Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-20 / 197. szám
1976. AUGUSZTUS 20., PÉNTEK 7 Jönnek Ceglédről, Monorról, Vácról... Kórházépítők között EGYÜTT JELENÜNKÉRT, JÖVŰNKÉRT Baranyában, a tízezer lakosra jutó kórházi ágyak száma 69,4, Nógrádban 87,6, Hevesben 107,6... A sor végén Pest megye áll, hihetetlenül alacsony statisztikai adattal: 30,3 ágy jut tízezer lakosonként. Figyelmeztető számok. A kórházépítés, a megye egészség- ügyi ellátása javításának sürgősségét nem kell különösebben magyarázni. A pár hónappal ezelőtt elhangzott felhívásra Pest megye ipari, mező- gazdasági üzemeinek dolgozói közül egyre többen nyújtanak segítő kezet — ki egy hónapra, ki hosszabb időre vállalva részt a 600 millió forintos beruházás, a kistarosai kórház építésében, hogy az 580 ágyas intézmény 1978. december 31-én megnyithassa kapuit a megye kórházi ápolásra szoruló betegei előtt. Határidő: 1978. december 31. A generálvállalkozó, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat tölti be az irányító szerepét is: mint megannyi bonyolult gépezetet, a cél érdekében összehangoltan működteti az alvállalkozókat. Az építkezést hetenként többször felkeresi Barna Márton, a PÁÉV pártbizottságának titkára. így ottjártamkor is sikerült találkoznunk Egerszaló- ky Csaba fő-építésvezető és Dudás Eszter építésvezető társaságában. — Az egészségügy, az emberről való gondoskodás mindennél fontosabb — mondja a párttitkár. — Egy ekkora kórháznak a normál építési ideje általában 5 év. Ennyi idő alatt épül fel a dél-pesti, a Bács megyei is. A megye párt- és tanácsi vezetői azonban kérték a vállalatot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt, rövidítse le az építési időt. Számításaink szerint még a legoptimálisabb lehetőségekkel is csak 1979. végére tudtuk volna egyedül vállalni a megbízást. Ezért a megyei pártbizottság javaslatára segítségül hívtuk a megye ipari, mezőgazdasági vállalatait, szövetkezeteit, s a társadalmi összefogásra számítva megszületett a végső határidő: 1978. december 31. Még tavaly nyáron megkezdődött az építkezés, holott a kórház teljes tervdokumentációját akkor még nem kaptuk kézhez, az utolsó tervet egy hónappal ezelőtt küldte meg az Általános Épülettervező Vállalat. A műszaki gárda legjobbjai közül választottuk ki az építkezés vezetőit. Mindketten fiatalok. Továbbá a három művezető és az itt dolgozó szerkezetépítő ácsok, kőművesek mind a PÁÉV kipróbált, nagy szaktudású emberei. Lehetnek vagy százan. Felhívásunkra a járási, városi pártbizottságok bekapcsolódtak a társadalmi munka szervezésébe, s már május végén a megye különböző Tészéből 30-an jelentkeztek, akik június 28-tól egy, vagy több hónapos időtartamra munkát vállaltak Kistarcsán. — Hogy áll most a kórház építése? Ez szigorú törvény! — A két fél évre készült koordinációs hálótervünk ütemét szigorúan meg kell tartanunk. Ez törvény. Nincs mögöttünk semmi tartalék, egy napnyi csúszást sem engedhetünk meg magunknak, annyira szoros a terv — kapcsolódik a beszélgetésbe a fő-építésvezető. Az ablakon át élőben kontrollálhatom szavait, ahogy a grafikonról leolvassa a hat hektárnyi területen történő változásokat, átalakulást. Már állnak a gazdasági épület falai, ők úgy mondják: szerkezetileg elkészült. Ide tartozik a kazánház, a konyha, a trafóház, a garázs, a raktárak és a szellőző berendezés központja. Mindez 2200 négyzetméternyi alapterületen három szint magasságban. — Azért volt ennyire sürgős elsőnek ez a tömb, hogy a hosz- szú időt igénylő szerelési munkákra minél előbb átadhassuk a területet a VIV-nek, a CSÖ- SZER-nek. Gépészetileg a legbonyolultabb, sok időt kíván — magyarázza, s még megemlíti, hogy a műtő épülete a hálótervvel szinkronban készül, a nővérszálló alépítményi része is kész lett a múlt héten, az ácsok már kibújtak a felszínre. Sok múlik a FÉMMUNKÁS-on — Hogy vannak megelégedve az alvállalkozókkal, állják-e a szocialista szerződésben adott szavukat? — Igyekeznek. A kőművesek folyamatos munkájához fontos lenne, hogy a FÉMMUNKÁS Vállalat dorogi és kecskeméti gyárából minél gyorsabban megérkezzenek a nyílászáróhosszú utazások. Ez a brigád például otthon fél 8-kor kezdi a műszakot, s délután fél 5- kor leteszi a kőműveskanalat. Itt 48 órás a heti munkaidő. Lehet, sőt biztos, hogy most a nyári időszakban átlagbérüknél magasabb lenne a fizetésük. A társadalom érdekéért azonban tudtak áldozatot hozni. Tamáska István, kőműves egy teljes évre szegődött el. — A Pest megyei Építőipari Szövetkezetben dolgozom, de kistarcsai lakos vagyok. Ugye érthető, miért húz ide a szívem? A mi községünkben épülő kórházon dolgozhatok, a Turbucz János Zsiga Béla Balogh Sándor szerkezetei. Még megoldható a társadalmi munkásokkal a gazdaságosabb munkaszervezés, ha időben megérkezik a rendelés szerinti épületanyag. Az alvállalkozóink közül lesznek, amelyek csak jövőre lépnek be. A szerződöttek között van az ORSZAK, a VÍV, a CSŐSZER, a Kőfaragó Vállalat, a FÉMMUNKÁS, az ÉPFA, a Felvonógyár, a KKMV. Külön művezetőt jelöltek ki a megye különböző részéből érkezett társadalmi szakmunkások összefogására. Turbucz János kőműves, a vállalati pártbizottság vb-tagja. ő irányítja a lelkes gárdát, naponta kitűzi a feladataikat. — A társadalmi munkások száma 44, ebből 30 kőműves, 3 ács, a többi lakatos — sorolja a könyvből. — Legtöbben naponta hazajárnak. Például Burda János is, a Ceglédi Építőipari Vállalat dolgozója. Képes hajnalban és késő délután 3—3 órát utazni. Tizenöt megyei vállalat, szövetkezet, nyolc téesz, gazdaság küldte el szakmunkásait, köztük a Pest megyei KÉV, a mo- nori, a dunakeszi építőipari szövetkezetek, a Telefongyár Bugyi községből, a Ceglédi Konzervgyár, a Pest megyei Kéményseprő Vállalat, a tangazdaságok. Míg átjutunk a földbuckákon, deszkahidakon, darusíneken, fel a gazdasági épületbe, nem szűnik meg társadalmi beosztottjait dicsérni. Egy brigád Dunakesziről Dunakesziről, az Építőipari Szövetkezettől egy hattagú szocialista brigád ma két hete dolgozik az építkezésen. — Először arra gondolt a vezetőség, hogy egy kőművest küld, fél évre — mondja megismerkedésünk után Balogh Sándor. — Tanakodtunk, ki jöjjön el a brigádból. Mindegyikünk fiatal, nős, nem szeretne sokáig távolmaradni a családtól, a kollektívától. Elhatároztuk, inkább eljön az egész brigád, s egy hónap alatt ledolgozza a félévet. Jókötésű, izmos legények. Kezük alatt ég a munka, ők a PÁÉV munkásait dicsérik, azok meg őket. Kifogástalannak tartják az anyagellátást, a munkaszervezést pedig példa nélkül állónak. Elhihető, mert sok helyen fordultak már meg. A megyében ismert az Ybl Miklós ifjúsági szocialista brigád neve, legalább öt KISZ- laktóelepen kapcsolódtak be eddig a társadalmi munkába. Vácott és Dunakeszin is. Fizetésüket — épp úgy, mint a többiek — saját munkáltatójuktól kapják. Átlagbért. A PÁÉV viszont teljesítményük szerint fizet a vállalatoknak, szövetkezeteknek. Tehát mindenki jól jár. Hogy mi ebben a társadalmi munka? Az a bizonyos plusz. A fokozottabb tempó, a kényelem feladása, a család közelében. Az elsők között jöttem. Beszámol 10 tagú brigádjáról is: cinkotaiak, gödöllőiek, ceglédiek verbuválódtak össze csapatban. Zsiga Béla, a társadalmi munkások harmadik brigádvezetője. őt a ceglédi Talajjavító Vállalat küldte. Társaival az alagsor mennyezetét vakolja. — Szintén egy évig maradok. Otthon karbantartó részlegben dolgoztam. Ilyen nagy építkezésen altikor voltam utoljára, amikor tanultam a szakmát. Átformálja az embereket Kifogástalan a munkafegyelem a kistUriiáai' építésvezetőségen. Óramű pontosságú a munkaszervezés, mindenki igyekszik tudásának legjavát adni. A gyárak, vállalatok megnézték, kiket küldtek el vendégmunkára. Vagy talán itt más a munkaszellem, amely átformálja az embereket? Nem hinném. A szocialista ember magatartása, érzelemvilága, öntudata mérhető le a társadalmi munkások csoportjaiban. A közösségért teszik. Most csak negyvennégyen jöttek kis vállalatoktól, gazdaságokból, de a PÁÉV reméli, hogy példájuk követőkre talál, s a megyéből továbbra is csapatostul érkeznek majd. Horváth Anita Aratás után így van „Búza, búza, búza, de.??ép búza..így indítja a népköltészet soraival a Pesti Naplóban 40 esztendeje publikált tanulmányát Móricz Zsigmond, elöljáróban megjegyezvén: „szép is. Szép az a nagy tábla búza, igaza van a népdalnak, minél nagyobb, annál szebb ... Attól kezdve, ahogy vékony dárdáját kidugja a rögök közül, s zöld szőnyeggel borítja be a minél nagyobb mezőket ..Ünnepeljük az új kenyeret. Szokás ilyenkor, augusztus 20-án, hogy a mezei gazdálkodók felmutassák, mint valami áldozatot a társadalom oltárán, a nemzetiszínű pántlikával övezett piros-barnára sült, malomkeréknyi cipót, íme, fáradozásunk eredménye, munkánk végső célja: o kenyér! Hagyomány: ünnepet ülni ez alkalomból. S lassan túlhaladottá lesz az ünnepi nap, hiszen egyre hamarabb befejeződik az aratás, az idén már augusztus 9-ére magtárba hordták az utolsó szemet is, s igencsak természetes, hogy van kenyerünk. Baj-e, hogy nem becsüljük úgy, mint edejink, avagy magunk néhány évtizede? Ha falatka leesik belőle a földre, megfújjuk-e? Ugyan? Száz puszta sertéskondája hízhatna a kidobott, kissé szikkadt kenyéren. Az imádságba foglalt címer- növény mégis különb, minden egyéb szántóföldi termelvény- nél. Ki ünnepli a krumplit, a tengerit, a cukros-édes gyümölcsöt? Ám az aratást kö- rüllegő nimbusz megkopott — tetszik, nem tetszik, így igaz —, a gabona betakarítása besorol ódott-a számos egyéb mezőgazdasági tennivalók közé. | Hajdan? Hajld--------------- szakadó veritek, ar atóik, marokszedők, kévekötők, saroglyához kötött lovak, laj'tkocsik, diófára, eperfára aggatott elemózsiástarisznya, behordás, masinázás a porták mélyén — országra szóló esemény volt az aratás! Hajdan? Még évtizede is félmillióan arattak, még az állami gazdaságokban sem mindenütt vágta kombájn a gabonát.! S tavaly, amikor — ellentétben az idei, az aratóknak ugyan kedvező forrósággal — szakadatlanul esett a nyár közepén, megdőlt a gabona, A kórház magasodó épülete, amely máris a társadalmi összefogás szimbólumává vált Pest megyében, Bozsán Péter felvételei mintha zsúpot dobáltak volna szerte, kitűnt, hogy némely szijjas-inas parasztemberben még elevenen élt a kaszaforgatás emlékezete, tudománya, sokan számolgatni kezdték, ugyan hány kaszás kellene egy- egy több száz, ezer hektár<?s búzamező termésének betakarításához, egyik-másik gazdaságban. Fölösnek tűnő játék immár a számokkal, csupán az utóbbi évtizedekben végbement fejlődés érzékeltetésére kíséreljük meg összevetni: hány ember munkáját látja el egy- egy kombájn, géplovasával?! Típustól függően arató-cséplő masináink 4—6 vagon szemet takarítanak be naponta, tízórás műszakban. Igen jó hozam esetén, hektáronként 40 mázsát számítva — az idei Pest megyei átlag 34,5 mázsa volt —, ez 10—15 hektáron megterem. Egy hektár leara- tása valamikor három, jó erőben levő kaszás — marokszedőkkel, kévekötőkkel együtt 9 ember — napi teljesítménye volt, 10—15 hektár tehát 90— 135 emberé. A cséplőgép mellett legalább tizenöten dolgoztak, csépeltek ki nyolcvan mázsa szemet naponta. Egy kombájn teljesítményét 5 nap, egy hét alatt nyújtottak. Mindent öszevetve, 165—240 ember munkáját végzi el egyetlen kombájn. Amint eddig jutok a számolásban, rádöbbenek: hamis az eredmény, hiszen hol termett a kisparaszti gazdálkodás idején ennyit a búza? A legjobb gabonatenmő földekről — a Hajdúságban, Kunságban, Bácskában — jó esztendőben holdanként 12 mázsa, hektárra számítva 18 mázsa volt a búza hozama. Ilyenformán egy-egy kombájn helyébe — mint említettem, gépe válogatja — 250—350 főnyi aratósereget tessék elképzelni a határba. | Termelőszövetkezeteinkben pár tucat kombájnos, teherautó-sofőr elrendezd a gabonabetakarítás dolgát. Az idén a mezőgazdasági munkákat ösz- szehangoló megyei operatív bizottság fölhívást adott közzé: a budapesti munkások vállalják, hogy segítenek, ha kell a határban, akár a gépek nyergébe kell pattanni, akár a javításban, szerelésben segédkezni. Sehol sem volt szükség a fölajánlott támogatásra. Sőt! A kombájnok átcsoportosításában sem volt szükség a megyei ügyelet közreműködésére, megtárgyalták, megoldották maguk a gazdaságok. Ha csak a kombájnok hajnali kivonulását nem lesi, szinte a falu népe sem tud róla, mikor kezdődött, mikor fejeződött be a valamikori ember- gyötrő, egy országot fölboly- dító nyári munka. S hogy mégis, miért kíséri a közvélemény az aratást? Hagyomány- tiszteletből talán? Aligha! A pontos számokat ugyan kévék sen ismerik, de ismert a tény: ének óta nem szorulunk kenyérgabona-importra, esztendőről esztendőre 30 mázsa fölötti termést takaríthatnak be gazdaságaink hektáronként, az ország négymillió tbnnás búzatermésének egynegyedét exportálhatjuk. Tavaly az összes kiviteli cikkünk 2,6 százalékát a búza tette ki — az érték alapján számítva —, exportunkban csupán az autóbusz és a hengerelt acél előzi meg. Móricz Zsigmond még fölpanaszolja, hogy a búza „cserbenhagyott bennünket, magyarokat..., olyan, mint a kutya: mindenütt hajlandó megélni, ahol az ember él” Napjainkra Magyarország búzatermesztése megközelítette, vagy meghaladja a hasonló feltételekkel rendelkező országok termésátlagát. írja Móricz: „A jövő a tudomány kezében van. Szakadatlanul folynak a kísérletezések az új búzafajták továbbkitermelé- se területén. Amellett a trágyázást, az ápolást, az ellátást, a szántást és cséplést, minden új fázist új szemmel, új eljárásokkal, új gondolatokkal javítják. A búza kézbe került. Az ember felfedezte őt és a Mindenható gondosságával és szereidével teremt számára új lehetőségeket. S éppen ez okozza, hogy a búza cserbenhagyott bennünket: mert nemcsak mi kísérletezünk, hanem az egész világ minden gazdája”. | A íudcmánycs vívmányok J ___________1__ nem reke dtek meg a határok mögött. A mai magyar- búzatermesztő gazdák áldják a nemzetközi hírű tudós, a szovjet Lukjanenko akadémikus nevét. Ő — aki többször is járt hazánkban, akit néhány esztendeje egy Krasznodár vidéki búzaföldről ragadott el a halál — a Bezosztája szülője. Hajdan igen jó, acélos, magas sikértartalmú búzák voltak a bánkúti, karcagi, fertődi fajták, a tápányagszegény száraz talajokon, az erősen külterjes gazdálkodás közepette megállták a helyüket, ám ahhoz, hogy az új technika, á gépek, a műtrágya ára kifizetődjék, a nagyobb hozamú, s a gépi betakarításra alkalmas fajta kellett. Ez volt a Bezosztája, amely páratlan fejlődésre nyitott lehetőséget a nagyüzemi mezőgazdaságban. A tudományos-technikai vívmányok alkalmazásához a nagyüzemi gazdálkodás teremtett alapot, s ezek alkalmazása virágoztatta föl a nagyüzemi gazdálkodást. A kalászostermesztés mérlege: 8—10 ember munkál meg 300 hektárt. Világszínvonal! S hogy egyre többet adnak az új búzafajták, előrukkol a gépipar is a mind nagyobb teljesítményű gépekkel. A nagy teljesítményű traktorok szántotta földekben azután — példa rá az idei aszály — el- lenállóbb növény fejlődik, a korszerű agrotechnika — s lelkiismeretes alkalmazása —, nyomán, szinte-szinte függetlenül az időjárástól egyre jobban fizetnek a gabonák. Ma még mindig a Bezosztája az uralkodó fajta, de egyre nagyobb tért hódítanak az újak, a Mironovszkaja, a Kav- káz, a Jubilejnaja, az Auróra, s jól vizsgáztak az idén a honi, martonvásári nemesítésű fajták Pest megye gazdaságaiban. | Mit hoz a jövő ? A bú--------------------------- zaterme sztés rendszergazdája két éve a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdasága. Egyre több állami gazdaság és termelőszövetkezet veszi igénybe szaktanács- adó szolgálatait, s kíséri árgus szemekkel a tangazdasági eredményeket. A kísérleti táblákról immár több éve hektáronként 50, 60 mázsa körüli, sőt a hetven mázsát igencsak megközelítő termést érlelnek a kalászok. Lassan hozzászokunk, hogy a legrosszabb esztendőkben is — mint ez idén — legalább jó közepes terméssel fizet a gabona, s a rekord hallatán sem lelkendezünk, tudomásul vesszük, hogy a mezei gazdálkodás tudósai, irányítói és munkásai szakértelmének, igyekezetének ez természetes velejárója. Pest megyében 1976 nyarán 100 ezer 482 hektár kalászos — ebből 76 ezer 763 hektár volt a búza — termését két- százegynéhány kombájnnal 16 munkanap alatt betakarították a szövetkezeti és az állami gazdaságok. I AcélOS, j? az idei búza.------------- Érték, kincs, hisz ke nyerünk magja. Megbecsüljük, miként termesztőit is, csak valahogy az aratóünnepek mentek ki a divatból. A nagy föllélegzést követő vigalmak. Nincs miért úgy föllélegeznünk. Búzánk a magtárban, kenyerünk lesz, így van rendjén. Apor Zoltán
