatá­sának kérdéseit vitatták meg. HAVANNA Kaysone Pfiomvlhanh kitüntetése Szerdán este Havannában át­nyújtották a külföldi személyi­ségeknek kijáró legmagasabb kubai kitüntetést, a Jósé Marti Érdemérmet Kaysone Phom- vihanhnak, a Laoszi Forradal­mi Néppárt Központi Bizottsá­ga főtitkárának, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnökének. A kitüntetés átadásakor Osvaldo Dorlicos kubai államfő méltatta Kayso­ne Phomvihanh érdemeit az imperializmus és a neokolonia- !izmus elleni harcban, vala­mint a két ország barátságá­nak megerősítésében. A tűrsadaJms-oazdcsági > fcjlőíkís új fülgdatai Bíssau-Cu'csdban Bissau-Guinea Köztársaság fővárosában közzétették a Gui­nea (Bissau) és a Zöldfoki szi­getek Afrikai Függetlenségi Pártja (PAIGC) ' Legfelsőbb Tanácsának ülésén elfogadott határozatot. A legfelsőbb tanács elhatá­rozta, hogy a két állam gazda­sági társadalmi, kulturális, va­lamint védelmi és biztonsági téren folytatandó tevékenysé­ge alapvető irányainak kidol­gozására jövőre Bissaubán megtartják a PAIGC III. kong­resszusát. A fórum napirend­jén szereplő alapkérdések egyi­ke a párt alapokmányának fe­lülvizsgálata és módosítása a társadalmi-gazdasági fejlődé­sért folytatott küzdelem új fel­adatainak megfelelően. A két köztársaság kormánya tevékenységének összehangolá­sa érdekében a legfelsőbb ta­nács felszólította a két ország egyesítésének előkészítésére létrehozott testületet, hogy a közeljövőben kezdje meg te­vékenységét. A határozatban a testület olyan elengedhetetlen intézke- dések meghozatalára szólított fel, áfiM S-M leire téti ínrré* terí­nék a dél-afrikai és a rhodesiai kormány bármilyen pénzügyi, gazdasági és másfajta megsegí­tését, amíg Pretoria és Salis­bury nem ismeri el Namíbia és Zimbabwe népeinek elide­geníthetetlen jogát az önren­delkezésre és a függetlenségre. BEIKTATTÁK hivatalába a Portugáliához tartozó Azori- szigetek kormányát. Csütörtökre virradó éjjel 83 éves korában Pekingben el­hunyt Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke. A halálhírt a KKP KB, az Országos Népi Gyűlés Állan­dó Bizottsága, az államta­nács és a KKP KB katonai bizottsága „az egész párthoz, Varsóban csütörtökön meg­kezdte mimikáját a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának negyedik ple­náris ülése. .A napirenden a LEMP KB Politikai Bizottsá­gának beszámolója szerepelt a LEMP hetedik kongresszu­sán a mezőgadaság fejlesztésé­ről hozott határozatok végre­hajtásáról. A beszámolót ismertetve Edward Gierek, a LEMP KB első titkára rámutatott, hogy az utóbbi hónapokban vala­mennyi lengyel figyelmének középpontjában álltak a piaci ellátás és az árstruktúra prob­lémái, amelyek közvetlenül összefüggenek a mezőgazda­sággal. A beszámoló hangsú­lyozta, hogy az előző ötéves tervidőszakban a mezőgazda- sági termelés fejlődése jelen­tős volt ugyan, de egyenetlen. Szükségessé vált jelentős mennyiségű gabona és takar­mány importja, ■ Ugyanakkor korlátozni kellett az élelmi­szercikkek exportját. Ezek a lépések lehetővé tették a leg­élesebb piaci feszültségek eny­hítését. A jelenlegi ötéves tervidő­szakban lényegesen nagyobb arányú beruházásokat eszkö­zölnek a mezőgazdaság és az élelmiszergazdaság fejlesztésé­re. — Célunk —• folytatta Ed­ward Gierek — modern és ter­melékeny mezőgazdaság kiala­az egész hadsereghez és az ország összes nemzetiségeihez” intézett üzenetben adta hírül. Az üzenet szerint a halált, amely 1976. szeptember 9-én pekingi idő szerint 0 óra 10 perckor következett be, Mao Ce-tung „betegségének sú lyosbodása” idézte elő. kítása. Kedvező feltételek teremtünk mind az, állarr. szövetkezeti, mind az egyé gazdaságok fejlődése számá: Edward Gierek ezután han súlyozta a árstruktúra megvé toztatásának szükségessé«: Mint mondotta, a párt a nép pel folytatott konzultációt ki. vetően számításba vette, hog a kormány júniusi javaslata módosítani lehet. Figyelemt vették a viták során hangi kapott kétségeket, következte téseket és javaslatokat, és ■ probléma megoldásának foki zatos és lassúbb útja mellet döntöttek. — Az elmúlt hónapok ta pasztalataiból le kell vonni t megfelelő politikai következte téseket — mondotta Edwar Gierek, majd állást foglalt • szocialista demokrácia továb' elmélyítése és megszilárdítás mellett. Javaslatot tett eg1 pártmunkacsoport kinevezés'' re, amelynek a demokrácia é az állam funkcionálásával é fejlődésével, valamint az ál­lampolgári maigatartás forrná lásával kapcsolatos kérdése’ összességének vizsgálata lenne a feladata. Edward Gierek beszámolója után megkezdődött a plenáris ülés vitája. Csütörtökön este Varsóbar befejezte munkáját a Lengyei Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának ülése. A Kínai Népköztársaság ve­zető párt- és állami szervei Mao Ce-tung halála alkalmá­ból egyhetes gyászt rendeltek el. Az elnök nyilvános teme­tési gyászszertartására Pe- kingben szeptember 18-án ke­rül sor. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, valamint a Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa Mao Ce- tung, a Kínai Kommunista Párt elnökének elhunyta al­kalmából részvéttáviratot kül­dött a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához, a Kínai Népköztársaság Or­szágos Népi Gyűlése állandó bizottságához és államtanácsá­hoz. VARSÓ A mezőgazdaság fejlesztéséről TÁRGYALT A LEMP KB PLENÁRIS ÜLÉSE Forrongó Dél-Afrika I>él-Afrika évek óta tartó vajúdása ismét új szakaszba épett. A „fekete kontinens” sötét sarka, amelyre éveken, év- izedeken keresztül a fegyverek biztosította, de legbelül for­rongó nyugalom volt Jellemző, az elmúlt hónapokban a fel­színen is viharokat él át. A fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság „békéjét” főként a „környezetváltozás” bolygatta meg. 1974- ben, a portugál fordulat nyomán megindultak a függetlenség útján a salazari fasizmus legkedveltebb gyermekei, a gyarma­tok: a földrésznyi területű és gazdagságú Mozambik és An­gola. Meginogtak az agyaglábak a rhodésiai rezsim alatt és a változás hullámai rövidesen átcsaptak a kontinens legszilár­dabb gazdaságú és katonai erejű rendszerére, a dél-afrikai apartheid-rezsimre is. Az idei nyár eseményei megmutatták, hogy a pretoriai rendszer nem képes elszigetel­ni magát Afrika forradalmi változásaitól. A „fajok elkülö­nített fejlődésén” és az évti­zedeken át kifejlesztett kato­nai és rendőri gépezeten nyug­vó rezsim szembétalálta ma­gát a színes bőrűek — főként persze az afrikaiak — milliói­nak mind elszántabb felkelé­sével. A dél-afrikai nagyváro­sok négernegyedeinek lakói ma már mindinkább úgy érzik, hogy nem képesek tovább rab­ságban, számkivetettségben él­ni szülőhazájukban, amelyet az egykori gyarmatosítók utó­dai bitorolnak. A Johannes­burg elővárosaiban és Fokvá­rosban kirobbant lázadások a fajüldözés válságának elmé­lyüléséről tanúskodnak. S egy­becseng velük Délnvugat-Af- rika, közismert nevén Namí­bia népének szabadságharca. Namíbia XX. századi törté­nete iól világítja meg a dél- afrikai fajüldözés mai szorult helyzetét, ugyanakkor pedig megmagyarázza azt a kétség- beesett, konok ragaszkodást is, amellyel Pretoria igyekszik fenntartani jogtalan uralmát e területen. Az egykori német gyarmat, Délnyugat-Afrika 1919-ben, Né­metország háborús veresége után a Népszövetség gyámsá­gi területe lett. A gyám: a Dél-afrikai Köztársaság. Az ENSZ megalakulását követően az akkori pretoriai kormányzat megpróbálta annektáhii a ha­talmas és gazdag országot. (Több mint 800 ezer négyzet­kilométernyi terület, északi és déli határa között akkora a távolság, mint London és Ró­ma között, megszámlálhatat­lanul sokféle és felmérhetet­len mennyiségű ásványkincs.) Az ENSZ kötelezte a fajüldö­ző kormányt, hogy kössön új gyámsági szerződéit a világ- szervezettel. Pretória azonban erre nem volt hailandó. s min­den adminisztratív lépést meg­tett. hogy a kizárólagos ural­mát Namíbia felett visszavon­hatatlanná tegye. Három év­tizeden át hiábavalónak bizo­nyult a világszervezet és Biz­tonsági Tanácsának hozzávető­legesen száz határozata, csak­úgy. mint a hágai nemzetközi bíróság döntései. Namíbia jog­talanul bár, de valóságosan a dél-afrikai kormányzat gyar­mati helyzetben levő területe maradt. A megannyi határozat kudarcát elsősorban az okozta, hogy a legerősebb imperialis­ta országok a gyakorlatban nem hajtották végre az elfoga­dott szankciókat, sőt sokféle módon támogatták és támogat­ják a pretoriai kormányzatot. Az pedig visszaél a helyzet­tel: jól tudja, hogy Dél-Afrika mesés ásványkincsei szinte nél­külözhetetlenek a Nyugatnak, s a külföldi tőkés cégeknek biztosított páratlanul kedvező lehetőségek fejében elvárja — és eddig meg is kapta — a burkolt, de hathatós támoga­tást. A világ azonban nagyot változott három évtized alatt. A Namíbia függetlenségéért küzdő mozgalom, a Délnyu­gat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) a más afrikai fel- szabadítási szervezetekhez ha­sonlóan. egyre jelentősebb erőt képvisel katonailag és politi­kailag egyaránt. Ugyanakkor pedig elnyerte a világ legtöbb országának és magának az ENSZ-nek a támogatását is. Ma már ENSZ-határozattal szentesítve a namíbiai nép egyedüli törvényes képviselője, a SWAPO, amely megalkuvás nélküli harcot hirdetett Namí­bia teljes felszabadításáért. Az erőviszonyok ilyen jelen­tős megváltozását persze a dél­afrikai kormány sem hagyhat­ta figyelmen kívül. Miközben katonai erővel próbálja úgy­ahogy pacifikálni a területet, politikai manőverekkel is igyekszik menteni a menthetőt. Elsősorban a hagyományos af­rikai törzsi megosztottságra bazírozva, látszatönkormány­zatot akar adni Namíbiának. A tíz színes bőrű (kilenc né­ger és egy ázsiai) népcsoport és a fehérek képviselőiből ösz- szehívott „parlament” a rend­kívül különböző nézetek miatt persze nem volt képes semmi­lyen döntést hozni. A kísérlet azonban ismét leleplezte a pretoriai szándékokat: ha már nem lehet az eddigi fehér ural­mat változatlanul fenntartani, fel kell osztani az országot kü­lönálló törzsi területekre, s az ezen kívül levő föld a fehére­ké. Nyilvánvaló, hogy egy vég­letesen elmaradott ország még egységesen is nehezen vánszo­rogna a függetlenség útján, hát még szétforgácsoltán. A színes bőrűek kis „országai” (ban- tusztánok) életképtelenek len­nének, és egyértelműen rászo­rulnának a fehérekre. A gya­korlatban tehát fennmaradna az eddigi helyzet — a fehér felsőbbrendűség és az afrikai kiszolgáltatottság az élet min­den területén. Ez a kísérlet, amely pontos mása a magában a Dél-afrikai Köztársaságban bevezetett, „elkülönített fejlő­désnek”, természetesen a szí­nes bőrűek túlnyomó többsé­gének ellenállásába ütközik. Pretoria pedig egyre szo­rultabb helyzetbe kerül. Az ENSZ legutóbbi ultimátum? augusztus 31-én járt le. / Vorster-kormány legfrisseb ígérete, hogy 1978-ra megadj; a függetlenséget Namíbiána1- egyöntetű elutasításra talál világszerte. A világszerveze közgyűlése a Biztonsági Ta nács legutóbbi ülésének javas lata alapján, a közeljövőber nyilván ismét tárgyalja Na­míbia ügyét. Pretória tehát fo kozatosan elszigetelődik, d' még tartja magát. A rezsin héjái úgy vélik, hogy Nam; bia elvesztésével akadálytala nul özönölhet be északról r felszabadító mozgalom vesze­delmes vihara magába az amúgy is forrongó országba A portugál gyarmatok ..eleste” majd Rhodesia megingása után ez az utolsó sánc kiürítését je* leniemé számukra. A fajüldöző fehérek birodalmát tehát összeomlással fenye­getik a fekete Afrika megújuló rohamai. A baljós jövő fel­derengő képe érthetően nyugtalanítja Pretória urait. Keresik hát a kiutat és a segítő kezet. Ez utóbbit akarta az eddfginé is jobban megragadni Vorster dél-afrikai miniszterelnök pár napja a Zürichi-tó partján. Az idei második Kissinger—Vorster randevú azonban nem hozott éppen felhőtlen frigyet. A vis­szafogott, rejtélyeskedő nyilatkozatokból kitűnik, hogy Wa­shingtonnak nem sikerült nagyobb rugalmasságra rávennie, n helyzeténél fogva nehézkes pretóriai rezsimet. Kissinger alig­hanem azt szerette volna elérni, hogv Vorsterék — engedve a nemzetközi nyomásnak — adjanak mihamarabb függetlenséget Namíbiának, s nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy Rhodesiában egy nvugatbarát afrikai rendszer vehesse át a hatalmat. A pretóriai kormány feje azonban pillanatnvilag csak csekély­ke — látszat-engedményekre — lenne hajlandó, annál " in< kább, mert otthon szorongatják a kemény vonal hívei. A *./a- kasság azonban ma már nem hozhat sok sikert, különösen ha az amerikaiak is erőteljesebb nyomást gyakorolnak majd Dél* Afrikára. Ez pedig várható, hiszen Washingtonnak sietnie kell, ha meg akarja menteni a maga számára a térc/;'r,’r'n, ami még menthető . .. Avar Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents