Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-25 / 200. szám
1976. AUGUSZTUS 25., SZERDA T8 \rMmmi Egymillió ember képviseletében Decemberre összehívták a termelőszövetkezetek III. kongresszusát Valkó—Vácszentlászló— Zsámbok Nagy dolgokra csak az összefogás képes Kedden ülést tartott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa. Az ülésen az országos képviseleti szerv tagjain kívül részt vettek a területi szövetségek elnökei és titkárai is. A részvevők a mezőgazdasági szövetkezetek soron következő, ÍII. kongresszusának összehívásával és előkészítésével kapcsolatos időszerű kérdéseket tárgyalták meg. A szövetkezeti törvényben és az alapszabályban foglaltaknak megfelelően a TOT 1976. december 14 —15-re összehívta a mező- gazdasági szövetkezetek III. országos kongresszusát, A kongresszus megvonja majd a mezőgazdasági szövetkezetek ötéves tevékenységének mérlegét és állást foglal az MSZMP XI. kongresszusa határozataiból és a népgazdaság V. ötéves tervéből a termelőszövetkezeti parasztságra háruló gazdasági és társadalmi feladatok megvalósításának főbb kérdéseiben. A kongresz- szuson és az azt megelőző időszakban lehetőség nyílik arra, hogy a gazdaságok mélyrehatóan elemezzék saját tapasztalataikat, megfogalmazzák a társadalmi képviseleti szervek — a TOT és a területi szövetségek — munkájával kapcsolatos igényeiket, és megjelöljék az érdekképviseleti munka továbbfejlesztésének irányát. Az esemény jelentőségére utal — amint ezt a TOT-ülés is hangsúlyozta —, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek tömörítik a szevet- vetkezeti parasztság tömegeit, jelenleg 1432 mezőgazdasági Meddig tart a léíszámzáriat? A z adminisztratív létszámzárlat átmeneti jellegű kényszerintézkedés. Nemcsak haszna, kára is van. Egyformán érinti a szorgalmas és szervezett, valamint az embert és időt pazarló vállalatokat, intézményeket. Az íróasztalok melletti létszámnövekedést korlátozza, illetve csökkenti. Nagyok még a műhelyekben is a belső munkaerő- és munkaidő-tartalékok. Akkor miért vált éppen az irodai létszámzárlat szükségessé? Természetes, hogy a dolgozóik ott helyezkednek el, ahol számukra kedvezőbbek a munka- és kereseti feltételek. Megtehetik, mivel teljes körű a foglalkoztatottság és általános a munkaerőhiány. Vonzó .az állandó délelőttös műszak, az időbéres munka, a fehér köpeny, az íróasztal stb. A nagyon hátrányos munkaikörülményeket — ahogy az életszínvonal emelkedik — egyre nehezebb anyagiakkal ellensúlyozni. Különösen a fiataloknál figyelhetjük meg az anyagi ösztönzés korlátáit. Fontos feladat tehát a munkakörülményekben meglevő lényeges különbségek kiegyenlítése. Egyebek közt a rutinjellegű irodai munka intenzitását is közelíteni lehet a nonmázott termelő tevékenységhez, de a sajátosságokból és főleg a vélt presztízsből adódó különbségek azért óhatatlanul fennimiarad- nak. Meddig lesz hatályos, mikor fog megszűnni az adminisztratív létszámzárlat? Gyakori kérdés. A válasz szinte magától adódik. A létszámzárlat feleslegessé válik, ha az intézkedés eléri célját, ha az irodákban kényszerpályára kerül az ésszerű, takarékos és szervezett munka. Az időpontot persze nehéz lenne megjósolni. Valószínűleg nem is jön létre mindenütt egyszerre a kívánatos és elfogadható állapot. Akkor pedig a zárlatot sem szabad feloldani egyetemes jelleggel, azonos időpontban mindenütt, hanem csak differenciált módon, az adminisztratív lét- létszámmal való takarékoskodás színvonalától függően. S valamennyi esetben az eredményes, jó munka, a hatékony és szervezett adminisztráció elismerése lesz majd a létszámstop feloldása, a szabad létszámgazdái kod ás. Vagyis a vállalatokon, az intézményeken a sor: adjanak garanciákat, biztosítsák, hogy megérdemlik a bizalmat. Ne általában a létszámzárlat feloldását szorgalmazzák, hanem a hatékony foglalkoztatás helyi feltételeinek megteremtését. Az egyedi elbírálás és a fokozatosság lehetővé teszi, hogy a zárlatot ne ott oldják fel majd először, ahol leghangosabban protestálnak ellene, vagy ahol esetleg a legnagyobb létszám-megtakarítást érték el, hanem ott, ahol intézményesítették a jó munkát, ahol a lehető legésszerűbben szervezték meg az adminisztrációt. Minderről nyíltan szükséges szólni, mivel a vállalatok, a tanácsok, az intézmények többsége máról holnapra él és csupán a létszámzárlat nyomán keletkező réseket igyekszik eltömni. Akikor is, amikor az átfogó tevékenységből kiragadva gépesítik például a manuális könyvelési, bérelszámolási munkákat. A termelést, a gazdálkodást, a fejlesztést kísérő teljes adminisztráció áttekintése, kritikai elemzése és újraépítése, a funkciók, a célok, a rendezőelvek megfogalmazása hozhat csak érdemi eredményt. Ennek az átfogó tevékenységnek szerves része a gépesítés, a szakemberképzés, a személyzeti munka. Nélkülözhetetlen a rendszerszemléiét, a vezetési, a szerve- ziési, valamint a helyi ismeret, illetve a gyakorlatiasság. A döntések előkészítésének különösen hasznos segítője lehat az élenjáró tapasztalatok tanulmányozása. A hasonló adottságú, a rokonprofilú vállalatok összeh asonlí tásakorde- rül fény ugyanis arra, hogy milyen létszámtöbbletet igényel például, ha sok az ügyintézéstől mentesített vezető és titkárnő, vagy ha agyáregység, az üzem vezetőjét nem hozzáértő, intézkedni, dönteni képes helyettes, hanem referáló, levelező, az ügyeket gyártó és halmozó adminisztrátorok, előadók segítik. A tapasztalatcserék nemcsak a szervezők, a vezetők, hanem az ügyintézők számára is meggyőzően bizonyíthatják, hogy lehet másként és lehet jobban végezni ugyanazt a célt szolgáló munkát. S most a létszámstop miatt még attól sem kell tartani, hogy a valóban meggyőző erejű tapasztalatcsere kilépéssel, munkahelyváltoztatással zárul. A szakszerű, gyors, érdemi ügyvitel és adminisztráció nélkülözhetetlenül szükséges, a létszámzárlat csupán a vadhajtások, az ésszerűtlen, szervezetlen megoldások, a munkaerő-pazarlás ellen irányul. Ezért a létszámlemorzsolódás kivédése, átvészelése sem lehet célravezető, ha hosszú távon nem alapozzák meg a hatékony irodai munkát, a korszerű ügyvitelt, a gyors ügyintézést és informálást. Szükséges, hogy a kényszerhelyzet előidézte rögtönzéseket, az ösztönősséget a tudatosság, az előrelátás váltsa fel. Nem a napi munkában — ott óhatatlanul sok a mechanikus és rutinelem —, hanem az adminisztráció egész rendszerének, keretének, szervezetének kialakításában. A létszámzárlatot követően tovább növekedtek az irodai munka szervezettségében, hatásfokában levő különbségek, attól függően, hogy hol, hogyan reagáltak az intézkedésre. Az adminisztratív létszámzárlat feloldásában már csak azért sem engedhető az „egyenlősdi”. Az élenjáró vállalatoknál és intézményeknél célszerű már 1977-től megszüntetni a zárlatot, bizonyítva, hogy vannak példamutató eredmények, jelezve, hogy a kényszerhelyzet kulcsa a helyi vezetők kezében van. Kovács József termelőszövetkezet, 19 halásza- ] ti termelőszövetkezet, 123 szak. szövetkezet és 266 szövetkezeti társulás működik. Tagjaik száma eléri az egymilliót. A szövetkezetek keretei között 1975-ben 640 ezer aktív kereső csaknem 6 millió hektár mezőgazdasági földterületen 110 milliárd forint értékű termelőeszközzel 130 milliárd forint értékű terméket állított elő. A szövetkezetek 800 ezer háztáji gazdaság tevékenységét szervezik és segítik. A termelőszövetkezeti mozgalom e magas szintű számvetése ezért nem csupán a szövetkezeti tagság belső ügye, hanem — amint azt a TOT ülésén hangsúlyozták — belpolitikai életünk jelentős eseménye is. A TOT gondoskodik a III. kongresszus sokoldalú és demokratikus előkészítéséről. Az elnökség előterjesztése alapján — amelyhez Szabó István elnök és Moharos József elnök- helyettes szóbeli kiegészítést fűzött —, az országos tanács ajánlást fogadott el a kongresszus állásfoglalásának kialakítására és a szervezeti teendőkre. A hozott határozat értelmében az ajánlást a szövetkezetek közgyűlései szeptember 15 és október 10 között megvitatják. A szövetkezetek küldöttei a területi gyűléseken megválasztják a kongresszusi küldötteket és a TOT-tagok zömét, és megbízzák képviselőiket a vitában kialakított kollektív álláspontjuk képviseletével. Ily módon a szövetkezeti dolgozók százezrei vesznek részt közvetlenül a kongresz- szus előkészítésében a kongresszusi dokumentumok formálásában. A kongresszusi előkészületekkel összefüggésben az országos tanács tájékoztatót fogadott el a termelőszövetkezeti tagok helyzetéről, élet- és munkakörülményeiről. Vietnam nemzeti ünnepe előtt A Vietnami Szocialista Köztársaság közelgő nemzeti ünnepe, szeptember 2. alkalmából kedden sajtótájékoztatót tartott Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Elmondta, hogy a vietnami nép az idén olyan nagy fontosságú események közepette köszönti nemzeti ünnepét, mint az ország állami szintű egyesítésének befejezése, a Vietnami Szocialista Köztársaság megalakulása, a független, egységes Vietnam szocialista építőmunkára való áttérése. A nagykövet rámutatott: a vietnami nép tudatában van annak, hogy sikerei egyben a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a demokrácia és a béke erőinek a sikerei. Nguyen Phu Soai beszélt a vietnami népgazdaság ez évi terve végrehajtásának első félévi eredményeiről is. Valkó úgy búvik meg a Cserhát nyugati nyúlványához csatlakozó Gödöllői-dombság védelmében, mint a gyermek anyja ölelő karjában. A falut átszelő Hajta patak partján — most, hogy esők voltak, újra csörgedez a víz a meder fenekén — gyerekek nyaggatnak egy kismacskát. (Errefelé vadon élő rokoné sem ritkaság, néha másfél méterre is megnő a valkói erdők vadmacskája, s éhségében még az őzet is megtámadja.) A hosszú főúton — a Szabadság úton — új és még újabb házak — vagy inkább építőik? — vetélkednek egymással méretekben, magasságban. Mostanában itt is a kétszintes a módi, óriási ablakokkal, és persze — garázzsal. — Csak az a kérdés, kire marad? — tűnődik rezignál tan dr. Csighy Tiborné, Valkó— Vácszentlászló—Zsámbok közös tanácsának elnöke a díszes, tágas lakóházak között szerényen meghúzódó tanácsháza irodájában. — A legtöbb új házban csak a szülők laknak: a fiatalok elmennek Gödöllőre, városi lakosnak. — Albérletbe? — adom bizonyságát tájékozatlanságomnak. — Hogyisne — tiltakozik az elnökasszony —, öröklakásba, az alsóparki toronyházakba! Fogy a falu Ahogy kinézek az ablakon, már nem tudok tiszta szívvel gyönyörködni a terméskő lábra épült, óriás ablakos családi házakban: szóval, megint egy fogyó falu?'. A statisztikák erre utalnak. Míg a község lakossága 1940- ben csaknem elérte a 2700-at, ma már alig több, mint 2500. Van ennél ijesztőbb számadat is, a természetes szaporulaté: 1938-ban 2,32 százalék volt, tíz esztendeje pedig már csak 0,59 százalék! — A községben nemrég még 36-an rendelkeztek a termelő- szövetkezettől kapott, úgynevezett személyi használatú földterülettel — közelíti meg más irányból a témát Barna János vb-titkár. — A májusban megtartott határszemle alkalmával feltűnt, hogy a 600— 800 négyszögöles parcellák legtöbbje megműveletlen, parlagföld maradt. A felülvizsgálat során 32-en lemondták, visszaadták személyi használatú földjüket a közös gazdaságnak. Az oka: nincs aki megművelje; akik kapták — megöregedtek, a gyerekeik pedig ipari munkások, alkalmazottak, vagy ingáznak vagy városra költöztek, s már nem hajlandók mezőgazdasági munkát végezni. A falu legendája Szóval, fogy a falu, i pedig 800 esztendeje egyfolytában lakott településnek számít. Keletkezéséről népmonda maradt fenn, amelyet így örökítettek meg a helytörténeti monográfia szerzői: „Valamikor réges-régen Valkó helyén nem volt más, mint egy hatalmas erdő __ Akkor mé g a közelben sem lakott élő lélek. Egyszer csak hogy, hogy nem, idevetődött egy szegényember, akinek nem volt egyebe, mint három éhes gyereke és egy sovány, vak lova. Csúfolták is érte, akik látták: Vak ló! Valkó! Lassan aztán rajta is maradt a szegényemberen a csúfnév, Vakló-Val- kó... Mire felcseperedett a három gyermek, olyan daliás legénnyé vált, hogy mind a három gazdag feleséget kapott. A lakatlan erdőt pedig benépesítették, s azon máig is rajta maradt a szegényember csúf neve: Valkó.” Egyszerre1 csak egy tába..% Valkó 1969. július elsején egyesült — a termelőszövetkezetek példáját követve — Vác- szentlászlóval. Amint az már ilyenkor lenni szokott, sokan azt nézték, vajon a másik mit hoz a házasságba? Mivel a közös tanács székhelye Valkó lett, a szentlászlóiak attól féltek, az önállóság elvesztése egyet jelent majd a fejlődés megállásával. — Nagyon kitartó, türelmes politikai munkával tudtuk leküzdeni az előítéletet — emlékszik a közelmúltra az elnökasszony. — Mire sikerült, kezdhettünk mindent elölről: tavaly januárban Zsámbok is csatlakozott hozzánk. No, itt már a tapasztalat is segített. Valóságos menetrendje alakult ki a községpolitikai munkának. Erről Barna János ad felvilágosítást: — Az első pillanattól igyekeztünk megértetni a lakossággal, hogy nagy dolgokra csak az összefogás képes: az anyagi és társadalmi erők koncentrálása. Amire egy kisközségnek nem futotta, az hármónk erejéből könnyebben megvalósítható. Ehhez persze az kell, hogy rangsoroljuk a feladatokat, s egyszerre csak egy nagy fába vágjuk a fejszét. Magyarán: egyszer az egyik község kapjon nagyobb beruházást, aztán a másik. Ebben az agitációs munkában elsősorban a kommunista tanácstagokra számíthattunk. Az ő segítségükkel sikerült aztán megnyerni a tömegszervezeti aktívákat, majd a lakosságot. A munka a fejlesztési tervek kidolgozásával kezdődött a legutóbbi tanácsválasztásokkor felmerült igények-javaslatok alapján, a tanácsi bizottságok bevonásával. Ezt a tervezetet először a három község közös pártvezetősége vitatta meg, majd az alapszervezeti vezetőségek, végül a tanácstagok pártcsoportja. Így, a kommunisták véleményével kiegészülve ismertetik aztán a tervezetet réteggyűléseken, falugyűlésen a lakossággal. — Érdekes — mondja elgondolkozva a tanács elnöke —, évek óta azt tapasztaljuk, hogy a tsz-tagság sokkal nagyobb érdeklődéssel fogadja a községfejlesztési terveket, mint az ingázó alkalmazottak, munkások. Azt a tanulságot szűrhettük le ebből, hogy a mezőgazdasági dolgozók jobban benne élnek a falu közösségében, inBefejezés előtt A Gellérthegy oldalában épülő Tanácsakadémia oktatási szárnyának szerkezeti építése befejeződött. Előreláthatóan az év végére elkészül a szállórész homlokzati függönyfalának szerkezete is. kább magukénak érzik gond- jait-örömeit, mint azok, akik jószerint csak aludni járnak haza Valkóra... Egyik község sem „mostohagyerek" Lássunk néhány példát, hogyan sikerült a feladatok rangsorolása, az erők egyesítése a három községben? Más szóval: hogyan sikerült elérni, hogy egyik falu lakói se érezzék magukat „mostohagyereknek” ? Az első egyesülés után előbb Vácszentlászló égető gondjait igyekeztek enyhíteni; 1972—73- ban a régi tanácsházát 50 személyes óvodává alakították át, aztán — ikerházban — két pedagóguslakást és tűzoltószertárt építettek a falunak. Aztán Valkó következett az új gyógyszertárral és az — állami beruházásban épült — tíz egyszoba összkomfortos Cs-lakással. Amikor Zsámbok csatlakozott a hármas szövetséghez, elavult közintézményei sürgették a segítséget; 470 ezer forintos költséggel korszerűsítették, kiszolgáló helyiségekkel bővítették az óvodai konyhát, 420 ezerért kapott központi fűtést az iskola, és 300 ezerbe került a művelődési ház felújítása. így, fokozatosan haladnak előre a három község közmű- fejlesztésében is. Zsámbokon a közös tanács 2,5 milliós hozzájárulásával az ivóvízellátás rövidesen megoldódik, Valkón és Vácszentlászlón pedig az V. ötéves terv második évének második felében látnak hozzá a vízműtársulat szervezéséhez. Az útépítést is Zsámbokon kezdték, tavaly 1,3 milliót fordítottak szilárd burkolatú, pormentes utak építésére, ezzel lehetővé téve, hogy a munkásbuszok a külterületekről is összeszedhessék a bejáró dolgozókat, a vácszentlászlói Kossuth utca következett ezután — másfél milliós költséggel, májusban adták át —•, és utolsónak Valkó. — A következő nagy feladatunk az óvodaépítés lesz. Va-I- kón amióta a világ világ, még sosem volt óvoda. Most 4,2 millió forintos költséggel 100 személyes óvoda építését tervezzük, amiből 3,2 milliót tesz ki a saját fejlesztési alapunk és a megyei támogatás, a többit pedig társadalmi összefogással kellett biztosítani. Kisiparosok a községért Hanem itt álljunk meg egy szóra! Elsősorban nem is azért, hogy hírt adjunk a három község termelőszövetkezetének felajánlásáról — félmillió forint értékű szakmunkát vállalt az Egyesült Zöld Mező Tsz! —, noha az is megérdemli az elismerést, hanem hogy elmondhassuk: nemcsak a vai- kóiak, de még a két társközség lakói is értékes társadalmi munka felajánlásokat tettek az óvoda építésére. A zsámboki Iványi József, víz- és központifűtésszerelő kisiparos 2 heti, Tóth János valkói villanyszerelő — üzemi munkás — 10 napi szerelési, Gódcm László lakatos kisiparos 2 heti vasipari munkát vállalt; egy vácszentlászlói kőműves, Varga László 30 négyzetméter falazásra, Csárdái Tibor valkói íestő-mázoló 1200 négyzetméter meszelésre vállalkozott; a termelőszövetkezet valkói üzemegységének lakatos szocialista brigádja az összes lakatosmunkát elvégzi. Az elnökasszony és a vb-titkár csaknem egyszerre mondja:1 — Ez a legszebb bizonyítéka a három község összeforrottsá- gának: amikor már dolgozni is hajlandók egymásért az emberek! Az utcáról zeneszó hallatszik be, érdekes, mintha közeledne. Kinézek az ablakon; a járdán fekete ruhás, fejkendős öregasszony közeledik, szatyorjá- ban szól táskarádió. Zenés műsor üdülőknek. És dolgozóknak. Nyíri £ya 4
