Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-24 / 199. szám

1976. AUGUSZTUS 24., KEDD

3

%mav

As alkotmány ünnepe alkalmából

Népfrontkitüntetések

Az alkotmány ünnepe alkalmából — több éves hagyományt folytatva — az idén is a Hazafias Népfront kitüntető jelvényét adományozták a mozgalomban legeredményesebben tevékenykedő aktivistáknak. Az 1973-ban alapított elismerő oklevelet és érmet az országban 181-en vették át az elmúlt napokban. A központi ünnepséget a Hazafias Népfront Belgrad rakparti székhazában hétfőn tartották, ahol Sarlós István főtitkár nyújtotta át a mozgalom legmagasabb elismerését a kitüntetettek egy csoportjának.

A Hazafias Népfront Országos Elnöksége a szocialista építő munka társadalmi segítésében, a szocialista nemzeti egység erősítésében kifejtett önzetlen, odaadó és eredményes tevékenysége elismeréséül negyven személynek adományozta a Hazafias Népfront kitüntető jelvényét. Köztük dr. Mondok Pálnak, a Pest megyei Tanács elnökének, az Országos Béketanács alelnökének és Földes Istvánnak, a TIT Pest megyei titkárának, a Hazafias Népfront Pest megyei Elnöksége tagjának.

Tanácsi vezetők értekezlete

Faluvégi Lajos pénzügyminiszter elnökletével hétfőn értekezletet tartottak a Pénzügyminisztériumban a fővárosi, a megyei, a megyei-városi tanácsok elnökhelyettesei és a pénzügyi osztályvezetők. Az értekezleten — Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettes bevezető előadása alapján — megvitatták az 1977. évi költségvetés előkészítésével kapcsolatos tennivalókat

Koszorúzások a román hősök sírjánál

Románia felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából Constantin Cimbru, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, Gheorghe Botár tanácsos és loan Puscas ezredes, katonai és légügyi attasé hétfőn megkoszorúzta a Rákosligeti temetőben nyugvó román hősök sírját. A koszorúzáson jelen voltak a Külügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Fővárosi Tanács és a XVII. kér. Tanács képviselői. Az ünnep alkalmából a román nagykövetség képviselői az ország számos helységében koszorút helyeztek el a hazánkban nyugvó román hősök sírján.

Az országos szemlén

Helytállt a megyei IG-válogatott

VII. Országos Ifjúgárda Szemle — régi ismerősökkel. Idén ugyanis — miként az elmúlt két évben — a nagykőrösi csapat nyerte a megyei versenyeket Cegléden, s ezzel egyúttal szereplési jogot kapott Kaposvárra, az országos szemlére. így hát a Somogy szívében fekvő Kaposvár kék egyenruhás fiatalokkal népesült be néhány napra, akik a versenyek közötti szabad időben előszeretettel járták a dunántúli dombvidék e városának zegzugos, kanyargós utcáit, ismerkedtek régi és új arcával. A tavalyival ellentétben, amikor szürkeponyvás katonai sátraikat a szolnoki Tisza-liget nemzetközi kempingtáborában verték fel, idén a kaposvári szakmunkásképző ötemeletes, csillogó üvegtáblás, márvánnyal

borított falú épületében ütöttek fél tanyájukat, ez volt szállásuk, míg az eseményeket a városbeli ifjúsági házból irányították.

Talán sikerüli

Vasárnap és hétfőn — rohanó filmkockákként — peregtek az. események. Izmok, érzékszervek megerőltető próbája volt e két nap, mely alatt a fiatalok még társadalmi munkára is szakítottak időt.

— A versenyeken elég magas követelményeket szabtak a rendezők — magyarázza Karai Ágnes, a Nagykőrösi Konzervgyár címkézőgépkezelője, ha a rendezvények közötti, ebéd biztosította szünetben. Ö pedig igazán tudja, minthogy tavaly is ott volt Szolnokon. Most gyors számvetést készít az elmúlt napok eseményeiről.

— Ki tudja? Idén talán sikerült az előrelépés, mivelhogy tavaly nem szerepelt fényesen a csapat. Azóta újak is jöttek, magasabbak, azonban a követelmények is. Én az úszók között ugrottam a medencébe, 50 másodperc volt az 50 méteres táv szintideje. Aki teljesítette, 180 pontot kapott. Nemigen sikerült ez rajunknak, magam is csak 150 pontot hoztam.

A futók már jobban helytálltak.

— Természetesen könnyebb volt megfelelnünk a követelményeknek —, veszi át a szót Soós Imre, a Toldi Miklós élelmiszer szakmunkásképző intézet tanulója —, tulajdonképpen 400 métert kellett 1 perc 40 másodperc alatt megtennünk. Valamennyien időn belül futottunk, amiért értékes pontokat szereztünk.

Tábortűz esőben

A teljesítményt persze a közös erőfeszítés sikere határozza meg.

— Így igaz — teszi hozzá Tamasóczki Zoltánná, aki szintén az úszórajban indult — ha valamennyien egyenletes formát mutatunk, úgy a jó eredmény sem marad eL

Éppen kérdezni akarom, hogy vajon, mit szól a férje többnapos távollétéhez, amikor vékony, hosszú fiú, Tamasóczki Zoltán, a férj fűzi tovább a szavakat;

— Persze a versenyzésen kívül akadt más érdekesség is a szemlén. T alálkoztunk más

megyék, városok fiataljaival, beszélgettünk életünkről, problémáinkról. Nem csoda hát, ha sok barátság született az elmúlt napokban.

A barátságkötésre pedig valóban sok alkalom kínálkozott. Hétfőn este a Kaposvár melletti Tókai Parkerdőbe kirándultak a fiatalok. Éppen hozzákészültek az éjszakai táborveréshez, amikor megeredt az eső. Aztán később eredményesen próbálkoztak tüzet gyújtani a fiatalok, mert ha ugyan rövid időre is, de bezárultak a hirtelen megnyílt égi csatornák, s hamarosan már pattogott a nehézkesen lángokba szökő rozsé, fellobbant a tűz.

És mikéftt tfiáskor is ilyeij esetekben, rövidesen felcsendültek az első dallamok. A tábortűz viliózó fényei mellett elhangzott a Pest megyei Ifjú Gárda rajinduló, amely leginkább a futókról és a lövészekről szólt.

— Csak egy volt a baj — szólalt meg Nagy Gombai Imre, a konzervgyár gépszerelője —, még alig hamvadt el a tűz, s újult erővel kezdett rá az eső. S bizony akadt bőven lyuk is a sátrakon, amelyeken kíméletlenül becsöpögött.

Küzdésből jeles

Barátságok születtek. Persze nemcsak fiatal és fiatal között. Laczkó János, a Pamutfonó- és

Nyomóipari Vállalat kaposvári gyárának üzemrendésze igazán nem a legifjabb, elmúlt már negyven éves is.

— Gyárunk kapta a feladatot, hogy patronálja a Pest megyei fiatalokat, s mi szívesen vállalkoztunk erre. A gyerekek jártak gyárlátogatáson az üzemben, ismerkedtek a fonalkészítés bonyolult módjával, a textiliparral.

— Valamennyien megbarátkoztunk az ifjúgárdistákkal. Együtt voltunk velük éjjelnappal. Egy bizonyos, küzdésből jelesre vizsgáztak a fiúk és lányok.

És jelesre vizsgázott valamennyi részvevő munkából is. Vasárnap, tűző napon segítették az ifjúsági ház, a gépészeti szakközépiskola, az új kaposvári tejüzem és a Béke-Füredi lakótelep építkezését,

A munka után a kaposvári Táncsics-diákszínpad bemutatta francia népi komédián, a BM Táncegyüttesének műsorán, a nyíregyházi Ifjú Gárda zenekar előadásán szórakozhattak a fiatalok.

— A szemle versenyei befejeződtek, s ezután kétnapos balatoni túrára indultunk. Megnéztük a zánkai úttörővárost is. Azután még 10 napot töltünk Balatonakaliban, amit a nagykőrösi városi tanácstól kaptunk jutalmul, mert harmadszor nyertük meg a Pest megyei Ifjúgárda Szemle versenyeit — mondja búcsúzóul Mojzik János, a göndör hajú esztergályos. .

Virág Ferenc

Minőség — ár — szabvány

Beszélgetés dr. Sütő Kálmánná I, a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökhelyettesével

Az utóbbi hónapokban mind gyakrabban kerültek szóba a szabványok. Hol a termelő panaszkodott, hogy termékének átadásakor a felvásárló túlzottan szigorú, s a szabványok minőségi előírásaira hivatkozva nem veszi át, vagy nem abba a minőségi osztályba sorolja azt, amelybe szerinte kellene, hol pedig a felvásárló méltatlankodott, hogy a szorult helyzetet túlzottan ki akarja használni a termelő, mert a gyenge minőségű árut, sőt a selejtet is át akarja vetetni, és persze minél magasabb minősítéssel.

Mivel a minőségre, a minősítésre állami szabványelőírások vannak életben, ezért a legilletékesebb szervtől, a Magyar Szabványügyi Hivataltól, dr. Sütő Kálmán elnökhelyettestől kértünk tájékoztatást.

Meghatározható, ellenőrizhető mérce

A viták többségénél a szabványt elmarasztalják. Azt mondják, túl szigorú, merev, nem az élethez igazított, és olykor jobban kedvez az átvevőnek, mint a termelőnek. így van-e?

— A kérdés jogos és véleményem szerint nagyon időszerű, ezért mindenképpen hasznosnak tartom, hogy nyíltan, őszintén beszéljünk róla. Végtére is, szóból ért az ember.

Nemcsak mostanában, máskor is előfordultak már hasonló viták, nézeteltérések. Leginkább persze olyan időszakokban, amikor a piaci egyensúly, a kereslet-kínálat valamelyik oldalra jobban eltolódott, mint máskor. Ez érthető is, hiszen éppen a mezőgazdaság az a terület, ahol még nem szabályozott a piac, a kínálat erősen függ a termeléstől, s ez pedig több fontos körülménytől, de persze főleg a természettől, az időjárástól. Á szűk esztendők nagyon is bizonyítani tudják az ami ritka, drága” mondást, de a bő termés is okozhat gondokat, bár azt mondhatjuk az utóbbira, hogy inkább ilyen gondjaink legyenek minden évben..,

Gondolom, azt mindenki belátja, hogy a termelés-forgal- mazás-fogyasztás állandóan ismétlődő folyamatában szükség van olyan eszközökre, amelyekkel mérni lehet a megtermelt javakat. Mérnie kell tudni a termelőnek, a terméket átvevő kereskedőnek s az azt felhasználó fogyasztónak. A mérés fogalmába azonban nemcsak a kilogramm, a méter, liter stb. tartoznak. A „mennyi” mellett igen fontos meghatározni, hogy „milyen” minőségű valamely termék. Különösen így van ez a mezőgazdasági termékeknél, az élelmiszereknél,

Gyökeret eresztett

Nem nagy dolog, ha valaki háromhónapos tanfolyamon tanról. Vannak akik munka mellett főiskolát'végeznek. Tanul és kész. Három hónap múlva kezében a papír: növényvédő szakmunkás. Valev Jordan Dimitrovnak 1969-ben nem volt ilyen egyszerű.

Először az előadó szavát sem értette. Nem tudta követni a gyors magyar beszédet. Arra meg visszagondolni sem szeret, mit jelentett számára a jegyzetelés. Próbált segíteni magán: bolgár-cirill betűkkel jegyezte fel a magyar szavakat, hátha úgy könnyebb. El sem bírta volna olvasni saját betűit. Szótagolta,. de értelmetlen volt minden leírt szó.

Azután mégis levizsgázott. Százszor beleizzadt, ezerszer belefáradt, de megbirkózott feladatával. S hogy ne adják könnyen azt a seakmunkás- bizonyítványt, a magyar kifejezések mellett a latin elnevezéseket is be kellett magolni. De amit vállal az ember, abból nem enged.

Valev Jordan Dimitrov, a budapesti Blagoev Tsz elnök- helyettese, a Kertészeti Egyetemet is el akarja végezni. Előtte a felvételi vizsga. Szabad idejében tanul, készül, egyszer már visszautasították, másodszori próbálkozásra jobban felkészül.

1 izenhat eve ^ Magyar- országon, szeret itt nálunk. Várom, hogy elvekkel magyarázza, miért érzi egyenjogúnak magát, mit rejt, amikor munkatársait dicséri. Ehelyett hétköznapi eseteket sorol. Ilyen semmiségeket: alig érkezett Budapestre, három nap múlva megkapta a kedvezményes tejet a gyerekek után. Vagy amikor a kislányát vakbélgyulladással kórházba szállították, még egy szót sem értett magyarul, azt sem tudták mi lesz a gyerekkel. Mi lett volna? Megoperálták, jó kezekbe került, nem kellett oda szó.

A munkában? Hasznosíthatja, amit tud. És azt megbecsülik. Kíváncsiak a véleményére is, beleszól mindenbe Pontosabban: megkívánják,

hogy mindenről véleménye legyen és aktívan éljen a tsz- ben. A többi bolgár (huszon- ketten vannak a Blagoev Tsz- ben bolgárok, sokan kiöregedtek már, azért csak ennyien) szintén szaktudásuknak megfelelő beosztásban dolgozik, s munkájuk alapján becsülik

őket. Tizenhat éve egyszer sem éreztették vele, hogy Magyarország csak második hazája.

Lányai közül az egyik egészségügyi szakközép is kólába, a másik gimnáziumba jár Budapesten. Felesége szintén ebben a tsz-ben dolgozik, csak most betegállományban van, túlhajszolta magát. Az óbudai új lakótelepen élnek, úgy mint mások. S úgy mint mások, hétvégén beülnek Dacia gépkocsijukba és ismerkednek a magyar tájakkal. IBUSZ-szal nem régen járt Bulgáriában, néhány hete jött vissza. Néha meglátogatja ■szülőföldjét, kicserélik tapasztalataikat a rokonokkal, ismerősökkel. Azután visszatér oda, ahol már gyökeret eresztett és számon tartják, hiányzik, ha távol van. Valev Jordan Dimitrov vezetőségi tagja a Bolgár Kulturális Egyesületnek, amely hivatott ápolni a bolgár nemzetiségűek együvétartozását, s talán szimbólumnak is jó: vezetőségi tagja a gyorsan fejlődő Blagoev Termelőszövetkezetnek; ahol magyarok, bolgárok együtt munkálkodnak közös boldogulásukért.

S. A.

a zöldségnél, gyümölcsnél, ahol a „kiválótól” egészen a „még ehetőig” elég széles skálán mozog a minőség. Tulajdonképpen a minőség használati értéket fejez ki, sok esetben nagyobb vagy kisebb hasznosanyag-tartalmat, máskor frisseséget vagy állottsá- got, lehet gusztusos, kívánatos vagy fonnyadt, töpörödött.

Az értékkülönbség azonban árkülönbséget is jelent és ez természetes dolog. Ám azt a fogalmat, hogy valami kiváló vagy rossz, friss vagy állott, nagy vagy apró, pontosan meg is kell határozni, számokkal, szavakkal le kell írni. Különösen pedig akkor van erre nagy szükség, amikor valamely terméket a „kiválótól” a „még megfelelőig” több fokozatba, osztályokba kell sorolni, és így az értékkülönbségekhez megfelelő árak is kapcsolódhatnak. A szabványok azokat a legfontosabb jellemzőket adják meg, amelyek alapján a termék állapotát, milyenségét, használhatóságát meg lehet állapítani, nevén lehet nevezni. A szabvány tehát mérce, mérőeszköz, műszaki leírás vagy előírás a termékek milyenségének, minőségének meghatározásához. De ezenkívül a szabványok segítségével lehet ugyanezeket a műszaki jellemzőket ellenőrizni is, mert megadják a vizsgálati módokat, módszereket is. Éppen azért kell ezeket is szabályozni, hogy e vizsgálatok is egységesek, objektívek, hitelesek legyenek.

I

A kérdésben &z is szerepelt, hogy kiket segít, vagy esetleg melyik „félnek” kedvez jobban a szabvány?

— Az elmondottakból talán ez már ki is derült: egy mérce eleve nem lehet részrehajló. A méterrúdnak métert kell mutatnia az eladónak is és a vevőnek is, legalábbis akkor, ha az pontos, hiteles. Ha a gyakorlatban mégis kevesebb lett a megmért portéka, arról nemigen a méterrúd tehet. A termelés-forgalmazás-fogyasz- tás érdekei a dolog lényegéből adódóan nem azonosak. Az eladó jobb pénzért szeret eladni, a vevő olcsóbban szeret vásárolni, a közvetítő kereskedőnek pedig mindkét felet jól kell szolgálnia. E „hármasfogatban” a szabványnak az objektív középpontban kell helyét elfoglalnia, mindhárom fél érdekeit egyformán kell képviselnie, segítenie, vagy éppen védenie. Ez nagyon is lényeges, alapvető követelmény és a gyakorlatban is igaz. Egyébként a szabványosításra vonatkozó rendelet is előírja: a szabványok előírásait az érdekeltekkel egyeztetve kell megállapítani.

A nagyon körültekintően, sokoldalúan kialakított és egyeztetett jellemzőknek, műszaki követelményeknek — szerepüknél fogva — viszonylag stabilaknak is kell lenniük —, hozzátéve, hogy ugyanekkor a technikai fejlődéssel is lépést kell tartaniuk. Az előbbi követelmény azt is jelenti, hogy nem a szabvány mércéit kell átrendezni, átállítani akkor, ha bő a termés és „túl sok” az első osztályú minőség, vagy a szűk évben „görbe az uborka”. Ne kiáltsuk ki ilyenkor sem a görbét egyenesnek, s a harmadosztályút se léptessük elő kiválónak: ettől

még a félérett dinnye nem válik éretté és az apró tojás sem nő naggyá ...

Ha ilyen esetben ár-, ellátási vagy hasonló problémák adódnak, akkor azt más módon kell orvosolni, nem pedig a normatívák átfestésével. Ezzel csak magunkat csapnánk be. Nem is beszélve arról, hogy a termelés alapvető célja a fogyasztás, ezért a termékek milyenségét, minőségét rendszerező szabványoknak alapvető kötelességük a fogyasztói érdekek védelme és különösen akkor, ha élet-, egészségvédelmi feltételekről is szó van. Márpedig a mező- gazdasági termények, élelmi- szeripari termékek többségénél ezek elsőrendű követelmények. Rágondolni is rossz, hogy az esetleges szorult helyzet hibás, romlott élelmiszerek forgalomba hozása előtt nyitna ajtót különböző kierőszakolt engedményekkel...

Mindezek ellenére azonban mégis az a jelenlegi helyzet, hogy egyes ilyen termékekből kevesebb van, mint az átlagévekben. Ilyen esetben a kevésbé szép, de még baj nélkül elfogyasztható terményeknél nem kellene túl szigorúan ragaszkodni a szabványokhoz, a minőségi osztályokhoz. Mi tehát a megoldás?

— A hibás, romlott, az egészségre ártalmas termékek esetében semmilyen törvény — így a szabvány sem adhat engedélyt a forgalmazásra. Más kérdés a szabványon kívüli, de még emberi célra felhasználható termékek helyzete. Eddig is az volt az eljárás, hogy ezek is bizonyos kereskedelmi, forgalmazási rend betartása mellett értékesíthetők voltak. Így például iparcikkek esetében elkülönített helyen, a hibák feltüntetésével és persze a megfelelő árkülönbözettel a minőséghibás, leértékelt áruk is eladásra kerülhettek. Ezekről nem a szabvány intézkedik, hanem az erre illetékes termelői, kereskedelmi és árügyi szervek. A mérce persze itt sem változhat: ha pl. egy bútorfajtából hiány van, akkor sem lenne igazságos a harmad- vagy másodosztályút felminősíteni első osztályúvá, mondván, hogy „úgy is megveszik, mert nem kapnak mást...”. Gondolom, ennek az álláspontnak a helytelenségét nem szükséges bővebben ecsetelni ...

Az élesebb viták a mező- gazdasági termékeknél a termelők és a felvásárlók között adódnak. Szeretném megjegyezni, hogy nemcsak mostanában, hanem így volt ez már korábban is. Az esetek többségében, mint említettem főleg akkor, amikor az átlagosnál jobb a kínálat. Ilyenkor folyik az alku, diktál a felvásárló, kezében lobogtatva a szabványokat. Ilyenkor nem elég húsos a sertés, csak harmadosztályú a hizlalt liba, görbe az uborka, nagy a tojás légzsákja, savanyú a szőlő... Bár az egészséges, elfogulatlan vita önmagában még nem baj, hiszen segíti kiegyenlíteni a kereslet-kínálat árkövetkezményeit, azonban a szabványelőírások egyoldalú, esetleg hamis szándékú alkalmazása károkat okoz a termelőnek. Ismételten azt tanácsoljuk: ismerje meg jobban, alaposabban a termelő is ezeket a szabványokat, ellenőrizze, hogy az azokban előírt módon folyik-e pl. a mintavétel a minősítéshez. Ez utóbbi is sokkal lényegesebb dolog, mintsem sokan gondolják. Egy-egy tétéiből az egyoldalúan, nem véletlenszerűen, hanem az átvevő által válogatva kivett mintával például az egész tétel rosszabb osztályzatot kaphat, mint az a valóságban lenne! Vitás esetekben is megvan arra a lehetőség, hogy az elfogulatlan, objektív döntés mindkét fél számára igazságos legyen. Élni kell ezzel ,a lehetőséggel a termelőnek is. Ezt viszont csak akkor tudja alkalmazni, ha megismeri a vonatkozó rendelkezéseket, a szabványokat.

Kun József

i

»

I