Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-28 / 203. szám
Megújult a szigethalmi szakmunkásképző Elsőként a megyében: szakközépiskolai tagozat "xMimt 1976. AUGUSZTUS 28., SZOMBAT A szigethalmi 208. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet az elmúlt években rangot vívott ki magának. Elég utalná arra, hogy az iskolát patronáló nagyvállalatnál, a Csepel Autógyárban az itt végzett tanulók nagyszerűen helytállnak. Az Oktatásügyi Minisztérium és a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályának megállapodása alapján ősztől, a megyében először, nappali szakközépiskolai tagozat indul, egyelőre kísérleti jelleggel. Érettségizett repülőszerelők — A szünidőből még hátravan néhány nap, de intézetünk máris felkészülve várja a diákokat — válaszol az érdeklődésire Zarembe Gyula igazgató. — A festők és mázolok újjávarázsolták a tantermeket, az oktatás tárgyi és személyi feltételeit megteremtettük. A következő tanévre 225 nyolc általánost végzett fiatalt vettek föl autószerelő, forgácsoló, gépszerelő, karosszérialakatos szakmába. Százhúsz érettségizett tanulót repülőgép-szerelőnek és műszerésznek. A kísérleti szakközépiskola autószerelő-osztályának létszáma: 36. — A tanári kar hattal gyarapodott, a közlekedési végzettséget igénylő státust még nem sikerült betölteni — folytatja az igazgató. — Két oktatógépet vásároltunk, amely audovizuális eszközökkel a tananyag év közbeni összefoglalását és a feleltetést se-' gíti. Ez némi többletterhet is jelent az oktatóknak, mivel a gép használatához programot kell készíteni. A fáradság azonban a későbbiekben bőven kamatozik. A laboratóriumba Érdről és Kiskunlacházáról is járnak A szakközépiskolások és az ipari tanulók jól felszerelt tanműhelyben egészíthetik ki az elméletben tanultakat, sajátíthatják el a szakma fortélyait. — Az autószerelők 125-ös Polski Fiattal, Wartburg és Skoda járművekkel gyakorolhatnak. A Csepel Autógyár jóvoltából a tanműhely • gépparkja is lehetővé teszi az eredményes oktatást. A tanítás mellett üzemszerűen dolgozunk, az 1,8 millió forint termelési kapacitásunkat többek között az autógyár, az ÁFOR és a Szövetkezeti Szállítási Vállalat rendeléssel lekötötte. Az igazgató jogos büszkeséggel mutatja be a diagnosztikai műszerekkel a megyében egyedülállóan gazdagon felszerelt laboratóriumot. — Saját gyerekeinkén kívül, tavaly az érdi és a kis- kunlacházi szakmunkástanulók is laboratóriumunkban tanulták meg a diagnosztikai műszerek kezelését. Tervezzük, hogy szeptembertől a megye összes szakmunkástanulója két hétig nálunk gyakorol. Segít a Csepel Autó Az új tanév kulturális programjáról Babos Judit igazgatóhelyettes tájékoztat. — Lehetőségeink változatlanul gazdagok. A Csepel Autógyár művelődési központja továbbra is, a rendelkezésünkre áll. Számos rendezvényt szervezünk. Az osztályfőnökök az elmúlt esztendőben kísérletképpen oeztályprogramokat állítottak össze. — Tapasztalataink kedvezőek — folytatja az igazgató- helyettes —, a kirándulások, színház-, uszoda-, múzeüfn- látogatások és népszerű klubdélutánok erősítették a közösségi szellemet. Szándékunk, hogy kapcsolatot teremtünk a dunaharaszti és a ráckevei gimnáziummal, a halásztelki Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézettel. — Intézetünk jellegének részleges változása, a szakközépiskolai tagozat beindulása, minden bizonnyal még gazdagabbá teszi együttműködésünket a Csepel Autógyárral. Jól ismert, hogy a gyár hagyományos termékei helyett nagyobb szakértelmet, hozzáértést kívánó új gyártmányokra állt át. Az. utánpótlás egy részét szakmunkásokból, műszaki középvezetőkből, telünk biztosítják. A továbbtanulni / szándékozó szakközépiskolások társadalmi szerződést köthetnek a gyárral, így nem csupán a jövőjük megalapozott, de ösztöndíj is segíti megélhetésüket — mondta befejezésül Zaremba Gyula igazgató. Tóth Andrea Múltunk feltárásával is erősítsük a szocialista nemzeti önismeretet A Magyar Történelmi Társulat emlékülése Mohácson Mohácson pénteken megkezdődtek az emlékezés napjai az 1526. augusztus 29-i tragikus végű csatára, amely mohácsi vész néven vonult be népünk történelmébe. A Magyar Történelmi Társulat az évforduló alkalmából nyilvános emlékülést tartott Mohácson. Dr. Sinkovits István egyetemi tanár, a történelmi társulat alelnöke megnyitójában hangoztatta: az évforduló jó alkalom arra, hogy a marxista történelemszemlélet jegyében összegezzük a mohácsi csata következményeit és tisztázzuk a Mohácshoz fűződő eszméket, ezáltal is erősítsük a szocialista nemzeti önismeretet. Az ülés résztvevői egyperces néma felállással adóztak a honvédő csata hőseinek. Az emlékülésen a félszabadulás utáni Mohács-kutatás eredményeiről számoltak be a történészek. Az elhangzott tíz előadás a török—magyar küzdelmek történetével, a török hadsereg kialakulásával, a középkori magyar állam helyzetével, az 1526-os csatavesztéssel és következményeivel, valamint a mohácsi harcmezőn folytatott régészeti ásatásokkal foglalkozott. Az előadások kibővített szövegét közzéteszik a Magyar Történeti Társulat mohácsi évkönyvében. Októberben: műszaki Pest megyében is nagy az érdeklődés A szakkönyvolvasók népes táborának hagyományos seregszemléje a műszálú könyvnapok rendezvénysorozata. Az idén október 8—31. között, immár tizenötödik alkalommal rendezik meg az országban a műszaki könyvnapokat — hallottuk tegnap délelőtt a Zeneművészek klubjában megtartott sajtótájékoztatón. Fischer Herbert, a Műszaki Könyvkiadó irodalmi vezetője a sajtó munkatársainak elmondotta, hogy az idei rendezvénysorozat minden eddiginél gazdagabb programot jelent. A fő törekvés: fokozni a szakirodalom iránti érdeklődést, felhívni a figyelmet az új eredményeket ismertető szakksönyvekre. Az idén nyolc kiadó 55 műszaki könyve jelenik meg több mint 400 ezer példányban. Közülük 12 elsősorban szakmunkások, 18 a középfokú végzettségű technikusok, 25 pedig a mérnökök, közgazdászok munkájához nyújt jelentős segítséget. A könyvnapok országos megnyitóját október 8-án Szegeden rendezik, 12-én pedig Budapesten tartanak megnyitót. Az országiban az idén több ' mint 1*00 üzemben szerveznek könyvankétokat, író—olvasó találkozókat, könyvbemutatókat és vásárokat. Pest megyében is nagy érdeklődés előzi meg a rendezvénysorozatot. Eddig 30 vállalat, intézmény jelentette be a részvételét. Többek között a Cement- és Mészművek, a Forte, és a Híradástechnikai. Anyagok gyára, a Csepel Autógyár, Ceglédről az Egyesült Villamosgépgyár gyáregysége. Ráckevén a járási könyvtár lesz a könyvbará- tök találkozóhelye. A könyvüzletekben nagy forgalomra számítanak, mivel az elmúlt hét évben a seregszemle ideje' alatt megduplázódott a műszaki könwek forgalma. S. U. ül Gondolat újdonságai A tűnékenység megragadása A Gondolat két újdonságának (André Maurois: Proust és Katona Ferenc: A színjáték) megannyi különbözősége mellett van két lényeges rokon vonása. Az egyik: a francia szerző Az eltűnt idő nyomában című regényfolyamról — egészen pontosan az ezzel szinte azonos témáról, az alkotó életéről — szól, Katona tanulmánya pedig — hogy jobban értesse jelenét — a legtűnéke- nyebbnek tartott művészet múltját idézi. A másik rokonság: a könyvekben annyi a csillogó gondolat, az érdekes eszmefuttatás, hogy mindkettő azoknak is élményt kínál, akik korábban kevéssé vagy egyáltalán nem ismerték Proustot, kevéssé a színház művészetét. Tükör a századfordulóról l Maurois kitűnően ismeri Proust életét és Az eltűnt idő nyomában-t. Ennélfogva jól tudja azt is, hogy az előbbiből lehet igazán megérteni a regényt, s hogy az utóbbi segíthet a legjobban az életút pontosabb értésében. Az alkotót és művét más írókénál szorosabb kapcsolatban láttatja tehát az olvasóval. Az első fejezetek a gyermek- és ifjúkoréi. Felidéződik a szülői ház, a múlt század hetvenes évei tisztes polgárcsaládjának otthona, amely a jövendő író egyéniségét alakította, s a tá- gabb környezet, az iskola, a katonaság, a barátok köre. A későbbiekben Proust életének az irodalommal való egybefonó- dását rajzolja érzékletesen Maurois, hogy aztán rátérjen a főmű ismertetésére, elemzésére. Az eltűnt idő nyomában voltaképpen a hős emlékezése élete addigi eseményeiről — Maurois bizonyítja, hogy látszólag csapongó képzeletét roppant szigorú (az időrendet ugyan nem követő) logika irányítja. Proust logikája, amely az író gazdag — s ha korának közvetlenül nem is a legteljesebb valóságából, de polgári, arisztokrata és művészvilágának lényeges elemeiből eredő — élményanyagára épült. A „tűnékenységről” szóló. mű tehát valójában egy kor jóné- hány sajátosságának hűséges megragadása, pontos ábrázolása. Maurois tanulmányát (Szávai Nándor fordította magyarra) igazán az élvezheti, aki olvasta Az eltűnt idő nyomábant Mohács híre a szomszéd népek korabeli sajtójában A MOHÁCSI CSATA kimenetele a maga korában a környező népeket élénken foglalkoztatta. Mindenekelőtt azért, mert vereség esetén náluk is fokozódott a török veszély. A nagy eseménnyel a korabeli német és cseh sajtótermékek egyaránt foglalkoztak. Ezek az egy-két oldalas újságlapok kétféle formában maradtak ránk. A német lapok — amelyek közül ötöt a Magyar Nemzeti Múzeum Kézirattára őriz — prózai közlések. 1526 szeptembertől novemberig jelentek meg Augsburgban vagy Nürnbergben. A cseh röplapok verses szövegek, kottakísérettel. A cseh krónikás énekeket a csata utáni napokban, hetekben Prága utcáin koldusok énekelték, és az így népszerűvé vált dalok kerültek ezután ponyvafüzetekbe. A prózai nyomtatványok és dalban terjesztett krónikás énekek egyaránt a Mohácsról hazatérő harcosok beszámolóira támaszkodtak. AZ ELSŐ NAPOKBAN, hetekben szárnyrakelt hírek rendkívül megbízhatatlanok, igen sok mendemondát tartalmaznak. A kiadók a közlekedés nehézségei miatt a hírközlőkben nem válogattak. A távolból, az érdeklődés középpontjából érkezők mindenképpen bennfenteseknek akartak feltűnni. Ferdíthettek szenzációkeltésből is, de a legfőbb ok az volt, hogy a csatából érkezőknek nem volt kellő áttekintésük az eseményekről. rés áldozatok árán, de sikerült győzelmet aratni, és a török visszavonult. Az örömhírre megkondult Prága minden harangja, és a templomokban hálaadó istentiszteleteket tartottak. Szeptember 13-án már elterjedt Prágában a vereség híre, de még mindig úgy, hogy nincs nagyobb veszedelem, és a. király maga megmenekült. A röpiratok általában — az első német jelentés kivételével, mely szerint „úgyszólván az egész nemesség ki van irtva” — nem látták a veszteség nagyságát és csak akkor rémültek meg, amikor szeptember közepén Buda elestéről is értesültek. Az első német nyomtatvány közli az elesettek és menekültek névsorát. A királyt nem említi a halottak között. A csata elesett vezéreiről. Tömöri Pálról és Szapolyai Györgyről ugyancsak azt írja, hogy megmenekültek és ehhez jól- értesülten még azt is hozzáteszi, hogy az érsek egy kis lovon menekült meg, amelynek egyik füle hiányzott. A SOK TÉVEDÉS ellenére a szemtanúk beszámolóira támaszkodó röpiratok sok olyan valóságos adatot is tartalmaznak, amelyek a történelem- könyvekbe és a tankönyvekbe nem kerültek bele. Ennek oka lehet az, hogy a későbbi szerzők nem találták eléggé fontosnak őket, még inkább, hogy a mohácsi vészről kialakult általános képbe nem illettek bele. " Mohács híre Prágába szép- Különösen sokat beszélnek a tember 9-én — tizenegy nap csatában részt vett hírközlők alatt —• jutott el. Az első hí- az idegen zsoldosokkal szem- rek arról szóltak, hogy bár vé- ben megmutatkozó bizalmatlanságról, gyűlölködésről. Az első röplap leírja, hogy a csata előtt nem tartottak sem hadiszemlét, sem hadgyakorlatot. Az ellenség létszáma felöl semmit sem tudtak, mivel Lajos királynak nem volt pénze, hogy kémeket fogadjon. Hírt adnak a lapok azokról az igen elterjedt mendemondákról is, amelyek szerint a nemesek az, országot Szulejmén szultánnak hét véka aranyért eladták. A hírek középpontjában — a középkor szellemének megfelelően — Lajos király személye áll. A király haláláért az idegen harcosok a magyarokat teszik felelőssé: „...a gyermek is felismerhette volna, hogy némely magyarok a királyt el aikarják árulni” — írja közvetlenül a csata után az első német nyelvű röplap. Máshol: „Hová lett a királyi felség, azt nem tudom.” A hír szerint Szulejmán. a csata vezére megbízott három magyar foglyot, hogy a király tetemét keressék meg a halottak között, de sem ott, sem a foglyok között nem találták. A hírközlő feltételezi, hogy a királyt a magyarok ölték míg és rejtették el a tetemét, A novemberben megjelent röp- irat szerint menekülés közben Lajost kísérői mocsáron-vezették keresztül, amelybe nehéz fegyverzetével elsüllyedt. A CSEH ÉS SZLOVÁK nyomtatott és kéziratos krónikás énekek ugyancsak a magyarokat vádolják Lajos elve- szejtésével. Az egyik cseh krónikás ének részlete szó szerinti fordításban: „A királlyal be nem érték l Hogy őt gyilkos mód Történelmi emlékhelyet építettek Sátorhelyen, az 1526-os mohácsi honvédő csata tömegsírjainak színhelyén, két és fél hektárnyi területen, az Országos Természetvédelmi Hivatal megbízásából. Ünnepélyes felavatása a csata 150 éves évfordulóján, holnap, augusztus 29-én lesz. Képünkön: az utolsó simítások az emlékparkon. megölték.” A továbbiakban a dal a huszárok rablásairól szól. Egy másik ránk maradt csonka szövegben: „Nem láttak oly királyt a világon soha, f Kit népe oly csúful cserbenhagyott volna.” (Közli: Er- nyei Béla, Ethnographia. 1923.) Buda elestével kapcsolatban egy érdekes epizódról számol l>e két német röpirat. Az első híradás szerint Buda bevétele szeptember nyolcadikén történt, szemben más kútforrá- sokkal, amelyek az eseményt tizedikére datálják. Az ostromlott város három óráig állt ellent, akkor a török benyomult, és a lakosokat kardélre hányta. A zsidó városnegyed — amelvet külön fal vett körül — még akkor sem adta meg magát: harmadfélezer törököt megöltek. Végre a törökök ágyúval lövették össze a kapukat Iszonyú vérontás következett. A gettónak alig húsz lakosa maradt életben. Egy másik közlés szerint a szultán a zsidó negyed lakóihoz kérdést intézett: Kik óhajtanák vele menni? Mindnyájan Budán kívántak maradni. Erre a válaszra a szultán az öregeket felkoncoltatta. a többieket elhurcolta. Fraknói Vilmos, aki a német újságlapokról a Magyar Könyvszemle 1876. I. számában beszámol, hozzáteszi, hogy a zsidónegyed fokozott ellenállásáról szóló híreknek valóságos alapjuk lehetett, mivel Szulejmán naplójában szeptember 22-i dátummal feljegyezte, hogy a budai zsidókat száműzte és hajókon szállíttatta el. A KÖRNYEZŐ NÉPEKNÉL több szempontból is figyelmet érdemel a mohácsi csata visszhangja. Egyes adatai nyomra- vezetőek lehetnek a kor kutatói számára. Másfelől kitűnően érzékeltetik a kor ellentmondásoktól terhes atmoszféráját Dobos Ilona — így van ez azonban megfordítva is: e kötet ismeretében értőbben forgathatjuk Proust művét, az több gondolkodni- valót kínál. Színház, reflektorok nélkül Reflektorfény és színház — mai tudatunkban a legszorosabban összetartozó dolgok. Pedig ez az összetartozás nem régi keletű, az európai színház két és fél, háromezer éves történetéből csak az elmúlt pár évtizedet jellemzi. Katona Ferenc könyve ezt a tévedésünket — és az ehhez hasonló többit — igyekszik szellemes példák sorával kiigazítani. Végigvezet bennünket az európai színház évezredeinek legfontosabb állomásain, rekonstruálja az egész napon át tartó görög és római, a nap- szállat előtt befejeződő Shakes- peare-kori s a gyertyák, mécsesek fényénél-félhomályánál zajló XVIII.—XIX. századi előadásokat. A világítási lehetőségek felhasználása mellett ugyanilyen részletesen szól a színházművészet más elemeiről is. a színpad formájáról, a nézőtér nagyságáról, jellegéről, a díszletről, a jelmezről, a maszkról. a színészek mozgásáról, arcjátékáról — s természetesen a drámai szövegről. Amely utóbbit azonban — a színházról írott művek többségével szemben — nem tekinti a színházi művészet egyedülvalóan fontos meghatározójának. S ebben tökéletesen igaza van, hiszen a közönség sohasem puszta szöveggel, hanem előadott szöveggel találkozik. Az előadás pedig több összetevőnek a szétszakíthatatlan egysége. Így közelít a színházi múlthoz s állít fel egy hipotézisrendszert, amely „nem a fennmaradt drámák köré csoportosítja az egyéb forrásanyagot, hanem — éppen ellenkezőleg — a fennmaradt drámákat egy. a saját korában élő és létező színjátékstruktúra termékeként fogja fel, s a drámáknak elsősorban azon jellemvonásait vizsgálja, amelyek nem a mai irodalomtörténet és irodalom- elmélet ítéletei alapján határozhatók meg. hanem egy adott kor színjátszásának kényszerű következményei.” Vitatkozni tételével csak az utolsó ponton lehet: a drámák ugyanis nem kizárólagosan kényszerű következményei egy- egy időszak színjátszásának, hanem azt — részben — mer is határozzák, arra visszahatnak; a kényszerűség érvényes ugyan a drámák zömére, de nem mindegyikére. A könyv másik értéke, hogy nagyon sokoldalúan igyekszik meghatározni a színház művészetének sajátosságait, igyekszik minél pontosabban. meghatározni a színház helyét a művészetek rendszerében. A szerző érdemét nem csökkenti,. hogy tételeinek némelyike bizonnyal vitát vált majd ki... eddig ugyanis színházi irodalmunk nem kényeztetett el bennünket hasonló tárgyú, igényű művekkel, gondolatokkal, Katona Ferencnek az úttörés nehézségeivel is meg kellett tehát küzdenie. S ez a küzdelem — úgy tetszik — sokkal több eredménnyel, mint tévedéssé' járt. Daniss Győző i
