Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-20 / 197. szám
1976. AUGUSZTUS 20., PÉNTEK MT9T UBOVKI kJCíbSsw EGYÜTT JELENÜNKÉRT, JOVÓNKÉRT 11 Kenyérszelő Pataki Tibor rajza ILLYÉS GYULA. Mákgubók Szemelte, érlelte a mák fekete sok gondolatát. Most zörgeti, már zörgeti. A szél segít neki. Rázza — mily ős csönd ellen ő? — mint csörgőjét a csecsemő; Jogar, mellyel király legyez; kézigránát, még fanyeles; szenteltvíz-szóró, hinteni — A szél segít neki. De volt gyümölcsünk is a mák, tiltották pedig az anyák. Vágtuk a kontyos koponyát fakardos katonák. Épp. mert csak lopva lehetett, nyitogattuk a fejeket; faltuk a fekete velőt, ifjú emberevők. Itt van a nyár, érlel a nyár, zörgeti főnket a halál; füleli, mivel van teli — A szél segít neki. — Annak köllött az élesztőt hozni? — Persze. — Azt hittem, hogy bodag- nak kel a kovász. — Bodagnak? Olyan sok? Azt majd máskor sütünk. Eszter fölveszi a teknőt, viszi a létrához. Ferike a sütőlapátot és a szénvonót húzza. Közben a szénvonót ledobja, és fölkap az arcához: — Ezek a rohadt darazsak! — Nem tetszik nekik, hogy elviszünk valamit a. birodalmukból — magyarázza szelíden Eszter. — Tudhatnák, hogy visszakapják! — Honnan tudnák? Ők nem gondolkoznak, csak azt látják, hogy most mi van. — A pestieket kergették volna le a padlásokról! — duzzog okosan a kisgyerek. Mindent tud az anyjától, hogy mi történt az igazi múzeumokba való régi holmikkal. Még a kemencéjük is áll az udvaron, a konyhahajtóval szemben. Kerti szerszámokat tartanak benne, meg amit hirtelen el kell tenni valahová az esők elől. Amikor nagyon rájön a tyúkokra a kotlás, Eszter ide az elejébe ültet meg belőlük egyet-kettőt. Kotlósok most nincsenek. Ferike gyorsan kirámol mindent, azután A hogy Marci -belépett az esztergák közé, rögtön meglátta Jancsi padján a rúdanyagokat. — Ma is megelőzött a piszok! Odasietett az asztalon maradt munkákhoz és kibontogatta a tasakjaikat. Megnézte, melyiknek jobb a normaideje, mert mára is akadt maszek melója, és szüksége volt egy fölös órára. Hanem ugyancsak szorosra tűrték mindegyiket! Már-már arra gondolt, hogy megnézni Jancsi munkalapját is, de ismerte a linket. Újabban az a szokása, hogy itthagyja a javát az öreg Somának, meg a fiatal kölykök- nek! Inkább csak a harag dolgozott benne. Utálta Jancsit a különcködéséért, mert mostanában ferde pillantással méregették őt az emberek. Fölmarkolta a kiszemelt munkát, és a padjához sietett. Mióta Dani bácsi lebetegedett, nem volt gazdája a csoportnak. Ő nem akart ingyen vesződni az emberekkel, Jancsi pedig fiatalabb volt, semhogy dirigáljon. Reggelente a művezető kipakolta a munkákat, és ki-ki elvett belőle. Aki hamarább érkezett, az vitte a javát. Ez csak világos! Előrakta és sorban befogta az esztergakéseket, megolajozta, megjáratta a szánokat. Hallgatta, hogy Jancsi a munkáról magyaráz valamit az odaérkező srácoknak, tologatja a tepsiket, és hirtelen ránéz! Mélyen a szerszámosszek- rénybe bújt. Biztos ezt a rohadt melót keresi! De csak próbáljon meg szólni! Megtanítja, hogy ki t rendelkezhet itten! Végre dudáltak, és nekiereszthette a gépet. Gyorsan figyelmesen dolgozott nehogy időt veszítsen, s nem törődött senkivel. Egyszer, úgy tíz felé Dekkes útálatos, rábeszélő hangját hallotta a gépzajon keresztül. Jánosnak magyarázott, de nem értette mit, mert csak összefüggéstelen szavak jutottak el hozzá* , >-.* * Biz&s »»ken dolgozni valamiért! Kétkezi munkás mit is tehetne a szocializmusért!? Elhatározta, hogy bármiről legyen szó, ő sem enged. Szolidáris lesz a bandával! C sak akkor nézett föl újra, amikor Dekkes elment. Kicsit meglepődött, mert őt sem szokták kihagyni az agitációból — mindig is meg akarták téríteni—, de ő csak mosolygott rajtuk. Szegény kódosok! Dumából nem lesz, csak légvár! Nem is törődött velük. Emit látta közeledni és köszönni akart neki. Szerette volna megkapni ezt a csinos fiatalasszonyt! Félig tréfásan már mondta is neki, hogy nagyon kívánja a csöpp, derűs száját, Zeiei Attila LÉGVÁRAK, MAGASBAN de Emi mindannyiszor elküldte a fenébe. — Szia! Hogy vagy? — kiabált neki. A fiatalasszony közelebb jött. — Szevasz! Hallottad, hogy Dani bácsit leszázalékolták? — Igen?! — csillant föl Marci szeme. — Te leszel helyette? — Hát ki lenne? Legalább egy forinttal több! Elégedetten dörgölte a kezét, s olyan izgatott lett, hogy nem is tudott azonnal tovább dolgozni. Leállította az esztergát, és odament a szekrényhez harapni valamit. Tekintete a kölcsönkért újságra esett. Fölmarkolta és odavitte Palkónak. Kedve támadt kicsit el- dumálni vele! Evvel a sráccal elég hasonlóan nézték a világot, s nagyokat tudtak röhögni mindenen. — Még egy ilyen üres lapot nem láttam! — lökte oda az újságot. — A sportolók sérüléssel bajlódnak, az okosok az üzemi demokráciával, a világ egyik fele a másikkal, és végeredményben nekünk mi kö-' zünk hozzá! A szomszéd gépnél Tomi fölkapta a fejét, s mielőtt egy jót nevethettek volna, oda- kiabáit: — Semmi sincs benne, ami újabb szerzésre sarkall? Marcit úgy érte ez a duma, mintha orrba verték volna. Rögtön arra gondolt, hogy megtorolja. Ez a nagypofájú kölyök is a Dekkesék neveltje, de téved, ha azt hiszi, hogy mindent megengedhet magának! M egmarkolta Tomi gallérját. A karjában volt, hogy mellbe löki, de körül a többiek olyan fenyegetően néztek rá, hogy meggondolta. Vannak hatásosabb eszközök is! Elengedte, és dühösen a padjához ment. Mit tud ez a kis hülye az életről, hogy mennyit kellett güriznie, amíg felépítette a házát és berendezte az életét? Mit tud az izmaiba, idegeibe rakódott fáradtságról ? Megeresztette a hűtőfolyadékot, és ingerülten nekinyomta a kést a sistergő acélnak. Ezt még megemlegetik! Másnap reggel jókor fölkelt. Elsőnek akart érkezni az üzembe. Odabent gyorsan magára húzta a munkásruháját, és az asztalhoz sietett. Gondosan szétválogatta a munkákat. Tominak készítette a legnehezebbet. Fog ez még bocsánatért esedezni ! Előre örült, hogy ha belezöldül a kölyök, akkor sem tudja megcsinálni! Kitépett egy cirokszálat a seprűből, felült az asztalra, és kéjes rágcsálás közben várta a hatást. E lsőnek Jancsi érkezett. Kicsit meghökkent, amikor meglátta a tepsikbe tűzött neveket, de szó nélkül megnézte a magáét. Marci neki is tartogatott meglepetést, egy napra való kadmiumozott csavar csiszolását. Közben Tomi is megérkezett. — Jóreggelt... Szevasz, főnök! — nyújtott kezet Jancsinak tüntetőén. Nevetve kérdezte: — Mi ez a rengeteg név? És miért nincs betűrendbe rakva? Fölemelte a munkalapját, nézegette a raizot, meg Marci Icáján vigyorát és mímelni kedte a pánikot. Jancsi mosolyogva mutatta neki a magáét. — Nézd már, nekem mi jutott! Nem cserélünk? Tomi megrázta a fejét. — Hadd mutassam meg neki, hogy megtanultam a szakmám! Fölkapta a munkát és a padjához ment. És 'nagyjából így tett mindenki. Még egy gyűlölködő pillantást sem vetettek rá. Mintha előre megbeszélték volna! Végezték a dolgukat, Tomi fütyörészett WEÖRES SÁNDOR: Vízöntő Erdei forrás, remegő tükör, Hová haladsz a sűrűből? — Távoli, sík vidékre, Nagy folyamok medrébe. — Szikiad zuhogó, égi álom, Merre szökellsz a kopánságon? — Völgyek, dombok közébe, Tág tenger közepébe. — Alföldi kút, tanya árnyán, Nem unod, egyhelyt szolgálván? — Felhővé tornyosulok, Villámlok, a mélybe lehullok. — odahordja a szín alól a ke' mencébe való hosszú fát, amit édesapa még reggel elhasogatott, mielőtt elment. Még ki is sepri a kemencét, hogy már csak a begyújtás maradjon hátra. Eszter addig a da- gasztáshoz készülődik a konyhában. — Ez már az új liszt? — megy oda hozzá Ferike, amikor elvégezte a takarítást. — Az, bizony — keveri a kovászt Eszter. — Űj kenyeret sütünk. Egyszer már sütöttek kenyeret Ferike életében. A kisgyerek arra már nem emlékszik. De édesanyjától tudja, hogy a padláson levő holmikból melyik mire való, és mit kell csinálni azokkal, amiket lehoztak. Inkább á meglepetés foglalkoztatja: — Azt mondtad, hogy kenyeret, meg még valamit... — les föl az anyja arcába. — Nagy meglepetés lesz? — Nem lesz nagy, kicsikém — mosolyog megértőén a kíváncsiskodó gyerekre Eszter. — Csak nagyon jó lesz. — Az is valami régi? — Régi ám. Én is még gyerekkoromban láttam. Hosszúnak tűnik az idő, lassan telnek az órák. Ferike minduntalan odamegy a tek- nőhöz, és fölemeli rajta a terítő sarkát, hogy kel-e már a kovász, nem lehet-e még dagasztani. Azután mag, amikor az anyja már kiszakította a kenyeret, a szakajtókban figyeli, hogyan magasodnak. Már sejt valamit. A gyúródeszkán egész sor összemaréknyi kenyértésztát takart le édesanya. Biztosan kiskenyérkéket is akgr sütni. Olyan játékke- nyérkéket. Ferike tavaly táborban volt a Balatonon. Ótt egy bódéban lángost lehetett kapni. Olajban sütötték. Nagy, kerek serpenyőkben és szögletes tepsiben. Alig volt nagyobb egy tenyérnél, akár négyet is meg tudott volna enni, ha nem lett volna olyan drága. Ezek meg mekkorák! A világ legnagyobb lán- gosai! Édesanya azt mondja, hogy ez az igazi lángos. Mert nem kiskenyereket sütött Eszter a félrerakott tésztából, hanem lángost. Ferike szeme előtt nyújtotta el akkorára, hogy pontosan letakarták a sütőlapátot. Nem olajban sütötték, mint a balatoniakat, hanem nyomban a kenyér után, a kemencében. Szép pirosra sütötték, azután Eszter sorjában megzsírozta kenőtol- lal mind a két oldalukat. Ahogyan az elsőt most megkóstolják, Eszter hiába kérdezi, Ferike nem tudja megmondani, hogy az íze jobb-e vagy az illata. Csak nagyon büszke az anyjára, hogy ő tudja sütni a világon a legnagyobb és legjobb lángost. Forró kenyér és melegített zsír illata úszik a házban. Kiszáll az udvarra, kíséri őket, viszik a ruhájukon. Ünnep előtti békés délután. Kissé már ünnep is, mint a szombat délutánok. Eszter már meglocsolta a virágokat. Alkonyaikor, locsolások után az estikék illatoznak a legerősebben. Együtt szálldos az illatuk a meleg kenyérével. Ferike az udvart sepri. Eszter egy percre abbahagyatja vele, amíg Józsikát beviszik a bölcsővel a diófa alól. A kisgyereknek bent hirtelen eszébe jut valami: — édesanya, ez pont jól kijött az ünnepre... Eszter mosolyog és megei- mogatja visszafelé a reszelős gyerekfejet. Mit, vagy hányfélét mondhat egyszerre egy ilyen simogatás? Ferike visszaballag az udvarra. Akkorra a ház árnyéka már ráment a kimosott da- gasztóteknőre, sütőlapátra, szénvonóra. A kisgyerek nem szól, maga cipeli ki a napra a nehéz teknőt. Eszter látja. Nem mondja neki, hogy várjon, majd ketten, vagy hogy a padláson is megszárad a teknő. Mosolyogva nézi az ügyeskedést, A gyei-akbuzgalmat. Ragyog a piros arca. Látja belőlük, hogy Ferike boldog. A padlásra már együtt cipelik a teknőt. Fönt már az ajtónál is erős a homály. A kisgyerek megáll hallgatózni. Figyel. Aztán kitágult szemmel fölnéz az anyjára: — Édesanya, nem jönnek a darazsak... — Látják, hogy visszahoztunk nekik mindent — mondja komolyan Eszter. A gyerek arcán egy kis elgondolkozás. Eszter rögtön észreveszi. Persze, azt kellett volna mondania, hogy alkonyatikor már nem repülnek ki a darazsak. Okosodna vele. De így meg olyan szép nézni, ahogyan lehajol, a többi hol- mirá fekteti a szénvonót, azután közelről lesi az egyik darázsfészket. és nem siet elkapni a kis kopasz fejét. Talán azt mondja magában a darazsaknak, hogy tessék, itt van ez is. Vagy valami mást. Még gyermekibbet és szebbet. és a többiek is váltottak néhány tréfás szót. Marci nem értette a viselkedésüket. Percenként fölnézett s alig haladt a munkájával. Tíz óra felé megint megjelent Dekkes és sokáig beszélgetett Jancsival. Ugyanaz a türelmes, meggyőző hang szűrődött át .az esztergák zaján, amit tegnap hallott. De most Jancsi nem vonakodott any- nyira. Az arcán idővel mosolygós belenyugvás terült szét. Jókedvűen kezet ráztak Dekkessel és a férfi elment az iroda felé. — Hé, mi van? — kiáltott Tomi. Megtörölte a kezét és átlépett Jancsihoz. Marci fülelni kezdett. Mi ez a nagy nyüzsgés? Jancsit négyen is körüfogták. Gyorsan megállította a gépet, hátha elcsíphet valamit a szavukból. Méricskélt, igazgatta a szánokat és hallgatózott. — Remélem, hagytad rábeszélni magad! — Nagyon fűzött!... Mit gondolsz, vállaljam? — Szétrúglak, ha engeded, hogy ez a beképzelt fickó a nyakunkra üljön. _ ancsi nevetve hátba döíI fentette Tomit. J — Hogy beszélsz te a csoportvezetőddel ? Marci beleszédült. Alig tudott magán uralkodni, hogy oda ne rohanjon és be ne verje valakinek a pofáját! Dekkest látta visszafelé jönni. — Hé, Árpi! — Elállta az útját. — Ki lesz nálunk a főnök? Dekkes Jancsira mutatott. — Már csak a koronázásra vár! — Ti engem meg sem kérdeztek? Jobb munkás vagyok és valamivel régebben jöttem a céghez! — Ebben van igazság. Mi mégis János mellett vagyunk. Véleményünk szerint jóval többet tesz le a közös asztalra! — Szóval nyíltan beisme- ! red, hogy saját embereteket 1 dugjátok a pozícióba! — Igen. — Ez a ti demokráciátok! ' Ez a méltányosságotok! De én ! panaszt teszek Kovácsnál. De ' föntebb is, ha kell. Nem fog- [ tok ti itt önkényeskedni, kis- \ királyt játszani. Egyenesen az üzemvezetőhöz ■ rohant. Kovács igazságot fog l tenni. Kovács neki jó embere. \ Adósa. Rengeteget melózott a [ kocsiján, amikor a vizsgára f készítették. — Főnök! Mivel különb ná- [ lam a Jancsi, hogy őt tették ímeg csoportvezetőnek? Hogy f vannak itt barátai, akik azt mondják rá, jó elvtárs? — Nézd, Marci... Nem erről van szó. Dekkesék évek óta nevelgetik Jancsit. Jó munkás. Érdekli a gyár sorsa. Törődik az emberekkel. Én is alkalmasnak tartom a feladat-, ra ... i K ovács beszéd közben elfordult, most újra a néma Marcira nézett. — Nem fogod elhinni, de Jancsi nem akarta elvállalni. Meg kellett őt győznünk, hogy nem hibázik, ha nincs rád tekintettel. — Miért? — képedt el Marci. — Azt hiszem, hogy a te jó munkád mindenkor jól megfizettük. És úgy látszott, hogy te ennél többet sem adni, sem kapni nem akartál. De nézd. Bebizonyíthatod... Marci felállt. A szeme előtt vörös karikák úsztak. Szeretett volna odavágni, de csak megfordult és sértett gőggel, köszönés nélkül kiment. — Lecsinálom ezt a hülye bandát! Dumálhatnak, ameny- nyit akarnak, én pénzzel verem ki a szemüket. Mégis, minél többet gondolt rá, annál jelentősebbé vált szemében a Dekkesék munkája és a légvárak egyszerre gyűlöletes erődként magasodtak előtte.
