Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-07 / 186. szám
Új iskola Erdőkertesen A belső udvar, rálátás az iskolára Erdőkertesen szeptemberben már a község általános iskolásai az új 16 tantermes általános iskolában kezdik a tan- éyet. A mintegy 15 millió forintos oktatási intézmény építése a befejezéséhez közeledik, amelynek kivitelezője a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tangazdaságának építő részlege. Az iskolához mintegy másfél millió forint társadalmi munkával járul hozzá a lakosság, többek között a csatornázást, a kertépítést, valamint az átadás előtti takarítást vállalták a község lakói. A SZÖVTERV egyedi tervei alapján megépült új létesítmény egyemeletes, háromszáz személyes konyha és étterem is elhelyezést nyert benne, s már az új tornaterem építése is megkezdődött, amelyet a tervek szerint az év végére készítenek el. Iskolai könyvtár, napközis helyiségek szolgálják majd a tanulók és a pedagógusok kényelmét, munkáját. Kép és szöveg: Koppány György Három fiókkönyvtár — Nálunk nincs uborkaszezon, nyáron is annyi könyvet kölcsönöznek, mint máskor — válaszolta érdeklődésemre Túri Imréné, a gödöllői Juhász Gyula városi és járási könyvtárban. — Közvetlen területemen, a femőtt részlegben ilyenkor elsősorban az útikönyvek, társalgási szótárak a keresettek, de aki belföldi nyaralásra megy, általában több szépirodalmi művet visz magával. Érdekes, vagy — tűnődik — talán inkább természetes, hogy sokan nyaraláshoz viszik magukkal a vaskosabb, tartalmilag is nehezebb köteteket, mondván, ilyenkor jobban tudnak figyelni, többet olvashatnak egyfolytában. — Népes a gyerekrészleg, a legkisebbek is több időt tői tenek otthon, ráérnek olvasgatni — mondia Fülöp At- tiláné. — Szeretnénk a gyerekeknek kölcsönözhető könyvek körét bővíteni. Már van a felnőttrészlegben is nagyobb gyerekeknek szóló könyv, tervünk az, hogy a gyerekrészlegben nyissunk átvezető polcokat, lassan szoktatva a fiatalokat a másfajta olvasmányokra. — Reméljük, ha ez beválik, a mostani, több mint 1500 olvasónk mellé meg több, elsősorban fiatal jön. Az olvasók számát hivatott növelni a nemsokára megnyíló három fiókkönyvtár, melyből kettő gyerekeket vár majd. Hasonló célt szolgál a könyvtár dolgozóinak az az elképzelése, hogy több, olvasóteremben Használható kézikönyvet, külföldi szak- és művészeti folyóiratokat rendelnek, a szakmai kérdések iránt érdeklődők számára. Mint Fülöp Attiláné megfogalmazta: — Azt akarjuk, hogy aki felkeres minket, ne menjen el üres kézzel, ne maradjon egy kérdése sem válasz nélkül. kukusik MEGYEI HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA III. ÉVFOLYAM, 186. SZÁM 1976. AUGUSZTUS 7., SZOMBAT Készen ál! a kemence Jó ütemben épül a gödöllői kenyérgyár Délelőttönként kenyerekkel felmálházott emberekkel találkozom, akik Pestről és Cinko- táról érkeznek vagy a járás más sütőüzeméből vásároltak kenyeret. Sokszor kérdezgetik egymástól Gödöllőn az emberek, vajon mikor sittnek ebben a városban is olyan minőségű kenveret? Én ugyan az utóbbi időben elégedett vagyok a Gödöllőn vásárolt termékekkel, mégis rászántam magam arra, hogy a kérdésre megválaszolj ak. Újságcikkek és kivitelezők Mindenekelőtt régi újságokba lapoztam: 1974. február 9- én riportban számoltunk be arról, hogy kenyérgyár épül Gödöllőn. Akkor megírtuk azt is, hogyan állnak az egy esztendővel korábban elkezdett munkálatok. Az olvasó tudomást szerezhetett arról, hogy a Pest megyei Tanácsi Hűtőipari Vállalat mintegy 17 millió forintos beruházással építteti fel a gödöllői kenyérgyárat. A munkálatok kivitelezésével az aszódi székhelyű Pest megyei 4-es szám ú Szövetkezeti Építőipari Közös Vállalkozást bízták meg. Azóta persze sok víz folyt le a Dunán: a kivitelező vállalat megszűnt, az utódlás elhúzódott, sőt a munka is leállt. A gödöllői Sütőipari Vállalat előbb Aszódra költözött, majd visá^a Gödöllőre. így végül megvásárolták Kerepesen a BM kutyatelepét, s ott rendezkedtek be és alakították ki nagy gyorsasággal azt a sütőüzemet. amely már jó ideje működik. Gödöllőn sorra hangzottak el a panaszok, sok kritika érte a vállalatot a kenyerek minőségéért, míg egyszeresek jó hír érkezett: van kivitelező, folytatódhat a kenyérgyár építése. Igen ám, de közben több terv- módosítás is történt, ami — mondani sem kell — nehezítette a kivitelező munkáját. 1975, január 22-én már azt adtuk hírül, hogy „Idén nyit a gödöllői kenyérgyár”. Jöhetnek a szerelők Mindennek tudatában szálltam gépkocsiba Hóka Józseffel, a Pest megyei Tanács Építőipari Vállalata gödöllői építésvezetőjével. Az Április 4. úton haladva, majd a Vadász utcába fordulva, örömmel tapasztaltam, hogy a régi állapotokat a gödöllői városi tanács felszámolta, s nemcsak helyet biztosított a kenyérgyár számára, hanem aszfaltozott utat építtetett, amá bizony hiányzott az építkezés megkezdésének idején. A kenyérgyári munka jelentős része már elkészült! Tető alatt az épület, a falak nagy részét már beburkolták mezőtúri vörös téglával. Az udvara és a járda aszfaltot kapott. Elkészült a csapadékvíz elvezetését szolgáló csatornarendszer, készen áll az' autóparkírozó... Amikor a kivitelezők munkába álltak, legelső teendőjük volt, hogy elszállítsák azt az 5 ezer 500 köbméternyi földet, amely valóságos gátat jelentett a munkák folytatásánál. Az épületen belül szorgoskodnak a szakmunkások: tartják a határidőt, s úgy tetszik kz ÉLGÉP még ebben a hónapban birtokba veheti az épületet, hogy elvégezzék a szükséges szereléseket. Ottjártunkkor a helyszínen tartózkodott Győr Sándor, műszaki ellenőr, az AGROBER képviselője, aki minden héten megszemléli az építkezést. Karácsony előtt megízleljük Kéézen áll a kemence, amely alkalmas lesz péksütemények készítésére, továbbá két és háromkilós kenyerek sütésére. Erre szükség is lesz, mert a gyár besegít majd a Dunakanyar ellátásába is. Egyelőre még szerelésre vár a kemencéhez vezető gépsor. A Pest megyei Építőipari Vállalat mindent elkövet, hogy megtartsa a határidőt. így, ha igaz, már karácsony előtt meg- ízlelhetjük a gödöllői kenyeret. Az építők még többletmunkát is vállaltak: két erőgépük is dolgozik a helyszínen. Az egyik a telefonkábel számára ássa az árkot, a másik pedig a terület- rendezésen tevékenykedik. Csakis ilyen lelkiismertes szervezéssel, erőösszevonással lehetséges, hogy mielőbb átadják és üzemibe helyezzék a régen várt gödöllői kenyérgyárat. Csiba József SPORT 4- SPORT 4- SPORT 4- SPORT HATÁRIDŐ: OKTOBER VÉGÉN Átalakítják a gyógyszertárat Hetek óta feketével festett kis tábla hirdeti Gödöllőn, a Dózsa György út 12. szóm alatt, hogy a gyógyszertár átépítés alatt áll, s a kisegítő patika a Gábor Áron u. 4. % ENGEDMÉNY a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat boltjaiban AUG. 2-14-ig A reszám alaitt található, központi gyógyszertár dőnyei mögött munkások szorgoskodnak. A meny- nyezet alá kiváltó gerendát építettek be, falakat húztak, új tereket alakítanak ki. Az idő sürgeti a munkásokat, szeretnék határidőre befejezni az építkezést. Idáig minden a terv szerint halad, a munkák kivitelezője részben a Városgazdálkodási Vállalat, míg a szerelésben a Gyógyszeripari Vállalat munkásai is segítenek. Remélhető, hogy e kooperáció jól sikerül, s a megnagyobbodott gyógyszer- tárban jobb körülmények között dolgozhatnak majd a patikusok. Valószínű, hogy október végére átadják a patikát. Látogatást tettünk a kisegítő patikában is, ahol bizony nagy a zsúfoltság. Nehezíti a munkát, hogy nincs telefon! FELVÉTELRE KERESÜNK gyakorlattal rendelkező traktorvezetőt. Jelentkezés: a Laboratóriumi Törzsállattenyésztő Intézet Gondnoki Osztályán. Gödöllő, Táncsics M. u. EREDMENYIIIRDETES: MA Finálé a Tessedik Kupában Ünnepélyesen lezárult Gödöllőn az Egyetemi Atlétikai Club által rendezett IX. Tessedik kézilabdatorna. Az. elmúlt; héten a férficsapatok, ezen a héten a női együttesek küzdöttek. Már most megállapítható, hogy a torna ezúttal is jó szolgálatot tett a sportágnak, előnyös volt a csapatok számára az őszi bajnoki szezonra való felkészülésben, s nem jártak rosszul a kézi- labdajáték hívei sem, akik mérkőzésről mérkőzésre jó játéknak, heves küzdelmeknek lehettek tanúi. Jó hangulatban telt el a két hét, s délutánonként nemcsak helybeliek, de sok vendég néző is érkezett a találkozókra. Csütörtökön például itt volt Kulcsár Gergely olimpikon és Tímár-Geng László sokszoros magyar kosárlabda válogatott. Szerdán és csütörtökön összesen öt mérkőzésre került sor. MEGVÉTELRE AJÁNLJUK két és féléves, nyitott, 1 tonnás ZUK tehergépkocsinkat Érdeklődni lehet a Gödöllői Vegyesipari Szövetkezetnél, Gödöllő. János u. 5. Telefon: 78. ügyintéző: Csőszné. Eredmények: Csütörtöki mérkőzések: Taurus—Metró 13:7 (6:4). A rutinosabb csapat győzött, gólszerzők: Bubla 7, Pakjas 4, illetve Buhl és Lengyel 2—2. FTC—Vasas 11:10 (8:4). Ez alkalommal mérséketlen játszott a Ferencváros. Góllövők: Csurikné és Csiha 3—3, illetve Brizni 4 és Eperjesi 3. FTC—Metró 27:13 (12:6). Izgalmas, jó mérkőzésen tetszetősen játszott a ferencvárosi együttes. Góllövők: Csurikné 10, Takácsné 8, és Csiha 6, illetve Puhl 5, Szabó és Lengyel 3—3. Vasas—Taurus 15:10 (9:5). A Vasas jó játékával már 7:1 arányban is vezetett. Góllövő: Brizni 6, Samus 4, Hajós 3, illetve Bubla 5 és Gubek 2. Taurus—Metró 21:7 (8:3). Ezt a mérkőzést a Metró ké- j résére előrehozták. így ezen a I napon a Metró együttesen 48 gólt kapott. Góllövők: Gubek 9, Homok és Bubia 3—3, illetve Puhl 3 és Szabó 2. Olvasóinkat ne tévessze meg, hogy az összeadott gólok száma nem egyezik az eredményekkel, mivel csak a legtöbb gólt lövő játékosok nevét tüntették fel. j Ma, szombaton délután a Vasas—Ferencváros találkozóval fejeződik be a Tessedik kézilabdatorna. A mérkőzést követően kerül sor az eredményhirdetésre és a díjak átadására. CS. J. Szombati jegyzet Kirajzás Fekete vonatok, zöld hé- vek, drapp autóbuszok viszik, hozzák naponta az állampolgárokat otthonuk és munkahelyük között. Még a fővárosban is gyakori a napi több órás utazgatás, bár ott egymást érik a munkahelyek. Városunkban, Gödöllőn is bőséggel akad hely a dolgozni kívánóknak: gyárak, szövetkezetek kínálnak elhelyezkedési lehetőséget a különböző szakmákban. A nagy kínálat ellenére mégis tömötten vonulnak ki a HÉV-szerelvények a főváros felé, számomra viszont az csodálnivaló, hogy Budapest felől utazva sincs ülőhely a zöld kocsikban. A kiegyenlítődés nyilvánvaló — az egyik település a másiknak ad munkásokat —, csak éppen e jelenség egészséges volta felől vannak kétségeim. Kérdés, hogy vajon a lakatos, a műszerész és más szakmák mestere miért tölt szívesebben órákat utazgatással, ahelyett, hogy a tíz- percnyi járásra levő üzembe kérné felvételét. Két okkal is magyarázható a kirajzás. Részint azzal, hogy az állampolgár rangosabbnak, jobbnak véli a budapesti munkahelyet néha joggal, néha alap nélkül. Nagyobb keresetet vár — gyakran kap is. De ha egy-egy bejáró elővenné a papírt és a ceruzát, s kiszámolná, hogy mi költséget emészt föl az eljárká-, lás, ha van különbség, akkor sem olyan nagy, hogy megfizetve lenne ezzel a, napi fáradsága. E gyakorlat kialakulásában vétkesek, az üzemek is. Mert ha helybéli dolgozóról van szó, nehezebben emelik a fizetést, vagy az órabért — mondván, úgy sem megy el, hiszen a szomszédban lakik, nem kell visszatartani jövedelme javításával. De ha valaki messziről jár, az már csak az utazgatásért is „megérdemel” egy kis emelést. Beszéltem olyan fiatal szakmunkástanulókkal, akik városi gyárakban tanulták mesterségüket, de amint végeztek, már szabadulni is igyekeztek, ugyanis soványak voltak a fizetési ajánlatok helyben. Pedig Gödöllő például milyen erős szakmunkásgárdával rendelkezhetne, ha megtartaná a műhelyekben felnevelődő szakmunkásgárdát. Más akadályai is vannak persze a helyben maradásnak: az országos szakmai bértáblázat megjelenése ellenére még ma sem mondhatók azonos szintűnek a budapesti és a vidéki bérek. De a bértáblázat betartásának, alkalmazásának megtalálhatók a lehetőségei. A helyzet változása érdekében nagyobb megbecsülést kell adni a helybéli lakosoknak, s kitekintőbb, átgondoltabb, erőteljesebb szervezésre, propagandára van szükség. Nemrégiben az egyik fővárosi vállalat járásunk lambos fáit és kerítéseit ragasztgatta tele munkásfelvételre szóló felhívásokkal. Vidékünk dolgozói és üzemei védelmében kitartóan szaggattam le a fekete-piros betűs to- borzólapokat. A vállalat ügyködése szememben immár munkaerő-csábításnak tűnt. Ugyanígy gondolkodom a takarítónő-szervezők felöl, akik falvainkban agitálják a téesztagokat „könnyű, tiszta munkára”. Az V. ötéves terv elkészítésekor népgazdasági szinten is megállapították, hogy 1980-ig alig-alig számíthatunk jelentős számú újabb munkaerőre. Ezért sem mindegy, hogy a már meglevőkkel, a városunkban dolgozó állampolgárokkal hogyan „gazdálkodunk”. Meri a helyi munkás az üzem számára — termelési szempontból — is előnyösebb. És hogy ittmaradjon vagy visszajöjjön, jó üzemi légkörrel, méltányos bérezéssel kell fogadni. Örszigethy Erzsébet
